Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Az
osztályharcos munkásság németországi tábora, amely az opportunizmussal és revizionizmussal
vivott elméleti és jelentős gyakorlati harcok folyamán szervezkedett, a háboru
óta egyre növekedőben van. A közvetlen gyakorlat tanulságai mind nagyobb
tömegeket vonnak a tiszta marxizmus zászlaja alá és e tanulságok felismerésével
egyidejüleg ébred föl a vágy a tömegekben, hogy marxista oktatást nyerjenek,
hogy öntudatuk ne csak egyéni tapasztalaton alapuljon, hanem az egész munkásság
összegezett tapasztalataiból, a tőkés termelés tudományos kritikájából és[1]
a történelem menetének a tárgyi megértéséből nyerje erejét. A közvetlen
gyakorlatból meritett fölismerések tehát létrehozták a német proletáriátus
többségének elméleti vágyát, az elmélet mind nagyobb rétegek számára vált
szükségletté.
Ennek a szükségletnek a kielégitésére egyre-másra
alakultak a munkásoktató iskolák, amelyekben a munkások a marxismust
tanulhatták. Azonban ezek az iskolák nem bizonyultak elegendőnek, részben mert
nagy volt a munkások érdeklődése, részben pedig mert a munkások egy részének
nem állott módjában, hogy a marxista iskolákat látogassa. A munkásiskolák
létrejöttével azonban még inkább növekedett az elmélet iránti szükséglet. Az
iskolák hallgatói maguk is tanitókká váltak, de továbbra sem maradhattak
elméleti támasz nélkül. Meg kellett tehát teremteni azt az eszközt, amellyel
iskolán kivül is tanithatnak, azt a módot, amellyel iskolán kivül is
tanulhatnak. Ez az eszköz a Verlag für
Literatur und Politik kiadásában megjelenő Marxistische Arbeiterschulung, amelynek szerkesztői: Hermann Duncker, Alfons Goldschmidt és K. A. Wittfogel.
A Marxistische
Arbeiterschulung négy füzetsorozatra terjed. Az első sorozat a Közgazdaságtan (Politische Ökonomie),
amely végigvezet a tőkés termelés Marx adta elemezésén. Egyben azonban éles és
szükséges kritika alá vonja a tőkés termelés tartós virágzásáról, a
kapitalizmusnak a szocializmusba való békés belenövéséről, a[2]
megszervezett kapitalizmusról és a gazdasági demokráciáról szóló Marx utáni polgári
és revizionista elméleteket. De beilleszti tárgyalásának menetébe többek közt
Oroszország uj termelési viszonyain alapuló gazdasági (osztály) helyzetét is,
igy következetesen foglalkozik azokkal a kérdésekkel is, amelyek Marx életében
még nem vetődtek föl, vagy föl sem vetődhettek, amelyekre tehát Marx maga nem
is válaszolhatott. A második tanulmányi füzetsorozat tárgya a munkásmozgalom története, eddig négy
füzet jelent meg belőle. A harmadik füzetsorozat a Tanácsköztársaságok
Szövetségének társadalmositó munkájával kiván megismertetni. Természetesen
tagolódik igy két részre a munkásmozgalom története: egyik rész a
proletariátusnak alulról felfelé vivott osztályharcáról, a másik pedig a
proletariátusnak felülről lefelé vivott osztályharcáról szól, mely azonban
mindkét esetben azonos célért, a hatalomért, a tőkés termelési rend
megsemmisitéséért folyik. A negyedik füzetsorozat világszemléleti
összefoglalást akar nyujtani, a
történelmi materializmusnak, a dialektikus materializmusnak, tehát a
marxismus e két legelhanyagoltabb oldalának a kifejtését kivánja tartalmazni.
Magyarországon is nagy a szükséglet ilyen oktató
irásokban. Bizonyitják ezt e németnyelvü füzetek kelendőségén kivül a
munkásszemináriumok zsufoltsága, az előadókban mutatkozó hiány és a munkások
között naponként kerekedő elméleti viták. Jellemző mindamellett, hogy gyér
marxista irodalmunk legfontosabb munkáinak (Marx és Engels válogatott műveinek,
a Tőke első (!) kötetének, Szabó Ervin néhány irásának) a kiadását vagy egyesek
áldozatkészsége, vagy valamilyen magánkiadó tette lehetővé.
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. Társadalmi Szemle, I (1931), 3. (szeptember) sz., 145.
Kiadva:
JAÖM, III, # 23.
Aláírás: József Attila.