Tanulmányok és cikkek, 1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
[124]
[Lehetséges-e Achilles...]
Lehetséges-e Achilles
puskaporral és golyóval? Vagy egyáltalában az Ilias sajtóval és szedőgéppel?
Nem szünnek-e meg szükségképpen a mondák, regék, a[1]
muzsa a nyomdaiparral, nem tünnek-e tehát el az epikus költészet szükséges[2]
feltételei?
De nem annak a megértésében rejlik[3]
a nehézség, hogy a görög müvészet és eposz bizonyos társadalmi fejlődési
formákhoz van kötve. A nehézség (annak a megértésében van),[4]
hogy számunkra ezek még mindig müvészi élvezetet nyujtanak és bizonyos
vonatkozásban mint norma és elérhetetlen minta érvényesülnek.
Marx: Einleitung zu einer Kritik der politischen
Ökonomie.
A kapitalista termelés[5]
bizonyos szellemi termelési ágakkal szemben, mint a müvészettel és költészettel
szemben, ellenséges.
Marx: Theorien über den Mehrwert. I. S 381. und
Quellenbuch, II. S. 119.
A közlés alapja:
Gépirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/64.
Aláíratlan.
Szép példa
erre a fejlődésre a „szabadság, egyenlőség és testvériség” eszménye. A
keresztény felfogás szerint az emberek szabadok, egyenlőek és testvérek – Isten
előtt. A polgári forradalom ennek az eszménynek földibb valóságot adott azzal,
hogy az embereket szabadoknak, egyenlőeknek és testvéreknek nyilvánitotta – a
földi törvények előtt. Most pedig
arról van szó, hogy ez eszmények, melyek az emberek egymásrautaltságát fejezik
ki, a gazdasági életben is megvalósuljanak. Igy csakugyan az[6]
emberi lényeg megvalósulási folyamatát[7]
pillanthatjuk meg ez eszmék történetében. Mint Marx irja: „A vallás az emberi
lényeg megvalósitása a képzeletben,
mert az az emberi lényeg (még) nincs igazi valóság birtokában.” (Zur Kritik der
Hegelschen Rechtsphilosophie. – Der Historische Materialismus, Kröner Ausg. I.
264.) – Ez a marxi gondolat vet[8]
fényt a lélekvándorlás hitére
A közlés alapja:
Kézirat, 1 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/20.
1.
réteg: József Attila keze; 2. réteg: idegen kéz.
Aláíratlan.
Elolvastam
ezt a tulontul gazdag, zsufolt, az ázsiai kultura szenvedélyes szeretetétől
áthatott könyvet. Most ismét átlapozva szép[10]
képeit, azon veszem magam észre, hogy figyelmemet nem annyira a rendkivül
érdekes,[11]
hazai irodalmunkban alig ismeretes anyag eleven feltárása kötötte le, mint
inkább az iró liraisága, mely a ma egyedül lehetséges kulturtudományos
módszereknek,[12]
a történelmi materializmusnak, a szellemtörténeti eljárásnak, a szellemi formák
pszichoanalitikus vizsgálatának nyiltan fittyet hányva, de a sorok közt
öntudatlanul mégis velük élve, tárgyi alakot keres magának Ázsia[13]
eszméleti emlékeiben. A könyv irója, Hatvany Bertalan, Ázsia Lelkéről kiván
szólni, és sikerül önnön lelkét kibontania. Líraiságát bizonyára[14]
önmaga is érzi. „Ezt a könyvet laikus irta laikusoknak” – mondja.[15]
Kevés joggal, hiszen[16]
ha ő laikus, magyarul avatatlan, akkor a valóban avatatlan olvasónak[17]
szégyenkeznie kell e szakemberre valló jártasság láttán.[18]
De az anyag rengeteg terjedelme[19]
sem laikust sejtet, hanem a lírikust idézi, aki[20]
minden vágyát, sérelmét, és indulatát[21]
egyszerre akarja a tudat foglalatába illeszteni. És nem a laikusé[22]
az a szenvedélyes mozdulat sem, amellyel tárgyát megragadja – tudósokra és
lírikusokra jellemző az.[23]
Könyve
a kultura teremtésével kezdődik. Majd,[24]
hogy az[25]
egész Kelet különböző motivumainak rokonságáról táplált[26]
erős érzését könyvének irányitó elvévé tegye, a valóban rokon eredetről
tanuskodó mithoszok, művészi ősemlékek,
kultikus
jelképek biztatására elfogadja Paul Hörbiger elméletét Atlantiszról, a
föltételezett, elsüllyedt világrészről.[27]
Atlantiszra nézve a[28]
szigorúan vett tudományosság egyelőre sem állitóan, sem tagadóan nem
nyilatkozik, én sem vethetem Hatvany[29]
szemére, hogy hiveül szegődik. Megjegyzem azonban, hogy[30]
az emberi őskultura egységes voltának magyarázatául[31]
talán[32]
még több joggal szolgálhat a spekulatiós eredetü fizikai[33]
Atlantisz fogalma[34]
helyett, a pszichoanalitikai[35]
gyakorlatban minduntalan tapasztalt
lelki Atlantisznak, a freudi tudattalannak fogalma. Az elfojtásoktól[36]
terhes tudattalan révén minden motivum-vándorlás és kulturérintkezés nélkül
létrejön teszem az[37]
egerektől, kigyóktól való iszonyodás, hogy aztán a tudattal (kultikus) alkuban[38]
kiegyezve, szellemi formában lépjen elő. Kár, hogy Hatvany, aki az Oedipusz
komplexust maga is ősemberi örökségnek tartja és felfedezi a nyugatázsiai
vallások mitoszaiban éppugy mint az egyiptomiaknál, nem a tudattalan
rokonságában keresi inkább a szerte felötlő kulturmotivumok hasonlóságának
eredetét. Azt is sajnálom, hogy a kulturfejlődés további folyamán megfeledkezik
az ősi emberi örökségről, az Oedipusz-komplexusról. Hangsulyozza, hogy a
történelemben kozmikus erők működnek, de ezek a közvetlen adottságu kozmikus
erők nála[39]
örök erkölcsi[40]
elvekkel azonosak, ahelyett hogy a történetinek mutatkozó erkölcsi elveket
vezetné[41]
vissza az elfojtott ösztönök tudattalan világára, ösztöneinkre, melyek[42]
valóban a kozmikus környezet bennünk megnyilvánuló erői. Pedig bizony a
tudattalanná tett, elismeréstől megfosztott, letagadott és
így
az egész emberi társadalom szabad boldogulására tudatosan föl nem használható,
kozmikus eredetű agressziv ösztönökkel inkább megmagyarázható mind a tőkés
államok imperializmusa,[43]
mind a shiiták és szunniták, mohammedánok és keresztények, hinduizmus és
mozlimizmus harca, kulturák tüzes terjesztése és könnyes hanyatlása, semmint a[44]
bennük[45]
virágzó eszmékkel. Ezek az eszmék rendszerint a szeretet eszméi, az agresszió
elfojtására szolgálnának, az agressziós ösztönök azonban működnek, éppen[46]
mert kozmikus eredetűek, és más, tudatos út[47]
nem lévén, az erkölcsi elvekben jelentkeznek. Hatvany azért fordul oly
szenvedélyes érdeklődéssel Kelet felé, mert mélységes megvetéssel tölti el az a
gazdasági materializmus, melynek eszméiben az európai ember rontó-bontó, támadó
kedve a kultura szintjére lép. Nem[48]
gondolja meg, hogy ugyanennek a támadó kedvnek lepleül[49]
szolgál a tibeti lámaizmus és a[50]
hinduizmus is, mint a rituális királygyilkosság, hogy[51], [52]
a belső, motorikusan érvényesülő, tehát
leküzdhetetlen ösztönerők közös emberi volta lényegesebb jegye a tetszésszerint
vett kulturáju[53]
emberi csoportok szellemi magatartásának, mint az, hogy e[54]
belső tudattalan erőket, idegen hatalmakként kivetitve, mithizálják-e mint a
gazdaságilag fejletlen népek vagy[55]
racionalizálják-e,[56]
mint a bonyolult gépi[57]
technikával rendelkező európaiak? Hatvany hisz az isteni gondviselésben, és
kozmikus[58]
igazságok híve. Számára az ázsiai kulturformák az europainál magasabbrendü,
egész szivével többre[59]
becsült s ugy látszik inkább érzésként mint világos belátásként ható[60]
erkölcsi tartalmak tárai. Ám az erkölcsi tartalmak[61]
A közlés alapja:
Kézirat,
3 f.
PIM
Kézirattár, JA 153, Katalógus, 1147.
1.
réteg: toll; 2. réteg: ceruza.
Sajátkezű
szorzás a cím mellett ceruzával: a költő valószínűleg azt számolta, hogy a
kézírásos cikk laponként hány betűt tartalmaz hozzávetőlegesen.
Kiadva:
JAÖM, III, # 39. „A”.
Aláíratlan.
Megjegyzések Hatvany
Bertalan könyvéhez. (Franklin.)
Nagy
érdeklődéssel olvastam ezt a tulontul gazdag, az ázsiai kultura szenvedélyes
szeretetétől áthatott könyvet. Most ismét átlapozva szép képeit, azon veszem magam
észre, hogy figyelmemet nem annyira a rendkivül érdekes, hazai irodalmunkban
alig ismeretes anyag eleven feltárása kötötte le, mint inkább az író líraisága,
mely a ma egyedül lehetséges kulturtudományos módszereknek, a történelmi
materializmusnak, a szellemtörténeti eljárásnak, a szellemi formák
pszichoanalitikus[63]
vizsgálatának nyiltan fittyet hányva, de a sorok közt öntudatlanul mégis velük
élve, tárgyi alakot keres magának Ázsia eszméleti emlékeiben. A könyv irója, Hatvany Bertalan, Ázsia lelkéről kiván
szólni és[64]
sikerül önnön lelkét kibontania. Liraiságát bizonyára önmaga is érzi. „Ezt a
könyvet laikus irta laikusoknak” – mondja kevés joggal, hiszen ha ő laikus,
akkor a valóban avatatlan olvasónak szégyenkeznie kell e szakemberre valló
jártasság láttán. Az anyag terjedelme sem laikust sejtet, hanem a lirikust
idézi,[65]
aki minden vágyát, sérelmét és indulatát egyszerre akarja a tudat foglalatába
illeszteni. De nem laikusé az a szenvedélyes mozdulat sem, amellyel tárgyát
megragadja – tudósokra és lírikusokra jellemző az.
*
Műve a kultura teremtésével kezdődik. Majd hogy az
egész Kelet különböző motívumainak rokonságáról táplált erős érzését
mondanivalójának irányitó elvévé tegye,
a
valóban rokon eredetről tanuskodó mithoszok, művészi ősemlékek és kultikus
jelképek biztatására elfogadja Hanns
Hörbiger[66]
elméletét Atlantiszról, a föltételezett elsüllyedt
világrészről. Atlantiszra nézve a szigorúan vett tudományosság egyelőre sem
állitóan, sem tagadóan nem nyilatkozik; én sem vethetem Hatvany szemére, hogy
hivéül szegődik.[67]
Megjegyzem azonban, hogy az emberi őskultura egységes voltának magyarázatául
talán még több[68]
joggal szolgálhat a föltevéses[69]
fizikai, földrajzi Atlantisz fogalma helyett a pszichoanalitikai gyakorlatban
állandóan tapasztalt lelki Atlantisznak, a freudi[70]
tudattalannak fogalma. Az ember ösztönös énje és az elfojtásoktól[71]
terhes tudattalan révén minden motivum-vándorlás és kulturérintkezés nélkül
létrejön például az egerektől, kígyóktól[72]
való iszonyodás, hogy aztán a tudattal (kultikus) alkuban kiegyezve szellemi
formaként lépjen elő. Kár, hogy Hatvany, aki az Oedipusz-komplekszumot maga[73]
is ősemberi örökségnek tartja és fölfedezi a nyugatázsiai vallások mitoszaiban
éppugy, mint az egyiptomiaknál, nem a tudattalan rokonságában keresi inkább a
szerte felötlő kulturmotivumok hasonlóságának eredetét. Azt is sajnálom, hogy a
kulturfejlődés további folyamán megfeledkezik ez[74]
ősi emberi örökségről. Hangsulyozza,[75]
hogy a történelemben kozmikus erők működnek, de ezek[76]
a közvetlen adottságu kozmikus erők nála örök erkölcsi elvekkel azonosak,
ahelyett hogy a történetinek mutatkozó erkölcsi elveket vezetné vissza az élet
anyagi feltételeire és az ösztönökre, melyek[77]
valóban a kozmikus környezet bennünk megnyilvánuló erői.[78]
Hatvany[79], [80]
azért fordul oly szenvedélyes érdeklődéssel Kelet felé, mert mélységes
megvetéssel tölti el az a gazdasági materializmus, melynek eszméiben az europai
ember rontó-bontó, de egyben szerkesztő kedve jelentkezik. Nem gondolja meg,
hogy ugyanennek[81]
a támadó kedvnek lepleül szolgál a tibeti lámaizmus, vagy a hinduizmus is, mint
a rituális királygyilkosság, hogy ezért hivatalos filozofiája Kinának az állami
erő számára oly megfelelő konfuciusi tanitás,[82]
egyszóval hogy a belső, motorikusan érvényesülő, tehát leküzdhetetlen
ösztönerők közös emberi volta lényegesebb jegye a tetszés szerinti kulturáju
emberi csoportok szellemi magatartásának, mint[83]
az, hogy a belső, tudattalanná tett erőket, idegen hatalmakként kivetitve,
mithizálják-e, mint a gazdaságilag fejletlen népek, vagy racionalizálják-e,
mint a bonyolult gépi technikával rendelkező európaiak.
Hatvany[84], [85]
hisz az isteni gondviselésben és kozmikus igazságok vallója.[86]
Számára az ázsiai kulturformák az európainál magasabbrendü, egész szivével
többre becsült s ugy látszik inkább érzésként mint világos belátás gyanánt ható
erkölcsi tartalmak tárai.[87]
Ám[88]
az erkölcsi tartalmak kutatásában nem kellene Ázsiába bujdosnia, hiszen nem a
tartalmak, hanem az alakzatok térnek el. S ha ezeket az eleven tartalmakat
egymással megegyezőeknek találjuk, akkor nem velük kell mérnünk az alaki
különbözéseket sem és különösképpen
nem
dönthetünk értékitélettel valamelyik történeti kulturforma mellett és ellen.
Mindenkiben az örömkeresési[89]
és kinkerülési elv[90]
müködik és müködött mindenkor. A kutató feladata annak feltárása, hogy milyen
sajátos történeti körülmények következtében öltött ez az elv ilyen vagy olyan
tudatformát magára.[91],
[92]
A
tudattalan freudi fogalmára támaszkodva azután teljes sikerrel csak a
történelmi materialista módszert értékesithetné, mert a termelési eszközökkel
alkotott és közvetitett mindennapi élet, a természet és természetismeret, tehát
a társadalomba illeszkedő tudat kizárja a tudattalan bizonyos megnyilvánulási
módjait, tudattalan törekvéseinknek a külvilágba kivetitett kulturalakzatait.
„Mivé[93]
lesz Vulcanus[94]
Roberts és Tsa (vagy pedig Krupp) mellett, Juppiter a villámháritó, vagy Hermes
a hitelintézetek mellett?” „Létezhetik-e Achilles puskaporral és golyóval? Vagy
akár az Ilias nyomda és szedőgéppel?”[95]
– kérdi Marx a közgazdaságtan kritikájához irt, töredékben maradt
bevezetésében. Ez a kérdés,[96]
ha a lelki kulturák alakzatainak jegecedését és szétporlását akarjuk megérteni.[97]
A japániak ma is virágzó Shintō vallása ugyan látszólag ellentmond ennek,
de nem sokáig. A japáni nép széles tömegeinek még nem volt idejük fölfogni a
munkamódok váratlan, nem is sejtett technikai átváltozásaival nyert uj
„kozmikus környezetet”, vagyis az ember és a természeti anyag-erők közt
valamint ember és ember közt ujonnan[98]
keletkezett viszonyokat. A japániak Shintō vallásukat és ennek keretébe
illeszkedő lelki kulturájukat megfelelő reális körülmények közt sok évszázados
kontemplációval alakították ki és e vallás azért áll fenn ma is eleven
tagadásaként az uj technikai környezetnek, mert a rohamszerüen térfoglaló s már
kezdetben egész bonyolultságával lábra álló imperialista-kapitalista élet sebes
üteme lehetetlenné tette a dolgozó néptömegek elmélyült szemlélődését. (A
japáni munkások pl. nem ritkán munkahelyükön[99]
hálnak.) Ha az a szemlélet, mely egykor a Shintō-t megalkotta, ismét
müködni kezd, elveti majd régi játékszerét
és
a technikai[100]
haladásnak jobban megfelelő, mondhatnók európaibb képzetekkel helyettesiti a
régi isteneket. Japánban „aki hübérurának halálakor ki akarja mutatni ragaszkodását
– irja Hatvany –: az mind, mind ahhoz az ősi szertartáshoz fordul, amelyet
hibás olvasással harakirinek nevez Európa, de amelynek helyesen olvasott neve:
seppuku.” Hát annyi bizonyos, hogy a japáni bérmunkások nem metszik föl
hasukat, sőt eszükbe sem jut, hogy föl kéne metszeniök, amikor hirt vesznek
munkaadó vállalatuk főrészvényesének elmulásáról.[101]
Rám,[102]
aki a könyv sok részletében zavartalanul gyönyörködtem, nem kellemesen hat a
keleti kulturák oly alapos ismerőjének, mint Hatvany Bertalan, heves kirohanása
a történelmi materializmus ellen. E támadást bizonyára nem menti az, hogy a
megbántott módszert – fejét véve – minduntalan felhasználja ott, ahol nem is
sejti, mert ez gyarapitja elvégzett munkájának értékét, de nem dicséri a szerző
tudományos öntudatának világosságát.[103]
Nem gondolom, hogy jóhiszemüségéhez kétség férne[104]
s így mentségére a szocializmus súlyos, de szintén érthető elméleti mulasztásai
szolgálnak. Egész nemzetközi irodalmunkban sehol egy olyan mű, amely kifejtené
a szocializmus filozofiáját, nem állapodva meg az ideologikus változások
gazdasági és osztályharci magyarázatánál, hanem fölvetve az ideologikus
beállitódások belső szükségességének kérdését általában is. Minden[105]
uj ideologia csak a már meglévőnek valamilyen megértéséből keletkezik – a
szocialista ideologia eddig csak ugy jelentkezett, mint a kapitalista ideologia
megértése.[106]
Természetesen meg kellene értenünk és értetnünk az összes adott ideologiákat, a
keletieket beleszámitva, hogy szellemiségünk ne korlátozódjék Európára, hanem
egész emberi világunk megértéseként lépjen föl és válhassék általános
kulturává. Erre[107]
a szerepre azonban csak akkor vállalkozhatik a szocialista szellemiség, ha
elfogadja a Marx óta keletkezett uj tudományt, a pszichoanalizist. Lévén
az
ideológiák lehetségének és alakulásának kérdése[108]
azonegy a lelki és elmebetegségek keletkezésének kérdésével. A feuerbachi tétel[109]
alapján állva, hogy t. i. a lét határozza meg a tudatot, nem értjük ma már
mindennapi lelki tapasztalatainkat sem maradék nélkül, nemhogy kulturákat
értelmezhetnénk vele. A feuerbachi tétel összeütközésbe jut azzal az uj,
természettudományosnak tekinthető belátással, mely azt tanitja, hogy tudatos
gondolkodásunkat egy tudattalan gondolkodás kiséri, mely amazt messze
meghaladja jelentőségben, mert közelebb áll valódi cselekvéseink forrásaihoz,
ösztöneinkhez. Mai állapotunk mellett félig-meddig természetes,[110]
hogy az olyan szenvedélyes és lelki kulturák megértésére szomjas író, mint
Hatvany Bertalan, visszautasitja a történelmi materializmust, mely csak ugy
lebeg előtte, mint a gyűlölt tőkés gazdasági materializmusnak[111]
nem kevésbé gazdasági materialista kritikája.[112]
Tanulság ez a mi számunkra. Nem elegendő már a szocializmusnak rámutatnia arra,
hogy a szükséges tőkeakkumuláció egyben szükségessé teszi az ellentmondást
föloldó szocializmus érvényesülését. Számolnunk kell azzal,[113]
hogy az emberek lelki életének nagyobb fele a tudattalanban játszódik le, hogy
tetteik[114]
nagyobbára gátlásosan determinált cselekedetek, hogy történeti magatartásuk
nagyobbára eszesen formált észszerütlenség, ami különösen[115]
napvilágra tört az ésszel hivalkodó polgári Európában.
Melléklet
Pedig
bizony a tudattalanná tett, elismeréstől megfosztott, letagadott és így az emberi társadalom szabad
boldogulására tudatosan föl nem használható, természetes céljaiktól elszakitott ösztönökkel,[116]
melyek társadalmi különbséget nem ismernek s ezért eleven forrásai minden olyan
törekvésnek, mely ember és ember közé emelt válaszfalak (pl. osztályok)
megszüntetésére irányul, inkább[117]
megmagyarázható mind a tőkés államok gazdasági imperializmusa, mind a shiiták
és szunniták,
mohammedánok[118]
és keresztények, hinduizmus és mozlimizmus harca, kulturák terjesztése[119]
és hanyatlása,[120]
semmint a bennük virágzó eszmékkel. Aki verekedni akar, könnyen talál botra és
vérontásra érdemes különbségre a homousion és homoiusion között.[121]
Az eszmék ugyan a szeretet eszméi, a támadó kedv megsemmisitésére szolgálnának.
Az agressziós[122]
ösztönök azonban működnek és szivesen közlekednek éppen az erkölcsi eszmékkel
kikövezett utakon – különösen hogy más tudatos utjuk nem kerül.
A közlés alapja:
Kézirat,
6 f.
PIM
Kézirattár, JA 137/2, Katalógus, 1148.
Nem
tudtunk rétegeket felállítani. A 3. lapon a költő tollal írt szövegrészbe
javított ceruzával, majd tollal érvénytelenítette az egész szövegrészt. Az
íróeszközök ismétlés nélküli sora tehát nem állítható fel.
A
3. lapon idegen kéz írásával: Parker
Kiadva:
JAÖM, III, # 39. „B”, de a kiadásunkban közölt szöveg teljesebb.
Aláíratlan.
Ő lelki
kulturákra szomjazik szenvedélyesen s ez a sóvárgása,[123]
mely elragadja képzeletét Európától, vetteti véle vissza a történelmi
materializmust is. E[124]
módszer és elv[125]
csak ugy lebeg előtte, mint a hitetlen, tehát megvetendőnek itélt tőkés
gazdasági materializmusnak nem kevésbé gazdasági materialista kritikája. Nem
gondol arra, hogy a történelmi materializmuson alapuló tudományos szocializmus
olyan szabadabb világot igér, melyben hinni érdemes. Nem gondol arra, hogy a
kapitalizmus hajszája tette a lelkeket sivárrá, hogy a tőkés gazdálkodás ellenmondásait
feloldó értelem, a szocializmus, helyet ád a lélekben mindama szépségeknek,
jóságoknak, kedvességeknek, melyeket[126]
a tőkehalmozás nyers törvénye onnan közvetve és közvetlenül kiszoritott.[127],
[128]
A közlés alapja:
Kézirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 153, Katalógus, 1147.
1.
réteg: toll; 2. réteg: ceruza.
Kiadva:
JAÖM, III, # 39. „C”.
Aláíratlan.
Az
ösztönökkel, melyek nem ismernek, tehát el[129]
sem ismerhetnek[130]
társadalmi különbségeket s ezért állandó forrásai minden olyan törekvésnek,
mely ember és ember közé emelt válaszfalak, pl. az osztályok megszüntetésére
irányul; az ösztönökkel, melyeket a történeti korok embereinek gyermekkorukban,
gyámoltalanságuk folytán el kellett fojtaniok; az ösztönökkel és gyermekkori
elfojtásukkal,[131]
melyet[132]
az emberek felnőtt korában is fenn akarnak[133]
tartani a történeti társadalmak uralkodó és haszonélvező, az egész emberi
termelés javát kisajátitó hatalmasságai; az elfojtásból kiszabadulni iparkodó[134]
ösztönöknek, az elnyomatásuk ellen küzdő, szabad emberi lét után sóvárgó
tömegeknek és[135]
az infantilis elfojtások megrögzitésében érdekelt osztályuralmaknak örökös
birkózásával inkább megmagyarázható mind a tőkés államok belső és külső gazdasági
imperializmusa, mind a shiiták és szunniták, mohammedánok és keresztények,
hinduizmus és mozlimizmus összecsapása,[136]
kulturák terjesztése és hanyatlása, – semmint a bennük virágzó eszmékkel. Az
eszmék csak[137]
azt a társadalmi formát[138]
teszik, amelyben az emberek ráeszmélnek erre[139]
a valóságra. Hatvany szenvedélyes érdeklődéssel fordul Kelet felé, lelki
kulturákra szomjazik s ez a sóvárgása, mely elragadja Európától, vetteti véle
vissza a történelmi materializmust is. E módszer és elv csak ugy lebeg előtte,
mint a hitetlen, tehát megvetendőnek ítélt tőkés gazdasági materializmusnak nem
kevésbé gazdasági materialista kritikája. Nem gondol arra, hogy a történelmi
materializmuson alapuló tudományos szocializmus oly szabadabb világot igér,
melyben hinni érdemes. Nem gondol arra, hogy a kapitalizmus hajszája tette a
lelkeket sivárrá, hogy a tőkés gazdálkodás ellenmondásait feloldó értelem
helyet[140]
ád a lélekben mindama szépségeknek, jóságoknak, kedvességeknek, erényeknek,
melyeket a tőke-halmozás nyers törvénye közvetve vagy közvetlenül
halálra
ítélt. Nem gondolja meg, hogy ugyanennek a „gazdasági materializmusnak” szolgál
lepleül a tibeti lámaizmus, vagy a hinduizmus is; hogy ezért volt hivatalos[141]
filozófiája Kinának a társadalmi és állami rend számára oly megfelelő konfŭciŭsi
tanitás. Egyszóval azt nem veszi észre, hogy a társadalmi különbségeket nem[142]
ismerő, különben pedig leküzdhetetlen, az emberi szervezet motorizmusához
kapcsolódó, ösztönerők[143]
közös emberi volta lüktet[144]
a kulturákban, hogy ez a lényeges az emberi csoportok szellemi magatartásában,
lényegesebb annál, hogy e belső erőket mithizálják-e,[145]
idegen hatalmakként kivetítve őket, mint a gazdaságilag fejletlen népek;
ethizálják-e, mint ahogy Max[146]
Weber kutatásai szerint a[147]
protestáns puritanizmussal ethizálták a kapitalizmus kezdetének polgárai; vagy
más ideologiákba[148]
burkolják-e, mint a mai, bonyolult gépi technikával rendelkező európaiak.
Hatvany[149]
a történelmi materializmussal szemben „az ember és a magasabb kozmikus erők
közötti soha meg nem szünő kapcsolatra” hivatkozik s azt Gondviselésnek nevezi.
Marx tud ilyen kapcsolatról, sőt a marxi filozófia egyik főfogalma a kozmikus
(azaz természeti) erők és az ember közti kapocs, csakhogy Marx e kapcsot nem
Gondviselésnek, hanem termelési eszköznek nevezi. A[150]
Hatvany-féle kapcsolat vallásos jellegü s talán nem tévedek, ha azt gondolom,
hogy Hatvanyt a Gondviselésről alkotott vallásos jellegü fogalma vitte Ázsiába
és vette Ázsia lelkének,[151]
mely a vallásossághoz a mai napig közelebb áll, mint az európai, vizsgálatára.
Számára az ázsiai kulturformák az europainál magasabbrendü, egész szivével
többre becsült s ugy látszik főleg érzésként ható[152]
erkölcsi tartalmak tárai. Ám az erkölcsi tartalmak
kutatásában nem kellene Ázsiába bujdosnia, hiszen nem a tartalmak, hanem az alakzatok térnek el. Vagy az európai
emberek nem volnának „kapcsolatban a kozmikus erőkkel”? Az emberek – még ha
nincsenek is tisztában ezzel! – Ázsiában csakugy mint Európában,
életfeltételeik szerint[153]
járnak el; lélektani nyelven fejezve ki magunkat: a valósághoz idomuló,[154]
testi létünkkel adott örömkeresési és kinkerülési elv müködik bennünk.
Tulajdonképpen[155]
azt kellene feltárnia Hatvanynak, hogy milyen sajátos történeti körülmények
között öltött ez az uralmi okok miatt majdnem mindig hallgatagon érvényesitett
elv Ázsiában ilyen és olyan tudatformát magára, miért öltözött az osztályok és
a rajtuk[156]
épülő társadalmak életakarata egyszer ilyen, másszor olyan ideologiába. „Mivé
lesz Vulcanus Roberts és Tsa (vagy pedig Schneider-Creusot) mellett, Jupiter a
villámháritó, vagy Hermes a hitelintézetek mellett?” „Létezhetik-e Achilles
puskaporral és golyóval? Vagy akár az Ilias nyomda- és szedőgéppel?” – kérdi
Marx a közgazdaság kritikájához irt,[157]
töredékben maradt bevezetésében. A kérdés mindig igy hangzik, ha társadalmilag
érvényesült lelki és szellemi kulturák alakzatainak jegecedését és szétporlását
akarjuk megérteni.
Hatvany e módszertani hibája világosan[158]
ütközik ki az indoárjákról és a kasztrendszerről szóló részben. Megállapitja,
hogy[159]
Indiát az árják fegyverrel hóditották meg s azzal folytatja, hogy a vezető
harcos, uralkodó[160]
réteg ammiatt aggódott, hogy „a valószinüleg sokkal magasabbrendü kulturáju
őslakók vére tökéletesen átitatja a hóditókét.” Furcsa[161]
egy ilyen aggodalom a hódító árják részéről, kik már kezdetben is kevert
fajuak, „nagy szőkék és kis feketék voltak”. A[162]
hóditók nem emmiatt aggódtak s nem emmiatt alkották meg a kasztrendszert.
Céljuk az uralom sértetlen megóvása volt s ennek csupán eszközéül szolgált a
fajtabeli különbözésnek az a felfogása, mely a kasztok társadalmi rendjében
érvényre jutott. Errevall, hogy a kasztokban a hódító árják vannak megszervezve
a kaszton kivüliekkel szemben abból a célból, hogy egymásközti harcban meg ne
gyengüljenek annyira, hogy uralmuk[163]
veszélybe jusson. Röviden: a hódítók törekvése számára, hogy szerzett uralmukat
megtartsák, legcélszerübbnek a faji ideologia mutatkozott. Hogy mennyire csak
szövetséges[164]
osztályok uralmáról van szó, melynek csupán leple a faji ideologia, azt az is
mutatja, hogy az uralomtól távolabb eső harmadik, kereskedői kaszt keveredik
nem-árjákkal s a negyedik kaszt, a shudráké, „már erősen kevert” – mert,
tesszük hozzá mi, itt alul már nem sok értelme volna a faji ideologia
követésének. Hatvany,[165]
hogy felfogását (mely szerint a kasztrendszer faji uralom vágyát szolgálta)
támogassa, hivatkozik[166]
a Mahábharáta egyik epizódjára. A történelmi cselekedetet azonban belső
logikájából kell megértenünk és nem abból, amivel a cselekvő tettét indokolja.[167]
A Mahábharáta epizód csak annyira világitja meg a kasztbeli árják és
kasztnélküli nem-árják társadalmi viszonyának tartalmát, mint egy háborús
uszító dal a háború tényleges okait. Hatvany különben maga mondja, hogy „az
őslakók uralkodó rétege természetesen továbbra is más elbánásban részesült,
mint az alsóbb osztály” s hogy „a kasztrendszer teljes sulya természetesen a
csandálára”, vagyis a kasztonkivüli páriákra „nehezedett.”
A lélekvándorlás tanának értelmét az[168]
a felismerés szolgáltatja, mely a történelmi materializmus sajátja és magának
Marxnak nevéhez füződik. Azt irja Marx a „Hegeli jogbölcselet kritikája” c.[169]
cikkében, hogy a vallás az emberi lényeg képzeletbeli megvalósitása és a földi
siralomvölgy birálata. A kasztrendszer lehetetlenné teszi, hogy a
kasztonkivüliek kaszthoz és az[170]
alacsonyabb kasztok tagjai felsőbbe jussanak. A lélekvándorlás tana ezt a
megkötöttséget szünteti meg gondolatban azzal, hogy az emberek lelke haláluk
után érdem szerint vándorol egyik kasztból és fajból, társadalmi és természeti
osztályból a másikba.
Hatvany[171]
kozmikus erői örök[172]
erkölcsi elvekkel azonosak. Igy[173]
aztán nem az ázsiai kulturák értelmét bontja ki, hanem csak – azt hiszem, nem
is vállalkozott többre – képet, sok helyen lenyügöző képet fest az ázsiai
lélekről. Hozzátehetjük, hogy a szellemi módon jelentkező lélekről, vagyis nem
annyira a lélekről, mint inkább az európaitól eltérő történeti uralkodó
ideologiákról. Néprajzzal nem szolgál.[174],
[175]
*
Hatvany[176]
önnön európaiságától, mondhatnók: önnön osztályától menekül[177]
Ázsia lelkébe.[178]
Tragédiája, hogy az, mit ott találni vél, éppen elveszőben van. Ez a tragikum
könyve lirájában nem kap hangot. Közelibb tragédia fájdalma csal ajkára
indulattól fütött szavakat, – a zsidóságnak az európai Németországban történt
megcsufoltatása. Valószinüleg emmiatt ragadja oly messzi szenvedélye, hogy még
az alkotó németekről is elfeledkezve, megtagad a németségtől minden önálló
gondolatot. Ezzel nagyon emlékeztet a történelmi materializmussal szemben
fölvett magatartására.[179]
Azon gondolkozom, hogy bővebben kellett volna szólnom
e[180]
mü értékeiről, a feldolgozott anyagról, a fejezetekbe foglalt biztos ritmusu
képekről, világos nyelvéről. Erre már nincs helyem, de ugy vélem, ez nem is
szükséges. Akiket a jelenlegi és a történeti ázsiai[181]
kulturák érdekelnek, azok számára ugyis pótolhatatlan ez a könyv, mert együtt
ad[182]
olyan nagy anyagot, mely[183]
csak külön-külön, nagy fáradtsággal és csakis idegen nyelven hozzáférhető.
Megjegyzem még, hogy a szaktudományi részletkutatások eredményeit Hatvany a
legfrissebb közlések alapján vonja művébe.
A közlés alapja:
Kézirat,
4 f.
PIM
Kézirattár, JA 153, Katalógus, 1147.
Nem
tudtunk rétegeket felállítani. Az 5. lapon a költő egy tollal írt mondatból először
ceruzával kihúzott egy jelzőt, majd tollal magát a mondatot is
érvénytelenítette. Az íróeszközök ismétlés nélküli sora tehát nem állítható
fel.
A
4. lapon baloldalt ceruzával: Mind
szedendő!
Aláírás: József Attila.
Megjegyzések Hatvany
Bertalan könyvéhez. (Franklin)
Nagy
érdeklődéssel olvastam ezt a tulontúl gazdag, az ázsiai kultúra szenvedélyes
szeretetétől áthatott könyvet. Most ismét átlapozva szép képeit, azon veszem magam
észre, hogy figyelmemet nem annyira a rendkivül érdekes, hazai irodalmunkban
alig ismeretes anyag eleven feltárása kötötte le, mint inkább az író líraisága,
mely a ma ismeretes kultúrtudományos módszereknek, a történelmi
materializmusnak, a szellemtörténeti eljárásnak, a szellemi formák
pszichoanalitikus vizsgálatának nyiltan fittyet hányva, de a sorok közt
öntudatlanúl mégis velük élve, tárgyi alakot keres magának Ázsia eszméleti
emlékeiben. A könyv írója Hatvany
Bertalan, Ázsia lelkéről kíván szólni és sikerül önnön lelkét kibontania.
Líraiságát bizonyára önmaga is érzi. „Ezt a könyvet laikus írta laikusoknak” –
mondja kevés joggal, hiszen, ha ő laikus, akkor a valóban avatatlan olvasónak
szégyenkeznie kell e szakemberre valló jártasság láttán. Az anyag terjedelme
sem laikust sejtet, hanem a lírikust idézi, aki minden vágyát, sérelmét és
indulatát egyszerre akarja a tudat foglalatába illeszteni. De nem laikusé az a
szenvedélyes mozdulat sem, amellyel tárgyát megragadja – tudósokra és
lírikusokra jellemző az.
*
Műve
a kultúra teremtésével kezdődik. Majd, hogy az egész Kelet különböző
motivumainak rokonságáról táplált erős érzését mondanivalójának irányító elvévé
tegye, a valóban rokon eredetről tanuskodó mithoszok, művészi ősemlékek és
kultikus jelképek biztatására elfogadja Hanns
Hörbiger elméletét Atlantiszról, a föltételezett elsüllyedt világrészről.
Atlantiszra nézve a szigorúan vett tudományosság egyelőre sem állítóan, sem
tagadóan nem nyilatkozik; én sem vethetem Hatvany szemére, hogy hivéül szegődik.
Megjegyzem azonban, hogy az emberi őskultúra egységes voltának magyarázatául
talán még több joggal szolgálhat a föltevéses fizikai, földrajzi Atlantisz
fogalma helyett a pszichoanalitikai gyakorlatban állandóan tapasztalt lelki
Atlantisznak, a freudi tudattalannak fogalma. Az ember ösztönös énje és az
elfojtásoktól terhes tudattalan révén minden motívum-vándorlás és
kultúrérintkezés nélkül létrejön például az egerektől, kígyóktól való
iszonyodás, hogy aztán a tudattal (kultikus) alkuban kiegyezve, szellemi
formaként lépjen elő. Kár, hogy Hatvany, aki az Oedipusz-komplekszumot maga is
ősemberi örökségnek tartja és fölfedezi a nyugatázsiai vallások mitoszaiban
éppúgy, mint az egyiptomiaknál, nem a tudattalan rokonságában keresi inkább a
szerte felötlő kultúrmotivumok hasonlóságának eredetét. Azt is sajnálom, hogy a
kultúrfejlődés további folyamán megfeledkezik ez ősi emberi örökségről.
Hangsúlyozza, hogy a történelemben kozmikus erők működnek, de ezek a közvetlen
adottságú kozmikus erők nála örök erkölcsi elvekkel azonosak, ahelyett, hogy a
történetinek mutatkozó erkölcsi elveket vezetné vissza az élet anyagi
feltételeire és az ösztönökre, melyek valóban a kozmikus környezet bennünk
megnyilvánuló erői. Az ösztönökkel, melyek nem ismernek, tehát el sem ismerhetnek
társadalmi különbségeket s ezért állandó forrásai minden olyan törekvésnek,
mely ember és ember közé emelt válaszfalak, pl. az osztályok megszüntetésére
irányul, az ösztönökkel, melyeket a történeti korok embereinek
gyermekkorukban,
gyámoltalanságuk[184]
folytán el kellett fojtaniok; az ösztönökkel és gyermekkori elfojtásukkal,
melyet az emberek felnőtt korában is fenn akarnak tartani a történeti
társadalmak uralkodó és haszonélvező, az egész emberi termelés javát kisajátító
hatalmasságai; az elfojtásból kiszabadulni iparkodó ösztönöknek, az
elnyomatásuk ellen küzdő, szabad emberi lét után sóvárgó tömegeknek és az
infantilis elfojtások megrögzítésében érdekelt osztályuralmaknak örökös
bírkózásával inkább megmagyarázható mind a tőkés államok belső és külső
gazdasági imperializmusa, mind a shiiták és szunniták, mohamedánok és
keresztények, hinduizmus és mozlimizmus összecsapása, kultúrák terjesztése és
hanyatlása, – semmint a bennük virágzó eszmékkel. Az eszmék csak azt a
társadalmi formát teszik, amelyben az emberek ráeszmélnek erre a valóságra.
Hatvany szenvedélyes érdeklődéssel fordul Kelet felé,
lelki kultúrákra szomjazik s ez a sóvárgása, mely elragadja Európától, vetteti
véle vissza a történelmi materializmust is. E módszer és elv csak úgy lebeg
előtte, mint a hitetlen, tehát megvetendőnek ítélt tőkés gazdasági
materializmusnak nem kevésbé gazdasági materialista kritikája. Nem gondol arra,
hogy a történelmi materializmuson alapuló tudományos szocializmus oly szabadabb
világot igér, melyben hinni érdemes. Nem gondol arra, hogy a kapitalizmus
hajszája tette a lelkeket sivárrá, hogy[185]
a tőkés gazdálkodás ellenmondásait feloldó értelem helyet ád a lélekben mindama
szépségeknek, jóságoknak, kedvességeknek, erényeknek, melyeket a tőkehalmozás
nyers törvénye közvetve vagy közvetlenül halálra ítélt. Nem gondolja meg, hogy
ugyanennek a „gazdasági materializmusnak” szolgál lepleül a tibeti lámaizmus,
vagy a hinduizmus is; hogy ezért volt hivatalos filozófiája Kínának a
társadalmi és állami rend számára oly megfelelő konfuciusi tanítás. Egyszóval
azt nem veszi észre, hogy a társadalmi különbségeket nem ismerő, különben pedig
leküzdhetetlen, az emberi szervezet motorizmusához kapcsolódó, ösztönerők közös
emberi volta lüktet a kultúrákban, hogy ez a lényeges az emberi csoportok
szellemi magatartásában, lényegesebb annál, hogy e belső erőket mithizálják-e,
idegen hatalmakként kivetítve őket, mint a gazdaságilag fejletlen népek;
ethizálják-e, mint ahogy Max Weber kutatásai szerint a protestáns
puritanizmussal ethizálták a kapitalizmus kezdetének polgárai; vagy más
ideológiákba burkolják-e, mint a mai, bonyolult gépi technikával rendelkező
európaiak.
Hatvany a történelmi materializmussal szemben „az
ember és a magasabb kozmikus erők között soha meg nem szünő kapcsolatra”
hivatkozik s azt Gondviselésnek nevezi. Marx tud ilyen kapcsolatokról, sőt a
marxi filozófia egyik főfogalma a kozmikus (azaz természeti) erők és az ember
közti kapocs, csakhogy Marx a kapcsot nem Gondviselésnek, hanem termelési
eszköznek nevezi. A Hatvany-féle kapcsolat vallásos jellegű s talán nem
tévedek, ha azt gondolom, hogy Hatvanyt a Gondviselésről alkotott vallásos
jellegű fogalma vitte Ázsiába és vette Ázsia lelkének, mely a vallásossághoz a
mai napig közelebb áll, mint az európai, vizsgálatára. Számára az ázsiai
kultúrformák az európainál magasabbrendű, egész szívével többre becsült s úgy
látszik, főleg érzésként ható erkölcsi tartalmak tárai. Ám az erkölcsi tartalmak kutatásában nem kellene
Ázsiába bujdosnia, hiszen nem a tartalmak, hanem az alakzatok térnek el. Vagy az európai emberek nem volnának
„kapcsolatban a kozmikus erőkkel”? Az emberek – még ha nincsenek is tisztában
ezzel! – Ázsiában csakúgy, mint Európában, életfeltételeik szerint járnak el;
lélektani nyelven fejezve ki magunkat: a valósághoz idomuló, testi létünkkel
adott örömkeresési és kínkerülési elv működik bennünk. Tulajdonképpen azt
kellene feltárnia Hatvanynak, hogy milyen sajátos történeti körülmények között
öltött ez az uralmi okok miatt majdnem mindig hallgatagon érvényesített elv
Ázsiában ilyen és olyan tudatformát magára, miért öltözött az osztályok és a
rajtuk épülő társadalmak életakarata egyszer ilyen, másszor olyan ideológiába.
„Mivé lesz Vulcanus Roberts és Tsa (vagy pedig Schneider-Creusot) mellett,
Jupiter a villámhárító, vagy Hermes a hitelintézetek mellett?” „Létezhetik-e
Achilles puskaporral és golyóval? Vagy akár az Ilias nyomda- és szedőgéppel?”
–
kérdi Marx a közgazdaság kritikájához írt, töredékben maradt bevezetésében. A
kérdés mindig így hangzik, ha társadalmilag érvényesült lelki és szellemi
kultúrák alakzatainak jegecesedését és szétporlását akarjuk megérteni.
Hatvany e módszertani hibája világosan ütközik ki az indoárjákról
és a kasztrendszerről szóló részben. Megállapítja, hogy Indiát az árják
fegyverrel hódították meg s azzal folytatja, hogy a vezető harcos, uralkodó
réteg amiatt aggódott, hogy „a valószinűleg sokkal magasabbrendű kultúrájú
őslakók vére tökéletesen átitatja a hódítókét”. Furcsa[186]
egy ilyen aggodalom a hódító árják részéről, kik már kezdetben is kevert
fajuak, „nagy szőkék és kis feketék voltak”. A hódítók nem emiatt aggódtak s
nem emiatt alkották meg a kasztrendszert. Céljuk az uralom sértetlen megóvása
volt s ennek csupán eszközéül szolgált a fajtabeli különbözésnek az a
felfogása, mely a kasztok társadalmi rendjében érvényre jutott. Erre vall, hogy
a kasztokban a hódító árják vannak megszervezve a kaszton kívüliekkel szemben
abból a célból, hogy egymásközti harcban meg ne gyengüljenek annyira, hogy
uralmuk veszélybe jusson. Röviden: a hódítók törekvése számára, hogy szerzett
uralmukat megtartsák, legcélszerűbbnek a faji ideológia mutatkozott. Hogy
mennyire csak szövetséges osztályok uralmáról van szó, melynek csupán leple a
faji ideológia, azt az is mutatja, hogy az uralomtól távolabb eső harmadik,
kereskedői kaszt keveredik nem-árjákkal s a negyedik kaszt, a shudráké, „már
erősen kevert” – mert, tesszük hozzá mi, itt alul már nem sok értelme volna a
faji ideológia követésének. Hatvany, hogy felfogását (mely szerint a
kasztrendszer faji uralomvágyat
szolgált) támogassa, hivatkozik a Mahábharáta egyik epizódjára. A történelmi
cselekedetet azonban belső logikájából kell megértenünk és nem abból, amivel a
cselekvő tettét indokolja. A Mahábharáta epizód csak annyira világítja meg a
kasztbeli árják és kasztnélküli nem-árják társadalmi viszonyának tartalmát,
mint egy háborús uszító dal a háború tényleges okait. Hatvany különben maga
mondja, hogy „az őslakók uralkodó rétege természetesen továbbra is más
elbánásban részesült, mint az alsóbb osztály” s hogy „a kasztrendszer teljes
súlya természetesen a csandálára”, vagyis a kasztonkívüli páriákra „nehezedik”.
A lélekvándorlás tanának értelmét az a felismerés szolgáltatja,
mely a történelmi materializmus sajátja és magának Marxnak nevéhez fűződik. Azt
írja Marx a „Hegeli jogbölcselet kritikája” c. cikkében, hogy a vallás az
emberi lényeg képzeletbeli megvalósítása és a földi siralomvölgy bírálata. A
kasztrendszer lehetetlenné teszi, hogy a kasztonkívüliek kaszthoz és az
alacsonyabb kasztok tagjai felsőbbe jussanak. A lélekvándorlás tana ezt a[187]
megkötöttséget szünteti meg gondolatban azzal, hogy az emberek lelke haláluk
után érdem szerint vándorol egyik kasztból és fajból, társadalmi és természeti
osztályból a másikba.
Hatvany kozmikus erői örök erkölcsi elvekkel azonosak.
Így aztán nem az ázsiai kultúrák értelmét bontja ki, hanem csak – azt hiszem,
nem is vállalkozott többre – képet, sok helyen lenyügöző képet fest az ázsiai
lélekről. Hozzátehetjük, hogy a szellemi módon jelentkező lélekről, vagyis nem
annyira a lélekről, mint inkább az európaitól eltérő történeti uralkodó
ideológiákról. Néprajzzal nem szolgál.[188]
Hatvany önön európaiságától, mondhatnók önön osztályától
menekül Ázsia lelkébe. Tragédiája, hogy az, mit ott találni vél, éppen
elveszőben van. Ez a tragikum könyve lirájában nem kap hangot. Közelibb
tragédia fájdalma csal ajkára indulattól fűtött szavakat, – a zsidóságnak az
európai Németországban történt megcsúfoltatása. Valószínűleg emiatt ragadja oly
messzi szenvedélye, hogy
még
az alkotó németekről is elfeledkezve, megtagad a németségtől minden önálló gondolatot.
Ezzel nagyon emlékeztet a történelmi materializmussal szemben fölvett
magatartására.
Azon gondolkozom, hogy bővebben kellett volna szólnom
e mű értékeiről, a feldolgozott anyagról, a fejezetekbe foglalt biztos ritmusu
képekről, világos nyelvéről. Erre már nincs helyem, de úgy vélem, ez nem is
szükséges. Akiket a jelenlegi és a történeti ázsiai kultúrák érdekelnek, azok
számára úgyis pótolhatatlan ez a könyv, mert együtt ad olyan nagy anyagot, mely
csak külön-külön, nagy fáradtsággal és csakis idegen nyelven hozzáférhető.
Megjegyzem még, hogy a szaktudományi részletkutatások eredményeit Hatvany a
legfrissebb közlések alapján vonja művébe.
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. Szép Szó, I (1936), 1. (március) sz., 68–71.
Kiadva:
JAÖM, III, # 39.
Aláírás: József Attila.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] m [végül: főszöveg]
[2] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ele [végül: főszöveg]
[3] [A forrásban:] a magértésében rejlik
[4] [Bonyolult csere] [Előbb:] nehézség annak a magértése [majd:] nehézség
(annak a magértése) [végül:] nehézség (annak a magértésében van), [javításunk:]
nehézség (annak a megértésében van),
[5] [A forrásban:] A kapitalsita termelés
[6] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 Igy tárul [majd:]1 Igy
tényleg az [végül: főszöveg]2
[7] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 folyamatába [végül:
főszöveg]1
[8] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 Ez a gon [majd:]1 Ez a
vet [javításunk:] Ez vet [végül: főszöveg]2
[9] [A költő a címet megcsillagozta. Valószínűleg jegyzetet akart hozzáfűzni.]
[10] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 könyvet figyelmesen [majd:]1
könyvet. Elolvastam ezt [majd:]1 könyvet. És most hogy ismét
átlapoztam szép [majd:]1 könyvet. És most hogy ismét átlapoztam
nagyon szép [végül: főszöveg]1
[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 érdemes [végül: főszöveg]1
[12] [Utólagos csere] [Előbb:]1 egyedül lehetséges tudományos
módszereknek, [végül:]2 egyedül lehet- kulturtudományos módszereknek,
[javításunk:] egyedül lehetséges kulturtudományos módszereknek,
[13] [Utólagos csere] [Előbb:]1 keres Ázsia [végül: főszöveg]1
[14] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 lelkét feltárnia. Ezt a líraisagot
bizonyára [majd:]1 lelkét kibontania. E líraisagot bizonyára
[végül:]1 lelkét kibontania. Líraiságát bizonyára
[15] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ugy [végül: főszöveg]1
[16] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Kevés joggal szól így, hiszen
[végül: főszöveg]2
[17] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ő laikus, akkor a valóban laikus olvasónak
[végül:]1 ő laikus magyarul avatatlan, akkor a valóban avatatlan
olvasónak [javításunk:] ő laikus, magyarul avatatlan, akkor a valóban avatatlan
olvasónak
[18] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 kell tudatlansága miatt. [majd:]1
kell az írónak szakemberre valló jártassága láttán. [majd:]1 kell a
szakemberre valló jártasság láttán. [végül: főszöveg]2
[19] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 De a rengeteg terjedelmü
[végül: főszöveg]1
[20] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 sem laikusra, hanem a lírikusra
vall, aki [majd:]1 sem laikusra vall, hanem a lírikust idézi, aki
[végül: főszöveg]2
[21] [Utólagos csere] [Előbb:]1 vágyát, sérelmét, indulatát [végül:
főszöveg]1
[22] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 laikusra v [végül:
főszöveg]1
[23] [Utólagos csere] [Előbb:]1 megragadja – tudósoké és lírikusoké
az. [végül: főszöveg]1
[24] [A forrásban:] teremtésével kezdődik Majd,
[25] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 hogy az [majd:]1 hogy
érzését, mely az [végül: főszöveg]1
[26] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 különböző motivumaiban megérzett
rokonságot [végül: főszöveg]1
[27] [A forrásban:] föltételezett,
elsülyedt világrészről.
[28] [Utólagos csere] [Előbb:]1 világrészről. Atlantisszal szemben a
[végül: főszöveg]1
[29] [Utólagos csere] [Előbb:]1 sem vetem Hatvany [végül: főszöveg]2
[30] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 szegődik. De megjegyzem, hogy
[majd:]1 szegődik. Megjegyzem, hogy [végül:]2 Megjegyzem,
azonban hogy [javításunk:] Megjegyzem azonban, hogy
[31] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 legföltünőbb nyomai
[végül: főszöveg]1
[32] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ne [végül: főszöveg]1
[33] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a fizikai [végül: főszöveg]1
[34] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 hel [végül: főszöveg]1
[35] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 lelki [végül: főszöveg]1
[36] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fogalma. Igy az elfojtásoktól
[végül:]2 fogalma. Iz elfojtásoktól [javításunk:] fogalma. Az
elfojtásoktól
[37] [Utólagos csere] [Előbb:]1 létrejön pl. az [végül: főszöveg]2
[38] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tudattal kultikus alkuban [végül:
főszöveg]2
[39] [Utólagos csere] [Előbb:]1 de ezeket a kozmikus erőket, mint
közvetlen adottságokat nála [végül: főszöveg]1
[40] [Utólagos csere] [Előbb:]1 nála erkölcsi [végül: főszöveg]1
[41] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 visszavezetné [végül:
főszöveg]1
[42] [Utólagos csere] [Előbb:]1 világára, az ösztönökre, melyek
[végül: főszöveg]2
[43] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 gazdasá [végül: főszöveg]1
[44] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hanyatlása, mint a [végül: főszöveg]2
[45] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ( [végül: főszöveg]1
[46] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ösztönök azonban, éppen [végül:]2
ösztönök azonban, működnek éppen [javításunk:] ösztönök azonban működnek, éppen
[47] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 eredetűek, más út [majd:]1
eredetűek, más, tudatos út [végül: főszöveg]2
[48] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ember tudattalan agressziója
jelentkezik. Nem [végül: főszöveg]2
[49] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 hogy ugyanez az agresszió füti
[majd:]1 hogy ugyanennek az agressziónak lepleül [végül:]2
hogy ugyanennek az támadó kedvnek lepleül [javításunk:] hogy ugyanennek a
támadó kedvnek lepleül
[50] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tibeti lámaizmus, a [végül:
főszöveg]1
[51] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 a hinduizmus. [majd:]2 a
hinduizmus, hogy [végül: főszöveg]2
[52] [A második réteg kezdete]
[53] [Utólagos csere] [Előbb:]2 a tetszesszerinti kulturáju [végül:]2
a tetszesszerint vett kulturáju [javításunk:] a tetszésszerint vett kulturáju
[54] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:]2 mely [majd:]2
mithizálják [végül: főszöveg]2
[55] [Utólagos csere] [Előbb:]2 mithizálják-e vagy [végül: főszöveg]2
[56] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]2 racionalizálják? [végül:
főszöveg]2
[57] [Bonyolult csere] [Előbb:]2 a gépi [majd:]2 a ¤
[azonosítatlan betű] [végül: főszöveg]2
[58] [Utólagos csere] [Előbb:]2 gondviselésben, kozmikus [végül:
főszöveg]2
[59] [Utólagos csere] [Előbb:]2 egész szivével, lelkével többre
[végül: főszöveg]2
[60] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]2 erk [végül: főszöveg]2
[61] [A második réteg vége]
[62] [A költő a következő jegyzettel látta el a címet:] Hatvany Bertalan: Ázsia
lelke. Franklin Társulat, Bp. [A költő végül törölte a jegyzetet.]
[63] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] pszichoanatikai [végül:]
pszichoanatikus [javításunk:] pszichoanalitikus
[64] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] (kerül [végül: főszöveg]
[65] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] idéző [végül: főszöveg]
[66] [Utólagos csere] [Előbb:] elfogadja Paul
Hörbiger [végül: főszöveg]
[67] [Utólagos csere] [Előbb:] hogy hiveül szegődik. [végül: főszöveg]
[68] [Utólagos csere] [Előbb:] talán több [végül: főszöveg]
[69] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:] s [majd:] te [?] [majd:] fölté
[majd:] spekulációs [végül: főszöveg]
[70] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] tu [végül: főszöveg]
[71] [Utólagos csere] [Előbb:] fogalma. Az elfojtásoktól [végül: főszöveg]
[72] [A forrásban:] az egerektól, kígyóktól
[73] [Utólagos csere] [Előbb:] az Oedipusz-komplekszust maga [végül: főszöveg]
[74] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] az [végül: főszöveg]
[75] [A kijelölés kezdete]
[76] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a [végül: főszöveg]
[77] [Utólagos csere] [Előbb:] vissza a tudattalan világára, ösztöneinkre,
melyek [végül: főszöveg]
[78] [A kijelölés vége]
[79] [Utólagos csere] [Előbb:] erői. [Melléklet] Hatvany [végül: főszöveg]
[80] [A kijelölés kezdete]
[81] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ugyanezen [végül: főszöveg]
[82] [A kijelölés vége]
[83] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] h [végül: főszöveg]
[84] [Utólagos csere] [Előbb:] európaiak. Hatvany [végül: főszöveg]
[85] [A kijelölés kezdete]
[86] [A forrásban:] kozmikus
igazságók vallója.
[87] [Utólagos csere] [Előbb:] erkölcsi hatalmak tárai. [végül: főszöveg]
[88] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Az [végül: főszöveg]
[89] [A kérdőjellel megjelölt szövegrész kezdete]
[90] [A kérdőjellel megjelölt
szövegrész vége]
[91] [Utólagos csere] [Előbb:] olyan kulturformát magára. [végül: főszöveg]
[92] [A kijelölés vége]
[93] [A kijelölés kezdete]
[94] [Utólagos csere] [Előbb:] kulturalakzatait. „Hol marad Vulcanus [végül:
főszöveg]
[95] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] szedőgéppel” [végül: főszöveg]
[96] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] le [végül: főszöveg]
[97] [A kijelölés vége]
[98] [Utólagos csere] [Előbb:] anyag-erők közt ujonnan [végül: főszöveg]
[99] [Utólagos csere] [Előbb:] pl. munkahelyükön [végül: főszöveg]
[100] [A kijelölés kezdete]
[101] [A kijelölés vége]
[102] [A kijelölés kezdete]
[103] [Kérdőjellel megjelölt szó]
[104] [A kijelölés vége]
[105] [A kijelölés kezdete]
[106] [A kijelölés vége]
[107] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Ezt [végül: főszöveg]
[108] [Utólagos csere] [Előbb:] ideológiák kérdése [végül: főszöveg]
[109] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] tétel, [végül: főszöveg]
[110] [A kijelölés kezdete]
[111] [Utólagos csere] [Előbb:] tőkés materializmusnak [végül: főszöveg]
[112] [A kijelölés vége]
[113] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a tu [végül: főszöveg]
[114] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] csele [végül: főszöveg]
[115] [Utólagos csere] [Előbb:] észszerütlenség, mely különösen [végül:
főszöveg]
[116] [Utólagos csere] [Előbb:] elszakitott agressziv ösztönökkel, [végül:
főszöveg]
[117] [Bonyolult csere] [Előbb:] ösztönökkel inkább [majd:] ösztönökkel, melyek
társadalmi különbséget nem ismernek s ezért eleven forrásai minden olyan
törekvésnek, mely ember és ember közé vont [majd:] ösztönökkel, melyek
társadalmi különbséget nem ismernek s ezért eleven forrásai minden olyan
törekvésnek, mely ember és ember közé emelt válaszfalak (pl.
osztálykülönbségek) [végül: főszöveg]
[118] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] és szunniták harca [végül:] és
szunniták mohammedánok [javításunk:] és szunniták, mohammedánok
[119] [Utólagos csere] [Előbb:] kulturák tüzes terjesztése [végül: főszöveg]
[120] [Bonyolult csere] [Előbb:] és könnyes bukása [majd:] és könnyes
hanyatlása, [végül: főszöveg]
[121] [A forrásban:] és
homouision között.
[122] [Utólagos csere] [Előbb:] megsemmisitésére szolgálnának, az agressziós
[végül: főszöveg]
[123] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szenvedélyes [végül:
főszöveg]1
[124] [A kijelölés kezdete]
[125] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 is. A történelmi materializmusnak
nevezett elv [majd:]1 is. Ez [végül: főszöveg]1
[126] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kedvességeknek, örömöknek, melyeket
[végül: főszöveg]1
[127] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 közvetlenül kiszoritott.
[új sorban:] Mert [végül: főszöveg]2
[128] [A kijelölés vége]
[129] [Utólagos csere] [Előbb:] ismernek, s ezért el [végül: főszöveg]
[130] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ismerne [végül: főszöveg]
[131] [Utólagos csere] [Előbb:] és elfojtásukkal, [végül: főszöveg]
[132] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] melyeket [végül: főszöveg]
[133] [Bonyolult csere] [Előbb:] fenn a [majd:] fenn akarnak [majd:] fenn
akartak és akarnak [végül: főszöveg]
[134] [Utólagos csere] [Előbb:] elfojtásból szabadulni iparkodó [végül:
főszöveg]
[135] [Utólagos csere] [Előbb:] iparkodó ösztönökkel, az elnyomatásuk ellen küzdő,
szabad emberi lét után sóvárgó tömegekkel és [végül: főszöveg]
[136] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] harca, [végül: főszöveg]
[137] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] csupán tudatos formák [végül:
főszöveg]
[138] [Utólagos csere] [Előbb:] a formát [végül: főszöveg]
[139] [Utólagos csere] [Előbb:] amelyben ráeszmélnek az emberek erre [végül:
főszöveg]
[140] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] feloldó értelem, a [végül: főszöveg]
[141] [Utólagos csere] [Előbb:] ezért hivatalos [végül: főszöveg]
[142] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] megtagadó [végül: főszöveg]
[143] [Utólagos cserék] [Előbb:] pedig leküzdhetetlen, az emberi szervezet
motorizmusához kapcsolódó ösztönerők [majd:] pedig az emberi szervezet
motorizmusához kapcsolódó, leküzdhetetlen ösztönerők [végül: főszöveg]
[144] [Bonyolult csere] [Előbb:] emberi volta lényegesebb pontja a m [majd:]
emberi voltának lényegesebb jegye, a [majd:] emberi voltának lényegesebb jegye,
sőt a lényeges jegye [végül:
főszöveg]
[145] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] belső erőket, lényük [végül:
főszöveg]
[146] [Utólagos csere] [Előbb:] mint Max [végül: főszöveg]
[147] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] eth [végül: főszöveg]
[148] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ideologiával [végül: főszöveg]
[149] [Bonyolult csere] [Előbb:] európaiak. [új sorban:] Hatvany hisz az isteni
gondviselésben és kozmikus igazságok vallója. Számára az ázsiai kulturformák az
európainál magasabbrendü, egész szivével többre becsült s ugy látszik
elsősorban érzésként ható erkölcsi t [majd:] európaiak. [új sorban:] Hatvany
hisz az isteni gondviselésben és kozmikus igazságok vallója. Számára az ázsiai
kulturformák az európainál magasabbrendü, egész szivével többre becsült s ugy
látszik elsősorban érzésként ható erkölcsi javak tárai. [végül: főszöveg]
[150] [Utólagos csere] [Előbb:] nevezi. (Persze nem szabad összetéveszteni a
termelési eszközt a munkaeszközzel.) A [végül: főszöveg]
[151] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] vette Ázsiának, m [végül: főszöveg]
[152] [Utólagos csere] [Előbb:] látszik inkább érzésként, mint világos belátás
gyanánt ható [végül:] látszik főleg érzésként, ható [javításunk:] látszik főleg
érzésként ható
[153] [Utólagos csere] [Előbb:] Európában, érdekeik szerint [végül: főszöveg]
[154] [Utólagos csere] [Előbb:] valósághoz fokozatosan idomuló, [végül:
főszöveg]
[155] [Utólagos csere] [Előbb:] müködik bennünk, – van, aki bevallja, van, aki
tagadja. Tulajdonképpen [végül: főszöveg]
[156] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] velük [végül: főszöveg]
[157] [A forrásban:] közgazdaság kritikájá hoz irt,
[158] [Utólagos csere] [Előbb:] módszertani hibájára világosan [végül: főszöveg]
[159] [Bonyolult csere] [Előbb:] részben [új sorban:] Hatvany munkája rendkivül
nélkülözi az osztályharc világosságot adó fogalmát. Megállapitja, hogy [majd:]
Hatvany munkája rendkivül nélkülözi az osztályharc világosságot adó rendező
elvét. Megállapitja, hogy [majd:] Hatvany munkája rendkivül nélkülözi az
osztályharc rendező elvét. Megállapitja, hogy [végül: főszöveg]
[160] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] vezető harcos-réteg, az [végül:
főszöveg]
[161] [A forrásban:] a hóditókát.” Furcsa
[162] [A kijelölés kezdete]
[163] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] h [végül: főszöveg]
[164] [Utólagos csere] [Előbb:] mennyire csupán szövetséges [végül: főszöveg]
[165] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Hogy [végül: főszöveg]
[166] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] közli [végül: főszöveg]
[167] [A kijelölés vége]
[168] [Többszavas azonnali cserék] [Előbb:] tanának pedig Marx [majd:] tanának
értelmét pedig Marx [végül: főszöveg]
[169] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ci [végül: főszöveg]
[170] [Utólagos csere] [Előbb:] kasztonkivüliek kasztba, az [végül: főszöveg]
[171] [A kijelölés kezdete]
[172] [Utólagos cserék] [Előbb:] Hatvany hangsulyozza, hogy a történelemben
kozmikus erők működnek de ezek a kozmikus erők nála örök [majd:] Hatvany nyomatékkal
mondja, hogy a történelemben kozmikus erők működnek de ezek a kozmikus erők
nála örök [végül: főszöveg]
[173] [Utólagos csere] [Előbb:] elvekkel azonosak, ahelyett hogy ezeket a történetinek
mutatkozó erkölcsi elveket vezetné vissza társadalmositott ösztöneinkre, vagy
ösztöneink társadalmositására, – ösztöneinkre, melyek valóban a kozmikus
környezet bennünk megnyilvánuló erői. Igy [végül: főszöveg]
[174] [A szerző saját jegyzete:] Egy rendkivül érdekes
néprajzi adatot mégis közöl Szovjetturkesztánból. Egy ottani uj keletkezésü
monda szerint Lenin Allah küldöttje, Kattah Bashnak, a Korán csodatevő tudójának tanitványa és utóda. Nem is halt meg,
hanem a hegyekbe ment, keresni a boldogságot.
[175][A kijelölés vége]
[176] [A kijelölés kezdete]
[177] [Utólagos csere] [Előbb:] Hatvany önnön európaiságától menekül [végül:]
Hatvany önnön európaiságától mondhatnók: önnön osztályától menekül
[javításunk:] Hatvany önnön európaiságától, mondhatnók: önnön osztályától
menekül
[178] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] lelkére [végül: főszöveg]
[179] [A kijelölés vége]
[180] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] könyve [végül: főszöveg]
[181] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Á [végül: főszöveg]
[182] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] adja [végül: főszöveg]
[183] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] melyhez [végül: főszöveg]
[184] [A forrásban:] embereinek gyermekkorukben gyámoltalanságuk
[185] [A forrásban:] lelkeket sívárrá, hogy
[186] [A forrásban:] a hódítókat”. Furcsa
[187] [A forrásban:] tana azt a
[188] [A szerző saját jegyzete:] Egy rendkívül
érdekes néprajzi adatot mégis közöl Szovjetturkesztánból. Egy ottani új
keletkezésű monda szerint Lenin Allah
küldöttje. Kattah Bashnak, a Korán csodatevő tudójának tanítványa és
utóda. Nem is halt meg, hanem a hegyekbe ment, keresni a boldogságot. Ha
földrengés van, ő repesztgeti a hegyeket.