| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szent Dávid király bűnei ellen így panaszolkodik |
| RPHA-szám: | 1306 |
| Szerző: | Szegedi Gergely A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. |
| Cím: | Ps 6= 6 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 218 RMKT 6. 218 |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szent Dávid király bűnei ellen így panaszolkodik,
De istenének kegyességében nagy erősen bízik,
És teljes hitből könyörgésében ígyen imádkozik.
Hatalmas Isten, nagy haragodban ne feddj meg engemet,
Te haragodnak nagysága miatt ne ostorozz engem,
Mert haragodnak nagysága miatt kelljetik elvesznem.
De sőt, Úristen, könyörülj rajtam, mert csak alég vagyok,
Tudod, Úristen, mely beteg vagyok, mert nagy bűnös vagyok,
Gyógyíts meg engem az fájdalomból, mert gyógyulást várok.
Az én testemben, felséges Isten, semmi épség nincsen,
Csontaim közül, annyira juték, hogy egy helén nincsen,
Minden erőmtõl megfogyatkoztam, semmi jó bennem nincs.
Háborúsága az én lelkemnek oly igen nagy vagyon,
Minemő szélvész és nagy háború az tengeren vagyon,
De míg reám nézsz, hatalmas Isten, az csak addig vagyon.
Tér hozzám, Uram, és szabadíts meg elbúsult lelkemet,
Jelents meg bennem te véghetetlen kegyelmességedet,
Tarts meg, Úristen, irgalmasságodért az én életemet.
Vajons vagyon-é, ki az halálban rólad emlékezik,
Pokol fenekén kegyességedet nincsen, kik említsék,
Mert haragodnak bosszúállását akarod, hogy értsék.
Ne hadd, Úristen, esni lelkömet ördögnek torkában,
Kit te szerzöttél tisztességedre, ne hadd káromlásban,
Vígy be engemet örök életre te szent országodba.
Mert nem dicsérnek azok tégedet, kik vadnak pokolban,
De sőt káromlják te szent nevedet örök káromlásban,
Téged dicsérlek, ha beviendesz örök országodban.
Régulta immár csak veszekedem fohászkodásomban,
Elnedvesítem az én ágyamat könyvhullatásimval.
Noszolyám immár ugyan eláradt az én siralmimval.
Én szemeimet homály fogta bé keserűség miatt,
Immár ezentől megemésztetöm sok bűneim miatt,
De kérlek téged, tekénts énreám fogadásod miatt.
Hatalmasságát te szent igédnek, adjad, hogy hihessem,
Szabadulását az én lelkemnek, adjad, hogy várhassam,
Ígéretedet te szent fiadban, adjad, hogy vallhassam.
Örvendez lelköm, noha sok bűnöm tebenned, Úristen,
Mert meghallgattad könyörgésemet, hatalmas Úristen,
Bízzál, jó fiam, az én lelkömben, azt mondja az isten.
Távozzatok el azért éntőlem minden ellenségim,
Mert isten előtt kellemetesek az én imádságim,
Örvendez lelköm, mert sohol nincsen nekem ellenségim.
Mihelt az isten imádságomot eleibe vövé,
Ottan lelkömet ördög markából hamar el-kimenté,
Az én szívemet bizodalomra ottan felépíté.
Ellenségimet megháborítá és elszégyeníté,
Nagy hamarságval szégyenvallással mind visszatéríté,
Bizodalomra az bűnösöket énáltalam inté.
Senki bűnétől meg ne ijedjen, csak istenbe higgyen,
Elbocsáttatik szent áldomással, ha őhozzá megyen,
Énrólam példát ez dicséretben mind ez világ vegyen.
Szent Dávid írta dicséretinek hatodik részében,
Az bűnösököt bizodalomra inti ez énekben,
Mindennek vallja örök életit, ki hiszen istenben.
Szent Dávid király bűnei ellen így panaszolkodik,
De istenének kegyességében nagy erősen bízik,
És teljes hitből könyörgésében ígyen imádkozik.
Hatalmas Isten, nagy haragodban ne feddj meg engemet,
Te haragodnak nagysága miatt ne ostorozz engem,
Mert haragodnak nagysága miatt kelljetik elvesznem.
De sőt, Úristen, könyörülj rajtam, mert csak alég vagyok,
Tudod, Úristen, mely beteg vagyok, mert nagy bűnös vagyok,
Gyógyíts meg engem az fájdalomból, mert gyógyulást várok.
Az én testemben, felséges Isten, semmi épség nincsen,
Csontaim közül, annyira juték, hogy egy helén nincsen,
Minden erőmtõl megfogyatkoztam, semmi jó bennem nincs.
Háborúsága az én lelkemnek oly igen nagy vagyon,
Minemő szélvész és nagy háború az tengeren vagyon,
De míg reám nézsz, hatalmas Isten, az csak addig vagyon.
Tér hozzám, Uram, és szabadíts meg elbúsult lelkemet,
Jelents meg bennem te véghetetlen kegyelmességedet,
Tarts meg, Úristen, irgalmasságodért az én életemet.
Vajons vagyon-é, ki az halálban rólad emlékezik,
Pokol fenekén kegyességedet nincsen, kik említsék,
Mert haragodnak bosszúállását akarod, hogy értsék.
Ne hadd, Úristen, esni lelkömet ördögnek torkában,
Kit te szerzöttél tisztességedre, ne hadd káromlásban,
Vígy be engemet örök életre te szent országodba.
Mert nem dicsérnek azok tégedet, kik vadnak pokolban,
De sőt káromlják te szent nevedet örök káromlásban,
Téged dicsérlek, ha beviendesz örök országodban.
Régulta immár csak veszekedem fohászkodásomban,
Elnedvesítem az én ágyamat könyvhullatásimval.
Noszolyám immár ugyan eláradt az én siralmimval.
Én szemeimet homály fogta bé keserűség miatt,
Immár ezentől megemésztetöm sok bűneim miatt,
De kérlek téged, tekénts énreám fogadásod miatt.
Hatalmasságát te szent igédnek, adjad, hogy hihessem,
Szabadulását az én lelkemnek, adjad, hogy várhassam,
Ígéretedet te szent fiadban, adjad, hogy vallhassam.
Örvendez lelköm, noha sok bűnöm tebenned, Úristen,
Mert meghallgattad könyörgésemet, hatalmas Úristen,
Bízzál, jó fiam, az én lelkömben, azt mondja az isten.
Távozzatok el azért éntőlem minden ellenségim,
Mert isten előtt kellemetesek az én imádságim,
Örvendez lelköm, mert sohol nincsen nekem ellenségim.
Mihelt az isten imádságomot eleibe vövé,
Ottan lelkömet ördög markából hamar el-kimenté,
Az én szívemet bizodalomra ottan felépíté.
Ellenségimet megháborítá és elszégyeníté,
Nagy hamarságval szégyenvallással mind visszatéríté,
Bizodalomra az bűnösöket énáltalam inté.
Senki bűnétől meg ne ijedjen, csak istenbe higgyen,
Elbocsáttatik szent áldomással, ha őhozzá megyen,
Énrólam példát ez dicséretben mind ez világ vegyen.
Szent Dávid írta dicséretinek hatodik részében,
Az bűnösököt bizodalomra inti ez énekben,
Mindennek vallja örök életit, ki hiszen istenben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.