Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Mi Urunk Jézus Krisztusnak szerelmes Atyja, Úristen |
RPHA-szám: | 0921 |
Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
Cím: | Izrael fiainak számlálásáról való dicséret |
Változatok: | |
A szereztetés ideje: | 1566 vagy azelőtt |
Pro domo: | Font Zsuzsa ellenőrzése szerint nincs benne az S 140-es gyűjteményben. |
Kritikai kiadás: | RMKT 8. 18 |
Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
Digitalizált példány: | Változatok:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Mi urunk, Jézus Krisztusnak
Szerelmes atyja, Úristen,
Kérünk, szűnjék meg immáran
Ez világon nagy haragod,
Mint Szent Dávid idejében.
Ki szent igíretöd ellen
Elküldé Joáb hercegöt,
Hogy megszámlálná országát,
Számát venné a zsidóknak,
Ki ezt mondá az Dávidnak.
Az felséges nagy Úristen,
Megsokasítá népedet,
Miért akarod ezt, uram?
Bizony megbüntet az isten.
De Dávid ezt nem gondolá.
El mene azért az hercög,
Nagy búval és nagy bánattal,
Kezdé az népet számlálni,
Meg haragvék az isten,
És megveré az zsidókat.
Mondá az szent Dávid király,
Bizon én igen vétköztem,
Bocsássad meg nagy Úristen
Szegény szolgádnak bűneit,
Mert én vétköztem ellenöd.
Íme, az felséges isten
Hozzá bocsáta prófétát,
Azt mondja neköd az isten,
Ez háromban tégy választást,
Valamelyiket kévánod.
Az hét egész esztendeig
Akarod-e hogy büntessék
Országod az nagy éhséggel,
Avagy hogy három holnapig
Ellenségöd kézben légy.
Avagy hogy harmadnapiglan
Döghalál legyön földedben
És az istennek angyala
csapdossa az te népedet,
Lássad azért, mit akarsz most.
Monda az szent Dávid király,
Mindenfelől rajtam halál,
De jobb énneköm, hogy essem
Az nagy istennek kezében,
Honnem mint embör kezében.
Mert ű természeti szerént,
Igen irgalmas, kegyelmes,
Hogy ez mondást elvégezé
Az isten az zsidóságban
Mindjárást döghalált szörze.
És csak egy nemzetség közül
Hetvenezören halának,
Elbocsáttaték az angyal
Jeruzsálem városára,
Hogy ott is halált szörzene.
De mihelt az haragus angyal
Ûket üldöznie kezdé,
Könyörüle az nagy isten
És ezt monda az angyalnak,
Elég, hagyj békét űnekik.
Szent Dávid látá az angyalt
Az ég alatt és föld fölött,
Û kezében egy élös tőrt,
Mondá Dávid az istennek,
Én vagyok az ki vétköztem.
Forduljon rejám haragod
És az én házam népére.
Monda űneki az angyal,
Megkegyelmezött az isten,
Semmit ne félj, Dávid király.
Kérünk mi es, nagy Úristen,
Szent, erős Isten, irgalmas,
Halhatatlan, üdvezítő
És nagy tűrhető Úristen,
Szűnjék meg az te haragod.
Azért most mi emlékezünk
Régen tött kegyösségedrűl,
Mert most is ugyanazon vagy,
Nem kisebb az te hatalmad,
Hallgasd meg könyörgésünket.
Úristen, ki meghosszabbtád
Ezékiásnak életit,
Hosszabíts meg, kérünk tégöd,
Minekünk is életünket,
Hogy bűnünkből megtérhessünk.
Halálos bűnben ne essünk,
Bűneinket sirathassuk,
Hogy teveled uralkodjunk,
Krisztus Jézussal örüljünk
Mindörökken és örökké.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.