| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 0061 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 135=136 |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1545-1569 között |
| Pro domo: | MKÉVB: 18:0439 P:0234 (késői) |
| Kritikai kiadás: | |
Változatok:
| |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli,
Mert minden gazdagságát vélünk közli.
És mint bű irgalmú kegyelmes atya,
Fiajit testben, lélekben megáldja.
Énekeljönk ennek egy akarattal,
Dicsőség, Atyaisten, szent fiaddal.
Ki ételt adtál alkolmas időben,
Megruháztál mezételenségünkben.
Adjad, hogy tégedet megesmérhessünk,
Szent fiad által tőled megnyerhessük.
Hogy szent igéd hirdettessék közöttünk,
Hogy éhhel meg ne haljon az mi lelkünk.
Hálát adunk ezekért, mint Atyánknak,
Jézus Krisztusnak, mint közbejárónknak.
Szentlélek istennel egyenlőképpen,
Ki minket vigasztaljon, mondjunk: ámen.
Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli,
Mert minden gazdagságát vélünk közli.
És mint bű irgalmú kegyelmes atya,
Fiajit testben, lélekben megáldja.
Énekeljönk ennek egy akarattal,
Dicsőség, Atyaisten, szent fiaddal.
Ki ételt adtál alkolmas időben,
Megruháztál mezételenségünkben.
Adjad, hogy tégedet megesmérhessünk,
Szent fiad által tőled megnyerhessük.
Hogy szent igéd hirdettessék közöttünk,
Hogy éhhel meg ne haljon az mi lelkünk.
Hálát adunk ezekért, mint Atyánknak,
Jézus Krisztusnak, mint közbejárónknak.
Szentlélek istennel egyenlőképpen,
Ki minket vigasztaljon, mondjunk: ámen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.