Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy tulipánthoz
Van Csokonainak
egy verse, ez a címe: Egy tulipánthoz. Mutattam költőnek, kritikusnak,
esztétikusnak (egyébként mindenki az), kérve, olvassa föl. Íme:
A
hatalmas szerelemnek
Megemésztő
tüze bánt,
Te
vagy orvosa sebemnek
gyönyörű
kis tulipánt.
Szemeid
szép ragyogása
Lobogó
hajnali tűz,
Ajakid
harmatozása
Sok
ezer gondot elűz.
Teljesítsd
angyali szókkal
Szeretőd
amire kért,
Ezer
ambrózia csókkal
Fizetek
csókjaidért.
Kétféleképpen mondták föl ezt a verset. Kétféle hangsúlyos
verselésünk kétféle szabálya szerint. A legtöbben aszerint a ritmus szerint,
amelyet még az iskoláskönyvekből tanultunk, tehát négy szótagos, vagy rövidebb
(itt háromszótagú) ütemekre beosztva a sorokat, minden esetben az ütem első
tagját téve nyomatékossá. Így:
´
_ _ _ // ´ _ _ _
´
_ _ _ // ´ _ _ _
Akik ezt az olvasási módot választották, megjegyezték,
rossz helyen van a sormetszet:
Te
vagy orvo // sa sebemnek.
Ezek nem is törődtek tovább a verssel s így elkerülte a
figyelmüket, hogy az első szakasz első, második és negyedik sorát, és a második
szakasz első sorát kivéve, tehát tizenkét sor közül nyolcban „rossz helyen van
a sormetszet”. Csokonainál.
Mások ösztönükre hallgatva, értelmi tagolódásához
igazodva, keresték a vers dallamát. Így:
_
´ _ _ / ´ _ _ _
´
_ _ _ / ´ _ _
´
_ / ´ _ _ / ´ _ _
´
_ _ _ / ´ _ _
´
_ _ / ´ / ´ _ _ _
´
_ _ / ´ _ _ / ´
´
_ _ / ´ _ _ _ _
´
_ _ / ´ _ / ´ _
´
_ _ / ´ _ _ / ´ _
´
_ _ _ _ _ / ´
´
_ / ´ _ _ / ´ _
´
_ _ / ´ _ _ _
Ez az olvasási mód közeli rokona annak a dallamolvasó
elvnek, amelyet Gábor Ignác keresett
Zrinyi verselésében s amely egyeduralomra tör – különösen Ady óta – újabb
költészetünkben, melyet rejtélyes ragaszkodással meg nem únnak jambusosnak
nevezni – versmérték-hitelesítő hivatalainkban. Nem nagy meglepetés, ha azok,
kik jambusos mértéket keresnek ott, ahol nincs, nem veszik észre a mértéket
ott, ahol van, így e Csokonai versnél. Én ezt így olvasom:
U
U – – / U U – –
U
U – – / U U –
U
U – – / U U – –
U
U – – / U U –
Vagyis:
tata
tamtam, tata tamtam
tata
tamtam, tata tam.
Időmértékben írt verseim elé én a jövőben odajegyzem
az olvasás jeleit.
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. Szép Szó, 16, [V (1937), 1. (július-augusztus)] sz., 85–86.
A
tanulmány végén: (Folytatom.) A tanulmány közlése megszakad.
Kiadva:
JAÖM, III, # 57.
Aláírás: József Attila.