Bogáti Fazakas Miklós, Pokol legyen-e több vagy jó életünkben (RPHA 1181)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

[part]

Pokol légyen-é több vagy jó életünkben,
Gyakran tudakoznak bölcsek beszédekben,
Senki egyik nélkül sincsen életében,
De nem tudjuk, mi jó, mi nem életünkben.

Az tudatlanságból ismérni nem tudjuk,
Betegség, szegénség pokol, azt forgatjuk,
Egészség, uraság nagy jó, azt kiáltjuk,
Ez ítélet közben Istenünket bántjuk.

Sokak közt engem is Isten tapasztala,
Testemben, házamban minap sanyargata,
Kinek urvosságot szent Atyám mutata,
Hogy azzal nem gyűlöl, Írással taníta.

Írásban én búmban szent Jóbra tekénték,
Kit tükörül vetett nékünk, úgy ítélék,
Isten fiainak kit megmagyarázék,
Ezek közt magamnak keservemben szólék.

[part "(Pars Prima) Caput I."]

Pogán nemzet volt-é vagy zsidó, nem tudom,
Hogy Isten szerette, hiszem, mert olvasom,
Husorbszágban igen jámbor, úgy olvasom,
Igen tökéletes, istenes, azt látom.

Hét fia jámbornak, három szép leánya,
Kazdagságban nincsen napkeletre mása,
Csak juha hétezer, ötszáz igabarma,
Fejősszamár, teve, sok és sok szolgája.

Ifjak egymást szerrel naponként vendéglik,
Szép három húgokat lakásra béintik,
Atyjok űket inti, értek imádkozik,
Mennyen vadnak, annyit jó reggel áldozik.

Látja víg voltokat, ifjú szokásokat,
Úgy mond: lehetséges, megbántják az Urat,
Ha nem különben is, gondolnak olyakat,
Kivel búsíthatják az mennyei Atyát.

Oka, gondolatja minden nap ez vala.
Hogy egykor az szentek egybengyűltek vala,
Az Úr eleiben fiai mentek vala,
Köztök az Sátán is Úr előtt áll vala.

Pokol Sátánt az Úr kérdé, honnat jűne.
„Az földkerülőből”, monda, hogy ű jűne.
Az Úr ismét kérdé, ha Jóbot ismérné,
Kinek jóba mását világon nem lelné.

„Úgy vagyon, hogy jámbor”, az Sátán felele,
„De nem igen jámbor, valyon s ki nem nézte?
Lehet könnyen jámbor, mert istene tötte,
Mindenét űneki őrzi, s környülvötte.

Ez sem elég tűled, hogy markodon tartod,
Mint egy erős fallal, hogy így palánkozod,
De minden dolgában űtet igen áldod,
Azért jó, hogy javát te így szaporítod.

Reá csak kezedet kémélletlen vessed,
Valamije vagyon, sértegesd, veszessed,
Hogy ily szent csak színnel volt, bizonnyal hiszed,
Bár ha meg nem átkoz, szemben megisméred.”

Ottan az Úr monda: „Ám kezedben adom,
Valamije vagyon, mind neked bocsátom,
Űmagához ne nyúlj, meglásd, csak azt tiltom,
Hogyha tökéletlen, úgyis látni adom.”

Futamék az Sátán, dolgát elindítá,
Öregb fia Jóbnak az többit elhítta,
Öccseit, húgait vígassággal tartja,
Jóbnak egy pásztora hogy ilyen hírt hoza:

„Egyedül szaladék, társimat levágák,
Sábai tolvajok ökridet elhajták,
Járó szamaridat csordástól elfogák,
Isten oltalmaza, hogy fejem sem bánták.”

Szó közben sietve más követ eljuta:
„Juhaid sok nyája”, úgy mond, „mind meghala,
Pásztorokkal öszve menykű rájok szálla,
Hogy neked hírt hozzak, csak Isten szalaszta.”

Tevék mellől harmad pásztor juta s monda:
„Káldea földéről három sereg juta,
Háromezer teve csordádat elhajtá,
Csak én szaladék el, társimat levágá.”

Íme, negyed követ hírt hoza, így szóla:
„Fiad az üccseit mikor vígan tartja,
Túl az erdő felől egy sebes szél juta,
Mindent odaveszte, házat rájok ronta.”

Végre az sok hírre szent Jób ám felkéle,
Köntösét szaggatá, az fejét megnyíré,
Mind ennyi kárában Istent nem felejté,
Csak Istent imádván ilyen szót jelente:

„Oly bizontalan volt valamivel bírtam,
Mint anyám méhéből, kit velem nem hoztam,
Mert csak mezételen onnát én kimásztam,
Semmit el nem viszek, így halok meg, tudtam.”

[part "Caput II."]

Továbbá gyűlének szentek ismeg egyben,
Mint fiak, állottak az Úr eleiben,
Az Sátán is köztök, kit az Úr megkérde,
Hogy világjáróból jött, az azt felele.

Róla az Úr mondá: „Láttad-é szolgámat,
Hogy föld hátán Jóbnál nem találhatsz jobbat,
Mert jámbor és igaz, tiszteli az Urat,
Semmi gonoszt senki űhozzá nem mondhat.

Ím, mely tökéletben mégis magát tartja,
Ennyi veszél rajta, lám, semmit nem foga,
Azért csak héában engem intel arra,
Hogy így vesztegessem, ki nekem nem árta.”

Sátán így felele: „Ki-ki az ű bűrét,
Örömest az másén megváltja életét,
Sőt magáért adja jókedvvel mindenét,
De megszid, úgy búsul, csak verd az ű testét.”

„Testét is ám”, úgy mond, „bátor kesergessed,
Minden tagaiban kedved szerént verjed,
Csak életét, meglásd, azonban ne sértsed,
Lássad szokásából, hogyha kiveheted.”

Isten elől Sátán szó hallván kiméne,
Szörnyű fekélyekkel szent Jóbot eltölté,
Hogy magát cseréppel vakará, dörgölé,
Az porban hevere, mégis magát tűré.

Szóla neki egykor felesége, monda:
„Eredjsze, légy jámbor, mert vagyon nagy oka,
Mégis Istent áldod, ki már halni hagya,
Köszönd, hogy kuldus vagy, hogy úgy eltaszíta.”

Arra monda szent Jób: „Ne szólj bolondságot,
Ha Isten markából vöttünk eddig jókot,
Mire ne vennők el tűle most az poklot?”
Így sem ejte szent Jób semmiben pokol szót.

De hogy mindenfelé híre kiterjede,
Három fű barátja látni hozzámene,
Egyik is őt távol meg nem ismérheté,
De nagy jajjal űtet siratá, kesergé.

Ellenbe hét nappal, éjjel ott ülének,
Az nagy nyavalyától nem beszélhetének,
Köntösök szaggatva porba heverének,
Fejekre port vettek, űk úgy kesergének.

[part "Caput Tertium"]

Megszólala végre, átkozá az napot,
Kin születtetett volt, monda Jób ilyen szót:
„Elvesszen azaz nap, azkin anyám hozott,
Az éj, kin atyámnak felőlem hír jutott.

Temérdeki setét ez napomon legyen,
Az Isten az égből arra ne tekintsen,
Soha semmi szép fény az napon ne legyen,
Az én szülőéjem iszonyú rút legyen.

Ondok, homály felhő én éjemen legyen,
Napom mind keserves, rettenetes legyen,
Se esztendő közben, hószámban ne legyen,
Se napom, se éjem senkinek ne kelljen.

Kiváljék az az éj és semmivé legyen,
Semminemő öröm az éjen ne legyen,
Minden emberektől az átkozott legyen,
Nagy pokol ügy napja napom neve legyen.

Az én hajnalomban csillag bár ne legyen,
Hajnali világban neki rész ne legyen,
Várja ez világot, világa se keljen,
Várja az szép hajnalt, hajnala se keljen.

Úgy legyen, hogy fémet ez búra juttatta,
Anyám méhét napom hogy meg nem fojtotta,
Ű méhe ajtaját, hogy meg nem zárlotta,
Hogy ez keserű kínt napom látnom adta.

Sőt, már ha löttem volt, mire meg nem holtam,
Ottan mihelt löttem, mire el nem múltam,
Mire fogott anyám, csecsit mire szoptam,
Mire nem vesztem el, hogy erre jutottam?

Sok keserűségem én mostan nem látnám,
De nagy királyokkal az földben alunnám,
Nagy neves urakkal kedvemre nyugonnám,
Híres kazdagokkal édesen alunnám.

Avagy mint idétlen, be, és semmi volnék,
Vagy anyám méhében veszve én ott volnék,
Holott az erősek, hol az kegyetlenek,
Hol az rabok vadnak, pallértól sem félnek.

Mire ad világra az Isten búsokat,
Az szomorkodókat és az nyomorgókat,
Kik szűvök szakadva várnak halálokat,
Kik ugyan keresnek ű koporsójokat.

Ím, én asztalomhoz fohászkodván ültem,
Sok könnyhullatással Istent engeszteltem,
Szűvem szerént Istent féltem és tiszteltem,
De megesék rajtam, az kitől mind féltem.

Maga sem tobzódtam, magam sem nagyzottam,
Soha bátorsággal magam sem bíztattam,
De az Isten után fáradatlan jártam,
Mindazáltal, ím lásd, én mibe jutottam.”

[part "Caput IV."]

Mindezeket szent Jób nagy kínjában mondá,
Az egyik barátja, Elifáz így szóla:
„Nincsen-é ellened, mi es szóljunk hozzá,
De más ember nyelvét valyon s ki tilthatja?

Azelőtt, barátom, ilyen jámbor valál,
Mást is ű bűnéről szóval te dorgáltál,
Gyengét és tudatlant te vastagítottál,
Elestet emeltél, iszamót tartottál.

Terád immár mikor az nyavalya jutott,
Megcsököntél, dúlsz-fúlsz, hogy valami bántott,
Tetszik, hogy hasznodért jámborságod tartott,
Míg félél, csak addig tartád jól az dolgot.

Úgy ítélem azért, bűnödért nyomorgasz,
Mert ha meggondolod, egy jámbort sem találsz,
Ki így veszett, romlott, az mely kínt te vallasz,
Valamely szent vesztét, mondd meg, ha hol hallasz.

Rájok az mint néztem, latrok úgy aratnak,
Az valemely bűnnel vetnek, boronálnak,
Úr fúvása ellen meg nem maradhatnak,
Haragus szelétől elvesznek, meghalnak.

Az oroszlán s az párd meghal, hogy nem kaphat,
Noha soká foggal té-s-tová kocogat,
Az tigris elfonnyad, ha enni nem kaphat,
Erős, fene kölyke ételen nem alhat

Dolgodat én titkon Istentűl megtudtam,
Éjjeli jelenést tefelőled láttam,
Az látáson rólad igen gondolkodtam,
Mikor más aluszik, felőled tanoltam.

Elijedék rajta, ugyan megreszketék,
Minden tagaimban elhűlék, rettenék,
Testemen minden szőr felegyenesedék,
Az jelentő lélek, hogy mellőlem múlék.

Nem láttam oly képet, mely előmben szálla,
Előttem hallgatva té-s-tová sétála,
Végre megállapék, és ily szóval szóla,
Hogy bűnödért lakolsz, mind azt bizonítja.

Ezennel az ember igazb az Istennél,
Majd tisztább, ártatlanb az szent Teremtőnél,
Ki szolgáiban is tökéletet nem lel,
Az angyalokhoz is feslettséget felel.

Kik sárból készétett házba, testbe laknak,
Kik az föld porából tűle fundáltattak,
Az angyaloknál is bizonnyal gyarlóbbak,
Kik sokban bántatnak, míg férgeknek jutnak.

Estig poklul vesznek, ha reggel jól éltek,
Azután az élők rájok sem tekintnek,
És ha életekben bűnből ki nem térnek,
Koporsójokon túl örök kínban vésznek.

Kedves marhát vélek semmit el nem visznek,
Itt az dicsőséget és mindent letésznek,
Hogy bolondok voltak, éltekig nem tértek,
Valóban megholtak, mert örökkül vésznek.”

[part "Caput V."]

„Úrhoz kiálts, nosza, könyörögj Istennek,
Lészen, ki meghallgat, csak tudd magad szentnek,
Erről példájokat tekénts az szenteknek,
Efféle veszélben szentek nem estenek.

Az Isten ostora az bolondot bántja,
Tökéletleneket öli és faggatja.
Tehát ha jó voltál, tested mire rontja?
Inkább nagy bűnös vagy, hogy így sanyargatja.

Erős gyükerezvén istentelent láttam,
Jövő szerencséjén ottan iszonyodtam,
Mert gyermekit gyámoltalan veszni láttam,
Perit segéd nélkül veszti, megmondottam.

Róla jövendölék: gyermeki mint vesznek,
Idegenek, éhek ű vetésén élnek,
Kik tövis közül is mindent kikeresnek,
Marhájával szomjak, irigyek töltöznek.

Oka mi? Nem az föld, hogy búza nem terem,
Nem az földtűl esik, hogy csak burján terem,
Mert az földdel bánjék ember, arra terem,
Hogy kapája után az kű szikrát vessen.

Példájol ezt mondom, hogy Istentűl vagyon,
Nem egy történetből, hogy lator lakoljon,
Mert az gonosz ember illik, nyavalyogjon,
Mely szokott, hogy az láng, az füst égre fogjon.

Azt, ha jól nem értem, Istentűl megkérdem,
Mint homályos dolgot, én az Úrra vészem,
Mert több fejthetetlen dolgait is nézem,
Ki szántalan csodát tészen, úgy ismérem.

Tudakozhatatlan nagy és sok ű dolga,
Ki az föld színére esőjét bocsátja,
Ki az magas székben az szegént hágtatja,
Sírók, gyászolókat bútól szabadítja.

Eszesek tanácsit ki megcsavarítja,
Ravasz végezését megcsalatkoztatja,
Ön ravaszságokban bölcseket megfogja,
Okosok szándékát másfelé fordítja.

Ravaszok tanácsát, eszét úgy megbontja,
Hogy azki okos volt, azmi kell, nem látja,
Sőt nappal, mint éjjel magát megakasztja,
Délben hogy kezével útát tapogassa.

Ki az ű szegénit igen oltalmazza,
Hatalmas kezével patvartól megtartja,
Az elfogyottaknak ki nagy bizodalma,
Az patvaros, szitkos nyelveket megfogja.

Ugyan bódogságnak tarts, ha most Isten fedd,
Mert az Mindenható jobbít, kit ne vess meg,
Mert azon Úr sebhet, azon Úr gyógyít meg,
Az mely kézzel megtört, azonnal épét meg.

Azon Úr, csak légy jó, minden ügyben megtart,
Hat vagy hét veszélben esel is, kiiktat,
Hogy semmi gondodat te magad sem mondhatd,
Mind hadban, drágában veszélből kiforgat.

Elrejt pokol nyelvtől, hogy ne ártson neked,
Jövő veszéltől is nem hágy ijedezned,
Ha veszél vagy drága támad, csak neveted,
Fenevadnak fogát sohul nem retteged.

Rövid szóval: szentnek mindenekkel frigyi,
Kiálló, hegyes kű lábodat nem sérti,
Erdőn, mezőn az vad nem meri megmarni,
Lakóhelye csendez, mert az Isten őrzi.

Oltalmad Istened, eszedben veheted,
Hogy akadály nélkül hol dolgodat tészed,
Az földi fűszálnál több lészen gyermeked,
Maradékod, híred annyéra terjeszted.

Sok üdővel, jókor koporsódat éred,
Mint egy ért gabona, asztagban ott véged,
Ezeket mi hisszük és beszéljük néked,
Vedd jó néven tűlönk, elmédben hánd-vessed.”

[part "Caput VI."]

Így hányá Elifáz Jóbot és forgatá,
Hogy bűnéért szenved, csak azt bizonítá,
De mely nagy kín volna, Jób arra mutata,
Elifáz szavára így felele, monda:

„Mértékre egyfelől vajha nagy kínomat,
Másfelől vetnétek átkozódásomat,
Nagyobbnak lelnétek az én nyavalyámat,
Tenger fövenyénél többnek az fájdalmat.

Úgyhogy ahhoz képest semmi, azmit mondtam,
Sőt az nagy kín miatt eleget sem szóltam,
Sőt az mit mondtam is, csak meg daraboltam,
Az dolgokhoz képest tűrhetőven szóltam.

Lelkem mert megfortyan, és nincsen mit tennem,
Mert az Mindenható nyilai énbennem,
Kiknek ű nagy mérge elfutott énbennem,
Isten nagy hadával dulakozik lelkem.

Ki látta, hogy szamár ríjon, ha ehetik?
Vagy hogy az ökör ríj, ha étét megszerzik?
Az ézetlen étket só nélkül hol eszik?
Az tyúkmont só nélkül valyon s kik szeretik?

Úgy vagyon én dolgom, ok nélkül nem rívok,
Dísztelen, rút halált hogy fejemre hívok,
És ízetlen étket de miért kívánok,
Mit másszor utáltam, most enni akarok.

Egészségben én is az haláltól féltem,
Ki most édesb volna, hogynem mint életem,
Vajha most az Isten ebből tenné kedvem,
Azmit most kívánok, ha engedné érnem.

Bátor csak megölne, ám ugyan megtörne,
Ugyan megszaggatna, csak elemésztene,
Mert engemet ezzel ugyan örültetne,
Azt akarnám, rajtam semmit ne kémélne.

Óh, mint örülnék én, ha mind holtig verne,
Az felséges Isten ne csak szóval érne,
Ne csak beszédével engem ijegetne,
Kitől nem rettegnék, köszönném, csak lenne.

Nem gyarlóságomból halálom kívánom,
De hogy nagy fájdalmam erőmmel nem bírom,
Mert hogy szótlan tűrjem, nincs oly vastagságom,
Mikor lészen végem, hogy lelkem így vonszom.

Ugyan kő-é inam vagy acél-é testem?
Ím, az fájdalommal ugyan igyekezem,
Hogy meg ne győzhetne, minden erőm vetem,
De nem állhatom el, és ebben csököntem.

Mi bűnt töttem tehát, hogy úgy átkozódtam?
Iszonyú kínomban Istenre mit mondtam?
Több nyomorultak is tötték úgy, azt tudtam,
Noha vigasztalták barátjok, azt láttam.

Ti penig engemet, lám, csak pirongattok,
Bűnömért vetett el az Úr, azt hányjátok,
Nem könnyebbétetek, kegyetlenek vadtok,
Gyengén fagyott révhez ti hasonlók vadtok.

Az víz az folyamban vékonyon megfagyott,
Kire porhó esett, s nem vastagodhatott,
Sőt egy kis melegtől meg lágyult, olvadott,
Elébbi útában ismét futamodott.

Kin az úton járók menni ha akarnak,
Héába rátartnak, igen bosszonkodnak,
Maga hogy jégháton mehetnek, azt tudták,
Témánba, Sábában menni, ha akartak.

Igen nagy károkkal onnan csak eltérnek,
Ti, atyámfiai, vadtok ilyetének,
Hogy kínom látjátok, mind elijedtetek,
Mintha nagy dologra tikteket kérnélek.

Tőletek kértem-e valamit, hogy féltek,
Hogy erőtök szerént velem jól tégyetek,
Pokol szerencsémből hogy ti kimentsetek,
Vagy erős kezéből engem kivégyetek?

Úr kezét énrajtam bűnömért mondjátok,
Ottan szám befogom, csak megtanítsátok,
Ha miben vétkeztem, no, mutogassátok,
Erős az igazság, meggyőz, ha mondjátok.

Sok szótokban melyik igaz, kinek állok,
Semmi erős dolgot tűletek nem hallok,
Csak költött okokból reám állottatok,
Hamis beszédekkel engemet rongáltok.

Kegyetlen feddéstek nem csak eget veri,
De árva fejemet az kétségre viszi,
Az barátság hasznát én fejem így érzi,
Nyavalyás fejemet hogy barátom töri.

Orcul azért jertek, szembe rám nézzetek,
Az feleleteket jobban megértsétek,
Hogyha én hazudok, ím, megisméritek,
Ha én bűnös vagyok, újonnan nézzetek.

Ne vessétek reám, hogy választ nem várok,
No, ismét lássátok, hogy ártatlan vagyok,
Az én kínomban is, ha hamisat mondok,
Ha elveszett az én eszem, no, lássátok.”

[part "Caput VII."]

„Tudom, szabott hossza ember életének,
Élte napja földön, mint imez béresnek,
Mint az izzadt szolga árnyékot fejének,
Mint az béres kíván bért üdőtöltének.

Én ugyan kívánom életem fogyását,
Mert csak nyavalyával töltöm az én hómat,
Ím, ma, s ím, holnap jű, úgy várom holtomat,
Mert sohol nem lelem vigasztalásomat.

Mikor főm lehajtom ágyban, azt gondolom,
valjon s kélek-é fel, az napot ha látom?
Az én nagy kínomban ágyban úgy forgódom,
Esttől hosszú éjjel, az napot úgy várom.

Porral és férgekkel testem rakva senyvedt,
Hol mi rútság vagyon, mind abba öltözett,
Bűröm, mind azon seb elcserepesedett,
Nem csoda, ily rútot ha senki nem nézhet.

Lenne hamar végem, életem úgy fogyna,
Vászonban vetélő, mely hamar té-s-tova,
Sőt, mennél hamarébb én végem eljutna,
Kínomban reménség tovább ne bíztatna.

Olyan, tudod Isten, mint szél, én életem,
Világ javát kétszer nem nézheti szemem,
Barátim sem laknak két életben velem,
Csak te egyszer nézz meg, ottan kifut lelkem.

Rövidet tart, úgy fut az felleg és oszlik,
Így nem kél ki, az ki koporsóban fekszik,
Nem tér örökében, másszor hon sem lakik,
Lakta földön többé űtet sem emlétik.

Ily keserűségben azért nem tűrhetem,
Hogy számat ne nyissam, ne nyegjék rossz fejem,
Sem tenger, sem cethal, Uram, az én lelkem,
Hogy határba tartod, hogy nem hágysz kimennem.

Jobb, ha én ágyamban magamat lenyomom,
Kínomat aluva múlassam, gondolom,
Így is, Uram, búmban te nem hágysz lassódnom,
Iszonyú álmokkal rettegtetsz, ha nyugszom.

Ottan csak akarnád, magamat felkötném,
Életnél akármely veszélt inkább venném,
Nem kérlek, örökké hogy világot éljem,
Csak kevéssé állj meg, lá, mely pára lelkem.

Böcsbe, tisztességbe embert mire tartod?
Mire vigyázsz így rá, lám, mindennap látod,
Így gondját viseled, neveled, táplálod,
Minden szempillantáson mire nem tágítod?

Ugyan nem tágítasz, de meddig nem hágysz el?
Mire nem tágítasz, míg nyálam nyeljem el,
Ha ellened véttem, azért vesztesz-é el?
Medgyek, ha mindent látsz, mindent nézsz nagy szemmel.

Mire teremtettél ellened engemet,
Hogy neked magammal tégyek én csak terhet,
Vagy hogy nem veszed el rólam bűneimet,
Mire nem törlöd el testemről vétkemet?

Tedd azt, hadd halljak meg, hadd bújjam az földben,
Ne érezzem holnap ostorod testemben,
Vagy ha jóm akarod, vígy jó egészségben,
Ha meghalok, nem lesz, hol tégy jól testemben.”

[part "Caput VIII."]

Az keserves Jóbnak Bildád így felele:
„Meddig dúlsz-fúlsz, feddesz, meddig mégy el benne
Ez kemény zajgással meddig fúsz Istenre,
Mintha Isten hamist, törvéntelent tenne?

Minem vétett az Úr, hogy gyermekid vesztek,
Kik bizony bűnösök, hogy így elsüllyedtek,
Ily szörnyű koporsót bűnért érdemlettek,
Igaz ítéletből sokat nem élhettek.

Fejedről csak Istent idején megleljed,
Úr kedvét keressed, szűből megkövessed,
Ha tiszta jámbor vagy, meghidd, hogy teneked
Sok szép jókat mutat, megépéti tested.

Úgy feltisztel, épét, vígasztal, örültet,
Hogy rossznak isméred régi szerencsédet,
És naggyal bódogbnak utolsó erődet,
Te jámborságodért Isten ollyal szeret.

Intézd el és kérdezd az régi üdőket,
Értekezzél, firtasd csak az vén népeket,
Mert mi minap löttünk, tudonk csak keveset,
Mert csak egy árnyéknak ismérjük üdőnket.

Téged az vén népek bizony megtanítnak,
Ha kérded, bölcs ésszel te néked így szólnak:
Hol láttad víz nélkül nőttét az kákának?
Hol láttad tőkével termését az sásnak?

Igen zöld mindenik, s azért nem aratják,
De minden fű előtt asznak el, azt látják,
Így járnak mindazok, kik Istent elhagyták,
Reménségek elvész, kik csak színt tartottak.

Sőt egy pók házához annak bizodalma,
Bűnös az mit remél, veszett, meg sem kapja,
Az pók háza eldűl, ha ember azt fogja,
Nem áll merőn, ha ott magát takargatja.

Plántálj jó gyümölcsfát bátor az napfényre,
Nem fogja meg nőttét annak az nap heve,
Nagy rakás kű közt is megnő ű gyökere,
Minden veszél ellen magasan nő égre.

Azt egy helyről másra bátor költöztessed,
Vagy kivágd, hogy helyét ingyen se ismérjed,
Ugyan örül neki, hogy így vesztegetéd,
Sűrőn, mint egy ecet, gyükerén nő ismét.

Tudjad, az szent jámbor hogy éltében ilyen,
Nyers és ugyan újol az pokol szerencsén,
Nem gyűlöl, nem ver, veszt azért jámbort Isten,
De viszont latrot is nem fog, higgyed, kézen.

Inkább ha szent s jó léssz, téged megörültet,
Te szádra, nyelvedre tészen víg éneket,
Rút szégyenben hozza te ellenségidet,
Az kik jót gyűlölnek, elveszti helyeket.”

[part "Caput IX."]

Ez két barátjának szent Jób így felele:
„Úgy vagyon, jól tudom, nincs, kinek nincs bűne,
Isten előtt egy sincs, és Istenre nézve
Nincs az Úrhoz képest tökéletessége.

Nem perelhet senki, sőt ha perl is vele,
Nem tud megfelelni ezer közül egyre,
Mert bölcs, mert hatalmas és nagy az Úr keze,
Az ki vele perlett, meg senki nem nyerte.

Sebes haragjában tör-bont nagy hegyeket,
Okát mi nem értjük, hogy elhányja űket,
Helyéből kiveti, reszketteti földet,
Az földnek oszlopit rázza és gyükerét .

Ki ha mondja, az nap égre fel nem támad,
Ha pecséttel tiltja, az csillag fént nem ad,
Ű lapította ki az eget, mint padlást,
Az mély, bús tengeren szárazon ű járhat.

Úr műve az Göncöl, Fiastyúk, Kasza húgya,
Délre az nagy égnek rejtett sok csillaga,
Csoda foghatatlan, sok s nagy az Úr dolga,
Nem mehet végére ember okossága.

Az én szemem előtt menjen, el sem látom,
Ha előttem jár-kél, én meg nem foghatom.
Ha kit ű elvészen, ki veszi meg valyon,
Ki meri kérdeni, mit mível, s mi okon?

Mikor búsult, senki űt le nem köthette,
Az bűnös urakat hogy kettő nem törte,
Mentől inkább én ha perelnék űvele,
Bátor mint szedett gyöngy, beszédem szép lenne.

Felelni nem mernék, bátor igaz volnék,
De bírámhoz esném, hogyha hamis volnék,
Kiben könyörgésem, ha meghallgattatnék,
Hogy szóm fülébe ment, szűvem kételkednék.

Utolsó veszéllel, csapással hamar vert,
Sok sebbel méltatlan megrakott s kesergett,
Megpihennem sem hágy, sem vár feleletet,
Hogy szómmal hamisnak ne mutassam űtet.

Így ha erőm vetem, erősebb az Isten,
Ha perlek, nincs tanóm, prókátorom sincsen,
Magam igazítom, reám áll én nyelvem,
Mert Isten vezeti, így is veszt bűntelen.

Tiszta legyek, bátor, mert bűnöm nem tudom,
Magam úgysem bízom, életem utálom,
Isten soha nem más, rövideden ez szóm,
Mind bűnöst, bűntelent ű ver, én azt tartom.

Ez világ sok latrit hertelen bünteti,
Az jók nyavalyáját vontatja, neveti,
Ím, az földet élni latroknak engedi,
Az urak személyét így tekénti, őrzi.

Taníts meg, ki ez, hol, azki ezt míveli,
Hol nem Isten tészi, vagy ezt mire szerzi,
Üdőm az postánál sebesb, fut, úgy űzi,
Semmi vígasságát én lelkem nem érzi.

Siet üdőm, mint hajó parthoz igen megyen,
Mint sas az prédára repül nagy sebesen,
Mondanám az panaszt, szűvemből kivetném,
Víg színt veszek elő, bánatom felejtém.

Az sok veszélt tudom, kiktől mind rettegek,
Tudván, hogy örömet messze nem vihetek,
Ha Úrral ártatlan pattogok, én vétek,
Ha kérdem, miért ver ennyit, mit kesergek.

Porhó vízzel mossam bátor én testemet,
Forrásból tisztítsam bátor kezeimet,
Úgy földhöz gyalázta Uram életemet,
Hogy még ruháim is utálnak engemet.

Isten nem is ember, mint én, hogy vetődjem,
Vele perben menjek, s okadásra kérdjem ,
Bírót sem foghatok, ki meglássa ügyem,
Ki előtt én nyerjem, vagy Istent megmérjem.

Egy kevéssé rólam vesszőjét elvegye,
Lelkem ily iszonyún csak ne rettegtesse,
Vele majd beszélek, csak ne féljek tűle,
Mert míg így rettegtet, nincs lelkemnek esze.”

[part "Caput X."]

„Nem kévánok élni, eluntam magamat,
Azért megbocsátom panasznak az zablát,
Búmban így szólítom az mennyei Urat:
»Ne kárhoztasd bűnnel ily veszett szolgádat.

Sőt mondd meg, mi okon így versz, velem perlesz,
Miért tetszik neked, hogy nyomorgatsz, vesztesz,
Hogy kezed szép művét, utálsz, s így süllyesztesz,
Az istentelenek életének kedvezsz?

Jár-é, mint embernek, testi-é te szemed?
Vagy az mint emberek, az dolgot úgy nézed?
Oly-é, mint embernek, üdőd vagy életed?
Oly-é, mint együnknek, te számos esztendőd?

Ugyan ember vagy-é, hogy az én bűnömet
Nézed, tudakozod, s azért versz engemet?
Lám, tudod, jól éltem, láttad életemet,
Noha senki engem kezedből nem menthet.

Semmi tagom nincsen, kit te nem készétél,
Tehát miért vesztél, már ugyan elnyelél,
Gondold meg, agyagból miképpen felszerzél,
Hát ilyen szép művet porrá mire tevél?

Te, mint oltott tejet, az formában öntél,
Mint egy sajtnyomóban, gyúrál, ölgyelétél,
Bűrrel és lágy hússal engem öltöztetél,
Csonttal, érrel, ínnal megelevenétél.

Így életet adál, és sok jóval tartál,
Lelkemet mind őrzéd, hozzám oly jól látál,
Ilyeket szűvedben te mind titkon tartál,
Tudtam így jól, hogy ez mind csak terajtad áll.

Tehát ha vétkeztem, azt te mire nézted?
Bűnömmel elmennem soha nem engedted,
Én fejemnek nagy jaj, ha vétek ellened,
De ha nem vétek is, félek szólni veled.

Igaz legyek bátor, szarvat nem emelek,
Hogy keserűségben, szégyenben ne legyek,
Ez nyomorúságra mikoron tekéntek,
Jámbornak mondani ily veszettet nem merek.

Azért bár nyavalyám nőne, marna halál,
Mint fene oroszlán, engemet vadásznál,
Hallatlan veszéllel másszor is megcsapnál,
Mint oly tanóiddal ismét rám állanál.

Ezeknél keményben testemben faggatnál,
Ennél kegyetlenbül bátor megvagdalnál,
Sok nyavalyák után sokabbal rontanál,
Féreggel, fekéllyel hamar elfogyatnál.

No, már mire hoztál anyám méhébűl ki?
Hogy nem holtam ott, ne látott volna senki.
Most az volnék, mintha voltam volna semmi,
Sírban kelvén, mihelt én anyám költött ki.

Én üdőm mely rövid, álljon el már rólam,
Már csak vegyek lelket, kezedtűl nyughassam.«
Hagyjon békét Isten, míg oda nem juttam,
Az honnan megtérni soha nem kívántam.

Dísztelen, setét föld az, ahová mégyek,
Homály, árnyékország, az honnan megtérek,
Rend nélkül való hely, kit halálnak értek,
Ahol egy világa az napnak, az éjnek.”

[part "Caput XI."]

Ez beszédért Jóbot Sófár így dorgálá:
„Nem kell-é felelni semmit ez sok szóra?
Jámbor-é az, azki nyelvét meg nem tartja?
Az sok szóval magát ki jámboríthatja?

Ím, majd az sok jámbor szódat csak elhallja,
Sok cselegésedre csak száját sem tátja,
Kérkedel, hogy nyelved, tudományod tiszta,
Életedben nincsen Úr láttára hiba.

Ellened az Isten vajha felállana,
Titkos bölcsességet elődben forgatna,
Érdemedből nyilván kétannyéval csapna,
De tudd, hogy bűnödnek felét megbocsátta.

Setét belső titkját Istennek nem nézhetd,
Akármint keresd is, egészlen nem érted,
Ki magasb az égnél, tehát hogy ismérhetd,
Az pokolnál mélyebb, tehát mint tekénthetd?

Tengernél is szélesb, mély az Úr tanácsa,
Ez nagy földnél hosszabb, oly nagy az ű dolga,
Kit sokképpen forgat, rejti s kifordítja,
Ki tiltja tanácsát, hogy így ne hordozza.

Ki minden dolgában nagy eszét mutatja,
Mert az ember semmi, hajló bűnös, látja,
Színetlen, eszetlen, dúlva üres agya,
Szamárul született, bolond Ádám fia.

Úgy tudd tehát, hogyha szűved jól készéted,
Tiszta kezed, szűved Istenhez emeled,
Ha mi bűn kezeden, tűle messze teszed,
Ha semmi bűnt nem hagysz lakni együtt veled.

Orcád bízván, bátron Istenhez emeled,
Tiszta színnel, szűvel jársz, bíztathatd lelked,
Búdat, nyavalyádat annyira felejted,
Hogy mint elment vizet, csak úgyan emléted.

Te teljes életed délnél fényesb lészen,
Holval mely világos, személyed oly lészen,
Reménséged igaz, tökéletes lészen,
Mint erős palánkban, lelked bátron lészen.

Igen bátron nyugszol, senki nem rettent fel,
Sok könyörög neked, előtted süvegel,
Istentelen szeme apad, sem futhat el,
Minden tehetsége, lelke kín és veszél.”

[part "Caput XII."]

Ez pirongatásra Jób ezképpen szóla:
„Csak ti tudtok mindent, de csak paraszt módra,
Rólatok sem marad az bölcsesség másra,
Ha meghaltok, ím, mind juttok bolondságra.

Sőt nekem is vagyon szűvem, mint tinektek,
Én sem vagyok rosszabb, mint akármelyőtek,
De ki nem tudja azt, azmit beszélletek,
Barátim, méltatlan csúfoltok, nevettek.

Panaszt tészen az szent s könyörög Istennek,
Ki meg is hallgatja szavát szent embernek,
Tökéletes jámbort mikoron nevetnek,
Nyavalyára nézve jót latornak vélnek.

Iszöget vagy gyortyát az nyugvó nem kíván,
Mert járónak való az világ ű útán,
Egészséges, marhás így nevethet rajtam,
De ha ebben főne, mást mondana rólam.

Urak az tolvajok, az latrok bódogok,
Rakva jóval házok, életekben bátrok,
Az Isten-bosszontók, az bálványimádók,
Kik kézben hordozzák az istent, jól laknak.

Se mennyre, se vízre nem menj, itt is érthetd,
Isten bölcsességét és Istent ismérhetd,
Az oktalan barmot, az madarat kérdjed,
Beszélj az halakkal, az földtűl is értsed.

Annyé termett állat elődben támasztja,
Isten bölcsességét nyilván magyarázza,
Ki nem tudná, hogy ezt mind Isten csenálta,
Minden élő lelkét ki kezében tartja.

Régi népek voltak, meglássátok szómat,
Mert az fül próbálja akárkinek szavát,
Az száj, az ény látja az éteknek savát,
Vénembernél az ész, üdő hoz tudománt.

De azki bölcs, erős, az tanácsos, eszes,
Ű valamit megtör, nem lehet épséges,
Az kit ű megrekeszt, nem oldja el kezes,
Megfogja az vizet, semmi nem lesz nedves.

Útát ha az víznek megnyitja, mindent veszt,
Űnála az erő, az ok, az bölcs szerzet,
Tűle az tévelygő, tűle az ki téveszt,
Tűle, hogy az tanács, az bíró eszén veszt.

Az bölcsek tanácsát ű megbolondítja,
Királyok kötelét, birtokát megbontja,
Ismét ű övökre az kardot felköti,
Az koronát ismét ű fejekbe rakja.

Papokat rabságra és urakat adja,
Oly erős nem lehet, hogy fel nem fordítja,
Ű éles nyelveket könnyen megnémétja,
Vénektűl eszeket, tanácsot elfosztja.

Ő nagy kisebbségre az urakat hányja,
Az hatalmasoknak nyakokat megvágja,
Setétből az titkot napvilágra hozza,
Az vak homály éjet napfényre virrasztja.

Ront imez nemzetet, amazt magasztalja,
Azmelyet megnevelt, ismeg elfogyatja,
Ország fű népétől az szűvét elfosztja,
Mint utatlan pusztán űket tíbolyítja.

Fogyatlan setétben urak ettől járnak,
Mint vakok s részegek, kézzel tapogatnak,
Szememnél, fülemnél ezek nyilván vadnak,
Láttam és hallottam, s kértem, mitől vadnak.”

[part "Caput XIII."]

„Én is tudok annyit, mint ti, s én is értek,
De Istennel szólni, vetődni eredek,
Mert ti rám s az Úrra hamisat költetek,
Rossz urvosok vadtok, mert nem segétetek.

Rám ne kákognátok, hallgattatok volna,
Titeket bölcseknek ítéltelek volna,
Nosza, hallgassatok okoskodásomra,
Ím, megvetekedem, hallgassatok szómra.

Ti hogy mertek szólni gonoszt az Istenre,
Hamisat, álnokot ilyen nagy felségre,
Talám tekéntetek kedvre és személyre,
Vélitek-é, hogy megvetődhedtek véle?

Valyon s jól jártok-é, ha ű fog hozzátok,
Valyon, mint egy embert, játszódtathatjátok?
Keményen megforgat, ha indol reátok,
Hogy kedvért hamisat űreá forgattok.

Ily felség személyét hogy nem gondoljátok,
Nem féltek, hogy róla gonoszt ne mondjatok,
Jutna eszetekben, porok, hamuk vadtok,
Testetek csak agyag, tűle úgy tartsatok.

Rajtam az valami esik, de ím, szólok:
Hallgassatok ide, talám megfordulok.
Mire vesztem magam, ki húsomon rágok?
Lelkem teneremben, hogy Istennel szólok.

Megöljön is nyilván, vele szemben mégyek,
Nyavalyám okáról Istenemtől kérdek,
Mert nem érdemlettem, jót ád életemnek,
Mert ű eleiben úta nincs bűnösnek.

Az én beszédemre jól ráhallgassatok,
Vegyétek esztekben, azmit én forgatok,
Szómat elgondoltam, ím, törvényre szállok,
Tudom, hogy magamban én bűnt nem találok.

Lelkem ezt ítéli, de ha ű szemben áll,
Ottan megnémolok, bátorságom eláll,
Ha nem bántasz, Uram, engem két dologgal,
Színed eleiben állok bátorsággal.

Az te kezed súlyát tedd messze éntőlem,
Se kemény törvénnyel ne rettegtess engem,
Bár szólíts elővé, s kész leszek felelnem,
Vagy hadd idézzelek, s te felelj meg nékem.

Perben, no, nevezd meg, mennyi s hány én vétkem,
Mutasd meg, ellened hol, mit cselekedtem,
De miért rejted el színedet előlem,
Miért vettél s tartasz ellenségnek engem?

Egy hulló levelet rázsz-é ugyan fáján?
Aszú szalmaszálat űzhetsz-é föld hátán?
Minden apró bűnért, hogy igen csípsz rajtam,
Gyermeki dolgimért most is támadsz reám.

Kalodába csípted járó két lábomat,
Hová futnék, ha megkötted utaimat,
Anélkül is fogyok, ájolok, mint rothadt,
Mint molyötte posztó, ki szakadton szakad.”

[part "Caput XIV."]

„Ki kurta idejű, azki asszony fia,
Torkig ül az búban, azmíg az bűrt vonssza,
Mint egy most nőtt virág, kit lecsíp az kasza,
Mint egy árnyék, úgy fut, sohol sem tart soká.

Azért mégis erre nyitva tartod szemed,
Ez futó, rossz férget törvényre idézed,
Senki az ocsmányból mosottat nem tehet,
Ember, hogy ne essék, arról nem felelhet.

Napit ha elnézted, ha határát tötted,
Kit egy holnappal is továbbá nem tehet,
Hadd élje meg vígan ez rövid életet,
Hogy végre, mint béres, meghalljon örömest.

Tudom, ha kivágják, sarkán kinő az fa,
Ha gyükere megvész, vagy meg az dereka,
Vagyon reménsége, nedvesség urvosa,
Megnő, megvirágzik, gyümölcsöz, mint plánta.

Ember penig mikor meghal, hová leszen?
Elfoly az folyóvíz, ha nincs víz tengeren,
Az ember sem kel fel, hogy halálhoz megyen,
Álmából nem támad, míg az ég így leszen.

Sérbe csak búhatnám, míg haragod szólna,
Tudhatnám, jókedved mikoron fordulna,
Hadd tudjam, ha az holt feltámad valaha,
Míg élek, mert vágyódom más állapatra.

Nevemen hísz akkor, s én is megfelelek,
Jókedved mutatod ily kezed művéhez,
De most minden nyomom megolvasod, nézed,
Kinn ottan versz, noha bűnömet nem leled.

Ugyan ha nézed is, egy marok én bűnem,
Kit te nyalábbá kötsz, s hozzátéssz ellenem,
Lám, erős hegy s kűszál helyéből kimegyen,
Árvíz mindent elmos, föld-színről elviszen.

Lám, minden elmúlik, avagy megváltozik,
Csak az nyomorulthoz halál nem érkezik,
Mert te cséplesz rajta, míg ugyan elavik,
Színe fogyva hagyod, végre úgy kimúlik.

Lelke fogyva, akkor gondolni sem tudja,
Sokba semmi benne, ű gyermekit hagyja,
Csak az beteg test ezt, az míg léh, fájlalja,
Csak az lelke dúl-fúl, míglen azt kifújja.”

[part "Pars secunda Caput XV."]

Az keserves beteg barátit meghányá,
Az kínban is magát eddig igazítá,
Szinte bűntelennek de magát nem vallá,
Istent is igaznak ez versekben mondá.

Rend szerént Elifáz ismét előszóla:
„Bölcs-é az, azkinek ily szeles válasza,
Szeles tudománnyal hallgatót megrakja,
Hitván, rossz okokkal dolgát így támasztja?

Untatsz csak beszéddel, s hütönk tántorítod,
Az Istenhez való könyörgést úgy rontod,
Mert tennen szájaddal te bűnödet vallod,
Noha ravasz nyelvvel azt igen simítod.

Ím, nem én, de nyelved tégedet kárhoztat,
Az tennen ajakad, ím, tereád vallat,
Mindennél régibbnek tartod-é magadat,
Az hegyeknél elébb született bölcs magzat?

Istennek titkait mert csak te tanoltad,
Az nagy bölcsességet csak tehozzád fogtad,
Az mit mi nem tudnánk, ha tudsz, te mondj olyant,
Mit értesz, az mit más nem ért, avagy nem lát.

Nálonk is vén ember, s miköztünk is vagyon,
Az agg apádnál is üdősb, ki jót tudjon,
Isten szava nálad kis becsűben vagyon,
Kivel vigasztalnánk, hamis számban vagyon.

Az nagy kevélységben eszed el feledted,
Ily negédségedet kimutatja szemed,
Hogy Isten ellen is lelkedet emeled,
Hogy ily beszédekkel az felséget sérted.

Ki lött még anyától, az ki volna tiszta?
Kicsoda ártatlan, ki Istent nem bántja?
Ki még szentire is űmagát nem bízza,
Kinek ítéletin ég sem elég tiszta.

Utálatosb, ocsmánb sokkal Ádám magva,
Ki, mint veszett szomjú, az bűnt ugyan issza,
Megtanítlak majdan, csak hallgass jól reá,
Az mit nagy bizonnyal tudok, halld meg jódra.

Az ű bölcs atyjoktól atyáink tanoltak,
Tűlönk is atyáink ezt el nem titkolták,
Azzal szerencsésen hazájokat bírták,
Azzal ellenségtűl földök oltalmazták.

Teljes éltig retteg, fél az istentelen,
Sok idejét gondban tölti az kegyetlen,
Rettegtető zaj zeng mindenkor fülében,
Tetszik rajta vadnak, mikor csendez minden.

Ingyen sem hiszi, hogy az éjből kikeljen,
Ellensége ha jű, őrt áll, nézi nagy fenn,
Szűk üdőn búdosik, élést lel nehezen,
Tudván, hogy érdemli, hogy így verje Isten.

Törődik mindenkor, pokol úgy fogdossa,
Mint királ nagy hada, udvarát gond állja,
Mert kezét Istenre, az égre nyújtotta,
Mindenható ellen ű inát felhúzta.

Azért az Úr siet, mestert nyakon kapja,
Pajzsból, fegyverből az bűnöst kirázza,
Mert pofája lefügg, magát csak hízlalta,
Kövértől oldala, ragyog hájtól fara.

Nagy házakat rakat, ahol puszta vala,
Romlott város, várhely házának kűhalma,
De sem kéncse nem tart, sem vár, sem palota,
Földön soká nem tart ilyennek jószága.

Nem vál meg setéttől, tűzre kél ű ágja,
Fáját, csemetéjét Úr szele szaggatja,
Nem hiszen, mert az jó szerencse megcsalta,
Ki dolgát véletlen nála megmásolja.

Erejében hal meg, idejét sem tölti,
Virágát, szöldségét az ága sem éri,
Mint szőlő egresit egy erő leüti,
Mint olaj virágát, üdő előtt veri.

Olyan magvaszakadt nagy sok istentelen,
Tűz emészti házát, az ki kap az pénzen,
Ki az bűnt elszánta, de ereje nincsen,
Álnokságot forgat, ilyen vége leszen.”

[part "Caput XVI."]

Kedvetlen az szent Jób Elifáznak monda:
„Ezféle beszédet hallottam gyakorta,
Poklul vigasztaltok ti mind csak nagy búmra,
Ezféle beszédnek valyon s ha lesz fogyta?

Ki mit ad érette, hogy vesztegetsz szóddal?
Én is cseleghetnék ilyent, mint te, számmal,
Ha ti így nyegnétek, s bírnék én magammal,
Ha megcserélhetnénk ily állapatonkkal.

Úgy, mint ti most velem, én nem cselekedném,
De nyavalyátokhoz szabnám én beszédem,
Keserűségteken csavargatnám fejem,
Megvigasztalnálak, ha fogna intésem.

Lám, én akár szóljak, keservem nem szűnik,
S akármit hallgassak, jajom nem távozik,
Mert az Isten fáraszt, környülem forgódik,
Mindentől elfoszta, testem is vesződik.

Testem ráncba szedte, tanóságul adta,
Előbbi képemet mind megváltoztatta,
Én aszú testemet valaki meglátja,
Mi fájdalmam vagyon, ha ismért, tudhatja.

Az Úr, mint ellenség, rám fogat csikorgat,
Szemét villogtatja, lefogat, úgy szaggat,
Ezek az barátim rám tátták szájokat,
Kedvek töltik búmban, csapdossák pofámat.

Hóhérkézben adott, és megkötöztetett,
Istentelen által az földre leejtett,
Nyakon kapva jó szerencsémből levetett,
Öszvetört, faggatott, engem célul vetett.

Engem kémélletlen nyilaival lőtet,
Testem kettőszakadt, kivötte epémet,
Sok rendbeli sebbel ugyan megepesztett,
Úgy, mint erős vitéz, vagdalt, öklöldezett.

Bűrömet bánattal én zsákba varrottam,
Fejem szarvát porral meghántam, gyaláztam,
Orcám dagadt, szennyes, hogy szemem kisírtam,
Setét éj fogott meg, halál képe rajtam.

Ezt nem érdemlettem, mert életem tiszta,
Bátron könyörögjek, lelkem azt mutatja.
Föld, ne rejts el, ha ki vérét kezem ontja,
Ha bűnt töttem, szómat Isten meg ne hallja.

Tanóm Isten mennyben, ki felül mindent lát,
Sok szóval barátom tehát héába bánt,
Lelkemből Istenhez szemem könyvet hullat,
Ki tudja, ha véttem, kit nyilván kimutat.

Istennek egyszersmind s néktek választ tészek,
Hogy én nem bűnömért ily veszélt szenvedek,
Mivelhogy éltemben már véget ismérek,
Hogy oly útra mégyek, kiről meg nem térek.”

[part "Caput XVII."]

„Ragadt alig lelkem, majd elfogy életem,
Gyertyám megaluszik, koporsóm előttem,
Ugyanis gonoszok, csúfok laknak velem,
Kiknek bosszontásán fáj és eped lelkem.

Ámbár fogadjuk fel, hogy én igaz vagyok,
Isten csak adj kezest, olyat, kit kívánok,
Barátimat ne add, mert mind tudatlanok,
Ki érted feleljen, oly kezest kívánok.

Tudó hamis, az ki másnak hízelkedik,
Annak fiainak szemét varjak eszik,
Magva reménsége annak fogyatkozik,
Rólatok magyarán szólnom tehát illik.

Isten egy példájul, lám, engemet vetett,
Rólam beszél minden, reám mutat, nevet,
Úgy, hogy búmban szemem homályos, megveszett,
Minden tagom árnyék, oly könnyen eldűlhet.

Oly ha az jámborok ezt látván ébrednek,
Ám lásd, ha az szentek latrok ellen kelnek,
Az szent élet után, gondold, ha sietnek,
Az tiszta kezűvek, lásd, ha erősödnek.

Eredjetek haza, bár menjetek tűlem,
Mert bennetek bölcset én egyet sem leltem,
Mind jó üdőm elmúlt, mind tanácsom, eszem,
Szűvem gondolatit elő sem vihetem.

Teljes éjet nappá az bú bennem tészen,
Mind éjem, napom egy égszínően mégyen,
Ha mi kicsént nyugszom, halál az énnékem,
Mint ha setét pokol, ahol akkor fekszem.

Sírem, hol vagy: atyám; férgek: anyám s húgom.
Ezt kiáltom búmban, mert hol bizodalmom?
Azt ha ti láttjátok, az csak én koporsóm,
Kivel porban szállok, hiszem, ott megnyugszom.”

[part "Caput XVIII."]

Az dorgálast Jóbtúl Bildád nem szenvedé,
Monda: „Beszédteknek leszen-é már vége?
Tanoljatok elébb, s úgy keljünk beszédre,
Ne essék értetlen valaki beszéde.

Pórul téssz, hogy szinte barmokhoz vetsz minket,
Oly mosdatlanoknak ítélsz embereket,
Ha így vesztegeted búdban te elmédet,
Illik-é, hogy Isten megmozdítsa földet?

Idővel az bűnös gyortyája megszűnik,
Ű tüzének lángja nem örökké fénlik,
Ű háza világa setétségre válik,
Szerencse lámpása bűnöstűl elesik.

Erős üdőkorba lába tántorodik,
Nagy eszében rútul csalatik, úgy esik,
Mint egy vetett tőrben vadat, úgyan űzik,
Ahol nincs is háló, kelepcében esik.

Nagy erősen sarkát az csiklye megkapja,
Ha egyszer megfogja, szomjan hozzászíja,
Mert vetve az csiklye, de lator nem látja,
Földön az kelepce útba latrot várja.

Tíl-túl sok rettegés köröslen-körüle,
Valahova lépik, lábánál veszélye,
Az mit kéván mint éh, nincs arra értéke,
Jobbra-balra készen áll ű veszedelme.

Idő előtt kellő szép húsát leeszi,
Halál első fia tagit elemészti,
Mihez inkább bíznék, házától kiveszti,
Az poklok királyát kiből hamar éri.

Az ű örökében más, nem övé lakik,
Sőt ű háza helyét kénkővel bevetik,
Alól is gyükere kiasz, mert megmetszik,
Feljül ága kivész, mert megarattatik.

Már emlékezeti, földről elvész neve,
Tanácsba jámborok közt nem marad híre,
Mert az szép világról taszítják setétre,
Az kerek világból kihajtják veszélre.

Ettől sem fiú nem marad, sem unoka,
Nagy jószágba semmi vérét nem hagyhatja,
Azután halálát ki hallja, csodálja,
Iszonyodik rajta, az ki ugyan látja.

Nyilván tudjad, hogy ez bűnös állapatja,
Az istentelennek így lesz végre dolga,
Az ki az nagy Istent tudni sem akarta,
Szent törvényét sokkal inkább nem tartotta.”

[part "Caput XIX."]

„Tűrjem-é”, úgy mond Jób, „hogy így fárasztotok,
Beszéddel lelkemet meddig fonnyasztjátok,
Tized úttal bosszú szégyennel gyaláztok,
Nyavalyást rontani hogy nem általljátok?

Ím, azmint vetitek, ha igen vétkeztem,
S ugyan nem tágítom én nagy tévelygésem,
Bűnömért ha nyilván feddetek ellenem,
Hogy megnyomorodtam, ezzel öltök engem.

Vétkem felett Isten mindazáltal faggat,
Hogy ily bú hálóban kapott, ki sem bocsát,
Ne kegyetlenkedjék, kérem, meg sem hallgat,
Úgy tetszik, sok szómra sem teszen igazat.

El ne szaladhassak, ösvényem berakta,
Mely úton elmennék, homállyal befogta,
Minden dicsőségtűl ugyan pusztán hagya,
Fejem koronáját mert tűlem elfosztá.

Reménségem, mint egy zöld fátúl, elfogya,
Elveszett mindenem, ű úgy megszaggata,
Mint ellenségével, úgy bánék, úgy tarta,
Szertelen haraggal annyira megronta.

Seregét, nagy hadát egyszersmind bocsátá,
Táborával házam körös-körül fogá,
Én atyámfiait mellőlem eltiltá,
Nagy idegenségre barátimat hozá.

Azért egy rokonom s egy barátom sincsen,
Mind elfelejtették, hogy így vert meg Isten,
Zsellérem, szolgálóm éntűlem idegen,
Kit soha sem látott, olyanná tart minden.

Tőlem fut, ha hívom, szolgám, és nem hallja,
Ha szolgálni kérem, szómat nem fogadja,
Feleségem számat most büdösnek tartja,
Ha istenkedem is, kifordul, úgy bánja.

Esztelen bolondok egy semminek tartják,
Ha én szépen szólok, reám trágárkodnak,
Szerelmes barátim utálságnak tartnak,
Kikkel volt tanácsom, most rám támadtanak.

Tetemim bűrömhöz, csontom húshoz ragadt,
Semmi bennem ép nincs, csak az fogam maradt,
Szánjatok barátim, szánjátok dolgomat,
Mert az Isten keze fogott és tapogat.

Engem, mint az Isten, ti mit kesergettek,
Hogy húsomon rágva meg sem elégedtek,
Bátor minden szómat könnybe jegyezzétek,
Kűre ónot vassal vajha metszenétek.

Ki jól tudom, hogy él, az ki bűnöm rontja,
Ki porból, rútságból széppé változtatja,
Szép bűrrel az rút bűrt ismét felruházza,
Az Istent előbbi testben szemem látja.

Saját én szememmel, nem mással azt látom,
Az én Istenemet hogy még magam bírom,
Kihez most óhajtok, kihez kívánságom,
Azki most így epeszt, idefordul, várom.

Pirongatás nélkül akkor megbánjátok,
Mert hütöt, jó vallást bennem ti találtok,
Azért az jövendő fegyvertől tartsatok,
Kit bűnötök érdeml, mert törvént várjatok.”

[part "Caput XX."]

Lelkében ám dúl-fúl Sófár és haragszik,
Monda: „Választ tégyek, szűvem igyekezik,
Kiért te meggyalázsz, ki nem jómra esik,
De mikor jót mondok, lelkem nem bánkódik.

Óvilágtól eddig tudd-é, hogy így forga,
Miulta ez földön Isten embert hagya,
Latrot jó szerencse hogy nem hordoz soká,
Tettetes szentnek is hulló szép virága.

Oly magas légyen is, hogy az eget üsse,
Felhőt az fejével istentelen érje,
Üdővel úgyan vész, mint ganéja tőle,
Azt kérdi: hová lött, valaki ismérte?

Repül, mint egy álom, oly semmivé lészen,
Veszélre az bűnös oly sietve mégyen,
Sem maga, sem helye rövid nap nem lészen,
Az mely szem csodálta, majd nem látja éppen.

Az ű maradéki kuldusságra jutnak,
Kezek munkájával kemény béren laknak,
Sok ál latorsággal tagi megrakodnak,
Kik az koporsóban az latrokkal halnak.

Titkolja édes bűnt, mint szájban jó étket,
Kit soha meg nem rág, kit nyelvén emelget,
Ki ha gyomrába száll, megvesz, szerez mérget,
Kivel magát és mást, mint az áspis, elveszt.

Sok marhát, de másét, nyelt be, de kiveti,
Házából az prédát mert Isten kikéri,
Áspis mérgét szopta, ki űtet megöli,
Mérges kígyó nyelve, átok űtet üti.

Az vaj- s mézpatakot az bűnös nem látja,
Az másét kiadja, mert fel nem lakhatja,
Avagy az prédának az árát lerakja,
Mint igaz, sajátnak örömét nem látja.

És mivelhogy szegént nem segétett s rontott,
Oly házat is fosztott, azkit nem ű rakott,
Azért az elégből kedvére sem lakott,
Mert kévánságának eleget nem adott.

Vetett asztalodról nem hull semmi morzsa,
Azért nem állandó neki semmi java,
Torkig ül marhában, de nincs vigassága,
Oly bús és nyavalyás mindenképpen dolga.

Ugyan asztalánál azmely hasát tölti,
Egy harag záporral az Úr megzavarja,
Ha vasszablya előtt elszalad valaha,
Arcul acélíjes futtában találja.

Sebes, mérges nyilat immár hozzáhúzták,
Epéjét kivette, azzal úgy találták,
Reá minden veszélt, kit nem tud, elszánták,
Kinek fúvó nem kell, oly tűz mélyre hányják.

Utánavalóit nagy veszél találja,
Az ég, föld rákiált, az is kikiáltja,
Mint víz elfoly, úgyan minden háza java,
Mikor büntetésre az Úr űtet kapja.

Tudjad, hogy az bűnöst az Isten így rontja,
Istenteleneknek tűle ez jutalma,
Ilyen örökséget neki az Úr hadta,
Lássad, ha te az vagy, hogy fejedet bántja.”

[part "Caput XXI."]

Ráfelele szent Jób, s monda: „Meghalljátok
Immár, ha barátim, meg nem vigasztaltok,
Akárcsak beszédem jókedvvel halljátok,
Vigasztalás gyanánt, kit tűletek várok.

Uraim, míg szólok, békével tűrjetek,
Azután, ha tetszik, ámbár nevessetek,
Hiszem, emberekkel, felejmmel beszélek,
Hát röviden szólok inkább, ne epedjek.

Nézzeteksze jól meg, rajtam csodáljatok,
Csodámon szátokat csak beszorítsátok,
Mert én is, hogy magam elnézem, búsulok,
Minden testem retteg, elhűlök és halok.

Ki soká jól élnek az latrok s megaggnak,
Mire ennyi jóban, kazdagságban laknak,
Földi szép gyümölcsök látomást nagyolnak,
Magvok szemek előtt nőnek, virágoznak.

Úr vesszeje távol, és nem üti űket,
Házok ép, nem retteg és nem lát félelmet,
Bikájok az nyáj közt héába nem űzet,
Űnőjök mind borjús, egyik is meg nem vet.

Ő gyermekek úgy jár, mint annyi juhcsorda,
Fiok és leányok szök, ugrik bakmódra,
Dobbal hegedővel világ javát lakja,
Táncol, eszik, iszik, nincsen egyéb gondja.

Latrok mind vénségig bódogul vigadnak,
Hertelen halnak meg; mint én, nem kínlódnak,
Maga az Istennek, míg élnek, így szólnak:
»Tarts dolgod, mert utad nem kell szokásonknak.

Az Mindenhatónak de miért szolgáljunk?
De mi hasznonk benne, hogyha imádkozunk? «
Ily vallásúakat mi sokakat láttunk,
Tehát csak latrokat földön bódogítsunk.

Bizony, ha az lator az jót látja s tudja,
S bolond ha keresi, hogyha nem találja,
Nem értem, mi okon életét így szabta,
Hanem bódogságnak állapatját tudja.

Oztón ha gyertyája vagy az lator meghal,
Isten ha mi veszélt vet reá haraggal,
Mint polyvát, szemetet egy szél hamar elpall,
Nem fonnyad, de hamar ez világtól megvál.

Róla ha azt mondom, hogy az fián állja
Isten ő bosszúját, ha atyját elhagyja,
Azt akarnám, éltig hogy az latrot torlja,
Hadd érezze, lássa, Úr poharát igya.

Ki min örül vagy sír holtának utána,
Ha fiai javát, gonoszát nem tudja,
De hitlen azt mondja, hogy Isten ily alá
Nem néz, mert fenn lakik, dolgunkat nem tudja.

Úgy az istentelen épen, erejében,
Bódogul múlik el, csendez békességben,
Tejesen teljesen és szinte vérében,
Minden csontja helyén, teljes velejében.

Az jámbor nagy búval hal meg és bánattal,
Előbb is kedvetlen élt szomorúsággal,
Az földön egyaránt hever az latorral,
Az férgek osztoznak latorral, jámborral.

Ellenem, jól értem, már most mit gondoltok,
Mi keresztfogással szám cáfolhassátok,
Hogy fű jámbor embert holott találhattok,
Jótúl istentelent mint választhassatok.

Sok járt-költ népektűl mire nem tanoltok?
Ha mely útra intnek, ellenek nem szóltok,
Így azkik Istenről s rólam is tudósok,
Tűlök tanolhattok, hogyha akarjátok.

Tudnivaló, nyilván, hogy Isten halasztja,
Az nagy büntetésre az latrokat tartja,
Mert itt kicsoda az, az ki megorcázza,
Ű hamis dolgokért de ki bírságolja.

Igaz, úgy mint jámbort az latrot temetik,
Konkoly az búzával egy asztagba nyugszik,
Ezután is minden ez halomra telik,
Szántalan előbb is ide költ, itt fekszik.

Oktalanul tehát énvelem ti bántok,
Héába vagy semmit meg sem vigasztaltok,
Minden beszédtekben hamisat találok,
Ezzel is, többel is, barátim, bántotok.”

[part "Tertia pars Caput XXII."]

Vétkéért veszett-é Jób, avagy más oka,
Három barátjával Jób azt disputálá,
Harmadszor kettei mégis azt forgatja,
Témáni Elifáz először így szóla:

„Istennek kárt, hasznot tehet-é valaki?
Vaj’ magának tehet, azki eszét veti?
Ha te jámborul élsz, mert ám azt örüli,
Ha tökéletes vagy, nagy hasznának hiszi.

Sőt ha jámbor voltál, tied annak haszna,
Nem szentes voltodért rajtad Úr ostora,
Nem tőled féltében veled perbe szálla,
De te nagy sok bűnöd Istent reád hívá.

Egytől ű zálogát erővel kivájtad,
Másnak ű köntösét tolvajol elvontad,
Úton fáradtaknak vizedet nem adtad,
Éhező szegéntől kenyered megfogtad.

Nyakas lődöröket földön élni hadtál,
Személt válogattál, bűnöst elbocsáttál,
Özvegyet üresen törvényből bocsáttál,
Árvát hatalmasnak nyomorgatni hadtál.

Tőrben azért estél, ki körös-környüled,
Ez véletlen veszél búsít és rettegtet,
Ha jól éltél volna, nem látnál setétet,
Ez nagy özönvízben nem vesztenéd fédet.

Ezt mondtad, hogy az ég igen magas, messze,
Az Isten még messzebb, mert lakik felette,
Csillagok teteje mely fenn s magas, nézdsze,
Hogy tud, hogy lát Isten olyan messzül ide?

Setét homály, sok köd köztünk és közötte,
Nagy felhőben lakik, kitűl nem lát ide,
Túl jár kerek egen, másuvá néz szeme,
Mintha mind ezektűl nem nézhetne ide.

Az sok latrok régen nem tudom, mint jártak,
Kik ez világ útát minden bűnnel járták,
Végidejek előtt özönvízben holtak,
Helyek jószágostúl az habok elmosták.

Dühüdve azt hányják: Isten, te tarts dolgod!
Vélek Isten mint bán, csoda ha nem tudod,
Kiknek minden jóval tele házat adott,
Latrok eszét hát hogy nem érted, mint mondott.

Félnek, hogy ezt látják, az szentek örülnek,
Az elholt latrokon ezképpen nevetnek:
»Ím, mi mint maradánk, azok mint veszének,
Az megmaradtak is tűzzel süllyedének.«

Láss dolgodhoz azért, kövesd meg az Istent,
Meggyógyít, megadja neked az szerencsét,
Vedd elődben az ű szájából költ törvént,
Vedd szűvedben, tarts meg az ű szent beszédét.

Istenhez ha megtérsz, megépülsz, bódog léssz,
Ha minden bűnt s gonoszt te házadból kitéssz,
Mint por, annyi finum aranyat te gyűjtesz,
Vizekben mennyi kű, annyi pénzt te eltéssz.

Kedvedre Istenben örülsz, bízik lelked,
Istenhez nagy bátron kezedet emeled,
Isten is kedvesen hallja könyörgésed,
Tes az mit Istennek fogadsz, megfizeted,

Tanácsba valamit végezz, mind meglészen,
Dolgod mind szerencsés, utad fényes lészen,
Mert az kiket fenn látsz, mind leveti Isten,
Mert az alázatost szereti az Isten.

Úszóban az vízben az szentet megtartja,
Tartományát érte az Úr oltalmazza,
Ártatlanságodnak máson is nagy haszna,
Arra tér most csak ez beszédem sommája.”

[part "Caput XXIII."]

„Mégis”, úgymond szent Jób, „szomorú beszédem,
Néha nyegésemnél nehezebb veszélem,
Csak tudnám, az Istent szemben hol lelhetem,
Széki eleiben perem hol vehetném?

Én igazságomat neki megmutatnám,
Elég erősséggel megbizonítanám,
Ha mit felel reá, meglátnám és bánnám,
Ha mit mond ellenem, azt is megforgatnám.

Királyi nagy haddal ütközik-é velem?
Vagy egyedül egyet kap-é elő engem?
Hogy ártatlan vagyok, ott erőséteném,
Az én bírám előtt ügyemet megnyerném.

Sem napkelet felé de űtet nem lelem,
Sem napeset felé, akármint keressem,
Ha északra, balra dolgoz, nem nézhetem,
Ha délre, mit szerez, ott is rejtett tűlem.

Erkülcsöm, ha mint én ismérem, úgy látja,
Tiszta, finum, próbált arannak találja,
Mert az ű szent nyomát az én lábom járta,
Parancsolatitól nem távoztam soha.

Rendtartásom soha én meg nem máslottam,
De rejtve szűvemben mondásit tartottam,
De Istent sarkából én ki nem bonthattam,
Hogy azmit szánt, meg ne cselekedné rajtam.

Képes, véghezviszi, azmit rám végezett,
Számtalant találok az Istenben ilyent,
Azért elijedek szembe látva űtet,
Hogy csak gondolom is, szűvem tűle reszket.

Egy tekéntésével szűvem meglágyítná,
Ha szembe perelnék, elháborítana,
Mert ez nyavalyán is én testem szajogna,
Ű is szemem előtt nagy homált tartana.”

[part "Caput XXIV."]

„Tűlönk sok dolgait bár az Úr titkolná,
Szentinek imilyent látni bár ne hadna,
Minthogy az hamis hatalmast élni hagyja,
Ki az más határát, barmát, javát lakja.

Árvák járó barmát, szamarát elhajtja,
Özvegyeknek ökrét zálagban elfogja,
Minden jószágától az szegént elfosztja,
Úgy, hogy az szegént kikelni nem átallja.

Mind az vadszamárok az erdőt beállják,
Az járókelőket martalékra várják,
Kenyereket lessel az pusztán találják,
Kivel űmagokkal kölyköket hizlalják.

Isten ellen az másét mind bearatják,
Jámborok szőlejét beszűrik, fellakják,
Kivel szegényeknek ruhájok elfosztják,
Télben mezételen űk azokat hagyják.

Kik hegyen száporral hogy megvizesednek,
Nincs hol, hanem kövön ruhátlan ledűlnek,
Mert mindent elvöttek az istentelenek,
Szegénnek, árvának veszélyével élnek.

Orvoktól mi maradt, kobzással eldúlják,
Árvát törvéntelen s az szegént szaggatják,
Dolgosokat étlen, ruhátlan jártatják,
Nagy inokszakadván málhával fárasztják.

Sok olajtörőjök és kik búzát hordnak,
Vagy nekik sajtolnak, de mind szomjan halnak,
Rájok élők, holtak Istenre kiáltnak,
Mint mondod hát, hogy szép dolga mind az Úrnak.

Az Úr ellen ezek nyilván tusakodnak,
Sem ismérik útát, sem útán nem járnak,
Gyilkosok, mint orvok napestig alusznak,
Estve kelnek útra, sok szegént nyakaznak.

Estvét vár az kurvás, hogy senki ne lássa,
Álorcát veszen rá, színét változtatja,
Nappal házat jegyez, éjjel azt megássa,
Mert az napvilágon dolgozni utálja.

Gyűlöli az hajnalt, mint egy szörnyű halált,
Mert ha megismérik, tudja, hogy vall nagy kárt,
Nyavalyája neki penig sokáig tart,
Nem úgy, mint az szőlő, ki homokon is tart.

Ezzel is bódogbak sokat nem kínlódnak,
De mint héven az hó, latrok hamar hullnak,
Olyanok, mint az kik soha nem voltanak,
Jó szerencse után örömest kimúlnak.

Romló fa mint törik, latrok könnyen halnak,
Úgy, hogy ű barátjok nem sokat bánkódnak,
Mert világ édesén holtig vigadtanak,
Sok asszont kedvekre latrok rontottanak.

Idétlen azokkal fattyok elvettettek,
Hogy latorságokat elrejtegethessék,
Kevély magtalanná kurvájokat tötték,
Az özvegy népeket sok kárral illették.

Jeles személyeknek erővel ártottak,
Kik már életekhez semmit nem bízhattak,
Kiknek egynéhánszor latrok kezek adták,
Másfelől rálestek, kikapták, levágták.

Óh, mennyi bűn után nagy kedvekre laktak,
Kiről törvény szerént soha nem lakoltak,
De mint az egyebek, nagy szépen meghalnak,
Mint egy ért gabona, vénségben kimúlnak.

Bizony dolog mindez, így élnek az latrok,
Éltekben, holtokban mindenben bódogok,
Ha így nincs, no, szómat ám hamisétsátok,
Ha tűletek lehet, no, bátor rontsátok.”

[part "Caput XXV."]

Erre rövideden Bildád csak így szóla:
„Azt kell félni, az Úr annak nagy hatalma,
Az ki nagy békével az nagy eget bírja,
Holott nincs ez földön, az ki bút nem látna.

Látatlan, szántalan annak hada népe,
Nincs, hová nem hatna szeme nagy világa,
Hát hogy lehet ember Isten előtt szentté?
Istenhez képest hát tisztán ki hogy élne?

Ím, ű szeme előtt az szép hold sem tiszta,
Egy csillag sem fénlik, ha veted űhozzá,
Nem hogy anyaszülte, ki féreg, rossz marha,
Rothadékony, ocsmány elei, utólja.”

[part "Caput XXVI."]

„Kinek használsz száddal?”, szent Jób erre monda.
„Erőtlent versz, hiszem, kinek megtört karja,
Azt tartod tanáccsal, az kinek nincs agya,
Eszed veted, ahol senki nem kívánja.

Erőtlen az Istent beszédeddel véded,
Kinek oltalmára nem szűkös te nyelved,
Kitől az víz alatt az pokol is reszket,
Ki előtt az pokol semmit el nem fedhet.

Terhest is ez földet nem semmire rakta,
Az eget, északot üregre akasztá,
Fellegben az esőt bölcsen kötve tartja,
Hogy meg ne hasadjon az felhő alatta.

Vizes fellegekkel ű székit bevonja,
Székinek, az égnek színét úgy elfogja,
Vizeknek örök határokat kiadta,
Míg az nap, éj forog, az víz azt megállja.

Iszonyú nagy szaván az egek megrengnek,
Az egek oszlopi dörgésben reszketnek,
Ha tenger háborog, parancsol az víznek,
Ű bölcs erejétől az habok megszűnnek.

Nagy szépen az eget, mint látjuk, csenálta,
Az Sárkány csillagot ű keze csinálta,
Dolgi közt ez kevésb, ha ki többit látná,
Több s nagyobb hatalmát valyon s ki tudhatja?”

[part "Caput XXVII."]

„Kínt érdemem kívöl reám ű bocsáta,
Ő nyavalyám okát mindentől titkolja,
Ű valamíg lelkem szelét bennem tartja,
Az hamisat tűlem senki nem hallhatja.

Igaznak magamat tudom, s annak mondom,
Véletek halálig ebből nem tarthatom,
Hamisnak magamat véletek nem mondom,
Noha, ím látjátok, bűnnek kínját látom.

Sőt ártatlanságom ezután sem hagyom,
Míg élek, jó lelkiismérettel lakom,
Légyen bátor hamis, azki nem barátom,
Az pokoléletű, ki nem akarja jóm.

Úrhoz reménsége mint lehet bűnösnek?
Mikor az Úr kéri lelkét az fösvénnek,
Nincs helye Istennél ű könyörgésének,
Mikor az szerencse ügyet ejt fejének.

Bízhatik-é, mint én, s futhat-é Istenre,
Hogy marhája elkél, ha Istent gyűlölte?
Isten felel majdan: »Viszlek én jó helyre,
Az Isten dolgiról szép, szent értelemre.«

Ím, mely bölcsek vadtok, és mely rosszul szóltok,
Minden beszédtekben hogy azt mutatjátok,
Hogy ha jámbor voltam, ily kárt miért vallok?
Mert tovább nem láttok, hogy ezt forgatjátok.

Kik Istent nem félik, ilyen ű érdemek,
Hogy istentelenek Istentől így vesznek,
Bár sok fiok légyen, mind fegyverrel vesznek,
Vagy még kenyérben is eleget nem esznek.

Utánok maradtak döggel emésztetnek,
Urokon özvegyek csak könyvet sem ejtnek,
Bár mint az föld pora, annyi pénzt gyűjtsenek,
Bár annyi köntösök, mennyi sara földnek.

Ennyi sok ruháját az jámbor viseli,
Ennyi pénzét neki az ártatlan költi,
Veszőszámba házát, mint az moly épéti,
Mi számra kalibát az kertész felüti.

Temetetlen hever, szeme befogatlan,
Senki nem teként rá, hogy taszítsa sérben,
Sok veszél, mint özön, jő reá tudatlan,
Éjjel szűrzavarban enyészik látatlan.

Avagy útban egy szél lábáról lekapja,
Azmi veszéltől félt, mind űreá hordja,
Mert Isten kergeti, s helyéből kicsapja,
Kin sok ember tapsol, süvölt, úgy csodálja.”

[part "Caput XXVIII."]

„Mind könnyű találni ezüstöt, aranyat,
Föld alól és kűből vájnak rezet, vasat,
Emberek megjárják az setétnek túlját,
Setét földből vájnak gyöngyöt és aranyat.

Elveszik helyekről az folyóvizeket,
Öntözik, tisztítják az vájt követ, földet,
Ahol ember nem járt, oda vésznek vizet,
Föld alatt munkával árkolják el űtet.

Nem különben, mint tűz, föld gyomrán elmennek,
Kinek felén, hátán kenyeret keresnek,
Földbéli kövek közt drága zafírt lelnek,
Aranyport és gostyánt elég tíl-túl szednek.

Soha annak útát sem madár nem nyomta,
Sem az jó szemű sas vagy héja nem látta,
Helyét semmiféle fenevad nem tudta,
Sem az vad oroszlán soha nem találta.

Itt az szikacskűhöz az emberek fognak,
Hegyeket tövökből levonsznak, fordítnak,
Az kovacskövekben patakot bocsátnak,
Szemek után mindent rejtekben béh hágnak.

Kis csepp vizet érnek, kin vizet fakasztnak,
Kivel az kövekből minden jót kimosnak,
Eszet, bölcsességet de ott nem találnak,
valyon s holott vagyon tehát helye annak?

Helyét s árát annak az ember nem tudja,
Sohol az föld hátán azt meg nem találja,
Az tenger azt mondja, hogy nincsen űnála,
Semmi kéncs nem elég méltó képes arra.

Úri kéncs, sok arany, pénz, ezüst nem ára,
Az ofír aranyon senki nem válthatja,
Gyémánt, kristály, zafír nem hasonló hozzá,
Az szerecsen topáz sem lehet oly drága.

Mi helyről jő tehát, ember hol találja?
Az bölcsesség helyét valyon s ki mondhatja?
Élő ember szeme mert sohol nem látja,
Angyalok előtt is Isten ezt eldugta.

Az megholt sok szent is tudnonk csak ezt hagyta,
Hogy az bölcsességnek csak hírét hallotta,
Mely úton kellene menni űutána,
Vagy mi helyen vagyon, azt csak Isten tudja.

Nincs több, ki az földnek gyomrába belátna,
Az mi az ég alatt mind igazán tudná,
Isten csak az, azki szél mértékét tudja,
Az ki az vizet is megmérte, számlálta.

Az esőnek rendit s az mennykőnek szabta,
És az bölcsességet régen látta, tudta,
Végére ment, megkereste és kiszabta,
És az embereknek magyarázván mondta:

»Gonosztúl távol járj, az bűnt ne cselekedd,
Az urat, az Istent, minden felett féljed,
Ez ám az bölcsesség, kit én hagyok néked,
Ez mellett bizonyos lehet reménséged.«”

[part "Caput XXIX."]

„Régi jó szerencsém vajha most is volna,
Mikor én fejemet Isten őrzi vala,
Fényes gyertyát, lámpást fejemnek tart vala,
Kivel az setétben bátron járok vala.

Az én tanácsomban azmi módú valék,
Mikor én házamnál az Isten lakozék,
Mikor az nagy Isten tűlem nem távozék,
Mikor sok jó szolgám környülem forgódék.

Vajban lábaimat én moshatom vala,
Olajat az szikács patakkal ad vala,
Városon tanácsba ha indulok vala,
Vagy piacon székem kitétetem vala.

Ifjak engem látván félre állnak vala,
Az vének egyszersmind talpra állnak vala,
Urak mind hallgatnak, tűlem várnak vala,
Kezeket szájokon tűlem tartják vala.

Polgárrend is nyelvét veszteg tartja vala,
Úgy mint ha ínyekhez nyelvek ragadt volna,
Mert azki lát vala, vagy szóm hallja vala,
Engemet bódognak minden hirdet vala.

Azért, mert panaszló szegént mentek vala,
Az árvát, az egyest szabadítom vala,
Azért sok nyomorult engemet áld vala,
Sok síró özvegyet örültetek vala.

Tollam süvegemben az igazság vala,
Köntösöm jámborság, kiben járok vala,
Vaknak szeme valék, az sántának lába,
Az idegeneknek s szegényeknek atyja.

Én ha mely per reám semmit nem néz vala,
Jól megtudakoztam s igazítom vala,
Hamisaknak zápját én kirontom vala,
Fogokból az prédát én kivonszom vala.

Fészkemben halok meg, azért már gondolom,
Mint az föveny, annyi jó napomat várom,
Én gyükerem vízen nem asz ki, azt tudom,
Ért gabnám harmatos, nem asz meg, azt tartom.

Időm telve tisztem rajtam hagyják vala,
Kezemben kézíjem erősödik vala,
Szómat becsülettel minden hallja vala,
Az én tanácsomon mind megállnak vala.

Tanácsom szűveket úgy meghatja vala,
Senki visszáltatni hogy nem meri vala,
Mint jókori esőt, engem várnak vala,
Mint aszályban vízre, szájok tátják vala.

Sőt ha trufáltam is, valóra vélik vala,
Alább az tréfáért sem becsülnek vala,
Ha mikor nyájason köztök lakom vala,
Engem az fűhelyre felültetnek vala.”

[part "Caput XXX."]

„Az mint hadban király, köztök én úgy laktam,
Én mind az sírókat megvidámítottam.
De most oly ifjaknak csúfságokra juttam,
Kiknek az atyjokra ebemet sem bíztam.

Pásztorim is ezek nem lehettek volna,
Idejefogyottak, alig tengnek vala,
Szükségben, drágában el-kifutnak vala,
Az pusztán csikézve hasok töltik vala.

Imitt-amott málvát, csalánt szednek vala,
Kenyér helyett fagyükeret rágnak vala,
Mert mint annyi latrot, minden űzi vala,
Mint olyan orvokra, minden kiált vala.

Ez okon partokban, lyukban laknak vala,
Kűszálban, barlangban úgy lappangnak vala,
Bokrok között ríva zsugorognak vala,
Az semmirekellők alig élnek vala.

Nemtelenek, rosszak, kiknél hitvánb nincsen,
Kik azt sem érdemlik, hogy élnének földen,
Most ezek engemet költöttek énekben,
Rólam csúfolódnak, én vagyok nyelveken.

Távol járnak tőlem, oly igen utálnak,
Csaknem arcol pöknek, oly rútol károlnak,
Mert Isten engedte, tőlem ne tartsanak,
Isten nyilaitól nagy sebekben látnak.

Inasok orcátlan rám kelnek, taszítnak,
Úgy essem, meghaljak, reám úgy ostromlnak,
Utamat elfogták, egyaránt fárasztnak,
Mert nincs, ki segétsen, azért meg is bírnak.

Azmint törött falon, reám úgy sietnek,
Csoportonként ezek törés után ütnek,
Ez felett bennek is sok, kitűl rettegjek,
Ki életem űzi, mint felhők az szelet.

Kibe lekem búsol, forog ide-tova,
Nyugonnom, lám, semmit nem hagy az nyavalya,
Testemet, lelkemet oly igen furdalja,
Inamat szüntelen, mint az féreg, rágja.

Az veszél, mint köntös, testemet belepte,
Bennem sohol ép nincs, más én húsom színe,
Isten vetett sárban, kiben ruhám festve,
Porrá, hammá váltam, színem, mint föld színe.

Sőt már ha panaszlok, Isten meg nem hallgatsz,
Ha penig veszteglek, hozzám ide nem látsz,
Velem kegyetlenül, mint egy ellenség, bánsz,
Karod erejével oly erősen rontasz.

Úgy, mint égen csüggő, csak héában rúgok,
Inam úgy megvágtad, mint szelen, fenn mozgok,
De tudom, megnyugszom, azmikor meghalok,
Azmely ház mindent vár, abba mikor jutok.

Koporsómat, hiszem, az Isten nem bántja,
Holta után jaját senki nem kiáltja,
Lám, az nyomorultat lelkem megsiratta,
Az szegények ügyét, tudod, lelkem bánta.

Ugyan rám jött azért az veszél s az setét,
Mikor én világot várnék és fizetést,
Ím, belem forr, eped, kire nincsen színem,
Nyomorult üdőben fejem, ím, mint veszett.

Ím, megfeketedtem, de nem az hév miatt,
Nép közt gyászban járok, kiáltom nagy búmat,
Kiben én rokonlom az vad sárkányokat,
Barátimnak tartom az struccmadarakat.

Dobom, lantom fordult és hegedűm búra,
Minden vigasságom keserű sírásra,
Mert bűröm, mint holt szén, testem fő annyéra,
Tetemem megaszott, oly nagy testem kínja.”

[part "Caput XXXI."]

„Két édes szememmel kötöttem ily frigyet,
Hogy meg se tekintsem én az szép szüzeket,
Mert ha vétek, tudom, Isten mivel fizet,
Kész pokol az helye annak, ki bűnt szeret.

Utamat ű tudja és minden dolgomat,
Lépésemet tudja számán és nyomomat,
Tudja, ha álnokol viseltem magamat,
Tudja, ha gonoszra futtattam lábamat.

Engem igaz fontba és dolgomat vesse,
Tökéletességem, akarom, mértéklje,
Szűvemet ha szemem az útról elvitte,
Valamit én vétek, bátor azt más egye.

Valami makulán ha kezem ragadott,
Ha lestem ajtaján valamely jó társot,
Ha más neje után az én szemem hajlott,
Ágyam szeplőjével valljam azon átkot.

Azért, mert az bűnért nagy halált érdemlek,
Oly tüzet, azkiben mindenemmel vesszek,
Mert az férfi bosszús, gyermeki kétesek,
Más neje ocsmányol, és szent rendet törek.

Leányom vagy szolgám ha bíróhoz intett,
Igazát ha meg nem adtam, mikor megnyert,
Isten mikor felkel s rákérd, mit feleljek,
Ha az ki az szolgát, engem is teremtett.

Erőtlen igazát hogyha megtartottam,
Özvegyek szemeit sírással rontottam,
Ha az én étkemet más nélkül felcsaptam,
Az árva szegénnek részt abban nem adtam.

Nem volt irgalmasság, sem volt együtt velem,
Ha anyám méhéből vele nem születtem,
Mezételent láttam, meg sem keserültem,
Ha nem áldott engem, hogy testét befedtem.

Sanyargattam árvát, vertem, fenyegettem,
Tudván, hogy bírámtól nincs semmi félelmem,
Vállamból kiessék lapockatetemem,
Karomtól elessék bátor öklöm, kezem.

Nekem az Istentűl mindenkor félelmem,
Ki ellen erőmet semminek ítélem,
Bizodalmam kéncsben soha nem vetettem,
Uraságon, marhán soha nem örültem.

Égen az szép napot, holdot hogy megláttam,
Szépnek oly bolondul soha nem gondoltam,
Kezem megcsókolván, hogy én azt imádjam,
Kivel az felséges Istent megtagadjam.

Kiért az Istentől halált érdemlettem,
De lám, csak az Istent igazán tiszteltem,
Ellenségem kárán soha nem örültem,
Sőt hogy azt átkoznám, nyelvem sem emeltem.

Úgy gyűlölték ugyan én ellenségimet,
Hogy barátim foggal rágták volna űket,
Nem hadtam az utcán halni az idegent,
Nem rekesztettem ki az járókelőket.

Én, Ádám módjára, bűnnel el nem futtam,
Vétkem palást alá kebelbe nem dugtam,
Az nép szemét, szavát mert nem általlottam,
Házamból, mint igaz, bátron én kijöttem.

Az én feleletem vajha meghallaná,
Azt kívánnám, ugyan velem disputálna,
Vetekedésünket bátor fel az írná,
Azki most kárhoztat, akárkitek volna.

Tisztesen én űtet vállamon hordoznám,
Űvele fejemet én úgy koronáznám,
Minden nyomom felől én számomat adnám,
Úri módon vele dolgomat traktálnám.

Kire ha én földem panaszol énreám,
Ha sír az szántóföld és szántó miattam,
Ha minden földemnek árát meg nem adtam,
Ha az jövedelmet ingyen eltakartam.

Urát, ha mely földnek vertem, kesergettem,
Béresem, jobbágyom ha szertelen űztem,
Búza helyett tövist teremtsen én földem,
Árpa helyett konkolt. Mostan ez beszédem.”

[part "Quarta pars Caput XXXII."]

Igazságát szent Jób ezképpen támasztja,
Hogy bűnéért szenved, soha azt nem vallá,
Kiért vakmerőnek három barát mondá,
Azért többet hozzá nem szóla, elálla.

Dicséretes ifjú, Elihu bosszulja,
Hogy szent Jób magát felettébb igazítja,
Ha mindenkor igaz az Istennek dolga,
Hadná alább szavát, tűle azt kívánja.

Kisebb mindeniknél, azért mind hallgatá,
Míg beszédét szent Jób barátival nyújtá,
Bánja, hogy egyiknek sincs elég jó oka,
Kivel Jóbot rontsa, bűnét megmutassa.

Úgymond: „Mint legkisebb szólni még általlám,
Hogy mi tessék nekem, vének közt megmondjam,
Mert hogy idés szóljon, illik, azt gondolám,
Csak az vének értnek bölcsen, én azt tudtam.

Értem immár, hogy Isten hordozza az észt,
Isten lelke tészen emberek közt bölcset,
Tudom már, hogy nem ért az tanolt is mindent,
Látott, hallott vén is nem tud ítéletet.

Azért én szómat is halld meg és okomat,
Eddig figyelmesen hallám mind szótokat,
Mind fülemben szedem okoskodástokat,
Mivel rontanátok ez beteg válaszát.

Nem szól egyitek is, azhová kell, oda,
Szótok az Jób szavát meg sem hamisétja,
Nem mutatátok meg, hogy Úr bűnért bántja,
Hát ne mondjátok, hogy ember ne búsítsa.

Íjét és beszédét reám Jób sem húzta,
Az ti szótok szerént én sem állok reá,
Ím, mind elijedtek, ím, szavok elhagyta,
Elkölt az ok tűlök, mert Jób elnémétá.

Mivelhogy nem szólnak úgy, mint reméllettem,
Nincs mit felelniek, úgy állnak, ismérem,
Szerem, erőm szerént megmondom értelmem,
Ellened mit tudok, érts meg immár tűlem.

Az én szűvem bennem nagy beszéddel rakva,
Kitől belem poffadt, kitör ez világra,
Mint must az edényben, ha nincs lélekcsapja,
Így ha nem szólhatok, szűvem szó fakasztja.

Azért szorosságát szűvemnek tágítom,
Senki személyét én itt meg sem gondolom,
Hízelkedést ne várjatok, mert nem tudom,
Ha kedvért szólok is, Úr kezét rám várom.”

[part "Caput XXXIII."]

„Érts meg azért már, Jób, minden beszédemet,
Ím, megnyitom számat, megoldom nyelvemet,
Tiszta szűből tisztán ejtem beszédemet,
Hallgass ajkaimtól szép tiszta értelmet.

Gyarló ember vagyok, kit Isten teremtett,
Élettel, lélekkel, mint téged, szeretett,
Megfelelhetsz tehát, s felelj meg, ha lehet,
Ütközzél és álld meg én velem az ügyet.

Romló sárból én is, mint te, csenált vagyok,
Istent hívod perbe, érte, ím, felállok,
Nem rettegsz éntűlem, mert nem Isten vagyok,
Hogy meg ne felelhess, tekintve sem ártok.

Azt mondád, úgy tetszik, mert fülem így hallá:
Hogy noha büntelen, ártatlan vagy s tiszta,
De ellened Isten okot fogott volna,
Hogy mint ellenséggel, te veled úgy bánna.

Két lábodat azért kalodába csípte,
Minden utad, költéd, hogy eltekintette,
Megbocsáss, hamis ez és bűnnek egyike,
Vedd eszedben, ennek mit mondok ellene.

Ugye, hogy embernél nagyobb az Úristen,
Mit perlesz hát, mintha számot adsz kételen?
Hogy minden dolgáról okot, számot vessen,
Holott, ha semmiről sem ad, szabad leszen.

Egyszer szólott Isten, azt meg sem másolja,
Az ottan álmunkban megent fülönk nyitja,
Nyavalyáink okát elpecsétli, dugja,
Hogy okát, miért ver, ember ne vizsgálja.

Az embert szentségtől avval ű megfosztja,
Hogy Istent kövesse, és nyakát lehajtsa,
Kiért koporsótúl Isten űtet ója,
Ez veszélyben szinte halálnak ne adja.

Töri minden tagját, kór ágyában rontja,
Úgy, hogy minden ételt ű gyomra utálja,
Testét elrothasztja, hogy megváltoztassa,
Semmi tagját helyén épen nem marasztja.

Immár hogy ajakán volna futó lelke,
Halálra vonagik, nincsen reménsége,
Ezer közül, ha egy jó angyal jű mellé,
Ki az beteg személt tisztiről megintse.

Nem ereszti Isten szinte koporsóra,
Bűnéért az tűrést elég néven tartja,
Testét egy ifjúnál szebben megújítja,
Sőt ifjú üdőre az embert fordítja.

Drága állapatját kegyesen megadja,
Könyörgését hallja, színét rajta tartja,
Örömre fordítja, immár szentnek híja,
Az sok veszél után végre igazítja.

Emberek közt ember űmaga is, vallja,
Hogy bűnéért méltán Isten lakoltatja,
Sőt bűnéhez képest kevéssel bántotta,
Mert halált érdemlett, kire nem bocsátta.

Sokszor embert az Úr ezképpen forgatja,
Hogy az koporsótól, veszéltől meghíja,
Életre, világra hogy ismét támasztja,
Úgy, hogy önnönmaga hálaadva vallja.

Úgy szólj, hogy beszédem előtted végezzem,
Mert hogy magad mentsed, ugyanazt keresem,
Ha lehet, tégy választ, no, immár énnekem,
Ha nem lehet, hallgass, míg tanít bölcs lelkem.”

[part "Caput XXXIV."]

„Paraszt és bölcs szólást az fül hall és választ,
Étel ézit az ény érez, ítél és lát,
Azért már ti bölcsek, halljátok én szómat,
Eszesek tanolják én tanításomat.

Értsük meg mi az jó, az igaz mi légyen,
Ugyanúgy forgassuk, mint egy törvényszéken,
Azt mondja nekünk Jób, hogy szenved bűntelen,
Hogy igaz emberen az Isten kegyetlen.

Reméllett Istentűl jót, de megcsalatott,
Isten nyilaitól bűntelen megomlott,
Valyon hol találunk mást, ily bolond Jóbot,
Ki ily hitván vallást és tudománt szokott.

Veszett, gonosz latrok társaságát tartja,
Istentelenekkel ű magát forgatja,
Mindazáltal kínját méltatlannak mondja,
Búsul, hogy az Urat ű meg nem láthatja.

Eszesek, azért ti hallgassatok szómra,
Hamisnak az Urat, no, senki ne szidja,
Sőt igaz jutalmát mindennek ű adja,
Hasznát ki-ki veszi úgy, mint magát tartja.

Nem hamis, hogy az jót az Isten megrontja,
Ki földet teremté, az emberre bízá,
Ha lelkét embertől, ha mástól kívánja,
Tehetségét teszi, ha ismét elrontja.

Immár ha mi eszed vagyon, hallgass ide.
Lehet-é, hogy az Úr igazat gyűlölje,
Azki mindent jól köt, valamin jár keze,
Gondot ez világra vagy hogy viselhetne?

Ehhez bűnt hogy mondhatsz, ki mindennek ura,
Ki senkitől nem tart, személyét sem látja?
Ha királ is lator, ű latornak mondja,
Az semmirekellő urat rossznak híja.

Nagy személt egyaránt s az kicsént tekinti,
Féltében, mint ember, dolgát el sem rejti,
Az dúst az szegénnel feljebb nem becsüli,
Mert az ű bölcs keze mind az kettőt szerzi.

Sokan éjfélikor hertelen meghalnak,
Sok nemes urakhoz egy újjal sem nyúlnak,
Emberek dolgihoz mert nagy szemek látnak,
És minden nyomokra az mennyből vigyáznak.

Dugja, rejtse magát az lator setétben,
Nincs oly homály, hová az nagy szem ne nézzen,
Nem engedi, vele hogy ember pereljen,
Hol semmi dologhoz bizonság ne kelljen.

Urakat ű veszt el, szántalan fűrendet,
Mást teszen fel ottan bölcsen azok helyett,
De napfényre hozza az ű életeket,
Teggyék, hogy hertelen méltán ölte űket.

Büntet sok szem előtt némely személyeket,
Azért hogy elhadták Istennek törvényét,
Nem tartották ésszel minden szent törvényét,
Mert az égre küldték szegények keservét.

Isten ha csendesét, zűrzavart ki tehet?
Ha színét elrejti, szemében ki nézhet?
Sok latrot felültet vagy, ha tetszik, levet,
Kivel népet büntet vagy kegyesen szeret.

Az Isten mondhatja csak ezt: »Megengedtem,
Ezúttal nem bántlak, menjél, ne félj tűlem.«
Mondd meg, Jób, én szómban ha mit elfeledtem,
Nem vétek ellened, vagy mondd meg, ha véttem.

Mire ne vessem meg imezt, s amazt jóljam,
Mint te vetekedel, ha mit tudsz, hadd haljam,
Más eszes vetődve, tudom, szólna hozzám,
Szó után megvárná szómat, ha kívánnám.

De lássátok, kérlek, ez Jób mely goromba,
Gondolatlan esék s bolondul ű szava,
Kit én úgy fárasztok szóval disputálva,
Hogy ily latrok előtt ű szavát meghíja.

Egyébként ű bűnét soha nem isméri,
Benne tovább mégyen, tovább rakja, gyűjti,
Minket, ily barátit latrozza, neveti,
Isten ellen csacsog, és bajra ingerli.”

[part "Caput XXXV."]

„Ugye hogy azt tartod, hogy igazb te pered,
Hogy nem az Isten-é mostan te ellened,
Hogy jámborságodra Isten nem tekintett,
Hogy semmit nem használt ártatlan életed?

Szemléld el az eget, magasabb náladnál,
Ha lator léssz, sem téssz Istennek kárt azzal,
Ha jámborul élsz is, az neki nem használ,
Mi kél te kezedtűl Istenhez mindazzal?

Azki ember, mint te, annak lehetsz jóval,
Csak embernek ártasz, ha gonosz vagy, azzal,
Sokak mennyi bosszút látnak urak által,
Mennyit síjnak-ríjnak keserű panasszal.

Ríva, panaszolva sem emlétnek Istent,
Mondván: »Hol vagyon az, ki minket teremtett,
Ki szánkba búban is adhat víg éneket,
Ki minden állatnál bölcsebbé tött embert?«

Bűnösök panaszát azért meg sem hallja,
Kegyetlenek jármát tűlök le sem hányja,
Mert bűnösök szavát az Isten utálja,
Gondold, ha fejedet bűnödért nem látja?

Immár ahol mondod, hogy Istent nem látod,
Törvént találsz nála, ha űtet megvárod,
De nem bűnöd felett ostorát kóstolod,
Tehát vakmerőség ellene csácsognod.”

[part "Caput XXXVI."]

„Tűrj még egy kevéssé, hadd beszéljek többet,
Vagyon még beszédem az nagy Isten mellett,
Én tanításomat hozom nagy messzünnet,
Igaznak mutatom az én teremtőmet.

Egész, igaz, tiszta, ép az én beszédem,
Igaz tudományból veled igyekezem,
Mely hatalmas felség, oly bátor az Isten,
Nem oly félénk, hogy nagy latorral jól tegyen.

Róla tudnod adja, űt mire tartotta,
Szegény jószágát is majd kiszolgáltatja,
Sőt az jámborokról szemét sem fordítja,
Úgy, hogy királyokká örök székben rakja.

Azmikor nyomorú tőrben, láncban esnek,
Azt mutatja, hogy az jutalma bűnöknek,
Fülök rántva inti, hogy jóra térjenek,
Hagyják el előbbi dolgok, s jók légyenek.

Ezek ha engednek s az törvényhez térnek,
Idejeket szépen töltik, és megnőnek,
De ha nem engednek, keze miatt vesznek,
Véletlen veszélbe bolondságból esnek.

Kettős szűvő népek magok miatt vesznek,
Hogy nyavalyájokban az Úrhoz menjenek,
Az bolond tobszódók még ifjanta vesznek,
Hamar halál zsoldja az buja életnek.

Viszont az térőket az Úr szabadítja,
De az nyavalyákkal fülök jól megrágja,
Fédet is tömlöcből bű mezőre hozza,
Kazdag asztalodat csendesen megadja.

Úr felől ezután ha ítélsz hamisat,
Az törvény, az igaz megkap, úgy megforgat,
Hogy sem gazdagsággal nem menthetd magadat,
Sem nagy kéncsbírással, s ott veszted dolgodat.

Semmit nem fog kéncsed, aranyad, hatalmad,
Ha ismét vétkezel, nem válthatd meg magad,
Ne járj latrok után, hogy szakadjon nyakad,
Mint azoknak éjjel hertelen megszakad.

D[miss "..."]
[miss "3 lines"]

Inkább nem hogy űtet te hamisnak mondjad,
De minden dolgait, illik, magasztaljad,
Kit minden emberek becsülnek, hallgatnak,
Kit távol, mint királt, hisznek és imádnak.

Sokképpen nagy az Úr, ideje szántalan,
Sok járása, dolga tőlönk tudhatatlan,
Lá, hogy felül vizet csepegtet szép lassan
Ű gőziből, és foly az egész föld hátán.

Ki érti, isméri ez felvont egeket,
Úr sátora alatt terjedt fellegeket,
Kikkel ű elfogja földtűl az nap fényét,
Kiktől nap nem éri az víznek fenekét.

Ezek által büntet bűnös országokat,
Ezek által nekünk nevel bű gabonát,
Köddel, mint tenyérrel, fedi nap világát,
Ki ellen nagy felhőt nagy sűrőn felállat.

Ráizen, és ködöt támaszt az fény ellen,
Az fény megharagszik az rákölt köd ellen,
Szűvem elvész ű rettenetes dörgésén,
Az Isten szájától jövő csatén-patén.”

[part "Caput XXXVII."]

„Nincs helyén én szűvem, hallván az csattogást,
Halljátok az Úrnak iszonyú nagy szavát,
Az egész ég alatt futó ropogását,
Minden föld határán rettentő villámát.

Ily világa után nagy zajjal ropogtat,
Az zaj után záport követ, jeget bocsát,
Csak erről is ember bizonyost nem tudhat,
Hát nagyobb dolginak titkában sem hághat.

Télbe hónak mondja, hogy az földre essék,
Záport, sebes esőt, hogy minden elbújjék,
Barlangban sietnek az barmok, az fenék,
Hogy hatalmát, dolgit emberek így értsék.

Ki szaván Dél felől háború szél támad,
Felszéllel dér leszen, az víz jéggel befagy,
Ű fényétől az köd elfut és helyet ad,
Az Úr szaván forog és egyet-mást támaszt.

Akármit parancsol az Úr az felhőknek,
Az nagy kerek földnek akár küldje űket,
Akár küldje űket, hogy nagy kárt tegyenek,
Akár, hogy ez földön jót cselekedjenek.

Úr csodáit azért nézzed s vedd eszedben.
Tudd-é, mikor ül fel az Úr az felhőkre,
Mikor fénlik ű szovárványa kezében,
Miért, hogy nem mind egy ennyi felhő színe?

Sok bölcs csodájának tudd-é mesterségét,
Ruhád mitől meleg, hogy délre felderét,
Vele te vonád-é vagy öntéd az eget,
Ily merőn, ily simán, hogy úgy tetszik, űtet?

Sőt taníts mindenről, s az Úrról mit mondjunk,
Mert mi tudatlanok hozzá nem foghatonk,
Jól sem esik, ha mi ily felséggel szólunk,
Sőt fénye megemészt, hogyha tudakozunk.

Az nap fényét ember szembe nem nézheti,
Mikor az ég tiszta, egy felszél megsepri,
Az Istennek fényét inkább nem isméri,
Ily felséggel tehát nem jó versengeni.

Mindenható ám az, kit meg nem foghatunk,
Erős, igaz, nagy, szent, kit számra ne híjunk,
Csak mindnyájan tűle féljünk s igen tartsunk,
Kit egy agyas sem lát, tehát mi sem látunk.”

[part "Quinta pars Caput XXXVIII."]

Forgószélből az Úr Jóbot megszólítá:
„Ki beszél ily pórul, szava mely goromba,
Az nagy bölcsességet beszéddel ki rontja?
Titkos tanácsomat több homályba hozza.

Ím, kérdeszlek én is, felelj meg énnekem.
Öveddzél emberül, no, mond meg ezt nekem,
Hol valál, mikor én az földet teremtém,
Vagy fundamentomát hogy földnek megvetém?

Tudd-é, ki méré meg rúddal az nagy földet,
Ha tanoltál, mondd meg, ki vötte mértékét,
Mire tötték alól az föld talpja kövét,
Ki tötte le és hol az ű szegletkövét?

Ki dolgán tapsoltak akkor az csillagok,
Kit dicsértek azon mind az szent angyalok,
Ki hagyja, hogy tengert rekesszék az partok,
Mihelt vizek lőnek, kitől lőn határok?

Úgymint köntöst adék, sűrő ködöt reá,
Neki törvént mondék, kihez magát tartja,
Szoros kaput hagyék, kin kűvöl ne hágna,
Mondék: »Csak eddig folyj, lábidnak ez célja.«

Éltél-é, hogy az holvalnak parancsolék,
Vagy idédben helyet az hajnalnak adék,
Hogy az földnek szélét érje szárnyaival,
Hogy latrok bújának, mihelt ű jű nappal?

Bűnösök, mint ruha, öszvezsugorodnak,
Mint pecsét szakasztva, világnál kilátsznak,
Az ű világoktól, az éjtől távoznak,
Bátorságok, karjok semmit nem szolgálnak.

Értél-é valaha tenger fenekében,
Jártál-é az víznek legalsó mélyében?
Néztél-é valaha halál kapuján be,
Mentél-é az szörnyű setét ajtaján be?

Az föld széles voltát mondd meg, ha megláttad,
Setéthez mely út jár, hol lakik az világ,
Űket határokban, hogy hon tapasztaljad,
Házokhoz mely úton mégy, mondd meg, ha tudod.

Tudtad-é hogy léssz még, hogy élsz és rísz sokat,
Tudd-é, az kőeső-, hótartó kasokat,
Kit én hátratartok, kivel én latrokat,
Mikor megindulok, verek hamisakat?

Útát az világnak, tudd-é, hol hasad el?
Vagy melyfeleé indol az napkeleti szél?
Ki hasít szápornak utat, hogy folyjon el?
Az dörgő villámnak ki ad utat széllel?

Sovány, puszta földet, kit senki nem lakja,
Ki zöldét esővel, ki tészen bujává?
Az égi harmatnak de vagyon-é atyja?
Az csepegő harmat, mondd meg, ki magzatja?

Ítéled-é, az jég ki méhéből termett,
Vagy az égi harmat, úzmaráz mi nemzet?
Ki fagylalja kővé, keménnyé az vizet,
Ki alól hígan foly, feljül bír nagy terhet?

Jámbor, megfoghatd-é te az Fiastyúkot?
Vagy kibocsáthatd-é az dér Kasza húgyot?
Vehetd-é elő te az Hajnalcsillagot?
Bírod-é az Göncölt vagy az több csillagot?

Oztán az ég dolgát, tudd-é, és járását?
Megmondhatd-é földön, annak rendtartását?
Hagyhatd-é felhőknek, hogy légyen nagy harmat?
Tehetd-é, ha mondod, hogy zápor légyen rád?

Bocsáthatsz-é felül villamást, mennykövet?
Ki adta emberben az szép bölcsességet,
Az szűbe ki tötte, helyeztette az észt,
Ki szabta ily bölcsen az rendtartó eget?

Palaszkját az égnek, ködnek ki fakasztja?
Vagy ki sotulja be, hogy vizét benntartsa?
Az mikor az földrűl az vizet kitiltja,
Az földet keménnyé tészi és vastaggá.”

[part "Caput XXXIX."]

„Rendelsz-é te ételt az kölykös vadaknak?
Tehetsz-é eleget gyermekoroszlánnak?
Mikor barlangjokban prédára vágyódnak,
Kereshetsz-é elég prédát az anyjoknak?

Ítelt ki szolgáltat az hollófiaknak,
Hogy nagy éhen, árván Istenre kákognak?
Tudd-é az vad bakok mikorba fiaznak?
Tudd-é az szarvasok miképpen vajusznak?

De mondd meg, hány havig hasokban hordoznak,
Mondd meg jó számvetve, mi üdőn fiaznak,
Mint hevernek, mikor terhektől megválnak,
Mely nehezen élnek, s akkor mit csenálnak?

El-felnőnek fiok, gabonán elhíznak,
Anyjokhoz sem térnek, hogy egyszer elválnak.
Szabadságot ki adott az vadszamárnak,
Hogy nyeregben, fékben ne szolgáljon másnak?

Mi, én engedtem meg, hogy légyen magának,
Sovány aszály földét lakja az pusztának,
Csak foggal vigyorog az városiaknak,
Semmi kiáltását nem hallja pallérnak.

Keresi hegyek közt életét, abrakát,
Mindenféle zöldet észik, nem vár szénát,
Hiszed-é, hogy kornist ember szolgáltathat,
Tudd-é, ha megszokja az az te jászlodat?

Oztán hogy rajta szántsz, foghatd-é járomba,
Utánad boronát von-é barázdában?
Hogy oly igen erős, bízhatol-é abban,
Véled-é ha foghatd dologra hé nyárban?

Érthetd-é, ha búzád béhordhatod rajta?
Szebb-é vagy képesb-é az strucc kamel szárnya,
Hogy nem az esztrágnak szárnyabeli tolla?
Ha amaz földön toj, oly igen goromba.

Porban ottfelejti tojását, elhágyja,
Nem érti, hogy lábbal minden megtapodja,
Fiát oly kegyetlen, mint nem övét, tartja,
Nem fél, hogy semmiben kél minden munkája.

Tudjad, hogy űt ésszel az Isten nem látta,
Esztrág bölcsességet űneki nem adta,
Mikor naggyá lészen, ha kél szárnyra, lábra,
Az lovat s az lovast egyaránt csúfolja.

Az lónak te adsz-e hadra bátorságot?
Vagy serényt, nyerétést, avagy kemény nyakat?
Ijesztheted-é el, mint egy félénk sáskát,
Ki attól szebb, mentűl nagy szörnyebben fúhat.

Körmmel vermet szakaszt, ugrik nagy erősen,
Holtig elősiet, fegyverre úgy mégyen,
Mintha kacag, nyerét az rettentő ügyen,
Ha sebben esik is, de hátra nem mégyen.

Ugyan szíj környüle, rajta az nyíl s puska,
Villog az sok szablya, kopja, hegyes dárda,
Annyi csatén-patén földet fennen hányja,
Nem retteg, mikor az trombitaszót hallja.

Inkább az trombita szavát alig várja,
Még távol az harcot, az nagy zajt szagolja.
Te eszeddel lött-e, hogy repül az kánya,
Hogy szárnyát az ölyű dél felé mozdítja?

De terajtad áll-é, hogy sasok fenn járnak,
Magas kövön laknak, fészket oly fenn raknak,
Onnan prédát néznek, fészkekben vért hoznak,
Valahol dög esik, oda sokan szállnak?

Ebből mondd meg, ha ki Istennel száll perbe,
Valyon s teheti-é, hogy űtet megnyerje?
Az ki Isten ellen elméjét emelte,
Valyon, az mint kezdte, mondhat-é ellene?”

Monda Jób: „Ily veszett, néked mit feleljek?
Számat csak befogom, rá lakatot vetek,
Ha ez egyszer szóltam, többé nem versengek,
Megbocsáss csak, másszor ellened nem kélek.”

[part "Caput XL."]

Sűrő forgószélből ismét az Úr szóla:
„Öveddzél emberül, felelj minden szómra.
Tehát te támadsz-é az én igazomra,
Kárhoztatsz-é engem, hogy te légy igazzá?

Erőd, karod, ha oly, azmennyi Istennek?
Ha szód olyan dörgő, mint az nagy fellegnek,
Ottan nevezd magad mennyei felségnek,
Adj kellő koronát, köntöst te testednek.

Dühüs haraggal öld te ellenségedet,
Nézd el és veszesd el az sok kevélyeket,
Verd az földhöz, mint én, istenteleneket,
Süllyeszd el helyekben az nagy bűnösöket.

Tedd ezt, s ottan mondlak téged fel Istennek,
Oltalommal lehetsz más nélkül fejednek.
Nézd az elefántot, kit veled teremték,
Mint az ökör, barom, szénát, füvet eszik.

Erős ű oldala, köldöke, ágyoka,
Mint egy nagy cédrus fa, ha farkát felhúzza,
Sokágú ín benne az farka utólja,
Mint megannyi érccsű, oly vastag ű csontja.

Merő csontja penig, mint annyi vasrúdja,
Úgyhogy Istennek fű teremtett állatja,
Semmi nincs világon, ki űtet megbírja,
De ki teremtette, csak az levághatja.

Puszták, hegyek neki abrakot teremtnek,
Hol az barmok játsznak, előtte sem félnek,
Árnyékos fák alatt aluszik s víz mellett,
Tóba, nádba, fűzbe nyugodalmat szeret.

Oly torokkal iszik, úgy nyeli az vizet,
Úgy tetszenék, egyszer elapaszt egy vizet,
Nem az, hogy émette megfoghatnák űtet,
Pórázon, orránál fogva vinnék űtet.

Reméled-é, hogy horogba kivonhatod,
Vagy nyelven kötvén az cetet elnyomhatod?
Azt hiszem, orrában szigonyod vághatod,
Vagy pofán dárdával általlikoszthatod.

Előtted, azt hiszem, könyörög, engesztel,
Hogy ne bántsad, úgy kér sok szép lágy beszéddel,
Szerződni fog veled, hiszem, örök friggyel,
Hogy fogadd szolgáddá örök szegődéssel.

Köthetd-é meg űtet leányid elejben,
Mint egy madárkával játszhatol-é véle?
Hiszem, sok társaság kivonssza az földre,
Vagy ebédet szerez, vagy osztozik véle.

Oztón az bűrével megtölthetd-é kasod,
Avagy az fejével halászó csolnakod?
Ha oly nagy, hogy képét te meg nem mondhatod,
Oly rettenetes, hogy soha meg nem bírod.

Nem ütközik többször, azki egyszer bántja,
Mert miatta elvész, ha egyszer búsítja,
Csak megtekéntse is, űmagát elhágyja,
Senki ne remélje, bárhogy űt megbírja.”

[part "Caput XLI."]

„De ha felkölteni űt senki nem méri,
Magát hát ellenem valyon ki vetheti?
Ki tött több jót velem, hogy köszönjem néki?
Ha enyim ég alatt az föld, élet, halmi?

Ím, megmondom Cetnek egy néhány csodáját,
Szertelen erejét, szép szerét, állását.
Ki nyitja fel neki csak ruhája szárnyát,
Ki tátja fel száját, ki vet abba szablát?

Torkának kapuját valyon s fel ki nyitja,
Ha oly rettenetes körös-körül foga?
Mint hadban nagy erős pajzs, minden haja,
Szoros minden hajnak öszvefoglalása.

Az mind egymást éri, úgy, hogy szél sem hatja,
Mind egymásra rakva, egymást sem tágítja,
Ha ftrüsszent, gőzölög s láng esik utána,
Két szeme oly piros, mint hajnal világa.

Pokol torka torka, mert láng jő ki rajta,
Mint lángoló vastól, úgyan jár az szikra,
Mint az forró üstöt, orrát oly gőz járja,
Égő szemmel zúg, fú, lánggal rakva szája.

Erős nyaka, kivel mindent ronthat, bírhat,
Teste húsa nem reng, merő, kit nem mozgat,
Szűve, mint malomkű vagy szikács, oly vastag,
Mikor ő megmozdul, minden szava fogtat.

Semmi ű ellene páncél, tőr, kópia,
Az vas rajta úgy fog, mint az gyenge polyva,
Erős acél rajta olyan, mint rothadt fa,
Ha kovával ütik, semmi, mint egy szalma.

Tőled semmit nem fut, ha nyíllal lűsz hozzá,
Az erős számszirígy annyit árt, mint szalma,
Nevetség csak nála az erős vasdárda,
Hegyes kűszál ágya, neki mint egy párna.

Ingva ű az tengert úgyan felforrasztja,
Mint az fazék vizet az tűz megbuzgatja,
Mozsárba sok füvet ember mint megrontja,
Mindenekkel tengert az cet úgy zavarja.

Sétálva tengeren oly nagy nyomát hagyja,
Hogy nagy fejér tajték az tengert befogja,
Nincs az egész földön semmi állat mása,
Mert senkitűl nem fél, Isten úgy csenálta.

Hegyni magasakat marconáknak tartja,
Erejéhez képest, mint semmit, úgy látja,
Mind királya annak, ha mi magát bírja,
Minden teremtett felett magát alítja.”

[part "Caput XLII."]

Az Úrnak ezekre Jób ezképpen szóla:
„Tudom, mindent tehetsz, senki nem állhatja,
Szándékod eleit kéz meg sem tarthatja,
Senki semmi titkját tűled nem dughatja.

Értetlen az, az ki felőled azt vallja,
Hogy nincs ide gondod, nem nézsz ez világra,
Azért az mit mondék, nem értettem vala,
Mert az te sok csodád elmém felett vala.

Kérlek, azért halld meg egynéhány beszédem,
Az min kételkedém, megbocsáss énnékem,
Mert rólad, ki voltál, csak hallott volt fülem,
De immár bizonnyal téged ismér szemem.

Vétkeztem ellened szómban, s igen bánom,
Magamat verhetném, magamra haragszom,
Ím, porba, hamuba magamat alázom,
Megbocsásd bűnömet, mert látod, mint bánom.”

Ott az Úr beszéddel tére Elifázra:
„Haragszom tereád és az két társodra,
Mert oly jót felőlem egyiktek sem szóla,
Mint Jób, az én szolgám, noha ily kínt láta.

Lássátok meg azért, végyetek hét tulkot,
Adhattok szolgámnak, Jóbnak még hét bakot,
Ti bolondságtokért tégyen áldozatot,
Ű kedvéért nyújtok néktek bocsánatot.”

Felvivék szent Jóbhoz azok az barmokat,
Jób megengesztelé barátihoz Urat,
Róla is elvevé az Úr az nyavalyát,
Minden kárért neki úgy ada kétannyit.

Gyógyulása híre hamar kiterjede,
Sok rokoni, baráti látni hozzá méne,
Vendégségbe Jóbbal minden örvendeze,
Minden vígasztalá, Jóbot örülteté.

Ám sok jó barátja megajándékozá,
Arannyal, eszüsttel, pénzzel Jóbot látá,
Azután több jóval az Úr Jóbot áldá,
Kitűl neki lűn tizennégyezer juha.

Nagy sereg tevéje, mert hatezer száma,
Ezer jármos ökre s megannyi szamara,
Hét szép legény fia s három szép leánya,
Jemina, Cassia és Kerenhapukka.

Gyengék ezek s szépek, mert nem vala mások,
Egész az országban hozzájok foghatók,
Kiknek fiai közt oszlást ada atyjok,
Egyaránt osztoznak, noha leányágok.

Ezután Jób száznegyven esztendőt éle,
Fiait, unokáit negyed ízig éré,
Addig éle, hogy életét megeléglé,
Kellő vén korában bódogul elméne.

[part "Summa libri Job"]

Talám vagyon oly, ki summáját akarja
Ily hosszú beszédnek, hogy inkább tanolja,
Noha méltó dolog, hogy ezt mind megrágja,
Ottan egy csomóban kötöm, így is lássa.

Úr tudja csak hol, ki jámbor ez világon,
Vagyon ugyan jámbor, de csak kevés vagyon,
De az tökéletlen azon színen vagyon,
Kit akar az Isten, hogy ember is tudjon.

Azért hogy ember is az jámbort meglássa,
Késértettel Isten ugyan megforgatja,
Szerencséjét, testét mind más képbe hozza,
Hogy bűnösnek hiszi, űtet ha ki látja.

Ki mit vét beteghez, ám nyilván mutatá
Jób három barátja, ki Jóbot dorgálá,
Mint ha bűnét tudná, maga azt nem látta,
Hogy ily veszett mostan, azt bizonnak tartja.

Az beteg másunnat vigasztalást várna,
Az gonosz szerencse barátot próbálna,
De három barátja Jóbot inkább bántja,
Nem hogy nyavalyáját könnyítette volna.

Reménségében is az veszettet rontja,
Hogy istentelennek az nyavalyást mondja,
Hogy élő példákkal ű szavát támasztja,
Istenről keveset tud, nyilván mutatja.

Mennyi lator magát világon jól bírja,
Sőt ez világ javát többire az lakja,
Az ki az szent törvént sem tudja, sem tartja,
Az jó szerencséjén jónak az ki vallja.

Inkább ez világon, hogy az jó ily árva,
Az feltámadásnak ez nagy bizonsága,
Hogy másvilágot vár, holott megtalálja,
Az hatalmasoknak az mit itt elhágya.

Nincs azért senkinek itt arról értelme,
Kiknek tűr vagy nem tűr Isten, csak ezt higgye,
Hogy jámborság jele nem az jó szerencse,
Sem lator mind, az kit elhagy az szerencse.

Az latrot is sokszor itt is lakoltatja,
De térésért Isten sokáig nem bántja,
Mert atya és urvos, vesztét nem akarja,
Az hosszú várással fiát hozzá várja.

Kéméli szentit is, és sokkal nem bántja,
Mert ki mit vehet fel, azt jobban ű tudja,
Azért nem mindenre keze savát hányja,
Mert jobbat sem talál, szüksége sem tartja.

Oztán ez világnak ezt nagy példán hagyja,
Két dolgot az szent Jób nyilván magyarázza,
Egyik, hogy Istennek ez világra gondja,
Kibe gonosz poklul, az jó meg jól járna.

Reménségét senki marhában ne vetné,
Az jó egészséggel magát el se hinné,
Tudná bizonnyal, hogy mindenik Istené,
Az mit szabadon ád, szabadon elvenné.

Nem igaz ítélet tehát, kit elhagyjunk,
Hogy bűnösnek hisszük, ha beteget látonk.
Sőt az halálon túl majd semmit nem váronk,
Azért az míg lehet, torkonk kedvén lakunk.

Imezt is másodszor az példa mutatja,
Mi való jó, s mi nem, igen kevés tudja,
Isten ítéletit attól tovább látja,
Mi tanácsból mit tött, hinnünk mit akarna.

Sok az kazdagságot legfű jónak tartja,
Kit az másvilágon sem ád, azt mutatja,
Mindent mível azért, Istent is elhagyja,
Sok az egészséget, hosszas üdőt mondja.

Ha mindenik, látjuk, szerencse laptája,
Értsük, mire való, ha Isten azt adta,
Mert azokkal Isten az embert gyakorlja,
Mint aranyat próba és az tűz mutatja.

Ugyan mind egészség s mind nyavalya próba,
De egyik sem az jó, ki nem gonosz soha,
Minthogy az mi gonosz, az sem lehet jóvá,
Nem ért, sem magyaráz, az ki ezt nem tudja.

Mikor azért marhád vagy színed elvészi,
Az jót akkor benned tisztítja, nem veszti,
Hogy ki voltál, értse, az ki dolgod érti,
Vagy jó, vagy gonosz vagy, abban ismérteti.

Oztán meg sok vagyon az titkokban hátra,
Mit, mi okból mível, Isten nem mondotta,
De hogy néha taszít, azt tudnod megadta,
Ez nagy úr, Jób neked summában ezt mondja.

Tordán keseredék, az ki ezt gondolá,
De nagy döghalálkor eszében forgatá,
Székelyfölden végzé és magyarnak adá,
Ezerötszáznyolcvanhat esztendőben írá.