| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 61 RMKT 2. 61 RMKT 2. 61 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Jer, dicsérjük az istennek fiát,
Az szép szűznek áldott szent magzatját,
Ez világnak édes megváltóját,
Bűnösöknek kegyes szószólóját.
Jézus Krisztus, kegyelmes megváltónk,
Úristentől adatott tanítónk,
Szent atyáddal felséges megtartónk,
Szentlélekkel minden igazgatónk.
Téged vallunk hatalmas istennek,
Kezdet nélkül való természetnek,
Szent atyáddal egy örök istennek,
Állatjából születél istennek.
Teremtésnek te előtte valál,
Kezdet nélkül az istennel valál,
Anya nélkül istentől származál,
Örök ige, szájából mondatál.
Te általad az világ kezdeték,
És semmiből szépen teremteték,
Az csillagos szép ég terjeszteték,
Napval, Holdval megékesítteték.
E széles föld tetőled adaték,
Termő fákkal még gyümölcsözteték,
Szép zöldellő fűvel tündökleték,
Virágokkal megcsillagoztaték.
Te általad Ádám teremteték,
Földből teste szépen alkottaték,
Mennyből lelke a testbe ihleték,
Éva társul melléje adaték.
Paradicsom kertébe viteték,
Ördög miatt ott ő megcsalaték,
Minden jótól ottan megfosztaték,
Az emberi nemzet kárhoztaték.
Mikor Ádám ott magát elveszté,
És fiait halálba beejté,
Atyaisten magát kijelenté,
Te nevedet Ádámnak hirdeté.
Ábrahámnak azután fogada,
Áldott magnak akkor téged monda,
Szűz Mária méhébe fogada,
Te szent véred mireánk árada.
Felöltözél az emberi testbe,
Ez világra jövél mi közinkbe,
Igaz hitet adál mi szívünkbe,
Új világot gerjesztél lelkünkben.
Szent véreddel te minket megváltál,
Bűneinkből szépen kitisztítál,
Szentlélekkel megvilágosítál,
És atyádnak kedvébe juttatál.
Az keresztfán érettünk meghalál,
Harmadnapon esmég feltámadál,
Mennyországban felmagasztaltál,
Tisztességvel megkoronáztatál.
Azért vallunk téged királyunknak,
És örökkévaló nagy papunknak,
Isten előtt minden gyámolunknak,
Ez világon minden oltalmunknak.
Az Istennek nagy haragja ellen,
Az ördögnek dihössége ellen,
Ez világnak kergetése ellen,
Az bűnöknek rettentése ellen.
Te vagy nekünk mi nagy igazságunk,
Jámborságunk és ártatlanságunk,
Te vagy nekünk szentségünk, váltságunk,
Isten előtt örök bódogságunk.
Te vagy nekünk az mi reménségünk,
Ez világon mi nagy tisztességünk,
Isten előtt minden dicsõségünk,
Mennyországban örök idvösségünk.
Ó, istennek drága kincstartója,
Szentléleknek rajtunk nyugotója,
Nyomorodott árváknak tartója,
Mi hitünknek megkoronázója.
Ó, istennek kedves áldozatja,
Kit jó szemvel megteként az Atya,
És megmarad az ő jó illatja,
Mindörökké kedves fogonatja.
Édes Jézus, elődbe járolunk,
Széked előtt arcul leborulunk,
Keservesen tehozzád óhajtunk,
És nagy sírva mennybe felkiáltunk.
Mert az ördög ellenünk támadott,
Nagy sok gonosz közöttünk áradott,
Az mi erőnk immár elfáradott,
Jelents azért mostan hatalmadot.
Emlékezzél gyarló esetünkről,
Emlékezzél erőtlenségünkrõl,
Emlékezzél kegyelmességedről,
Emlékezzél szent igéretedről.
Lám te testbe érettünk öltözél,
A szép szűztől világra születél,
Szent véreddel te minket megjegyzél,
Igaz hitben magadnak gyűrőzél.
Ótalmazz meg azért az ördögtől,
Ez világi sok kegyetlenektől,
Szabadíts meg az mi bűneinktől,
Testünkbéli fertelmességektől.
Távoztasd el tőlünk az vérontást,
És sokféle dihös hadakozást,
Szabadíts le a sok nyúzást, fosztást,
Hogy az hitről tehessünk jó vallást.
Adjad nekünk a te szent lelkedet,
Terjesztessed az te szent igédet,
Esmerjünk meg mindnyájan tégedet,
Dicsérhessük az te szent nevedet.
Tekénts reánk most a magas mennyből,
Látogass meg királyi székedből,
Tégy jól velünk kegyelmességedből,
Ments meg minket keserűségünkből.
Vigasztald meg az mi siralmunkat,
Teljesíts be mi kévánságunkot,
Mi es neked hálaadásunkot,
Bemutatjuk mi áldozatunkot.
Édes Jézus, neked hálát adunk,
Jó voltodért el-felmagasztalunk,
Ajándékot elődbe mutatunk,
Dicséretet teneked éneklünk.
Dicsértessék az Atyaúristen,
Dicsértessék az Fiú úristen,
Dicsértessék a Szentlélek isten,
Szentháromság, egy bizony úristen.
Jer, dicsérjük az istennek fiát,
Az szép szűznek áldott szent magzatját,
Ez világnak édes megváltóját,
Bűnösöknek kegyes szószólóját.
Jézus Krisztus, kegyelmes megváltónk,
Úristentől adatott tanítónk,
Szent atyáddal felséges megtartónk,
Szentlélekkel minden igazgatónk.
Téged vallunk hatalmas istennek,
Kezdet nélkül való természetnek,
Szent atyáddal egy örök istennek,
Állatjából születél istennek.
Teremtésnek te előtte valál,
Kezdet nélkül az istennel valál,
Anya nélkül istentől származál,
Örök ige, szájából mondatál.
Te általad az világ kezdeték,
És semmiből szépen teremteték,
Az csillagos szép ég terjeszteték,
Napval, Holdval megékesítteték.
E széles föld tetőled adaték,
Termő fákkal még gyümölcsözteték,
Szép zöldellő fűvel tündökleték,
Virágokkal megcsillagoztaték.
Te általad Ádám teremteték,
Földből teste szépen alkottaték,
Mennyből lelke a testbe ihleték,
Éva társul melléje adaték.
Paradicsom kertébe viteték,
Ördög miatt ott ő megcsalaték,
Minden jótól ottan megfosztaték,
Az emberi nemzet kárhoztaték.
Mikor Ádám ott magát elveszté,
És fiait halálba beejté,
Atyaisten magát kijelenté,
Te nevedet Ádámnak hirdeté.
Ábrahámnak azután fogada,
Áldott magnak akkor téged monda,
Szűz Mária méhébe fogada,
Te szent véred mireánk árada.
Felöltözél az emberi testbe,
Ez világra jövél mi közinkbe,
Igaz hitet adál mi szívünkbe,
Új világot gerjesztél lelkünkben.
Szent véreddel te minket megváltál,
Bűneinkből szépen kitisztítál,
Szentlélekkel megvilágosítál,
És atyádnak kedvébe juttatál.
Az keresztfán érettünk meghalál,
Harmadnapon esmég feltámadál,
Mennyországban felmagasztaltál,
Tisztességvel megkoronáztatál.
Azért vallunk téged királyunknak,
És örökkévaló nagy papunknak,
Isten előtt minden gyámolunknak,
Ez világon minden oltalmunknak.
Az Istennek nagy haragja ellen,
Az ördögnek dihössége ellen,
Ez világnak kergetése ellen,
Az bűnöknek rettentése ellen.
Te vagy nekünk mi nagy igazságunk,
Jámborságunk és ártatlanságunk,
Te vagy nekünk szentségünk, váltságunk,
Isten előtt örök bódogságunk.
Te vagy nekünk az mi reménségünk,
Ez világon mi nagy tisztességünk,
Isten előtt minden dicsõségünk,
Mennyországban örök idvösségünk.
Ó, istennek drága kincstartója,
Szentléleknek rajtunk nyugotója,
Nyomorodott árváknak tartója,
Mi hitünknek megkoronázója.
Ó, istennek kedves áldozatja,
Kit jó szemvel megteként az Atya,
És megmarad az ő jó illatja,
Mindörökké kedves fogonatja.
Édes Jézus, elődbe járolunk,
Széked előtt arcul leborulunk,
Keservesen tehozzád óhajtunk,
És nagy sírva mennybe felkiáltunk.
Mert az ördög ellenünk támadott,
Nagy sok gonosz közöttünk áradott,
Az mi erőnk immár elfáradott,
Jelents azért mostan hatalmadot.
Emlékezzél gyarló esetünkről,
Emlékezzél erőtlenségünkrõl,
Emlékezzél kegyelmességedről,
Emlékezzél szent igéretedről.
Lám te testbe érettünk öltözél,
A szép szűztől világra születél,
Szent véreddel te minket megjegyzél,
Igaz hitben magadnak gyűrőzél.
Ótalmazz meg azért az ördögtől,
Ez világi sok kegyetlenektől,
Szabadíts meg az mi bűneinktől,
Testünkbéli fertelmességektől.
Távoztasd el tőlünk az vérontást,
És sokféle dihös hadakozást,
Szabadíts le a sok nyúzást, fosztást,
Hogy az hitről tehessünk jó vallást.
Adjad nekünk a te szent lelkedet,
Terjesztessed az te szent igédet,
Esmerjünk meg mindnyájan tégedet,
Dicsérhessük az te szent nevedet.
Tekénts reánk most a magas mennyből,
Látogass meg királyi székedből,
Tégy jól velünk kegyelmességedből,
Ments meg minket keserűségünkből.
Vigasztald meg az mi siralmunkat,
Teljesíts be mi kévánságunkot,
Mi es neked hálaadásunkot,
Bemutatjuk mi áldozatunkot.
Édes Jézus, neked hálát adunk,
Jó voltodért el-felmagasztalunk,
Ajándékot elődbe mutatunk,
Dicséretet teneked éneklünk.
Dicsértessék az Atyaúristen,
Dicsértessék az Fiú úristen,
Dicsértessék a Szentlélek isten,
Szentháromság, egy bizony úristen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.