Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Babits „az
egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy, élő szellemet”. Elve –
igazság, de nem felel meg a valóságnak. Lényegében a spiritualizmus
álláspontjára helyezkedik, ám ugyanakkor az Ideát tekinti spiritusnak. Az
„irodalom” – maga történet, az irodalom a történés, az emberek cselekvése, neki[1]
története nincsen
–
A történelmet egy okból nem szeretem. Mi történt? –[2]
kérdi a történetiró s ha alaposabb, megtoldja ezzel a kérdéssel: miért történt?
Ám végül is történetként adja elő a történőt, a történet forrását is, alanyát
állitmánnyá[3]
teszi s igy végül éppen azt nem tudhatom, hogy mi történt[4]
és miért. Általában azt értjük történeten, amit nem mi csináltunk. Cselekvésnek
az igazságot tudjuk, történetnek a valóságot. De hát akkor hogy irhatnánk
történetet? A történelem egyik végpontja adva van: a saját énünk. Ám történetté
minden cselekvést azzal teszek, hogy saját magamtól, cselekvő énemtől[5]
elválasztom, – akkor viszont hogyan érthetném meg? Történelmet nem is lehetne
másként irni, mint igy: Én ezt és ezt csináltam. De hiszen jó történetirónak
azt tartják, ki „beleéli magát” a korba s a szereplőkbe, – tehát a szinészt.
A közlés alapja:
Kézirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 603, Katalógus, 1149.
Aláíratlan.
[119] [Rendkivül érdekes regényt...]
Rendkivül érdekes
regényt olvastam, Babits Mihálytól az „Európai Irodalom Történetét”. Sokat
tanultam[6]
belőle.
A történelmet – emlékezésnek[7]
szokták mondani, legföljebb hozzáteszik, hogy a közösség emlékezete. Az[8]
emlékezés azonban egyéni,[9]
közösségek nem is emlékeznek, sőt a tartós közösség sem[10]
egyéb, mint egyének emlékeinek összefüzése. Objektiv emlékezetnek mondhatnók a
történelmet, ha volna ilyen s ha a történelem objektiv, vagy egyáltalában
emlékezet[11]
lenne. Mert nem emlékezet. A tudósok[12]
ugyanugy kiszámitják a multat, ahogy
kiszámitással próbálnak[13]
határozott vonásokat – azaz már ismert vonásokat fölfedni a jövő arculatán,
vagy ahogy a jelent sem közvetlenül, hanem „tárgyilagosan”, azaz számitással
akarják megragadni. És mégis van történelem, de ez az egyén története. „Die
Lust will Ewigkeit, will tiefe, tiefe Ewigkeit” – irja Nietzsche. A
gyönyörüséghez ragaszkodó egyén emlékezik kínnal szerzett tapasztalataira, mert
fél. Nem magát félti, hanem a gyönyört. A félelem pedig induktiv, egyetlen
esetből is általánosit, attól tart, hogy ami egyszer már megesett, ujból
megtörténik. A félelemnek minden oka megvan erre a következtetésre, mert
elválhatatlan társa, a gyönyör, azt akarja, hogy amit egyszer már megragadott,
azt ismét keze ügyébe[14]
kaparithassa. A gyönyörnek azonban, mely mélyen testi, nem elég az emlékezet,
sem a félelemnek belefoglalt intő szava. Azt mondja: Nézd, nemcsak te félsz, az is fél! Adjátok[15]
össze félelmeteket, hátha legyőzi a közössé tett félelem a rettenthetetlent! És
magában hozzáteszi: Majd én gondoskodom arról,
hogy
a közös félelem sikeres védekezése esetén egyénileg a tiéd legyek... Igy jön
létre az egyéni emlékezésen tul a történelem.
Lirikus az, aki a közös félelem könnyebbsége kedvéért
nem hajlandó – alattomban sem –[16]
lemondani az egyéni gyönyörről. A lirikus nem akar emlékezni, a lirában minden
fájdalom az[17]
én legelső eszméleteként jelentkezik. Ezért mondják sokszor gyermeknek a költőt
azok a felnőttek, akiknek eszménye – ugy látszik – a halál. Babitsot poeta
doctusnak tartják és ugy gondolják sokan, hogy Ady liraibb költő, mint ő. De mi
köze a szimbolizmusnak a lirához? A költő fogát[18]
csikorgatja és üvölt – lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére
korlátozni. „Bár munkában manapság nincs nemesség – ez csupa munka, csupa
faragás” – sziszegi. Mi olvasók – mikor
nem olvasunk – tudjuk,[19]
hogy ez a fájdalom s a vele szembeszegülő dac s a mindezt szóbafoglaló, vagyis
társat kereső félelem együttesen[20]
az az emberi alak, mely szimbóluma a valóban[21]
első fájdalomra eszmélő embernek. De aki tudatosan szimbolista az bizony
kevésbé lirai, az nem édes anyanyelvén beszél, hanem anyanyelvén elgondolt
mondanivalóját előbb idegen nyelvre forditja le s ugy közli társaival, akik
ezért alig többek szimbólikus társaknál. Melyik borbély a liraibb, az-e, aki
cégérként kifüggeszti ajtaja elé a szimbólikus tányért, vagy az, aki odaáll
küszöbére és igy kiáltozik: Emberek, gyertek nyiratkozni, én meg akarok[22]
élni.
Babits, a lirikus, mégis történelemmel, mégpedig irodalomtörténettel[23]
lép elénk. Mondom, sokat tanultam müvének gazdagságából, de nem azt, amit az
emberek tanulni szoktak többé-kevésbé tudományos munkákból. Nem azt,[24]
hogy Keats mikor született, milyen eszméket
vallottak,
jobban[25]
mondva milyen eszméket vallatott az elfeledetten megbúvó félelem a Victorianus
kor költőivel és irástudó olvasóival. Hiszen ezt is megtanulhattam volna
Babitstól, de hát mit érnék ezzel? Az ilyen tanulság nagyon[26]
is hazug volna számomra, ki nem beszélek angolul. Ha pedig olvasnék angolul,
akkor e[27]
tanulságra éppugy az eredeti müvek olvasásából tehetnék szert, mint Babits
maga. Vajjon Karinthy, minden tehetségét fölhasználva bár, alkothatna-e[28]
magának pusztán az[29]
elképzelhetően legmélyebbre hatoló tanulmány alapján oly megismerést
Tennysonról, amellyel[30]
paródiát, kritikai költeményt vessen papirra és fölébe irhassa: Igy ir
Tennyson? Én nem hiszem. Még csak fogalmat is csupán[31]
a tanulmányról[32]
alkothatna és nem a költőről
A közlés alapja:
Kézirat,
3 (4) f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/1.
1.
réteg: toll; 2. réteg: ceruza.
Aláíratlan.
[1] [Utólagos csere] [Előbb:] történés, neki [végül:
főszöveg]
[2] [Utólagos csere] [Előbb:] Mi történt – [végül:
főszöveg]
[3] [Utólagos csere] [Előbb:] történet forrását, alanyát
is állitmánnyá [végül: főszöveg]
[4] [A forrásban:] hogy mit történt
[5] [Utólagos csere] [Előbb:] magamtól, énemtől [végül:
főszöveg]
[6] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Történetét”. És
sokat tanultam [végül:]2 Történetét”. sokat tanultam [javításunk:]
Történetét”. Sokat tanultam
[7] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 történelmet
az emlékezéssel [végül: főszöveg]1
[8]
[Egyszavas azonnali csere]
[Előbb:]1 A [végül: főszöveg]1
[9] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
nagyon [végül: főszöveg]1
[10] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a közönség sem
[végül: főszöveg]1
[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
emlékezetnek [végül: főszöveg]1
[12] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
történettudósok [végül: főszöveg]1
[13] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
próbálják [végül: főszöveg]1
[14] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1
ismét kezeügyébe [végül: főszöveg]1
[15] [Utólagos csere] [Előbb:]1 is fél; mégis
él. Adjátok [végül: főszöveg]1
[16] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kedvéért sem
hajlandó – bár alattomban – [végül: főszöveg]1
[17] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fájdalom és
gyönyör az [végül: főszöveg]1
[18] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
fogait [végül: főszöveg]1
[19] [Utólagos csere] [Előbb:]1 olvasók tudjuk,
[végül: főszöveg]1
[20] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
szimbóluma [végül: főszöveg]1
[21] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 vá
[végül: főszöveg]1
[22] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 nyiratkozni,
ti is szebbek lesztek, én is megélek [majd:]1 nyiratkozni, ti is
csinosabbak lesztek, én is megélek [végül: főszöveg]1
[23] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1
mégis két történelmet, mégpedig irodalomtörténetet [végül: főszöveg]1
[24] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tudományos
munkákból, nem azt, [végül: főszöveg]1
[25] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 (
[végül: főszöveg]1
[26] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 ezzel? Talán
meg is kellett volna tanulnom ezt [majd:]1 ezzel? Talán meg is
kellett volna tanulnom, hiszen mindezt illik „tudni” [majd:]1 ezzel?
Talán meg is kellett volna tanulnom, hiszen mindezt „tudni illik”, azaz muszáj.
Az ilyen tanulság azonban nagyon [végül: főszöveg]2
[27] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
mindezt [végül: főszöveg]1
[28] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tudna
[végül: főszöveg]1
[29] [Utólagos csere] [Előbb:]1 magának akár az
[végül: főszöveg]1
[30] [Utólagos csere] [Előbb:]1 oly
megismerést, amellyel [végül: főszöveg]1
[31] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fogalmat sem
alkothatna a költőről csupán [végül: főszöveg]1
[32] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 k
[végül: főszöveg]1