Bogáti Fazakas Miklós, Pokol legyen-e több vagy jó életünkben (RPHA 1181)

Bogáti Fazakas Miklós, Paraphrasis libri Job, 1586, Ad notam: „Támaszta az Isten az keresztyénekre”, Tobiae: „Minden embert erre szüvem szerént intek”

Pokol légyen-é több vagy jó életünkben,
Gyakran tudakoznak bölcsek beszédekben,
Senki egyik nélkül sincsen életében,
De nem tudjuk, mi jó, mi nem életünkben.

Az tudatlanságból ismérni nem tudjuk,
Betegség, szegénség pokol, azt forgatjuk,
Egészség, uraság nagy jó, azt kiáltjuk,
Ez ítélet közben Istenünket bántjuk.

Sokak közt engem is Isten tapasztala,
Testemben, házamban minap sanyargata,
Kinek urvosságot szent Atyám mutata,
Hogy azzal nem gyûlöl, Írással taníta.

Írásban én búmban szent Jóbra tekénték,
Kit tükörül vetett nékünk, úgy ítélék,
Isten fiainak kit megmagyarázék,
Ezek közt magamnak keservemben szólék.

Pogán nemzet volt-é vagy zsidó, nem tudom,
Hogy Isten szerette, hiszem, mert olvasom,
Husorbszágban igen jámbor, úgy olvasom,
Igen tökéletes, istenes, azt látom.

Hét fia jámbornak, három szép leánya,
Kazdagságban nincsen napkeletre mása,
Csak juha hétezer, ötszáz igabarma,
Fejõsszamár, teve, sok és sok szolgája.

Ifjak egymást szerrel naponként vendéglik,
Szép három húgokat lakásra béintik,
Atyjok ûket inti, értek imádkozik,
Mennyen vadnak, annyit jó reggel áldozik.

Látja víg voltokat, ifjú szokásokat,
Úgy mond: lehetséges, megbántják az Urat,
Ha nem különben is, gondolnak olyakat,
Kivel búsíthatják az mennyei Atyát.

Oka, gondolatja minden nap ez vala.
Hogy egykor az szentek egybengyûltek vala,
Az Úr eleiben fiai mentek vala,
Köztök az Sátán is Úr elõtt áll vala.

Pokol Sátánt az Úr kérdé, honnat jûne.
„Az földkerülõbõl”, monda, hogy û jûne.
Az Úr ismét kérdé, ha Jóbot ismérné,
Kinek jóba mását világon nem lelné.

„Úgy vagyon, hogy jámbor”, az Sátán felele,
„De nem igen jámbor, valyon s ki nem nézte?
Lehet könnyen jámbor, mert istene tötte,
Mindenét ûneki õrzi, s környülvötte.

Ez sem elég tûled, hogy markodon tartod,
Mint egy erõs fallal, hogy így palánkozod,
De minden dolgában ûtet igen áldod,
Azért jó, hogy javát te így szaporítod.

Reá csak kezedet kémélletlen vessed,
Valamije vagyon, sértegesd, veszessed,
Hogy ily szent csak színnel volt, bizonnyal hiszed,
Bár ha meg nem átkoz, szemben megisméred.”

Ottan az Úr monda: „Ám kezedben adom,
Valamije vagyon, mind neked bocsátom,
Ûmagához ne nyúlj, meglásd, csak azt tiltom,
Hogyha tökéletlen, úgyis látni adom.”

Futamék az Sátán, dolgát elindítá,
Öregb fia Jóbnak az többit elhítta,
Öccseit, húgait vígassággal tartja,
Jóbnak egy pásztora hogy ilyen hírt hoza:

„Egyedül szaladék, társimat levágák,
Sábai tolvajok ökridet elhajták,
Járó szamaridat csordástól elfogák,
Isten oltalmaza, hogy fejem sem bánták.”

Szó közben sietve más követ eljuta:
„Juhaid sok nyája”, úgy mond, „mind meghala,
Pásztorokkal öszve menykû rájok szálla,
Hogy neked hírt hozzak, csak Isten szalaszta.”

Tevék mellõl harmad pásztor juta s monda:
„Káldea földérõl három sereg juta,
Háromezer teve csordádat elhajtá,
Csak én szaladék el, társimat levágá.”

Íme, negyed követ hírt hoza, így szóla:
„Fiad az üccseit mikor vígan tartja,
Túl az erdõ felõl egy sebes szél juta,
Mindent odaveszte, házat rájok ronta.”

Végre az sok hírre szent Jób ám felkéle,
Köntösét szaggatá, az fejét megnyíré,
Mind ennyi kárában Istent nem felejté,
Csak Istent imádván ilyen szót jelente:

„Oly bizontalan volt valamivel bírtam,
Mint anyám méhébõl, kit velem nem hoztam,
Mert csak mezételen onnát én kimásztam,
Semmit el nem viszek, így halok meg, tudtam.”

Továbbá gyûlének szentek ismeg egyben,
Mint fiak, állottak az Úr eleiben,
Az Sátán is köztök, kit az Úr megkérde,
Hogy világjáróból jött, az azt felele.

Róla az Úr mondá: „Láttad-é szolgámat,
Hogy föld hátán Jóbnál nem találhatsz jobbat,
Mert jámbor és igaz, tiszteli az Urat,
Semmi gonoszt senki ûhozzá nem mondhat.

Ím, mely tökéletben mégis magát tartja,
Ennyi veszél rajta, lám, semmit nem foga,
Azért csak héában engem intel arra,
Hogy így vesztegessem, ki nekem nem árta.”

Sátán így felele: „Ki-ki az û bûrét,
Örömest az másén megváltja életét,
Sõt magáért adja jókedvvel mindenét,
De megszid, úgy búsul, csak verd az û testét.”

„Testét is ám”, úgy mond, „bátor kesergessed,
Minden tagaiban kedved szerént verjed,
Csak életét, meglásd, azonban ne sértsed,
Lássad szokásából, hogyha kiveheted.”

Isten elõl Sátán szó hallván kiméne,
Szörnyû fekélyekkel szent Jóbot eltölté,
Hogy magát cseréppel vakará, dörgölé,
Az porban hevere, mégis magát tûré.

Szóla neki egykor felesége, monda:
„Eredjsze, légy jámbor, mert vagyon nagy oka,
Mégis Istent áldod, ki már halni hagya,
Köszönd, hogy kuldus vagy, hogy úgy eltaszíta.”

Arra monda szent Jób: „Ne szólj bolondságot,
Ha Isten markából vöttünk eddig jókot,
Mire ne vennõk el tûle most az poklot?”
Így sem ejte szent Jób semmiben pokol szót.

De hogy mindenfelé híre kiterjede,
Három fû barátja látni hozzámene,
Egyik is õt távol meg nem ismérheté,
De nagy jajjal ûtet siratá, kesergé.

Ellenbe hét nappal, éjjel ott ülének,
Az nagy nyavalyától nem beszélhetének,
Köntösök szaggatva porba heverének,
Fejekre port vettek, ûk úgy kesergének.

Megszólala végre, átkozá az napot,
Kin születtetett volt, monda Jób ilyen szót:
„Elvesszen azaz nap, azkin anyám hozott,
Az éj, kin atyámnak felõlem hír jutott.

Temérdeki setét ez napomon legyen,
Az Isten az égbõl arra ne tekintsen,
Soha semmi szép fény az napon ne legyen,
Az én szülõéjem iszonyú rút legyen.

Ondok, homály felhõ én éjemen legyen,
Napom mind keserves, rettenetes legyen,
Se esztendõ közben, hószámban ne legyen,
Se napom, se éjem senkinek ne kelljen.

Kiváljék az az éj és semmivé legyen,
Semminemõ öröm az éjen ne legyen,
Minden emberektõl az átkozott legyen,
Nagy pokol ügy napja napom neve legyen.

Az én hajnalomban csillag bár ne legyen,
Hajnali világban neki rész ne legyen,
Várja ez világot, világa se keljen,
Várja az szép hajnalt, hajnala se keljen.

Úgy legyen, hogy fémet ez búra juttatta,
Anyám méhét napom hogy meg nem fojtotta,
Û méhe ajtaját, hogy meg nem zárlotta,
Hogy ez keserû kínt napom látnom adta.

Sõt, már ha löttem volt, mire meg nem holtam,
Ottan mihelt löttem, mire el nem múltam,
Mire fogott anyám, csecsit mire szoptam,
Mire nem vesztem el, hogy erre jutottam?

Sok keserûségem én mostan nem látnám,
De nagy királyokkal az földben alunnám,
Nagy neves urakkal kedvemre nyugonnám,
Híres kazdagokkal édesen alunnám.

Avagy mint idétlen, be, és semmi volnék,
Vagy anyám méhében veszve én ott volnék,
Holott az erõsek, hol az kegyetlenek,
Hol az rabok vadnak, pallértól sem félnek.

Mire ad világra az Isten búsokat,
Az szomorkodókat és az nyomorgókat,
Kik szûvök szakadva várnak halálokat,
Kik ugyan keresnek û koporsójokat.

Ím, én asztalomhoz fohászkodván ültem,
Sok könnyhullatással Istent engeszteltem,
Szûvem szerént Istent féltem és tiszteltem,
De megesék rajtam, az kitõl mind féltem.

Maga sem tobzódtam, magam sem nagyzottam,
Soha bátorsággal magam sem bíztattam,
De az Isten után fáradatlan jártam,
Mindazáltal, ím lásd, én mibe jutottam.”

Mindezeket szent Jób nagy kínjában mondá,
Az egyik barátja, Elifáz így szóla:
„Nincsen-é ellened, mi es szóljunk hozzá,
De más ember nyelvét valyon s ki tilthatja?

Azelõtt, barátom, ilyen jámbor valál,
Mást is û bûnérõl szóval te dorgáltál,
Gyengét és tudatlant te vastagítottál,
Elestet emeltél, iszamót tartottál.

Terád immár mikor az nyavalya jutott,
Megcsököntél, dúlsz-fúlsz, hogy valami bántott,
Tetszik, hogy hasznodért jámborságod tartott,
Míg félél, csak addig tartád jól az dolgot.

Úgy ítélem azért, bûnödért nyomorgasz,
Mert ha meggondolod, egy jámbort sem találsz,
Ki így veszett, romlott, az mely kínt te vallasz,
Valamely szent vesztét, mondd meg, ha hol hallasz.

Rájok az mint néztem, latrok úgy aratnak,
Az valemely bûnnel vetnek, boronálnak,
Úr fúvása ellen meg nem maradhatnak,
Haragus szelétõl elvesznek, meghalnak.

Az oroszlán s az párd meghal, hogy nem kaphat,
Noha soká foggal té-s-tová kocogat,
Az tigris elfonnyad, ha enni nem kaphat,
Erõs, fene kölyke ételen nem alhat

Dolgodat én titkon Istentûl megtudtam,
Éjjeli jelenést tefelõled láttam,
Az látáson rólad igen gondolkodtam,
Mikor más aluszik, felõled tanoltam.

Elijedék rajta, ugyan megreszketék,
Minden tagaimban elhûlék, rettenék,
Testemen minden szõr felegyenesedék,
Az jelentõ lélek, hogy mellõlem múlék.

Nem láttam oly képet, mely elõmben szálla,
Elõttem hallgatva té-s-tová sétála,
Végre megállapék, és ily szóval szóla,
Hogy bûnödért lakolsz, mind azt bizonítja.

Ezennel az ember igazb az Istennél,
Majd tisztább, ártatlanb az szent Teremtõnél,
Ki szolgáiban is tökéletet nem lel,
Az angyalokhoz is feslettséget felel.

Kik sárból készétett házba, testbe laknak,
Kik az föld porából tûle fundáltattak,
Az angyaloknál is bizonnyal gyarlóbbak,
Kik sokban bántatnak, míg férgeknek jutnak.

Estig poklul vesznek, ha reggel jól éltek,
Azután az élõk rájok sem tekintnek,
És ha életekben bûnbõl ki nem térnek,
Koporsójokon túl örök kínban vésznek.

Kedves marhát vélek semmit el nem visznek,
Itt az dicsõséget és mindent letésznek,
Hogy bolondok voltak, éltekig nem tértek,
Valóban megholtak, mert örökkül vésznek.”

„Úrhoz kiálts, nosza, könyörögj Istennek,
Lészen, ki meghallgat, csak tudd magad szentnek,
Errõl példájokat tekénts az szenteknek,
Efféle veszélben szentek nem estenek.

Az Isten ostora az bolondot bántja,
Tökéletleneket öli és faggatja.
Tehát ha jó voltál, tested mire rontja?
Inkább nagy bûnös vagy, hogy így sanyargatja.

Erõs gyükerezvén istentelent láttam,
Jövõ szerencséjén ottan iszonyodtam,
Mert gyermekit gyámoltalan veszni láttam,
Perit segéd nélkül veszti, megmondottam.

Róla jövendölék: gyermeki mint vesznek,
Idegenek, éhek û vetésén élnek,
Kik tövis közül is mindent kikeresnek,
Marhájával szomjak, irigyek töltöznek.

Oka mi? Nem az föld, hogy búza nem terem,
Nem az földtûl esik, hogy csak burján terem,
Mert az földdel bánjék ember, arra terem,
Hogy kapája után az kû szikrát vessen.

Példájol ezt mondom, hogy Istentûl vagyon,
Nem egy történetbõl, hogy lator lakoljon,
Mert az gonosz ember illik, nyavalyogjon,
Mely szokott, hogy az láng, az füst égre fogjon.

Azt, ha jól nem értem, Istentûl megkérdem,
Mint homályos dolgot, én az Úrra vészem,
Mert több fejthetetlen dolgait is nézem,
Ki szántalan csodát tészen, úgy ismérem.

Tudakozhatatlan nagy és sok û dolga,
Ki az föld színére esõjét bocsátja,
Ki az magas székben az szegént hágtatja,
Sírók, gyászolókat bútól szabadítja.

Eszesek tanácsit ki megcsavarítja,
Ravasz végezését megcsalatkoztatja,
Ön ravaszságokban bölcseket megfogja,
Okosok szándékát másfelé fordítja.

Ravaszok tanácsát, eszét úgy megbontja,
Hogy azki okos volt, azmi kell, nem látja,
Sõt nappal, mint éjjel magát megakasztja,
Délben hogy kezével útát tapogassa.

Ki az û szegénit igen oltalmazza,
Hatalmas kezével patvartól megtartja,
Az elfogyottaknak ki nagy bizodalma,
Az patvaros, szitkos nyelveket megfogja.

Ugyan bódogságnak tarts, ha most Isten fedd,
Mert az Mindenható jobbít, kit ne vess meg,
Mert azon Úr sebhet, azon Úr gyógyít meg,
Az mely kézzel megtört, azonnal épét meg.

Azon Úr, csak légy jó, minden ügyben megtart,
Hat vagy hét veszélben esel is, kiiktat,
Hogy semmi gondodat te magad sem mondhatd,
Mind hadban, drágában veszélbõl kiforgat.

Elrejt pokol nyelvtõl, hogy ne ártson neked,
Jövõ veszéltõl is nem hágy ijedezned,
Ha veszél vagy drága támad, csak neveted,
Fenevadnak fogát sohul nem retteged.

Rövid szóval: szentnek mindenekkel frigyi,
Kiálló, hegyes kû lábodat nem sérti,
Erdõn, mezõn az vad nem meri megmarni,
Lakóhelye csendez, mert az Isten õrzi.

Oltalmad Istened, eszedben veheted,
Hogy akadály nélkül hol dolgodat tészed,
Az földi fûszálnál több lészen gyermeked,
Maradékod, híred annyéra terjeszted.

Sok üdõvel, jókor koporsódat éred,
Mint egy ért gabona, asztagban ott véged,
Ezeket mi hisszük és beszéljük néked,
Vedd jó néven tûlönk, elmédben hánd-vessed.”

Így hányá Elifáz Jóbot és forgatá,
Hogy bûnéért szenved, csak azt bizonítá,
De mely nagy kín volna, Jób arra mutata,
Elifáz szavára így felele, monda:

„Mértékre egyfelõl vajha nagy kínomat,
Másfelõl vetnétek átkozódásomat,
Nagyobbnak lelnétek az én nyavalyámat,
Tenger fövenyénél többnek az fájdalmat.***

Úgyhogy ahhoz képest semmi, azmit mondtam,
Sõt az nagy kín miatt eleget sem szóltam,
Sõt az mit mondtam is, csak meg daraboltam,
Az dolgokhoz képest tûrhetõven szóltam.

Lelkem mert megfortyan, és nincsen mit tennem,
Mert az Mindenható nyilai énbennem,
Kiknek û nagy mérge elfutott énbennem,
Isten nagy hadával dulakozik lelkem.

Ki látta, hogy szamár ríjon, ha ehetik?
Vagy hogy az ökör ríj, ha étét megszerzik?
Az ézetlen étket só nélkül hol eszik?
Az tyúkmont só nélkül valyon s kik szeretik?

Úgy vagyon én dolgom, ok nélkül nem rívok,
Dísztelen, rút halált hogy fejemre hívok,
És ízetlen étket de miért kívánok,
Mit másszor utáltam, most enni akarok.

Egészségben én is az haláltól féltem,
Ki most édesb volna, hogynem mint életem,
Vajha most az Isten ebbõl tenné kedvem,
Azmit most kívánok, ha engedné érnem.

Bátor csak megölne, ám ugyan megtörne,
Ugyan megszaggatna, csak elemésztene,
Mert engemet ezzel ugyan örültetne,
Azt akarnám, rajtam semmit ne kémélne.

Óh, mint örülnék én, ha mind holtig verne,
Az felséges Isten ne csak szóval érne,
Ne csak beszédével engem ijegetne,
Kitõl nem rettegnék, köszönném, csak lenne.

Nem gyarlóságomból halálom kívánom,
De hogy nagy fájdalmam erõmmel nem bírom,
Mert hogy szótlan tûrjem, nincs oly vastagságom,
Mikor lészen végem, hogy lelkem így vonszom.

Ugyan kõ-é inam vagy acél-é testem?
Ím, az fájdalommal ugyan igyekezem,
Hogy meg ne gyõzhetne, minden erõm vetem,
De nem állhatom el, és ebben csököntem.

Mi bûnt töttem tehát, hogy úgy átkozódtam?
Iszonyú kínomban Istenre mit mondtam?
Több nyomorultak is tötték úgy, azt tudtam,
Noha vigasztalták barátjok, azt láttam.

Ti penig engemet, lám, csak pirongattok,
Bûnömért vetett el az Úr, azt hányjátok,
Nem könnyebbétetek, kegyetlenek vadtok,
Gyengén fagyott révhez ti hasonlók vadtok.

Az víz az folyamban vékonyon megfagyott,
Kire porhó esett, s nem vastagodhatott,
Sõt egy kis melegtõl meg lágyult, olvadott,
Elébbi útában ismét futamodott.

Kin az úton járók menni ha akarnak,
Héába rátartnak, igen bosszonkodnak,
Maga hogy jégháton mehetnek, azt tudták,
Témánba, Sábában menni, ha akartak.

Igen nagy károkkal onnan csak eltérnek,
Ti, atyámfiai, vadtok ilyetének,
Hogy kínom látjátok, mind elijedtetek,
Mintha nagy dologra tikteket kérnélek.

Tõletek kértem-e valamit, hogy féltek,
Hogy erõtök szerént velem jól tégyetek,
Pokol szerencsémbõl hogy ti kimentsetek,
Vagy erõs kezébõl engem kivégyetek?

Úr kezét énrajtam bûnömért mondjátok,
Ottan szám befogom, csak megtanítsátok,
Ha miben vétkeztem, no, mutogassátok,
Erõs az igazság, meggyõz, ha mondjátok.

Sok szótokban melyik igaz, kinek állok,
Semmi erõs dolgot tûletek nem hallok,
Csak költött okokból reám állottatok,
Hamis beszédekkel engemet rongáltok.

Kegyetlen feddéstek nem csak eget veri,
De árva fejemet az kétségre viszi,
Az barátság hasznát én fejem így érzi,
Nyavalyás fejemet hogy barátom töri.

Orcul azért jertek, szembe rám nézzetek,
Az feleleteket jobban megértsétek,
Hogyha én hazudok, ím, megisméritek,
Ha én bûnös vagyok, újonnan nézzetek.

Ne vessétek reám, hogy választ nem várok,
No, ismét lássátok, hogy ártatlan vagyok,
Az én kínomban is, ha hamisat mondok,
Ha elveszett az én eszem, no, lássátok.”

„Tudom, szabott hossza ember életének,
Élte napja földön, mint imez béresnek,
Mint az izzadt szolga árnyékot fejének,
Mint az béres kíván bért üdõtöltének.

Én ugyan kívánom életem fogyását,
Mert csak nyavalyával töltöm az én hómat,
Ím, ma, s ím, holnap jû, úgy várom holtomat,
Mert sohol nem lelem vigasztalásomat.

Mikor fõm lehajtom ágyban, azt gondolom,
valjon s kélek-é fel, az napot ha látom?
Az én nagy kínomban ágyban úgy forgódom,
Esttõl hosszú éjjel, az napot úgy várom.

Porral és férgekkel testem rakva senyvedt,
Hol mi rútság vagyon, mind abba öltözett,
Bûröm, mind azon seb elcserepesedett,
Nem csoda, ily rútot ha senki nem nézhet.

Lenne hamar végem, életem úgy fogyna,
Vászonban vetélõ, mely hamar té-s-tova,
Sõt, mennél hamarébb én végem eljutna,
Kínomban reménség tovább ne bíztatna.

Olyan, tudod Isten, mint szél, én életem,
Világ javát kétszer nem nézheti szemem,
Barátim sem laknak két életben velem,
Csak te egyszer nézz meg, ottan kifut lelkem.

Rövidet tart, úgy fut az felleg és oszlik,
Így nem kél ki, az ki koporsóban fekszik,
Nem tér örökében, másszor hon sem lakik,
Lakta földön többé ûtet sem emlétik.

Ily keserûségben azért nem tûrhetem,
Hogy számat ne nyissam, ne nyegjék rossz fejem,
Sem tenger, sem cethal, Uram, az én lelkem,
Hogy határba tartod, hogy nem hágysz kimennem.

Jobb, ha én ágyamban magamat lenyomom,
Kínomat aluva múlassam, gondolom,
Így is, Uram, búmban te nem hágysz lassódnom,
Iszonyú álmokkal rettegtetsz, ha nyugszom.

Ottan csak akarnád, magamat felkötném,
Életnél akármely veszélt inkább venném,
Nem kérlek, örökké hogy világot éljem,
Csak kevéssé állj meg, lá, mely pára lelkem.

Böcsbe, tisztességbe embert mire tartod?
Mire vigyázsz így rá, lám, mindennap látod,
Így gondját viseled, neveled, táplálod,
Minden szempillantáson mire nem tágítod?

Ugyan nem tágítasz, de meddig nem hágysz el?
Mire nem tágítasz, míg nyálam nyeljem el,
Ha ellened véttem, azért vesztesz-é el?
Medgyek, ha mindent látsz, mindent nézsz nagy szemmel.

Mire teremtettél ellened engemet,
Hogy neked magammal tégyek én csak terhet,
Vagy hogy nem veszed el rólam bûneimet,
Mire nem törlöd el testemrõl vétkemet?

Tedd azt, hadd halljak meg, hadd bújjam az földben,
Ne érezzem holnap ostorod testemben,
Vagy ha jóm akarod, vígy jó egészségben,
Ha meghalok, nem lesz, hol tégy jól testemben.”

Az keserves Jóbnak Bildád így felele:
„Meddig dúlsz-fúlsz, feddesz, meddig mégy el benne
Ez kemény zajgással meddig fúsz Istenre,
Mintha Isten hamist, törvéntelent tenne?

Minem vétett az Úr, hogy gyermekid vesztek,
Kik bizony bûnösök, hogy így elsüllyedtek,
Ily szörnyû koporsót bûnért érdemlettek,
Igaz ítéletbõl sokat nem élhettek.

Fejedrõl csak Istent idején megleljed,
Úr kedvét keressed, szûbõl megkövessed,
Ha tiszta jámbor vagy, meghidd, hogy teneked
Sok szép jókat mutat, megépéti tested.

Úgy feltisztel, épét, vígasztal, örültet,
Hogy rossznak isméred régi szerencsédet,
És naggyal bódogbnak utolsó erõdet,
Te jámborságodért Isten ollyal szeret.

Intézd el és kérdezd az régi üdõket,
Értekezzél, firtasd csak az vén népeket,
Mert mi minap löttünk, tudonk csak keveset,
Mert csak egy árnyéknak ismérjük üdõnket.

Téged az vén népek bizony megtanítnak,
Ha kérded, bölcs ésszel te néked így szólnak:
Hol láttad víz nélkül nõttét az kákának?
Hol láttad tõkével termését az sásnak?

Igen zöld mindenik, s azért nem aratják,
De minden fû elõtt asznak el, azt látják,
Így járnak mindazok, kik Istent elhagyták,
Reménségek elvész, kik csak színt tartottak.

Sõt egy pók házához annak bizodalma,
Bûnös az mit remél, veszett, meg sem kapja,
Az pók háza eldûl, ha ember azt fogja,
Nem áll merõn, ha ott magát takargatja.

Plántálj jó gyümölcsfát bátor az napfényre,
Nem fogja meg nõttét annak az nap heve,
Nagy rakás kû közt is megnõ û gyökere,
Minden veszél ellen magasan nõ égre.

Azt egy helyrõl másra bátor költöztessed,
Vagy kivágd, hogy helyét ingyen se ismérjed,
Ugyan örül neki, hogy így vesztegetéd,
Sûrõn, mint egy ecet, gyükerén nõ ismét.

Tudjad, az szent jámbor hogy éltében ilyen,
Nyers és ugyan újol az pokol szerencsén,
Nem gyûlöl, nem ver, veszt azért jámbort Isten,
De viszont latrot is nem fog, higgyed, kézen.

Inkább ha szent s jó léssz, téged megörültet,
Te szádra, nyelvedre tészen víg éneket,
Rút szégyenben hozza te ellenségidet,
Az kik jót gyûlölnek, elveszti helyeket.”

Ez két barátjának szent Jób így felele:
„Úgy vagyon, jól tudom, nincs, kinek nincs bûne,
Isten elõtt egy sincs, és Istenre nézve
Nincs az Úrhoz képest tökéletessége.

Nem perelhet senki, sõt ha perl is vele,
Nem tud megfelelni ezer közül egyre,
Mert bölcs, mert hatalmas és nagy az Úr keze,
Az ki vele perlett, meg senki nem nyerte.

Sebes haragjában tör-bont nagy hegyeket,
Okát mi nem értjük, hogy elhányja ûket,
Helyébõl kiveti, reszketteti földet,
Az földnek oszlopit rázza és gyükerét .

Ki ha mondja, az nap égre fel nem támad,
Ha pecséttel tiltja, az csillag fént nem ad,
Û lapította ki az eget, mint padlást,
Az mély, bús tengeren szárazon û járhat.

Úr mûve az Göncöl, Fiastyúk, Kasza húgya,
Délre az nagy égnek rejtett sok csillaga,
Csoda foghatatlan, sok s nagy az Úr dolga,
Nem mehet végére ember okossága.

Az én szemem elõtt menjen, el sem látom,
Ha elõttem jár-kél, én meg nem foghatom.
Ha kit û elvészen, ki veszi meg valyon,
Ki meri kérdeni, mit mível, s mi okon?

Mikor búsult, senki ût le nem köthette,
Az bûnös urakat hogy kettõ nem törte,
Mentõl inkább én ha perelnék ûvele,
Bátor mint szedett gyöngy, beszédem szép lenne.

Felelni nem mernék, bátor igaz volnék,
De bírámhoz esném, hogyha hamis volnék,
Kiben könyörgésem, ha meghallgattatnék,
Hogy szóm fülébe ment, szûvem kételkednék.

Utolsó veszéllel, csapással hamar vert,
Sok sebbel méltatlan megrakott s kesergett,
Megpihennem sem hágy, sem vár feleletet,
Hogy szómmal hamisnak ne mutassam ûtet.

Így ha erõm vetem, erõsebb az Isten,
Ha perlek, nincs tanóm, prókátorom sincsen,
Magam igazítom, reám áll én nyelvem,
Mert Isten vezeti, így is veszt bûntelen.

Tiszta legyek, bátor, mert bûnöm nem tudom,
Magam úgysem bízom, életem utálom,
Isten soha nem más, rövideden ez szóm,
Mind bûnöst, bûntelent û ver, én azt tartom.

Ez világ sok latrit hertelen bünteti,
Az jók nyavalyáját vontatja, neveti,
Ím, az földet élni latroknak engedi,
Az urak személyét így tekénti, õrzi.

Taníts meg, ki ez, hol, azki ezt míveli,
Hol nem Isten tészi, vagy ezt mire szerzi,
Üdõm az postánál sebesb, fut, úgy ûzi,
Semmi vígasságát én lelkem nem érzi.

Siet üdõm, mint hajó parthoz igen megyen,
Mint sas az prédára repül nagy sebesen,
Mondanám az panaszt, szûvembõl kivetném,
Víg színt veszek elõ, bánatom felejtém.

Az sok veszélt tudom, kiktõl mind rettegek,
Tudván, hogy örömet messze nem vihetek,
Ha Úrral ártatlan pattogok, én vétek,
Ha kérdem, miért ver ennyit, mit kesergek.

Porhó vízzel mossam bátor én testemet,
Forrásból tisztítsam bátor kezeimet,
Úgy földhöz gyalázta Uram életemet,
Hogy még ruháim is utálnak engemet.

Isten nem is ember, mint én, hogy vetõdjem,
Vele perben menjek, s okadásra kérdjem ,
Bírót sem foghatok, ki meglássa ügyem,
Ki elõtt én nyerjem, vagy Istent megmérjem.

Egy kevéssé rólam vesszõjét elvegye,
Lelkem ily iszonyún csak ne rettegtesse,
Vele majd beszélek, csak ne féljek tûle,
Mert míg így rettegtet, nincs lelkemnek esze.”

„Nem kévánok élni, eluntam magamat,
Azért megbocsátom panasznak az zablát,
Búmban így szólítom az mennyei Urat:
»Ne kárhoztasd bûnnel ily veszett szolgádat.

Sõt mondd meg, mi okon így versz, velem perlesz,
Miért tetszik neked, hogy nyomorgatsz, vesztesz,
Hogy kezed szép mûvét, utálsz, s így süllyesztesz,
Az istentelenek életének kedvezsz?

Jár-é, mint embernek, testi-é te szemed?
Vagy az mint emberek, az dolgot úgy nézed?
Oly-é, mint embernek, üdõd vagy életed?
Oly-é, mint együnknek, te számos esztendõd?

Ugyan ember vagy-é, hogy az én bûnömet
Nézed, tudakozod, s azért versz engemet?
Lám, tudod, jól éltem, láttad életemet,
Noha senki engem kezedbõl nem menthet.

Semmi tagom nincsen, kit te nem készétél,
Tehát miért vesztél, már ugyan elnyelél,
Gondold meg, agyagból miképpen felszerzél,
Hát ilyen szép mûvet porrá mire tevél?

Te, mint oltott tejet, az formában öntél,
Mint egy sajtnyomóban, gyúrál, ölgyelétél,
Bûrrel és lágy hússal engem öltöztetél,
Csonttal, érrel, ínnal megelevenétél.

Így életet adál, és sok jóval tartál,
Lelkemet mind õrzéd, hozzám oly jól látál,
Ilyeket szûvedben te mind titkon tartál,
Tudtam így jól, hogy ez mind csak terajtad áll.

Tehát ha vétkeztem, azt te mire nézted?
Bûnömmel elmennem soha nem engedted,
Én fejemnek nagy jaj, ha vétek ellened,
De ha nem vétek is, félek szólni veled.

Igaz legyek bátor, szarvat nem emelek,
Hogy keserûségben, szégyenben ne legyek,
Ez nyomorúságra mikoron tekéntek,
Jámbornak mondani ily veszettet nem merek.

Azért bár nyavalyám nõne, marna halál,
Mint fene oroszlán, engemet vadásznál,
Hallatlan veszéllel másszor is megcsapnál,
Mint oly tanóiddal ismét rám állanál.

Ezeknél keményben testemben faggatnál,
Ennél kegyetlenbül bátor megvagdalnál,
Sok nyavalyák után sokabbal rontanál,
Féreggel, fekéllyel hamar elfogyatnál.

No, már mire hoztál anyám méhébûl ki?
Hogy nem holtam ott, ne látott volna senki.
Most az volnék, mintha voltam volna semmi,
Sírban kelvén, mihelt én anyám költött ki.

Én üdõm mely rövid, álljon el már rólam,
Már csak vegyek lelket, kezedtûl nyughassam.«
Hagyjon békét Isten, míg oda nem juttam,
Az honnan megtérni soha nem kívántam.

Dísztelen, setét föld az, ahová mégyek,
Homály, árnyékország, az honnan megtérek,
Rend nélkül való hely, kit halálnak értek,
Ahol egy világa az napnak, az éjnek.”

Ez beszédért Jóbot Sófár így dorgálá:
„Nem kell-é felelni semmit ez sok szóra?
Jámbor-é az, azki nyelvét meg nem tartja?
Az sok szóval magát ki jámboríthatja?

Ím, majd az sok jámbor szódat csak elhallja,
Sok cselegésedre csak száját sem tátja,
Kérkedel, hogy nyelved, tudományod tiszta,
Életedben nincsen Úr láttára hiba.

Ellened az Isten vajha felállana,
Titkos bölcsességet elõdben forgatna,
Érdemedbõl nyilván kétannyéval csapna,
De tudd, hogy bûnödnek felét megbocsátta.

Setét belsõ titkját Istennek nem nézhetd,
Akármint keresd is, egészlen nem érted,
Ki magasb az égnél, tehát hogy ismérhetd,
Az pokolnál mélyebb, tehát mint tekénthetd?

Tengernél is szélesb, mély az Úr tanácsa,
Ez nagy földnél hosszabb, oly nagy az û dolga,
Kit sokképpen forgat, rejti s kifordítja,
Ki tiltja tanácsát, hogy így ne hordozza.

Ki minden dolgában nagy eszét mutatja,
Mert az ember semmi, hajló bûnös, látja,
Színetlen, eszetlen, dúlva üres agya,
Szamárul született, bolond Ádám fia.

Úgy tudd tehát, hogyha szûved jól készéted,
Tiszta kezed, szûved Istenhez emeled,
Ha mi bûn kezeden, tûle messze teszed,
Ha semmi bûnt nem hagysz lakni együtt veled.

Orcád bízván, bátron Istenhez emeled,
Tiszta színnel, szûvel jársz, bíztathatd lelked,
Búdat, nyavalyádat annyira felejted,
Hogy mint elment vizet, csak úgyan emléted.

Te teljes életed délnél fényesb lészen,
Holval mely világos, személyed oly lészen,
Reménséged igaz, tökéletes lészen,
Mint erõs palánkban, lelked bátron lészen.

Igen bátron nyugszol, senki nem rettent fel,
Sok könyörög neked, elõtted süvegel,
Istentelen szeme apad, sem futhat el,
Minden tehetsége, lelke kín és veszél.”

Ez pirongatásra Jób ezképpen szóla:
„Csak ti tudtok mindent, de csak paraszt módra,
Rólatok sem marad az bölcsesség másra,
Ha meghaltok, ím, mind juttok bolondságra.

Sõt nekem is vagyon szûvem, mint tinektek,
Én sem vagyok rosszabb, mint akármelyõtek,
De ki nem tudja azt, azmit beszélletek,
Barátim, méltatlan csúfoltok, nevettek.

Panaszt tészen az szent s könyörög Istennek,
Ki meg is hallgatja szavát szent embernek,
Tökéletes jámbort mikoron nevetnek,
Nyavalyára nézve jót latornak vélnek.

Iszöget vagy gyortyát az nyugvó nem kíván,
Mert járónak való az világ û útán,
Egészséges, marhás így nevethet rajtam,
De ha ebben fõne, mást mondana rólam.

Urak az tolvajok, az latrok bódogok,
Rakva jóval házok, életekben bátrok,
Az Isten-bosszontók, az bálványimádók,
Kik kézben hordozzák az istent, jól laknak.

Se mennyre, se vízre nem menj, itt is érthetd,
Isten bölcsességét és Istent ismérhetd,
Az oktalan barmot, az madarat kérdjed,
Beszélj az halakkal, az földtûl is értsed.

Annyé termett állat elõdben támasztja,
Isten bölcsességét nyilván magyarázza,
Ki nem tudná, hogy ezt mind Isten csenálta,
Minden élõ lelkét ki kezében tartja.

Régi népek voltak, meglássátok szómat,
Mert az fül próbálja akárkinek szavát,
Az száj, az ény látja az éteknek savát,
Vénembernél az ész, üdõ hoz tudománt.

De azki bölcs, erõs, az tanácsos, eszes,
Û valamit megtör, nem lehet épséges,
Az kit û megrekeszt, nem oldja el kezes,
Megfogja az vizet, semmi nem lesz nedves.

Útát ha az víznek megnyitja, mindent veszt,
Ûnála az erõ, az ok, az bölcs szerzet,
Tûle az tévelygõ, tûle az ki téveszt,
Tûle, hogy az tanács, az bíró eszén veszt.

Az bölcsek tanácsát û megbolondítja,
Királyok kötelét, birtokát megbontja,
Ismét û övökre az kardot felköti,
Az koronát ismét û fejekbe rakja.

Papokat rabságra és urakat adja,
Oly erõs nem lehet, hogy fel nem fordítja,
Û éles nyelveket könnyen megnémétja,
Vénektûl eszeket, tanácsot elfosztja.

Õ nagy kisebbségre az urakat hányja,
Az hatalmasoknak nyakokat megvágja,
Setétbõl az titkot napvilágra hozza,
Az vak homály éjet napfényre virrasztja.

Ront imez nemzetet, amazt magasztalja,
Azmelyet megnevelt, ismeg elfogyatja,
Ország fû népétõl az szûvét elfosztja,
Mint utatlan pusztán ûket tíbolyítja.

Fogyatlan setétben urak ettõl járnak,
Mint vakok s részegek, kézzel tapogatnak,
Szememnél, fülemnél ezek nyilván vadnak,
Láttam és hallottam, s kértem, mitõl vadnak.”

„Én is tudok annyit, mint ti, s én is értek,
De Istennel szólni, vetõdni eredek,
Mert ti rám s az Úrra hamisat költetek,
Rossz urvosok vadtok, mert nem segétetek.

Rám ne kákognátok, hallgattatok volna,
Titeket bölcseknek ítéltelek volna,
Nosza, hallgassatok okoskodásomra,
Ím, megvetekedem, hallgassatok szómra.

Ti hogy mertek szólni gonoszt az Istenre,
Hamisat, álnokot ilyen nagy felségre,
Talám tekéntetek kedvre és személyre,
Vélitek-é, hogy megvetõdhedtek véle?

Valyon s jól jártok-é, ha û fog hozzátok,
Valyon, mint egy embert, játszódtathatjátok?
Keményen megforgat, ha indol reátok,
Hogy kedvért hamisat ûreá forgattok.

Ily felség személyét hogy nem gondoljátok,
Nem féltek, hogy róla gonoszt ne mondjatok,
Jutna eszetekben, porok, hamuk vadtok,
Testetek csak agyag, tûle úgy tartsatok.

Rajtam az valami esik, de ím, szólok:
Hallgassatok ide, talám megfordulok.
Mire vesztem magam, ki húsomon rágok?
Lelkem teneremben, hogy Istennel szólok.

Megöljön is nyilván, vele szemben mégyek,
Nyavalyám okáról Istenemtõl kérdek,
Mert nem érdemlettem, jót ád életemnek,
Mert û eleiben úta nincs bûnösnek.

Az én beszédemre jól ráhallgassatok,
Vegyétek esztekben, azmit én forgatok,
Szómat elgondoltam, ím, törvényre szállok,
Tudom, hogy magamban én bûnt nem találok.

Lelkem ezt ítéli, de ha û szemben áll,
Ottan megnémolok, bátorságom eláll,
Ha nem bántasz, Uram, engem két dologgal,
Színed eleiben állok bátorsággal.

Az te kezed súlyát tedd messze éntõlem,
Se kemény törvénnyel ne rettegtess engem,
Bár szólíts elõvé, s kész leszek felelnem,
Vagy hadd idézzelek, s te felelj meg nékem.

Perben, no, nevezd meg, mennyi s hány én vétkem,
Mutasd meg, ellened hol, mit cselekedtem,
De miért rejted el színedet elõlem,
Miért vettél s tartasz ellenségnek engem?

Egy hulló levelet rázsz-é ugyan fáján?
Aszú szalmaszálat ûzhetsz-é föld hátán?
Minden apró bûnért, hogy igen csípsz rajtam,
Gyermeki dolgimért most is támadsz reám.

Kalodába csípted járó két lábomat,
Hová futnék, ha megkötted utaimat,
Anélkül is fogyok, ájolok, mint rothadt,
Mint molyötte posztó, ki szakadton szakad.”

„Ki kurta idejû, azki asszony fia,
Torkig ül az búban, azmíg az bûrt vonssza,
Mint egy most nõtt virág, kit lecsíp az kasza,
Mint egy árnyék, úgy fut, sohol sem tart soká.

Azért mégis erre nyitva tartod szemed,
Ez futó, rossz férget törvényre idézed,
Senki az ocsmányból mosottat nem tehet,
Ember, hogy ne essék, arról nem felelhet.

Napit ha elnézted, ha határát tötted,
Kit egy holnappal is továbbá nem tehet,
Hadd élje meg vígan ez rövid életet,
Hogy végre, mint béres, meghalljon örömest.

Tudom, ha kivágják, sarkán kinõ az fa,
Ha gyükere megvész, vagy meg az dereka,
Vagyon reménsége, nedvesség urvosa,
Megnõ, megvirágzik, gyümölcsöz, mint plánta.

Ember penig mikor meghal, hová leszen?
Elfoly az folyóvíz, ha nincs víz tengeren,
Az ember sem kel fel, hogy halálhoz megyen,
Álmából nem támad, míg az ég így leszen.

Sérbe csak búhatnám, míg haragod szólna,
Tudhatnám, jókedved mikoron fordulna,
Hadd tudjam, ha az holt feltámad valaha,
Míg élek, mert vágyódom más állapatra.

Nevemen hísz akkor, s én is megfelelek,
Jókedved mutatod ily kezed mûvéhez,
De most minden nyomom megolvasod, nézed,
Kinn ottan versz, noha bûnömet nem leled.

Ugyan ha nézed is, egy marok én bûnem,
Kit te nyalábbá kötsz, s hozzátéssz ellenem,
Lám, erõs hegy s kûszál helyébõl kimegyen,
Árvíz mindent elmos, föld-színrõl elviszen.

Lám, minden elmúlik, avagy megváltozik,
Csak az nyomorulthoz halál nem érkezik,
Mert te cséplesz rajta, míg ugyan elavik,
Színe fogyva hagyod, végre úgy kimúlik.

Lelke fogyva, akkor gondolni sem tudja,
Sokba semmi benne, û gyermekit hagyja,
Csak az beteg test ezt, az míg léh, fájlalja,
Csak az lelke dúl-fúl, míglen azt kifújja.”

Az keserves beteg barátit meghányá,
Az kínban is magát eddig igazítá,
Szinte bûntelennek de magát nem vallá,
Istent is igaznak ez versekben mondá.

Rend szerént Elifáz ismét elõszóla:
„Bölcs-é az, azkinek ily szeles válasza,
Szeles tudománnyal hallgatót megrakja,
Hitván, rossz okokkal dolgát így támasztja?

Untatsz csak beszéddel, s hütönk tántorítod,
Az Istenhez való könyörgést úgy rontod,
Mert tennen szájaddal te bûnödet vallod,
Noha ravasz nyelvvel azt igen simítod.

Ím, nem én, de nyelved tégedet kárhoztat,
Az tennen ajakad, ím, tereád vallat,
Mindennél régibbnek tartod-é magadat,
Az hegyeknél elébb született bölcs magzat?

Istennek titkait mert csak te tanoltad,
Az nagy bölcsességet csak tehozzád fogtad,
Az mit mi nem tudnánk, ha tudsz, te mondj olyant,
Mit értesz, az mit más nem ért, avagy nem lát.

Nálonk is vén ember, s miköztünk is vagyon,
Az agg apádnál is üdõsb, ki jót tudjon,
Isten szava nálad kis becsûben vagyon,
Kivel vigasztalnánk, hamis számban vagyon.

Az nagy kevélységben eszed el feledted,
Ily negédségedet kimutatja szemed,
Hogy Isten ellen is lelkedet emeled,
Hogy ily beszédekkel az felséget sérted.

Ki lött még anyától, az ki volna tiszta?
Kicsoda ártatlan, ki Istent nem bántja?
Ki még szentire is ûmagát nem bízza,
Kinek ítéletin ég sem elég tiszta.

Utálatosb, ocsmánb sokkal Ádám magva,
Ki, mint veszett szomjú, az bûnt ugyan issza,
Megtanítlak majdan, csak hallgass jól reá,
Az mit nagy bizonnyal tudok, halld meg jódra.

Az û bölcs atyjoktól atyáink tanoltak,
Tûlönk is atyáink ezt el nem titkolták,
Azzal szerencsésen hazájokat bírták,
Azzal ellenségtûl földök oltalmazták.

Teljes éltig retteg, fél az istentelen,
Sok idejét gondban tölti az kegyetlen,
Rettegtetõ zaj zeng mindenkor fülében,
Tetszik rajta vadnak, mikor csendez minden.

Ingyen sem hiszi, hogy az éjbõl kikeljen,
Ellensége ha jû, õrt áll, nézi nagy fenn,
Szûk üdõn búdosik, élést lel nehezen,
Tudván, hogy érdemli, hogy így verje Isten.

Törõdik mindenkor, pokol úgy fogdossa,
Mint királ nagy hada, udvarát gond állja,
Mert kezét Istenre, az égre nyújtotta,
Mindenható ellen û inát felhúzta.

Azért az Úr siet, mestert nyakon kapja,
Paizsból, fegyverbõl az bûnöst kirázza,
Mert pofája lefügg, magát csak hízlalta,
Kövértõl oldala, ragyog hájtól fara.

Nagy házakat rakat, ahol puszta vala,
Romlott város, várhely házának kûhalma,
De sem kéncse nem tart, sem vár, sem palota,
Földön soká nem tart ilyennek jószága.

Nem vál meg setéttõl, tûzre kél û ágja,
Fáját, csemetéjét Úr szele szaggatja,
Nem hiszen, mert az jó szerencse megcsalta,
Ki dolgát véletlen nála megmásolja.

Erejében hal meg, idejét sem tölti,
Virágát, szöldségét az ága sem éri,
Mint szõlõ egresit egy erõ leüti,
Mint olaj virágát, üdõ elõtt veri.

Olyan magvaszakadt nagy sok istentelen,
Tûz emészti házát, az ki kap az pénzen,
Ki az bûnt elszánta, de ereje nincsen,
Álnokságot forgat, ilyen vége leszen.”

Kedvetlen az szent Jób Elifáznak monda:
„Ezféle beszédet hallottam gyakorta,
Poklul vigasztaltok ti mind csak nagy búmra,
Ezféle beszédnek valyon s ha lesz fogyta?

Ki mit ad érette, hogy vesztegetsz szóddal?
Én is cseleghetnék ilyent, mint te, számmal,
Ha ti így nyegnétek, s bírnék én magammal,
Ha megcserélhetnénk ily állapatonkkal.

Úgy, mint ti most velem, én nem cselekedném,
De nyavalyátokhoz szabnám én beszédem,
Keserûségteken csavargatnám fejem,
Megvigasztalnálak, ha fogna intésem.

Lám, én akár szóljak, keservem nem szûnik,
S akármit hallgassak, jajom nem távozik,
Mert az Isten fáraszt, környülem forgódik,
Mindentõl elfoszta, testem is veszõdik.

Testem ráncba szedte, tanóságul adta,
Elõbbi képemet mind megváltoztatta,
Én aszú testemet valaki meglátja,
Mi fájdalmam vagyon, ha ismért, tudhatja.

Az Úr, mint ellenség, rám fogat csikorgat,
Szemét villogtatja, lefogat, úgy szaggat,
Ezek az barátim rám tátták szájokat,
Kedvek töltik búmban, csapdossák pofámat.

Hóhérkézben adott, és megkötöztetett,
Istentelen által az földre leejtett,
Nyakon kapva jó szerencsémbõl levetett,
Öszvetört, faggatott, engem célul vetett.

Engem kémélletlen nyilaival lõtet,
Testem kettõszakadt, kivötte epémet,
Sok rendbeli sebbel ugyan megepesztett,
Úgy, mint erõs vitéz, vagdalt, öklöldezett.

Bûrömet bánattal én zsákba varrottam,
Fejem szarvát porral meghántam, gyaláztam,
Orcám dagadt, szennyes, hogy szemem kisírtam,
Setét éj fogott meg, halál képe rajtam.

Ezt nem érdemlettem, mert életem tiszta,
Bátron könyörögjek, lelkem azt mutatja.
Föld, ne rejts el, ha ki vérét kezem ontja,
Ha bûnt töttem, szómat Isten meg ne hallja.

Tanóm Isten mennyben, ki felül mindent lát,
Sok szóval barátom tehát héába bánt,
Lelkembõl Istenhez szemem könyvet hullat,
Ki tudja, ha véttem, kit nyilván kimutat.

Istennek egyszersmind s néktek választ tészek,
Hogy én nem bûnömért ily veszélt szenvedek,
Mivelhogy éltemben már véget ismérek,
Hogy oly útra mégyek, kirõl meg nem térek.”

„Ragadt alig lelkem, majd elfogy életem,
Gyertyám megaluszik, koporsóm elõttem,
Ugyanis gonoszok, csúfok laknak velem,
Kiknek bosszontásán fáj és eped lelkem.

Ámbár fogadjuk fel, hogy én igaz vagyok,
Isten csak adj kezest, olyat, kit kívánok,
Barátimat ne add, mert mind tudatlanok,
Ki érted feleljen, oly kezest kívánok.

Tudó hamis, az ki másnak hízelkedik,
Annak fiainak szemét varjak eszik,
Magva reménsége annak fogyatkozik,
Rólatok magyarán szólnom tehát illik.

Isten egy példájul, lám, engemet vetett,
Rólam beszél minden, reám mutat, nevet,
Úgy, hogy búmban szemem homályos, megveszett,
Minden tagom árnyék, oly könnyen eldûlhet.

Oly ha az jámborok ezt látván ébrednek,
Ám lásd, ha az szentek latrok ellen kelnek,
Az szent élet után, gondold, ha sietnek,
Az tiszta kezûvek, lásd, ha erõsödnek.

Eredjetek haza, bár menjetek tûlem,
Mert bennetek bölcset én egyet sem leltem,
Mind jó üdõm elmúlt, mind tanácsom, eszem,
Szûvem gondolatit elõ sem vihetem.

Teljes éjet nappá az bú bennem tészen,
Mind éjem, napom egy égszínõen mégyen,
Ha mi kicsént nyugszom, halál az énnékem,
Mint ha setét pokol, ahol akkor fekszem.

Sírem, hol vagy: atyám; férgek: anyám s húgom.
Ezt kiáltom búmban, mert hol bizodalmom?
Azt ha ti láttjátok, az csak én koporsóm,
Kivel porban szállok, hiszem, ott megnyugszom.”

Az dorgálast Jóbtúl Bildád nem szenvedé,
Monda: „Beszédteknek leszen-é már vége?
Tanoljatok elébb, s úgy keljünk beszédre,
Ne essék értetlen valaki beszéde.

Pórul téssz, hogy szinte barmokhoz vetsz minket,
Oly mosdatlanoknak ítélsz embereket,
Ha így vesztegeted búdban te elmédet,
Illik-é, hogy Isten megmozdítsa földet?

Idõvel az bûnös gyortyája megszûnik,
Û tüzének lángja nem örökké fénlik,
Û háza világa setétségre válik,
Szerencse lámpása bûnöstûl elesik.

Erõs üdõkorba lába tántorodik,
Nagy eszében rútul csalatik, úgy esik,
Mint egy vetett tõrben vadat, úgyan ûzik,
Ahol nincs is háló, kelepcében esik.

Nagy erõsen sarkát az csiklye megkapja,
Ha egyszer megfogja, szomjan hozzászíja,
Mert vetve az csiklye, de lator nem látja,
Földön az kelepce útba latrot várja.

Tíl-túl sok rettegés köröslen-körüle,
Valahova lépik, lábánál veszélye,
Az mit kéván mint éh, nincs arra értéke,
Jobbra-balra készen áll û veszedelme.

Idõ elõtt kellõ szép húsát leeszi,
Halál elsõ fia tagit elemészti,
Mihez inkább bíznék, házától kiveszti,
Az poklok királyát kibõl hamar éri.

Az û örökében más, nem övé lakik,
Sõt û háza helyét kénkõvel bevetik,
Alól is gyükere kiasz, mert megmetszik,
Feljül ága kivész, mert megarattatik.

Már emlékezeti, földrõl elvész neve,
Tanácsba jámborok közt nem marad híre,
Mert az szép világról taszítják setétre,
Az kerek világból kihajtják veszélre.

Ettõl sem fiú nem marad, sem unoka,
Nagy jószágba semmi vérét nem hagyhatja,
Azután halálát ki hallja, csodálja,
Iszonyodik rajta, az ki ugyan látja.

Nyilván tudjad, hogy ez bûnös állapatja,
Az istentelennek így lesz végre dolga,
Az ki az nagy Istent tudni sem akarta,
Szent törvényét sokkal inkább nem tartotta.”

„Tûrjem-é”, úgy mond Jób, „hogy így fárasztotok,
Beszéddel lelkemet meddig fonnyasztjátok,
Tized úttal bosszú szégyennel gyaláztok,
Nyavalyást rontani hogy nem általljátok?

Ím, azmint vetitek, ha igen vétkeztem,
S ugyan nem tágítom én nagy tévelygésem,
Bûnömért ha nyilván feddetek ellenem,
Hogy megnyomorodtam, ezzel öltök engem.

Vétkem felett Isten mindazáltal faggat,
Hogy ily bú hálóban kapott, ki sem bocsát,
Ne kegyetlenkedjék, kérem, meg sem hallgat,
Úgy tetszik, sok szómra sem teszen igazat.

El ne szaladhassak, ösvényem berakta,
Mely úton elmennék, homállyal befogta,
Minden dicsõségtûl ugyan pusztán hagya,
Fejem koronáját mert tûlem elfosztá.

Reménségem, mint egy zöld fátúl, elfogya,
Elveszett mindenem, û úgy megszaggata,
Mint ellenségével, úgy bánék, úgy tarta,
Szertelen haraggal annyira megronta.

Seregét, nagy hadát egyszersmind bocsátá,
Táborával házam körös-körül fogá,
Én atyámfiait mellõlem eltiltá,
Nagy idegenségre barátimat hozá.

Azért egy rokonom s egy barátom sincsen,
Mind elfelejtették, hogy így vert meg Isten,
Zsellérem, szolgálóm éntûlem idegen,
Kit soha sem látott, olyanná tart minden.

Tõlem fut, ha hívom, szolgám, és nem hallja,
Ha szolgálni kérem, szómat nem fogadja,
Feleségem számat most büdösnek tartja,
Ha istenkedem is, kifordul, úgy bánja.

Esztelen bolondok egy semminek tartják,
Ha én szépen szólok, reám trágárkodnak,
Szerelmes barátim utálságnak tartnak,
Kikkel volt tanácsom, most rám támadtanak.

Tetemim bûrömhöz, csontom húshoz ragadt,
Semmi bennem ép nincs, csak az fogam maradt,
Szánjatok barátim, szánjátok dolgomat,
Mert az Isten keze fogott és tapogat.

Engem, mint az Isten, ti mit kesergettek,
Hogy húsomon rágva meg sem elégedtek,
Bátor minden szómat könnybe jegyezzétek,
Kûre ónot vassal vajha metszenétek.

Ki jól tudom, hogy él, az ki bûnöm rontja,
Ki porból, rútságból széppé változtatja,
Szép bûrrel az rút bûrt ismét felruházza,
Az Istent elõbbi testben szemem látja.

Saját én szememmel, nem mással azt látom,
Az én Istenemet hogy még magam bírom,
Kihez most óhajtok, kihez kívánságom,
Azki most így epeszt, idefordul, várom.

Pirongatás nélkül akkor megbánjátok,
Mert hütöt, jó vallást bennem ti találtok,
Azért az jövendõ fegyvertõl tartsatok,
Kit bûnötök érdeml, mert törvént várjatok.”

Lelkében ám dúl-fúl Sófár és haragszik,
Monda: „Választ tégyek, szûvem igyekezik,
Kiért te meggyalázsz, ki nem jómra esik,
De mikor jót mondok, lelkem nem bánkódik.

Óvilágtól eddig tudd-é, hogy így forga,
Miulta ez földön Isten embert hagya,
Latrot jó szerencse hogy nem hordoz soká,
Tettetes szentnek is hulló szép virága.

Oly magas légyen is, hogy az eget üsse,
Felhõt az fejével istentelen érje,
Üdõvel úgyan vész, mint ganéja tõle,
Azt kérdi: hová lött, valaki ismérte?

Repül, mint egy álom, oly semmivé lészen,
Veszélre az bûnös oly sietve mégyen,
Sem maga, sem helye rövid nap nem lészen,
Az mely szem csodálta, majd nem látja éppen.

Az û maradéki kuldusságra jutnak,
Kezek munkájával kemény béren laknak,
Sok ál latorsággal tagi megrakodnak,
Kik az koporsóban az latrokkal halnak.

Titkolja édes bûnt, mint szájban jó étket,
Kit soha meg nem rág, kit nyelvén emelget,
Ki ha gyomrába száll, megvesz, szerez mérget,
Kivel magát és mást, mint az áspis, elveszt.

Sok marhát, de másét, nyelt be, de kiveti,
Házából az prédát mert Isten kikéri,
Áspis mérgét szopta, ki ûtet megöli,
Mérges kígyó nyelve, átok ûtet üti.

Az vaj- s mézpatakot az bûnös nem látja,
Az másét kiadja, mert fel nem lakhatja,
Avagy az prédának az árát lerakja,
Mint igaz, sajátnak örömét nem látja.

És mivelhogy szegént nem segétett s rontott,
Oly házat is fosztott, azkit nem û rakott,
Azért az elégbõl kedvére sem lakott,
Mert kévánságának eleget nem adott.

Vetett asztalodról nem hull semmi morzsa,
Azért nem állandó neki semmi java,
Torkig ül marhában, de nincs vigassága,
Oly bús és nyavalyás mindenképpen dolga.

Ugyan asztalánál azmely hasát tölti,
Egy harag záporral az Úr megzavarja,
Ha vasszablya elõtt elszalad valaha,
Arcul acélíjes futtában találja.

Sebes, mérges nyilat immár hozzáhúzták,
Epéjét kivette, azzal úgy találták,
Reá minden veszélt, kit nem tud, elszánták,
Kinek fúvó nem kell, oly tûz mélyre hányják.

Utánavalóit nagy veszél találja,
Az ég, föld rákiált, az is kikiáltja,
Mint víz elfoly, úgyan minden háza java,
Mikor büntetésre az Úr ûtet kapja.

Tudjad, hogy az bûnöst az Isten így rontja,
Istenteleneknek tûle ez jutalma,
Ilyen örökséget neki az Úr hadta,
Lássad, ha te az vagy, hogy fejedet bántja.”

Ráfelele szent Jób, s monda: „Meghalljátok
Immár, ha barátim, meg nem vigasztaltok,
Akárcsak beszédem jókedvvel halljátok,
Vigasztalás gyanánt, kit tûletek várok.

Uraim, míg szólok, békével tûrjetek,
Azután, ha tetszik, ámbár nevessetek,
Hiszem, emberekkel, felejmmel beszélek,
Hát röviden szólok inkább, ne epedjek.

Nézzeteksze jól meg, rajtam csodáljatok,
Csodámon szátokat csak beszorítsátok,
Mert én is, hogy magam elnézem, búsulok,
Minden testem retteg, elhûlök és halok.

Ki soká jól élnek az latrok s megaggnak,
Mire ennyi jóban, kazdagságban laknak,
Földi szép gyümölcsök látomást nagyolnak,
Magvok szemek elõtt nõnek, virágoznak.

Úr vesszeje távol, és nem üti ûket,
Házok ép, nem retteg és nem lát félelmet,
Bikájok az nyáj közt héába nem ûzet,
Ûnõjök mind borjús, egyik is meg nem vet.

Õ gyermekek úgy jár, mint annyi juhcsorda,
Fiok és leányok szök, ugrik bakmódra,
Dobbal hegedõvel világ javát lakja,
Táncol, eszik, iszik, nincsen egyéb gondja.

Latrok mind vénségig bódogul vigadnak,
Hertelen halnak meg; mint én, nem kínlódnak,
Maga az Istennek, míg élnek, így szólnak:
»Tarts dolgod, mert utad nem kell szokásonknak.

Az Mindenhatónak de miért szolgáljunk?
De mi hasznonk benne, hogyha imádkozunk? «
Ily vallásúakat mi sokakat láttunk,
Tehát csak latrokat földön bódogítsunk.

Bizony, ha az lator az jót látja s tudja,
S bolond ha keresi, hogyha nem találja,
Nem értem, mi okon életét így szabta,
Hanem bódogságnak állapatját tudja.

Oztón ha gyertyája vagy az lator meghal,
Isten ha mi veszélt vet reá haraggal,
Mint polyvát, szemetet egy szél hamar elpall,
Nem fonnyad, de hamar ez világtól megvál.

Róla ha azt mondom, hogy az fián állja
Isten õ bosszúját, ha atyját elhagyja,
Azt akarnám, éltig hogy az latrot torlja,
Hadd érezze, lássa, Úr poharát igya.

Ki min örül vagy sír holtának utána,
Ha fiai javát, gonoszát nem tudja,
De hitlen azt mondja, hogy Isten ily alá
Nem néz, mert fenn lakik, dolgunkat nem tudja.

Úgy az istentelen épen, erejében,
Bódogul múlik el, csendez békességben,
Tejesen teljesen és szinte vérében,
Minden csontja helyén, teljes velejében.

Az jámbor nagy búval hal meg és bánattal,
Elõbb is kedvetlen élt szomorúsággal,
Az földön egyaránt hever az latorral,
Az férgek osztoznak latorral, jámborral.

Ellenem, jól értem, már most mit gondoltok,
Mi keresztfogással szám cáfolhassátok,
Hogy fû jámbor embert holott találhattok,
Jótúl istentelent mint választhassatok.

Sok járt-költ népektûl mire nem tanoltok?
Ha mely útra intnek, ellenek nem szóltok,
Így azkik Istenrõl s rólam is tudósok,
Tûlök tanolhattok, hogyha akarjátok.

Tudnivaló, nyilván, hogy Isten halasztja,
Az nagy büntetésre az latrokat tartja,
Mert itt kicsoda az, az ki megorcázza,
Û hamis dolgokért de ki bírságolja.

Igaz, úgy mint jámbort az latrot temetik,
Konkoly az búzával egy asztagba nyugszik,
Ezután is minden ez halomra telik,
Szántalan elõbb is ide költ, itt fekszik.

Oktalanul tehát énvelem ti bántok,
Héába vagy semmit meg sem vigasztaltok,
Minden beszédtekben hamisat találok,
Ezzel is, többel is, barátim, bántotok.”

Vétkéért veszett-é Jób, avagy más oka,
Három barátjával Jób azt disputálá,
Harmadszor kettei mégis azt forgatja,
Témáni Elifáz elõször így szóla:

„Istennek kárt, hasznot tehet-é valaki?
Vaj’ magának tehet, azki eszét veti?
Ha te jámborul élsz, mert ám azt örüli,
Ha tökéletes vagy, nagy hasznának hiszi.

Sõt ha jámbor voltál, tied annak haszna,
Nem szentes voltodért rajtad Úr ostora,
Nem tõled féltében veled perbe szálla,
De te nagy sok bûnöd Istent reád hívá.

Egytõl û zálogát erõvel kivájtad,
Másnak û köntösét tolvajol elvontad,
Úton fáradtaknak vizedet nem adtad,
Éhezõ szegéntõl kenyered megfogtad.

Nyakas lõdöröket földön élni hadtál,
Személt válogattál, bûnöst elbocsáttál,
Özvegyet üresen törvénybõl bocsáttál,
Árvát hatalmasnak nyomorgatni hadtál.

Tõrben azért estél, ki körös-környüled,
Ez véletlen veszél búsít és rettegtet,
Ha jól éltél volna, nem látnál setétet,
Ez nagy özönvízben nem vesztenéd fédet.

Ezt mondtad, hogy az ég igen magas, messze,
Az Isten még messzebb, mert lakik felette,
Csillagok teteje mely fenn s magas, nézdsze,
Hogy tud, hogy lát Isten olyan messzül ide?

Setét homály, sok köd köztünk és közötte,
Nagy felhõben lakik, kitûl nem lát ide,
Túl jár kerek egen, másuvá néz szeme,
Mintha mind ezektûl nem nézhetne ide.

Az sok latrok régen nem tudom, mint jártak,
Kik ez világ útát minden bûnnel járták,
Végidejek elõtt özönvízben holtak,
Helyek jószágostúl az habok elmosták.

Dühüdve azt hányják: Isten, te tarts dolgod!
Vélek Isten mint bán, csoda ha nem tudod,
Kiknek minden jóval tele házat adott,
Latrok eszét hát hogy nem érted, mint mondott.

Félnek, hogy ezt látják, az szentek örülnek,
Az elholt latrokon ezképpen nevetnek:
»Ím, mi mint maradánk, azok mint veszének,
Az megmaradtak is tûzzel süllyedének.«

Láss dolgodhoz azért, kövesd meg az Istent,
Meggyógyít, megadja neked az szerencsét,
Vedd elõdben az û szájából költ törvént,
Vedd szûvedben, tarts meg az û szent beszédét.

Istenhez ha megtérsz, megépülsz, bódog léssz,
Ha minden bûnt s gonoszt te házadból kitéssz,
Mint por, annyi finum aranyat te gyûjtesz,
Vizekben mennyi kû, annyi pénzt te eltéssz.

Kedvedre Istenben örülsz, bízik lelked,
Istenhez nagy bátron kezedet emeled,
Isten is kedvesen hallja könyörgésed,
Tes az mit Istennek fogadsz, megfizeted,

Tanácsba valamit végezz, mind meglészen,
Dolgod mind szerencsés, utad fényes lészen,
Mert az kiket fenn látsz, mind leveti Isten,
Mert az alázatost szereti az Isten.

Úszóban az vízben az szentet megtartja,
Tartományát érte az Úr oltalmazza,
Ártatlanságodnak máson is nagy haszna,
Arra tér most csak ez beszédem sommája.”

„Mégis”, úgymond szent Jób, „szomorú beszédem,
Néha nyegésemnél nehezebb veszélem,
Csak tudnám, az Istent szemben hol lelhetem,
Széki eleiben perem hol vehetném?

Én igazságomat neki megmutatnám,
Elég erõsséggel megbizonítanám,
Ha mit felel reá, meglátnám és bánnám,
Ha mit mond ellenem, azt is megforgatnám.

Királyi nagy haddal ütközik-é velem?
Vagy egyedül egyet kap-é elõ engem?
Hogy ártatlan vagyok, ott erõséteném,
Az én bírám elõtt ügyemet megnyerném.

Sem napkelet felé de ûtet nem lelem,
Sem napeset felé, akármint keressem,
Ha északra, balra dolgoz, nem nézhetem,
Ha délre, mit szerez, ott is rejtett tûlem.

Erkülcsöm, ha mint én ismérem, úgy látja,
Tiszta, finum, próbált arannak találja,
Mert az û szent nyomát az én lábom járta,
Parancsolatitól nem távoztam soha.

Rendtartásom soha én meg nem máslottam,
De rejtve szûvemben mondásit tartottam,
De Istent sarkából én ki nem bonthattam,
Hogy azmit szánt, meg ne cselekedné rajtam.

Képes, véghezviszi, azmit rám végezett,
Számtalant találok az Istenben ilyent,
Azért elijedek szembe látva ûtet,
Hogy csak gondolom is, szûvem tûle reszket.

Egy tekéntésével szûvem meglágyítná,
Ha szembe perelnék, elháborítana,
Mert ez nyavalyán is én testem szajogna,
Û is szemem elõtt nagy homált tartana.”

„Tûlönk sok dolgait bár az Úr titkolná,
Szentinek imilyent látni bár ne hadna,
Minthogy az hamis hatalmast élni hagyja,
Ki az más határát, barmát, javát lakja.

Árvák járó barmát, szamarát elhajtja,
Özvegyeknek ökrét zálagban elfogja,
Minden jószágától az szegént elfosztja,
Úgy, hogy az szegént kikelni nem átallja.

Mind az vadszamárok az erdõt beállják,
Az járókelõket martalékra várják,
Kenyereket lessel az pusztán találják,
Kivel ûmagokkal kölyköket hizlalják.

Isten ellen az másét mind bearatják,
Jámborok szõlejét beszûrik, fellakják,
Kivel szegényeknek ruhájok elfosztják,
Télben mezételen ûk azokat hagyják.

Kik hegyen száporral hogy megvizesednek,
Nincs hol, hanem kövön ruhátlan ledûlnek,
Mert mindent elvöttek az istentelenek,
Szegénnek, árvának veszélyével élnek.
nincs cezúra nincs cezúra nincs cezúra

Orvoktól mi maradt, kobzással eldúlják,
Árvát törvéntelen s az szegént szaggatják,
Dolgosokat étlen, ruhátlan jártatják,
Nagy inokszakadván málhával fárasztják.

Sok olajtörõjök és kik búzát hordnak,
Vagy nekik sajtolnak, de mind szomjan halnak,
Rájok élõk, holtak Istenre kiáltnak,
Mint mondod hát, hogy szép dolga mind az Úrnak.

Az Úr ellen ezek nyilván tusakodnak,
Sem ismérik útát, sem útán nem járnak,
Gyilkosok, mint orvok napestig alusznak,
Estve kelnek útra, sok szegént nyakaznak.

Estvét vár az kurvás, hogy senki ne lássa,
Álorcát veszen rá, színét változtatja,
Nappal házat jegyez, éjjel azt megássa,
Mert az napvilágon dolgozni utálja.

Gyûlöli az hajnalt, mint egy szörnyû halált,
Mert ha megismérik, tudja, hogy vall nagy kárt,
Nyavalyája neki penig sokáig tart,
Nem úgy, mint az szõlõ, ki homokon is tart.

Ezzel is bódogbak sokat nem kínlódnak,
De mint héven az hó, latrok hamar hullnak,
Olyanok, mint az kik soha nem voltanak,
Jó szerencse után örömest kimúlnak.

Romló fa mint törik, latrok könnyen halnak,
Úgy, hogy û barátjok nem sokat bánkódnak,
Mert világ édesén holtig vigadtanak,
Sok asszont kedvekre latrok rontottanak.

Idétlen azokkal fattyok elvettettek,
Hogy latorságokat elrejtegethessék,
Kevély magtalanná kurvájokat tötték,
Az özvegy népeket sok kárral illették.

Jeles személyeknek erõvel ártottak,
Kik már életekhez semmit nem bízhattak,
Kiknek egynéhánszor latrok kezek adták,
Másfelõl rálestek, kikapták, levágták.

Óh, mennyi bûn után nagy kedvekre laktak,
Kirõl törvény szerént soha nem lakoltak,
De mint az egyebek, nagy szépen meghalnak,
Mint egy ért gabona, vénségben kimúlnak.

Bizony dolog mindez, így élnek az latrok,
Éltekben, holtokban mindenben bódogok,
Ha így nincs, no, szómat ám hamisétsátok,
Ha tûletek lehet, no, bátor rontsátok.”

Erre rövideden Bildád csak így szóla:
„Azt kell félni, az Úr annak nagy hatalma,
Az ki nagy békével az nagy eget bírja,
Holott nincs ez földön, az ki bút nem látna.

Látatlan, szántalan annak hada népe,
Nincs, hová nem hatna szeme nagy világa,
Hát hogy lehet ember Isten elõtt szentté?
Istenhez képest hát tisztán ki hogy élne?

Ím, û szeme elõtt az szép hold sem tiszta,
Egy csillag sem fénlik, ha veted ûhozzá,
Nem hogy anyaszülte, ki féreg, rossz marha,
Rothadékony, ocsmány elei, utólja.”

„Kinek használsz száddal?”, szent Jób erre monda.
„Erõtlent versz, hiszem, kinek megtört karja,
Azt tartod tanáccsal, az kinek nincs agya,
Eszed veted, ahol senki nem kívánja.

Erõtlen az Istent beszédeddel véded,
Kinek oltalmára nem szûkös te nyelved,
Kitõl az víz alatt az pokol is reszket,
Ki elõtt az pokol semmit el nem fedhet.

Terhest is ez földet nem semmire rakta,
Az eget, északot üregre akasztá,
Fellegben az esõt bölcsen kötve tartja,
Hogy meg ne hasadjon az felhõ alatta.

Vizes fellegekkel û székit bevonja,
Székinek, az égnek színét úgy elfogja,
Vizeknek örök határokat kiadta,
Míg az nap, éj forog, az víz azt megállja.

Iszonyú nagy szaván az egek megrengnek,
Az egek oszlopi dörgésben reszketnek,
Ha tenger háborog, parancsol az víznek,
Û bölcs erejétõl az habok megszûnnek.

Nagy szépen az eget, mint látjuk, csenálta,
Az Sárkány csillagot û keze csinálta,
Dolgi közt ez kevésb, ha ki többit látná,
Több s nagyobb hatalmát valyon s ki tudhatja?”

„Kínt érdemem kívöl reám û bocsáta,
Õ nyavalyám okát mindentõl titkolja,
Û valamíg lelkem szelét bennem tartja,
Az hamisat tûlem senki nem hallhatja.

Igaznak magamat tudom, s annak mondom,
Véletek halálig ebbõl nem tarthatom,
Hamisnak magamat véletek nem mondom,
Noha, ím látjátok, bûnnek kínját látom.

Sõt ártatlanságom ezután sem hagyom,
Míg élek, jó lelkiismérettel lakom,
Légyen bátor hamis, azki nem barátom,
Az pokoléletû, ki nem akarja jóm.

Úrhoz reménsége mint lehet bûnösnek?
Mikor az Úr kéri lelkét az fösvénnek,
Nincs helye Istennél û könyörgésének,
Mikor az szerencse ügyet ejt fejének.

Bízhatik-é, mint én, s futhat-é Istenre,
Hogy marhája elkél, ha Istent gyûlölte?
Isten felel majdan: »Viszlek én jó helyre,
Az Isten dolgiról szép, szent értelemre.«

Ím, mely bölcsek vadtok, és mely rosszul szóltok,
Minden beszédtekben hogy azt mutatjátok,
Hogy ha jámbor voltam, ily kárt miért vallok?
Mert tovább nem láttok, hogy ezt forgatjátok.

Kik Istent nem félik, ilyen û érdemek,
Hogy istentelenek Istentõl így vesznek,
Bár sok fiok légyen, mind fegyverrel vesznek,
Vagy még kenyérben is eleget nem esznek.

Utánok maradtak döggel emésztetnek,
Urokon özvegyek csak könyvet sem ejtnek,
Bár mint az föld pora, annyi pénzt gyûjtsenek,
Bár annyi köntösök, mennyi sara földnek.

Ennyi sok ruháját az jámbor viseli,
Ennyi pénzét neki az ártatlan költi,
Veszõszámba házát, mint az moly épéti,
Mi számra kalibát az kertész felüti.

Temetetlen hever, szeme befogatlan,
Senki nem teként rá, hogy taszítsa sérben,
Sok veszél, mint özön, jõ reá tudatlan,
Éjjel szûrzavarban enyészik látatlan.

Avagy útban egy szél lábáról lekapja,
Azmi veszéltõl félt, mind ûreá hordja,
Mert Isten kergeti, s helyébõl kicsapja,
Kin sok ember tapsol, süvölt, úgy csodálja.”

„Mind könnyû találni ezüstöt, aranyat,
Föld alól és kûbõl vájnak rezet, vasat,
Emberek megjárják az setétnek túlját,
Setét földbõl vájnak gyöngyöt és aranyat.

Elveszik helyekrõl az folyóvizeket,
Öntözik, tisztítják az vájt követ, földet,
Ahol ember nem járt, oda vésznek vizet,
Föld alatt munkával árkolják el ûtet.

Nem különben, mint tûz, föld gyomrán elmennek,
Kinek felén, hátán kenyeret keresnek,
Földbéli kövek közt drága zafírt lelnek,
Aranyport és gostyánt elég tíl-túl szednek.

Soha annak útát sem madár nem nyomta,
Sem az jó szemû sas vagy héja nem látta,
Helyét semmiféle fenevad nem tudta,
Sem az vad oroszlán soha nem találta.

Itt az szikacskûhöz az emberek fognak,
Hegyeket tövökbõl levonsznak, fordítnak,
Az kovacskövekben patakot bocsátnak,
Szemek után mindent rejtekben béh hágnak.

Kis csepp vizet érnek, kin vizet fakasztnak,
Kivel az kövekbõl minden jót kimosnak,
Eszet, bölcsességet de ott nem találnak,
valyon s holott vagyon tehát helye annak?

Helyét s árát annak az ember nem tudja,
Sohol az föld hátán azt meg nem találja,
Az tenger azt mondja, hogy nincsen ûnála,
Semmi kéncs nem elég méltó képes arra.

Úri kéncs, sok arany, pénz, ezüst nem ára,
Az ofír aranyon senki nem válthatja,
Gyémánt, kristály, zafír nem hasonló hozzá,
Az szerecsen topáz sem lehet oly drága.

Mi helyrõl jõ tehát, ember hol találja?
Az bölcsesség helyét valyon s ki mondhatja?
Élõ ember szeme mert sohol nem látja,
Angyalok elõtt is Isten ezt eldugta.

Az megholt sok szent is tudnonk csak ezt hagyta,
Hogy az bölcsességnek csak hírét hallotta,
Mely úton kellene menni ûutána,
Vagy mi helyen vagyon, azt csak Isten tudja.

Nincs több, ki az földnek gyomrába belátna,
Az mi az ég alatt mind igazán tudná,
Isten csak az, azki szél mértékét tudja,
Az ki az vizet is megmérte, számlálta.

Az esõnek rendit s az mennykõnek szabta,
És az bölcsességet régen látta, tudta,
Végére ment, megkereste és kiszabta,
És az embereknek magyarázván mondta:

»Gonosztúl távol járj, az bûnt ne cselekedd,
Az urat, az Istent, minden felett féljed,
Ez ám az bölcsesség, kit én hagyok néked,
Ez mellett bizonyos lehet reménséged.«”

„Régi jó szerencsém vajha most is volna,
Mikor én fejemet Isten õrzi vala,
Fényes gyertyát, lámpást fejemnek tart vala,
Kivel az setétben bátron járok vala.

Az én tanácsomban azmi módú valék,
Mikor én házamnál az Isten lakozék,
Mikor az nagy Isten tûlem nem távozék,
Mikor sok jó szolgám környülem forgódék.

Vajban lábaimat én moshatom vala,
Olajat az szikács patakkal ad vala,
Városon tanácsba ha indulok vala,
Vagy piacon székem kitétetem vala.

Ifjak engem látván félre állnak vala,
Az vének egyszersmind talpra állnak vala,
Urak mind hallgatnak, tûlem várnak vala,
Kezeket szájokon tûlem tartják vala.

Polgárrend is nyelvét veszteg tartja vala,
Úgy mint ha ínyekhez nyelvek ragadt volna,
Mert azki lát vala, vagy szóm hallja vala,
Engemet bódognak minden hirdet vala.

Azért, mert panaszló szegént mentek vala,
Az árvát, az egyest szabadítom vala,
Azért sok nyomorult engemet áld vala,
Sok síró özvegyet örültetek vala.

Tollam süvegemben az igazság vala,
Köntösöm jámborság, kiben járok vala,
Vaknak szeme valék, az sántának lába,
Az idegeneknek s szegényeknek atyja.

Én ha mely per reám semmit nem néz vala,
Jól megtudakoztam s igazítom vala,
Hamisaknak zápját én kirontom vala,
Fogokból az prédát én kivonszom vala.

Fészkemben halok meg, azért már gondolom,
Mint az föveny, annyi jó napomat várom,
Én gyükerem vizen, nem asz ki, azt tudom,
Ért gabnám harmatos, nem asz meg, azt tartom.

Idõm telve tisztem rajtam hagyják vala,
Kezemben kézíjem erõsödik vala,
Szómat becsülettel minden hallja vala,
Az én tanácsomon mind megállnak vala.

Tanácsom szûveket úgy meghatja vala,
Senki visszáltatni hogy nem meri vala,
Mint jókori esõt, engem várnak vala,
Mint aszályban vízre, szájok tátják vala.

Sõt ha trufáltam is, valóra vélik vala,
Alább az tréfáért sem becsülnek vala,
Ha mikor nyájason köztök lakom vala,
Engem az fûhelyre felültetnek vala.”

„Az mint hadban király, köztök én úgy laktam,
Én mind az sírókat megvidámítottam.
De most oly ifjaknak csúfságokra juttam,
Kiknek az atyjokra ebemet sem bíztam.

Pásztorim is ezek nem lehettek volna,
Idejefogyottak, alig tengnek vala,
Szükségben, drágában el-kifutnak vala,
Az pusztán csikézve hasok töltik vala.

Imitt-amott málvát, csalánt szednek vala,
Kenyér helyett fagyükeret rágnak vala,
Mert mint annyi latrot, minden ûzi vala,
Mint olyan orvokra, minden kiált vala.

Ez okon partokban, lyukban laknak vala,
Kûszálban, barlangban úgy lappangnak vala,
Bokrok között ríva zsugorognak vala,
Az semmirekellõk alig élnek vala.

Nemtelenek, rosszak, kiknél hitvánb nincsen,
Kik azt sem érdemlik, hogy élnének földen,
Most ezek engemet költöttek énekben,
Rólam csúfolódnak, én vagyok nyelveken.

Távol járnak tõlem, oly igen utálnak,
Csaknem arcol pöknek, oly rútol károlnak,
Mert Isten engedte, tõlem ne tartsanak,
Isten nyilaitól nagy sebekben látnak.

Inasok orcátlan rám kelnek, taszítnak,
Úgy essem, meghaljak, reám úgy ostromlnak,
Utamat elfogták, egyaránt fárasztnak,
Mert nincs, ki segétsen, azért meg is bírnak.

Azmint törött falon, reám úgy sietnek,
Csoportonként ezek törés után ütnek,
Ez felett bennek is sok, kitûl rettegjek,
Ki életem ûzi, mint felhõk az szelet.

Kibe lekem búsol, forog ide-tova,
Nyugonnom, lám, semmit nem hagy az nyavalya,
Testemet, lelkemet oly igen furdalja,
Inamat szüntelen, mint az féreg, rágja.

Az veszél, mint köntös, testemet belepte,
Bennem sohol ép nincs, más én húsom színe,
Isten vetett sárban, kiben ruhám festve,
Porrá, hammá váltam, színem, mint föld színe.

Sõt már ha panaszlok, Isten meg nem hallgatsz,
Ha penig veszteglek, hozzám ide nem látsz,
Velem kegyetlenül, mint egy ellenség, bánsz,
Karod erejével oly erõsen rontasz.

Úgy, mint égen csüggõ, csak héában rúgok,
Inam úgy megvágtad, mint szelen, fenn mozgok,
De tudom, megnyugszom, azmikor meghalok,
Azmely ház mindent vár, abba mikor jutok.

Koporsómat, hiszem, az Isten nem bántja,
Holta után jaját senki nem kiáltja,
Lám, az nyomorultat lelkem megsiratta,
Az szegények ügyét, tudod, lelkem bánta.

Ugyan rám jött azért az veszél s az setét,
Mikor én világot várnék és fizetést,
Ím, belem forr, eped, kire nincsen színem,
Nyomorult üdõben fejem, ím, mint veszett.

Ím, megfeketedtem, de nem az hév miatt,
Nép közt gyászban járok, kiáltom nagy búmat,
Kiben én rokonlom az vad sárkányokat,
Barátimnak tartom az struccmadarakat.

Dobom, lantom fordult és hegedûm búra,
Minden vigasságom keserû sírásra,
Mert bûröm, mint holt szén, testem fõ annyéra,
Tetemem megaszott, oly nagy testem kínja.”

„Két édes szememmel kötöttem ily frigyet,
Hogy meg se tekintsem én az szép szüzeket,
Mert ha vétek, tudom, Isten mivel fizet,
Kész pokol az helye annak, ki bûnt szeret.

Utamat û tudja és minden dolgomat,
Lépésemet tudja számán és nyomomat,
Tudja, ha álnokol viseltem magamat,
Tudja, ha gonoszra futtattam lábamat.

Engem igaz fontba és dolgomat vesse,
Tökéletességem, akarom, mértéklje,
Szûvemet ha szemem az útról elvitte,
Valamit én vétek, bátor azt más egye.

Valami makulán ha kezem ragadott,
Ha lestem ajtaján valamely jó társot,
Ha más neje után az én szemem hajlott,
Ágyam szeplõjével valljam azon átkot.

Azért, mert az bûnért nagy halált érdemlek,
Oly tüzet, azkiben mindenemmel vesszek,
Mert az férfi bosszús, gyermeki kétesek,
Más neje ocsmányol, és szent rendet törek.

Leányom vagy szolgám ha bíróhoz intett,
Igazát ha meg nem adtam, mikor megnyert,
Isten mikor felkel s rákérd, mit feleljek,
Ha az ki az szolgát, engem is teremtett.

Erõtlen igazát hogyha megtartottam,
Özvegyek szemeit sírással rontottam,
Ha az én étkemet más nélkül felcsaptam,
Az árva szegénnek részt abban nem adtam.

Nem volt irgalmasság, sem volt együtt velem,
Ha anyám méhébõl vele nem születtem,
Mezételent láttam, meg sem keserültem,
Ha nem áldott engem, hogy testét befedtem.

Sanyargattam árvát, vertem, fenyegettem,
Tudván, hogy bírámtól nincs semmi félelmem,
Vállamból kiessék lapockatetemem,
Karomtól elessék bátor öklöm, kezem.

Nekem az Istentûl mindenkor félelmem,
Ki ellen erõmet semminek ítélem,
Bizodalmam kéncsben soha nem vetettem,
Uraságon, marhán soha nem örültem.

Égen az szép napot, holdot hogy megláttam,
Szépnek oly bolondul soha nem gondoltam,
Kezem megcsókolván, hogy én azt imádjam,
Kivel az felséges Istent megtagadjam.

Kiért az Istentõl halált érdemlettem,
De lám, csak az Istent igazán tiszteltem,
Ellenségem kárán soha nem örültem,
Sõt hogy azt átkoznám, nyelvem sem emeltem.

Úgy gyûlölték ugyan én ellenségimet,
Hogy barátim foggal rágták volna ûket,
Nem hadtam az utcán halni az idegent,
Nem rekesztettem ki az járókelõket.

Én, Ádám módjára, bûnnel el nem futtam,
Vétkem palást alá kebelbe nem dugtam,
Az nép szemét, szavát mert nem általlottam,
Házamból, mint igaz, bátron én kijöttem.

Az én feleletem vajha meghallaná,
Azt kívánnám, ugyan velem disputálna,
Vetekedésünket bátor fel az írná,
Azki most kárhoztat, akárkitek volna.
ugyanaz a kéz javítja erre: ítéltem

Tisztesen én ûtet vállamon hordoznám,
Ûvele fejemet én úgy koronáznám,
Minden nyomom felõl én számomat adnám,
Úri módon vele dolgomat traktálnám.

Kire ha én földem panaszol énreám,
Ha sír az szántóföld és szántó miattam,
Ha minden földemnek árát meg nem adtam,
Ha az jövedelmet ingyen eltakartam.

Urát, ha mely földnek vertem, kesergettem,
Béresem, jobbágyom ha szertelen ûztem,
Búza helyett tövist teremtsen én földem,
Árpa helyett konkolt. Mostan ez beszédem.”

Igazságát szent Jób ezképpen támasztja,
Hogy bûnéért szenved, soha azt nem vallá,
Kiért vakmerõnek három barát mondá,
Azért többet hozzá nem szóla, elálla.

Dicséretes ifjú, Elihu bosszulja,
Hogy szent Jób magát felettébb igazítja,
Ha mindenkor igaz az Istennek dolga,
Hadná alább szavát, tûle azt kívánja.

Kisebb mindeniknél, azért mind hallgatá,
Míg beszédét szent Jób barátival nyújtá,
Bánja, hogy egyiknek sincs elég jó oka,
Kivel Jóbot rontsa, bûnét megmutassa.

Úgymond: „Mint legkisebb szólni még általlám,
Hogy mi tessék nekem, vének közt megmondjam,
Mert hogy idés szóljon, illik, azt gondolám,
Csak az vének értnek bölcsen, én azt tudtam.

Értem immár, hogy Isten hordozza az észt,
Isten lelke tészen emberek közt bölcset,
Tudom már, hogy nem ért az tanolt is mindent,
Látott, hallott vén is nem tud ítéletet.

Azért én szómat is halld meg és okomat,
Eddig figyelmesen hallám mind szótokat,
Mind fülemben szedem okoskodástokat,
Mivel rontanátok ez beteg válaszát.

Nem szól egyitek is, azhová kell, oda,
Szótok az Jób szavát meg sem hamisétja,
Nem mutatátok meg, hogy Úr bûnért bántja,
Hát ne mondjátok, hogy ember ne búsítsa.

Íjét és beszédét reám Jób sem húzta,
Az ti szótok szerént én sem állok reá,
Ím, mind elijedtek, ím, szavok elhagyta,
Elkölt az ok tûlök, mert Jób elnémétá.

Mivelhogy nem szólnak úgy, mint reméllettem,
Nincs mit felelniek, úgy állnak, ismérem,
Szerem, erõm szerént megmondom értelmem,
Ellened mit tudok, érts meg immár tûlem.

Az én szûvem bennem nagy beszéddel rakva,
Kitõl belem poffadt, kitör ez világra,
Mint must az edényben, ha nincs lélekcsapja,
Így ha nem szólhatok, szûvem szó fakasztja.

Azért szorosságát szûvemnek tágítom,
Senki személyét én itt meg sem gondolom,
Hízelkedést ne várjatok, mert nem tudom,
Ha kedvért szólok is, Úr kezét rám várom.”

„Érts meg azért már, Jób, minden beszédemet,
Ím, megnyitom számat, megoldom nyelvemet,
Tiszta szûbõl tisztán ejtem beszédemet,
Hallgass ajkaimtól szép tiszta értelmet.

Gyarló ember vagyok, kit Isten teremtett,
Élettel, lélekkel, mint téged, szeretett,
Megfelelhetsz tehát, s felelj meg, ha lehet,
Ütközzél és álld meg én velem az ügyet.

Romló sárból én is, mint te, csenált vagyok,
Istent hívod perbe, érte, ím, felállok,
Nem rettegsz éntûlem, mert nem Isten vagyok,
Hogy meg ne felelhess, tekintve sem ártok.

Azt mondád, úgy tetszik, mert fülem így hallá:
Hogy noha büntelen, ártatlan vagy s tiszta,
De ellened Isten okot fogott volna,
Hogy mint ellenséggel, te veled úgy bánna.

Két lábodat azért kalodába csípte,
Minden utad, költéd, hogy eltekintette,
Megbocsáss, hamis ez és bûnnek egyike,
Vedd eszedben, ennek mit mondok ellene.

Ugye, hogy embernél nagyobb az Úristen,
Mit perlesz hát, mintha számot adsz kételen?
Hogy minden dolgáról okot, számot vessen,
Holott, ha semmirõl sem ad, szabad leszen.

Egyszer szólott Isten, azt meg sem másolja,
Az ottan álmunkban megent fülönk nyitja,
Nyavalyáink okát elpecsétli, dugja,
Hogy okát, miért ver, ember ne vizsgálja.

Az embert szentségtõl avval û megfosztja,
Hogy Istent kövesse, és nyakát lehajtsa,
Kiért koporsótúl Isten ûtet ója,
Ez veszélyben szinte halálnak ne adja.

Töri minden tagját, kór ágyában rontja,
Úgy, hogy minden ételt û gyomra utálja,
Testét elrothasztja, hogy megváltoztassa,
Semmi tagját helyén épen nem marasztja.

Immár hogy ajakán volna futó lelke,
Halálra vonagik, nincsen reménsége,
Ezer közül, ha egy jó angyal jû mellé,
Ki az beteg személt tisztirõl megintse.

Nem ereszti Isten szinte koporsóra,
Bûnéért az tûrést elég néven tartja,
Testét egy ifjúnál szebben megújítja,
Sõt ifjú üdõre az embert fordítja.

Drága állapatját kegyesen megadja,
Könyörgését hallja, színét rajta tartja,
Örömre fordítja, immár szentnek híja,
Az sok veszél után végre igazítja.

Emberek közt ember ûmaga is, vallja,
Hogy bûnéért méltán Isten lakoltatja,
Sõt bûnéhez képest kevéssel bántotta,
Mert halált érdemlett, kire nem bocsátta.

Sokszor embert az Úr ezképpen forgatja,
Hogy az koporsótól, veszéltõl meghíja,
Életre, világra hogy ismét támasztja,
Úgy, hogy önnönmaga hálaadva vallja.

Úgy szólj, hogy beszédem elõtted végezzem,
Mert hogy magad mentsed, ugyanazt keresem,
Ha lehet, tégy választ, no, immár énnekem,
Ha nem lehet, hallgass, míg tanít bölcs lelkem.”

„Paraszt és bölcs szólást az fül hall és választ,
Étel ézit az ény érez, ítél és lát,
Azért már ti bölcsek, halljátok én szómat,
Eszesek tanolják én tanításomat.

Értsük meg mi az jó, az igaz mi légyen,
Ugyanúgy forgassuk, mint egy törvényszéken,
Azt mondja nekünk Jób, hogy szenved bûntelen,
Hogy igaz emberen az Isten kegyetlen.

Reméllett Istentûl jót, de megcsalatott,
Isten nyilaitól bûntelen megomlott,
Valyon hol találunk mást, ily bolond Jóbot,
Ki ily hitván vallást és tudománt szokott.

Veszett, gonosz latrok társaságát tartja,
Istentelenekkel û magát forgatja,
Mindazáltal kínját méltatlannak mondja,
Búsul, hogy az Urat û meg nem láthatja.

Eszesek, azért ti hallgassatok szómra,
Hamisnak az Urat, no, senki ne szidja,
Sõt igaz jutalmát mindennek û adja,
Hasznát ki-ki veszi úgy, mint magát tartja.

Nem hamis, hogy az jót az Isten megrontja,
Ki földet teremté, az emberre bízá,
Ha lelkét embertõl, ha mástól kívánja,
Tehetségét teszi, ha ismét elrontja.

Immár ha mi eszed vagyon, hallgass ide.
Lehet-é, hogy az Úr igazat gyûlölje,
Azki mindent jól köt, valamin jár keze,
Gondot ez világra vagy hogy viselhetne?

Ehhez bûnt hogy mondhatsz, ki mindennek ura,
Ki senkitõl nem tart, személyét sem látja?
Ha királ is lator, û latornak mondja,
Az semmirekellõ urat rossznak híja.

Nagy személt egyaránt s az kicsént tekinti,
Féltében, mint ember, dolgát el sem rejti,
Az dúst az szegénnel feljebb nem becsüli,
Mert az û bölcs keze mind az kettõt szerzi.

Sokan éjfélikor hertelen meghalnak,
Sok nemes urakhoz egy újjal sem nyúlnak,
Emberek dolgihoz mert nagy szemek látnak,
És minden nyomokra az mennybõl vigyáznak.

Dugja, rejtse magát az lator setétben,
Nincs oly homály, hová az nagy szem ne nézzen,
Nem engedi, vele hogy ember pereljen,
Hol semmi dologhoz bizonság ne kelljen.

Urakat û veszt el, szántalan fûrendet,
Mást teszen fel ottan bölcsen azok helyett,
De napfényre hozza az û életeket,
Teggyék, hogy hertelen méltán ölte ûket.

Büntet sok szem elõtt némely személyeket,
Azért hogy elhadták Istennek törvényét,
Nem tartották ésszel minden szent törvényét,
Mert az égre küldték szegények keservét.

Isten ha csendesét, zûrzavart ki tehet?
Ha színét elrejti, szemében ki nézhet?
Sok latrot felültet vagy, ha tetszik, levet,
Kivel népet büntet vagy kegyesen szeret.

Az Isten mondhatja csak ezt: »Megengedtem,
Ezúttal nem bántlak, menjél, ne félj tûlem.«
Mondd meg, Jób, én szómban ha mit elfeledtem,
Nem vétek ellened, vagy mondd meg, ha véttem.

Mire ne vessem meg imezt, s amazt jóljam,
Mint te vetekedel, ha mit tudsz, hadd haljam,
Más eszes vetõdve, tudom, szólna hozzám,
Szó után megvárná szómat, ha kívánnám.

De lássátok, kérlek, ez Jób mely goromba,
Gondolatlan esék s bolondul û szava,
Kit én úgy fárasztok szóval disputálva,
Hogy ily latrok elõtt û szavát meghíja.

Egyébként û bûnét soha nem isméri,
Benne tovább mégyen, tovább rakja, gyûjti,
Minket, ily barátit latrozza, neveti,
Isten ellen csacsog, és bajra ingerli.”

„Ugye hogy azt tartod, hogy igazb te pered,
Hogy nem az Isten-é mostan te ellened,
Hogy jámborságodra Isten nem tekintett,
Hogy semmit nem használt ártatlan életed?

Szemléld el az eget, magasabb náladnál,
Ha lator léssz, sem téssz Istennek kárt azzal,
Ha jámborul élsz is, az neki nem használ,
Mi kél te kezedtûl Istenhez mindazzal?

Azki ember, mint te, annak lehetsz jóval,
Csak embernek ártasz, ha gonosz vagy, azzal,
Sokak mennyi bosszút látnak urak által,
Mennyit síjnak-ríjnak keserû panasszal.

Ríva, panaszolva sem emlétnek Istent,
Mondván: »Hol vagyon az, ki minket teremtett,
Ki szánkba búban is adhat víg éneket,
Ki minden állatnál bölcsebbé tött embert?«

Bûnösök panaszát azért meg sem hallja,
Kegyetlenek jármát tûlök le sem hányja,
Mert bûnösök szavát az Isten utálja,
Gondold, ha fejedet bûnödért nem látja?

Immár ahol mondod, hogy Istent nem látod,
Törvént találsz nála, ha ûtet megvárod,
De nem bûnöd felett ostorát kóstolod,
Tehát vakmerõség ellene csácsognod.”

„Tûrj még egy kevéssé, hadd beszéljek többet,
Vagyon még beszédem az nagy Isten mellett,
Én tanításomat hozom nagy messzünnet,
Igaznak mutatom az én teremtõmet.

Egész, igaz, tiszta, ép az én beszédem,
Igaz tudományból veled igyekezem,
Mely hatalmas felség, oly bátor az Isten,
Nem oly félénk, hogy nagy latorral jól tegyen.

Róla tudnod adja, ût mire tartotta,
Szegény jószágát is majd kiszolgáltatja,
Sõt az jámborokról szemét sem fordítja,
Úgy, hogy királyokká örök székben rakja.

Azmikor nyomorú tõrben, láncban esnek,
Azt mutatja, hogy az jutalma bûnöknek,
Fülök rántva inti, hogy jóra térjenek,
Hagyják el elõbbi dolgok, s jók légyenek.

Ezek ha engednek s az törvényhez térnek,
Idejeket szépen töltik, és megnõnek,
De ha nem engednek, keze miatt vesznek,
Véletlen veszélbe bolondságból esnek.

Kettõs szûvõ népek magok miatt vesznek,
Hogy nyavalyájokban az Úrhoz menjenek,
Az bolond tobszódók még ifjanta vesznek,
Hamar halál zsoldja az buja életnek.

Viszont az térõket az Úr szabadítja,
De az nyavalyákkal fülök jól megrágja,
Fédet is tömlöcbõl bû mezõre hozza,
Kazdag asztalodat csendesen megadja.

Úr felõl ezután ha ítélsz hamisat,
Az törvény, az igaz megkap, úgy megforgat,
Hogy sem gazdagsággal nem menthetd magadat,
Sem nagy kéncsbírással, s ott veszted dolgodat.

Semmit nem fog kéncsed, aranyad, hatalmad,
Ha ismét vétkezel, nem válthatd meg magad,
Ne járj latrok után, hogy szakadjon nyakad,
Mint azoknak éjjel hertelen megszakad.

Inkább nem hogy ûtet te hamisnak mondjad,
De minden dolgait, illik, magasztaljad,
Kit minden emberek becsülnek, hallgatnak,
Kit távol, mint királt, hisznek és imádnak.

Sokképpen nagy az Úr, ideje szántalan,
Sok járása, dolga tõlönk tudhatatlan,
Lá, hogy felül vizet csepegtet szép lassan
Û gõzibõl, és foly az egész föld hátán.

Ki érti, isméri ez felvont egeket,
Úr sátora alatt terjedt fellegeket,
Kikkel û elfogja földtûl az nap fényét,
Kiktõl nap nem éri az víznek fenekét.

Ezek által büntet bûnös országokat,
Ezek által nekünk nevel bû gabonát,
Köddel, mint tenyérrel, fedi nap világát,
Ki ellen nagy felhõt nagy sûrõn felállat.

Ráizen, és ködöt támaszt az fény ellen,
Az fény megharagszik az rákölt köd ellen,
Szûvem elvész û rettenetes dörgésén,
Az Isten szájától jövõ csatén-patén.”

„Nincs helyén én szûvem, hallván az csattogást,
Halljátok az Úrnak iszonyú nagy szavát,
Az egész ég alatt futó ropogását,
Minden föld határán rettentõ villámát.

Ily világa után nagy zajjal ropogtat,
Az zaj után záport követ, jeget bocsát,
Csak errõl is ember bizonyost nem tudhat,
Hát nagyobb dolginak titkában sem hághat.

Télbe hónak mondja, hogy az földre essék,
Záport, sebes esõt, hogy minden elbújjék,
Barlangban sietnek az barmok, az fenék,
Hogy hatalmát, dolgit emberek így értsék.

Ki szaván Dél felõl háború szél támad,
Felszéllel dér leszen, az víz jéggel befagy,
Û fényétõl az köd elfut és helyet ad,
Az Úr szaván forog és egyet-mást támaszt.

Akármit parancsol az Úr az felhõknek,
Az nagy kerek földnek akár küldje ûket,
Akár küldje ûket, hogy nagy kárt tegyenek,
Akár, hogy ez földön jót cselekedjenek.

Úr csodáit azért nézzed s vedd eszedben.
Tudd-é, mikor ül fel az Úr az felhõkre,
Mikor fénlik û szovárványa kezében,
Miért, hogy nem mind egy ennyi felhõ színe?

Sok bölcs csodájának tudd-é mesterségét,
Ruhád mitõl meleg, hogy délre felderét,
Vele te vonád-é vagy öntéd az eget,
Ily merõn, ily simán, hogy úgy tetszik, ûtet?

Sõt taníts mindenrõl, s az Úrról mit mondjunk,
Mert mi tudatlanok hozzá nem foghatonk,
Jól sem esik, ha mi ily felséggel szólunk,
Sõt fénye megemészt, hogyha tudakozunk.

Az nap fényét ember szembe nem nézheti,
Mikor az ég tiszta, egy felszél megsepri,
Az Istennek fényét inkább nem isméri,
Ily felséggel tehát nem jó versengeni.

Mindenható ám az, kit meg nem foghatunk,
Erõs, igaz, nagy, szent, kit számra ne híjunk,
Csak mindnyájan tûle féljünk s igen tartsunk,
Kit egy agyas sem lát, tehát mi sem látunk.”

Forgószélbõl az Úr Jóbot megszólítá:
„Ki beszél ily pórul, szava mely goromba,
Az nagy bölcsességet beszéddel ki rontja?
Titkos tanácsomat több homályba hozza.

Ím, kérdeszlek én is, felelj meg énnekem.
Öveddzél emberül, no, mond meg ezt nekem,
Hol valál, mikor én az földet teremtém,
Vagy fundamentomát hogy földnek megvetém?

Tudd-é, ki méré meg rúddal az nagy földet,
Ha tanoltál, mondd meg, ki vötte mértékét,
Mire tötték alól az föld talpja kövét,
Ki tötte le és hol az û szegletkövét?

Ki dolgán tapsoltak akkor az csillagok,
Kit dicsértek azon mind az szent angyalok,
Ki hagyja, hogy tengert rekesszék az partok,
Mihelt vizek lõnek, kitõl lõn határok?

Úgymint köntöst adék, sûrõ ködöt reá,
Neki törvént mondék, kihez magát tartja,
Szoros kaput hagyék, kin kûvöl ne hágna,
Mondék: »Csak eddig folyj, lábidnak ez célja.«

Éltél-é, hogy az holvalnak parancsolék,
Vagy idédben helyet az hajnalnak adék,
Hogy az földnek szélét érje szárnyaival,
Hogy latrok bújának, mihelt û jû nappal?

Bûnösök, mint ruha, öszvezsugorodnak,
Mint pecsét szakasztva, világnál kilátsznak,
Az û világoktól, az éjtõl távoznak,
Bátorságok, karjok semmit nem szolgálnak.

Értél-é valaha tenger fenekében,
Jártál-é az víznek legalsó mélyében?
Néztél-é valaha halál kapuján be,
Mentél-é az szörnyû setét ajtaján be?

Az föld széles voltát mondd meg, ha megláttad,
Setéthez mely út jár, hol lakik az világ,
Ûket határokban, hogy hon tapasztaljad,
Házokhoz mely úton mégy, mondd meg, ha tudod.

Tudtad-é hogy léssz még, hogy élsz és rísz sokat,
Tudd-é, az kõesõ-, hótartó kasokat,
Kit én hátratartok, kivel én latrokat,
Mikor megindulok, verek hamisakat?

Útát az világnak, tudd-é, hol hasad el?
Vagy melyfeleé indol az napkeleti szél?
Ki hasít szápornak utat, hogy folyjon el?
Az dörgõ villámnak ki ad utat széllel?

Sovány, puszta földet, kit senki nem lakja,
Ki zöldét esõvel, ki tészen bujává?
Az égi harmatnak de vagyon-é atyja?
Az csepegõ harmat, mondd meg, ki magzatja?

Ítéled-é, az jég ki méhébõl termett,
Vagy az égi harmat, úzmaráz mi nemzet?
Ki fagylalja kõvé, keménnyé az vizet,
Ki alól hígan foly, feljül bír nagy terhet?

Jámbor, megfoghatd-é te az Fiastyúkot?
Vagy kibocsáthatd-é az dér Kasza húgyot?
Vehetd-é elõ te az Hajnalcsillagot?
Bírod-é az Göncölt vagy az több csillagot?

Oztán az ég dolgát, tudd-é, és járását?
Megmondhatd-é földön, annak rendtartását?
Hagyhatd-é felhõknek, hogy légyen nagy harmat?
Tehetd-é, ha mondod, hogy zápor légyen rád?

Bocsáthatsz-é felül villamást, mennykövet?
Ki adta emberben az szép bölcsességet,
Az szûbe ki tötte, helyeztette az észt,
Ki szabta ily bölcsen az rendtartó eget?

Palaszkját az égnek, ködnek ki fakasztja?
Vagy ki sotulja be, hogy vizét benntartsa?
Az mikor az földrûl az vizet kitiltja,
Az földet keménnyé tészi és vastaggá.”

„Rendelsz-é te ételt az kölykös vadaknak?
Tehetsz-é eleget gyermekoroszlánnak?
Mikor barlangjokban prédára vágyódnak,
Kereshetsz-é elég prédát az anyjoknak?

Ítelt ki szolgáltat az hollófiaknak,
Hogy nagy éhen, árván Istenre kákognak?
Tudd-é az vad bakok mikorba fiaznak?
Tudd-é az szarvasok miképpen vajusznak?

De mondd meg, hány havig hasokban hordoznak,
Mondd meg jó számvetve, mi üdõn fiaznak,
Mint hevernek, mikor terhektõl megválnak,
Mely nehezen élnek, s akkor mit csenálnak?

El-felnõnek fiok, gabonán elhíznak,
Anyjokhoz sem térnek, hogy egyszer elválnak.
Szabadságot ki adott az vadszamárnak,
Hogy nyeregben, fékben ne szolgáljon másnak?

Mi, én engedtem meg, hogy légyen magának,
Sovány aszály földét lakja az pusztának,
Csak foggal vigyorog az városiaknak,
Semmi kiáltását nem hallja pallérnak.

Keresi hegyek közt életét, abrakát,
Mindenféle zöldet észik, nem vár szénát,
Hiszed-é, hogy kornist ember szolgáltathat,
Tudd-é, ha megszokja az az te jászlodat?

Oztán hogy rajta szántsz, foghatd-é járomba,
Utánad boronát von-é barázdában?
Hogy oly igen erõs, bízhatol-é abban,
Véled-é ha foghatd dologra hé nyárban?

Érthetd-é, ha búzád béhordhatod rajta?
Szebb-é vagy képesb-é az strucc kamel szárnya,
Hogy nem az esztrágnak szárnyabeli tolla?
Ha amaz földön toj, oly igen goromba.

Porban ottfelejti tojását, elhágyja,
Nem érti, hogy lábbal minden megtapodja,
Fiát oly kegyetlen, mint nem övét, tartja,
Nem fél, hogy semmiben kél minden munkája.

Tudjad, hogy ût ésszel az Isten nem látta,
Esztrág bölcsességet ûneki nem adta,
Mikor naggyá lészen, ha kél szárnyra, lábra,
Az lovat s az lovast egyaránt csúfolja.

Az lónak te adsz-e hadra bátorságot?
Vagy serényt, nyerétést, avagy kemény nyakat?
Ijesztheted-é el, mint egy félénk sáskát,
Ki attól szebb, mentûl nagy szörnyebben fúhat.

Körmmel vermet szakaszt, ugrik nagy erõsen,
Holtig elõsiet, fegyverre úgy mégyen,
Mintha kacag, nyerét az rettentõ ügyen,
Ha sebben esik is, de hátra nem mégyen.

Ugyan szíj környüle, rajta az nyíl s puska,
Villog az sok szablya, kopja, hegyes dárda,
Annyi csatén-patén földet fennen hányja,
Nem retteg, mikor az trombitaszót hallja.

Inkább az trombita szavát alig várja,
Még távol az harcot, az nagy zajt szagolja.
Te eszeddel lött-e, hogy repül az kánya,
Hogy szárnyát az ölyû dél felé mozdítja?

De terajtad áll-é, hogy sasok fenn járnak,
Magas kövön laknak, fészket oly fenn raknak,
Onnan prédát néznek, fészkekben vért hoznak,
Valahol dög esik, oda sokan szállnak?

Ebbõl mondd meg, ha ki Istennel száll perbe,
Valyon s teheti-é, hogy ûtet megnyerje?
Az ki Isten ellen elméjét emelte,
Valyon, az mint kezdte, mondhat-é ellene?”

Monda Jób: „Ily veszett, néked mit feleljek?
Számat csak befogom, rá lakatot vetek,
Ha ez egyszer szóltam, többé nem versengek,
Megbocsáss csak, másszor ellened nem kélek.”

Sûrõ forgószélbõl ismét az Úr szóla:
„Öveddzél emberül, felelj minden szómra.
Tehát te támadsz-é az én igazomra,
Kárhoztatsz-é engem, hogy te légy igazzá?

Erõd, karod, ha oly, azmennyi Istennek?
Ha szód olyan dörgõ, mint az nagy fellegnek,
Ottan nevezd magad mennyei felségnek,
Adj kellõ koronát, köntöst te testednek.

Dühüs haraggal öld te ellenségedet,
Nézd el és veszesd el az sok kevélyeket,
Verd az földhöz, mint én, istenteleneket,
Süllyeszd el helyekben az nagy bûnösöket.

Tedd ezt, s ottan mondlak téged fel Istennek,
Oltalommal lehetsz más nélkül fejednek.
Nézd az elefántot, kit veled teremték,
Mint az ökör, barom, szénát, füvet eszik.

Erõs û oldala, köldöke, ágyoka,
Mint egy nagy cédrus fa, ha farkát felhúzza,
Sokágú ín benne az farka utólja,
Mint megannyi érccsû, oly vastag û csontja.

Merõ csontja penig, mint annyi vasrúdja,
Úgyhogy Istennek fû teremtett állatja,
Semmi nincs világon, ki ûtet megbírja,
De ki teremtette, csak az levághatja.

Puszták, hegyek neki abrakot teremtnek,
Hol az barmok játsznak, elõtte sem félnek,
Árnyékos fák alatt aluszik s víz mellett,
Tóba, nádba, fûzbe nyugodalmat szeret.

Oly torokkal iszik, úgy nyeli az vizet,
Úgy tetszenék, egyszer elapaszt egy vizet,
Nem az, hogy émette megfoghatnák ûtet,
Pórázon, orránál fogva vinnék ûtet.

Reméled-é, hogy horogba kivonhatod,
Vagy nyelven kötvén az cetet elnyomhatod?
Azt hiszem, orrában szigonyod vághatod,
Vagy pofán dárdával általlikoszthatod.

Elõtted, azt hiszem, könyörög, engesztel,
Hogy ne bántsad, úgy kér sok szép lágy beszéddel,
Szerzõdni fog veled, hiszem, örök friggyel,
Hogy fogadd szolgáddá örök szegõdéssel.

Köthetd-é meg ûtet leányid elejben,
Mint egy madárkával játszhatol-é véle?
Hiszem, sok társaság kivonssza az földre,
Vagy ebédet szerez, vagy osztozik véle.

Oztón az bûrével megtölthetd-é kasod,
Avagy az fejével halászó csolnakod?
Ha oly nagy, hogy képét te meg nem mondhatod,
Oly rettenetes, hogy soha meg nem bírod.

Nem ütközik többször, azki egyszer bántja,
Mert miatta elvész, ha egyszer búsítja,
Csak megtekéntse is, ûmagát elhágyja,
Senki ne remélje, bárhogy ût megbírja.”

„De ha felkölteni ût senki nem méri,
Magát hát ellenem valyon ki vetheti?
Ki tött több jót velem, hogy köszönjem néki?
Ha enyim ég alatt az föld, élet, halmi?

Ím, megmondom Cetnek egy néhány csodáját,
Szertelen erejét, szép szerét, állását.
Ki nyitja fel neki csak ruhája szárnyát,
Ki tátja fel száját, ki vet abba szablát?

Torkának kapuját valyon s fel ki nyitja,
Ha oly rettenetes körös-körül foga?
Mint hadban nagy erõs paizs, minden haja,
Szoros minden hajnak öszvefoglalása.

Az mind egymást éri, úgy, hogy szél sem hatja,
Mind egymásra rakva, egymást sem tágítja,
Ha ftrüsszent, gõzölög s láng esik utána,
Két szeme oly piros, mint hajnal világa.

Pokol torka torka, mert láng jõ ki rajta,
Mint lángoló vastól, úgyan jár az szikra,
Mint az forró üstöt, orrát oly gõz járja,
Égõ szemmel zúg, fú, lánggal rakva szája.

Erõs nyaka, kivel mindent ronthat, bírhat,
Teste húsa nem reng, merõ, kit nem mozgat,
Szûve, mint malomkû vagy szikács, oly vastag,
Mikor õ megmozdul, minden szava fogtat.

Semmi û ellene páncél, tõr, kópia,
Az vas rajta úgy fog, mint az gyenge polyva,
Erõs acél rajta olyan, mint rothadt fa,
Ha kovával ütik, semmi, mint egy szalma.

Tõled semmit nem fut, ha nyíllal lûsz hozzá,
Az erõs számszirígy annyit árt, mint szalma,
Nevetség csak nála az erõs vasdárda,
Hegyes kûszál ágya, neki mint egy párna.

Ingva û az tengert úgyan felforrasztja,
Mint az fazék vizet az tûz megbuzgatja,
Mozsárba sok füvet ember mint megrontja,
Mindenekkel tengert az cet úgy zavarja.

Sétálva tengeren oly nagy nyomát hagyja,
Hogy nagy fejér tajték az tengert befogja,
Nincs az egész földön semmi állat mása,
Mert senkitûl nem fél, Isten úgy csenálta.

Hegyni magasakat marconáknak tartja,
Erejéhez képest, mint semmit, úgy látja,
Mind királya annak, ha mi magát bírja,
Minden teremtett felett magát alítja.”

Az Úrnak ezekre Jób ezképpen szóla:
„Tudom, mindent tehetsz, senki nem állhatja,
Szándékod eleit kéz meg sem tarthatja,
Senki semmi titkját tûled nem dughatja.

Értetlen az, az ki felõled azt vallja,
Hogy nincs ide gondod, nem nézsz ez világra,
Azért az mit mondék, nem értettem vala,
Mert az te sok csodád elmém felett vala.

Kérlek, azért halld meg egynéhány beszédem,
Az min kételkedém, megbocsáss énnékem,
Mert rólad, ki voltál, csak hallott volt fülem,
De immár bizonnyal téged ismér szemem.

Vétkeztem ellened szómban, s igen bánom,
Magamat verhetném, magamra haragszom,
Ím, porba, hamuba magamat alázom,
Megbocsásd bûnömet, mert látod, mint bánom.”

Ott az Úr beszéddel tére Elifázra:
„Haragszom tereád és az két társodra,
Mert oly jót felõlem egyiktek sem szóla,
Mint Jób, az én szolgám, noha ily kínt láta.

Lássátok meg azért, végyetek hét tulkot,
Adhattok szolgámnak, Jóbnak még hét bakot,
Ti bolondságtokért tégyen áldozatot,
Û kedvéért nyújtok néktek bocsánatot.”

Felvivék szent Jóbhoz azok az barmokat,
Jób megengesztelé barátihoz Urat,
Róla is elvevé az Úr az nyavalyát,
Minden kárért neki úgy ada kétannyit.

Gyógyulása híre hamar kiterjede,
Sok rokoni, baráti látni hozzá méne,
Vendégségbe Jóbbal minden örvendeze,
Minden vígasztalá, Jóbot örülteté.

Ám sok jó barátja megajándékozá,
Arannyal, eszüsttel, pénzzel Jóbot látá,
Azután több jóval az Úr Jóbot áldá,
Kitûl neki lûn tizennégyezer juha.

Nagy sereg tevéje, mert hatezer száma,
Ezer jármos ökre s megannyi szamara,
Hét szép legény fia s három szép leánya,
Jemina, Cassia és Kerenhapukka.

Gyengék ezek s szépek, mert nem vala mások,
Egész az országban hozzájok foghatók,
Kiknek fiai közt oszlást ada atyjok,
Egyaránt osztoznak, noha leányágok.

Ezután Jób száznegyven esztendõt éle,
Fiait, unokáit negyed ízig éré,
Addig éle, hogy életét megeléglé,
Kellõ vén korában bódogul elméne.

Talám vagyon oly, ki summáját akarja
Ily hosszú beszédnek, hogy inkább tanolja,
Noha méltó dolog, hogy ezt mind megrágja,
Ottan egy csomóban kötöm, így is lássa.

Úr tudja csak hol, ki jámbor ez világon,
Vagyon ugyan jámbor, de csak kevés vagyon,
De az tökéletlen azon színen vagyon,
Kit akar az Isten, hogy ember is tudjon.

Azért hogy ember is az jámbort meglássa,
Késértettel Isten ugyan megforgatja,
Szerencséjét, testét mind más képbe hozza,
Hogy bûnösnek hiszi, ûtet ha ki látja.

Ki mit vét beteghez, ám nyilván mutatá
Jób három barátja, ki Jóbot dorgálá,
Mint ha bûnét tudná, maga azt nem látta,
Hogy ily veszett mostan, azt bizonnak tartja.

Az beteg másunnat vigasztalást várna,
Az gonosz szerencse barátot próbálna,
De három barátja Jóbot inkább bántja,
Nem hogy nyavalyáját könnyítette volna.

Reménségében is az veszettet rontja,
Hogy istentelennek az nyavalyást mondja,
Hogy élõ példákkal û szavát támasztja,
Istenrõl keveset tud, nyilván mutatja.

Mennyi lator magát világon jól bírja,
Sõt ez világ javát többire az lakja,
Az ki az szent törvént sem tudja, sem tartja,
Az jó szerencséjén jónak az ki vallja.

Inkább ez világon, hogy az jó ily árva,
Az feltámadásnak ez nagy bizonsága,
Hogy másvilágot vár, holott megtalálja,
Az hatalmasoknak az mit itt elhágya.

Nincs azért senkinek itt arról értelme,
Kiknek tûr vagy nem tûr Isten, csak ezt higgye,
Hogy jámborság jele nem az jó szerencse,
Sem lator mind, az kit elhagy az szerencse.

Az latrot is sokszor itt is lakoltatja,
De térésért Isten sokáig nem bántja,
Mert atya és urvos, vesztét nem akarja,
Az hosszú várással fiát hozzá várja.

Kéméli szentit is, és sokkal nem bántja,
Mert ki mit vehet fel, azt jobban û tudja,
Azért nem mindenre keze savát hányja,
Mert jobbat sem talál, szüksége sem tartja.

Oztán ez világnak ezt nagy példán hagyja,
Két dolgot az szent Jób nyilván magyarázza,
Egyik, hogy Istennek ez világra gondja,
Kibe gonosz poklul, az jó meg jól járna.

Reménségét senki marhában ne vetné,
Az jó egészséggel magát el se hinné,
Tudná bizonnyal, hogy mindenik Istené,
Az mit szabadon ád, szabadon elvenné.

Nem igaz ítélet tehát, kit elhagyjunk,
Hogy bûnösnek hisszük, ha beteget látonk.
Sõt az halálon túl majd semmit nem váronk,
Azért az míg lehet, torkonk kedvén lakunk.

Imezt is másodszor az példa mutatja,
Mi való jó, s mi nem, igen kevés tudja,
Isten ítéletit attól tovább látja,
Mi tanácsból mit tött, hinnünk mit akarna.

Sok az kazdagságot legfû jónak tartja,
Kit az másvilágon sem ád, azt mutatja,
Mindent mível azért, Istent is elhagyja,
Sok az egészséget, hosszas üdõt mondja.

Ha mindenik, látjuk, szerencse laptája,
Értsük, mire való, ha Isten azt adta,
Mert azokkal Isten az embert gyakorlja,
Mint aranyat próba és az tûz mutatja.

Ugyan mind egészség s mind nyavalya próba,
De egyik sem az jó, ki nem gonosz soha,
Minthogy az mi gonosz, az sem lehet jóvá,
Nem ért, sem magyaráz, az ki ezt nem tudja.

Mikor azért marhád vagy színed elvészi,
Az jót akkor benned tisztítja, nem veszti,
Hogy ki voltál, értse, az ki dolgod érti,
Vagy jó, vagy gonosz vagy, abban ismérteti.

Oztán meg sok vagyon az titkokban hátra,
Mit, mi okból mível, Isten nem mondotta,
De hogy néha taszít, azt tudnod megadta,
Ez nagy úr, Jób neked summában ezt mondja.

Tordán keseredék, az ki ezt gondolá,
De nagy döghalálkor eszében forgatá,
Székelyfölden végzé és magyarnak adá,
Ezerötszáznyolcvanhat esztendõben írá.