Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Magasztallak, én Istenem |
RPHA-szám: | 0850 |
Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
Cím: | Hálaadás bűnbocsánatért |
Változatok: | |
A szereztetés ideje: | 1559 A kolofonban: Ezerötszázötvenkilencben, Kiskarácsonnak hetében |
Pro domo: | Változatok:
|
Kritikai kiadás: | RMKT 6. 260 |
Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
Digitalizált példány: | Változatok:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Magasztallak, én Istenem,
Mert megtartál, Uram, engem,
Nem kévánád veszedelmen,
De akarád inkább éltem.
Maga, Uram, ha gondolom,
Vétkeimet ha számlálom,
Méltóbb volnék elkárhoznom,
Hogy nem tőled megtartatnom.
Mert én az te jó voltodért,
Hozzám való szerelmedért,
Bosszúsággal jó tétedért,
Illettelek mindezekért.
Elfeledvén, hogy teremtél,
Ez világra ékesítél,
Okosságval es szeretél,
Mindenekben megszentelél.
Ez világra felnevelél,
Szent szemeddel rám tekintél,
Tisztességre engem vevél,
Mindenekben ékesitél.
Ki még nagyobb mindezeknél,
Mert ezzel nem elégedel,
Ennél nagyobb szeretettel,
Mindenekben megszentelél.
Elküldéd te ígéreted,
Egy szép szűzben szent lelkedet,
Jelentvén istenségedet,
Hozzánk való szerelmedet.
És szülétek ez világra,
Te szent fiad állatjára,
Isten lévén vőn magára
Emberi testet váltságunkra.
Minden bűnöm rejá vevé,
Csak felsége magát nézvén,
Sok kénokat elszenvedvén
Végre értünk megöleték.
Mindezeket hátrahagyám,
És mint magam megutálám,
Sok bűnökre magam adám,
Isten ellen vijaskodám.
Reám jüve nagy haragja,
Lelkemben megnyomoríta,
Egészségemben megronta,
Nagy sokképpen ostoroza.
Úgy annyéra elmerülék,
Vétkek mia elréműlék,
Hogy lelkemben elijedék,
Az ördögtől kísértetém.
Mikor immár gyötretetném,
Vétkem mia veszekedném,
És hogy szinte már elesném,
Mert haragját jól esmerém.
Egy kis szikra bennem vala,
Mely Szentlélektől jütt vala,
Lelkemben megvidáméta,
Könyörgésre felindta.
Az nagy isten meghallgata,
Szent fiaért nem utála,
Bűneimért el nem hagya,
Kegyességéjért irgalmaza.
Még újobban ez világra
Szent felsége engem ada,
Lelkemben megvidámíta,
Idvösségre feltámaszta.
Bűneimből megtisztíta,
Az ördögtől szabadíta,
Betegségből meggyógyíta,
Minden jóval es megláta.
Kiért neki hálát adok,
Ez világban míg maradok,
Csak felségének szolgálok,
Mert minden jót tőle várok.
Ezt halljátok, keresztyének,
Magatokat őrizzétek,
Az nagy istent szeressétek,
És haragjától féljetek.
Ezt nem azért írtam néktek,
Hogy az bűnben merüljetek,
Vagy bíztatnálak titeket,
Hogy az bűnért el nem vesztek.
Mert jobb volna nem születni,
Hogynem istent nem tisztelni,
Jó voltáról elfeledkezni,
Szent igéjét megutálni.
Nem jó istent kizergetni,
És az dolgot megkóstolni,
Míg megtérhetsz azt gondolni,
Vaj kicsoda ítéleti.
Nem lehető elhallgatnom,
Kegyességét eltitkolnom,
Jó voltáról hálát adnom,
Készeríttetem kiáltanom.
Kik csak téged, Uram, vallnak
És felsőgedhez folyamnak,
Kik csak téged kiáltanak,
Légy hallgatója azoknak.
Az kik tudatlanságokból,
Vétkeznek gyarlóságokból,
Ne vészesd el jó voltodból,
Térjenek meg irgalmadból.
Szent igédet adjad nekik
Szent fiadért megérteni,
Támaszd fel az ő lelkeket,
Mennyországot adjad nekik.
Az kik penig megutálják,
Szánszándékkal és káromlják,
Tisztességed ellen szólnak
És teneked nem szolgálnak.
Ronts meg, Isten, szent fiadért,
Nevednek tisztességéjért,
Szent igéd hirdeséjért,
Szolgáidnak szidalmakért.
Dicsértessél, Atyaisten,
Véle öszve, Fiú isten
És te, Szentlélek úristen,
Szentháromság egy istenség.
Az ki szerzé ezt versekben,
Lelke vagyon nagy örömben,
Nincsen semmi rettegésben,
Krisztust vallja csak hitében.
Írnák vala az üdőben
Ezerötszázötvenkilencben,
Kiskarácsonnak hetében,
Dicsértessék isten, ámen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.