Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Háborúsága Dávid királynak egykoron nagy vala |
Változat:
| |
RPHA-szám: | 0470 |
Szerző: | Hartyáni Imre A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Hartiani Imroe |
Cím: | Ps 50= 51 |
Változatok:
| |
A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
Pro domo: | Bocskor-kódex (S 180) p. 56A. |
Változatok:
|
Kritikai kiadás: | RMKT 8. 3 RMKT 8. 3 |
Változatok: | |
Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
Digitalizált példány: | Változatok:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Háborúsága Dávid királynak egykoron nagy vala,
Mikor bűnéről Náthán próféta megfeddötte vala,
Keserves szível sírván istennek így könyörög vala.
Atyaúristen, könyörülj rajtam te nagy jó voltodért,
Sok bűneimet bocsásd meg nekem irgalmasságodért,
Ne hagyj, Úristen, kérlek, elveszem, az te szent nevedért.
Rút vagyok, Uram, sok bűneimvel mind ez világ előtt,
De még ennél is én rútabb vagyok istenséged előtt,
Mert följöl haladt én álnokságom az én fejem fölött.
Templomodat megszeplősítém és megfertéztetém,
Paráznaságba és gyolkosságba én magamot ejtém,
Szemeid előtt soha, Úristen, el nem rejtezhetem.
Ímé, Úristen, mind talpig vagyok az bűnben előtted,
Mint tiszta vérben béfertéztetvén, úgy állok előtted,
Mint az nyárlevél, én úgy reszketek féltemben előtted.
Anyám mikoron az ő méhébe engemet fogada,
Nagy siralomval és fájdalomval ez világra hoza,
Bűnbe fogada, róla reám is az bûn elárada.
Nincs hova lennem, nincs hova fognom elveszett fejemet,
Féli, rettegi elbúsolt lelkem az én istenemet,
Vajons mikoron mossa el rólam az én bűneimet.
Ím, eleibe támasztom neki az én bűneimet,
Lássa ő maga, az én szent Atyám, halálos sebemet,
Kösse bé nekem orvosságával keserves szívemet.
Indítson erre téged, Úristen, igaz fogadásod,
Jákob atyánkra szállott isteni örök áldomásod,
Hogy dicsértessék most és örökké szent irgalmasságod.
Mely igen tiszta lennék, Úristen, ha megmosogatnál,
Bizony az Napnál, Holdnál, csillagnál, szebb lennék az hónál,
Senki nálamnál fejérb nem lenne, ha megtisztítanál.
Rólad, Úristen, ily feledéken többé én nem lennék,
Kegyelmes Atyám, ha te kedvedben ezután lehetnék,
Jó példaadó az bűnöseknek, kedves szolgád lennék.
Örömet nekem mikor mondanál, és megvigasztalnál
És kegyelmedben hogy ha mindvégig engem megtartanál,
Oly nagy felszóval szép dicséretet éntőlem hallanál.
Hogyha kívánnád áldozatomat: minden jószágomot
Meg nem tartanám, sem kíméleném tőled én marhámot,
De tudom, Uram, hogy csak kívánod igaz vallásomat.
Hallgasd meg azért fohászkodását az te híveidnek,
Kik most énvélem sírván, óhajtván együtt könyörögnek,
Hatalmat venni ne hagyj mi rajtunk az mi bűneinknek.
Végezd el, Uram, magas kőfalát az te egyházadnak,
Adjad kezekhez már az országot áldott fiaidnak,
Bizodalomval, nagy reménségvel kit régulta várnak.
Szent Dávid király az ő lelkében így könyörög vala,
Az isten előtt mikor bűnérõl vallást teszen vala,
Ötvenegyedik dicséretében ezt beírta vala.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.