| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szükség megtudnunk üdvösségnek dolgát |
| RPHA-szám: | 1348 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Tízparancsolat-ének |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szükség megtudnunk idvösségnek dolgát,
És az istennek tízparancsolatját,
Hol megjelenti hozzánk akaratját,
Bűn ellen haragját.
Hagyja az isten, hogy egy istent higgyünk,
Bálványimádást hogy mind hátrahagyjunk,
Teremtött állatban hogy semmit ne bízzunk,
Csak egy istent higgyünk.
Kéván mitőlünk engedelmességet,
Hitöt, szeretetöt, tökéletességet,
És tiszta szívet, isteni félelmet,
Minden tisztességet.
Isten haragja fejeken azoknak,
Kik segítséget sok istentől várnak,
Istennek kedve ótalma azoknak,
Kik egy istent vallnak.
Isten nevével gonoszol ne éljünk,
Mert az istennek kedvében nem leszünk,
Ha szent nevére hamisan esköszünk,
Nagy káromlást teszünk.
Ezzel istennek tisztességet teszünk,
Ha segítséget csak őtõle kérünk,
És jó voltáról ha megemlékezünk,
Hálaadók leszünk.
Megtilt az isten isteni káromlást,
Az igazságról kéván igaz vallást,
Hogy hátrahagyjunk minden hamis mondást
És hamis tanítást.
Ünnepet szentelj, az isten azt mondja,
Szent életünket minekünk kévánja,
Hogy szent igéjét hallgassuk, azt mondja,
És minden megtartsa.
Atyánknak, anyánknak tisztességet tegyünk,
Fejedelmünknek istenért engedjünk,
És tanítónknak tisztességet tegyünk,
Minden jóval legyünk.
Embert ne öljünk, isten parancsolja,
A bosszúállást közöttünk megtiltja,
Harag, irégység távol legyen, hagyja,
A szitkot megtiltja.
Fertelmes élet közöttünk ne legyen,
Szent házasságban minden ember éljen,
Éktelen bujaság tőlünk távol legyen,
Minden tisztán éljen.
Egymás morháját mi el ne orozzuk,
Usoraságtól magunkot őrizzük,
Se hatalomval másét el ne vegyük,
Senkiét ne bántsuk.
Ójuk magunkot hamis tanóságtól,
Hamis vallástól, hamis perpatvartól,
Hamis esküvéstől és rágalmazástól,
Minden csalárdságtól.
Megtilt az isten minden gonoszságot,
Testi indolást, gonosz kévánságot,
Kéván mitőlünk belsõ tisztaságot,
Minden jámborságot.
Ne kévánd, úgy mond, senki feleségét,
Senki morháját, senki tisztességét,
Itt megjelenti törvény nehézségét
És erőtlenségét.
Mojzes által isten ezt kiadá,
Két kőtáblára szent ujjával írá,
Retteneteségvel ezeket kiadá,
Hasznát megmutatá.
Emberi erő ezt meg nem tarthatja,
Senki igaznak magát nem mondhatja,
Mert bűnös voltát minden ember látja,
Az istent bosszontja.
Haszna, ereje azért az törvénynek,
Vádol mindenkor minket bűnösöknek,
Természetünkben mind erőtleneknek
És hitetleneknek.
Menjünk fejenként azért a Krisztushoz,
Idvözítőnkhöz, a mi szószólónkhoz,
Közbejárónkhoz és igazságunkhoz,
Juttat szent atyjához.
Hála teneked, mennybéli nagy Isten,
Hogy bűnösökön, rajtunk könyörültél,
Szent fiad által megengeszteltettél
És mihozzánk tértél.
Szükség megtudnunk idvösségnek dolgát,
És az istennek tízparancsolatját,
Hol megjelenti hozzánk akaratját,
Bűn ellen haragját.
Hagyja az isten, hogy egy istent higgyünk,
Bálványimádást hogy mind hátrahagyjunk,
Teremtött állatban hogy semmit ne bízzunk,
Csak egy istent higgyünk.
Kéván mitőlünk engedelmességet,
Hitöt, szeretetöt, tökéletességet,
És tiszta szívet, isteni félelmet,
Minden tisztességet.
Isten haragja fejeken azoknak,
Kik segítséget sok istentől várnak,
Istennek kedve ótalma azoknak,
Kik egy istent vallnak.
Isten nevével gonoszol ne éljünk,
Mert az istennek kedvében nem leszünk,
Ha szent nevére hamisan esköszünk,
Nagy káromlást teszünk.
Ezzel istennek tisztességet teszünk,
Ha segítséget csak őtõle kérünk,
És jó voltáról ha megemlékezünk,
Hálaadók leszünk.
Megtilt az isten isteni káromlást,
Az igazságról kéván igaz vallást,
Hogy hátrahagyjunk minden hamis mondást
És hamis tanítást.
Ünnepet szentelj, az isten azt mondja,
Szent életünket minekünk kévánja,
Hogy szent igéjét hallgassuk, azt mondja,
És minden megtartsa.
Atyánknak, anyánknak tisztességet tegyünk,
Fejedelmünknek istenért engedjünk,
És tanítónknak tisztességet tegyünk,
Minden jóval legyünk.
Embert ne öljünk, isten parancsolja,
A bosszúállást közöttünk megtiltja,
Harag, irégység távol legyen, hagyja,
A szitkot megtiltja.
Fertelmes élet közöttünk ne legyen,
Szent házasságban minden ember éljen,
Éktelen bujaság tőlünk távol legyen,
Minden tisztán éljen.
Egymás morháját mi el ne orozzuk,
Usoraságtól magunkot őrizzük,
Se hatalomval másét el ne vegyük,
Senkiét ne bántsuk.
Ójuk magunkot hamis tanóságtól,
Hamis vallástól, hamis perpatvartól,
Hamis esküvéstől és rágalmazástól,
Minden csalárdságtól.
Megtilt az isten minden gonoszságot,
Testi indolást, gonosz kévánságot,
Kéván mitőlünk belsõ tisztaságot,
Minden jámborságot.
Ne kévánd, úgy mond, senki feleségét,
Senki morháját, senki tisztességét,
Itt megjelenti törvény nehézségét
És erőtlenségét.
Mojzes által isten ezt kiadá,
Két kőtáblára szent ujjával írá,
Retteneteségvel ezeket kiadá,
Hasznát megmutatá.
Emberi erő ezt meg nem tarthatja,
Senki igaznak magát nem mondhatja,
Mert bűnös voltát minden ember látja,
Az istent bosszontja.
Haszna, ereje azért az törvénynek,
Vádol mindenkor minket bűnösöknek,
Természetünkben mind erőtleneknek
És hitetleneknek.
Menjünk fejenként azért a Krisztushoz,
Idvözítőnkhöz, a mi szószólónkhoz,
Közbejárónkhoz és igazságunkhoz,
Juttat szent atyjához.
Hála teneked, mennybéli nagy Isten,
Hogy bűnösökön, rajtunk könyörültél,
Szent fiad által megengeszteltettél
És mihozzánk tértél.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.