Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
1. Nem volt olyan
könyv, olyan írás, olyan nyelvi alakban hozzám[1]
kerülő gondolat, amely ne hatott volna rám. Ezek a hatások egymást nagyobbára megrontották,
erőtlenné tették, megsemmisitették. Valóságos személyemet lekicsinyitették,
szellememet megnövesztették. De ma is ott[2]
tartok, ahol csecsemő koromban, mikor gügyögni kezdtem, utánozván a fölém
hajoló arcok felől hozzám érkező zörejeket. Ma már tudom, hogy ezeket a
zörejeket „tagolt beszédnek” nevezi az ember, vagyis tudom, hogy ha e két leirt
szónak: „tagolt beszéd” megfelelő zörejeket csinálok, akkor e zörejek magyar
érzékelői azt hiszik, hogy tudom a magyar nyelvet és[3]
tudomásom van arról, hogy ők hozzám hasonlóan értelmes lények. De nemcsak ők
hiszik ezt, hiszem én is. Mi több, magamat is csupán azért gondolom el értelmes
lénynek, mert őket értelmes lényeknek kell elgondolnom, hiszen ha nem tenném
ezt, akkor a szokásosnál is többet ártanánk egymásnak. Vagy ártunk egymásnak,
vagy értjük egymást – ahol az értelem megszünik, ott kezdődik az ártalom s ahol
az ártalom hatástalan, ott fog[4]
önmaga fölépitésébe az értelem. Olvasmányaim hatása ebben a belátásban
foglalható össze a legjobban, bár talán csak a magam[5]
számára.
2. Ha Freudot és tanitását marxi dialektikával
elemezem, mindjárt észreveszem, hogy a technikába vetett pozitivista hit[6]
siralmasnak látszó féloldalas logikájára, logikátlan dialektikájára kellett
elkövetkeznie.
A
pozitivisták minden betegség gyógyitását a természettudománytól[7]
és a természettudományok útmutatása nyomán alkotott műszerektől várták. Részben
igazuk is volt, t.i. abban, hogy ha meg nem valósitják a tökéletes müszereket,
akkor nem is jöhetnek rá soha arra, hogy vannak betegségek, melyek nem
tárgyiak, hanem alanyiak, amelyek tehát műszerekkel nem gyógyíthatóak. Itt a
lelki eredetü szellemi és testi megbetegedésekre gondolok. Hasonlóképpen állunk
a gazdasági technikával is. Meg kellett előbb valósitani az egész mai hatalmas
gépkulturát, hogy rájöhessünk, hogy az emberek egymás közti viszonylataiban a
társadalomban állandóan[8]
ismétlődő zavarok forrását nem csupán[9]
a fizikai erő hiányában kell keresnünk, tehát nem csak abban, hogy ki vagyunk
szolgáltatva a külső természet szeszélyeinek, hanem abban is, hogy egymás és
önmagunk szeszélyeinek is ki vagyunk téve – sőt, minél védettebbek vagyunk
odakinn, annál védtelenebbek vagyunk[10]
idebent.
A közlés alapja:
Kézirat,
2 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/11.
Aláíratlan.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] megf [végül:
főszöveg]
[2] [Bonyolult csere] [Előbb:] tették, megsemmisitették, [majd:]
tették, megsemmisitették. Azt mondhatom, hogy ismét ott [végül: főszöveg]
[3] [Utólagos csere] [Előbb:] hogy fogalmam van a
nyelvről általában és [végül: főszöveg]
[4] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:] kezdo
[javításunk:] kezdő [majd:] vesz [végül: főszöveg]
[5] [Utólagos csere] [Előbb:] össze a legjobban a magam
[végül: főszöveg]
[6] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] hit, [végül:
főszöveg]
[7] [Bonyolult csere] [Előbb:] elkövetkeznie. A
betegségek gyógyitását a pozitivista természettudomány [majd:] elkövetkeznie. A
betegségek gyógyitását a pozitivisták a természettudománytól [végül: főszöveg]
[8] [Utólagos csere] [Előbb:] viszonylataiban állandóan
[végül: főszöveg]
[9] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a [végül:
főszöveg]
[10] [A forrásban:] annál védtenebbek vagyunk