Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

 

 

 

Nyitólap

Költemények

Névjegy

Szerzői jogi nyilatkozat

Köszönetnyilvánítás

Magyarázatok

Módszer

Szövegjavítások

Utószó

Elavult kiadások

Egyéb szépirodalmi művek

 

 

 

Tanulmányok és cikkek, 1923–1930

 

 

 

 

Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

 

 

 

 

 

 

 

«««     [Babits Mihály: Az európai irodalom története]     »»»

[118] [Babits...]

♦♦♦

Babits „az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy, élő szellemet”. Elve – igazság, de nem felel meg a valóságnak. Lényegében a spiritualizmus álláspontjára helyezkedik, ám ugyanakkor az Ideát tekinti spiritusnak. Az „irodalom” – maga történet, az irodalom a történés, az emberek cselekvése, neki[1] története nincsen

A történelmet egy okból nem szeretem. Mi történt? –[2] kérdi a történetiró s ha alaposabb, megtoldja ezzel a kérdéssel: miért történt? Ám végül is történetként adja elő a történőt, a történet forrását is, alanyát állitmánnyá[3] teszi s igy végül éppen azt nem tudhatom, hogy mi történt[4] és miért. Általában azt értjük történeten, amit nem mi csináltunk. Cselekvésnek az igazságot tudjuk, történetnek a valóságot. De hát akkor hogy irhatnánk történetet? A történelem egyik végpontja adva van: a saját énünk. Ám történetté minden cselekvést azzal teszek, hogy saját magamtól, cselekvő énemtől[5] elválasztom, – akkor viszont hogyan érthetném meg? Történelmet nem is lehetne másként irni, mint igy: Én ezt és ezt csináltam. De hiszen jó történetirónak azt tartják, ki „beleéli magát” a korba s a szereplőkbe, – tehát a szinészt.

A közlés alapja:

Kézirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 603, Katalógus, 1149.

Aláíratlan.

[119] [Rendkivül érdekes regényt...]

♦♦♦

Rendkivül érdekes regényt olvastam, Babits Mihálytól az „Európai Irodalom Történetét”. Sokat tanultam[6] belőle.

A történelmet – emlékezésnek[7] szokták mondani, legföljebb hozzáteszik, hogy a közösség emlékezete. Az[8] emlékezés azonban egyéni,[9] közösségek nem is emlékeznek, sőt a tartós közösség sem[10] egyéb, mint egyének emlékeinek összefüzése. Objektiv emlékezetnek mondhatnók a történelmet, ha volna ilyen s ha a történelem objektiv, vagy egyáltalában emlékezet[11] lenne. Mert nem emlékezet. A tudósok[12] ugyanugy kiszámitják a multat, ahogy kiszámitással próbálnak[13] határozott vonásokat – azaz már ismert vonásokat fölfedni a jövő arculatán, vagy ahogy a jelent sem közvetlenül, hanem „tárgyilagosan”, azaz számitással akarják megragadni. És mégis van történelem, de ez az egyén története. „Die Lust will Ewigkeit, will tiefe, tiefe Ewigkeit” – irja Nietzsche. A gyönyörüséghez ragaszkodó egyén emlékezik kínnal szerzett tapasztalataira, mert fél. Nem magát félti, hanem a gyönyört. A félelem pedig induktiv, egyetlen esetből is általánosit, attól tart, hogy ami egyszer már megesett, ujból megtörténik. A félelemnek minden oka megvan erre a következtetésre, mert elválhatatlan társa, a gyönyör, azt akarja, hogy amit egyszer már megragadott, azt ismét keze ügyébe[14] kaparithassa. A gyönyörnek azonban, mely mélyen testi, nem elég az emlékezet, sem a félelemnek belefoglalt intő szava. Azt mondja: Nézd, nemcsak te félsz, az is fél! Adjátok[15] össze félelmeteket, hátha legyőzi a közössé tett félelem a rettenthetetlent! És magában hozzáteszi: Majd én gondoskodom arról,

♦♦♦

hogy a közös félelem sikeres védekezése esetén egyénileg a tiéd legyek... Igy jön létre az egyéni emlékezésen tul a történelem.

Lirikus az, aki a közös félelem könnyebbsége kedvéért nem hajlandó – alattomban sem –[16] lemondani az egyéni gyönyörről. A lirikus nem akar emlékezni, a lirában minden fájdalom az[17] én legelső eszméleteként jelentkezik. Ezért mondják sokszor gyermeknek a költőt azok a felnőttek, akiknek eszménye – ugy látszik – a halál. Babitsot poeta doctusnak tartják és ugy gondolják sokan, hogy Ady liraibb költő, mint ő. De mi köze a szimbolizmusnak a lirához? A költő fogát[18] csikorgatja és üvölt – lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére korlátozni. „Bár munkában manapság nincs nemesség – ez csupa munka, csupa faragás” – sziszegi. Mi olvasók – mikor nem olvasunk – tudjuk,[19] hogy ez a fájdalom s a vele szembeszegülő dac s a mindezt szóbafoglaló, vagyis társat kereső félelem együttesen[20] az az emberi alak, mely szimbóluma a valóban[21] első fájdalomra eszmélő embernek. De aki tudatosan szimbolista az bizony kevésbé lirai, az nem édes anyanyelvén beszél, hanem anyanyelvén elgondolt mondanivalóját előbb idegen nyelvre forditja le s ugy közli társaival, akik ezért alig többek szimbólikus társaknál. Melyik borbély a liraibb, az-e, aki cégérként kifüggeszti ajtaja elé a szimbólikus tányért, vagy az, aki odaáll küszöbére és igy kiáltozik: Emberek, gyertek nyiratkozni, én meg akarok[22] élni.

Babits, a lirikus, mégis történelemmel, mégpedig irodalomtörténettel[23] lép elénk. Mondom, sokat tanultam müvének gazdagságából, de nem azt, amit az emberek tanulni szoktak többé-kevésbé tudományos munkákból. Nem azt,[24] hogy Keats mikor született, milyen eszméket

♦♦♦

vallottak, jobban[25] mondva milyen eszméket vallatott az elfeledetten megbúvó félelem a Victorianus kor költőivel és irástudó olvasóival. Hiszen ezt is megtanulhattam volna Babitstól, de hát mit érnék ezzel? Az ilyen tanulság nagyon[26] is hazug volna számomra, ki nem beszélek angolul. Ha pedig olvasnék angolul, akkor e[27] tanulságra éppugy az eredeti müvek olvasásából tehetnék szert, mint Babits maga. Vajjon Karinthy, minden tehetségét fölhasználva bár, alkothatna-e[28] magának pusztán az[29] elképzelhetően legmélyebbre hatoló tanulmány alapján oly megismerést Tennysonról, amellyel[30] paródiát, kritikai költeményt vessen papirra és fölébe irhassa: Igy ir Tennyson? Én nem hiszem. Még csak fogalmat is csupán[31] a tanulmányról[32] alkothatna és nem a költőről

A közlés alapja:

Kézirat, 3 (4) f.

PIM Kézirattár, JA 1087/1.

1. réteg: toll; 2. réteg: ceruza.

Aláíratlan.

 

 

      

 



[1] [Utólagos csere] [Előbb:] történés, neki [végül: főszöveg]

[2] [Utólagos csere] [Előbb:] Mi történt – [végül: főszöveg]

[3] [Utólagos csere] [Előbb:] történet forrását, alanyát is állitmánnyá [végül: főszöveg]

[4] [A forrásban:] hogy mit történt

[5] [Utólagos csere] [Előbb:] magamtól, énemtől [végül: főszöveg]

[6] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Történetét”. És sokat tanultam [végül:]2 Történetét”. sokat tanultam [javításunk:] Történetét”. Sokat tanultam

[7] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 történelmet az emlékezéssel [végül: főszöveg]1

[8] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 A [végül: főszöveg]1

[9] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 nagyon [végül: főszöveg]1

[10] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a közönség sem [végül: főszöveg]1

[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 emlékezetnek [végül: főszöveg]1

[12] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 történettudósok [végül: főszöveg]1

[13] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 próbálják [végül: főszöveg]1

[14] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ismét kezeügyébe [végül: főszöveg]1

[15] [Utólagos csere] [Előbb:]1 is fél; mégis él. Adjátok [végül: főszöveg]1

[16] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kedvéért sem hajlandó – bár alattomban – [végül: főszöveg]1

[17] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fájdalom és gyönyör az [végül: főszöveg]1

[18] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 fogait [végül: főszöveg]1

[19] [Utólagos csere] [Előbb:]1 olvasók tudjuk, [végül: főszöveg]1

[20] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szimbóluma [végül: főszöveg]1

[21] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 vá [végül: főszöveg]1

[22] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 nyiratkozni, ti is szebbek lesztek, én is megélek [majd:]1 nyiratkozni, ti is csinosabbak lesztek, én is megélek [végül: főszöveg]1

[23] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 mégis két történelmet, mégpedig irodalomtörténetet [végül: főszöveg]1

[24] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tudományos munkákból, nem azt, [végül: főszöveg]1

[25] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ( [végül: főszöveg]1

[26] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 ezzel? Talán meg is kellett volna tanulnom ezt [majd:]1 ezzel? Talán meg is kellett volna tanulnom, hiszen mindezt illik „tudni” [majd:]1 ezzel? Talán meg is kellett volna tanulnom, hiszen mindezt „tudni illik”, azaz muszáj. Az ilyen tanulság azonban nagyon [végül: főszöveg]2

[27] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 mindezt [végül: főszöveg]1

[28] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tudna [végül: főszöveg]1

[29] [Utólagos csere] [Előbb:]1 magának akár az [végül: főszöveg]1

[30] [Utólagos csere] [Előbb:]1 oly megismerést, amellyel [végül: főszöveg]1

[31] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fogalmat sem alkothatna a költőről csupán [végül: főszöveg]1

[32] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 k [végül: főszöveg]1