Dévai Mátyás, Minden embernek illik ezt megtudni (RPHA 0957)

Irodalomtörténet Poétika Források
Akrosztichon: A versnek van akrosztichonja. MATTHIAS DEVAI
Változat:
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Nótajelzés: Felix namque decoris ornamentum (RPHA 5064)
Boldog az olyan ember az Istenben
(RPHA 0203)
Ím, egy szép históriát mostan mondok
(RPHA 0574)
Mennyi sokat szól az Isten embernek
(RPHA 0894)
Változatok:
Nótajelzésként: A pogány nép és király azt tartja (RPHA 0033)
Hogy halálos ágyából felkele
(RPHA 0548)
Dallam: A vers énekvers. RMDT1 46SZ, RMDT1/755, MZ 1981/193
Változat:
Terjedelem: Terjedelem: 14 versszak
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > dogmatika (023) > káté-ének (027) ]
[ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > dicséret (036) ]
Úzus: Változatok:
Főcím: Változat:
Élőfej: Változatok:
Felekezet: 43% evangélikus (6 db) 29% protestáns (4 db) 29% református (4 db)
Változatok:

Enekec harom rendbe, Detrekő, 1582 (RMNy 513, RMK I 195), f. 40v[digitalizált]

Énekeskönyv, Debrecen, 1590 (RMNy 640, RMK I 232), p. 214.

Enekes keoniv, Debrecen, 1579 (RMNy 429), p. 146.

Enekes könyv, Debrecen, 1569 (RMNy 264), p. 167.

Az kereztieni gievlekezetben, Bártfa, 1593 (RMNy 713, RMK I 267), p. 295. [digitalizált]

Énekeskönyv, Debrecen, 1570 (RMNy 276), p. 176.

Az kereztieni gievlekezetben, Bártfa, 1593 (RMNy 713, RMK I 267), p. 243. [digitalizált]

Ditseretekel s egyéb, Bártfa, 1602-1614 (RMNy 965), p. 227.

Szép imadsagos könyvecske, Lőcse, 1632 (RMNy 1552), p. 196.

Imádságos könyvecske, Lőcse, 1646 (RMNy 2141, RMK I 786/D), p. 103. [digitalizált]

Énekeskönyv, Kolozsvár, 1675 (RMK I 1175/B), p. 265.

Szép es aitatos, Lőcse, 1683 (RMK I 1309), p. 106. [digitalizált]

Az Sz. David profetanak, Lőcse, 1696 (RMK I 1493/B), p. 550.

Énekeskönyv, Kolozsvár, 1700 körül (RMK I 1559/A), p. 271.

(RMNy 160/1, RMK I 40), f. F2v.

(RMNy 353/1, RMK I 332), f. 105v[digitalizált]

(RMNy 886/1, RMK I 376), f. 115r.

(RMNy 1628/1, RMK I 648), p. 293. [digitalizált]

(Stoll 67/1), p. 338.

(RMNy 1107/1, RMK I 463), f. 132r.

(RMNy 1205/1, RMK I 497), f. 126v.

(RMNy 1523/1, RMK I 611), f. 126v.

(RMNy 2254/3, RMK I 816/2), p. 265.

(RMNy 2406/3, RMK I 852/2), p. 265.

(RMNy 2532, RMK I 890/2), p. 206. [digitalizált]

(RMNy 2564, RMK I 895/2), p. 253. [digitalizált]

(RMNy 2624, RMK I 898/2), p. 265.

(RMNy 3034, RMK I 990/2), p. 341.

(RMK I 1183/2), p. 294.

(RMK I 1244/2), p. 265.

(RMK I 1384/2), p. 241.

(RMK I 1460/1), p. 550.

(RMK I 1499/2), p. 200.

(RMK I 1553/2), p. 311.

Kritikai kiadás: RMKT 2. 127 RMKT 2. 127 RMKT 2. 127
Változat:
    Hasonmás-kiadás: Változatok:
    Digitalizált példány: Változatok:
    Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
    Minden embernek illik ezt megtudni
    És szívében erősen ezt úgy hinni:
    Mennyországnak kapuját meg nem nyílni,
    Csak azoknak, kik istenben tudnak bízni.

    Az hit nélkül senki nem idvözűlhet,
    Mint az virág nap nélkül nem zöldűlhet,
    Vétkeiből ki senki nem feselhet,
    Orvosságot Krisztusban ki nem lelhet.

    Tanúld meg most, mi légyen az te hitöd,
    Idvösségedre való bizony útad ;
    Ne kövessed amaz öt bolond szűzet,
    Kik meghallák, hogy igen késen költek.

    Tudnod kell, hogy isten egy állatjában,
    És hogy három légyen ő személyében;
    Atya, fiú, szent lélek nevezetben,
    Mint miképen olvassuk az Credóban.

    Ha nehéznek tetszik ez esméretre,
    Ne resteljed, az írást vedd elődbe,
    Az megtanít, mennyire lépjél el-bé,
    Mert igazra tanítnak ez énekben.

    Istennek elvégezett akaratja,
    Senkinek ő nem akar lenni atyja
    Idvösségét más módon ki forgatja
    Az írásban, hogynemmint ő meghagyta.

    A szent írás az útat megmutatja,
    Atya isten az égből azt kiáltja:
    Krisztus Jézus bűnöknek bocsánatja
    És hogy csak ő bűnöknek áldozatja.

    Sokan lesznek, meglátjuk itéletkor,
    Kik elvesznek, miképen földről az por,
    Idvösségekhez kik nem láttak akkor,
    Mikoron még jól rakva nem volt az kar.

    De vödd elő régenten mit fogadtál,
    Kereszt-víznél istennek mit feleltél,
    Bűneidből mikoron kitisztultál
    Jámborságra mikoron te esküdtél.

    Eskésedet lássad, hogy meg ne rontsad,
    Ez egy hitet lássad, hogy meg ne fejtsed,
    Jámborságval mindenkor kijelentsed
    És jó fának gyümölcsét te teremtsed.

    Vennéd ember eszedbe te magadat,
    Hagynád el már fajtalan bűneidet.
    Tanúlnád az isteni jámborságot,
    Atyádfiához való szerelmedet.

    Azt lásd meg csak, mit isten tőled kéván,
    Az egy hitet és igaz szeretetet,
    Atyádfiához való szerelmedet,
    Mert csak ez kettő az nagy parancsolat.

    Jaj azoknak, kik színnel keresztyének,
    Sem nagy urat, sem papot ki nem veszek,
    Sem parasztot, sem semmi szerzeteket,
    Kik tisztekben igazán el nem lépnek.

    Fohászkodjunk már vagy most csak istenhez,
    Krisztus által kérjük mi mostan őtet,
    Ótalmazza nyomorúlt országunkat,
    Idvösségre viselje mi útunkat.

    A vers dallama

    Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

    Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

    A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

    RMDT1 2017, 78 (Minden embernek illik ezt megtudni)
    Jegyzetek

    RMDT1 2017, 52 (Jer, dicsérjük az Istennek Fiát)
    Jegyzetek

    RMDT1 1958, 46 (Jer, dicsérjük az Istennek Fiát)
    Jegyzetek