| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szent Dávid próféta háborúságában, imádkozik vala |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 1310 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 3= 3 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1569 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | Változat: |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szent Dávid próféta háborúságában,
Imádkozik vala nagy búsultában,
Vigasztalván őmagát nagy búában,
És ezeket éneklé ő útában.
Uram, ím mely sokan vadnak ellenem,
Sokan támadtak én háborgatóim,
Ellenem rohanván búsítnak engem,
Nincs nyugalma fejemnek semmi helyen.
Sokan mondják búsítván én lelkemet,
Nincsen, úgy mond, reménsége föld fölött,
Ő istene róla elfeledkezett,
Nem szabadétja meg immár őtet.
Te peniglen, Isten, én ótalmam vagy,
Én reménségem és dicsőségem vagy,
Életemnek te felemelője vagy,
Imádságomnak meghallgatója vagy.
Nagy könyörgéssel istenhez kiálték,
És az ő szent hegyérõl neki szólék,
Imádságom tőle meghallgattaték,
És én szűvemnek vigasság adaték.
Én az én ágyamban bátron aludtam,
Az én testemet álommal megóttam,
És esmétlen álmomból felserkentem,
Mert az isten ótalmazott meg engem.
Nem félek én semmit ezer ellenségtől,
Kik megkörnyéköztek engem fegyverrel,
Támadj fel, Uramisten, segítségül,
És szabadíts meg én ellenségimtől.
Mert te megrontottad ellenségimet,
Kik ok nélkül háborgattanak engemet,
Öszverontottad őnekik fogokat,
És elvötted őnekik hatalmokat.
Mert tenálad vagyon, Uram, idvösség,
És neked adatik minden dicsőség,
Megszabadítónak vall keresztyénség,
Népednek tőled áldomás adassék.
Háborúságában minden keresztyén
Így könyörög istennek szüntelen,
Mind szent Dávid az ő zsoltárkönyvében
Írva hadta az harmadik részében.
Dicsértessék isten ő felségében,
Atya, Fiú, Szentlélek nevezetben,
Három személy, de csak egy állapatban,
És kérjük, tartson meg az igaz hitben.
Szent Dávid próféta háborúságában,
Imádkozik vala nagy búsultában,
Vigasztalván őmagát nagy búában,
És ezeket éneklé ő útában.
Uram, ím mely sokan vadnak ellenem,
Sokan támadtak én háborgatóim,
Ellenem rohanván búsítnak engem,
Nincs nyugalma fejemnek semmi helyen.
Sokan mondják búsítván én lelkemet,
Nincsen, úgy mond, reménsége föld fölött,
Ő istene róla elfeledkezett,
Nem szabadétja meg immár őtet.
Te peniglen, Isten, én ótalmam vagy,
Én reménségem és dicsőségem vagy,
Életemnek te felemelője vagy,
Imádságomnak meghallgatója vagy.
Nagy könyörgéssel istenhez kiálték,
És az ő szent hegyérõl neki szólék,
Imádságom tőle meghallgattaték,
És én szűvemnek vigasság adaték.
Én az én ágyamban bátron aludtam,
Az én testemet álommal megóttam,
És esmétlen álmomból felserkentem,
Mert az isten ótalmazott meg engem.
Nem félek én semmit ezer ellenségtől,
Kik megkörnyéköztek engem fegyverrel,
Támadj fel, Uramisten, segítségül,
És szabadíts meg én ellenségimtől.
Mert te megrontottad ellenségimet,
Kik ok nélkül háborgattanak engemet,
Öszverontottad őnekik fogokat,
És elvötted őnekik hatalmokat.
Mert tenálad vagyon, Uram, idvösség,
És neked adatik minden dicsőség,
Megszabadítónak vall keresztyénség,
Népednek tőled áldomás adassék.
Háborúságában minden keresztyén
Így könyörög istennek szüntelen,
Mind szent Dávid az ő zsoltárkönyvében
Írva hadta az harmadik részében.
Dicsértessék isten ő felségében,
Atya, Fiú, Szentlélek nevezetben,
Három személy, de csak egy állapatban,
És kérjük, tartson meg az igaz hitben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.