Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Ő feleségének
nemesebb része (7)
Nem
arról van szó, amire emlékezik, hanem emlékezéseinek férfiatlan[1]
hangjáról, a kisérő taglejtésekről, melyekkel[2]
nem engedi, hogy multja valóban mult legyen, melyet a férfi öntudata ugy tartana
össze, mint[3]
önmagában jelentéktelen diszkövet a nemes foglalat.
„Én ép elég álnokul bujtogattam őt” – N. L. nem érzi,
hogy ez az „álnokul” szó, amely férfias önitélet akar lenni, nem több gyermekes
mentegetődzésnél. Élete eseményeit nem hagyja ténnyé ülepedni. Mennyivel többet
mond ez: „Én bujtogattam őt.”
Hogy higyjük el neki, hogy tudja, mit csinál, amikor
annak idején sem tudta, hogy mit tesz. Igy beszél magáról: „Valószinü, hogy ezt
és ezt akartam.”
Egy nemzedék szellemi vezére, aki az olvasótól kérdi,
hogy vele, az íróval mi történik.
Egy törzsétől elválasztott fej kiáltozik itt: Én ezt
tettem, én azt tettem. Az ember fölfigyelve e kellemetlen hangra észreveszi,
hogy sulya nincs,[4]
mert sehol a test, amely a nehézkes, de bizonyos világi valóság sulyával látná
el ezt az „ént”. Kifeszitett[5]
hegedühúr ez[6]
az ember a hegedü visszhangzó teste, dereka, hangládája nélkül
Nincs külvilága. Még a feleségéről is ugy beszél,
mintha valami hallucináció volna, vagy olyan idegen személy, akit csak
hallomásból ismer, mint a welszi herceget s[7]
aki időnként különösebb ok nélkül, dea ex machina buj irodalommal gyötrődő
képzeletébe. De[8]
inverz gondolatszövése még önmagát is kivülről, szerep[9]
közben, mint hallucinált szinészt láttatja önmagával.
Exhibicionista
Horváthné[10]
meghal
Freudnak[11]
van[12]
egy értekezése, a cime „Ein Kind wird geschlagen” – egy gyermeket vernek. E
tanulmány szerint vannak oly különös idegbetegek, akiknek képzeletét az[13]
értekezés cimébe foglalt fantázia foglalkoztatja: felnőtt ütlegel egy
gyermeket. Ezeknél az idegbetegeknél az a különös, hogy rendszerint testi
fenyitéket nem alkalmaztak velük szemben gyerekkorukban. N. L. hasonlóképpen
vereségekről beszél – pedig őt valójában nem érték vereségek irodalmi életében
(igaz, nem is győzött, mert valójában nem is harcolt) – elméje nem rendelkezik
olyan élmény-ismerettel, amely figyelmeztetné a tárgyi külvilágra.[14]
Inverzio: Nézhetek, tapinthatok, szaglászhatok. Ezt
nevezi Németh szellemi formának? Bárki mondhatja, hogy[15]
N. „Nézhet, tapinthat, szaglászhat”, csak éppen ő nem. Amit mond az ember, az
már a szellem birodalmába tartozik. De bizonyára kívül[16]
marad a Múzsák küszöbén az, aki önnön szervi müködéseit egyszerüen néven nevezve
véli lelkét szellemmé, érzését tudattá formálni. Igy infantilis felnőttek
fogalmaznak, gyermekek soha. Ha a gyermek ugy véli, hogy nem[17]
szabad tapintania, akkor megkérdi: tapinthatok? De ezt az ítéletet, hogy
„tapinthatok”, létével képviseli és nem szavakat kivánó szellemével. N. L.
hasonlít arra az elbeszélőre, aki[18]
bosszantó esetét[19]
előadva megjegyzi: Képes vagyok[20]
ilyenkor ölni. Persze nem képes.
–
„A tábláit forgató kalauz irigyen nézett bennünket a
kocsi másik sarkából.” N. L. szines[21]
akar lenni. Csak[22]
arra törekedhet valaki, amit még nem ért el, s ami voltakép nem ő, nem alanyi,
hanem tárgyi. A kalauz bizonyára akkor nézte őket irigyen, amikor semmi dolga
nem volt, mint éppen az irigykedés. Vagy ez a „tábláit forgató” kitétel
epitheton ornans? A megelevenités[23]
sikerült – szines, de nem értelmes. N. L. hasonlatai is ugy illeszkednek össze
azzal,
amire fényt akarnak[24]
vetni, ahogy a kalauz jelzőbe foglalt tevékenysége társul az állitmányba és határozójába
foglalt tevékenységgel. – (26)
„Tudta, hogy szégyenem alatt ott sistereg a dac”, (26)
kár, hogy a regénybe nem sokat lehetett belecsempészni az idillből, amelyben
keletkezett. (27)
(27) Regénye,[25]
„a[26]
vidék forradalmának tudtommal egyetlen használható epikai képe.” Mit tartanak
Önök arról a festőről, aki igy érvel műve[27]
mellett: „Ez X urnőnek tudtommal egyetlen használható akvarell képe”?
„Ép[28]
ezekben a modorváltozatokban tapintottam ki természetes elbeszélő hangom.”
Erosz fantáziájához: „Ez olyan lett volna, mint egy
gróf után cipészlegényekkel szeretkezni.”
–[29]
Érdeme marad, hogy megteremtette az essay-ponyvát.
–
Nincs sulya annak, amit mond, – mint amikor a szivaros
kijelenti a kávéházban: Hja, nem[30]
igen lehet megismerni a dolgokat ugy, ahogy vannak”. Kant is ezt mondja és
általában a filozófusok – de azért gondoljuk meg, hogy a filozófusok nemcsak
azért azok, mert gondolkodnak, időnként mindenki megteszi ezt, hanem azért,
mert a gondolatot sulyával együtt emelik föl.
–
N. L. irja, hogy Zsinka Ferenc, a Prot. Szemle
szerkesztője e[31]
szavakkal adta vissza egy tanulmányát: „A nehezén túlvan, elolvasta a
könyveket, megalkotta a véleményét, most már csak tessék megirni.” „Én ebből[32]
azt értettem”, teszi hozzá Németh L., „hogy a tanulmányom nem kell.” N. rosszul
értette[33]
– Zsinka jellemzése a legtalálóbb N. Lászlóra. Ez[34]
áll N. L. egész irodalmi, szellemi lényére is. Most már csak tessék megalkotnia
magát.
A közlés alapja:
Kézirat,
3 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/57.
Aláíratlan.
utolsó sorban
a megvetettet, akit mindenütt csak az ura kedvéért türtek meg, akinek társasági
ambiciói ellen vendégeink állandóan tiltakoztak.” Mit mondhatok erről? Ez
valóban a szellemi különitményes hangja és[35]
izlése. Németh Lászlóé, a Vezéré.
Németh
László Szabó Dezső és Tormay Cecil tevékeny egyesüléséből született, ezt
könnyen belátja az ember, csak az kétséges előttem, hogy melyik volt az apja és
melyik az anyja. Mert Tormay Cecil stilusa több férfiasságot árul el, mint
Szabó Dezsőé, az előbbi sokszor finom és a finomságban mindig van erő és az[36]
utóbbi pedig a megejtett természet önkivületében tetszeleg.[37]
Németh László azonban a[38]
finomságot összetéveszti a fejhanggal, a meglévő formát elroncsoló természetet
pedig alaktalan törekvésekkel pótolja. Szellemi köztudatunkban[39]
a felszinre dobott irodalmi anyag mértéktelenségével jelentkezett, akkordban
áradt, mint célszerü romantikus és önzetlen irodalompolitikus létére napszámban
telepitette[40]
fiatal irodalmunkat. Kiosztotta a parcellákat és a szerepeket. Önmagának csak[41]
a kiosztó szerepét tartotta fenn. „Én, mint kritikus – irja – a napfényre
akartam ráncigálni valamit, ami nem volt meg, de ami hiányzott s ép ezért ugy
hittem, valahol meg kell lennie.” Ez sikerült is. Fiatal irótársai, akik már
Németh föllépte előtt nevet szereztek maguknak, elhitték neki, hogy nincsenek
és letelepültek parcelláikon. Szinte látom, amint Németh László duzzogva
visszavonul és erre Buday György, Illyés Gyula, Kodolányi János, Cs. Szabó
László, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Tamási Áron mint senkik, semmik egyszerre
eltünnek önnön hiányuk sülyesztőin.
A közlés alapja:
Gépirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/61.
Aláíratlan.
[1] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:] meglepően
[majd:] bántóan [végül: főszöveg]
[2] [Utólagos csere] [Előbb:] a gesztusokról, melyekkel
[végül: főszöveg]
[3] [Utólagos csere] [Előbb:] ugy tart, mint [végül:
főszöveg]
[4] [Utólagos csere] [Előbb:] hogy semmi nincs, [végül:
főszöveg]
[5] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Egy [végül:
főszöveg]
[6] [A forrásban:] Kifeszitett hegeduhúr ez
[7] [A forrásban:] welszi hercget s
[8] [Utólagos csere] [Előbb:] időnként igy foglalkoztatja
irodalommal gyötrődő képzeletét. De [végül: főszöveg]
[9] [A forrásban:] is kivülról, szerep
[10] [A forrásban:] önmagával. [új sorban:]
Exhihibicionista [új sorban:] Horváthné
[11] [A kijelölés kezdete]
[12] [A forrásban:] meghal [új sorban:] Freudna van
[13] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] egy fan [végül:
főszöveg]
[14] [A kijelölés vége]
[15] [Utólagos csere] [Előbb:] Bárki mondhatná, hogy
[végül: főszöveg]
[16] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] nem [végül: főszöveg]
[17] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] enge [végül:
főszöveg]
[18] [A forrásban:] az elbeszéli, aki
[19] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] t [végül:
főszöveg]
[20] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] l [végül:
főszöveg]
[21] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] világos [végül:
főszöveg]
[22] [Többszavas azonnali cserék] [Előbb:] akar lenni A
[majd:] akar lenni akar – [végül:] akar lenni Csak [javításunk:] akar lenni.
Csak
[23] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] szines [végül:
főszöveg]
[24] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ve [végül:
főszöveg]
[25] [Utólagos csere] [Előbb:] keletkezett. (27) [új
sorban:] Regénye, [végül: főszöveg]
[26] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] tudtával [végül:
főszöveg]
[27] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] festm [végül:
főszöveg]
[28] [A forrásban:] akvarell képe?) [új sorban:] „Ép
[29] [A forrásban:] cipészlegényekkel szeretkezni. [új
sorban:] –
[30] [A forrásban:] kávéházban: „Hja, nem
[31] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] ma [végül:
főszöveg]
[32] [A forrásban:] megirni.” Én ebből
[33] [A forrásban:] N. Rosszul értette
[34] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] Csak éppen
[végül: főszöveg]
[35] [A forrásban:] különitményes hangja. és
[36] [Utólagos csere] [Előbb:] Szabó Dezsőé és az [végül:]
Szabó Dezsőé az előbbi sokszor finom és a finomságban mindig van erő és az
[javításunk:] Szabó Dezsőé, az előbbi sokszor finom és a finomságban mindig van
erő és az
[37] [Bonyolult csere] [Előbb:] utóbbi tetszeleg a
megjtett természet extázisában. [majd:] utóbbi tetszeleg a megjtett természet
önkivületében. [végül:] utóbbi pedig a megjtett természet önkivületében.
tetszeleg. [javításunk:] utóbbi pedig a megejtett természet önkivületében
tetszeleg.
[38] [Utólagos csere] [Előbb:] László a [végül: főszöveg]
[39] [Utólagos csere] [Előbb:] pótolja. Irodalmi
köztudatunkban [végül: főszöveg]
[40] [A forrásban:] létére nampszámban telepitette
[41] [Utólagos csere] [Előbb:] Önmagának – mily lemondás –
csak [végül: főszöveg]