| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Felséges Isten, neked jelentjük mi nagy nyavalyánkot,
Panaszolkodván előtted mondjuk mi bosszúságinkat.
Mert el-bejöttek a pogán népek te örökségedbe,
Megferteztették szent templomodat az te híveidben.
Mind elpusztíták Jeruzsálemet, az keresztyénséget,
Másfelől benne Krisztust kergetik, az egy idvösséget.
Te szolgáidnak veték testeket égi madaraknak,
És te szentidnek tagjait adák kegyetlen vadaknak.
Kionták széllel, mint az bév vizet, ezeknek véreket,
Nem találtaték, ki eltemetné az ő holttesteket.
Vagyunk immáran csak nagy szidalom mi szomszédságinknak,
És megcsúfolás minden népeknek, kik környölünk vadnak.
Meddig haragszol, felséges Isten, véghetetlen ellenünk,
Bosszúállásod, mint a sebes tűz, felgerjed ellenünk.
Fordítsad immár te haragodot a pogán népekre,
Kik nem esmernek téged, Úristen, ő idvösségekre.
Az országokra kik segítségül nevedet nem híják,
Mert ők megévék keresztyénséget, helyét elpusztíták.
Ne emlékezzél régi bűnünkről, de hamarság minket
Elölvegyenek irgalmasságid, mert megnyomorodtunk.
Ó, idvözítő, édes Istenünk, segélj már meg minket,
Az te nevednek dicsőségéjért szabadíts meg minket.
És légy kegyelmes te szent nevedért a mi bűneinkről,
Hogy ne mondhassák a pogán népek, hol vagyon istenek.
Jelentessék ki minden népek közt, mi szemeink előtt
Bosszúállásod te szolgáidnak vérök hullásáért.
Jusson elődbe fohászkodások a szegény foglyoknak,
Te hatalmadban ments meg mind az kik halálra tartanak.
Büntesd meg az mi ellenséginket hétképpen, Úristen,
A szidalomért, kit rajtad tesznek, felséges Úristen.
Mi pedig földön, kik te népeid és johaid vagyunk,
Kiket legeltetsz te szent igédvel, neked hálát adunk.
És nemzetségről nemzetségökre tégedet hirdetünk,
Tisztességedet, dicsőségedet mindörökké valljuk.
Ígyen könyörög anyaszentegyház ellenségi ellen,
Mint írván vagyon a zsoltárkönyvnek hetvenkilenc részében.
Felséges Isten, neked jelentjük mi nagy nyavalyánkot,
Panaszolkodván előtted mondjuk mi bosszúságinkat.
Mert el-bejöttek a pogán népek te örökségedbe,
Megferteztették szent templomodat az te híveidben.
Mind elpusztíták Jeruzsálemet, az keresztyénséget,
Másfelől benne Krisztust kergetik, az egy idvösséget.
Te szolgáidnak veték testeket égi madaraknak,
És te szentidnek tagjait adák kegyetlen vadaknak.
Kionták széllel, mint az bév vizet, ezeknek véreket,
Nem találtaték, ki eltemetné az ő holttesteket.
Vagyunk immáran csak nagy szidalom mi szomszédságinknak,
És megcsúfolás minden népeknek, kik környölünk vadnak.
Meddig haragszol, felséges Isten, véghetetlen ellenünk,
Bosszúállásod, mint a sebes tűz, felgerjed ellenünk.
Fordítsad immár te haragodot a pogán népekre,
Kik nem esmernek téged, Úristen, ő idvösségekre.
Az országokra kik segítségül nevedet nem híják,
Mert ők megévék keresztyénséget, helyét elpusztíták.
Ne emlékezzél régi bűnünkről, de hamarság minket
Elölvegyenek irgalmasságid, mert megnyomorodtunk.
Ó, idvözítő, édes Istenünk, segélj már meg minket,
Az te nevednek dicsőségéjért szabadíts meg minket.
És légy kegyelmes te szent nevedért a mi bűneinkről,
Hogy ne mondhassák a pogán népek, hol vagyon istenek.
Jelentessék ki minden népek közt, mi szemeink előtt
Bosszúállásod te szolgáidnak vérök hullásáért.
Jusson elődbe fohászkodások a szegény foglyoknak,
Te hatalmadban ments meg mind az kik halálra tartanak.
Büntesd meg az mi ellenséginket hétképpen, Úristen,
A szidalomért, kit rajtad tesznek, felséges Úristen.
Mi pedig földön, kik te népeid és johaid vagyunk,
Kiket legeltetsz te szent igédvel, neked hálát adunk.
És nemzetségről nemzetségökre tégedet hirdetünk,
Tisztességedet, dicsőségedet mindörökké valljuk.
Ígyen könyörög anyaszentegyház ellenségi ellen,
Mint írván vagyon a zsoltárkönyvnek hetvenkilenc részében.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.