| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Régen ó törvényben, Mózesnek könyvében |
| RPHA-szám: | 1193 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 8= 8 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változat:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Régen, ótörvényben Mojzesnek könyvében
Dicsérték az istent szép lelki énekekben,
Hálát adtak neki az ő jó voltáról minden nemzetségekben.
Ezt eszünkbe vegyük és erősen hirdessük,
Hogy mi Krisztus által idvösségünket nyertük,
Igazságnak útát immár megesmertük, kérlek, el ne felejtsük.
Immár az Úristen az ő nagy dicsõségét
El-kijelentette és az ő szent igéjét,
Hogy az hitetlenek isten széke előtt magokat ne menthetnék.
Ó, felséges Isten, mely igen csodálatos,
Te isteni neved mind e földön hallatos,
Megdicsőíttetett feltámadás után nekünk mely használatos.
Mert felemeltetött te nagy hatalmasságod,
Egeknek fölötte te nagy irgalmasságod,
Mert nekünk engedted te szent igéd által az lelki ajándékot.
A kisdedek által dicsértetni akarál,
Te ellenségidért vélek prédikáltatál,
Hogy hitetleneket, téged bosszontókat ekképpen megrontanál.
Krisztus szent Máténál szent atyjának ezt mondja,
Én szentséges atyám, legyen neked nagy hála,
Üdvösségnek útát, hogy az kisdedeknek te adtad megtudnia.
Azért immár látjuk az hív keresztyéneket,
Miként fejünk fölött az igen szép egeket,
Isten hatalmával égen teremtetött Holdat és csillagokat.
Az mennyei isten lakozik az hívekben,
Fénlik és villámik, mint a szép nap az égben,
Igazságnak napja őnékik feltámad a szent ígéretekben.
Dávid csodálkozik az emberi állaton,
Kiről az istennek ilyen nagy gondja vagyon,
Embernek fiáról, hogy kit az Úristen sok jóval látogasson.
Úgymond, Uramisten, micsoda az emberi állat,
Kiről te szívedben ilyen szorgalmatos vagy,
Hogy minden időben te gondviselésed õreá mely igen nagy.
Őtet angyaloknál, úgy tetszik, egy ideig
Megaláztad volna földnek nagy mélységéig,
De az angyaloknál minden dicsőségvel feljebb dicsõíttetik.
Mert őtet mindennek királyává szentelted,
És mindennél őtet méltóságosbbá tötted,
Megkoronáztattad, és minden állatnál őtet feljebb szerzötted.
Ez ember a Krisztus, ki ilyen csodálatos,
Ez világiaknál ő igen utálatos,
Mennyben az istennél igen drágalátos és igen szerelmetes.
Az Atyaistentől mennybõl aláküldeték,
Itt megfogattaték, értünk megöletteték,
És eltemetteték, zsidók ezt mívelék, de megelevenedék.
Azért hálát adjunk mi édes bajvívónknak,
Sok ellenséginktől mi megszabadítónknak,
Bűntől és ördögtõl, haláltól, pokoltól mi édes megváltónknak.
Ki mi fogságunkat ő nagy dicsõségével,
Mennybe fogva vivé hatalmas nyereségvel,
Kik őbenne bíznak, megajándékozza oly igen nagy bõségvel.
Immár mi öröljünk, kik az istenben hiszünk,
Mert mi a hit által isten fiai lettünk,
Minden örökségben a Krisztus Jézussal köz örökössé lettünk.
Dicséret, dicsőség legyen Atyaistennek,
Véle egyetembe az ő egyszülöttének,
A Krisztus Jézusnak, örökkön örökké a Szentlélek istennek.
Régen, ótörvényben Mojzesnek könyvében
Dicsérték az istent szép lelki énekekben,
Hálát adtak neki az ő jó voltáról minden nemzetségekben.
Ezt eszünkbe vegyük és erősen hirdessük,
Hogy mi Krisztus által idvösségünket nyertük,
Igazságnak útát immár megesmertük, kérlek, el ne felejtsük.
Immár az Úristen az ő nagy dicsõségét
El-kijelentette és az ő szent igéjét,
Hogy az hitetlenek isten széke előtt magokat ne menthetnék.
Ó, felséges Isten, mely igen csodálatos,
Te isteni neved mind e földön hallatos,
Megdicsőíttetett feltámadás után nekünk mely használatos.
Mert felemeltetött te nagy hatalmasságod,
Egeknek fölötte te nagy irgalmasságod,
Mert nekünk engedted te szent igéd által az lelki ajándékot.
A kisdedek által dicsértetni akarál,
Te ellenségidért vélek prédikáltatál,
Hogy hitetleneket, téged bosszontókat ekképpen megrontanál.
Krisztus szent Máténál szent atyjának ezt mondja,
Én szentséges atyám, legyen neked nagy hála,
Üdvösségnek útát, hogy az kisdedeknek te adtad megtudnia.
Azért immár látjuk az hív keresztyéneket,
Miként fejünk fölött az igen szép egeket,
Isten hatalmával égen teremtetött Holdat és csillagokat.
Az mennyei isten lakozik az hívekben,
Fénlik és villámik, mint a szép nap az égben,
Igazságnak napja őnékik feltámad a szent ígéretekben.
Dávid csodálkozik az emberi állaton,
Kiről az istennek ilyen nagy gondja vagyon,
Embernek fiáról, hogy kit az Úristen sok jóval látogasson.
Úgymond, Uramisten, micsoda az emberi állat,
Kiről te szívedben ilyen szorgalmatos vagy,
Hogy minden időben te gondviselésed õreá mely igen nagy.
Őtet angyaloknál, úgy tetszik, egy ideig
Megaláztad volna földnek nagy mélységéig,
De az angyaloknál minden dicsőségvel feljebb dicsõíttetik.
Mert őtet mindennek királyává szentelted,
És mindennél őtet méltóságosbbá tötted,
Megkoronáztattad, és minden állatnál őtet feljebb szerzötted.
Ez ember a Krisztus, ki ilyen csodálatos,
Ez világiaknál ő igen utálatos,
Mennyben az istennél igen drágalátos és igen szerelmetes.
Az Atyaistentől mennybõl aláküldeték,
Itt megfogattaték, értünk megöletteték,
És eltemetteték, zsidók ezt mívelék, de megelevenedék.
Azért hálát adjunk mi édes bajvívónknak,
Sok ellenséginktől mi megszabadítónknak,
Bűntől és ördögtõl, haláltól, pokoltól mi édes megváltónknak.
Ki mi fogságunkat ő nagy dicsõségével,
Mennybe fogva vivé hatalmas nyereségvel,
Kik őbenne bíznak, megajándékozza oly igen nagy bõségvel.
Immár mi öröljünk, kik az istenben hiszünk,
Mert mi a hit által isten fiai lettünk,
Minden örökségben a Krisztus Jézussal köz örökössé lettünk.
Dicséret, dicsőség legyen Atyaistennek,
Véle egyetembe az ő egyszülöttének,
A Krisztus Jézusnak, örökkön örökké a Szentlélek istennek.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.