| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Bátor érted, Uram Isten, kárt vallanék |
| RPHA-szám: | 0167 |
| Szerző: | Batthyány Orbán A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Bathani Vrban A kolofonban: Battyáni Urbán ... feküvék kór ágyában |
| Cím: | A háborúságnak szenvedéséről való dicséret |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1547 A kolofonban: Ezerötszáznegyvenhétben |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Gyulafejérvárban |
| Kritikai kiadás: | RMKT 4. 53 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Bátron érted, Uramisten, kárt vallanék,
Te hitödért ennél inkább nyomorganék,
Csak teneked én kedvedben lehetnék.
Az szent Jóbot keszervesen meddig veréd,
Tőrrel, döggel örökét mind elvévéd,
És őmagát fekélyekkel megsebhetéd.
Támasztál te ellenséget őrejája,
Tüzet vészet őneki házaira,
A sátánt is bocsátád romlására.
Határt adál temagad veszedelmének,
Megkíszérted mint állana keserűségében,
De ura lőn a szent Jób tökéletinek.
[miss "4 lines"]
Azt úgy mondja, nagy felszóval ezt kiáltja,
Testtel, bűnnel az én anyám szült e világra,
Ki kell múlnom énnekem a másvilágra.
Nem tűrheté az isten, rajta könyörüle,
Sok jószági írván vadnak róla beszédben,
Marháért őneki kétannyét ada.
Irgalmas vagy te azért, Uramisten,
Csak tehozzád folyamunk igaz hitből,
És mi bízunk tebenned tiszta szível.
Uram, légy te kegyelmes veszedelmemben,
Nám, jól tudod, mint voltunk mi földünkben,
Mi atyánktól maradott örökségben.
Reánk szállott e világon a búdosás,
Egyik herről másik herre nagy futosás,
Barátinktól éktelen hurrogatás.
Bátran mondják, az isten hogy ostoroz,
Jószáginkat törököknek elosztotta,
Mimagonkat tétova búdostatja.
Azt jól tudjuk, örök Isten, hogy mi bűnünk,
Mindeneked kell szenvedünk, mert érdemljük,
Azért mi es békével elszenvedjük.
Ne nézzed te bűneinknek szántalan voltát,
Érdemüknek teelőtted semmi voltát,
Csak tekintsed a Krisztust, mert fogadtad.
Mondjunk neked dicséretet a szent Jóbbal,
Te vagy isten, szent fiaddal, Krisztus Jézussal,
Szentlélekkel, mindhármon egy hatalommal.
Ez éneket szerzék Gyulafejérvárban,
Battyáni Urbán fekvénkor ágyában,
Mikor írnák vala ötszáznegyvenhétben.
Bátron érted, Uramisten, kárt vallanék,
Te hitödért ennél inkább nyomorganék,
Csak teneked én kedvedben lehetnék.
Az szent Jóbot keszervesen meddig veréd,
Tőrrel, döggel örökét mind elvévéd,
És őmagát fekélyekkel megsebhetéd.
Támasztál te ellenséget őrejája,
Tüzet vészet őneki házaira,
A sátánt is bocsátád romlására.
Határt adál temagad veszedelmének,
Megkíszérted mint állana keserűségében,
De ura lőn a szent Jób tökéletinek.
[miss "4 lines"]
Azt úgy mondja, nagy felszóval ezt kiáltja,
Testtel, bűnnel az én anyám szült e világra,
Ki kell múlnom énnekem a másvilágra.
Nem tűrheté az isten, rajta könyörüle,
Sok jószági írván vadnak róla beszédben,
Marháért őneki kétannyét ada.
Irgalmas vagy te azért, Uramisten,
Csak tehozzád folyamunk igaz hitből,
És mi bízunk tebenned tiszta szível.
Uram, légy te kegyelmes veszedelmemben,
Nám, jól tudod, mint voltunk mi földünkben,
Mi atyánktól maradott örökségben.
Reánk szállott e világon a búdosás,
Egyik herről másik herre nagy futosás,
Barátinktól éktelen hurrogatás.
Bátran mondják, az isten hogy ostoroz,
Jószáginkat törököknek elosztotta,
Mimagonkat tétova búdostatja.
Azt jól tudjuk, örök Isten, hogy mi bűnünk,
Mindeneked kell szenvedünk, mert érdemljük,
Azért mi es békével elszenvedjük.
Ne nézzed te bűneinknek szántalan voltát,
Érdemüknek teelőtted semmi voltát,
Csak tekintsed a Krisztust, mert fogadtad.
Mondjunk neked dicséretet a szent Jóbbal,
Te vagy isten, szent fiaddal, Krisztus Jézussal,
Szentlélekkel, mindhármon egy hatalommal.
Ez éneket szerzék Gyulafejérvárban,
Battyáni Urbán fekvénkor ágyában,
Mikor írnák vala ötszáznegyvenhétben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.