| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Minden embernek illik ezt megtudni |
| RPHA-szám: | 0957 |
| Szerző: | Dévai Mátyás A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Devai Matthias |
| Cím: | Az igaz hit által való üdvözülésnek módjáról |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1545 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 127 RMKT 2. 127 RMKT 2. 127 |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Minden embernek illik ezt megtudni,
És szívében erősen ezt úgy hinni,
Mennyországnak kapuját meg nem nyílni,
Csak azoknak, kik istenbe tudnak bízni.
Azt hit nélkül senki nem idvözülhet,
Mint az virág nap nalkül nem zöldölhet,
Vétkeiből ki senki nem feselhet,
Orvosságot Krisztusban ki nem lelket.
Tanuld meg most, mi legyen az te hitöd,
Idvösségre való bizony utad,
Ne kövessed amaz öt bolond szüzet,
Kik meghallák, hogy igen késen költek.
Tudnod kelly, hogy isten egy állatjában,
És hogy három legyen ő személyében,
Atya, Fiú, Szentlélek nevezetben,
Mint miképpen olvassuk a krédóban.
Ha nehéznek tetszik az esmeretre,
Ne restelljed, az írást vedd elődbe,
Az megtanít, mennyire lépjél el-be,
Mert igazra tanítnak ez énekbe.
Istennek elvégezött akaratja,
Senkinek ő nem akar lenni atya,
Idvösséget más módon ki forgatja,
Az írásban, hogy nem, mint ő, meghadta.
A szent írás az utat megmutatja,
Atyaisten az égből azt kiáltja,
Krisztus Jézus bűnöknek bocsánatja,
És hogy csak ő bűnöknek áldozatja.
Sokan lesznek, meglátjuk, ítéletkor,
Kik elvesznek, miképpen földről az por,
Idvösségekhez kik nem láttak akkor,
Mikoron még jól rakva nem volt az kar.
De vedd elé régenten, mit fogadtál,
Keresztvíznél istennek mit feleltél,
Bűneidből mikoron tisztultál,
Jámborságra mikoron te esküdtél.
Eskésedet lássad, hogy meg ne rontsad,
Ez egy hitet lássad, hogy meg ne fejtsed,
Jámborságval mindenkor kijelentsed,
És jó fának gyümölcsét teremtsed.
Vennéd, ember, eszedbe magadot,
Hadnád el már fajtalan bűneidet,
Tanulnád az isteni jámborságot,
Atyádfiához való szerelmedet.
Azt lásd meg csak, isten mit tőled kéván,
Az egy hitet és igaz szeretetet,
Atyádfiához való szerelmedet,
Mert csak ez kettő a nagy parancsolat.
Jaj azoknak, kik színnyel keresztyének,
Sem nagy urat, sem papot ki nem vészek,
Sem parasztot, sem semmi szerzeteket,
Kik tisztekben igazán el nem lépnek.
Fohászkodjunk már vagy most csak istenhez,
Krisztus által kérjük mi most őtet,
Oltalmazza nyomorult országunkot,
Idvösségre viselje mi utunkot.
Minden embernek illik ezt megtudni,
És szívében erősen ezt úgy hinni,
Mennyországnak kapuját meg nem nyílni,
Csak azoknak, kik istenbe tudnak bízni.
Azt hit nélkül senki nem idvözülhet,
Mint az virág nap nalkül nem zöldölhet,
Vétkeiből ki senki nem feselhet,
Orvosságot Krisztusban ki nem lelket.
Tanuld meg most, mi legyen az te hitöd,
Idvösségre való bizony utad,
Ne kövessed amaz öt bolond szüzet,
Kik meghallák, hogy igen késen költek.
Tudnod kelly, hogy isten egy állatjában,
És hogy három legyen ő személyében,
Atya, Fiú, Szentlélek nevezetben,
Mint miképpen olvassuk a krédóban.
Ha nehéznek tetszik az esmeretre,
Ne restelljed, az írást vedd elődbe,
Az megtanít, mennyire lépjél el-be,
Mert igazra tanítnak ez énekbe.
Istennek elvégezött akaratja,
Senkinek ő nem akar lenni atya,
Idvösséget más módon ki forgatja,
Az írásban, hogy nem, mint ő, meghadta.
A szent írás az utat megmutatja,
Atyaisten az égből azt kiáltja,
Krisztus Jézus bűnöknek bocsánatja,
És hogy csak ő bűnöknek áldozatja.
Sokan lesznek, meglátjuk, ítéletkor,
Kik elvesznek, miképpen földről az por,
Idvösségekhez kik nem láttak akkor,
Mikoron még jól rakva nem volt az kar.
De vedd elé régenten, mit fogadtál,
Keresztvíznél istennek mit feleltél,
Bűneidből mikoron tisztultál,
Jámborságra mikoron te esküdtél.
Eskésedet lássad, hogy meg ne rontsad,
Ez egy hitet lássad, hogy meg ne fejtsed,
Jámborságval mindenkor kijelentsed,
És jó fának gyümölcsét teremtsed.
Vennéd, ember, eszedbe magadot,
Hadnád el már fajtalan bűneidet,
Tanulnád az isteni jámborságot,
Atyádfiához való szerelmedet.
Azt lásd meg csak, isten mit tőled kéván,
Az egy hitet és igaz szeretetet,
Atyádfiához való szerelmedet,
Mert csak ez kettő a nagy parancsolat.
Jaj azoknak, kik színnyel keresztyének,
Sem nagy urat, sem papot ki nem vészek,
Sem parasztot, sem semmi szerzeteket,
Kik tisztekben igazán el nem lépnek.
Fohászkodjunk már vagy most csak istenhez,
Krisztus által kérjük mi most őtet,
Oltalmazza nyomorult országunkot,
Idvösségre viselje mi utunkot.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.