| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Magasztaljuk az Úristent már hívek |
| RPHA-szám: | 0848 |
| Szerző: | Dobokai Mihály A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. |
| Cím: | Cantio elegans |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1565 A kolofonban: Ezerötszázhatvanöt esztendőben ... Kisasszony napján |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Régi Kolozsvárnak ű városában |
Változat:
| |
| Pro domo: | Változat:
|
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. MICHAEL DOBOKAI |
| Változat: | |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a11, a11, a11, a11 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Nagy bánatban Dávid mikoron vala (RPHA 1024) Uram Isten, miért bocsátál reám (RPHA 1428) |
| Változatok: | |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/754 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 17 versszak |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > dicséret (036) ] [ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > jó keresztényi cselekedetre intő ének (042) ] |
| Felekezet: | 50% református (3 db) 33% evangélikus (2 db) 17% protestáns (1 db) |
| Változatok: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 7. 297 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat:
|
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Magasztaljuk az Úristent már hívek,
Ő szent nevét dícsírjük keresztyének,
Utáljuk meg sokságát bűneinknek,
Engeszteljük haragját istenünknek.
Jól látjuk fejenkínt mostan haragját,
Felgerjedvén rajtunk bosszúállását,
Bűneinkért nagy sokféle ostorát,
Országunknak sokképen pusztulását.
Csoda testi bátorságban emberek,
Bemerültek most mindenféle népek,
Hitlenségben és minden csalárdságban,
Tobzódásban és testi bujaságban.
Haragját az Úristennek nem féljük,
Fenyegetését mi semminek véljük,
Jóra való intését nem böcsüljük,
Prófétáknak szovakat nem tiszteljük.
Azért az ellenséget ránk bocsátja,
Kivel haragját hozzánk megmutatta,
Édes házainkat elpusztíttatja,
Országunkat ő velek raboltatja.
Ezeket reánk hozták mi bűneink,
Istenünk ellen való nagy vétkeink,
Ő szent igyének megutálásunk,
Szent ajándékival nem jól élésünk.
Látjuk házainknak nagy pusztaságát,
Az ellenségnek rajtunk hatalmát,
Tulajdon nyakunkon uralkodását,
Minden jovainktól megpusztítását.
De vajons miben tetszik meg jó életünk,
Istenünkhöz teljes szűből szerelmünk,
Jó voltáról gyakran hálaadásunk,
Szent igyéhez fegyelmetességünk.
Országunkban sokféle szegínyekre,
Rájok nézünk mindennap mi ezekre,
Nagy sírással kik néznek asztalunkra,
De nincs bennünk irgalmasság ezekre.
Búdosásra jutott mostan ő dolgok,
Édes hazájokból kibúdosások,
Szegény árvájokkal rabbá esésök,
Mindenképpen keserűség életök.
Ó, mely nagy példa ez volna minekünk,
Ha fejünkben férhetne ez most nekünk,
Az Úristen ezáltal hína bennünk,
Mert kévánja őhozzá megtérésünk.
Kérlek azért fejenként most tütöket,
Vegyétek esztekben tü magatokat,
Utáljátok meg sok bűneiteket,
Keressétek kegyelmét istenteknek.
Az miben látod most más atyádfiát,
Ugyanazon megeshetik terajtad,
Ha reád várod istennek haragját,
Semminek véled nagy bosszúállását.
Jobbítsuk meg azért mi életünket,
És engeszteljük meg mi istenünket,
Hogy eltávoztathassuk mindazokat,
Szent fiáért tartsa meg életünket.
Irgalmasságából kész hozzávenni,
Az megtérő bűnöst hozzáfogadni,
Kegyelmesen könyörgőkre hallgatni,
És szent országába őket bevenni.
Dicsértessék az Úristen mennyégben.
Szent fiával egyenlő dücsõsségben,
Szentlélek istennel egy hatalomban,
Ki megnyugosson minket mi lelkünkben.
Ezerötszázhatvanöt esztendőben,
Régi Kolozsvárnak ű városában,
Kisasszony napján rendelék versekben,
Kiből dicsírtessék az nagy Úristen.
Magasztaljuk az Úristent már hívek,
Ő szent nevét dícsírjük keresztyének,
Utáljuk meg sokságát bűneinknek,
Engeszteljük haragját istenünknek.
Jól látjuk fejenkínt mostan haragját,
Felgerjedvén rajtunk bosszúállását,
Bűneinkért nagy sokféle ostorát,
Országunknak sokképen pusztulását.
Csoda testi bátorságban emberek,
Bemerültek most mindenféle népek,
Hitlenségben és minden csalárdságban,
Tobzódásban és testi bujaságban.
Haragját az Úristennek nem féljük,
Fenyegetését mi semminek véljük,
Jóra való intését nem böcsüljük,
Prófétáknak szovakat nem tiszteljük.
Azért az ellenséget ránk bocsátja,
Kivel haragját hozzánk megmutatta,
Édes házainkat elpusztíttatja,
Országunkat ő velek raboltatja.
Ezeket reánk hozták mi bűneink,
Istenünk ellen való nagy vétkeink,
Ő szent igyének megutálásunk,
Szent ajándékival nem jól élésünk.
Látjuk házainknak nagy pusztaságát,
Az ellenségnek rajtunk hatalmát,
Tulajdon nyakunkon uralkodását,
Minden jovainktól megpusztítását.
De vajons miben tetszik meg jó életünk,
Istenünkhöz teljes szűből szerelmünk,
Jó voltáról gyakran hálaadásunk,
Szent igyéhez fegyelmetességünk.
Országunkban sokféle szegínyekre,
Rájok nézünk mindennap mi ezekre,
Nagy sírással kik néznek asztalunkra,
De nincs bennünk irgalmasság ezekre.
Búdosásra jutott mostan ő dolgok,
Édes hazájokból kibúdosások,
Szegény árvájokkal rabbá esésök,
Mindenképpen keserűség életök.
Ó, mely nagy példa ez volna minekünk,
Ha fejünkben férhetne ez most nekünk,
Az Úristen ezáltal hína bennünk,
Mert kévánja őhozzá megtérésünk.
Kérlek azért fejenként most tütöket,
Vegyétek esztekben tü magatokat,
Utáljátok meg sok bűneiteket,
Keressétek kegyelmét istenteknek.
Az miben látod most más atyádfiát,
Ugyanazon megeshetik terajtad,
Ha reád várod istennek haragját,
Semminek véled nagy bosszúállását.
Jobbítsuk meg azért mi életünket,
És engeszteljük meg mi istenünket,
Hogy eltávoztathassuk mindazokat,
Szent fiáért tartsa meg életünket.
Irgalmasságából kész hozzávenni,
Az megtérő bűnöst hozzáfogadni,
Kegyelmesen könyörgőkre hallgatni,
És szent országába őket bevenni.
Dicsértessék az Úristen mennyégben.
Szent fiával egyenlő dücsõsségben,
Szentlélek istennel egy hatalomban,
Ki megnyugosson minket mi lelkünkben.
Ezerötszázhatvanöt esztendőben,
Régi Kolozsvárnak ű városában,
Kisasszony napján rendelék versekben,
Kiből dicsírtessék az nagy Úristen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.