Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Jámbor házasok, meghallgassátok |
RPHA-szám: | 0626 |
Rész-egész viszony: | Boldogok azok, kik Istent félik (RPHA 0207) |
Szerző: | Batizi András A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Batizi András egy jó kedvében |
Cím: | Házasének |
Változatok:
| |
A szereztetés ideje: | 1546 A kolofonban: Ezerötszázban és negyvenhatban |
Pro domo: | Pereci József-énekeskönyv (S 250) p. 9. |
Változatok:
|
Kritikai kiadás: | RMKT 2. 120 |
Változatok: | |
Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
Digitalizált példány: | Változatok:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Tü rendeteket megtanuljátok,
És az okait meggondoljátok,
Hogy tisztetekben ti eljárjatok.
Semmi nem egyéb az szent házasság,
Hanem tisztaság és nagy jámborság.
Istentől szerzett igaz társaság,
És törvény szerént való nyájasság.
Mikor Ádámot isten teremté
Az ő képére megékesíté,
Paradicsomba őtet bévivé,
Gyönyörűségbe őt helyhezteté.
Minden állatnak már társa vala,
Csakhogy még Ádám fél nélkűl vala,
Hozzá hasonló társa nem vala,
Akkor az isten ezt mondja vala.
Nem jó embernek egyedől lenni,
De szükség neki felének lenni,
Hozzá hasonló társának lenni,
Azért teremtsünk segítőt neki.
Isten Ádámra álmot bocsáta,
Paradicsomban őt elalutá,
És oldalába kezét bocsátá,
Csontját kivevé Évát alkotá,
Évát Ádámhoz az isten vivé,
És feleségűl néki jelenté.
Ádám hogy látá, ottan esmeré,
Rajta szívében igen örűle.
Legottan mondá: ez csont én csontom,
E test én testem, azért megtartom,
És férfiúból vétettnek mondom,
Azért hozzája én ragaszkodom.
Ezért szülejét ember elhagyja,
És atyját, anyját mind hátra hagyja,
És ragaszkodik feleségéhez,
És ketten lesznek egy testté vérré.
Azért nem egyéb az szent házasság,
Hanem tisztaság és nagy jámborság,
Istentől szerzett igaz társaság,
És törvény szerént való nyájasság.
Az házasságot az isten szerzé,
Paradicsomban szépen végezé,
Áldomásával megkörnyékezé,
Három okáért ezt bizony szerzé.
Első okáért szaporodásért,
Angyali karnak betöltéséjért,
Az szentegyháznak épüléséjért,
És magzatoknak feltartásáért.
Ezért az isten őket megáldá,
Őket kedvelé és e szót mondá :
Szaporodjatok, nevekedjetek,
E széles földet mind bétöltsétek.
Másod okáért szerzé ez végre,
Az férfiúnak segedelmére,
És bánatjának könyebbségére,
Minden dolgának segítségére.
Hogy az férfiú előtte lenne,
Ő felesége mellette lenne,
És bánatjában könnyebbség lenne,
Minden dolgában segítség lenne.
Harmadszor szerzé ennek okáért,
Gyarló embernek orvosságáért,
Fertelmességnek gyűlőlségejért,
Paráznaságnak távozásáért.
Azért embernek illik ezt tudni,
És félelemvel elszaporodni,
És segítséget istentől várni,
Paráznaságot eltávoztatni.
Immár halljátok és megértsétek,
Tü tiszteteket ne felejtsétek,
Szükség, hogy egymást tü szeressétek,
És isten szerént együtt éljetek.
A férfiúnak ez az ő tiszti,
Ő feleségét igen szeresse,
Igaz munkával őtet éltesse,
Mint önnön magát úgyan szeresse.
Ő feleségét jóra oktassa,
Meg ne rongálja, de megdorgálja,
Meg ne útálja, inkább táplálja,
És háza népét jóra tanítsa.
Asszonyembernek ez az ő tiszti,
Hogy az ő férjét igen szeresse ;
Urának mondja, őtet böcsűlje,
Néki engedjen, őtet tisztelje.
Az ő urának házát őrizze,
És morhájának gondját viselje,
Az szövést, fonást el ne felejtse,
És háza népét ő jóra intse.
Ő magzatinak gondját viselje,
Nagy szeretettel őket nevelje,
Az nagy istennek ő félelmére,
Őket tanítsa és jóra intse.
Az házasokat isten megáldja,
Eledeleket megszaporítja,
És életjeket meghosszabbítja,
Szent országában megkoronázza.
Az házasokat Jézus szereté,
És az menyegzőt megékesíté,
Jelenvoltával megerősíté,
És csudájával őket segíté,
A vizet borrá mert változtatá,
És az menyegzőt megvígasztalá,
Az házasoknak azt bizonyítá,
Hogy őket bizony megvígasztalná.
Most is minékünk csak ő segítőnk,
Az házasságban édes éltetőnk,
Ördög mérgétől ő védelmezőnk,
Ördöngösségtől csak ő megmentőnk.
Bódogok azok, kik istent félik
Ez igaz hittel kik őtet veszik,
Parancsolatját nékie teszik,
Kezek munkáját igazán eszik.
Jól lészen dolgod te istenfélő!
Kézi munkával igazán élő,
Te feleséged hozzád illendő,
Házadban lészen mint termő szőlő.
Az te fiaid felnevekednek,
Asztalod környűl letelepednek
Mint szép gyermekded olajfa vesszők,
Az igaz hitben felnevekednek.
Ekképen embert megáld az isten,
Ki féli őtet minden időben,
Mint az szent Dávid az zsoltár könyvben
Szépen megírta ő énekében.
Megáldjon téged az kegyes isten,
És örögbítsen az igaz hütben,
Hogy fiaidnak lássad fiait,
Keresztyéneknek nagy békességét.
Ezeket szerzé szépen versekben
Batízi András egy jó kedvében,
Születet után ennyi időben,
Ezerötszázban és negyvenhatban.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.