Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
[120] [„Ökonomikus realizmus” helyett...]
„Ökonomikus[1]
realizmus” helyett[2]
szerencsésebbnek[3]
tartom az „ökonomikus humanizmus” megjelölést. A történeti társadalmat nem[4]
a „res oeconomica”, hanem a „homo oeconomicus” alkotja. A[5]
„Kapitalnak” az árufetisizmusról[6]
szóló fejezete éppen azt a belátást tárja elénk, hogy az emberek csak látszat
szerint lépnek egymással viszonyba termékeik kicserélésekor, valójában már
munkájuk[7]
közben alkotnak egymásközt társadalmi viszonyt, különben nem is hoznának létre
oly termékeket, mely mások szükségletének kielégitésére hivatott. Az[8]
életüket termelő emberek személy szerint vannak viszonyban egymással, de mig a
termék áru, e személyi viszonyok dologiaknak látszanak. Hasonló módon csak
látszatra realizmus a marxi szemlélet, valójában humanizmus. Maga Marx
Feuerbach szóhasználata[9]
szerint él a „materializmus” kifejezéssel, de[10]
nem egyszer, szintén Feuerbachhoz hasonlóan, humanizmust mond.
A közlés alapja:
Kézirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/13, idegen kéz tételszámozásában: 5.
Aláíratlan.
Hort Dezső könyve
Hort Dezső
szociológiai tanulmánya, melyet Hendrik de Mannak, „az európai szocializmus
harcosának” ajánl, „a marxi gondolatrendszer lényegéről és hiányosságairól” szól
röviden, de megalapozott és világosan tagolt tudással. A tanulmány első fele
Marx eszmekörének, a tudományos szocializmusnak ismertetése, szellemtörténeti
távlatból, hiszen „a marxizmus lényege szerint históriai tárgyról szóló fejlődő
és alakuló megismerés”. A marxi vizsgálódás tárgyának Hort a szellemi
természetet, „a szellemi megismerésen épülő emberi együttélést és
összeműködést” jelöli meg. (Marx az ipart „érzékien előttünk lévő emberi
pszichológiának” nevezte „Közgazdaságtan és bölcselet” c. kevéssé ismert
tanulmányában.) Hort Marx tanítását „a hegeli[11]
fejlődéselv, a feuerbachi materializmus, a saint-simoni technicizmus s az
adam-smithi ökonomizmus szintétikus összefoglalásaként” szemléli. A „történelmi
materializmus” elnevezést helyteleníti és helyette az „ökonomikus realizmust”
ajánlja. Én ezt a névcserét nem tartom szerencsésnek. Kétségtelen, hogy Marx
történelmi materiáliákról beszél, innen (s egyben Feuerbach szóhasználatából)
az első pillanatban megtévesztő „materializmus” név, mely azt jelenti, hogy az
emberek számára materiális körülményeikkel adva van az az ideális, amelynek
megvalósításán, akár tudatosan, akár öntudatlanul, munkálkodnak. Marx felfogása
tehát materiális léthez kapcsolt objektiv idealizmusnak tekinthető inkább,
melyet az választ el a Hegelétől, hogy középpontja nem a kozmikus, hanem a
szociális lét, vagyis az ember. Ezért, ha már szükségesnek látszik a
változtatás, megfelelőbbnek tartanám az ökonomikus vagy szociális humanizmus
kifejezést. A történeti társadalmat nem a res oeconomica, hanem a homo
oeconomicus formálja. A homo oeconomicus alkotja a tudományokat, mint
ismereteink leggazdaságosabb kifejezéseit s hasonlóképpen a művészeteket is.
(Freud még neurózisokban is fölfedi az ökonómiai elvet.) Éppen Marx
hangsúlyozza a Kapitalnak árufetisizmusról szóló fejezetében,[12]
hogy csupán látszat szerint lépnek termékeik útján (res oeconomica) egymással
társadalmi viszonyba az emberek, valójában már termelés közben fennáll a
társadalmi viszony, mely tehát nem dologi, hanem személyi. A termék árujellege
teszi csupán, hogy az emberek közti viszonyok dologiaknak látszanak. A res
oeconomica mélyén, mint bölcsőjében a gyermek, a homo oeconomicus szunnyad s
nincs is másról szó, minthogy – felnövekedvén – lépjen elő. Másfelől Marx
többízben humanizmusnak nevezi gondolatát, Feuerbach nyomán, ki szintén él a
„materializmus” kifejezéssel, hogy a hegeli világkép spirituális vonásait
tagadja. (Schopenhauer fakad ki egy helyütt amiatt, hogy a bölcselők nincsenek
egészen tisztában azzal, hogy spiritualizmus és materializmus az ismeret
alanyára, idealizmus és realizmus pedig az ismeret tárgyára vonatkozó nézetek
elnevezései.) Hort a tudományos szocializmust tartja a társadalomtudomány
alapvető fejezetének és megteszi annak a szociológiának alapjául, melyről A.
Comte álmodott. A marxizmus sajátossága azonban nem „tudományos”, hanem
filozófiai mivoltában áll s a szocialisták a pozitivista szociológiát, illetve
a szociológiai pozitivizmust elsősorban – jóllehet inkább öntudatlanul, mint
tudatosan – csak „öntudatosítás”, tehát a marxi filozófia terjesztő eszközéül
használják föl. Hort egyébként – mindössze 60 oldalon – elismerésre méltó módon
fejti ki Marx társadalmi elveit.
Könyvének másik fele a rendszer hiányosságairól szól:
1. Túlontúl gazdaságtan, alig szociológia. 2. Állam- és forradalom-elmélete
annyira kétértelmű, hogy marxistának mondja magát mind a szociáldemokrácia,
mind a bolsevizmus. 3. Túlegyszerűen láttatja a jelent: a[13]
tőkés társadalmi rend átalakulását, a szocialista „forradalmi korszakot”. E főhiányosságok
kitöltésére Hort Hendrik de[14]
Man eszméihez folyamodik s közli ennek szocialista munkatervét. E terv főbb
elvi pontjai: 1. Aktivitás, egyelőre nemzeti területen. 2. Nacionalizálás
demokratikus állami ellenőrzéssel. A lényeg nem a tulajdon-, hanem a
rendelkezési jog nacionalizálása. 3. A politikus állam helyettesítése
ökonomikussal, egybekapcsolva a parlamentarizmus reformjával. 4. „A szocialista
mozgalomnak el kell hagynia munkás előítéleteit.” „A közvetlen politikai cél
egy ökonomikus többség létrehozása.” 5. „A harc eszköze a politikai demokrácia
országaiban törvényes és alkotmányos: szellemi küzdelem.” Hort de Mannal úgy
gondolja, hogy az e pontok alapján megujhodott szocializmus akkora erőre tesz
szert, hogy elvégezheti a kapitalizmus fölszámolását. Hort kiemeli, hogy de Man
szerint „az európai szocializmus lehetőleg meg fogja tartani, sőt ki fogja
építeni a gazdálkodás szabad szektorát, még ott is, ahol tőkés a vállalkozás,
de hiányzik a monopólium”.
Hort, és de Man is, a Marx-kritikák két[15]
pontját tartják állandóan szem előtt. Azt, hogy „egyrészt a jogpolitikai, vagy
államhatalmi berendezkedésnek, másrészt a tiszta szellemi, vagy ideológiai
életformáknak hatása nagyobb, jóval nagyobb annál, amit a marxi koncepció
föltételez”. E gondolat de Man eszméinek félig-meddig irányító elve, de nem
hatol mélyre, bárha Max Weber kutatásai igazolják. Kérdés marad ebben az
esetben, hogy a homo moralis, vagy ideologicus miért fordul szembe a homo
oeconomicusszal, másszóval hogyan lehetséges, hogy a gazdasági belátás nem hat
közvetlenül? A Marx-kritikának itt[16]
kellene kezdődnie, nem volna szabad megállapodnia történeti tények
fölvetésénél. Ha Marx alapján jobban megértjük,[17]
hogy pl. a vallásos érzés miért öltött abban a korban olyan, ebben pedig ilyen
eszmei-szociális formát, még mindig kérdéses marad, hogy egyáltalában miért van
a homo oeconomicusnak vallásos érzése, hogy a szubjektum lelki háztartásában
miért mutatkozik gazdaságosabbnak a hit, mint az értelem? Azért fontos ez, mert
a társadalmi összeütközések elsősorban az embereken belül folynak le s az
emberek olyan eszmékkel jelennek meg társaik között, amelyek belső harcaik
eredményei. A marxi elmélet filozófia, de pszichológia is. Humanizmus, de éppen
a legemberibb jelenséget – az elmebetegséget és a neurózisokat nem lehet vele
megérteni. Hol a határ a nagyzási mánia és a diktátorságra törő akarat között?
Mennyivel észszerűbb egy ember számára vallásos kedélye, mint a társadalom
szempontjából a vallási téboly? A „szellemi természetről” szóló marxi felfogás
kritikáját itt kell kezdeni, a homo oeconomicusnál és nem a res oeconomicánál.
A társadalmi fejlődés humanista elvét össze kellene vetni már az egyén
szociális fejlődésének tanulmányozásával, a történelmi materializmust a
pszichoanalizissel. Kezdeményezés még alig történt ebben az irányban, pedig
amíg megfejtetlennek látszó érzelmi erők érdekeikkel ellentétes táborokba
képesek sorozni az embereket, addig alig hihető, hogy ökonomikus belátással
fogjanak hozzá az új világ fölépítéséhez.
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. Cobden, II (1935), 12. (december) sz., 534.
Kiadva:
JAÖM, III, # 38.
Aláírás: József Attila.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Irodalom [végül:
főszöveg]
[2] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] helyébe [végül:
főszöveg]
[3] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] inkább [végül:]
szerencsesebbnek [javításunk:] szerencsésebbnek
[4] [Utólagos csere] [Előbb:] A történelmet nem [végül:
főszöveg]
[5] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Marx, amikor
„történelmi materiáliakról” szól, azért teszi, [végül: főszöveg]
[6] [Utólagos csere] [Előbb:] A „Kapital”
árufetisizmusról [végül: főszöveg]
[7] [Utólagos csere] [Előbb:] valójában munkájuk [végül: főszöveg]
[8] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] hivatott. A
dolgozó [végül: főszöveg]
[9] [Bonyolult csere] [Előbb:] Maga Marx, ahogy Feuerbach
[majd:] Maga Marx Feuerbach szerint [végül: főszöveg]
[10] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] és [?] [végül:
főszöveg]
[11] [A forrásban:] Marx tanítását” a hegeli
[12] [A forrásban:] árufetisizmusról szól fejezetében,
[13] [A forrásban:] a jelen: a
[14] [A forrásban:] Hort Henrik de
[15] [A forrásban:] a Marx-kiritkák két
[16] [A forrásban:] A Marx-kiritkának itt
[17] [A forrásban:] alapján joban megértjük,