Batizi András, Jer, dicsérjük az Istennek Fiát (RPHA 0639)

A »Felix namque decoris« nótájára.
Jer dícsérjük az istennek fiát,
Az szép szűznek áldott szent magzatját,
Ez világnak édes megváltóját,

Bűnösöknek kegyes szószólóját.
Jézus Krisztus kegyelmes megváltónk.
Úristentől adatott tanitónk,
Szent atyáddal felséges megtartónk,

Szent lélekkel minden igazgatónk.
Téged vallunk hatalmas istennek,
Kezdet nélkül való természetnek,
Szent atyáddal egy örök istennek,

Állatjából születél istennek.
Természetnek te előtte valál,
Kezdet nélkül az istennél valál,
Anya nélkül istentől származál,

Örök íge szájából mondatál.
Te általad az világ kezdeték,
És semmiből szépen teremteték,
Az csillagos szép ég terjeszteték,

Napval, holdval megékesítteték.
Ez széles föld tetőled adaték,
Termőfákkal meggyümölcsözteték,
Szép zöldellő fűvel tündökleték,

Virágokkal megcsillagoztaték.
Te általad Ádám teremteték,
Földből teste szépen alkottaték,
Mennyből lelke az testbe ihleték,

Éva társul melléje adaték.
Paradicsom kertébe viteték,
Ördög miatt ott ő megcsalaték,
Minden jótól ottan megfosztaték,

Az emberi nemzet kárhoztaték.
Mikor Ádám ott magát elveszté,
És fiait halálba béejté,
Atya isten magát kijelenté,

Te nevedet Ádámnak hirdeté.
Ábrahámnak azután fogada,
Áldott magnak téged akkor monda,
Szűz Mária méhébe fogada,

Te szent véred mi reánk árada.
Felöltözél az emberi testbe,
Ez világra jövél mi közinkbe,
Igaz hütet adál mi szívünkbe,

Új világot gerjesztél lelkünkbe.
Szent véreddel te minket megváltál,
Büneinkből szépen kitisztittál,
Szent lelkeddel megvilágosítál,

És atyádnak kedvébe juttatál.
Az keresztfán érettünk meghalál,
Harmad napon esmég feltámadál,
Mennyországban felmagasztaltatál,

Tisztességvel megkoronáztatál.
Azért vallunk téged királyunknak,
És örökké való nagy papunknak,
Isten előtt minden gyámolunknak,

Ez világon minden oltalmunknak.
Az istennek nagy haragja ellen,
Az ördögnek dihössége ellen,
Ez világnak kergetése ellen,

Az bünöknek röttentése ellen,
Te vagy nekünk minden igazságunk,
Jámborságunk és ártatlanságunk,
Te vagy nekünk szentségünk, váltságunk,

Isten előtt örök bódogságunk.
Te vagy nekünk az mi reménségünk,
Ez világon mi nagy tisztességünk,
Isten előtt minden dicsőségünk,

Mennyországban örök idvösségünk.
Szent léleknek rajtunk nyúgotója,
Nyomorodott árváknak tartója,
Mi hitünknek megkoronázója.

O istennek kedves áldozatja,
Kit jó szemvel megteként az atya,
És megmarad az ő jó illatja,
Mindörökké kedves foganatja.

Édes Jézus elődbe járolunk,
Széked előtt arczul leborúlunk.
Keservesen te hozzád óhajtunk,
És nagy sírva mennybe fölkiáltunk.

Mert az ördög ellenünk támadott,
Nagy sok gonosz közöttünk áradott,
Az mi erőnk immár elfáradott,
Jelents azért mostan hatalmadot.

Emlékezzél gyarló esetünkről,
Emlékezzél erőtlenségünkről,
Emlékezzél kegyelmességedről,
Emlékezzél szent ígéretedről.

Lám te testbe érettünk öltözél,
Az szép szűztől világra születél,
Szent véreddel te minket megjegyzél,
Igaz hütben magadnak gyűrőzél.

Ótalmazz meg azért az ördögtől,
Ez világi sok kegyetlenektől,
Szabadíts meg az mi bűneinktől,
Testünkbeli fertelmességektől.

Távoztasd el tőlünk az vérontást,
És sokféle dihös hadakozást,
Szállítsad le az sok nyúzást, fosztást,
Hogy az hütről tehessünk jó vallást.

Adjad nekünk az te szent lelkedet.
Terjesztessed az te szent igédet
Esmerjünk meg minnyájan tégedet,
Dicsérhessük az te szent nevedet.

Tekénts reánk most az magas mennyből,
Látogass meg királyi székedből,
Tégy jól velünk kegyelmességedből,
Ments meg minket keserűségünkből.

Vígasztald meg az mi siralmunkat,
Teljeséts be mi kívánságunkat,
Mi es néked hálaadásunkat,
Bémutatjuk mi áldozatunkat.

Édes Jézus néked hálát adunk,
Jóvoltodért el-felmagasztalunk,
Ajándékot elődbe mutatunk,
Dicséretet tenéked éneklünk.

*

Dícsértessék az atya úristen,
Dícsértessék az fiú úristen,
Dícsértessék az szent lélek isten.
Szentháromság egy bizony úristen.