| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Tanulj meg, te, az úton elmenni |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 1356 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Az üdvösségnek igaz útjáról |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
T[miss "..."] az úton [miss "..."],
[miss "..."] kelj be m[miss "..."],
És az ajtón ki[miss "..."],
Az az Krisztus [miss "..."] kelj [miss "..."].
Bizonságval ezt Szent Máté írja,
Hogy az Krisztus tévelgőknek uta,
Kik akarják ez utat nyomnia
És Istennek beszédét hallania.
Én vagyok út, mint mondja az isten,
Idvösségre való bizony isten,
Az Krisztussal bizony örök isten,
Egyetembe a Szentlélek isten.
Énáltalam valaki bemegyen,
Dicsőségnek nyomdokára megyen,
De valaki más úton bemegyen,
Kárhozatnak torkába bemegyen.
Ez bemenést nevezik az írásban,
Kik nem bíznak csak az egy Krisztusban,
Sem istennek egyetlenegy fiában,
Hanem egyéb idegen bálványokban.
Bálvánt imád, ki bízik emberben,
Reménségét helheti érdembe,
Idvösségét cselekedetiben,
És mindazok, kik bíznak a szentekben.
Önnönmagát ígérte igéjében,
Hol azt mondja szent Dávid könyvében,
Hívj engemet minden szükségedben,
Meghallgatlak te igaz hitedben.
Mert tudjad, én bizony isten vagyok,
Embereknek reménsége vagyok,
Bánkódóknak vigasztalója vagyok,
Seregeknek igaz zászlója vagyok.
Ne nézzed, te ember, bűnös voltod,
Csak te nézzed Krisztus Jézusodot,
És a te feltámasztó zászlódot,
Ki viseli teneked utadot.
Reménséget ne várjunk senkitől,
Hanem csak az egy Jézus Krisztustól,
Ki megmentött minket az bűnöktől,
Pokolbeli ördögnek torkától.
Jároljunk mi azért a Krisztushoz,
Atyaistennek egyetlen egy fiához,
Tévelgőknek bizonyos utához,
Kesergőknek vigasztalójához.
Engesztelje meg nekünk Atyánkot,
Hogy minekünk adja szent malasztját,
Ki viselje minekünk zászlónkot,
És megnyissa minekünk az kaput.
Dicsértessék az Atyaúristen,
Dicsértessék az Fiú úristen,
Dicsértessék a Szentlélek úristen,
Szentháromság egy bizony örök isten.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.