| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Tekints reám, Istenem, nyavalyámban |
| RPHA-szám: | 1366 |
| Szerző: | Szegedi Gergely A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. |
| Cím: | Ps 9= 10 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1566 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 220 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Tekints reám, Istenem, nyavalyámban,
Légy gyámolom, segítségem gondomban,
Mert nem tudok mit tennem búsultomban.
Vajons mikor vetöd rám szemeidet,
Siralmamra ha fordítod füleidet,
Nem tűrhetem sanyarú kezeidet.
Az ellenség fejemre töreködik,
Erejében, hatalmában bizakodik,
Sok tűréssel én lelkem fogyatkozik.
Dicseködik kérködik kevélségben,
Soha nem jut isten is ő eszében,
Mert nem vallott semmi kárt életiben.
Ebből veszen bizodalmat, bátorságot,
Nagy sokáig hogy eltűrsz gonoszságot,
Mert nem büntetsz hamar kegyetlenséget.
Fejen vagyon éldomásod, segítséged,
Én fejemre hogy üljön, te segéled,
Azért nem fél, mert soha nem büntetted.
Az ő szája teljes sok szidalommal,
Szíve, lelke gerjedez álnoksággal,
Nem gondol ő semmit nagy haragoddal.
Halálomra csikorgatja az ő fogát,
Álutakon titkon megvonta magát,
Hogy nyakamban kerétse ő hálóját.
Mint az farkas az juh után ólálkodik,
Bárány után az oroszlán sialkodik,
Mindenkor csak utánam leselkedik.
Az gazdag kevélségre készeríti,
Az ő lelkét kárhozattúl nem félti,
Hogy isten légy, azt soha ő nem hiszi.
Te erődet, hatalmadat õ nem tudja,
Hogy irgalmas, igaz vagy, nem gondolja,
Minden dolgát csak szerencsésnek tartja.
Indulj azért én istennek ótalmamra,
Ily későre, tekénts reám, árvádra,
Vigasztalj meg enni sok siralmamra.
Szent nevednek káromlását hogy tűrheted?
Kevélségét miért, hogy nem bünteted?
Tűréseddel bûnében keményíted.
Minden dolgát, jól hiszem, hogy felróttad,
Nyavalyámat, siralmamat felírtad,
Az büntetést útóra halasztottad.
Az bűn ellen mutasd meg haragodat,
Büntetéssel jelents igazságodat,
Hogy rettegjék mindenek hatalmadat.
Hogy az árvák, özvegyek istene vagy,
Szükségemben szememmel hadd lássam meg,
Szabadulást azért mást énnekem adj.
Ezt Úristenen nem kérem bosszúságból,
Csak kévánom megtérését bűneiből,
Ne támadjon ellenem kevélségből.
Esmerje meg por, hamu, féreg voltát,
Soha többé el ne higgye ő magát,
De szolgálja alázatoson urát.
Az szent Dávid így tanít könyörgni,
Az szomorú szívet megvigasztalni,
Szokták tízedik zsoltárba énekleni.
Tekints reám, Istenem, nyavalyámban,
Légy gyámolom, segítségem gondomban,
Mert nem tudok mit tennem búsultomban.
Vajons mikor vetöd rám szemeidet,
Siralmamra ha fordítod füleidet,
Nem tűrhetem sanyarú kezeidet.
Az ellenség fejemre töreködik,
Erejében, hatalmában bizakodik,
Sok tűréssel én lelkem fogyatkozik.
Dicseködik kérködik kevélségben,
Soha nem jut isten is ő eszében,
Mert nem vallott semmi kárt életiben.
Ebből veszen bizodalmat, bátorságot,
Nagy sokáig hogy eltűrsz gonoszságot,
Mert nem büntetsz hamar kegyetlenséget.
Fejen vagyon éldomásod, segítséged,
Én fejemre hogy üljön, te segéled,
Azért nem fél, mert soha nem büntetted.
Az ő szája teljes sok szidalommal,
Szíve, lelke gerjedez álnoksággal,
Nem gondol ő semmit nagy haragoddal.
Halálomra csikorgatja az ő fogát,
Álutakon titkon megvonta magát,
Hogy nyakamban kerétse ő hálóját.
Mint az farkas az juh után ólálkodik,
Bárány után az oroszlán sialkodik,
Mindenkor csak utánam leselkedik.
Az gazdag kevélségre készeríti,
Az ő lelkét kárhozattúl nem félti,
Hogy isten légy, azt soha ő nem hiszi.
Te erődet, hatalmadat õ nem tudja,
Hogy irgalmas, igaz vagy, nem gondolja,
Minden dolgát csak szerencsésnek tartja.
Indulj azért én istennek ótalmamra,
Ily későre, tekénts reám, árvádra,
Vigasztalj meg enni sok siralmamra.
Szent nevednek káromlását hogy tűrheted?
Kevélségét miért, hogy nem bünteted?
Tűréseddel bûnében keményíted.
Minden dolgát, jól hiszem, hogy felróttad,
Nyavalyámat, siralmamat felírtad,
Az büntetést útóra halasztottad.
Az bűn ellen mutasd meg haragodat,
Büntetéssel jelents igazságodat,
Hogy rettegjék mindenek hatalmadat.
Hogy az árvák, özvegyek istene vagy,
Szükségemben szememmel hadd lássam meg,
Szabadulást azért mást énnekem adj.
Ezt Úristenen nem kérem bosszúságból,
Csak kévánom megtérését bűneiből,
Ne támadjon ellenem kevélségből.
Esmerje meg por, hamu, féreg voltát,
Soha többé el ne higgye ő magát,
De szolgálja alázatoson urát.
Az szent Dávid így tanít könyörgni,
Az szomorú szívet megvigasztalni,
Szokták tízedik zsoltárba énekleni.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.