Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

Nyitólap	Költemények	Névjegy	Szerzői jogi nyilatkozat	Köszönetnyilvánítás	Magyarázatok	Módszer	Szövegjavítások	Utószó
Elavult kiadások	Egyéb szépirodalmi művek
	Tanulmányok és cikkek, 1923–1930
	Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

««« [A Hegel – Marx – Freud első része] »»»

[153] [Nem szükséges...]

♦♦♦

Nem szükséges, hogy tudós legyen az ember s nem szükséges az sem, hogy proletárok soraiban nyomorogjon, ugy is beláthatja, hogy a mai gazdálkodás megbukott.[1] Tizmilliókra rug az ellátatlanok száma, csak a müvelt emberiséget véve számitásba s a termelést mégis, ha nem háborus célokat szolgál, állami beavatkozással igyekszenek csökkenteni. Különböző gazdasági tekintélyek különféle okokkal magyarázzák s igazolják[2] ezt a józan ésszel emészthetetlennek látszó jelenséget.[3] Marxista gondolkodók magában a gazdálkodási módban jelölik meg a[4] bajok forrását s ugy hiszik, az általános elnyomorodás annyira megnövekszik „a társadalmi fejlődés természeti törvényeinek értelmében”, hogy[5] az ellátatlan s a munkájukból élő emberek végül is valamilyen szervezett formában fellázadnak s egy elmélet szerint békés, más elmélet szerint forradalmi eszközökkel átalakitják e társadalmi rendet s megvetik alapját a szocialista gazdaságnak. Ez a hit, melyet Marx és Engels tudományosnak mondanak, a mult század közepe óta terjedezik az emberek között, ujabban azonban erősen módosult. Módosult a békés átalakulás hivei között, – ők ma már őszintén nem számitanak a proletárosztály egészére, de azon vannak, hogy más osztályokból éppolyan mértékben szerezzenek elvtársakat, mint a proletárok közül s igy végül osztályközi pártot alkotnak. Módosult a forradalmi hagyományokhoz ragaszkodók körében is, – ezek arra számitanak, hogy kikerülhetetlenül beáll valamilyen társadalmi katasztrófa, pl. háboru,[6] s olyan alkalommal szolgál, hogy egy kisebb megszervezett csoport is magához ragadhatja a hatalmat s a tömegeknek vagy helyeslésétől,[7] vagy közömbös jóindulatától kisérve hozzáfoghat a nagy cél, a szocializmus megvalósitásához. A két elméletre két mozgalom támaszkodik s mindkettő tudományos szocializmusnak nevezi[8] magát.

A tudományos szocializmus módszeres alapja[9] a történelmi jelenségek érdekelvü magyarázata, az u.n. történelmi materializmus. Mint a marxista kézikönyvek mondják, velejéig nemzetközi felfogás ez, mert gyökereit[10] a német filozófiába, az angol ökonomiába s a francia (forradalmi) politikába ereszti. Valójában a történelmi materializmus e modern európai háromság összetett kritikájának[11] tekinthető. Dialektikus, ökonomikus és humanista – vagyis ugy látja, hogy az emberi lét, társadalom és állam, általában a müvelődés a[12] gazdálkodáshoz van kapcsolva, belső ellentétekkel terhes s az ellentétek föloldásával fejlődik.

Midőn Marx, az ő nevéhez füződik a történelmi materializmus, föllépett,[13] négy[14] ténnyel számolt. A történelmi fejlődés elvével (Hegel), a virágzásba[15] boruló[16] ipari technikával, a terhei alatt nyugtalanul mozgolódó munkássággal és az u.n. utópikus szocializmussal, melynek nem harcos, hanem békés,

♦♦♦

nem osztály, hanem általános emberi jellege volt. Marx e négy tényből nyert ismeretét egyesitette, elfogadta az ellentétekben történő fejlődés elvét, a társadalmi haladás alapjául[17] megtette az ipart és a munkásságot, amazt[18] mint tárgyi, emezt mint alanyi tényezőt véve számitásba s a történelmi fejlődés következő állomásaként a szocializmust fogta föl, mint következményt a[19] modern ipar tárgyi oldaláról nézve és mint célt, a munkásság alanyi szempontjából. Tárgyi fogalmazás szerint tehát abban áll a fejlődés, hogy a kapitalizmus elbukik belső ellentétein és helyet ád a szocializmusnak, szubjektiv[20] fogalmazás szerint pedig abban, hogy a munkásság meg akarja dönteni és meg is dönti a fennálló osztályuralmat és megszervezi – átmenetileg – a[21] magáét.

Marx és Engels elsősorban Európára gondoltak. Európát[22] el is öntötte a[23] haladásba vetett hit árja, az ipar és a technika olyan fejlettségre tett szert, amilyenre a termelési eszközök filozófusai nem is gondolhattak, a munkások valóban[24] hatalmas pártokban szervezték meg erényeiket s a szocializmus[25] többé-kevésbé világos gondolatával magukhoz vonták[26] a nem-bérmunkások csapatait is. Ilyen körülmények között az[27] a kérdés – miért nincs még szocializmus? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem következik el, ha az emberek azt akarják, hogy elkövetkezzék. Csak azt kérdem, hol csuszott hiba a számitásba, hogy’ lehet az, hogy az u.n. „tárgyi előfeltételek” megvannak, az alanyiak hiányoznak? Marx azt irja, hogy az emberiség csak olyan feladatokat tüz maga elé, amelyeknek megoldásához a szükséges[28] feltételek a valóságban megvannak – hogy’ lehet tehát az, hogy egy hatvan millió lakósu állam polgárainak fele a fajtisztaságot látja jelen történelmi céljának?

♦♦♦

Hegel[29] szerint a világ egyetlen fejlődési folyamat s minden jelenségében az ész, a világszellem, a Logos megnyilatkozása.[30] Ez az ész, ez a Logos a[31] természetben szemléli magát; az[32] emberben, az emberi müvelődésben öntudatra ébred; s végül a fejlődés filozófiájában, vagyis Hegel tanitásában elérkezik ahhoz, hogy önmagát általánosan, törvényszerüen fölfogja.[33] Ez az elv igen világos és oly egyszerü, amily bonyolultan Hegel kifejti. „Minden létezik, ami észszerü és minden észszerü, ami létezik.” Amennyiben tehát mi valamely lét észszerüségét, vagy valamely észszerüség valóságát nem látjuk be, az csak arravall, hogy az ész bennünk, (vagy inkább velünk, a mi valóságunkkal,) még[34] nem ébredt az eszmélet megfelelő fokára. Ez elv elfogadása után az emberi gondolkodásnak már „csak” az a föladata, hogy a valóság különös jelenségeinek észszerüségét fölismerje s a fölismert észszerüség valóságát megkeresse.

Marx[35] előtt Feuerbach kisérletezett[36] azzal, hogy az emberek egymásközti viszonylataiban föltárja a hegeli elvet. Ő a világszellemet, a Logost elveti s helyébe az embert állitja. Az[37]^, [38] emberi történelmet az ember csinálja – ezért humanista Feuerbach s ezért „materialista” Hegellel szemben – az emberben pedig végül is nem az ész, hanem az erkölcs müködik. Másfelől azonban ez az erkölcs észszerü, jóllehet az, mit észszerünek kell látnunk, nem mondható szükségképpen[39] erkölcsösnek. Feuerbach – Hegelhez képest – gyermekes.[40] Hiszen ha Hegel elvével akarjuk megérteni az emberiséget, nem oldhatjuk föl a természetben müködő logost, észt az emberi együttélésben fölfedezett erkölcsiséggel; igy az észt kivonjuk az erkölcsből s az erkölcsöt az ész számára fölfoghatatlanná tesszük.[41]

Marx a hegeli elvet követve itt kapcsolódik Feuerbachhoz. Ő éppen az emberi eszmék és erkölcsök észszerü magyarázatát kereste. S ugy vélte, teljesen megtalálja az emberi élet anyagi feltételeiben, körülményeiben. Feuerbach az emberi cselekedetek végső forrásaként az „emberre” hivatkozott, Marx azonban fölvetette már azt a kérdést, hogy mi hát az emberi lényeg? És felelt: a[42] társadalmi viszonyok összessége. Marx itt Feuerbach hibájába esett. Hegel a természetben müködő ész tudatosodásának látta az emberi müvelődést; Feuerbach[43] elszakitotta az emberi erkölcsöt a természetben müködő észtől; Marx[44] ezt a szakadékot akarta áthidalni s ujabb szakadékot hasitott[45] természet és társadalom között. Az emberi lényeg nem csupán a társadalmi viszonyok összessége, hanem a természetieké is. A marxi szakadék[46] abban áll, hogy ő a természetet a társadalomban élő emberek[47] környezetének tekinti csupán, mint előfeltételt veszi számitásba. A[48] természet azonban nemcsak „számunkra” van[49] adva, hanem velünk, lényegünk szerint is, – testsulyunkkal pl. adva[50] van a tömegvonzás, – ösztöneinkkel, biologiailag határozott mivoltunkkal pedig egymáshoz s az egyéb természethez való, a[51] társadalom közvetitése nélkül, sőt annak ellenére[52] fönnálló kapcsolataink. Ösztönös mivoltunk társadalmi[53] életünkben állandó meglepetésekkel

♦♦♦

szolgál, azzal a természetes, termékeny véletlennel, amely Hegel bölcseletében megleli[54] a maga helyét, éppen mint „szükséges véletlen”.[55] A[56] marxi társadalomfölfogásban azonban nincsen a véletlennek szerepe, ha csak nem ugy, hogy ez a véletlen a külső természet részéről éri a társadalmat pl. kozmikus katasztrófa formájában. Marx[57] hallgatólagosan föltételezi, hogy az emberi társadalmi fejlődésben éppen az emberi természet oldaláról nem lép föl[58] váratlan, véletlen meglepetés. Én inkább Hegellel tartok és szükségesnek tartom a véletlen fölbukkanását. Napjainkban ilyen véletlenek fölbukkanásának vagyunk tanui. Erről később.

Ahogy Hegel szerint a világszellem önmagát fejti ki[59] a történeti természetben, ugy fejti ki az emberiség önnön[60] lényegét – Marx szerint – a termelésben. S ahogy a pszichologus tünetekből következtet[61] a pszichére, ugy következtet Marx a termelési eszközökből az „emberi lényegre”, a[62] társadalmi viszonyokra. Azt mondja, hogy a termelési eszközökből kiolvashatjuk egyfelől[63] az embereknek egymáshoz való viszonyát, másfelől pedig a környező természethez való vonatkozását. A termelésen[64] alapszik a társadalom, s mivel[65] eszközökkel termelünk, a társadalom formájának, szerkezetének minden változása végső fokon a termelési eszközök változásának, fejlődésének függvénye. A[66] modern[67] ipar megkövetelte a hübéri társadalom átalakulását polgárivá s a mai, még modernebb ipar megköveteli, hogy a jelen polgári társadalom munkástársadalommá alakuljon át. Hasonlóképpen az ókorban a kézimalom s a hozzá hasonló fejlettségü, (vagy inkább fejletlenségü) ipar,[68] technika, szükségképpen vezetett a rabszolgatartáshoz. A[69] társadalom alapja a gazdaság, tagjai (az emberek) pedig aszerint[70] alkotnak osztályokat, hogy a[71] termelési eszközökhöz képest milyen tulajdonjogi helyzetet foglalnak el. Én itt gondolatcsuszamlást látok, hiszen igy[72] a társadalomnak nem a gazdaság az alapja, hanem a gazdaságnak is alapját tevő tulajdonjog[73] tehát egy erkölcsiség. Az óhajtott szocialista társadalmi rend fönntartja a tulajdonjogot, hiszen ezt a jogot a „köztulajdon” fogalma föltételezi. S[74] ebből a szempontból azt[75] a szocialista gazdaságot, melyet Marx a modern technika következményeként szemlél, lehetségesnek tartom a termelési eszközök bármilyen fejlettsége, vagy fejletlensége mellett is. Igaz, történtek utopista szocialista kisérletek és megbuktak. De vajjon azért buktak-e meg, mert a termelési eszközök fejletlenek[76] voltak? Nem lehetséges-e, hogy a[77] résztvevők erkölcsein és természetén,[78] az emberi természeten, vagy inkább az emberi természet nem ismerésén szenvedtek[79] hajótörést e kisérletek?

Marx[80] és követői[81] az emberi természet mozgató elvének az érdeket nevezik meg,[82] mely tartalmazza a szükségleteket. Az embereket szükségleteik vezérelik, érdekeik[83] osztályérdekké egyesülnek s a harc a szükségletek kielégitéséért, az osztályérdekek érvényesitéséért folyik a társadalomban. Ezzel a felfogással sikerül fényt[84] vetni a társadalmi folyamatokra.[85] Ám azonnal kialszik ez a világosság, amikor magukat a szükségleteket, az érdekeket próbáljuk vele szemügyre venni.[86]

Nem utolsó dolog azt vetni a társadalmi jelenségek érdekszerü magyarázata ellen,

♦♦♦

hogy az emberek nem ismerik érdekeiket,[87] igazi szükségleteiket. Ezek az érdekek és szükségletek rövid elemzés után is képzelt érdekeknek és képzelt szükségleteknek bizonyulnak és pedig nagyobb részben. Az u.n. kulturszükségletek hasonlithatatlanul nagyobb gazdagságot[88] mutatnak, mint természetes, biologiai szükségleteink. A dohányjövedék monopoliuma tetemes hasznot hajt a polgári államnak, a dohánytermelés és elosztás sok embert foglalkoztat, – s[89] mindez azon alapszik, hogy gyermekkorunkban rászoktunk[90] a dohányzásra, utánoztuk a felnőtteket, mert felnőttekké szerettünk volna válni, még pedig bizonyos egyéb vágyaink teljesithetése végett. Miért szükséglet a gyémántfülbevaló? A nyakkendő? A hivatalnok ezt azzal indokolja, hogy kell nyakkendőt kötnie, ha nem akar repülni állásából.[91] A nyakkendő tehát társadalmi szükséglet, valóban kell a megélhetéshez, – de miért válik társadalmi[92] szükségletté, annyira, hogy az egyes ember nem élhet nélküle, olyasmi, ami nélkül az egyes emberek szépen megvolnának? S ha a fizikai nyomorban tengődő tömegeket, kik fáznak és éheznek, nézzük, ugy látszik igazuk van a[93] marxistáknak, kik az „érdekkel” és[94] a szükségletekkel magyarázzák e tömegek megmozdulásait. Ám annál érthetetlenebb[95] az uralkodó osztályok tagjainak tevékenysége, még pedig éppen a történelmi materializmus szempontjából. Miért ragaszkodnak az uralkodó osztályok a kapitalizmushoz? Miért lelik gyönyörüségüket a tőkehalmozásban vagy a vele járó társadalmi hatalomban? Értem, hogy egy fejlett ipari tőkés állam azon van, hogy gyarmatot szerezzen s igy nyersanyag forrásra és piacra tegyen szert, de nem értem, hogy miért szükséglet az emberek számára „a fejlett ipari tőkés állam”. Miért[96] szükséglet valaki számára, hogy a legmagasabb társadalmi pozicióba törjön és miért szükséglet másoknak, hogy alávessék magukat? Sokan társadalmunk fő jellemvonásául a szegénységtől való félelmet jelölték meg. Miért nem félnek a szegénységtől az erdei állatok, társadalmunkban a csavargók és más, kevésbé „rendetlen” emberek? Miért nem féltek a szegénységtől a hübéri társadalom jobbágyai? Milyen[97] „anyagelvü” érdeke, szükséglete volt Marxnak, hogy életét a kapitalizmus elleni harcnak szentelje, és Engelsnek, a gyárosnak, hogy Marx hü fegyvertársa és segitője legyen? Általában azt látjuk, hogy történelmi[98] materializmussal éppen azokat a forradalmárokat, a puritán idealizmusu Lenineket, akik a világban s a történelemben a történelmi materializmussal tájékozódnak s[99] a hasonlóan puritán idealizmusu ellenfeleiket, a[100] Hitlereket s mindkét csoport közös ellenfeleit, a vallásos keresztényeket mezitláb járó szerezeteseikkel, vagyis[101] éppen a társadalmi harcok eszmehordozóit értjük legkevésbé. Pedig a történelmi materializmus éppen arra szolgálna, hogy az eszmék s az erkölcsök magyarázatául szolgáljon, hiszen „a lét határozza meg a tudatot” mondja Marx Feuerbach nyomán.[102]

A közlés alapja:

Gépirat, 5 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/22.

1. réteg: írógép; 2. réteg: grafitceruza; 3. réteg: lila ceruza.

Az 5. lap alján a szerző kézírásával: physiologiai szükséglet!

Aláíratlan.

[154] [Azt mondottam...]

♦♦♦

Azt mondottam, hogy a társadalom alapjának nem a gazdaság, hanem a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiség látszik. A[103] tulajdon fogalma valóban[104] erkölcsi s egyszersmind gazdasági

A közlés alapja:

Kézirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/23.

Aláíratlan.

[155] [...egymástól...]

♦♦♦

egymástól. Csak ott hatol el a történelem változása a dolgok gyökeréig, ahol az emberek kedélyére hat. A kedély, a sziv nemcsak formája a vallásnak, hogy annak a kedélyben is ott kell lennie, hanem maga a vallás lényege. (Idézve Starckenél 168.l.)” Feuerbach tehát[105] megtartja a fejlődés elvét, de a hegeli abszolut eszme, világszellem, ész helyett a történelmi haladás forrásának a vallásos emberi[106] kedélyt látja.[107] Azok[108] az isteni lények – ugymond – melyeket az emberek vallásos[109] kedélye alkotott,[110] nem egyebek az ember (kivetitett) tükörképeinél. A történelmi fejlődés során ez isteni lények képzetei elhalaványulnak, szétfoszlanak, az emberek végül magukra ismernek, vagyis rájönnek arra, hogy a képzelt isteni[111] lényeket valósággal fölruházó vallásos szeretet valójában emberszeretet s az isteni[112] szeretet eszméi helyébe az emberszeretet eszméi lépvén, új vallást hoz létre[113] a vallásos kedély, az emberszeretet vallását. Ahogyan a protestantizmus eltávolitja az isten és a hivő közül a közvetitő papot s igy közvetlen kapcsolatot teremt az égi Atya és földi gyermeke között, ugy távolitja el Feuerbach a[114] szerető és a szeretett ember közül a közvetitő isten-eszmét s teremt közvetlen kapcsolatot közöttük. Feuerbach[115] a nemi egyesülést is vallásos[116] áhitattal telitettnek gondolja – papi és isteni áldás nélkül. Persze itt kérdéses marad, hogy miért szükséges a nemiség vallásos fölfogása, miért volt szükséges előbb az isteni, egyházi[117] és most Feuerbachnál a humanista szentesités. – Hegelnél az ész müködik – öntudatlanul – a müvelődés erkölcseiben, Feuerbachnál az erkölcsiség lép elő tudatosan s teszi észszerüvé a különböző korok vallásos képzeteit.

♦♦♦

5.[118]

A hegeli elvet követve kapcsolódik Marx Feuerbachhoz. Ő éppen az emberi cselekedetek (s eszmék, erkölcsök) észszerü[119] magyarázatát kereste s ugy vélte, teljesen megtalálja az emberi élet anyagi feltételeiben, körülményeiben. Feuerbach az emberi cselekedetek végső forrásaként „az emberre” hivatkozott, Marx azonban fölvetette már a kérdést - mi hát az emberi lényeg. És felelt: a társadalmi viszonyok összessége.

♦♦♦

Már[120] most hogy' fest a gondolatmenet? Hegel a természetben müködő ész tudatosodásának látta az emberi müvelődést; Feuerbach elszakitotta az erkölcsiséget ettől az észtől s önálló elvvé tette; Marx ezt a szakadékot akarta áthidalni, s[121] ujabb mélységet hasitott természet[122] és társadalom közé. Az emberi lényeg nem csupán a társadalmi viszonyok összessége, hanem a természetieké is. Marx a természetet elsősorban a társadalomban élő emberek környezetének tekinti s mint előfeltétellel számol vele. A természet azonban nemcsak „számunkra” van adva, hanem velünk, lényegünk szerint is. Ösztönös[123] mivoltunk társadalmi életünkben[124] állandó meglepetésekkel szolgál, azzal a természetes, termékeny véletlennel, amely Hegel bölcseletében megleli a maga helyét, éppen mint „szükséges véletlen”. A marxi társadalomfölfogásban azonban nincsen a véletlennek szerepe, ha csak nem ugy, hogy ez a véletlen a külső természet részéről éri a társadalmat, pl. kozmikus szerencsétlenség formájában. Marx hallgatólagosan föltételezi, hogy az emberi társadalmi fejlődésben éppen az emberi természet oldaláról nem lép föl váratlan, véletlen meglepetés.[125]

De Marx[126] figyelembe[127] veszi az emberi természetet is, mely[128] adva van velünk, lényegünk szerint. De[129] csak ugy veszi szemügyre, ahogyan tudatunk számára van adva természetünk: „A[130] tudat sohasem lehet egyéb, mint a tudott lét és az ember léte az ő valóságos életfolyamata”. (1) „Nem[131] a tudat határozza meg az életet, hanem az élet határozza meg a tudatot.” (2) Eszerint tudatunk[132] nem alakithatja közvetlenül létünket. Egy modern természettudomány, a pszichoanalizis azonban fölfedte, hogy a tudat képes a lét közvetlen alakitására, ha[133] másként nem hát ugy, hogy[134] kivet magából, elfojt oly gondolatokat, melyeket éppen a valóságos[135] lét sugalmaz s ezzel az elfojtással annyira megváltoztatja a létet, hogy az egészséges ember beteg emberré válik, az érzékien-észszerüen gondolkodó és cselekvő lényben létrejön pl. az[136] a vallásos kedély, melynek fogalmát oly mulatságosnak találta Engels Feuerbachnál. Az ilyen ember – s az emberiség történelmi multjában csak ilyen emberekre számithatunk – kétség[137] kivül valóságos lény, tudata azonban nem felel meg ösztönös[138] létének, hanem csak annak[139] a létnek a képét adja, amelyet már eltorzitott. Ez a tudat nem a lét képét torzitja el, hanem magát a létet s e torzitott lét képét többé-kevésbé hiven megőrzi. „Elkerülhetetlen[140] dolog – irja Engels – hogy mindennek, ami egy emberre hat, a tudatán kell keresztülmennie, – még az evésnek és ivásnak is, ami a tudat által érzett éhségen és

♦♦♦

szomjuságon kezdődik és ugyancsak a tudat által érzett jóllakottsággal végződik.” (1) Ma már tudjuk, hogy az éhség és a tudat, nemi és egyéb vágy s a tudat között a kapcsolat megszakadhat, hogy a tudat a jóllakottságot s a nemi kielégülést, bár a fiziológiai létet tekintve minden szabályszerüen végbement,[141] igen sokszor nem veszi tudomásul s mi több, rendszerint nem veszi tudomásul, ha –[142] a nép nyelvén szólván s a feuerbachi gondolat szerint értvén – „nincs áldás rajta”.

6.

Ahogy Hegel szerint a világszellem önmagát fejti ki a történeti természetben, ugy fejti ki az emberiség önnön lényegét – Marx szerint – a termelésben. S ahogy a pszichologus a tünetekből következtet a pszichére, ugy következtet Marx a termelési eszközökből az „emberi lényegre”, a társadalmi viszonyok összességére. Azt gondolja, hogy a termelési eszközökből kiolvashatjuk egyfelől az embereknek[143] egymáshoz való viszonyát, másfelől pedig a környező természethez való vonatkozását. A termelésen alapszik a társadalom s mivel eszközökkel termelünk, a társadalom formájának, szerkezetének minden változása végső fokon a termelési eszközök változásának, fejlődésének függvénye. A modern ipar megkövetelte a hübéri társadalom átalakulását polgárivá s a mai, még modernebb ipar megköveteli, hogy a jelen polgári társadalom munkástársadalommá alakuljon át. Hasonlóképpen az ókorban a kézimalom s a hozzá hasonló fejlettségü, (vagy inkább fejletlenségü) ipar, technika szükségképpen vezetett a rabszolgatartáshoz. A társadalomban a termelés munkamegosztással jár.

Marx mindezeket a kategóriákat – miért hallgatnak erről a marxisták? – végső soron a nemiségből származtatja. E származtatást az jellemzi, hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, a termelésben, gazdaságban, politikában azonban nem veszi észre a nemiséget. S[144] az jellemzi még, hogy a nemiséget s vele az embert hogy ugy mondjam fiziológiai és nem biológiai szempontból, a testi lét szervei és nem ösztönei szempontjából nézi.[145] A szervei oldaláról megérteni próbált ember megfelelője a termelési eszközök oldaláról értelmezett társadalom. Ime:[146]

„Az első megállapitandó tényállás az egyének testi szervezete és ezáltal adott viszonyuk a többi természethez.” (2) Az emberek „akkor kezdenek különbözni az állatoktól, amikor élelmiszereiket termelni kezdik”, ezt „testi szervezetük föltételezi”. „Ahogy az egyének életüket nyilvánitják, olyanok. Amik, az tehát egybeesik termelésükkel, éppugy azzal, amit termelnek, mint ahogy azzal is, ahogy termelnek.[147] Hogy tehát mik az egyének, az termelésük anyagi feltételeitől függ”. „Ez a termelés először a népesség szaporodásával lép elő.” (3) Az[148] első termelőviszony „a viszony férfi és nő, szülők és gyermekek között, a család.” „Az életnek a termelése, mind a sajáté a munkában, mind az idegené a nemzésben ” – egyszerre természeti és társadalmi viszony. (4) Maga ez a viszony is termelőerő. A népesség szaporodásával „fejlődik a munkamegosztás, amely eredetileg nem volt más, mint a munka megosztása a nemi aktusban” (5). „Ez a három mozzanat, a termelési erő, a társadalmi állapot és a tudat egymással ellenmondásba

♦♦♦

kerülhetnek és kell, hogy kerüljenek, mert a munka megosztásával adva van a lehetősége, sőt a valósága annak, hogy a szellemi és az anyagi tevékenység, hogy az élvezet és a munka, termelés és fogyasztás különböző egyénekre jusson” (1). A[149] munka megosztásával adva[150] van „a tulajdon, amely már csirájára, első formájára lel a családban, amelyben az asszony és a gyermekek a férfi rabszolgái” (2).

Marx szemére veti Feuerbachnak, hogy a nemiséget „idealizálta”, Feuerbach[151] éppigy felróhatná Marxnak, hogy ő pedig „materializálta” a[152] nemiséget. S ahogy Feuerbachnál az erkölcsiség mögé buvik a természetes szerelem, ugy lapul meg Marxnál a gazdasági valóság mögött. Hogy Marxnál ez fölismerés?[153] Feuerbachnál is az. Marx egyáltalában nem magyarázza meg azt az erkölcsiséget, melyet Feuerbachnál visszavet, nem tesz mást, mint hogy a vallásos erkölcsiség helyébe a gazdasági erkölcsiséget lépteti. Egyszerü ténynek[154] veszi azt a különös dolgot, hogy a családban az asszony és a gyermekek a férfi rabszolgái.

A társadalom alapja tehát a termelés, a gazdaság, tagjai (az emberek) pedig aszerint alkotnak osztályokat, hogy a termelési eszközökhöz képest milyen tulajdonjogi helyzetet foglalnak el. Igy azonban a társadalomnak ugyan a gazdaság az objektiv alapja, magának a gazdaságnak alapját viszont a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiség teszi. A[155] társadalmat tehát a puszta[156] természet helyébe a tulajdon és a jog hozza létre és nem az élelmiszerek előállitása. A[157] családot a nemi ösztönök tartják ugyan össze,[158] de nem változtatják közvetlenül társadalommá. A társadalom sejtjévé akkor válik a család, amikor a nemiségen kivül fellép az erkölcsiség is[159] és vele a jog – mely mi másból származhatna a családon belül, ha nem éppen a nemiségből, azaz nemiségről való lemondásból?

7.[160]

Marx követői[161] az emberi természet mozgató elvének az érdeket nevezik meg, mely tartalmazza a szükségleteket. Az embereket szükségleteik vezérelik, érdekeik osztályérdekké egyesülnek s a harc a szükségletek kielégitéséért folyik a társadalomban.

Ezzel a fölfogással sikerül[162] sokszor fényt vetni a társadalmi folyamatokra, ez[163] nem igen vitatható. Ám azonnal kialszik ez a világosság, amikor magukat a szükségleteket, az érdekeket próbáljuk vele szemügyre venni.

Nem utolsó dolog azzal érvelni a társadalmi jelenségek érdekszerü magyarázata ellen,

♦♦♦

hogy az emberek nem ismerik érdekeiket, igazi szükségleteiket. Ezek az érdekek és szükségletek rövid elemzés után is képzelt érdekeknek és képzelt szükségleteknek bizonyulnak és pedig nagyobb részben. Az u.n. kulturszükségletek hasonlithatatlanul nagyobb gazdagságot mutatnak, mint természetes, élettani szükségleteink. A dohányjövedék monopóliuma tetemes hasznot hajt a polgári államnak, a dohánytermelés és elosztás sok embert foglalkoztat – s mindez azon alapszik, hogy gyermekkorunkban rászoktunk a dohányzásra, utánoztuk a felnőtteket, mert felnőttekké szerettünk volna válni, még pedig bizonyos egyéb vágyaink teljesithetése végett. Miért szükséglet a gyémántfülbevaló? A nyakkendő? A hivatalnok azt mondja, muszáj nyakkendőt kötnie, mert különben kidobják állásából. Tehát társadalmi szükséglet a viselése, valóban kell a megélhetéshez – de miért válik társadalmi szükségletté, annyira, hogy az egyes ember nem élhet nélküle, olyasmi, ami nélkül az egyes emberek szépen megvolnának? Ha a fizikai nyomorban tengődő, fázó és éhező tömegeket nézzük, ugy látszik, igazuk van a marxistáknak, kik az „érdekkel” és a szükségletekkel magyarázzák e tömegek megmozdulásait. (Bár az érthetetlen marad, hogy miért szervezhetők meg ugyanezek a tömegek – érzelmi alapon – saját érdekeik ellen is.) Az uralkodó osztályok tagjainak tevékenysége azonban éppen a történelmi materializmus szempontjából marad homályban. Miért[164] ragaszkodnak az uralkodó osztályok egyáltalában az uralomhoz, különösen pedig a kapitalizmushoz? Miért lelik gyönyörüségüket a tőkehalmozásban, melyet a protestáns puritánok[165] önnön érzéki vágyaikat megtagadva emeltek erkölcsi eszménnyé,[166] és miért oly szükséglet nekik a tőkével járó társadalmi hatalom? Értem, hogy egy fejlett ipari tőkés állam azon van, hogy gyarmatot szerezzen s igy nyersanyag forrásra és piacra tegyen szert, de nem értem, hogy miért szükséglet az emberek számára[167] a[168] „fejlett ipari tőkés állam”. Miért[169] szükséglet valaki számára, hogy a legmagasabb társadalmi pozicióba törjön, miért szükséglet másnak, hogy alávesse magát s a harmadiknak, hogy elmebetegként kivonuljon a társadalomból?[170] Sokan társadalmunk fő jellemvonásául a szegénységtől való félelmet jelölték meg. Miért nem félnek a szegénységtől az erdei állatok, társadalmunkban a csavargók és más, kevésbé „rendetlen” emberek? Milyen[171] „anyagelvü” érdeke, szükséglete volt Marxnak, hogy életét a kapitalizmus elleni harcnak szentelje, és Engelsnek, a gyárosnak, hogy Marx hü fegyvertársa és támogatója legyen?[172] Általában azt látjuk, hogy történelmi materializmussal éppen azokat a forradalmárokat, akik e világban s a történelemben a történelmi materializmussal tájékozódnak, a puritán idealizmusu Lenineket s a hasonlóan puritán idealizmusu ellenfeleiket, a Hitlereket s mindkét csoport közös ellenfeleit, a vallásos keresztényeket mezitláb járó szerzeteseikkel, vagyis éppen a társadalmi harcok eszmehordozóit értjük legkevésbé. Pedig a marxizmus éppen a társadalmi cselekvést[173] irányitó eszmék és erkölcsök magyarázata volna.

Melléklet

Ez a kereszténység lényegén tünődő filozófus[174] magyarázó elvvé üti azt az erkölcsiséget, mely maga is magyarázatra szorul. Mégis örök érdeme marad, hogy az elvont gondolkodást ráirányitotta a nemiségre, mint ami erkölcsi ötvözetben[175] a történelmi vallások érzéki-emberi alapja.

4.[176]

Marx és Engels fölfigyeltek a Feuerbachtól fölvetett kérdésre és élesen birálták a nemiség-erkölcsiség első filozófusát. Ők a feuerbachi vallásos kedélyt visszautasitották s[177] odajutottak ezzel, hogy a nemi egyesülést is termelési (gazdasági) folyamatnak fogták föl, aminek valóban fölfogható, de anélkül, hogy emberi lényegét kimeritenők vele. „A feuerbachi morálteória szerint az értéktőzsde az erkölcsösség legszentebb temploma...” „Szeretet is uralkodik a börzén, amennyiben ez nemcsak érzelgős frázis, mert mindenkinek boldogságösztöne kielégül a másikban” – gunyolódik Engels Feuerbachon. „A valóságban minden osztálynak, sőt minden mesterségnek megvan a maga morálja és a szeretet, amelynek mindent egyesitenie kellene, háborukban, veszekedésekben, pörösködésekben, házi zsörtölődésekben, válóperekben és egymás minél nagyobb kizsákmányolásában nyilvánul meg.” – Engels veti[178] e szavakat Feuerbach ellen s igy elháritja a kérdést, ahelyett hogy felelne rá, hogy a szeretet, amelynek – mint ő maga mondja – mindent[179] egyesitenie kellene, miért tör ellenséges táborokban önmaga ellen. Max Weber kutatásai[180] azonban inkább[181] Feuerbachot igazolják, mint Engelst. Weber, mint ismeretes, a kapitalizmus kifejlődését a protestantizmus puritán erkölcsi eszményeivel magyarázza, történelmi adatai alapján. A guny, melyet Engels Feuerbach ellen irányoz, visszafordul – a puritánok erkölcsi eszményei szerint az értéktőzsde ha nem is „legszentebb[182] temploma” az erkölcsösségnek, de mindenesetre tiszteletreméltó helye. „A feuerbachi elvont embertől a valóságos eleven emberhez csak akkor juthatunk el, ha azt tetteiben, a történelemben szemléljük” – mondja Engels. Max[183] Weber „tetteiben, a történelemben” szemlélte „a valóságos, eleven embert”. (Azért teszem ezt a kifejezést idézőjelbe, mert valóságos, eleven embert csak akkor szemlélünk, ha személy szerint találkozunk vele – „osztályokkal” épp oly kevéssé találkoznánk és beszélgethetnénk, ha „valóságosan, elevenen” végigsétálhatnánk a történelmen, ahogy „vallásos kedélyekkel” nem[184] koccinthatunk.) „Feuerbachnál abban áll az idealizmus, hogy ő a kölcsönös vonzalmon alapuló emberi viszonyokat, a szerelmet, barátságot, részvétet, önfeláldozást nem tartja egyszerüen annak, amik azok önmagukban is, a Feuerbach számára is multhoz tartozó különleges vallásokra vonatkozó visszaemlékezés nélkül is, hanem azt állitja, hogy ezek csak akkor hatnak igazán, ha a vallás magasabb kenettel látja el őket. Számára nem az a fontos, hogy ezek a tiszta emberi viszonyok fennállanak, hanem az, hogy mint uj igaz vallást lehet felfogni őket.” Igy Engels. Azonban az „osztályérdek” is csak akkor hat igazán, ha a „tudományos szocializmus” „magasabb kenettel” látja el s a marxista Internacionálénak ugyanaz a szerepe a munkásmozgalomban, mint az Egyháznak a hivek mozgalmában – dönt arranézve, hogy valamely gondolat összefér-e a szocializmussal vagy sem. Engels sem hinné, hogy a munkásmozgalmak résztvevői keresztül-kasul annyira tudósok, hogy ne inkább hitük és erkölcsi eszméik tegyék őket szocialistákká, mint tudományos fölkészültségük. A sztrájkolókat támogató munkás nyilván az „oszályszolidaritás” erkölcsi zengésü szavára hallgat. Hogy[185] ez az[186] „osztályszolidaritás” magasabb értelemben tartalmazza az egyéni érdeket is? Az emberszeretet,[187] a feuerbechi humanista erkölcsiség is tartalmazza. „A[188] politika legyen a vallásunk” – irja Feuerbach s az lett.[189] Viszont[190] igaza van Engelsnek, midőn Feuerbach szemére veti, hogy „eszébe sem jut, hogy megvizsgálja a morális rossznak történelmi szerepét.” Ezzel azonban nem oldja meg, hanem csak még jobban hangsulyozza az erkölcsiség problémáját.

A közlés alapja:

Gépirat, 6 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/24.

1. réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.

Aláíratlan.

[156] [A nőhöz, mint...]

♦♦♦

A nőhöz, mint[191] a közös gyönyör cselédjéhez és mint zsákmányhoz való[192] viszonyban[193] ki van mondva az a végtelen degradáció, amelyben az ember önmaga számára van, mert e viszonylat titkának megvan a maga nem kétértelmü, határozott,[194] nyilvánvaló, fölfedett[195] kifejezése a férfinak a nőhöz való[196] viszonyában és abban a módban, ahogyan a közvetlen, természetes[197] nemi (faji) viszony (Gattungsverhältnis) fölfogásra[198] jut. Az[199] embernek az emberhez való közvetlen, természetes, szükséges viszonya[200] az a férfinak a nőhöz való viszonya. Ennek[201] a viszonylatnak a jellegéből következik, hogy az ember mint faji lény (Gattungswesen) mennyire[202] lett magáé és mennyire fogta föl magát; a férfinak a nőhöz való viszonya az embernek a legtermészetesebb viszonya az emberhez.[203]Benne mutatkozik tehát meg, hogy mennyire lett emberivé[204] az[205] ember természetes magatartása,[206] vagy hogy mennyire lett természetes lényegévé[207] az emberi lényeg,[208] mennyire lett természetévé[209] az emberi természet. Ebben a viszonyban megmutatkozik az is, hogy az ember szükséglete mennyire[210] lett emberi szükségletté,[211] tehát mennyire lett szükségletévé a másik ember,[212] mint ember, mennyire[213] közügye egyuttal a lét és tovább hogy legegyénibb mivoltában mennyire a magántulajdon első pozitiv megszüntetése.

(Nationalökonomie und Philosophie, S. 293–4)

A közlés alapja:

Gépirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/27.

1. réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.

Aláíratlan.

[157] [Az élet..., I]

♦♦♦

Az élet azonos megnyilvánulásának egyetemével, az ismert megnyilvánulások[214] mögött nem rejtőzködik semmiféle „magánvaló”. Az élet megnyilvánulása pedig az élet termelése. Ahogy a természetes[215] (állati) élet föltételei a természetes (állati) szervek,[216] ugyanugy föltételei a termelő (emberi, azaz társadalmi) életnek a termelő eszközök.

A közlés alapja:

Kézirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/19.

Aláíratlan.

[158] [Az élet..., II]

♦♦♦

Az élet – elvileg – azonos[217] megnyilvánulásának egyetemével, – az ismert[218] megnyilvánulások mögött ismeretlenek rejtőzködnek, de nem lappang semmiféle megismerhetetlen „magánvaló”. A „magánvaló”,[219] azaz csupán[220] a maga számára létező dologból a fejlődés folyamán értünk-való dolog lesz, mert azzá tesszük, amikor tulajdonságainál fogva megragadjuk. Az élet legfőbb tulajdonsága, megnyilvánulása önön magának a termelése. S ahogy a természetes élet föltételei a természetes szervek, ugy föltételei a termelő, vagyis emberi[221] életnek a termelő eszközök. A máj, a vese, a gyomor, a nemi és általában az összes szervek[222] arra szolgálnak, hogy az egyes lények velük mind egyéni, mind faji életüket napról-napra ujjátermeljék. A közös,[223] a társas életben ugyanilyen szervek a termelési eszközök. S ahogy a máj, a vese faji szervek, ugy faji szervek a termelő eszközök. A testi szervek s a hozzájuk kapcsolt ösztönök fejlődésük[224] minden fokán megfelelő életmódot kivánnak meg, hogy összemüködhessenek és[225] velük a lény életét kifejthesse

A közlés alapja:

Kézirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/20.

Aláíratlan.

[159] Hegel – Marx – Freud.

♦♦♦

֍

I. A tudományos szocializmus.

1.

Nem^[226] szükséges, hogy tudós legyen az ember s nem szükséges az sem, hogy proletárok soraiban nyomorogjon, úgy is beláthatja, hogy a mai gazdálkodás bajba jutott. Tízmilliókra rug az ellátatlanok száma, csak a művelt emberiséget véve számításba s a termelést mégis, ha nem háborús célokat szolgál, állami beavatkozással igyekeznek csökkenteni.^[227] Különféle gazdasági^[228] tekintélyek különféle okokkal magyarázzák s igazolják ezt a józan ésszel emészthetetlennek látszó jelenséget. Marxista gondolkodók magában a gazdálkodási módban jelölik meg^[229] a bajok forrását s azt hiszik, az általános elnyomorodás annyira megnövekszik „a társadalmi fejlődés természeti törvényeinek” értelmében, hogy a munkájukból élő s az ellátatlan emberek végül is valamilyen szervezett formában fellázadnak s egy elmélet szerint békés, más elmélet szerint forradalmi eszközökkel átalakítják e társadalmi rendet s megvetik alapját a szocialista gazdaságnak. Ez a hit a^[230] mult század közepe óta terjedezik az emberek között,^[231] újabban azonban nagyon módosult. Módosult a békés átalakulás hívei között, – ők ma már őszintén nem számítanak a proletár osztály egészére, de azon vannak, hogy más osztályból éppolyan mértékben szerezzenek elvtársakat, mint a proletárok közül s így végül osztályközi pártot alkotnak. Módosult a forradalmi hagyományokhoz ragaszkodók körében is, – ezek arra számítanak, hogy kikerülhetetlenűl beáll valamilyen társadalmi szerencsétlenség, pl. háború, s olyan alkalommal szolgál, hogy egy kisebb megszervezett csoport^[232] is magához ragadhatja a hatalmat s a tömegeknek^[233] vagy helyeslésétől, vagy közömbös jóindulatától kísérve hozzáfoghat a nagy cél, a szocializmus megvalósításához. A két elméletre két mozgalom támaszkodik s mindkettő tudományos szocializmusnak nevezi^[234] magát.

2.

A^[235] tudományos szocializmus módszeres alapja a történelmi jelenségek gazdasági elvü magyarázata,^[236] az u. n. történelmi materializmus. Mint a marxista kézikönyvek mondják, velejéig nemzetközi felfogás ez, mert gyökereit a német filozófiába, az angol ökonomiába s a francia (forradalmi) politikába ereszti. Valójában a történelmi materializmus e modern európai háromság összetett kritikájának tekinthető. Dialektikus, ökonomikus és humanista, – vagyis úgy látja, hogy az emberi lét, társadalom és állam, általában a művelődés a gazdálkodáshoz van kapcsolva, belső ellentétekkel terhes s az ellentétek föloldásával fejlődik.

Marx (az ő nevéhez fűződik ez a történelemfölfogás) négy ténnyel számolt, midőn föllépett. A történelmi fejlődés elvével (Hegel), az új ipari technikával, a terhei alatt nyugtalanúl mozgolódó munkássággal és az u. n. utópikus szocializmussal, melynek

֍

nem harcos, hanem békés, nem proletári, hanem^[237] általános emberi jellege volt. Marx e négy tényből nyert ismeretét egyesítette, elfogadta az ellentétekben történő fejlődés elvét, a társadalmi haladás alapjául megtette az ipart és a munkásságot, amazt mint tárgyi, emezt mint alanyi tényezőt véve számításba s a társadalmi haladás következő állomásaként a szocializmust fogta föl, mint következményt a modern ipar tárgyi oldaláról nézve és mint célt a^[238] munkásság alanyi szempontjából. Tárgyi fogalmazás szerint tehát abban áll a fejlődés, hogy a tőkés gazdaság elbukik belső ellentétein, azon, hogy termelőerői túlfejlődtek a termelési módon és viszonyokon és^[239] helyet ád a közös gazdaságnak; alanyi^[240] fogalmazás szerint pedig abban, hogy a munkásság meg akarja dönteni és meg is dönti a fennálló osztályuralmat és megszervezi – átmenetileg – a magáét.

Marx és Engels elsősorban Európára gondoltak. Európát el is öntötte a haladásba vetett hit árja, (melyre ma már alig emlékezünk!), az ipar és a technika olyan fejlettségre tett szert, amilyenre a termelési eszközök filozófusai nem is gondolhattak, a munkások valóban hatalmas pártokban szervezték meg erényeiket s a közös gazdaság többé-kevésbé világos eszméjével magukhoz vonták a nem-bérmunkások csapatait is. Ily körülmények^[241] között az a kérdés: –^[242] miért nincs még szocializmus? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem következik el, ha az emberek azt akarják, hogy elkövetkezzék. Csak azt kérdem, hol csúszott hiba a számításba, hogy lehet^[243] az, hogy az u. n. „tárgyi előfeltételek megvannak” ^[244] s az alanyiak hiányoznak? Marx azt írja, hogy az emberiség csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyek megoldásához a szükséges feltételek a valóságban jelenvannak – hogy’ lehet tehát, hogy^[245] egy hatvanmillió lakósu^[246] állam polgárainak fele a fajtisztaságot látja ma történelmi céljának?

♦♦♦

3.

Hegel szerint a világ egyetlen fejlődési folyamat s minden jelenségében az észnek,^[247] a világ szellemének, a Logosnak megnyilatkozása. Ez az ész, az a^[248] Logos a természetben szemlélteti magát;^[249] az emberben, az emberi művelődésben öntudatra ébred; s végül a fejlődés elméletében, vagyis Hegel tanításában elérkezik ahhoz, hogy maga-magát^[250] általánosan, törvényszerűen fölfogja. Ez az elv igen világos és olyan egyszerű, amilyen bonyolultan Hegel kifejti. „Minden létezik, ami észszerű^[251] és minden észszerű, ami létezik.” Amennyiben tehát mi nem látnók be valamely lét észszerűségét, vagy valamely észszerűség valóságát, az csak arra vall, hogy^[252] mibennünk (vagy inkább velünk, a mi valóságunkkal) az ész még nem ébredt az eszmélet megfelelő fokára. Ez elv elfogadása után az emberi gondolkodásnak már „csak” az^[253] a föladata, hogy a valóság különös jelenségeinek észszerűségét fölismerje s a fölismert észszerűség valóságát megkeresse.

Marx előtt Feuerbach kísérletezett azzal, hogy az emberek egymásközti viszonylataiban föltárja a hegeli elvet. Ő az abszolut szellemet, a logost elveti s helyébe az „embert” állítja.^[254] „Az emberiség korszakai csak vallásos változások által különböznek

֍

egymástól. Csak ott hatol el a történelem változása a dolgok^[255] gyökeréig, ahol az emberek kedélyére hat. A kedély, a szív nemcsak formája a vallásnak, hanem^[256] maga a vallás lényege.”¹ Feuerbach^[257] tehát megtartja a fejlődés elvét, de a hegeli abszolút eszme helyett a történelmi haladás forrásának a vallásos emberi kedélyt látja. Azok az isteni lények – úgymond –, melyeket^[258] az emberek vallásos kedélye alkotott, nem egyebek az ember (kivetített) tükörképeinél.^[259] A történelmi fejlődés során ez isteni lényekről alkotott képzetek szétfoszlanak, az emberek végül magukra ismernek, vagyis rájönnek arra, hogy a képzelt isteni lényeket valósággal fölruházó vallásos szeretet valójában emberszeretet; s^[260] az isteni szeretet eszméi helyébe az emberszeretet öntudata lépvén, létrejő az^[261] emberszeretet vallása. Ahogyan^[262] a protestantizmus eltávolítja isten és hívő közül a közvetítő papot^[263] s így közvetlen kapcsolatot teremt az égi atya és földi gyermeke között, úgy távolítja el Feuerbach a szerető és a szeretett ember közül a közvetítő isteneszmét s teremt közvetlen kapcsolatot közöttük. Feuerbach a nemi egyesülést is vallásos áhítattal telinek gondolja, papi és isteni áldás nélkül. Persze itt^[264] kérdéses marad, hogy miért szükséges egyáltalában a nemiség vallásos fölfogása, miért volt szükséges előbb az isteni és^[265] egyházi, Feuerbachnál pedig a humanista szentesítés.

Hegelnél az ész működik – öntudatlanúl – a művelődés erkölcseiben, Feuerbachnál az erkölcsiség lép elő tudatosan s teszi észszerűvé a különböző korok vallásos képzeteit.

4.

A hegeli elvet követve kapcsolódik Marx Feuerbachhoz. Feuerbach a vallásos kedélyt végső valóságnak fogja föl s azt hiszi, a történelem az emberszeretetnek, az embert szerető embernek öntudatosodási^[266] folyamata. Marx többet lát a történelemben – az embernek emberré válását gondolja el benne. „A szocialista ember számára – úgymond – az egész úgynevezett világtörténelem nem más, mint az ember nemzése (illetve termelése: Erzeugung) az^[267] emberi munka által.”² Mi^[268] az ember? „Az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összessége”³ –^[269] mondja – „az ember egyéni és faji élete nem különböznek”⁴, maga^[270] „az egyén a társadalmi^[271] lény”⁵. A^[272] történelemben az ember önön lényegét^[273] fejti ki s egyszersmind tökéletesbíti; társas^[274] mivolta őt, ő pedig társas mivoltát egyre társadalmibbá teszi. A nemzés élettani műveletéhez társra van szüksége, ez a lényeg s az embernek ez a lényege fejlődik a történelem folyamán afelé az^[275] állapot felé, amelyben minden egyes embernek életszükségletévé válik minden másik ember. A társadalmi viszonyok adják e fejlődés valóságát, s^[276] a valóság ilyen fejlődésének, a fejlődés ilyen valóságának tudományos eszmélete, elmélete a szocializmus.

Marx elmélete szerint az emberiség úgy fejti ki faji lényegét a^[277] termelésben, ahogy Hegel elmélete szerint a világszellem fejti ki önmagát a^[278] történeti természetben. Az emberiség előbb megvalósítja a termelésben a társas^[279] mivoltát, azután tudatával fölfogja.^[280]

֍

Természetesen ez a tudat maga is társadalmi termék, hiszen a nyelv is az, márpedig „a nyelv a gyakorlati, más emberek számára is létező,^[281] tehát önmagam számára is létező, valóságos tudat”⁶. A^[282] termelésben az^[283] emberiség önmagát termeli,^[284] egyfelől úgy, hogy a külső természetet átalakítja a saját használatára, másfelől úgy, hogy saját természetét mind társasabbá teszi, mígnem az egész emberiség egyetlen társadalommá s ez a társadalom az^[285] egyes

♦♦♦

embernek természetévé válik.

♦♦♦

Ahogy a természetes élet föltételei a természetes szervek, ugy föltételei a termelő, vagyis emberi életnek a termelő eszközök. A máj, a vese, a nemi és általában az összes szervek arra szolgálnak, hogy az egyes lények velük mind egyéni, mind faji életüket napról-napra ujjátermeljék. A közös, társas életnek ugyanilyen szervei a termelési eszközök. S ahogy a máj, a vese faji szervek, ugy faji szervek a termelési eszközök. A testi szervek s a hozzájuk kapcsolt ösztönök fejlődésük minden fokán megfelelő életmódot s az életmódhoz illő tudatot kivánnak meg, hogy összemüködhessenek és velük a lény önmagát kifejthesse. A termelési eszközök s a hozzájuk kapcsolt termelő erők éppigy megfelelő termelő módot s a termelési módhoz illő ideologiát kivánnak meg fejlődésük minden fokán.

♦♦♦

Ehhez^{[286], [287]} képest a termelési eszközökből kiolvashatjuk minden korban egyfelől az embereknek egymáshoz való viszonyát, másfelől a környező természethez való emberi vonatkozást. Így a társadalom formájának, a fejlődésben levő emberi^[288] lényegnek minden változása végső fokon a termelési eszközök változásának, fejlődésének függvénye. A modern ipar megkövetelte a hűbéri társadalom átalakulását polgárivá; s^[289] a mai, még modernebb ipar megköveteli, hogy a jelen polgári társadalom a dolgozó emberek társadalmává alakuljon^[290] át. A termelés társadalmi, azaz megosztott munka, s^[291] a munkamegosztás fejlődése mind társadalmibbá teszi a termelést. A társadalom maga osztályokra válik, s^[292] az emberek aszerint képeznek osztályokat, hogy a termelési eszközök szempontjából milyen tulajdonjogi helyzetet foglalnak el egymással szemben. Minthogy az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összessége, nyilvánvaló, hogy mind^[293] a tulajdonjog és az erkölcs,^[294] mind a tudományok és a termelési eszközök, mind az osztályok harca és a nemek viszonya az emberi lényeg valóságának megjelenései.^[295]

Kategóriáit Marx az emberek faji létéből^[296] származtatja. E származtatást az jellemzi, hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, és a nemiségével társhoz kapcsolt, szervei oldaláról megérteni próbált ember megfelelőjének látja a termelési eszközök oldaláról szemlélt társadalmat. Ime:^[297]

„Az első megállapítandó tényállás az egyének testi szervezete (mint a társadalomban a termelési eszközök fejlettsége!) és ezáltal viszonyuk^[298] a többi természethez.”⁷ Az^[299] emberek „akkor kezdenek különbözni az állatoktól, amikor élelmiszereiket termelni kezdik” – ezt „testi szervezetük föltételezi”. „Amilyen módon életüket nyilvánítják az egyének, olyanok. Hogy mik, az^[300] tehát egybeesik termelésükkel, éppúgy^[301] azzal, amit termelnek, mint azzal^[302] is, ahogy termelnek.^[303] Mik az^[304] egyének, ez termelésük^[305] anyagi feltételeitől függ.” „Ez a termelés először a népesség szaporodásával lép elő.”⁸ Az^[306] első termelőviszony „a viszony férfi és nő, szülők és gyermekek között, a család.” „Az életnek a termelése, – mind^[307] a sajáté a munkában, mind az idegené a nemzésben –” egyszerre^[308] természeti és társadalmi viszony.⁹ A^[309] népesség szaporodásával „fejlődik a munkamegosztás, amely eredetileg nem volt más, mint a munka megosztása a

֍

nemi aktusban.”¹⁰ „Ez^[310] a három mozzanat, a termelési erő, a társadalmi állapot és a tudat egymás közt ellenmondásba^[311] kerülhet és kell, hogy kerüljön, mert a munka megosztásával adva van a lehetősége, sőt a valósága annak, hogy a szellemi és az anyagi tevékenység, az^[312] élvezet és a munka, termelés és fogyasztás különböző egyénekre jusson.”¹¹ A^[313] munka megosztásával pedig jelentkezik „a^[314] tulajdon, amely már csirájára, első formájára lel a családban, amelyben az asszony és a gyermekek a férfi rabszolgái.”¹² „A^[315] nőhöz, mint^[316] a közös gyönyör cselédjéhez és mint zsákmányhoz való viszonyban ki van mondva az a végtelen lealacsonyítás, amelyben az ember önmaga számára létezik, mert e viszonylat titkának megvan a maga nem kétértelmű, határozott, nyilvánvaló, föltárt kifejezése a férfinak a nőhöz való viszonyában és abban a módban, ahogyan ez a közvetlen, természetes faji (nemi) viszony (Gattungsverhältnis) fölfogásra jut. Az embernek az emberhez való közvetlen, természetes, szükséges viszonya a férfinak a nőhöz való viszonya. Ennek a viszonynak a jellegéből következik, hogy az ember, mint faji lény (Gattungswesen) mennyire lett magáé és mennyire fogta föl magát; a férfinak a nőhöz való viszonya az embernek az emberhez való legtermészetesebb viszonya. Tehát^[317] benne mutatkozik meg, hogy mennyire lett emberivé az ember természetes magatartása, vagy hogy mennyire lett természetes lényegévé az emberi lényeg, mennyire lett természetévé az emberi természet. Ebben a viszonyban megmutatkozik az is, hogy az ember szükséglete mennyire lett emberi szükségletté, tehát mennyire lett szükségletévé a másik ember, mint^[318] ember, mennyire közügye egyúttal a lét és tovább, hogy^[319] legegyénibb mivoltában mennyire a magántulajdon első pozitív megszüntetése.”¹³

♦♦♦

5.

Sokan,^[320] kik szinte kérkednek a „marxizmus” kifejezésével, ezt^[321] néha „proletárszocializmus” névvel helyettesítik s ugyanígy beszélnek „proletárirodalomról”, „proletárkultúráról”, melyen azonban nem néptudományi különlegességet értenek, hanem olyasmit, ami a polgárinak nevezett mai általános műveltségnél magasabbrendű. Marx gondolata szerint azonban mindenki szocialista, aki tudva munkálkodik azon, hogy^[322] az ember méltó legyen önmagához, hogy az emberi lényeg kifejlésre jusson, hogy megszűnjenek azok a társadalmi különbségek,^[323] amelyek a termelés fejletlenebb fokán szükségesek voltak, ma már azonban mind az anyagi termelésnek, mind az erkölcsi jóérzésnek, mind a teljes emberi öntudat kialakulásának akadályai.^[324] Miért látja Marx mégis a proletárságban azt az erőt, mely a társadalmat átalakítani hivatott? Ő maga így felel erre:

„Ha^[325] a szocialista írók ezt a világtörténeti szerepet a proletárságnak tulajdonítják, ez semmiesetre sem^[326] azért történik, mert isteneknek tartják a proletárokat. Inkább fordítva. Minthogy a kifejlett^[327] proletárságban gyakorlatilag teljessé^[328] vált az elvonatkozás

֍

minden emberségtől, sőt az emberségnek a látszatától is; minthogy a^[329] proletárság életfeltételeiben a^[330] társadalomnak legembertelenebb^[331] végletén van összefogva^[332] a mai társadalom minden életfeltétele, minthogy benne^[333] az ember elvesztette saját magát, de minthogy egyszersmind^[334] nemcsak^[335] megnyerte^[336] ennek a veszteségnek elméleti tudatát, hanem kényszerítve is van közvetlenül, a már el^[337] nem utasítható, már nem^[338] szépíthető, abszolút parancsoló szükségtől – ez a gyakorlati kifejezés a szükségszerűségre –, hogy^[339] fellázadjon ez ellen az embertelenség ellen: ezért^[340] lehet és kell^[341] a proletárságnak magát fölszabadítania. De nem szabadíthatja föl magát anélkül, hogy saját életfeltételeit meg ne szüntetné. Saját életfeltételeit nem szüntetheti meg anélkül, hogy meg ne szüntetné a mai társadalomnak minden embertelen életföltételét, melyek az ő helyzetében vannak összefoglalva. Nem hiába járja ki a munka kemény, de acélozó iskoláját. Nem arról van szó, amit ez vagy az a proletár, vagy maga az egész proletárság ideig-óráig, mint^[342] célt képzel maga elé. Arról van szó, ami ő és amit e lét szerint történelmileg tenni kényszerül. Célja és történelmi tette saját élethelyzetében, mint a^[343] mai polgári társadalomnak egész szervezetében világosan, visszavonhatatlanúl elő van írva.”¹⁴ Ehhez^[344] hozzáfűzhetjük, hogy amint a proletárokat az anyagi szükség sarkallja^[345] e történelmi folyamatban, úgy sarkalja másokat^[346] szocialista irányban erkölcsi szükségletük s^[347] úgy tette magát Marxot szocialistává az elméleti szükségszerűség, mert^[348] e szükségletek mindegyikében a^[349] társadalmi, azaz emberi lényeg jut kifejezésre. Azok a „marxisták”, kik mindenütt és mindenben anyagi érdeket keresnek s az anyagi érdeket teszik elvvé az emberi öntudat mai fokán is a cselekedetek értelmének vizsgálatában, Marx gondolataiból egy kukkot sem értenek.

6.

Mint látjuk, Marx^[350] szerint arról van szó, aminek történnie kell és nem arról, hogy mit gondolnak, milyen adott célokat tűznek maguk elé a proletárok és pártjaik. Marx tehát az embert, mint^[351] látható, érzéki valóságot szemléli, életfeltételeiből és „reális énjéből” következtet^[352] jövőjére.

Következetesen^[353] meg is teheti ezt, hiszen úgy^[354] gondolja, hogy az egyén léte adva van saját tudata számára. „A tudat sohasem lehet egyéb, mint a tudott lét és az ember léte az ő valóságos életfolyamata.” „Nem^[355] a tudat határozza meg az életet, hanem az élet határozza meg a tudatot.”¹⁵ Ehhez^[356] kapcsolódik az a nézete, hogy az ember úgy fejlődik, hogy megváltoztatja életkörülményeit s ezek a megváltoztatott életkörülmények megváltoztatják őt. Eszerint saját tudatunkkal közvetlenül nem^[357] alakíthatjuk létünket.

♦♦♦

Egy^[358] új természettudomány,^[359] a pszichoanalizis, azonban azzal a fölfedezéssel vált betegségek gyógyító módjává, hogy a tudat képes a lét közvetlen alakítására, ha másként nem, hát úgy, hogy kivet magából, elfojt oly gondolatokat, melyeket éppen a valóságos, természetes lét^[360] sugalmaz s ezzel az^[361] elfojtással annyira megváltoztatja a létet, hogy az egészséges ember beteg emberré válik, az érzékien-észszerűen gondolkodó lényben létre jön pl. az a vallásos kedély, az a valóságos lelkiállapot, melynek^[362] fogalmát oly mulatságosnak találta Engels, Feuerbachnál.^[363] Az ilyen ember – s az emberiség történelmi multjában csak ilyen emberekre számíthatunk – kétségkivül^[364] valóságos lény, tudata azonban nem felel meg ösztönös

֍֍

(faji, nemi) létének, hanem csak annak a létnek a képét adja, amelyet már eltorzított. Ez a tudat nem a lét képét torzítja el, hanem magát a létet, mint^[365] természetet s e torzított lét képét többé-kevésbé híven megőrzi. „Elkerülhetetlen dolog – írja Engels –, hogy^[366] mindennek, ami egy emberre hat, tudatán keresztül kell mennie,^[367] – még az evésnek és az ivásnak is, ami a tudat által érzett éhségen és szomjúságon kezdődik és ugyancsak a tudat által érzett jóllakottsággal végződik.”¹⁶ – Azóta^[368] a lélektan az egyénnek, a társadalmi lénynek fejlődésében sok olyan jelenséget derített fel, amelyet a tizenkilencedik századbeli bölcselő nem ismerhetett. Csak érinthetett kérdéseket, melyeket ma – éppen saját gondolatrendszere alapjainak igazolására – világosabban tekinthetne át. Így azóta megtudtuk, hogy^[369] éhség^[370] és tudat,^[371] nemi^[372] vágy^[373] és tudat^[374] között a kapcsolat megszakadhat; hogy^[375] a tudat a jóllakottságot s a nemi kielégülést, bár a fiziologiai lét rendje szerint minden szabályszerűen végbement,^[376] igen sokszor nem veszi tudomásúl; sőt^[377] rendszerint nem^[378] veszi tudomásúl, ha – a nép nyelvén szólván –^[379] „nincs áldás rajta”.

♦♦♦

7.^[380]

Miről feledkezett meg Marx, az emberi lényegnek melyik valóságos vonása^[381] marad rejtve előtte? Mi az, ami szükség szerint homályba^[382] temetkezik^[383] az olyan gondolkodó előtt, aki a fejlődő társadalmat^[384] termelési eszközeiből, a fejlődő egyént pedig testi szerveiből akarja megérteni?

Marx a vallásokat az emberi lényeg képzeletbeli megvalósitásának tartja. Nos, a kereszténységben a gyermek, az ember fia váltja meg az emberiséget szenvedéseitől. Marx megfeledkezik a^[385] gyermekről. Azt mondja, hogy az embernek önmagához való viszonya nyilatkozik meg a férfi és a nő „legtermészetesebb” viszonyában, de nem gondol arra, hogy ugyanigy „legtermészetesebb” viszony a felnőtt és a gyermek viszonya. Nem tud – hiszen akkor még nem^[386] is tudhatott arról, hogy a felnőtt egyén

♦♦♦

olyan^[387] viszonyban van önmagával, amilyen viszonylatban a felnőttekkel volt gyermekkorában; hogy ez a viszony nem pusztán a^[388] tudatra jellemző viszonyitás, hanem lelki valóság, melynek tünetei^[389] a testi szervek müködésének zavaraiban jelentkeznek. Lelki valóság,^[390] mely kifejezésre jut a cselekedetekben és az őket irányitó eszmékben;^[391] az emberi szükségletek legnagyobb részének képzelt mivoltában; Daedalusnak és Icarusnak, az^[392] apának és^[393] a fiunak együttes szárnyalásában, s a repülés ez ősi^[394] eszméjének mai, technikai megvalósitásában. A repülőgép – s bizvást hozzátehetjük – a gyomorsavtultengés, melyek egyformán anyagi-technikai kifejezései az emberi lényegnek, együttesen nem igen kecsegtetnek azzal, hogy^[395] a szabadság országának kapuja^[396] előtt áll az emberiség, mert amennyire észszerü követelménnyé teszi a mai, repülőgépes technika a társadalomnak

♦♦♦

az egész emberiségre szóló megszervezését^[397] a társadalmi tudatban, az egyének gyomorsavtúltengéses biológiai léte éppoly^[398] értelmetlenné teszi e megszervezésben való öntudatos részvételt.

Marx a gyermek szerveiből nem olvashatta ki, hogy a gyermek nemi lény s igy nem is jöhetett rá arra, hogy az embernek önmagához való, a^[399] felnőttnek a gyermekhez való viszonya, melyet minden felnőtt egyén külön, materiális gyermek nélkül megtestesit önmagában – végső fokon nem más, mint a felnőtti és a gyermeki nemiség viszonya egymáshoz ugyanabban^[400] az emberben. Ennek a viszonynak a tudatos föloldása nélkül az egyének egyszerüen nem^[401] juthatnak kifejlett szerveiknek,^[402] szerveik müködésének szabad birtokába, ahogy az emberiség sem jutott el kifejlett termelési eszközeinek, erőinek

♦♦♦

szabad, öntudatos birtoklásához.^[403]

Miért nincs még szocializmus, – kérdeztem cikkem elején. Egyelőre analogiával felelek erre. Ez az analógia nem visszavetendő, hiszen Marx maga a nemi aktussal látja utnak indítottnak az emberi termelést. Szocializmus éppugy nincs, bár a termelési eszközök fejlettsége^[404] és a termelő erők megkivánják a gazdaságnak ezt a formáját, ahogy nincs teljes orgazmus a mai ideges emberek koituszában, bár a nemi szervek fiziológiai kifejlettsége és az egyén ösztönei megkivánják a nemi egyesülésnek ezt a fejlett formáját. Az általánosan elterjedt női és férfifrigiditás és a pszichikailag föltételezett impotencia^[405] elmélete szolgál^[406] annak magyarázatául, hogy a szocializmus megvalósitásának tárgyi, technikai feltételei mellől miért hiányoznak a megvalósitás alanyi, lelki előfeltételei.

(Folytatom)

♦♦♦

1 Engels: Ludwigh Feuerbach és a német klasszikus filozófia old.

2 Marx: Nationalökonomie und Philosophie. Der Historische Materialismus, (Kröner Ausg.^[407] I. 307.)

3, 4, 5 U. o. 298. o.

6 Marx: Deutsche Ideologie, Der Hist. Mat. Kröner, II. 21.

7, 8 U. o. 20.

10 U. o.

11 U. o. –É

12 U. o.

13 Nationalökonomie und Philosophie, i. h. I. 293–4.

14^[408] Marx: Die Heilige Familie. I. h. I. 377–8.

15 Marx: Deutsche Ideologie, i. h. II. 13.

16 Engels: Ludwigh Feuerbach.

Melléklet: a hosszabb kihúzott rész

֍

7.

Most visszatérek^[409] a cikkem elején fölvetett kérdésre. A technika^[410] hasonlithatatlanul fejlettebb, mint^[411] Marx idejében volt, a technikával együtt a proletárság, e^[412] „mesterségesen termelt szegénység” is szervezetten^[413] szól bele a történelembe, – hát miért^[414] nincs még szocializmus?

A^[415] termelési eszközök ugyanazt a szerepet játsszák a társadalomban, mint az egyén életében a saját szervei. Minthogy maga Marx a nemi aktusban látta utnak inditottnak a termelést és a fejlődést, talán nem visszavetendő az analógia: az, hogy nincs még szocializmus, bár a termelési eszközök fejlettsége és a termelő erők megkivánják a gazdaságnak ezt a formáját, megfelel a pszichikai eredetü impotenciának^[416] és a frigiditásnak: a koituszból elmarad^[417] az orgazmus, bár a nemi szervek fejlettsége és az ösztönök megkivánják a nemi egyesülésnek ezt a formáját. Azt hiszem, hogy Marx gondolata nagyon közeljár az igazsághoz, de^[418] nem éri el egészen. „Az egyén a társadalmi lény” – irja s igy a történelemben kifejlő emberi lényeg nyilatkozik meg a neurózisokban és az elmebetegségekben^[419] is, és egyszersmind az emberek eszméiben, az ideologiákban. Ezeknek az ideologiáknak a magyarázata azonban nem teljes, sőt nagyon hiányos ha^[420] alapjuknak a felnőtt emberek fiziologiai létét, a környező természetet és a^[421] termelési eszközökkel meghatározottnak gondolt társadalmi miliőt tekintjük. Az ideologiák s ezzel az emberek cselekedetei végső^[422] magyarázatra valóban az ember faji (tehát nemi) mivoltában találnak

A közlés alapja

1. Gépirat, 7+1 f.

Számozás géppel: [1], 2–7.

PIM Kézirattár, JA 1087/28/1 és JA 1087/28/2.

Aláírás: József Attila.

A címet, az alcímet és az „1.”-t a szerző utólag, más papíron illesztette a szöveg elejére. A JA 1087/28/2 a JA 1087/28/1 utolsó oldalának letisztázott változata.

2. Kézirat, 4 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/28/3.

3. Gépirat, 1 f.

PIM Kézirattár, 1087/21.

Az oldal tetején a szerző megjegyzése ceruzával: (Az 5. korrektura oldalhoz!)

4. A szerző által javított hasábkorrektúra, 5 f.

PIM Kézirattár, JA 155, Katalógus, 1161a.

A 3. lap tetején ceruzával: Hegel 5. A 4. lap tetején ceruzával: Hegel 4.

5. Hasábkorrektúra, 6 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/29.

A 2. lap bal margóján ceruzával: Hegel 2. A 3. lap jobb margóján ceruzával: Hegel 5. A 4. lap alján ceruzával: Hegel 4. Az 5. lap tetején ceruzával: Hegel 5, idegen kéz rájegyzése fekete tollal.

Az első négy forrásszöveg egy főváltozatként való közlését az indokolja, hogy a korrektúrapéldány, amelyen József Attila még változtatott, nem került vissza a nyomdába: az emlékszám nem tartalmazza a javításokat. Mi átvezettük a szövegbe a költő javításait, beleértve azt a rövid, írógéppel írt részt, amelyet József Attila korrektúrajellel kapcsolt a korrektúrapéldányhoz (1087/21). A kéziratos 7. pont (1087/28/3) újrafogalmazása a gépiraton (1087/28/1) szereplő áthúzott 7. pontnak. Ezt a szövegrészt, amely tartalmában már hasonlít a kéziratos 7. pontra, a szerkesztő kidolgozatlannak, sőt befejezetlennek találhatta és József Attila elfogadta, hogy abban a formájában a szerkesztő mégse közölje, és hogy a tanulmány a „(Folytatom)” megjegyzéssel záruljon. A 7. pont kézírásos újrafogalmazása azonban újabb állomását jelenti a tanulmánynak, amely nem került vissza a nyomdába.

A JA 155 jelzetű hasábkorrektúrához tartozó hatodik lap (melyen a félig elkészült bibliográfia szerepelt) nem maradt fenn, de egy másik példánya (1087/29 utolsó lapja) ismert, így azt is közöljük.

A rétegek

1. réteg: írógép az 1. forráson (1087/28/1 és 1087/28/2)

2. réteg: József Attila kézírásos javításai az 1. forráson (1087/28/1 és 1087/28/2)

3. réteg: idegen kéz javításai a gépiraton, amelyeket József Attila jóváhagyott (1087/28/1)

4. réteg: a korrektúralevonat és a javított gépirat eltérései (155)

5. réteg: József Attila javításai a korrektúralevonaton (155), beleértve a beillesztett gépiratot (1087/21) és a szöveg végéhez illeszkedő kéziratot (1087/28/3) is

A forrásszöveg fényképeinek jelölései:

♦♦♦: 155, 1087/29 (6. f.), 1087/21 és 1087/28/3

֍: 1087/28/1 és 1087/28/2

▲

◄ ►

---

[1] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ hogy az a társadalmi rend, melyet a tőkés gazdasághoz kapcsoltnak gondolunk, megbukott. [majd:]₁ hogy a tőkés gazdálkodás megbukott. [végül: főszöveg]₂

[2] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ s mi több, igazolják [végül: főszöveg]₂

[3] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ésszel emészthetetlen jelenséget. [végül: főszöveg]₂

[4] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ jelölik a [végül: főszöveg]₂

[5] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ megnövekszik a társadalmi fejlődés természeti törvényeinek értelmében, hogy [végül: főszöveg]₂

[6] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ a [végül: főszöveg]₁

[7] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ s vagy a tömegek helyeslésétől, [végül: főszöveg]₁

[8] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mindkettő „tudományos szocializmusnak” nevezi [végül: főszöveg]₃

[9] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ alapjául [végül: főszöveg]₁

[10] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ felfogás mert gyökereit [végül: főszöveg]₂

[11] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ háromság kritikájának [végül: főszöveg]₁

[12] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ állam, a [végül: főszöveg]₁

[13] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ történelmi materializmus megalkotása, föllépett, [végül: főszöveg]₂

[14] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ már készen volt a fejlődés elve [végül: főszöveg]₁

[15] [A kijelölés kezdete]

[16] [A kijelölés vége]

[17] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ haladás tárgyi alapjául [végül: főszöveg]₁

[18] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a munkásokat, amazt [végül: főszöveg]₁

[19] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ föl, a [végül: főszöveg]₁

[20] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kapitalizmus összeomlik, szubjektiv [végül: főszöveg]₁

[21] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ megszervezi a [majd:]₃ megszervezi egy [végül: főszöveg]₃

[22] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Engels kátságtelenül Európára gondoltak elsősorban. Európát [javításunk:] Engels kétségtelenül Európára gondoltak elsősorban. Európát [végül: főszöveg]₂

[23] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Európát elöntötte a [végül: főszöveg]₂

[24] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ b [végül: főszöveg]₁

[25] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ meg erőiket a szocializmus [majd:]₁ meg erőiket s a szocializmus [végül: főszöveg]₂

[26] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ gondolatával büvkörükbe vonták [végül: főszöveg]₂

[27] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ körülmények között, ugy látom, az [végül: főszöveg]₂

[28] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ elé, amelynek megoldásához szükséges [majd:]₁ elé, amelynek a megoldásához szükséges [majd:]₂ elé, amelyeknek a megoldásához szükséges [végül: főszöveg]₃

[29] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ céljának? [új sorban:] A kérdés alapvető fontosságu, ha nem is a munkásmozgalomra, de a történelmi materializmusra nézve. [új sorban:] Marx gondolatmenete röviden a következő: [majd:]₁ céljának? [új sorban:] A kérdés alapvető fontosságu, ha nem is a munkásmozgalomra, de a történelmi materializmusra nézve. [új sorban:] Hegel [végül: főszöveg]₂

[30] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ az ész megnyilatkozása. [majd:]₁ az ész, a világszellem, a logos megnyilatkozása. [végül: főszöveg]₂

[31] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a logos a [végül: főszöveg]₂

[32] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ szemléli magát, az [végül: főszöveg]₂

[33] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ önmagát fölfogja. [végül: főszöveg]₁

[34] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ bennünk, vagy inkább velünk, a mi valóságunkkal, még [végül: főszöveg]₂

[35] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ Először [végül: főszöveg]₁

[36] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ tett [végül: főszöveg]₁

[37] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ A tör [végül: főszöveg]₁

[38] [A kijelölés kezdete]

[39] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ egyszersmind [végül: főszöveg]₁

[40] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ erkölcsösnek. Hegelhez képest Feuerbach naiv és gyermekes. [végül: főszöveg]₃

[41] [A kijelölés vége]

[42] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ És felelt – a [végül: főszöveg]₃

[43] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ emberi müvelődést, Feuerbach [végül: főszöveg]₃

[44] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ müködő észtől, Marx [végül: főszöveg]₃

[45] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ teremtett [végül: főszöveg]₁

[46] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ szakadá [végül: főszöveg]₁

[47] [A forrásban:] társadalomban elő emberek

[48] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mint előfeltételt. A [végül: főszöveg]₂

[49] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nemcsak számunkra van [végül: főszöveg]₂

[50] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ testsulyunkkal adva [végül: főszöveg]₂

[51] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ tömegvonzás, ösztöneinkkel pedig biologiailag határozott mivoltunk s az egyéb természettel a [majd:]₂ tömegvonzás, – ösztöneinkkel, biologiailag határozott mivoltunkkal pedig az egyéb természetbel [majd:]₂ tömegvonzás, – ösztöneinkkel, biologiailag határozott mivoltunkkal pedig az egyéb természettel [majd:]₂ tömegvonzás, – ösztöneinkkel, biologiailag határozott mivoltunkkal pedig az egyéb természettel szemben a [végül: főszöveg]₂

[52] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ellenére, [végül: főszöveg]₁

[53] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mivoltunk pedig társadalmi [végül: főszöveg]₂

[54] [A kijelölés kezdete]

[55] [A kijelölés vége]

[56] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mint szükséges véletlen. A [végül: főszöveg]₃

[57] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a társadalmat. Marx [végül: főszöveg]₁

[58] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ r [végül: főszöveg]₁

[59] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ke [végül: főszöveg]₁

[60] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az ember önnön [végül: főszöveg]₁

[61] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ pszichologus következtet [végül: főszöveg]₁

[62] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az emberi lényegre, a [végül: főszöveg]₂

[63] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ azt a viszonyt [végül: főszöveg]₁

[64] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vonatkozását. Vagyis a termelésen [végül: főszöveg]₂

[65] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ társadalom, azaz mivel [végül: főszöveg]₁

[66] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ változása függvénye a termelési eszközök változásának, fejlődésének. A [végül: főszöveg]₂

[67] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ manu [végül: főszöveg]₁

[68] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ fejlettségü, vagy inkább fejletlenségü ipar, [végül: főszöveg]₂

[69] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a rabszolgatartáshoz, a rabszolgatartás pedig megfelelő ideologiákhoz. A [végül: főszöveg]₂

[70] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ gazdaság, a termelés tagjai pedig, az emberek, aszerint [majd:]₂ gazdaság, tagjai pedig, az emberek, aszerint [végül: főszöveg]₂

[71] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hogy milyen tulajdonjogi viszonyban vannak a [végül: főszöveg]₂

[72] [A kijelölés kezdete]

[73] [A kijelölés vége]

[74] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ hiszen igy a társadalomnak, sőt magának [majd:]₁ hiszen igy a társadalomnak nem a gazdaság az alapja, hanem a gazdaságnak is alapját tevő tulajdonjog. S [végül: főszöveg]₂

[75] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ S ehhez képesest azt [végül: főszöveg]₂

[76] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ eszközök oly fejletlenek [végül: főszöveg]₂

[77] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ az [végül: főszöveg]₁

[78] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ résztvevők természetén, [végül: főszöveg]₂

[79] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ inkább az emberi természet nem ismerésén szenvedtek [végül: főszöveg]₂

[80] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kisérletek? Marx [végül: főszöveg]₂

[81] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ társai [végül: főszöveg]₁

[82] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ meg. [végül: főszöveg]₁

[83] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ az [végül: főszöveg]₁

[84] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ társadalomban. És valóban sikerül ezzel a felfogással némi fényt [majd:]₂ társadalomban. Sikerül ezzel a felfogással fényt [végül: főszöveg]₂

[85] [A mondat felett a szerző kézírásával:] uralom!!!

[86] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ amikor azt próbáljuk szemügyre venni, [végül: főszöveg]₁

[87] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ érdekeiket. [végül: főszöveg]₁

[88] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ gazdas [végül: főszöveg]₁

[89] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ foglalkoztat, sokan elkeseredetten küzdöttek trafikjogért – s [végül: főszöveg]₂

[90] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ bizonyos egyéb vágyaink [végül: főszöveg]₁

[91] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ repülni az állásából. [végül: főszöveg]₂

[92] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ válik valami társadalmi [végül: főszöveg]₂

[93] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nézzük, igazat kell adnunk a [végül: főszöveg]₂

[94] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az érdekkel és [végül: főszöveg]₂

[95] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ érthetetlenebb, [végül: főszöveg]₁

[96] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tőkés állam”, annyira hogy életüket is kockára teszik érte. Miért [végül: főszöveg]₂

[97] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ jobbágyai? [új sorban:] Milyen [végül: főszöveg]₂

[98] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ a [végül: főszöveg]₁

[99] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ idealizmusu Lenineket s [végül: főszöveg]₁

[100] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ellenfeleiket, a meztiláb járó szerezeteseket, a [végül: főszöveg]₁

[101] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ellenfeleit, a mezitláb járó szerezeteseket, vagyis [végül: főszöveg]₂

[102] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ Marx és [majd:]₁ Marx Feuerbach nyomán. Ha a létet itt társadalmi létnek vesszük [végül: főszöveg]₁

[103] [Utólagos csere] [Előbb:] erkölcsiség látszik lenni. A [végül: főszöveg]

[104] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] jobbról [végül: főszöveg]

[105] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ilyen módon a vallásoságot [végül: főszöveg]₁

[106] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ forrásának az emberi [végül: főszöveg]₁

[107] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ tartja. [végül: főszöveg]₁

[108] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ Mert azok [végül: főszöveg]₁

[109] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ melyeket vallásos [végül: főszöveg]₁

[110] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vallásos képzete alkotott, [végül: főszöveg]₁

[111] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hogy az isteni [végül: főszöveg]₁

[112] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ s a vallásos [végül: főszöveg]₁

[113] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ vallást hoz [majd:]₂ vallást jön [végül: főszöveg]₂

[114] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ az embert [végül: főszöveg]₁

[115] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ közöttük. Ily módon Feuerbach [végül: főszöveg]₂

[116] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egyesülést vallásos [végül: főszöveg]₂

[117] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az egyházi [végül: főszöveg]₁

[118] [Utólagos csere] [Előbb:]_1,2 képzeteit. [Melléklet] [új sorban:] 5. [végül: főszöveg]₂

[119] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ emberi eszmék és erkölcsök észszerü [végül: főszöveg]₂

[120] [A kijelölés kezdete]

[121] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ akarta áthidalni ember és társadalom között [végül: főszöveg]₁

[122] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ em- [végül: főszöveg]₁

[123] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ szerint is – testsulyunkkal adva van pl. a tömegvonzás; ösztöneinkkel, biológiailag határozott s csak ujabban földeritett mivoltunkkal pedig egymáshoz s az egyéb természethez való, a társadalom közvetitése nélkül, sőt annak ellenére fönnálló kapcsolataink. Ösztönös [végül: főszöveg]₂

[124] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ életünkkel [végül: főszöveg]₁

[125] [A kijelölés vége]

[126] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ meglepetés. Én inkább Hegellel tartok és szükségesnek tartom a véletlen fölbukkanását. Napjainkban ilyen véletlenek fölbukkanásának vagyunk tanui. Erről később. [új sorban:] Többet mondottam a kelleténél. Marx [majd:]₂ meglepetés. Én inkább Hegellel tartok és szükségesnek tartom a véletlen fölbukkanását. Napjainkban ilyen véletlenek fölbukkanásának vagyunk tanui. [új sorban:] Többet mondottam a kelleténél. Marx [végül: főszöveg]₂

[127] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ Marx igenis figyelembe [majd:]₁ Marx óriási elméje igenis figyelembe [végül: főszöveg]₂

[128] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ emberi természetet, mely [végül: főszöveg]₂

[129] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ lényegünk szerint is, mint előbb mondottam. De [majd:]₁ lényegünk szerint is, mint előbb emlitettem. De [végül: főszöveg]₂

[130] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ ahogyan természetünk saját [majd:]₁ ahogyan természetünk tudatunk számára van adva. „A [végül: főszöveg]₂

[131] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ (1) A történelmi materializmus ezen a gondolaton épül föl. „Nem [végül: főszöveg]₂

[132] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ (2) A tudatnak ez a létalakitó [majd:]₁ (2) A történelmi materializmus azon bukik meg, hogy tudatunk [majd:]₁ (2) A történelmi materializmus azon bukik meg, hogy szerinte tudatunk [majd:]₂ (2) És az elv azon omlik össze, hogy szerinte tudatunk [végül: főszöveg]₂

[133] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ hogy tudatunk igenis alakithatja létünket, ha [majd:]₁ hogy tudatunk igenis alakithatja létünket közvetlenül, ha [majd:]₂ hogy a tudat igenis alakithatja a létet közvetlenül, ha [végül: főszöveg]₂

[134] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ha mással nem hát azzal, hogy [végül: főszöveg]₂

[135] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ éppen valóságos [végül: főszöveg]₁

[136] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ létrejön az [végül: főszöveg]₁

[137] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ számithatunk – az ilyen ember kétség [végül: főszöveg]₂

[138] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ szükségképpen [végül: főszöveg]₁

[139] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ab [végül: főszöveg]₁

[140] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ eltorzitott. Hangsulyozni kell, hogy ez a tudat nem csupán a lét képét torzitja el, hanem magát a létet is, sőt inkább a létet, (ha a felnőttekre gondolunk) a lét képét pedig többé-kevésbé hiven megőrzi. „Elkerülhetetlen [majd:]₁ eltorzitott. Hangsulyozni kell, hogy ez a tudat nem csupán a lét képét torzitja el, hanem magát a létet is, sőt inkább a létet, (ha a felnőttekre gondolunk) e lét képét pedig többé-kevésbé hiven megőrzi. „Elkerülhetetlen [majd:]₂ eltorzitott. Ez a tudat nem csupán a lét képét torzitja el, hanem magát a létet is, sőt inkább a létet, (ha a felnőttekre gondolunk) s e torzított lét képét pedig többé-kevésbé hiven megőrzi. „Elkerülhetetlen [végül: főszöveg]₂

[141] [A forrásban:] minden szabály szerüen végbement,

[142] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ha ( [végül: főszöveg]₁

[143] [A forrásban:] egyfelől az az embereknek

[144] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, a termelésben, gazdaságban, politikában azonban nem veszi észre a nemiséget. S [végül: főszöveg]₂

[145] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ biológiai szempontból nézi. [végül: főszöveg]₂

[146] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ nézi. Ime: [majd:]₂ nézi. A szervei szempontjából megérteni próbált ember megfelelője a termelési eszközök szempontjából értelmezett társadalom. Ime: [végül: főszöveg]₂

[147] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ termelnek.” [végül: főszöveg]₁

[148] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ elő.” Az [végül: főszöveg]₁

[149] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ „A tulajdon [végül: főszöveg]₁

[150] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ „ [végül: főszöveg]₁

[151] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nemiséget idealizálta, Feuerbach [végül: főszöveg]₂

[152] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ pedig ökonomizálta a [végül: főszöveg]₁

[153] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ez csak fölismerés? [végül: főszöveg]₂

[154] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lépteti. S egyszerü ténynek [végül: főszöveg]₂

[155] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ társadalomnak nem a gazdaság az alapja, hanem [majd:]₁ társadalomnak nem a gazdaság az alapja, sőt éppen a gazdaság alapját teszi a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiség. A nyulak nem termelnek, amikor megeszik a káposztát, de akkor sem, amikor utódokat nemzenek – mind e tevékenység a „természet” és nem a termelés fogalmi körébe tartozik. És nem termel az ősember sem, amikor megszerzi a táplálékát, vagy nemi vágyát követi. A [majd:]₂ társadalomnak nem a gazdaság az alapja, sőt éppen a gazdaság alapját teszi a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiségnek ugya [végül:]₂ társadalomnak ugyan a gazdaság az objektiv alapja, magának a gazdaság alapját viszont a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiség teszi. A [javításunk:] társadalomnak ugyan a gazdaság az objektiv alapja, magának a gazdaságnak alapját viszont a tulajdonjog, tehát egy erkölcsiség teszi. A

[156] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ A termelést a puszta [végül: főszöveg]₂

[157] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ élelmiszerek előállitása, hiszen vannak állatfajok, amelyek szintén maguk állitják elő táplálékukat, jogot azonban, legalább eddigi ismereteink szerint, nem ismernek. A [majd:]₁ élelmiszerek előállitása, hiszen vannak állatfajok, amelyek szintén maguk állitják elő táplálékukat, jogot azonban, legalább eddigi tudomásunk szerint, nem ismernek. A [végül: főszöveg]₂

[158] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tartják össze, [végül: főszöveg]₂

[159] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ is, [végül: főszöveg]₁

[160] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ a nemiségből? Hiszen az ember nemisége nem korlátozódik az utódok nemzésére, „termelésére”, mint alegtöbb állatfajé, – sőt, a nemi ösztönök a nemzésre képtelen gyermeknél sem hajlandók várakozni arra, hogy majdan a nemzésben leljék meg termelésbeli értelmüket. [új sorban:] 7. [javításunk:] a nemiségből? Hiszen az ember nemisége nem korlátozódik az utódok nemzésére, „termelésére”, mint a legtöbb állatfajé, – sőt, a nemi ösztönök a nemzésre képtelen gyermeknél sem hajlandók várakozni arra, hogy majdan a nemzésben leljék meg termelésbeli értelmüket. [új sorban:] 7. [majd:]₁ a nemiségből? Hiszen az ember nemisége nem korlátozódik az utódok nemzésére, „termelésére”, mint alegtöbb állatfajé, – sőt, a nemi ösztönök a nemzésre képtelen kisgyermeknél sem hajlandók várakozni arra, hogy majdan a nemzésben leljék meg termelésbeli értelmüket. [új sorban:] 7. [javításunk:] a nemiségből? Hiszen az ember nemisége nem korlátozódik az utódok nemzésére, „termelésére”, mint a legtöbb állatfajé, – sőt, a nemi ösztönök a nemzésre képtelen kisgyermeknél sem hajlandók várakozni arra, hogy majdan a nemzésben leljék meg termelésbeli értelmüket. [új sorban:] 7. [végül: főszöveg]₂

[161] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Marx és követői [végül: főszöveg]₂

[162] [A forrásban:] a fölfögással sikerül

[163] [A forrásban:] társadalmi folymatokra, ez

[164] [A kijelölés kezdete]

[165] [A töredékes forrásban:] a protestans puritánok

[166] [A kijelölés vége]

[167] [A forrásban:] emberek azmára a

[168] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ az [végül: főszöveg]₁

[169] [A kijelölés kezdete]

[170] [A kijelölés vége]

[171] [A forrásban:] „rendetlen” emberek. Milyen

[172] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ fegyvertársa legyen? [végül: főszöveg]₁

[173] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a cselekvést [végül: főszöveg]₁

[174] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ gondolkodó [végül: főszöveg]₁

[175] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ölt [végül: főszöveg]₁

[176] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vallások hordozója. [új sorban:] 4. [végül: főszöveg]₁

[177] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kedélyt utasitották vissza s [végül: főszöveg]₂

[178] [A forrásban:] meg.” – Enegels veti

[179] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ maga mondja! – mindent [végül: főszöveg]₂

[180] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Max Weber kutatásai [végül: főszöveg]₂

[181] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ azonban ugy látszik inkább [végül: főszöveg]₂

[182] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ „L [végül: főszöveg]₁

[183] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ történelemben szemléljük.” Max [végül: főszöveg]₂

[184] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ s [végül: főszöveg]₁

[185] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ Engels. De mit szólna ahhoz, ha látná, hogy az „osztályérdek” is csak akkor hat igazán, ha a „tudományos szocializmus” „magasabb kenettel” látja el s hogy az Internacionáléknak ugyanaz a szerepük a munkásmozgalomban, mint az Egyházaknak a hivek mozgalmában? Vagy azt hinné Engels, hogy a munkásmozgalmak résztvevői keresztül-kasul annyit [majd:]₁ Engels. De mit szólna ahhoz, ha látná, hogy az „osztályérdek” is csak akkor hat igazán, ha a „tudományos szocializmus” „magasabb kenettel” látja el s hogy az Internacionáléknak ugyanaz a szerepük a munkásmozgalomban, mint az Egyházaknak a hivek mozgalmában? Vagy azt hinné Engels, hogy a munkásmozgalmak résztvevői keresztül-kasul annyira tudósok, hogy nem hitük és erkölcsi eszméik teszik őket szocialistává [majd:]₁ Engels. De mit szólna ahhoz, ha látná, hogy az „osztályérdek” is csak akkor hat igazán, ha a „tudományos szocializmus” „magasabb kenettel” látja el s hogy az Internacionáléknak ugyanaz a szerepük a munkásmozgalomban, mint az Egyházaknak a hivek mozgalmában? Vagy azt hinné Engels, hogy a munkásmozgalmak résztvevői keresztül-kasul annyira tudósok, hogy nem hitük és erkölcsi eszméik teszik őket szocialistákká inkább, mint tudományos fölkészültségük? A sztrájkbontó munkás és a sztrájkolókat támogató munkás közt nem az-e a főkülönbség, hogy amaz időben és térben adott érdekeinek teljesülését nézi, emez pedig az „osztályszolidaritás” erkölcsi zengésü szavára hallgat? Hogy [végül: főszöveg]₂

[186] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Hogy az [végül: főszöveg]₂

[187] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ is? Hát az emberszeretet, [végül: főszöveg]₂

[188] [A kijelölés kezdete]

[189] [A kijelölés vége]

[190] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tartalmazza. „A politika legyen a vallásunk” – irja Feuerbach s az lett. Viszont [végül: főszöveg]₂

[191] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ A nőhöz, mint [végül: főszöveg]₂

[192] [A forrásban:] zsákmányhoz való való

[193] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ viszonyban, [végül: főszöveg]₁

[194] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ maga egyértelmü, határozott, [végül:]₂ maga egyértelmü, nem kétértelmü határozott, [javításunk:] maga nem kétértelmü, határozott,

[195] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ határozott, nyilvánvaló, fölfedett [végül: főszöveg]₂

[196] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kifejezése a férfinak a nőhöz való [végül: főszöveg]₂

[197] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a közvetlen, természetes [végül: főszöveg]₂

[198] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nemi viszony fölfogásra [végül: főszöveg]₁

[199] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ A közvetlen, ma ter [végül: főszöveg]₁

[200] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ közvetlen, természetes viszonya [végül: főszöveg]₁

[201] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az a férfinak a nőhöz való viszonya. Ennek [végül: főszöveg]₂

[202] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az ember mint faji lény (Gattungswesen) mennyire [végül: főszöveg]₂

[203] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ viszonya a legtermészetesebb viszony ember [majd:]₁ viszonya az embernek a legtermészetesebb viszonya az emberhez. [végül: főszöveg]₂

[204] [A forrásban:] mennyire letti emberivé

[205] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lett emberivé az [végül: főszöveg]₂

[206] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ember természetes magatartása, [végül: főszöveg]₂

[207] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lett természetes lényegévé [végül: főszöveg]₂

[208] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az emberi lényeg, [végül: főszöveg]₂

[209] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ természetéb [végül: főszöveg]₁

[210] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ember szükséglete mennyire [végül: főszöveg]₂

[211] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lett emberi szükségletté, [végül: főszöveg]₂

[212] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a másik ember, [végül: főszöveg]₂

[213] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ s egyuttal közüggyé a lét [végül: főszöveg]₁

[214] [Utólagos csere] [Előbb:] egyetemével, a megnyilvánulások [végül: főszöveg]

[215] [Utólagos csere] [Előbb:] termelése. A természetes [végül: főszöveg]

[216] [Utólagos csere] [Előbb:] természetes élet föltételei a természetes szervek, [végül: főszöveg]

[217] [Utólagos csere] [Előbb:] élet azonos [végül: főszöveg]

[218] [Bonyolult csere] [Előbb:] – az ismert [majd:] – az e [végül: főszöveg]

[219] [Utólagos csere] [Előbb:] A csupán „magánvaló”, [végül: főszöveg]

[220] [Utólagos csere] [Előbb:] „magánvaló”, tehát csupán [végül: főszöveg]

[221] [Utólagos csere] [Előbb:] termelő, emberi [végül: főszöveg]

[222] [Utólagos csere] [Előbb:] vese, a gyomor és általában a szervek [végül: főszöveg]

[223] [Utólagos cserék] [Előbb:] hogy az egyes lény életét napról-napra ujjátermeljék, a közös, [majd:] hogy életét velük az egyes lény napról-napra ujjátermelje, a közös, [végül: főszöveg]

[224] [Utólagos csere] [Előbb:] szervek fejlődésük [végül: főszöveg]

[225] [Utólagos csere] [Előbb:] hogy müködjenek és [végül: főszöveg]

[226] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ [szöveg eleje] [új sorban:] Nem [majd:]₂ [szöveg eleje] Pszichoanalizis és történelmi materializmus. [új sorban:] I. A történelmi materializmus. [új sorban:] 1. [új sorban:] Nem [majd:]₂ [szöveg eleje] A fejlődés elmélete [új sorban:] Hegel, Feuerbach és Marx [új sorban:] 1. [új sorban:] Nem [majd:]₂ [szöveg eleje] Hegel, Marx és Freud [új sorban:] I. A tudományos szocializmus [új sorban:] 1. [új sorban:] Nem [végül: főszöveg]₂

[227] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ beavatkozással igyekszenek csökkenteni. [végül: főszöveg]₄

[228] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ csökkenteni. Különböző gazdasági [végül: főszöveg]₄

[229] [A forrásban:] módban jelőlik meg

[230] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a hit, melyet Marx és Engels tudományosnak mondanak, a [végül:]₂ a hit, a [javításunk:] a hit a

[231] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ között. [végül: főszöveg]₁

[232] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ szervezett [végül: főszöveg]₁

[233] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ nagy [végül: főszöveg]₁

[234] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ s mindkettő ’tudományos szocializmusnak’ nevezi [végül:]₄ s mindkettő, tudományos szocializmusnak nevezi [javításunk:] s mindkettő tudományos szocializmusnak nevezi

[235] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ magát. [új sorban:] A [végül: főszöveg]₂

[236] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ jelenségek érdekelvü magyarázata, [végül: főszöveg]₂

[237] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nem proletár, hanem [végül: főszöveg]₃

[238] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mint célt, a [végül: főszöveg]₃

[239] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ belső ellentétein és [majd:]₂ belső ellentétein, pl azon, hogy termelő erői túlfejlődtek a termelési módon és viszonyon és [majd:]₂ belső ellentétein, pl azon, hogy a termelő erői túlfejlődtek a termelési módon és viszonyokon és [majd:]₂ belső ellentétein, azon, hogy termelő erői túlfejlődtek a termelési módon, viszonyokon és [végül: főszöveg]₄

[240] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ közös gazdaságnak, alanyi [végül: főszöveg]₂

[241] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ is. Ilyen körülmények [végül: főszöveg]₄

[242] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a kérdés –[végül: főszöveg]₃

[243] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ számitásba, hogy’ lehet [végül: főszöveg]₄

[244] [A forrásban:] „tárgyi előfeltételek” megvannak”

[245] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lehet tehát az, hogy [végül: főszöveg]₃

[246] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egy hatvan millió lakósu [végül: főszöveg]₄

[247] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ész, [végül: főszöveg]₁

[248] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ ész, a [majd:]₁ ész, ez a [végül: főszöveg]₄

[249] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ természetben szemléli magát; [végül: főszöveg]₂

[250] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ mam [végül: főszöveg]₁

[251] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ van [végül: főszöveg]₁

[252] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ csak arravall, hogy [végül: főszöveg]₃

[253] [Többszavas azonnali cserék] [Előbb:]₁ már cs [majd:]₁ már „csak a [végül: főszöveg]₁

[254] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az embert állitja. [végül: főszöveg]₂

[255] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ s [végül: főszöveg]₁

[256] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ vallásnak, hogy annak a kedélyban is ott kell lennie, hanem [javításunk:] vallásnak, hogy annak a kedélyben is ott kell lennie, hanem [majd:]₃ vallásnak, … hanem [végül: főszöveg]₄

[257] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ vallás lényege. (Idézve Starckenál 168.l.)” Feuerbach [majd:]₂ vallás lényege. (Idézve Starckenál 168.l.)” (1) Feuerbach [majd:]₃ vallás lényege.” (1) Feuerbach [végül: főszöveg]₄

[258] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ isteni lények, ugy mond, melyeket [végül: főszöveg]₂

[259] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ember (kivetitett) tükörképeinél. [végül:]₄ ember (kivetett) tükörképeinél. [javításunk:] ember (kivetített) tükörképeinél.

[260] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ valójában emberszeretet s [végül: főszöveg]₃

[261] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ lépvén, létrejő az [végül:]₄ lépvén, létrjő az [javításunk:] lépvén, létrejő az

[262] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vallása. – Ahogyan [végül: főszöveg]₄

[263] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a közvetitő papot [végül:]₄ a követítő papot [javításunk:] a közvetítő papot

[264] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ u [végül: főszöveg]₁

[265] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az isten és [végül: főszöveg]₂

[266] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ történelem az emberszeret öntudatosodási [végül: főszöveg]₁

[267] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ az embernek [majd:]₁ az ember születése az [majd:]₂ az ember nemzése (Erzeugung) az [végül: főszöveg]₃

[268] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ által.” (1) Mi [majd:]₂ által.” (2) Mi [végül: főszöveg]₄

[269] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ összessége” – [majd:]₁ összessége” (2) – [majd:]₂ összessége” (3) – [végül: főszöveg]₄

[270] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ különböznek” (3), maga [majd:]₂ különböznek” (4), maga [végül: főszöveg]₄

[271] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ egyén a társadalmi [majd:]₂ egyén a társadalmi [végül: főszöveg]₄

[272] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ lény” (4). A [majd:]₂ lény” (5). A [végül: főszöveg]₄

[273] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ember önnön lényegét [végül: főszöveg]₄

[274] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egyszersmind tökéletesbíti, társas [végül: főszöveg]₂

[275] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ folyamán affelé az [végül: főszöveg]₄

[276] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ fejlődés valóságát s [végül: főszöveg]₃

[277] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ szerint ugy fejti ki az emberiség faji lényegét a [majd:]₃ szerint az emberiség faji lényegét ugy fejti ki a [végül: főszöveg]₃

[278] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ világszellem önmagát fejti ki a [végül: főszöveg]₂

[279] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ termelésben társas [végül: főszöveg]₄

[280] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ azután elméjével fölfogja. [majd:]₁ azután a tudatával fölfogja. [végül: főszöveg]₁

[281] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ számára létező, [végül: főszöveg]₁

[282] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tudat” (1) A [majd:]₂ tudat” (6). A [végül: főszöveg]₄

[283] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ A termelés maga az [végül: főszöveg]₁

[284] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ emberiség önmagát termeli, [végül: főszöveg]₂

[285] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ e [végül: főszöveg]₁

[286] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ válik. Ehhez [végül: főszöveg]₅

[287] [A betoldott rész [Az élet… [3]] c. szöveg végső változata.]

[288] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ fejlődésben lévő emberi [végül: főszöveg]₄

[289] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ átalakulását polgárivá s [végül: főszöveg]₂

[290] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ társadalom munkástársadalommá alakuljon [végül: főszöveg]₂

[291] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ A társadalmi munka megosztott munka s [majd:]₂ A termelés, [végül: főszöveg]₂

[292] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ osztályokra válik s [végül: főszöveg]₂

[293] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ összessége, mind [végül: főszöveg]₂

[294] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ és erkölcs, [végül: főszöveg]₂

[295] [Többszavas azonnali cserék] [Előbb:]₁ lényeg valóságos kifejeződései [majd:]₁ lényeg valóságos képei. [végül: főszöveg]₁

[296] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ faji és nemi létéből [végül: főszöveg]₅

[297] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, a termelésben, gazdaságban, politikában azonban már csak faji megnyilatkozást lát és nem veszi észre benne a nemiséget. Jellemzi az is, hogy a nemiséget s vele az embert hogy ugy mondjam fiziológiai és nem biológiai szempontból, a testi lét szervei és nem ösztönei szempontjából nézi s az igy, szervei oldaláról megérteni próbált ember megfelelőjének látja a termelési eszközök oldaláról szemlélt társadalmat. Ime: [majd:]₂ hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, a termelésben, gazdaságban, politikában azonban már csak faji* [(] * „species” – nem „race” [)] megnyilatkozást lát és nem veszi észre benne a nemiséget. Jellemzi az is, hogy a nemiséget s vele az embert, hogy ugy mondjam, fiziológiai és nem biológiai szempontból, a testi lét szervei és nem ösztönei szempontjából nézi s az igy, szervei oldaláról megérteni próbált ember megfelelőjének látja a termelési eszközök oldaláról szemlélt társadalmat. Ime: [majd:]₅ hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, hogy a nemiséget s vele az embert, hogy ugy mondjam, fiziológiai és nem biológiai szempontból, a testi lét szervei és nem ösztönei szempontjából nézi s az igy, szervei oldaláról megérteni próbált ember megfelelőjének látja a termelési eszközök oldaláról szemlélt társadalmat. Ime: [majd:]₅ hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja föl, és a nemiségével társhoz kapcsolt, testi szervei [végül: főszöveg]₅

[298] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ezáltal adott viszonyuk [végül: főszöveg]₄

[299] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ természethez.” (2) Az [majd:]₂ természethez.” (7) Az [végül: főszöveg]₄

[300] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ olyanok. Amik, az [végül: főszöveg]₃

[301] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egybeesik termelésükkel, éppugy [majd:]₂ egybeesik termelésükkel; éppugy [végül: főszöveg]₄

[302] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mint ahogy azzal [végül: főszöveg]₂

[303] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ is, hogy mint termelnek. [majd:]₁ is, miképpen termelnek. [majd:]₁ is, miképpen hogyan termelnek. [javításunk:] is, hogyan termelnek [majd:]₃ is, miképpen termelnek. [végül: főszöveg]₃

[304] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ termelnek. Hogy tehát mik az [végül: főszöveg]₃

[305] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egyének, az termelésük [végül: főszöveg]₃

[306] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ elő.” (3) Az [majd:]₂ elő.” (8) Az [végül: főszöveg]₄

[307] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ a termelése, mind [majd:]₂ a termelése – mind [végül: főszöveg]₄

[308] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a nemzésben” egyszerre [végül: főszöveg]₃

[309] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ viszony. (4) A [majd:]₂ viszony. (9) A [végül: főszöveg]₄

[310] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ aktusban.” (1) „Ez [majd:]₂ aktusban.” (10) „Ez [végül: főszöveg]₄

[311] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tudat egymással ellenmondásba [végül: főszöveg]₁

[312] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tevékenység, hogy az [végül: főszöveg]₂

[313] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ jusson.” (2) A [majd:]₂ jusson.” (11) A [végül: főszöveg]₄

[314] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ pedig adva van „a [végül: főszöveg]₂

[315] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ rabszolgái.” (3) „A [majd:]₂ rabszolgái.” (12) „A [végül: főszöveg]₄

[316] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ „A nőhöz, mint [végül: főszöveg]₂

[317] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ Benn [végül: főszöveg]₁

[318] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ másik ember mint [végül: főszöveg]₄

[319] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ és tovább hogy [végül: főszöveg]₄

[320] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ megszüntetése.” (4) [új sorban:] Marx szemére veti Feuerbachnak, hogy a nemiséget „idealizálta.” Feuerbach éppigy felróhatná Marxnak, hogy ő pedig „materializálta” a nemiséget. [új sorban:] Sokan, [majd:]₂ megszüntetése.” (13) [új sorban:] Marx szemére veti Feuerbachnak, hogy a nemiséget „idealizálta.” Feuerbach éppigy felróhatná Marxnak, hogy ő pedig „materializálta” a nemiséget. [új sorban:] 5. [új sorban:] Sokan, [majd:]₄ megszüntetése.”¹³ [új sorban:] Marx szemére veti Feuerbachnak, hogy a nemiséget „idealizálta.” Feuerbach éppígy felróhatná Marxnak, hogy ő pedig „materializálta” a nemiséget. [új sorban:] 5. [új sorban:] Sokan, [végül: főszöveg]₅

[321] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ „marxizmus” kifejezéssel, ezt [végül: főszöveg]₄

[322] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ aki azon munkálkodik, hogy [majd:]₁ aki tudva azon munkálkodik, hogy [végül: főszöveg]₂

[323] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a különbségek, [végül: főszöveg]₁

[324] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ erkölcsi jóérzésének akadályai. [végül: főszöveg]₂

[325] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ akadályai. Hogy Marx mégis a proletárságban látja azt az erőt, mely a társadalom átformálására hivatott, azt a következő szavak indokolják: [új sorban:] „Ha [végül:]₃ akadályai. Miért látja Marx mégis a proletárságban látja azt az erőt, mely a társadalom átalakítani hivatott? Ő maga így felel erre: [új sorban:] „Ha [javításunk:] akadályai. Miért látja Marx mégis a proletárságban azt az erőt, mely a társadalmat átalakítani hivatott? Ő maga így felel erre: [új sorban:] „Ha

[326] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ez semmi esetre sem [végül: főszöveg]₂

[327] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ forditva. Azért, mert a kifejlett [majd:]₂ forditva. Mert a kifejlett [majd:]₂ forditva. A kifejlett [végül: főszöveg]₃

[328] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ proletárságban gyakorlatilag teljessé [végül:]₄ proletárságban gyakorlatilak teljessé [javításunk:] proletárságban gyakorlatilag teljessé

[329] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vált a minden emberségtől, sőt az emberségnek a látszatától való elvonatkozás, mert a [végül: főszöveg]₃

[330] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ proletárság életfeltételeiben, a [végül: főszöveg]₂

[331] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a társadalom legembertelenebb [végül: főszöveg]₂

[332] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ legembertelenebb végén vannak összefogva [majd:]₂ legembertelenebb végén van összefogva [végül: főszöveg]₃

[333] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ minden életfeltétele, mert benne [majd:]₃ minden életfeltétele; minthogy benne [végül: főszöveg]₄

[334] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ magát, egyszersmind [majd:]₂ magát, de mert egyszersmind [végül: főszöveg]₃

[335] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ egyszersmind azonban nemcsak [végül: főszöveg]₂

[336] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nemcsak hogy megnyerte [végül: főszöveg]₂

[337] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a többé el [végül: főszöveg]₂

[338] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ el [végül: főszöveg]₁

[339] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ szükségszerüségre – hogy [végül: főszöveg]₂

[340] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ embertelenség ellen, ezért [végül: főszöveg]₃

[341] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ ezért [végül: főszöveg]₁

[342] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ proletárság ideig-óráig mint [végül: főszöveg]₄

[343] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ élethelyzetében, mint a [végül:]₄ élethelyzetében, min a [javításunk:] élethelyzetében, mint a

[344] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ irva.” (1) Ehhez [majd:]₂ irva.” (14) Ehhez [végül: főszöveg]₄

[345] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az anyagi szükség sarkallja [végül: főszöveg]₂

[346] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ ugy sarkallja [majd:]₁ ugy serkent másokat [végül: főszöveg]₄

[347] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ irányban erkölcsi szükség s [majd:]₁ irányban erkölcsi szükségletük s [végül: főszöveg]₂

[348] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az elméleti szükségszerüség, mert [végül: főszöveg]₂

[349] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ mert mindegyikben a [végül: főszöveg]₂

[350] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ értenek. Számomra itt az a fontos, hogy Marx [végül: főszöveg]₂

[351] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ az embert mint [végül: főszöveg]₄

[352] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ és „reális énjéből” következtet [végül: főszöveg]₂

[353] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ jövőjére. Következetesen [végül: főszöveg]₅

[354] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ezt, mert ugy [végül: főszöveg]₂

[355] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ életfolyamata.” (2) „Nem [végül: főszöveg]₂

[356] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ tudatot.” (3) Ehhez [majd:]₂ tudatot.” (2) Ehhez [majd:]₂ tudatot.” (15) Ehhez [végül: főszöveg]₄

[357] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ saját tudatunkkal közvetlenül nem [végül:]₄ saját tudatunkkalközvetlenül nem [javításunk:] saját tudatunkkal közvetlenül nem

[358] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ tudatunkkal nem alakithatjuk létünket közvetlenül. [új sorban:] Egy [végül: főszöveg]₂

[359] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ Egy modern természettudomány, [végül: főszöveg]₂

[360] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ a valóságos lét [majd:]₂ a valóságos, természetes lét [végül:]₄ a valóságos természetes lét [javításunk:] a valóságos, természetes lét

[361] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ e [végül: főszöveg]₁

[362] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kedély, melynek [végül: főszöveg]₂

[363] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ találta Engels Feuerbachnál. [végül: főszöveg]₄

[364] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ ember kétségkivül [végül: főszöveg]₁

[365] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a létet mint [végül: főszöveg]₄

[366] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ „Elkerülhetetlen – irja – [majd:]₁ „Elkerülhetetlen dolog, – irja Engels – hogy [végül: főszöveg]₃

[367] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hat, a tudatán kell keresztül mennie, [végül: főszöveg]₄

[368] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ végződik.” (1) – Azóta [majd:]₂ végződik.” (16) – Azóta [végül: főszöveg]₄

[369] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ végződik.” (1) Ma már tudjuk, hogy [majd:]₂ végződik.” (1) Ma már azonban tudjuk, hogy [majd:]₂ végződik.” (1) Ma már tudjuk, hogy [majd:]₂ végződik.” (1) – Azóta a lélektan az egyénnek, a társadalmi lénynek fejlődésében sok olyan jelenséget deritett fel, amelyet a tizenkilencedik századbeli bölcselő nem ismerhetett. Csak érinthetett kérdéseket, melyeket ma – éppen saját gondolatrendszere alapjainak igazolására – világosabban tekinthetne át. Igy azóta megtudtuk, hogy [végül: főszöveg]₂

[370] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hogy az éhség [végül: főszöveg]₂

[371] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ és a tudat, [végül: főszöveg]₂

[372] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ tudat, nemi [majd:]₂ tudat, a nemi [végül: főszöveg]₂

[373] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nemi és egyéb vágy [végül: főszöveg]₂

[374] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ vágy s a tudat [végül: főszöveg]₂

[375] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ kapcsolat megszakadhat, hogy [végül: főszöveg]₂

[376] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ fiziologiai létet tekintve minden szabályszerüen végbement, [majd:]₃ fiziologiai lét szabályai szerint minden rendj [végül: főszöveg]₃

[377] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ veszi tudomásul, sőt [végül: főszöveg]₃

[378] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ sőt rendszerint nem [majd:]₂ sőt rendszerint nem [majd:]₂ sőt általában nem [majd:]₃ sőt rendszerint nem [végül: főszöveg]₃

[379] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ szólván és Feuerbach szerint értvén – [végül: főszöveg]₃

[380] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ rajta”. [új sorban:] [Melléklet] [majd:]₃ rajta”. [új sorban:] (Folytatom) [majd:]₃ rajta”. [új sorban:] (Folytatom) [végül: főszöveg]₅

[381] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ melyik vonását [végül: főszöveg]₅

[382] [Utólagos cserék] [Előbb:]₅ szerint homályba [majd:]₅ szerint egyre mélyebb homályba [végül: főszöveg]₅

[383] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ burkolódzik [végül: főszöveg]₅

[384] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ a társadalmat [végül: főszöveg]₅

[385] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ szenvedéseitől. Megfeledkezik a [végül: főszöveg]₅

[386] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ hiszen nem [végül: főszöveg]₅

[387] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ felnőtt ember olyan [végül: főszöveg]₅

[388] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ tudatos [végül: főszöveg]₅

[389] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ csak [végül: főszöveg]₅

[390] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ zavaraiban jelentkeznek, lelki valóság, [végül: főszöveg]₅

[391] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ az eszmékben; [végül: főszöveg]₅

[392] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ mivoltában; Daedalus és Icarus

[393] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ a [végül: főszöveg]₅

[394] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ s e repülés ősi [végül: főszöveg]₅

[395] [Bonyolult csere] [Előbb:]₅ igen biztatnak [majd:]₅ igen kecsegtetnek, hogy [végül: főszöveg]₅

[396] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ szabadság kapuja [végül: főszöveg]₅

[397] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ a társadalom öntudatos megszervezését [végül: főszöveg]₅

[398] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ tudatban, a gyomorsavtúltengés biológiai létében éppoly [végül: főszöveg]₅

[399] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₅ önmagához való vis [végül: főszöveg]₅

[400] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ viszonya ugyanabban [végül: főszöveg]₅

[401] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ egyének éppugy nem [végül: főszöveg]₅

[402] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ juthatnak szerveiknek, [végül: főszöveg]₅

[403] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ erőinek szabad birtoklásához. [végül: főszöveg]₅

[404] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ termelési erők fejlettsége [végül: főszöveg]₅

[405] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ a pszichikai impotencia [végül:]₅ a pszichikailag föltélezett impotencia [javításunk:] a pszichikailag föltételezett impotencia

[406] [Utólagos csere] [Előbb:]₅ impotencia szolgál [végül: főszöveg]₅

[407] [A forrásban:] Materialismus, (Körner Ausg

[408] [A forrásban:] I. 293–3. [új sorban:] 14

[409] [Utólagos cserék] [Előbb:]₁ [melléklet eleje] És most visszatérek [majd:]₂ [melléklet eleje] 7. [új sorban:] És most visszatérek [végül: főszöveg]₂

[410] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ fölvetett kérdésre – a technika [végül: főszöveg]₂

[411] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ hasonlithatatlanul fejlettebb mint [végül: főszöveg]₃

[412] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a proletárság is, e [végül: főszöveg]₂

[413] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ is bele szól [végül: főszöveg]₁

[414] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ történelembe, – miért [végül: főszöveg]₂

[415] [Bonyolult csere] [Előbb:]₁ szocializmus? Emlékezzünk az analógiára [majd:]₁ szocializmus? A [végül: főszöveg]₂

[416] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]₁ impotenciának, [végül: főszöveg]₁

[417] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ a nemi egyesülésből elmarad [végül: főszöveg]₁

[418] [A forrásban:] az igazságohoz, de

[419] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:]₁ em [majd:]₁ elmebetegségbe [végül: főszöveg]₁

[420] [Utólagos csere] [Előbb:]₁ nem érthető meg, ha [végül: főszöveg]₁

[421] [A forrásban:] természetet és és a

[422] [Többszavas azonnali cserék] [Előbb:]₁ emberek cselekedeteinek alapja [majd:]₁ emberek cselekedeteinek iránya [végül: főszöveg]₁