Ó, Úristen, tekints hozzánk (RPHA 1139)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Ó, Úristen, tekénts hozzánk,
Magas mennyből nézz mireánk,
És könyörülj te népeden,
Nyomorult keresztyéniden,
Mert elfogytak az te szentid,
Megaludt földön az igaz hit,
Minden emberek fiai közt.

Nem hisznek te szent igédnek,
Hazugság kellj csak kedvöknek,
Az mit talált az ő fejek,
Azzal tégedet tisztelnek,
De hamisság az ő dolgok,
Hazugság ő találmányok,
Nem kedvesek neked azok.

Veszesd el, Isten, ezeket,
Ronts meg ő tiszteleteket,
Kik kevélyen ezt kiáltják,
Bátorságval nekünk mondják,
Nincsen istentek tinektek.
El kellj majdan mind vesznetek,
Ki oltalmaz meg titeket?

Azért így szól az Úristen,
Feltámadnom szükség nekem,
Hogy megrontsam ő fejöket,
Megszabadítsam népemet,
Mert látom nyomorúságát,
Hallottam fohászkodását,
Megállom neki bosszúját.

Nem hagyom az én igémet
Eloltani, sem nevemet,
De megtartom én házamban
És választott templomomban,
Hogy megszentelje szentimet,
Gerjessze nekik szívöket,
Biztassa es ő lelkeket.

Az istennek szent igéje,
Tiszta minden ő beszéde,
Mint az próbáltatott ezüst,
Hétszer megöntetett ezüst,
Mert ennek az ő ereje
Vagyon az kísértetekbe,
Keresztnek viselésében.

Te vagy, Úristen, ótalmok,
Hatalmas kegyes gyámolok,
Az te hív tanítóidnak,
Szőlõdben plántálóidnak,
Te vagy őrzõje népednek,
Erős ótalma híveidnek,
Pajzsa te szent igédnek.

Azért neked mi most adunk
Nagy hálákat, és ezt mondjuk,
Dicsértessél, Atyaisten,
Szent fiaddal egyetemben,
Vigasztaló Szentlélekkel,
Nekünk édes vendégünkkel,
Örökké nagy dicsőségvel.