| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Mind e világnak, ím, esze veszett |
| RPHA-szám: | 0948 |
| Szerző: | Szkhárosi Horvát András A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. |
| Cím: | Ps 2= 2 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1549 A kolofonban: újesztendőben, Ezerötszázban negyvenkilencben |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Tállyán |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a10(5,5), a10(5,5), a10(5,5), a10(5,5) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Jámbor házasok, meghallgassátok (RPHA 0626) |
| Változat: | |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 12SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 51 versszak |
| Irodalmi minta: | Ps 2= 2 (Quare fremuerunt gentes) |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > leíró v. értekező (005) > prédikációs ének (010) ] [ vallásos (001) > nem história (003) > bibliai (006) > zsoltár (013) ] [ vallásos (001) > nem história (003) > dogmatika (023) > hitvita (107) ] |
| Úzus: | Változat: |
| Főcím: | Változatok:
|
| Élőfej: | Változatok:
|
| Felekezet: | 56% református (5 db) 22% világi (2 db) 11% protestáns (1 db) 11% evangélikus (1 db) |
| Változatok: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 221 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Mind ez világnak, ím, esze veszett,
Az igazságtól eltévelyedett,
Az gonoszságba el-bemerülött,
Az hitlenségben meggyökerezett.
Ím, feltámadott az igazságra,
Az nagy istennek bosszúságára,
Ő szent fiának káromlására,
Szent igéjének nagy romlására.
Szent Dávid írta a zsoltárkönyvben,
Az ő könyvének másod részében,
Mint tanácskoznak az népek egybe,
Az kik nem hisznek az egy istenben.
Nyilván tudjátok, ne csodáljátok,
Ez világ bánja az igazságot,
És ótalmazza az hamisságot,
Dávid erről szól, meghallgassátok.
Mit agyarkodtok, úgy mond, pogányok,
És minden népek gonoszt gondoltok,
Földi királyok mit tanácskoztok,
Az isten ellen feltámadtatok.
Hatalmas urak és fejedelmek,
Papok, püspökök és szerzetesek,
Az Krisztus ellen mind öszvegyűltek
És az tanácsban ilyet végeztek.
Rontsuk el, úgy mond, minden kötelét,
Vessük el rólunk minden erejét,
És ne fogadjuk semmi beszédét,
Semmié tegyük minden törvényét.
Itt a szent Dávid, ím, megjelenti,
Hogy az hitlen nép Krisztust nem vészi,
Semmi beszédét hogy nem böcsüli,
De mindenképpen inkább üldözi.
Ez volt Krisztusnak ő szerencséje,
Ez világ őtet hogy nem kedvelte,
Heródes király soká kergette,
Annás, Kajafás megölettette.
Nagy bátorsága ez e világnak,
Hogy az úr Krisztust mondja csalárdnak,
Jámbor szolgáit mind árulóknak,
Kik szent írásból igazat mondnak.
Álnok tanácsot de kik végeztek,
Az igazságot kik nem veszitek,
Nagy szégyenségbe fejenként estek,
Ím, a szent Dávid megmondja nektek.
Mennyből istentõl megcsúfoltattok,
Tanácsotokban megbolondultok,
Isten haragját ti meglátjátok,
Rettenetes lesz nagy kínvallástok.
Simeon mondja az Krisztust jegynek,
Kit nagy sokképpen igen ellenznek,
Kiben az hívek mind megépölnek,
Az hitetlenek mind megtöretnek.
Ó, te vak világ, Krisztust nem vészed,
Ő szent igéjét, ím, nem böcsülöd?
Lám idvösséget hirdet teneked,
Kit az szent Dávid, ím, megmond neked.
Sion hegyének adtam királyol,
Az Atyaisten szól a Krisztusról,
Az én népemnek erős hadnagyol,
Hogy ellenségtől legyen ótalmol.
Sionnak hegye az keresztyénség,
Az kit háborgat nagy sok ellenség,
Lelki és testi nagy hitetlenség,
Kik ellen Krisztus nekünk segítség.
Az Atyaisten királynak mondja,
Mert ez világnak ő lõn ótalma,
Ördög országa miatta romla,
Az kárhozatnak ellene álla.
Nagy méltóságát Dávid megmondja,
Istennek fia kezdettől fogva,
Őtet szent atyja ott elbocsátá,
Ez világ ellen azt predikálta.
Minden hatalmát az ő szent atyja
És ez világot kezébe adta,
És örökségöl bírnia hadta,
Mennyen és földön úrrá vallotta.
Ily nagy felséget kik nem tisztelnek,
Szent igéjének kik nem engednek,
Nagy vas pörölyvel öszvetöretnek,
Az isten előtt semmié lesznek.
Miként az cserép öszvetöretik,
Akképpen minden megtörettetik,
Az igaz útról ki eltávozik,
Az Krisztus ellen ki törekedik.
Ím, jól halljátok isten haragját,
Irgalmasságát, minden hatalmát,
Ő szent fiának nagy méltóságát,
Már fogadjátok Dávid tanácsát.
Ébröljetek fel, úgy mond, királyok,
Isten törvényét megtanoljátok,
Urak, az földet az kik bírjátok,
Isten beszédét megfogadjátok.
Nagy félelemben, ti szolgáljatok,
És szent életben ti vigadjatok,
Az igazságot oltalmazzátok,
A szent egyházát feltápláljátok.
Ő szent fiában gyönyörködjetek,
Nagy szeretettel benne higgyetek.
Szent igéjében édeskedjetek,
Az isten népét ti őrizzétek.
Hogyha ekképpen nem cselekedtek,
Az igaz útról eltéveledtek,
Isten haragját felgerjesztitek,
Megemésztettek és mind elvesztek.
Bódogok lesztek, ha szót fogadtok,
Hogyha Krisztusban igazán bíztok,
Minden gonosztól megszabadultok,
Hogyha Krisztusban igazán bíztok.
Ez kiket mondék, szent Dávid mondja,
Szentlélek által mindennek mondja,
Hogy az istennek fiát imádja,
Az hitlenséget minden elhagyja.
Nagy hitlenségben mindazok élnek,
Akik Rómából pápától függnek,
Mind bálvány istent azok tisztelnek,
Kik az Krisztusban meg nem épölnek.
Pápa hatalma az míg regnálna,
Ördög országa meggazdagola,
E széles világ vakságban juta,
Krisztus Jézustól mert elszakada.
Az Bibliának nem vala híre,
Az breviátnak nagy sok kenyere,
Mind az papokat ezzel éltette,
Az Krisztus Jézust egy sem hirdette.
De Luther Márton kárt tőn pápának,
Hogy megjelenté vétkét Rómának,
És elhirdeté mind ez világnak,
Immár nincs haszna a sok búcsúnak.
Az aranykaput mikor megnyitá,
És ez világot hozzája hajtá,
Kíntól és bűntől mind megoldozta,
Sok ország kincsét ő betakarta.
Már mint Heródes megháborodék,
Mikor Bethlemben Krisztus születék,
Minden szerzése megtántorodék,
Mert álnoksága mind kijelenék.
Minden szerzését isten megrontá,
Ő szent felsége mert nem plántálta,
Mind gyökerestől el-kiszaggatja,
Mert urunk Jézus régen megmondta.
Ez azért oka az nagy romlásnak,
El-bejövése az pogánságnak,
Nagy pusztolása az klastromoknak,
Véget vet isten a sok bálvánnak.
De vegyük elé a szent Bibliát,
Reánk ne várjuk isten ostorát,
Abban meglátjuk szent akaratját,
Irgalmasságát, minden haragját.
Te magyar nemzet, ha fel nem ébrölsz,
Az úr Jézusban ha meg nem épölsz,
Szent igéjével ha meg nem szépölsz,
Maradásodnak, higgyed, nem örülsz.
Várad, nagy kárt tészsz mind ez országnak,
Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak,
Csak zabot pallasz az nagy érc lónak,
Hiszem, az istent alítod vaknak.
Oly igen féltem az török császárt,
Meg ne jargalná szent László lovát,
Fogva ne vinné sok kövér papját,
Az kik kerengik szép koporsóját.
Mit pironkodtok váradi papok,
Az kövérségtől fénik nyakatok,
Nem kellj istennek ti szolozsmátok,
Mesemondástok és kiáltástok.
Szent László fejét ti imádjátok,
Szépen ezüstben befoglaltátok,
Olaj az teste, mind azt mondjátok,
Ezvel a nép közt ti komplárkodtok.
Az Krisztus teste olajjá nem vált,
Idvösségünkre ki nekünk használt,
De az keresztfán ugyan megszáradt,
Ezvel füzette mi bűnünk árát.
Nyilván látjátok isten haragját,
Mind ez világon bosszúállását,
Mert nem tiszteljük az isten fiát,
Ő szent fiának vére hullását.
A szerzetesek, kik ezt nem tudják,
Az Luther Mártont csak szidalmazzák,
Az jámborokat csak háborgatják,
Nagy vakságokot mert ők nem látják.
Az Jeruzsálem példátok volna,
Tudós papokval kirakva vala,
Isten törvénye kezekbe vala,
De az Krisztusért ám mind elromla.
Azért nagy urak ám meglátjátok,
A süketségvel ti mit használtok,
Az isten mit mond, nem fogadjátok,
A szent Dávidtól ha nem tanoltok.
Keresztyén nevet sokan viseltök,
De ez világnak csak hízelkedtök,
Az gazdagságért mindent míveltök,
Isten beszédét nem tisztelitek.
De meglátjátok, miképpen jártok,
Ítélet napján mely kárt vallotok,
Az hivatalban kik el nem jártok,
Az jámborokot háborgatjátok.
Ez kiket mondék, senki ne bánja,
De minden ember magát meglássa,
Álnok tanácsát minden elhagyja,
Aki a Krisztust urának vallja.
Tállyán ez kele újesztendőben,
Ezerötszázban negyvenkilenczben,
Hogy felébröljön minden istenben,
Senki ne éljen már tévelgésben.
Mind ez világnak, ím, esze veszett,
Az igazságtól eltévelyedett,
Az gonoszságba el-bemerülött,
Az hitlenségben meggyökerezett.
Ím, feltámadott az igazságra,
Az nagy istennek bosszúságára,
Ő szent fiának káromlására,
Szent igéjének nagy romlására.
Szent Dávid írta a zsoltárkönyvben,
Az ő könyvének másod részében,
Mint tanácskoznak az népek egybe,
Az kik nem hisznek az egy istenben.
Nyilván tudjátok, ne csodáljátok,
Ez világ bánja az igazságot,
És ótalmazza az hamisságot,
Dávid erről szól, meghallgassátok.
Mit agyarkodtok, úgy mond, pogányok,
És minden népek gonoszt gondoltok,
Földi királyok mit tanácskoztok,
Az isten ellen feltámadtatok.
Hatalmas urak és fejedelmek,
Papok, püspökök és szerzetesek,
Az Krisztus ellen mind öszvegyűltek
És az tanácsban ilyet végeztek.
Rontsuk el, úgy mond, minden kötelét,
Vessük el rólunk minden erejét,
És ne fogadjuk semmi beszédét,
Semmié tegyük minden törvényét.
Itt a szent Dávid, ím, megjelenti,
Hogy az hitlen nép Krisztust nem vészi,
Semmi beszédét hogy nem böcsüli,
De mindenképpen inkább üldözi.
Ez volt Krisztusnak ő szerencséje,
Ez világ őtet hogy nem kedvelte,
Heródes király soká kergette,
Annás, Kajafás megölettette.
Nagy bátorsága ez e világnak,
Hogy az úr Krisztust mondja csalárdnak,
Jámbor szolgáit mind árulóknak,
Kik szent írásból igazat mondnak.
Álnok tanácsot de kik végeztek,
Az igazságot kik nem veszitek,
Nagy szégyenségbe fejenként estek,
Ím, a szent Dávid megmondja nektek.
Mennyből istentõl megcsúfoltattok,
Tanácsotokban megbolondultok,
Isten haragját ti meglátjátok,
Rettenetes lesz nagy kínvallástok.
Simeon mondja az Krisztust jegynek,
Kit nagy sokképpen igen ellenznek,
Kiben az hívek mind megépölnek,
Az hitetlenek mind megtöretnek.
Ó, te vak világ, Krisztust nem vészed,
Ő szent igéjét, ím, nem böcsülöd?
Lám idvösséget hirdet teneked,
Kit az szent Dávid, ím, megmond neked.
Sion hegyének adtam királyol,
Az Atyaisten szól a Krisztusról,
Az én népemnek erős hadnagyol,
Hogy ellenségtől legyen ótalmol.
Sionnak hegye az keresztyénség,
Az kit háborgat nagy sok ellenség,
Lelki és testi nagy hitetlenség,
Kik ellen Krisztus nekünk segítség.
Az Atyaisten királynak mondja,
Mert ez világnak ő lõn ótalma,
Ördög országa miatta romla,
Az kárhozatnak ellene álla.
Nagy méltóságát Dávid megmondja,
Istennek fia kezdettől fogva,
Őtet szent atyja ott elbocsátá,
Ez világ ellen azt predikálta.
Minden hatalmát az ő szent atyja
És ez világot kezébe adta,
És örökségöl bírnia hadta,
Mennyen és földön úrrá vallotta.
Ily nagy felséget kik nem tisztelnek,
Szent igéjének kik nem engednek,
Nagy vas pörölyvel öszvetöretnek,
Az isten előtt semmié lesznek.
Miként az cserép öszvetöretik,
Akképpen minden megtörettetik,
Az igaz útról ki eltávozik,
Az Krisztus ellen ki törekedik.
Ím, jól halljátok isten haragját,
Irgalmasságát, minden hatalmát,
Ő szent fiának nagy méltóságát,
Már fogadjátok Dávid tanácsát.
Ébröljetek fel, úgy mond, királyok,
Isten törvényét megtanoljátok,
Urak, az földet az kik bírjátok,
Isten beszédét megfogadjátok.
Nagy félelemben, ti szolgáljatok,
És szent életben ti vigadjatok,
Az igazságot oltalmazzátok,
A szent egyházát feltápláljátok.
Ő szent fiában gyönyörködjetek,
Nagy szeretettel benne higgyetek.
Szent igéjében édeskedjetek,
Az isten népét ti őrizzétek.
Hogyha ekképpen nem cselekedtek,
Az igaz útról eltéveledtek,
Isten haragját felgerjesztitek,
Megemésztettek és mind elvesztek.
Bódogok lesztek, ha szót fogadtok,
Hogyha Krisztusban igazán bíztok,
Minden gonosztól megszabadultok,
Hogyha Krisztusban igazán bíztok.
Ez kiket mondék, szent Dávid mondja,
Szentlélek által mindennek mondja,
Hogy az istennek fiát imádja,
Az hitlenséget minden elhagyja.
Nagy hitlenségben mindazok élnek,
Akik Rómából pápától függnek,
Mind bálvány istent azok tisztelnek,
Kik az Krisztusban meg nem épölnek.
Pápa hatalma az míg regnálna,
Ördög országa meggazdagola,
E széles világ vakságban juta,
Krisztus Jézustól mert elszakada.
Az Bibliának nem vala híre,
Az breviátnak nagy sok kenyere,
Mind az papokat ezzel éltette,
Az Krisztus Jézust egy sem hirdette.
De Luther Márton kárt tőn pápának,
Hogy megjelenté vétkét Rómának,
És elhirdeté mind ez világnak,
Immár nincs haszna a sok búcsúnak.
Az aranykaput mikor megnyitá,
És ez világot hozzája hajtá,
Kíntól és bűntől mind megoldozta,
Sok ország kincsét ő betakarta.
Már mint Heródes megháborodék,
Mikor Bethlemben Krisztus születék,
Minden szerzése megtántorodék,
Mert álnoksága mind kijelenék.
Minden szerzését isten megrontá,
Ő szent felsége mert nem plántálta,
Mind gyökerestől el-kiszaggatja,
Mert urunk Jézus régen megmondta.
Ez azért oka az nagy romlásnak,
El-bejövése az pogánságnak,
Nagy pusztolása az klastromoknak,
Véget vet isten a sok bálvánnak.
De vegyük elé a szent Bibliát,
Reánk ne várjuk isten ostorát,
Abban meglátjuk szent akaratját,
Irgalmasságát, minden haragját.
Te magyar nemzet, ha fel nem ébrölsz,
Az úr Jézusban ha meg nem épölsz,
Szent igéjével ha meg nem szépölsz,
Maradásodnak, higgyed, nem örülsz.
Várad, nagy kárt tészsz mind ez országnak,
Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak,
Csak zabot pallasz az nagy érc lónak,
Hiszem, az istent alítod vaknak.
Oly igen féltem az török császárt,
Meg ne jargalná szent László lovát,
Fogva ne vinné sok kövér papját,
Az kik kerengik szép koporsóját.
Mit pironkodtok váradi papok,
Az kövérségtől fénik nyakatok,
Nem kellj istennek ti szolozsmátok,
Mesemondástok és kiáltástok.
Szent László fejét ti imádjátok,
Szépen ezüstben befoglaltátok,
Olaj az teste, mind azt mondjátok,
Ezvel a nép közt ti komplárkodtok.
Az Krisztus teste olajjá nem vált,
Idvösségünkre ki nekünk használt,
De az keresztfán ugyan megszáradt,
Ezvel füzette mi bűnünk árát.
Nyilván látjátok isten haragját,
Mind ez világon bosszúállását,
Mert nem tiszteljük az isten fiát,
Ő szent fiának vére hullását.
A szerzetesek, kik ezt nem tudják,
Az Luther Mártont csak szidalmazzák,
Az jámborokat csak háborgatják,
Nagy vakságokot mert ők nem látják.
Az Jeruzsálem példátok volna,
Tudós papokval kirakva vala,
Isten törvénye kezekbe vala,
De az Krisztusért ám mind elromla.
Azért nagy urak ám meglátjátok,
A süketségvel ti mit használtok,
Az isten mit mond, nem fogadjátok,
A szent Dávidtól ha nem tanoltok.
Keresztyén nevet sokan viseltök,
De ez világnak csak hízelkedtök,
Az gazdagságért mindent míveltök,
Isten beszédét nem tisztelitek.
De meglátjátok, miképpen jártok,
Ítélet napján mely kárt vallotok,
Az hivatalban kik el nem jártok,
Az jámborokot háborgatjátok.
Ez kiket mondék, senki ne bánja,
De minden ember magát meglássa,
Álnok tanácsát minden elhagyja,
Aki a Krisztust urának vallja.
Tállyán ez kele újesztendőben,
Ezerötszázban negyvenkilenczben,
Hogy felébröljön minden istenben,
Senki ne éljen már tévelgésben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.
RMDT1 2017, 18 (Sok királyoknak haláluk után)
Jegyzetek
