Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Az
egységesnek a hasadása és ellenmondásos létrészeinek megismerése a dialektika
lényege, a lényegiségek egyike, a fővonása. Hegel is igy állitja föl a kérdést.
(Arisztotelesz Metafizikájában ezzel küzd és harcol Herakleitosszal, azaz Her.
gondolataival.)
A dialektika tartalmi oldalának ezt a helyességét
kezünkben a tudomány történetével kell tanulmányoznunk. A dialektikának erre az
oldalára nem szoktak elegendő figyelmet forditani (pl. Plechanov): az
ellentétek azonosságát példák összegeként veszik (pl. őskommunizmusról[2]
szólnak, mint Engels is teszi, noha csupán a népszerüsités kedvéért), nem pedig
a megismerés törvénye és a tárgyi világ törvénye gyanánt.
A mathematikában: + és[3]
–. Differenciál és integrál.
A mechanikában: hatás és ellenhatás.
A fizikában: positiv és negativ villamosság.
A kémiában: atómok kapcsolódása és bomlása.
A társadalomtudományban: osztályharc.
Az ellentétek azonossága (talán helyesebben: egysége,
jóllehet az „azonosság” és „egység” közötti különbség itt nem különösen
lényeges; bizonyos értelemben mindkettő helyes) jelenti az ellenmondásos,
egymást kizáró, ellentétes törekvéseknek a felismerését a természet minden
jelenségére és haladására nézve, szellemet[4]
és társadalmat beleértve. A világ minden haladásának a maga önmozgásában
(Selbstbewegung), a maga spontán fejlődésében, a maga eleven létében[5]
való megismerésének a föltétele nem[6]
más, mint ezeknek mint ellentétek egységének a fölismerése. A fejlődés:
ellentétek harca. A fejlődés két alapvető (vagy lehetséges? vagy a
történelemben megfigyelendő) felfogása: fejlődés mint kisebbedés és növekvés,
mint ismétlődés; és fejlődés, mint ellentétek egysége (az egységesnek egymást
kizáró ellentétekbe és ezek kölcsönös vonatkozásába való hasadása).
Az első fölismerés halott, szegény, száraz, a másik
eleven. Csak a második szolgáltat kulcsot minden leendő önmozgásának a
megértéséhez; csak a második adja[7]
az ugrásoknak, a folytonosság megszakadásának, az ellentétbe való
átváltozásnak, a régi megsemmisülésének és az uj előállásának a kulcsát.
Az ellentétek egysége (összeesése, azonossága,
hatáshasonlósága) föltételezett, időleges, muló, viszonylagos. Az egymást
kölcsönösen kizáró ellentétek harca föltétlen, abszolut, aminthogy a fejlődés,
a mozgás abszolut.
N.B. Subjektivizmus (skepticizmus, szofisztika) és[8]
dialektika között a különbség többek[9]
közt abban áll, hogy az (objektiv) dialektikában maga[10]
a relativ és az abszolut közötti különbség is relativ. Az objektiv dialektika
számára a relativban is van abszolut tartalom. A subjektivizmus és a
szofisztika számára a relativ csak relativ és az abszolutat kizárja.
A mozgás első[11]
fölfogásánál az önmozgás, annak hajtóereje, inditéka, motivuma[12]
árnyékba huzódik (vagy ez a forrás kivül lel helyet,[13]
istenben, alanyban stb.). A másodiknál az önmozgás forrásának a megismerésére
esik a figyelem.
Marx a Tőkében legelőször a tőkés társadalom
legegyszerübb, legszokottabb,[14], [15] legalapvetőbb, legtömegesebb, legmindennapibb,
milliárdszor megfigyelhető viszonyát elemezte: az árucserét. Az elemezés
fölfedte ebben a legegyszerübb jelenségben, a polgári társadalomnak ebben a
sejtjében, a[16]
modern társadalom minden ellenmondását, azaz minden ellenmondás csiráját. A
további fejtegetés megmutatja nekünk ennek a társadalomnak és ezeknek az
ellenmondásoknak a fejlődését (ugy növekedését, mint mozgását) alaprészeinek[17]
összegében, kezdetétől a végéig.
Már most a dialektika tanulmányozásának ilyennek kell lennie
(mert a polgári társadalom dialektikája Marxnál csupán a dialektika egyik esete
általában)... Kezdjük a legegyszerübbel, a legszokottabbal, a legtömegesebbel,
tetszésszerinti kijelentéssel, mint: a fa levelei zöldek, János ember, az agár
egy kutya faj. Már itt (amint azt Hegel lángelméje észrevette) megtaláljuk a
dialektikát: egyes az általánosban. Pl. Arisztotelesz: Az ember természetesen[18]
nem lehet azon a véleményen, hogy[19]
legyen egy ház, egy[20]
ház általában, a látható házakon kivül).
Igy az ellentétek azonosak:[21]
az egyes az általánosban mint ellentét: az egyes nem létezik másként, mint
abban az összefüggésben, amely az általánoshoz vezet. Az általános pedig csak
az egyesben, az egyes által létezik. Minden egyes, valamilyen módon, általános.
Minden általános az egyesnek valamilyen részecskéjét, vagy oldalát, vagy
lényegét alkotja. Minden általános legalább megközelitőleg összefogja az összes
egyes dolgokat. Minden egyes csak tökéletlenül fér bele az általánosba. Minden
egyes
ezer
átmenettel függ össze a másfajtáju egyesekkel (dolgokkal, jelenségekkel,
folyamatokkal). Itt készen találjuk a természetben való objektiv[22]
összefüggésnek,[23]
a szükségszerüségnek a fogalmát, elemeit, csiráit. Esetleges és szükséges,
jelenség és lényeg már akkor megvan, mert ha[24]
azt mondjuk: Péter ember, az agár kutyafaj,[25]
ez egy falevél stb, akkor a jegyeknek egy egész sorát mint esetlegest hagyjuk
el és a lényegest a csupán jelenségivel állitjuk szembe.[26]
Igy, ezen a módon minden tetszésszerinti
kijelentésben, mint egy sejtben, felfedhetjük a dialektika minden elemének a
csiráját és kimutathatjuk, hogy a dialektika általában az egész emberi
megismerés tulajdona. És a természettudomány (ezt[27]
megint egy tetszésszerinti példán kell igazolnunk) ugyanilyen tulajdonságokkal
birónak mutatja a tárgyi[28]
természetet, – egyesnek az általánosba, az[29]
esetlegesnek a szükségesbe való átváltozásának, átmeneteknek,
transgresszioknak, az ellentétek kölcsönös összefüggésének. A dialektika éppen
Hegelnek és a marxizmusnak az ismeretelmélete. Éppen a dolognak ezt az oldalát,
amely pedig a lényege, hagyta Plechanov figyelmen kivül, hogy más marxistákról
ne is beszéljünk.
A megismerést körök rendszerének formájában állitja
elénk Hegel (Logik) éppugy mint a természettudomány modern ismeretkutatója,[30]
a Hegel ellenes eklektikus, Paul Volkmann[31]
(Kell-e chronologia? nem!!)
A bölcselet körei:
az antik: Demokritosztól Platonig és[32]
Herakleitosz dialektikájáig;
a reneszansz: Descartestól Gassendi, azaz Spinozáig;
ujkor: Holbach–Hegel Berkeleyről, Hume,[33]
Kant;
Hegel,
Feuerbach, Marx.
A dialektika eleven, sokoldalu ismeret, mindenmódu
számtalan árnyalatával[34]
a valóság megközelitésének egy[35]
filozófiai rendszerrel, amely minden árnyalatból egy egésszé növi[36]
ki magát, ez[37]
a gazdag tartalma, összehasonlitva a metafizikai materializmussal, amelynek[38]
főbaja abban áll, hogy alkalmatlan a[39]
dialektikát a megismerés[40]
képzetelméletére, folyamatára és fejlődésére alkalmazni.
A filozófiai[41]
idealizmus csak a durva, egyszerü metafizikai idealizmus szempontjából
bolondság. Megforditva, a filozófiai idealizmus a megismerés egyik határának,[42]
egyik oldalának, egyik vonásának, egyoldalu, tulhajtott, bőséges fejlődése az
anyagtól, a természettől eloldott,[43]
elistenitett abszolutumhoz. Az idealizmus pápaságot jelent. Igaz! De, ami
fontosabb, a filozófiai[44]
idealizmus a[45]
végtelenül fejlődő emberi megismerés egyik árnyalatán tul ut a pápasághoz.
Az emberi megismerés nem egyenes vonal, hanem görbe,
amely egy kör rendszerhöz spirálisan közeledik az idő végtelenségében. Ennek a
görbének minden töredéke, minden szilánkja, minden részecskéje átválhat
egyoldaluan egy önálló, egész egyenessé, amely, ha az ember a fától[46]
nem látja az erdőt, a pápasághoz vezet, amelyben az uralkodó osztály érdekei
gyökereznek. Egyenesvonaluság és egyoldaluság, elfásodás és megcsontosodás,
subjektivizmus és[47]
szubjektiv vakság, ime az idealizmus ismeretelméleti gyökerei. A pápaságnak,
vagyis az idealizmusnak természetesen megvannak az ismeretelméleti gyökerei,
azonban talaj nélkül. Magtalan virág, ez[48]
vitathatatlan, de olyan magtalan virág, amely az eleven, gyümölcstermő, valódi,
hatalmas, mindenható, objektiv, abszolut emberi megismerés eleven fáján
virágzik.
A közlés alapja:
Gépirat,
2 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/5, idegen kéz tételszámozásában: 13.
Aláíratlan.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] é [végül:
főszöveg]
[2] [A forrásban:] példák összegekéntveszik pl.
őskommunizmusról
[3] [A forrásban:] A methamatikában: + és
[4] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a [végül:
főszöveg]
[5] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] életében [végül:
főszöveg]
[6] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ugyanezeknek
[végül: főszöveg]
[7] [A forrásban:] a masádik adja
[8] [Utólagos csere] [Előbb:] Subjektivizmus és [végül:]
Subjektivizmus Skepticizmus, szofisztika) és [javításunk:] Subjektivizmus
(skepticizmus, szofisztika) és
[9] [A forrásban:] a különbésg többek
[10] [A forrásban:] (objektiv) dialektiában maga
[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] legelső [végül:
főszöveg]
[12] [A forrásban:] hajtóereje, inditéka motivuma
[13] [A forrásban:] kivül lelm helyet,
[14] [A forrásban:] társadalom legeegyszerübb, legszokottabb,
[15] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] legszokásos
[végül: főszöveg]
[16] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] az összes
ellenmondásokat, azaz minden ellenmondás csiráját [végül: főszöveg]
[17] [A forrásban:] mint mozágását) alaprészeinek
[18] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] teljese [végül:
főszöveg]
[19] [A forrásban:] a vélemény, hogy
[20] [A forrásban:] egy héz, egy
[21] [A forrásban:] Igy azbellentétek azonosak:
[22] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] összef [végül:
főszöveg]
[23] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] összefüggéseknek,
[végül: főszöveg]
[24] [Utólagos csere] [Előbb:] megvan, ha [végül:
főszöveg]
[25] [A forrásban:] az egár kutyafaj,
[26] [A forrásban:] jelenségivel álltijuk szembe.
[27] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] azt mutatja
[végül: főszöveg]
[28] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] természetet
[végül: főszöveg]
[29] [Utólagos csere] [Előbb:] az általánosba való
átváltozása, az [végül: főszöveg]
[30] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ismeretkutatói
[végül: főszöveg]
[31] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Vogtman [végül:
főszöveg]
[32] [A forrásban:] Demokritosztól Palonig és
[33] [A forrásban:] ujkor: Holbach,-Hegel Berkelyről,
Hume,
[34] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] árnylattal
[végül:] árnylatával [javításunk:] árnyalatával
[35] [A forrásban:] valóság megközelitésének) egy
[36] [A töredékes forrásban:] egy egés szé növi
[37] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] az [végül:
főszöveg]
[38]
[A töredékes forrásban:]
metafizikai materializmuss sal, amelynek
[39] [A forrásban:] hogy alkatmatlan a
[40] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] képzetelméletre,
[végül: főszöveg]
[41] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] fo [végül:
főszöveg]
[42] [Bonyolult csere] [Előbb:] megismerés határai
egyikének [majd:] megismerés egyik határa, [végül: főszöveg]
[43] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] f [végül:
főszöveg]
[44] [A forrásban:] fontosabb, a a filozófiai
[45] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] egy [végül:
főszöveg]
[46] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] g [végül:
főszöveg]
[47] [A forrásban:] megcsontosodás, sobjektivizmus és
[48] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] de [végül:
főszöveg]