| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Emlékezzél meg, Úristen, a mi nagy gyarlóságunkról |
| RPHA-szám: | 0365 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 11= 12 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Emlékezzél meg, Úristen, az mi nagy gyarlóságunkról,
Tekénts reánk kegyelmesen az te nagy bódogságodból,
Az mennyeknek országából.
Hallgasd meg fohászkodását az te kicsin seregednek,
Ne utáljad könyörgését a te nyomorult népednek,
Kik most teneked esedeznek.
Mert elfogyatkozott immár minden igazság ez földön,
Majd nincsen senki oly ember, ki egymáson könyörüljön
És igaz beszédő legyen.
Nincs helye a te igédnek és a te jó intésednek,
Nincs abban gyönyörűségek köztünk nagy sok embereknek,
Tégedet mind elkerülnek.
Az bűnben elmerültetnek, tégedet társsá vöttenek,
Sőt inkább meg is untanak, és tõled semmit nem félnek,
Semmi jóban nem épülnek.
Hízelkedő beszéd vagyon mindennek az õ szájában,
Ha szépen szól barátjának ételi nyájasságában
És az ő részeg korában.
Másfelől ha eltávoznak, és egymás elõl elmennek,
Kettőssé leszen õ szívök, megváltozik az õ nyelvök,
Mert nincs tökéletességek.
De elpusztítod, Úristen, te mind az hízelkedőket,
Soha nem félnek tégedet, de mind megrontod őket,
Elvesztöd a kérküőket.
Mert ha megszólítod őket, az te igédnek nem hisznek,
Az örök tűznek kínjától sem az ördögtől nem félnek,
Hanem csak szabadon élnek.
Az igazságnak istene nem kedvez ebben senkinek,
Megcsúfolja még nyelveket mind, az kik csalárdul élnek,
És hamis kenyeret esznek.
Megmutatom még magamot mindeneken úrnak lenni,
És hamis tudománnak is végének kell akkor lenni,
Az Úristen ezt beszéli.
Az én elpusztolt népemért és ő kerserűségéjért,
A szegények sírásáért és nagy fohászkodásáért,
Feltámadok az árvákért.
Megmentem az én népemet és meg nyugotom én őtet,
Tisztán fogom hirdettetni közöttök az én igémet
És igaz esméretemet.
Mint az eresztött aranyat és hétszer tisztult ezüstöt,
Melyet tűzben égettenek és az földből kivöttenek,
Így vigasztalom meg őket.
Tarts meg közöttünk, Úristen, az te áldott szent igédet,
Ótalmaz ez világ ellen mindenekben, Uram, minket,
Hogy dicsérhessünk tégedet.
Mert látod, az hitetlenek hogy mindenött uralkodnak,
És az ő szerencséjekben minden napon nevekednek,
Noha tégedet nem félnek.
Ekképpen könyörge régen szent Dávid az Úristennek,
Mert látá vakmerőségét minden rendbéli népeknek,
Hogy istentől nem félnének.
Emlékezzél meg, Úristen, az mi nagy gyarlóságunkról,
Tekénts reánk kegyelmesen az te nagy bódogságodból,
Az mennyeknek országából.
Hallgasd meg fohászkodását az te kicsin seregednek,
Ne utáljad könyörgését a te nyomorult népednek,
Kik most teneked esedeznek.
Mert elfogyatkozott immár minden igazság ez földön,
Majd nincsen senki oly ember, ki egymáson könyörüljön
És igaz beszédő legyen.
Nincs helye a te igédnek és a te jó intésednek,
Nincs abban gyönyörűségek köztünk nagy sok embereknek,
Tégedet mind elkerülnek.
Az bűnben elmerültetnek, tégedet társsá vöttenek,
Sőt inkább meg is untanak, és tõled semmit nem félnek,
Semmi jóban nem épülnek.
Hízelkedő beszéd vagyon mindennek az õ szájában,
Ha szépen szól barátjának ételi nyájasságában
És az ő részeg korában.
Másfelől ha eltávoznak, és egymás elõl elmennek,
Kettőssé leszen õ szívök, megváltozik az õ nyelvök,
Mert nincs tökéletességek.
De elpusztítod, Úristen, te mind az hízelkedőket,
Soha nem félnek tégedet, de mind megrontod őket,
Elvesztöd a kérküőket.
Mert ha megszólítod őket, az te igédnek nem hisznek,
Az örök tűznek kínjától sem az ördögtől nem félnek,
Hanem csak szabadon élnek.
Az igazságnak istene nem kedvez ebben senkinek,
Megcsúfolja még nyelveket mind, az kik csalárdul élnek,
És hamis kenyeret esznek.
Megmutatom még magamot mindeneken úrnak lenni,
És hamis tudománnak is végének kell akkor lenni,
Az Úristen ezt beszéli.
Az én elpusztolt népemért és ő kerserűségéjért,
A szegények sírásáért és nagy fohászkodásáért,
Feltámadok az árvákért.
Megmentem az én népemet és meg nyugotom én őtet,
Tisztán fogom hirdettetni közöttök az én igémet
És igaz esméretemet.
Mint az eresztött aranyat és hétszer tisztult ezüstöt,
Melyet tűzben égettenek és az földből kivöttenek,
Így vigasztalom meg őket.
Tarts meg közöttünk, Úristen, az te áldott szent igédet,
Ótalmaz ez világ ellen mindenekben, Uram, minket,
Hogy dicsérhessünk tégedet.
Mert látod, az hitetlenek hogy mindenött uralkodnak,
És az ő szerencséjekben minden napon nevekednek,
Noha tégedet nem félnek.
Ekképpen könyörge régen szent Dávid az Úristennek,
Mert látá vakmerőségét minden rendbéli népeknek,
Hogy istentől nem félnének.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.