| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 85 RMKT 6. 85 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Keserves szível Magyarországban mondhatjuk magunkról,
Az nagy siralmat, kit Jeremiás régen írt zsidókról.
Emlékezzél meg, hatalmas Isten, nyomorúságinkról,
Tekénts mireánk, állj bosszút immár mi nagy romlásinkról.
Mert örökségünk tőlünk fordula pogán nemzetségre,
Mi lakóhelyünk szálla mirólunk idegen népekre.
Édes atyánktól immár megváltunk, árvaságra juttunk,
Édes anyánkval mind egyetembe özveggyé maradtunk.
Megszomjuhozván minden vizünket drága pénzen isszuk,
Nagy fáradsággal begyöjtött fánkat immár áron vesszük.
Mi ellenségink éles szablyákat fejünk fölött forgatnak,
Erős munkában fáradt testünknek nyugodni sem hadnak.
A pogánságnak oly nagy rabságra mi magunkat adtuk,
Hogy csak kenyérrel mi éhségünket megelégíthessük.
Sírván mondhatjuk, felséges Isten, vétkeit atyánknak,
Kik miközölünk régen elmúltak, mireánk szállának.
Kegyetlen szolgák nagy dihösségvel rajtunk uralkodnak,
Nem találhatunk már reménséget szabadolásunknak.
Nagy félelemvel és rettegéssel pusztában búdosunk,
Eledelünket, mi életünket kezünkben hordozzuk.
Testünknek bőre, mint az kemence, elszáradt, elégett,
Az nagy éhségnek ő tüze miatt ugyan megsült, veszett.
Asszonyállatok tisztaságokban meggyaláztatának,
A gyenge szüzek sok várasokban szeplőköt vallanak.
Az fejedelmek akasztófára felfüggesztetének,
És vén népeknek ő tekéntetek nem böcsültetének.
Ifjú népekkel és gyermekekkel gonoszol élének,
Kegyetlenséget, éktelenséget köztünk mívelének.
Az mi hitünknek minden öröme már elfogyatkozék,
Gyülekezetünk nagy siralomra fordula, változék.
A mi fejünknek szép ékessége közölünk kiesék,
Jaj, mindörökké immár minekünk, mert igen vétkeztünk.
Nagy bánat miatt mi szívünk, lelkünk igen keseredék,
És az mi szemünk siralom miatt mind megsetéteték.
Keresztyéneknek lakóhelyöket, kit elpusztítának,
Vadak és rókák, hamis tanítók most immáran lakják.
Te pedig, kegyes, irgalmas Isten, örökké megmaradsz,
Te országodban, birodalmadban örökké megállasz.
Miért örökké elfeledkezél mirólunk, Úristen,
Mire hagysz minket sok ideiglen ez veszedelemben.
Téríts tehozzád, és mi megtérünk, kegyelmes Úristen,
Újíts meg immár a mi napunkot, mint régi időben.
Ekképpen síra szent Jeremiás ő könyörgésében,
Mikor az Isten megnyomorgatá zsidókat ínségben.
Keserves szível Magyarországban mondhatjuk magunkról,
Az nagy siralmat, kit Jeremiás régen írt zsidókról.
Emlékezzél meg, hatalmas Isten, nyomorúságinkról,
Tekénts mireánk, állj bosszút immár mi nagy romlásinkról.
Mert örökségünk tőlünk fordula pogán nemzetségre,
Mi lakóhelyünk szálla mirólunk idegen népekre.
Édes atyánktól immár megváltunk, árvaságra juttunk,
Édes anyánkval mind egyetembe özveggyé maradtunk.
Megszomjuhozván minden vizünket drága pénzen isszuk,
Nagy fáradsággal begyöjtött fánkat immár áron vesszük.
Mi ellenségink éles szablyákat fejünk fölött forgatnak,
Erős munkában fáradt testünknek nyugodni sem hadnak.
A pogánságnak oly nagy rabságra mi magunkat adtuk,
Hogy csak kenyérrel mi éhségünket megelégíthessük.
Sírván mondhatjuk, felséges Isten, vétkeit atyánknak,
Kik miközölünk régen elmúltak, mireánk szállának.
Kegyetlen szolgák nagy dihösségvel rajtunk uralkodnak,
Nem találhatunk már reménséget szabadolásunknak.
Nagy félelemvel és rettegéssel pusztában búdosunk,
Eledelünket, mi életünket kezünkben hordozzuk.
Testünknek bőre, mint az kemence, elszáradt, elégett,
Az nagy éhségnek ő tüze miatt ugyan megsült, veszett.
Asszonyállatok tisztaságokban meggyaláztatának,
A gyenge szüzek sok várasokban szeplőköt vallanak.
Az fejedelmek akasztófára felfüggesztetének,
És vén népeknek ő tekéntetek nem böcsültetének.
Ifjú népekkel és gyermekekkel gonoszol élének,
Kegyetlenséget, éktelenséget köztünk mívelének.
Az mi hitünknek minden öröme már elfogyatkozék,
Gyülekezetünk nagy siralomra fordula, változék.
A mi fejünknek szép ékessége közölünk kiesék,
Jaj, mindörökké immár minekünk, mert igen vétkeztünk.
Nagy bánat miatt mi szívünk, lelkünk igen keseredék,
És az mi szemünk siralom miatt mind megsetéteték.
Keresztyéneknek lakóhelyöket, kit elpusztítának,
Vadak és rókák, hamis tanítók most immáran lakják.
Te pedig, kegyes, irgalmas Isten, örökké megmaradsz,
Te országodban, birodalmadban örökké megállasz.
Miért örökké elfeledkezél mirólunk, Úristen,
Mire hagysz minket sok ideiglen ez veszedelemben.
Téríts tehozzád, és mi megtérünk, kegyelmes Úristen,
Újíts meg immár a mi napunkot, mint régi időben.
Ekképpen síra szent Jeremiás ő könyörgésében,
Mikor az Isten megnyomorgatá zsidókat ínségben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.