Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
A szavakat, a[2] nyelvet, némák találták ki.
Gyermekkoromban[3]
egyszer azt hallottam, hogy az átmelegedett üveg elpattan, ha hideg viz[4]
feccsen rá. Aznap este, mikor a mama kitette a lábát a konyhából, azonnal
kipróbáltam e tétel igazságát. Egy kis vizet fröcsköltem a lámpaüvegre. Az üveg
eltört, én megdöbbentem, a mama pedig belépett. Meglepetten s egyben
fölindultan támadt rám – Te, te – mért törted el a lámpaüveget? Lesütött
szemmel hallgattam a szemrehányást és növekvő daccal türtem a pofonokat, melyek
ugyan csak zuhogtak. Anyámat[5]
különösen csökönyös hallgatásom ingerelhette. Mért törted el a lámpaüveget? Mit
is válaszolhattam volna? A legszemtelenebb hazugságnak látszott volna, ha az
igazat felelem: Én nem törtem el a lámpaüveget! Eltört,[6]
„mert az átmelegedett üveg[7]
elpattan, ha hideg viz feccsen rá”. Ugyan én fröcsköltem le, de nem azért, hogy
eltörjem, hanem hogy lássam, igaz-e az, amit hallottam s ami oly érdekes volt
számomra, hogy meg kellett vizsgálnom. Nagyon[8]
igazságtalannak éreztem a fenyitést. De ha védekezésül azt mondom, azért
fröcsköltem vizet az üvegre, mert ugy hallottam, hogy akkor eltörik, anyámban
azt a hitet keltettem volna, hogy tudatos rosszaság,
komoly
gonoszság volt, amit tettem. Ugy, hát te tudtad és mégis? Igen, tudtam, de azt
is tudtam, hogy a gyereket mindig becsapják, hol a gólyamesével,[9]
hol meg azzal, hogy hercsula lesz ebédre.
Igy vagyok azzal a kérdéssel is, hogy miért irok
verset. A természetes felelet nem elégiteni ki azt, ki[10]
választ vár. Költő lettem, mert hallottam, hogy vannak költők s mert mindazt
szerettem volna én is csinálni, amit a kiismerhetetlen és félelmetes felnőttek
tettek. El akartam lesni lenyügöző[11]
biztonságuk titkát. Féltem a lovaktól, de megveregettem farukat, pofájukat,
bátor[12]
voltam, hogy ne lássák, hogy félek. Magamat azonban nem csalhattam meg. A[13]
félelem ott élt bennem[14]
s csak annyit értem el, hogy bujkált előlem, amiképp az árnyak éppen az elől
szökellnek a tárgyak tulsó oldalára, aki ezen az oldalon akarja lámpával
meglepni őket.[15]
Kocsis[16]
akartam lenni, hiszen ő nem érez félelmet. De arra is gondoltam, hogy elmegyek
búvárnak vagy mozdonyvezetőnek. Emmiatt kinevettek. Nem baj, mondogatták, ügyes
lakatos lesz belőled, a lakat is csak[17]
szerkezet, mint a mozdony. Én azonban titokban szétszedtem egy zárat s
csalódottan láttam, hogy szerkezetnek szerkezet ugyan, ügyes is, egyszerü is, de
nincs benne[18]
semmi abból, amit én „felnőttinek” neveztem volna egykor. Nem értették meg,
hogy a mozdony az más, az óriási és pöfög, dohog,[19]
zug, visit s mintha fel akarna robbanni, amikor megáll.
S
e[20]
félelmetes jószágon ott áll a mozdonyvezető és végtelen nyugalommal néz le a[21]
kisgyerekre, akinek a sinek közelébe sem szabad mennie. Nem értették, hogy
éppen a félelmet akartam legyőzni.
A közlés alapja:
Kézirat,
3 f.
PIM
Kézirattár, JA 23, Katalógus, 1129.
Kiadva:
JAÖM, IV, Önvallomások, # 6.
Aláíratlan.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Versirás [végül:
főszöveg]
[2] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] A szavakat n
[végül: főszöveg]
[3] [Bonyolult csere] [Előbb:] ki. [új sorban:] Fogalmam
sincsen, miért irnak verseket az emberek. Ami engem illet, én azért teszem ezt,
mert gyermekkoromban nagy örömömre [majd:] ki. [új sorban:] Fogalmam sincsen,
miért irnak verseket az emberek. Én, Ami engem illet, azért költök, mert mások
is [majd:] ki. [új sorban:] Fogalmam sincsen, miért irnak verseket az emberek.
Én, Ami engem illet, azért költök, mert vannak költők [majd:] ki. [új sorban:]
Fogalmam sincsen, miért irnak verseket az emberek. Én, Ami engem illet, azért
költök, mert mások [javításunk:] ki. [új sorban:] Fogalmam sincsen, miért irnak
verseket az emberek. Én, ami engem illet, azért költök, mert mások [végül:
főszöveg]
[4] [Utólagos csere] [Előbb:] ha viz [végül: főszöveg]
[5] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] melyek ugyan
csak zuhogtak, csökönyös ha [végül: főszöveg]
[6] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Az uv [végül:
főszöveg]
[7] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] viz [végül:
főszöveg]
[8] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Puszta [végül:
főszöveg]
[9] [Bonyolult csere] [Előbb:] hol azzal, [majd:] hol
gólyamesével, [végül: főszöveg]
[10] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] aki [végül:
főszöveg]
[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] latszolg
[javításunk:] látszólag [végül: főszöveg]
[12] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] bátors [végül:
főszöveg]
[13] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Cs [végül:
főszöveg]
[14] [Utólagos csere] [Előbb:] ott bujkált bennem [végül:
főszöveg]
[15] [Utólagos cserék] [Előbb:] elől szöknek a tárgyak
mögé, aki lámpával keresi őket. [majd:] elől szöknek a tárgyak tulsó oldalára,
aki ezen az oldalon akarja lámpával megvilágitani őket. [végül: főszöveg]
[16] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Kocsisn [végül:
főszöveg]
[17] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] belőled, az is
olyan [végül: főszöveg]
[18] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] meg [végül:
főszöveg]
[19] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] k [végül:
főszöveg]
[20] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a [végül:
főszöveg]
[21] [Utólagos csere] [Előbb:] néz a [végül: főszöveg]