Hunyadi Ferenc, Históriák immár nagy sokak voltak (RPHA 0538)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

[part]

Históriák immár nagy sokak vóltak,
Jeles bölcsek azmelyekről írtanak;
Emberök közt hadakozások vóltak,
Sok krónikák melyeket megmutatnak.

Mind gonoszok s mind jók sokan vesztenek,
Ellenségtől azkik meggyőzettenek,
Fő várasok tőből kitörettenek,
Régi bölcsek melyekről emléköztek.

Jer, halljuk meg mi es szörnyű romlását,
Szép Trójának kegyetlen viadalját,
Görögországnak nagy szörnyű haragját,
Két jeles császárnak felindulását.

Trója város Simois víz foltában,
Helyheztetett vala az Phrigiában,
Priamus királynak birodalmában;
Jeles vitézek laknak az országban.

Jeles királyok környüle laktanak,
Trójaiak nékiek nem hódoltanak,
Kiért az királyok úgy bosszonkodtak,
Trója ellen nagygyakorta zúgódtak.

Két császárok kiváltképpen valának,
Az nagy Ázsiában azkik lakának,
Sok tartományok nékik hódolának,
Jeles fejedelmek adót adának.

Priamusra úgy bosszonkodnak vala,
Az két császár mert atyafias vala,
Eggyiknek is adót ő nem ád vala,
Csak az Phrigiának parancsol vala.

Ez vala bizonnyal az eggyik oka,
Az Trójának lön az is romlására,
De még ezzel ők nem gondolnak vala,
Országában nyugonni hatták vala.

Az királynak ott egy fia születék,
Azki erős Hectornak nevezteték,
Nem sok üdö mulva felneveködék,
Két esztendős korba Hector érkezék.

Az királyné asszony nehézkesüle,
Az Hecuba esmét egy fiat szüle,
Azmely éjjel gyermek született vala,
Az Hecuba ily álmot látott vala:

Álmában nékie úgy tetszett vala,
Hogy ő éjjel egy üszöget szült volna,
Ki miatt az Trója felgyuladt volna,
Fundamentomából kiégett volna.

Ez vala jele Trója romlásának,
Ekképen lőn születése Parisnak,
Jelensége vala latorságának,
Fejére telék atyjának, anyjának.

Nagyhirtelen azért felserkent vala,
Priamus királynak megmondta vala,
Az király is elálmélkodott vala,
Trója veszedelmének mondja vala.

Gyorson bölcseket hívattatta vala,
Az gyermekről úgy kérdezkedik vala,
Az bölcsek királynak ezt mondták vala:
„Felséged meghallja" – így szóltak vala.

„Te felséged nékünk kegyelmes legyen,
De az gyermek veszedelmedre leszen,
Egész Trójának romlására leszen,
Egész Ázsia haragjában leszen.”

„De vitesd el, ölesd meg az gyermeket,
Mert bizonnyal, ha meg nem ölik őtet,
Trójának romlására tartod őtet,
Elveszted érette tinnen fejedet.”

Király ezen oly igen megbúsúla
És nagygyorsan gyermeket fogattatá,
Szolgáinak erősen parancsolá,
Hogy megölnék, nékik erősen hagyá.

Az királynak szolgái elmenének,
Egy erdőben mikoron érkezének,
Egy szegény embert az erdőn lelének,
Az gyermekkel hozzája elmenének.

„Vedd el – úgymond – te ember, az gyermeket
És feltartsad mint tinnen gyermekedet,
Mert ez árva és elvetették őtet;
Higgyed, hogy végre úrrá teszen téged.”

Ezen az ember oly igen örüle,
Kis gyermeket gubájába betévé,
Kis házába az gyermeket bevévé,
Kecsketéjjel esztendeig éltette.

Az király ezt bizonnyal hiszi vala,
Hogy az Trója békességben maradna,
Mert az gyermek már megöletett volna,
Ki veszedelmeknek oka lött volna.

Immár ebben nagy sok üdő tölt vala,
Az gyermecske felnevekedett vala.
Alexandernek őtet híják vala,
Nagy bölcs eszes az játékokban vala.

Apró gyermekekkel hogy játszik vala,
Mindeniket fellyülhaladja vala,
Az gyermeken úgy csodálkoznak vala,
Mert nagyobbakat az földhöz ver vala.

Az gyermekek királlyá teszik vala,
Várasokra sereggel mennek vala,
Várasbelieket kihíják vala,
Sok gyermekeket ők meggyőztek vala.

Végre dolga annyira jutott vala,
Tizenhét esztendőbe jutott vala,
Nagy szép fegyvereket szereznek vala,
Mindenekkel ők tusakodnak vala.

Jeles úrfiakat kihínak vala,
Táborokkal öszveütköznek vala,
Az két hadnagy külön megvínak vala,
Sok úrfiakat földre lever vala.

Nagy szép seregeket készített vala,
Dobok, trombitájok nékiek vala,
Az Trójába végre bementek vala,
Szép veres zászlójok nékiek vala.

Királynak eggyetlen egy fia vala,
Kit erős Hectornak neveztet vala,
Ő fiáról elfeledkezett vala,
Melyet régen megölni küldet vala.

Alexander ezt hogy hallotta vólna,
Hogy királynak egy vitéz fia vala,
Vitéz módra nékie izent vala,
Két főhadnagyot hozzá küldte vala.

„Király fia, hallottam te híredet,
Tés, tudom, hallottad az én nevemet,
Mert sok vitéz már én miam elveszett,
Hadd lássam meg az te győzedelmedet.

„Fogjon fegyvert ellenem minden néped,
Megfutamik előttem te sereged,
Fegyveremmel én megvívok teveled.
Meglátom, ha igaz te híred, neved.”

Hector ezt hallván, lovára fordulván,
Aranyas buzgányát felvötte vala,
Egy fényes tőrt óldalára vött vala,
Seregével mezőre kiindula.

Immár Alexander el-kiment vala,
Az szép mezőn tábort jártatott vala,
Hector seregét alig várja vala,
Mert semminek azokat véli vala.

Trójaiak sokan kimentek vala,
Az viadalt nézni akarják vala,
Vitéz módra Hector lovát nyargalá,
Ö táborát nagy szépen leszállítá.

Alexander jó lovára fordula,
Vitéz Hectornak ellene indula,
Éles tőrét Hector rántotta vala,
Alexanderrel ügyeközik vala.

Hectornak igen erős karja vala,
Mikor Alexanderhöz ő csap vala,
Alexander fel nem veheti vala,
De Hector az tőrrel felveszi vala.

Fényes tőrrel hozzája gyakott vala,
Alexandert úgy taszította vala,
Jó lováról ottan lefordult vala,
Éles tőrrel Hector hozzá csap vala.

Alexander tört elejtötte vala,
Mert az Hector hozzája csapott vala,
Hector előtt megfutamodott vala,
Sebek miatt elnehezedik vala.

Erős Hector sisakját kapta vala,
Fejét derekától elveszi vala,
Alexander néki ezt mondja vala;
Váljék karon el, ha ő meg nem bírja.

Vitéz Hector éles tőrét hagyítá,
Alexandert gyorson derekon kapá,
Alexanderrel addig küzdött vala,
Az pázsithoz őtet sújtotta vala.

Immár orrán az vér kimegyen vala,
Az táborbúl oly igen nézik vala,
Alexandert erősen szánják vala,
Mert az Hector arcúl csapdossa vala.

Trombitákat hamar megfuallának,
Az hadnagyok népestől indulának,
Az Hectorra egyszersmind rohanának,
Az Hectorral nagy harcot indítának.

Éles törrel Hector igen forgódék,
Hadnagyokba sok töle megöleték,
Ő tábora végre megsivalkodék,
Oly nagy roppogással megindíttaték.

Rettenetes nagy rikoltás indula,
A két tábor mihelt öszveroppona,
Alexander serege mind elhulla,
Ünnenmaga elvenen marada

Vitéz Hector Alexandert fogatá,
Örök rabságra Trójába hozatá,
Alexandernek atyja még él vala,
Ki ő fián igen bánkódik vala,

Priamus Hectort behívatta vala,
Alexandert is ám felhozták vala;
Priamus tőle kérdezkedik vala,
„Micsoda nemből való?" kérdi vala.

Alexander néki igy felelt vala:
„Felséged meghallja” – ekképpen szólla,
„Szegény nemből való vagyok”, azt mondá,
„Szegény atyám én esetem nem tudja.

„Mert bizonnyal senki nem hitte volna,
Hogy engemet ily szerencse találna,
De izend meg, uram, édes atyámnak,
Mutasd meg néki okát fogságomnak."

Az ő szaván király megkeseredék
És nagy gyorsan az atyja hívattaték,
Király tőle erősen kérdezkedék,
Kitől ő néki illyen szó adaték:

„Egykorban én erdőre mentem vala,
Apró fákat ott szedegetek vala,
Főlegények énhozzám jöttek vala,
Ez gyermeket akkoron adták vala.

„Felségednek én nyilván megmondhatom,
Esztendejét is bizonnyal jól tudom,
Husz esztendösnek Alexandert mondom,
Mert kecsketéjjel tartottam, jól tudom."

Az király ezt legottan elesmeré,
Aranyas bársonba felöltözteté,
Vitéz fiát Parisnak nevezteté,
Egész ország népével tisztelteté.

Nagy sok üdők immár elmultak vala,
Ifju Paris szépen felserdült vala,
Trója vára erősen épül vala,
Kit régen görögek megtörtek vala.

Laomedon király hogy uralkodnék,
Görögektől az Trója megszállaték,
Laomedon király levágattaték,
Hesiona rabságra vitetteték.

Ezzel görögek gonoszúl élének,
Ez szép szűznek tisztességet nem tőnek,
Nem gondolák nagy hatalmát öccsének,
Rettenetes erejét vitézinek.

Az trójaiak oly tanácsot tartának,
Egy főembert követül bocsátának,
Köszönetét mondjon görög uraknak,
Hesionát váltsa meg Priamusnak.

Antenorral követek elérének,
Thelamonnak nagy szépen könyörgének,
Embertelenséget görögek tőnek,
Mert trójaiak csak meg nem öletének,

Könyörgének nagy sok fő-főuraknak,
Castornak, Polluxnak, Nestor királynak,
Semi helye nem lőn imádságoknak,
Trója felé csak alig szaladának.

Priamus ezen igen bosszonkodék,
Egész Phrigia rajta háborodék,
Rajta király nagy sokat gondolkodék,
Mi bosszút rajtok tenne? — kérdezkedék.

Két főcsászár Görögországba vala,
Kik nagy tartományokat bírnak vala:
Agamemnon eggyiknek neve vala,
Nagyobbik Atridesnek híják vala.

Menelaus második császár vala,
Ő jegyese a szép Helena vala,
Küssebbik Atridesnek híják vala,
Lacedémon városba lakik vala.

A szép Paris eszes, bölcs ifjú vala,
Az Helenát igen kedveli vala,
Mint elhozná, szüve mind arra vala,
Végre ily módot benne gondolt vala.

Három szép sereget készített vala,
Veres, fejér és tiszta kék ez vala;
Követnek ő magát tétette vala,
Tengerre hajókat készített vala.

Az hajókban nagy szépen beszállának,
Spárta tartomány felé indulának,
Végre az tengeren általjutának,
Lacedémon városban indulának.

Követ módra népét szerzette vala,
Császár vára előtt megállott vala,
Arany almákkal játszadoznak vala,
Nagy kazdagságokat csudálják vala.

Menelaus mihelt meglátta vala,
Nagy drága ruhákban öltezett vala,
A szép népet el-behívta vala,
Ifjú Parisnak kezét fogta vala.

Császár őtet meg sem esmerte vala,
Követségét elhalasztotta vala,
Mert nagy gondja akkor érkezett vala,
Nagyobbik Atrides hívatta vala.

Afrikában nagy birodalmok vala,
Atyjoktól maradott jószágok vala,
Egymással osztozni akarnak vala,
Azért Micenébe úgy siet vala.

Minden népét véle elvitte vala,
Csalárdságtól mert császár nem fél vala,
Ifjú Parist várasban hagyta vala,
Egy néhány hadnaggyal ott vigad vala.

Görögöknek akkor ünnepek vala,
Az legények mind öszvegyűltek vala,
Város mellett egy kis kápolna vala,
Helénával ott imádkoznak vala.

Az várasból mind el-kiindulának,
Ily álnak tanácsot ők gondolának,
Leányok közt férfiak nem valának,
Vitézektől mind elragadtatának.

Trójaiak hamar kapukat megnyiták,
Tisztességgel őket mind bebocsáták,
Ifjú Parist lováról leszállíták,
Leányokat palotában felhozák.

Ebből indíttaték nagy veszedelme,
Az szép Trójának nagyszörnyü romlása,
Kit az bölcsek királynak mondták vala:
Igy telék be álom magyarázása.

[part "MÁSODIK RÉSZE AZ HISTÓRIÁNAK."]

Azonközbe császár népét készíté,
Hazafelé nyereséggel ereszté,
Város népe ez dolgot megizené,
Menelausnak lőn keserűsége.

Oly erősen siet el haza menni,
Trombitáit kezdi igen fútatni,
Város felé kezde ő közelgetni,
Nagy szép palotájában el-beméne.

Ő jegyesét mihelt ott nem találá,
Búsultában ő ruháját szaggatá,
Nagy bánatnak őmagát császár adá,
Agamemnonhoz követét bocsátá.

Agamemnon ezt hogy hallotta vala,
Paris dolgán igen elbúsult vala,
Haragjában ő ezt izente vala:
„Ezt el ne tűrd, öcsém!” – azt mondja vala.

Az nagy Ázsiának indíts erejét,
Országomnak felveszem minden népét,
Elindítom az egész ország népét,
Koronás királyoknak minden népét.

Vendég országoknak im majd izenek,
Királyoknak leveleket iratok,
Egész Görögországnak parancsolok,
Ez világon mind zsoldot kiáltatok.

Menelaus nagy haragjában vala,
Főkirályok úgy vigasztalják vala,
Az nagy Ázsiának izentek vala,
Minden népét felkészítették vala.

Trombitákat hamar megfuallának,
Rettenetes nagy néppel indulának,
Az tengerre hajókat faragának,
Ezer hajókat hamar állatának.

Ország hadnagya az Patroclus vala,
Negyvennégyezer néppel indult vala,
Császár népe háromszázezer vala,
Sok vendég király népe mind ott vala.

Ulisses vitéz is népet indíta,
Ötvenháromezer gyalogja vala
És lovagja negyvenhétezer vala,
Trombitása százhúsz nékie vala.

Az Thessaliából egy vitéz vala,
Kinek mása ez világon nem vala,
Kegyetlen Achillesnek híják vala,
Ötvenezer emberrel készült vala.

Tantalus is erősen siet vala,
Fegyvereseket hamar válogata,
Császár mellé népeivel indula,
Százhúszezer száma népének vala.

Agamemnon császár végre eljuta,
Nagy sok számtalan ezer néppel vala,
Harmadfélszázezer lovagja vala,
Gyalog vitézinek száma nem vala.

Sok hercegek és királyok valának,
Fő-főtartományokból indulának,
Trója ellen sok néppel támadának,
Kin trójai urak megbúsulának.

Oly nagyhamar népet válogatának,
Az tornyokba nyílasokat küldenék,
Az Ázsia ellen felkészülének,
Az bástyákba sok fegyverest szerzének.

Kerítése Trójának erős vala,
Harminchat singni szélessége vala,
Magassága kilencven singni vala,
Fejér márványkőből felrakva vala.

Ö tornyai számtalanok valának,
Kik nagy magasan felrakva valának,
Ezek mellett renddel bástyák valának,
Sebes számszeregyek ezekben vadnak.

Király háza tizenkét kőből vala,
Huszonhárom ölni hosszasága vala,
Tiszta kristály vala padimontoma,
Kétszáz singni vala ő magassága.

Csak mellette Hector mulatóhelye,
Onichyus kőből négy oszlop benne,
Az egész város meglátszik belőle,
Kinek négy mélyfölden ő kerülete.

Sok jó vitéz az nagy Trójában vala,
Kikhez Priamus király bízik vala,
Hadnagyok ezeknek az Hector vala,
Ö szép hadát igen készíti vala.

Számtalan ellenség ellenek vala,
Gállyákban, hajókban állanak vala,
Kit Protesilaus igazgat vala,
Hétezer magával kiszállott vala.

Nagy sok hajók már közelgetnek vala,
Hector is az várból népet hoz vala,
Egy szép vitéz véle el-kijött vala,
Kit minden nemzetek csudálnak vala.

Király udvarában el-felnőtt vala,
Neptunus fiának mondatik vala,
Serénysége mindennél híres vala,
Szépségéért Cignusnak híják vala.

Erős Hector százezer néppel vala,
Ifjú Cignus lovára fordult vala;
Görög haddal hogy szembe juttak vala,
Rettenetes vérontás indult vala.

Mindenfelől számtalanon hullának;
Sok jeles vitézek levágatának;
Jeles lovak az harcon meghalának,
Az szép mezők vérrel beborulának.

Népe közül Cignus kitetszik vala,
Ékes magassága nékie vala,
Szép aranyas pajzsa úgy fénlik vala,
Görög tábort szörnyen szaggatja vala.

Egy hadnaggyal úgy tusakodik vala,
Kit Protesilausnak hínak vala,
Az erős Achilles meglátta vala,
Új viadalt Cignussal kezdett vala,

Nagyhirtelen dárdát ragadtak vala,
Szörnyűképpen öszvementenek vala,
De eggyik is meg nem nyerhette vala,
Kin Achilles elálmélkodott vala.

Gyorsasággal jó lovait nódítá,
Erős láncsát kezébe megrándítá,
Hamarsággal az Cignusra fordítá,
Kivel akkor magát csak meggyalázá.

Erős Cignus sebességgel ví vala,
Achilles pajzsát találta vala,
Szép dárdája rajta általment vala,
Páncéllát is megszakasztotta vala.

Fegyver derekában megállott vala:
Az Achilles ezen megijedt vala.
Cignus vitéznek hátat vetett vala,
Az sűrő hajók felé indult vala.

Sebes számszeregyet ragadta vala,
Ifju Cignust vélle úgy lőtte vala,
Pajzsát, páncélát meghatta vala,
Ágyékában az nyíl megállott vala.

A szép Cignus ezzel leesett vala,
Halálnak ő fejét bocsátta vala,
Keservesen Hectort kiáltja vala,
Végre ez világból el-kimúlt vala.

Tenger partján egy kis halmocska vala,
Phrigiai erő ott víu vala,
Erős Hector népét biztatja vala,
Görög tábort szörnyen szaggatja vala.

Az Protesilaus ezt látja vala,
Másod harcot Hectorral kezdett vala,
Erős Hector dárdát ragadta vala,
Szörnyűképpen öszveütköztek vala.

Rettenetesképpen öszvejutának,
Ütközeten egymásnak nem ártának,
Szembe köztök viadalt indítának,
Vitéz módra mindketten forgódának.

Az szerencse Hectornak szolgált vala,
Mert szablyával hozzája csapott vala,
Pajzsát, sisakját meghatta vala,
Köldökejég ketté szakadott vala.

Ez főhadnagy azért hogy meghólt vala,
Mind az egész tábor siratja vala,
Nestornak királynak ott egy fia vala,
Antilochus mindenütt híres vala.

Nagy rút szókkal Hectort illette vala,
Trója árulójának mondja vala,
Mert Protesilaus rokona vala,
De az Hector el nem szenvedte vala.

Jóllehet hogy immár útában vala,
Erős népét Trójába viszi vala,
De Antilochusra megbúsult vala,
Tábor előtt ellene indult vala.

Erős harcot mindketten kezdtek vala,
De Hectornál vitézi erő vala,
Könnyű lován melléje ugrott vala,
Éles tőrrel általütötte vala.

Nagy sok népet egyedől megölt vala,
Az véres tőrt kezében viszi vala,
Népeivel Trójába bement vala,
Sívás és jajgatás táborba vala.

Az görögök hogy elereszték vala,
Immáron az nap alányugodt vala,
Császárokkal igen búsulnak vala,
Végre az nagy tábor megszállott vala.

Az Trójának szép sík mezeje vala,
Szinte ellenben az tenger foly vala,
Xantus folyóvíz általfolyja vala,
Kapu előtt Simois víz foly vala.

Az görögek szépen tábort járának,
Trója ellenébe ők megszállának,
Trója vidékére ők rohanának,
Szegény népbe nagy sokat elrablának.

Nagy sok kincset ők akkor találának,
Minden tartományokat elrablának,
Sok urakat ők akkor levágának,
Trójaiak akkor nagy kárt vallának.

Immár ez világon elszéledt vala,
Trója szállását minden tudja vala,
Egész Európa Tróját szánja vala,
Az Ázsia haddal ellene vala.

Trójaiak mind öszvegyűtetének,
Országokkal ők eggyütt végezének,
Mindenfelé sereget ők szerzének,
Két hadnagyot közöttök emelének.

Merészséggel egykor el-kiütének,
Az görögek ellenek felkelének,
Trójaiakba sokat leverének,
Vitéz Sarpedonnal azkik jövének.

Az Sarpedon népét visszatéríté,
Trója kapuján őket el-bevivé;
Jó vitézit (az) király előinté,
Szép beszéddel nékiek ezt felelé:

,,Ne féljetek, vitézek, mindaddig is,
Senki ne rettegjen közületek is,
Holnapi nap kiküldem az Hectort is
És víatok nagybízvást másodszor is.

„Ha látandom, hogy tüteket megbírnak
Az görögek és ha ők megszorítnak,
Eleikben az nyilasok indulnak,
Szörnyű lövést tábor ellen indítnak.”

Az Priamus nékik ekképpen szólla;
Egész Trója őnéki fejet hajta,
Azonközben az hajnál is eljuta,
Nagy üvöltés, trombitálás indula.

Görög tábor immár megindult vala,
Százhúszezer ember szép szerrel vala,
Trója népe is szépen kiindula,
Az kapunál göröggel szembe juta.

Az hadnagyok szép szerrel indulának,
Az nép elétt görögekre jutának,
Az görögek ottan megfutamának,
Az két tábor hogy öszveroppanának.

Vitéz Hector jó lovát sarkantyúzá,
Görögek után az népet indítá,
Első seregnek felét levágatá,
Nyereséggel Trójában beindula.

Az Trójaiak igen örülnek vala,
Görögekben sokat levágtak vala,
Nyereséggel előszer jártak vala,
Isteneknek hálákat adtak vala.

A császárok igen megbúsulának,
Nép veszedelmén igen bánkódának,
Az ország hadnagy(á)nak ők szóllának,
Trója városára hogy rohannának.

Az hadnagyok jó lovakat nyargalák,
Egész tábort az ostromnak indíták,
Az császárok Diomedest szólíták
És őnéki erősen parancsolák:

„Diomedes, meglásd, hogy kárt ne valljunk,
Holnapi nap Trójában beszáguldjunk,
Trójaiakban nagy sokat levágjunk,
Istenünknek osztán hálákat adjunk.”

„Az hadnagyok nagy szép renddel álljanak,
Az nép előtt erősen harcoljanak,
Gyakor helyen az táborhoz lássanak,
Vitéz módra mind elől forogjanak.”

Diomedes ezeket hogy meghallá,
Hadnagyoknak császár szavát megmondá,
Az erős Achilles dárdáját kapá,
Trombitáit gyorsan megfualtatá.

Aranyas zászlókkal megindulának,
Az Trója kapujára rohanának,
Tornyokba nyilasok készen valának,
Görögekre nagy sok nyilat szórának.

Azonközbe Trója népe indula,
Az Sarpedon előttek száguld vala,
Az kaput mindjárt lebocsátták vala,
Görögökre ismét rohantak vala.

Főhadnagyok igen búsultak vala,
Görög népet rájok indítják vala,
Trójaiak erősen víttak vala,
Görögökbe sok kopját törtek vala.

Noha Trójából sokan indulának,
De az görögektől megtollyatának,
Sarpedon mellett sokan meghalának,
Simois vizébe sokan ugrának.

Sok szép aranyas pajzsok ott forognak,
Simois sebes vizétől hányatnak,
Jeles urak az nagy vízben forognak,
Üres sisakok viz fenekén vadnak.

Az nyílasok várasból kijutának,
Görögekkel hogy szembe indulának,
Sok népeket nyíllal elhullatának,
Fáradt népek Trójában szaladának.

Immár ebben két esztendő tölt vala,
Hogy görögek az Tróját víák vala,
Az egész világban mind híre vala.
Mert egész Ázsia ellene vala.

Thráciában egy király lakik vala,
Rhesus neve, jó vitéz ember vala,
Nagy szép hadát elindította vala,
Trója segítségére indult vala.

Tiszta fejér lovakkal készül vala,
Szép fejér sátora nékie vala,
Csudálatos szép készülettel vala,
Minden országok azt csudálják vala.

Nagy sok bölcsek ily jövendőt mondának,
Rhesus király népéről így szólának:
„Ha az lovak Xanthus vizében isznak,
Az görögek Trójának nem árthatnak.”

Rhesus király szép táborát jártatá,
Mert immár az nap alányugodt vala,
Trójai kapukat felvonták vala,
Hector híre nélkül kin szállott vala.

Jó lovait már megnyugották vala,
Ünnen szolgái elárulták vala,
Vitéz Diomedes felkészült vala,
Erős Ulissest mellé vötte vala.

Nagyhirtelen rájok rohantak vala,
Jó lovait itatni viszik vala,
Rhesus táborát körülvötték vala,
Mert árultatástól ő nem fél vala.

Az két hadnagy húszezer néppel vala,
Rhesus táborát körülvették vala,
Ö szép sátorába megölték vala,
Szép lovait mind elrablották vala.

Trójaiak ezt hogy hallották vala,
Trombitákat megfuallották vala,
Görög táborra indultanak vala,
Egész hajnálig vélek víttak vala.

Görögekbe azon éjjel veszének,
Trójaiak igen emberkedének,
Huszonháromezeren elesének,
Hector népe miá leveretének.

Piros hajnál már elközelget vala,
Vérontástól Hector megállott vala,
Rhesus testét szépen temette vala,
Görögekre nagy hadat készít vala.

Az Patroclus ország hadnagya vala,
Az Hectorra úgy boszonkodik vala,
Mert sok hajóit megégette vala,
Mikor tenger partjára kiszáll vala.

Oly örömest trójai hadát várja,
Tábor népe az ostromnak indula,
Az trójai had is hamar eljuta,
Görögekre nagy sebesen rohana.

Két vitézek mihelt szembe jutának,
Fő-főurak mind felfelé állanak,
Az trombiták mindenfelől harsognak,
Két erős hadnagyok víni akarnak.

Egész Ázsia népe nézi vala,
Vitéz Hectornak dárdája nem vala,
Az erős kopjától nem retteg vala,
Patroclusnak ellene indult vala.

Szertelenül egymáshoz kezdtek vala,
Patroclus dárdával forgódik vala,
Buzgányával Hector úgy csapta vala,
Kezében az dárda eltörött vala.

Vitéz Hector lováról lefordula,
Egész tábor népe reá néz vala,
Szablyával Patroclust úgy csapta vala,
Derekáig ketté szakadott vala.

Ez lőn vége Patroclus hatalmának,
Szörnyű halála ily nemes hadnagynak,
Mert nem bírá meg tüzét haragjának,
Nem gondolá nagy hatalmát Hectornak.

Hector Patroclus testét megfosztatá,
Achilles szablyáját róla leódá,
Pajzsát, sisakját róla levoná,
Kevély Patrocluson ily boszút álla.

[part "HARMADIK RÉSZE TRÓJA ÉNEKÉNEK."]

Már ötedik esztendő eljő vala,
Sok vitézek immár elvesztek vala,
Szerecsének felkészültenek vala,
Trója segítségére mennek vala.

Egy hadnagyot köztek emeltek vala,
Fekete Memnonnak ezt híák vala,
Szép táborát elkészítette vala,
Harminckétezer néppel indult vala.

Trója alá mikoron juttak vala,
Az ostromhoz immár készülnek vala,
Trója várába szépen bement vala,
Trójának bátorságot hozott vala.

Szerecsén had Trójába jutott vala,
Az Sarpedon lovát nyargalja vala;
Trója hadát görögre viszi vala,
Achilles is népét biztatja vala.

Az Achilles oly nagy hatalmas vala,
Mikor az Trója népe kiüt vala,
Tollas Achillest mihelt látják vala,
Egész tábor megfutamodik vala.

Erős Hector is szinte ollyan vala,
Hogy görögek népet megtollyák vala,
Az Trójából mihelt kiindul vala,
Tollas görögek megfutamnak vala.

Nagyhirtelen ostromnak indulának,
Szép zászlókat erősen lobogtatnak,
Nagy sok helyen az bástyák romladoznak,
Faragott kövek kőfalról lehullnak.

Rettenetes nagy rikoltás indula,
Város népe sebesen kirohana,
Az két tábor erős harcot indíta,
Az trójaiakban nagy sok elhulla.

Az Achilles úgy serénkedik vala,
Az nép előtt erősen viu vala,
Éles tőre kezében fénlik vala,
Könyökéről piros vér lefoly vala.

Trójaiak mihelt meglátják vala,
Ö előtte megfutamodnak vala,
Egész az mező megvéresűlt vala,
Szegény trójaiak hullanak vala.

Immár bennek nyolcezer veszett vala,
Görögek őket terengetik vala,
Szörnyűképpen elfáradtanak vala,
Sarpedon előttek forgódik vala.

Ez Sarpedon nagy magas ember vala,
Erős Achilles bajra hítta vala,
Vitézi módra kopját kapott vala,
Achillessel ő szembe öklelt vala.

Vitéz Sarpedon magát lebocsátá,
Mert Achilles az balkarját találá,
Mégis népét Trója felé indítá,
Görög tábor eleiket megállá.

Vitéz Hector ezen igen búsula,
Busultában jó lovára fordula,
Nyilasokat, dárdásokat indíta,
Nagy haraggal görögekre szágulda.

Erős Hectort az görögek megláták,
Meg nem yárák, ottan elfutamának,
Trójaiak nagy haddal indulának,
Nyugodt népek utánok rohanának.

Rettenetes kegyetlen had indula,
Aiax vitéz köztök forgódik vala,
Diomedes népét biztatja vala,
Jó vitéz Ulisses úgy víu vala.

Trójaiak görögeket megtolyák,
Szinte császár sátorához szoríták,
Az császárok ezen elbúsulának,
Nagyhirtelen lovokra fordulának.

Azonközbe nagy segítségek juta,
Mert Görögországból egy vitéz juta,
Neoptolemusnak kit hínak vala,
Vitéz Achillesnek ez fia vala,

Kétszázezer néppel eljutott vala,
Trójaiakkal szembe talált vala,
Menelaus megbizakodott vala,
Vitéz Hectorral ügyekezik vala.

Éles tőrét Menelaus ragadá,
Az Hectorhoz annyira csapott vala,
Hector fegyvere ketté szakadt vala,
Tollas buzgányát ő ragadta vala.

Népe előtt császárt leverte vala,
Sisakját fejébe rontotta vala,
Az hadnagyok császárt ragadták vala,
Gyorsasággal sátorba vitték vala.

Iszonyú vérontás táborban vala,
Mind szegényt, bódogot levágnak vala,
Egész görög tábor felrohant vala,
Tűztől az hajókat őrüzik vala

Trója népét már meg nem bírják vala,
Mert az erős Hector ott forog vala,
Mind az egész tábor megfutamt vala,
Végre erős Aiax eljutott vala.

Két erős láncsája kezében vala,
Az nép között szörnyen csapkodik vala,
Görögeket felszóval inti vala,
Mind az egész hadat biztatja vala.

Jóllehet ez jó vitéz ember vala,
Mert számtalan népet igazgat vala,
De az Hector őtet meggyőzte vala,
Tábor előtt megfutamtatta vala.

Nagyhirtelen lóról lefordult vala,
Sok fekete hajót felgyútott vala,
Trójáért meghalni nem szánja vala,
Ő hadnagyságát így viseli vala.

Egész tábor népe megrettent vala,
Fáradt Hector Trójába betért vala.
Aeneassal népét kin hatta vala,
Görög előtt megfutamodtak vala.

Trója népe kezde ismét hullani,
Görögek kezdének erősen víní,
Szerecsén had kezde lassan indulni
És ellenség ellen megfegyverkezni.

Trójaiakat úgy megtolták vala,
Mert az erős hadnagy köztök nem vala,
Már sehova ők nem mehetnek vala,
Mindenfelől sok ellenségek vala.

Sok vitéz görögek erősen vínak,
Szerecsének végre kiindulának,
Vasas kapukat hamar megnyitának,
Erős kiáltással kirohanának.

Görögekkel mihelt szembe jutának,
Szörnyű harcot ővélek indítának,
Szerecsénekbe sokat levágának,
Fáradt népe Trójába bejutának.

Két egész óráig mind víttak vala,
Immár az nap is alányugodt vala,
Jeles urak levágattanak vala,
Szerecsének megfutamodtak vala.

Szerecsének csak kevesen valának,
Görögek hetvenezeren valának,
Tábor népe tenger partján állának,
Isteneknek erősen imádkoznak.

Végre görögek őket úgy megtolyák,
Az erős kapuig őket mind vágák,
Trójaiak szerecséneket láták,
Az királynak ezt hamar hírré adák.

Görögek az népet elbírták vala,
Örömekbe halmokat raknak vala,
Egész tábort ostromnak vitték vala,
Sebességgel az kőfalt rontják vala.

Mind az egész tábor felindult vala,
Trójának kőfala romladoz vala,
Az nyilasok tornyokat hágják vala,
Rettenetes sikoltás indul vala.

Nagy erős faltörőket vonsznak vala,
Egynéhány ezer nép mellette vala,
Az nagy erős kőfal megromlott vala,
Az külső kerítést megvötték vala.

Rikoltással esmét felrohanának,
Második kerítésre indulának,
Számtalanon akkoron meghalának,
Jeles hadnagyok földre vágatának.

Az sötét éj reájok jutott vala,
Mindenfelől erősen hullnak vala,
De végre az várast megvötték vala,
Sok drága bástyákat lerontnak vala.

Szerecsének széllel futosnak vala,
Vitéz Memnon őköt vezérli vala,
Hadnagyokkal erősen viu vala,
Görögek az várast ellépték vala.

Kapun állókat igen vágják vala,
Az hadnagyok elől forgódnak vala,
Várasbeliek sivalkodnak vala,
Végre Hector lovára fordult vala.

Éles tőrét haragjába ragadá,
Hangos trombitáit megfualtatá,
Rikoltással ő vitézit indítá,
Görögeket városból mind kivágá.

Iszonyú rikoltás közöttök vala,
Az görögek szörnyen vágatnak vala,
Az nagy várból őket kivágták vala,
Sokat berniek elrablottanak vala.

Szerecsének mind öszvegyültek vala,
Trójai hadnak úgy örülnek vala,
Nagy bátorsággal indultanak vala,
Görögekkel nagy harcot kezdtek vala.

Bosszújokat szerecsének megállák,
Első seregnek jobb részét levágák,
Egész éjfélikorig őket vágák,
Görögeket táborba futamtaták.

Priamusnak egy szép leánya vala,
Szép Cassandrának hívattatik vala,
Egy király fiának igérte vala,
Migdonides chorébus neve vala.

Nyolcezer magával felkészűlt vala,
Atyja segítségére indul vala,
Mind az két had megcsendesedett vala,
Migdonides Trójába bement vala.

Azonban ám más segítségek juta,
Scythiai erő mert elindula,
Százhatvanezer fegyveres indula,
Amazoneseknek hívatnak vala.

Ez vitézek asszonnépek valának,
Egy királyné asszont ők választának,
Penthesileával elindulának,
Trója segítségére kévánkoznak.

Már Trójának tetejét látják vala,
Piros márvánkövét csudálják vala,
Mely nagy bölcseséggel felrakták vala,
Görög tábor ellenbe látszik vala.

Nagy szép lassan a sereg megyen vala,
Penthesilea igazgatja vala,
Sűrő dárdás és nyilas köztök vala,
Szép kerek pajzsok nékiek vala.

Trójaiak igen búsultak vala,
Mert több ellenség jő, azt vélik vala,
Az erős Hectorral készűlnek vala,
Az fegyveres ember gyültön gyül vala.

Azonközbe ily dolog esett vala,
Kiért szerencsének elvesztek vala,
Memnon Achillest bajra hítta vala,
Achilles követnek így felel vala:

„Mondd meg – úgymond – az fekete Memnonnak,
Ha népét indítom az Ázsiának,
Úgy lészen dolga mint eggyik latrának,
Megmutatom okát én haragomnak.

„Másszor azért Memnon meg ne késértsed,
Az én haragomat fel ne gerjesszed,
Haragomban néped elvész, meghiggyed,
Azért intlek, magad eszedbe vegyed.

„Mert ha én most erős dárdámot kapom,
Te testedbe dárdámat megforgatom,
Temagadot koncról koncra vagdalom,
Dárdámat belőled így kifordítom.”

Rövid szóval azért így felelt vala,
Vitéz Memnon ezt hogy hallotta vala,
Szörnyűképpen ezen elbúsult vala,
Mert vitézek előtt szégyenli vala,

Haragjában jó lovára fordula,
Már a scythiai had is eljuta,
Trója népe eleikbe indula,
Mert ellenségek jő, azt tudják vala.

Erős Hector éles tőrét kirántá,
Amazonoknak eleit megállá,
Penthesilea néki kezét nyujtá,
Éles tőrét hüvelyébe fordítá.

Nagy tisztességgel Hector cselekedék,
Egész tábor rajta elálmélkodék,
Amazon nép Trójába beviteték,
Tisztességgel az fáradt nép tartaték.

Azonközbe Memnon hadát indítá,
Nagy haraggal görögekre nódítá,
Túl másfelől Achilles is indula,
Roppogással az két had szembe juta.

Vitéz Memnon erősen víu vala,
Nagy felszóval népét biztatja vala,
Kaszás népe néki kétezer vala,
Memnon ezeket lesbe hatta vala.

Az görögek kegyetlenül vivának,
Szerecsénekbe sokat levágának,
Szerecsének végre megtollyatának,
Simois vize partjáig futának.

Esmét szegények visszafordulának,
Görögekben sokat elhullatának,
Az görögek akkor megtollyatának,
Az Sigeum hegy felé indulának.

Az kaszások eleikbe állának,
Hadnagyokba sokat elhullatának,
Görög vérrel mezők megrakodának,
Az görögek táborba futamának.

Három egész óráig víttak vala,
Szerecsének megfáradtanak vala,
Egész tábor ellenek felkölt vala,
Végre szegények megfutamtak vala.

Szerecsén nép szörnyen vágatik vala,
Memnon őket mégis biztatja vala,
De teljességgel elfáradtak vala,
Simois viz felé eredtek vala.

Ulisses népe eleit megállá,
Nagy sok görög őket közbe szorítá,
Az erős Achilles dárdáját kapá,
Görög hadat szerecsénre indítá.

Őmagokat mégis kivágták vala,
És egyfelől kiszaladtanak vala,
Kapu felé szegények futnak vala,
Futó népet görögek vágják vala.

Teljességgel elfáradtanak vala,
Karjokat már nem emelhetik vala,
Memnonra Achilles haragos vala,
Az nép között általütette vala.

Szegény Memnon az égre fohászkodék,
Fáradt népén mégis elkeseredék,
Kegyetlen Achillestől levágaték,
Ez világból legottan el-kimúlék.

Ez világtól ő ott megmenekedék,
Szerecsén nép földre mind levágaték,
Senki közülök meg nem menekedék,
Ily szörnyű romlás közöttök történék.

Hazájokba ők el nem mehetének,
Nemzetségeknek csak nagy bút szerzének,
Atyjok, anyjok távoly keseredének,
Országbeliek igen kesergének.

Görög urak nagy örömbe valának,
Nagy sok népet ostromnak indítának,
Város körül töltéseket hányának,
Az árokba boronákat nyútának.

Harmadnapig csak meg sem nyugovának,
Hogy bemehessenek, azon valának,
Kegyetlen vérontásokat tartanak,
Az törésen nagy sokan behágának.

Az tornyokat erősen rontják vala,
Vaskosokat kőfalra vonsznak vala,
Sűrő dárdás, gyalog ellepte vala,
Már az törést szabadon hágják vala.

Sokszor az városba beütnek vala,
Aranyas zászlókat felvisznek vala,
Kemény vérontással kivágják vala,
Sarpedon az népet biztatja vala.

Végre kegyetlenb had köztök indula,
Mirmidonesek serege eljuta,
Az had előtt Achilles forog vala,
Sikoltással városra üttek vala.

Már az Trója hada megfutamt vala,
Főhadnagyok elbágyadtanak vala,
Fejek ótalmára gondolnak vala,
Görögek az várast ellépték vala.

Szertelen nagy város ez Trója vala,
Három igen nagy völgyen fekszik vala,
Az ellenség benne elszélledt vala,
Mind szegény s mind kazdag fegyvert fog vala.

Sivás, rivás, nagy rikoltás indula,
Végre Hector felfegyverkezett vala,
Népe veszedelmén elbúsult vala,
Minden népét ostromnak viszi vala.

Penthesilea is népét indítá,
Kerek pajzsát nagyhamar ragadá,
Szép seregét az görögre nódítá,
Éles tőrét nagyhirtelen kirántá.

Túl másfelől Hector népe indula,
Az kapunál göröggel szembe juta,
Rettenetes harcot vélek indíta,
Hector előtt az nép leomol vala.

Erős Hector igen megbúsult vala,
Az ő Istenére megesküdt vala,
Trójába népével be nem indulna,
Mig Memnon királyért bosszút állana.

Nagy sietve az ő népét biztatá,
Görögeket Hector megfutamtatá,
Az kapuig rettenetesen vágá,
Az nagy Trójából őket kivágatá.

Nagy kegyetlen sötétség rajok juta,
Mert az hóldnak fénye elveszett vala,
Egy cseppet is immár nem látnak vala,
Hector népe Trójába betért vala.

Holttesteket várasba megszámlálák,
Két héán negyvenezernek találák,
Az Memnonért bosszújokat megállák,
Holttesteket mind az földbe takarák.

[part "TRÓJA ÉNEKÉNEK NEGYEDIK RÉSZE."]

Az görögek immár elunták vala
Trója hadát, mert sokan vesznek vala,
Kilenc vitézt választottanak vala,
Kiket Hector ellen készítnek vala.

Ezekre sorsot vetettének vala,
Vitéz Aixra a sors esett vala;
Az Aiaxot felkészítették vala,
Vitéz Hectort bajra kihítták vala.

Erős Hector tőle meg sem ijede,
Aiax ellen nagy szépen felkészüle,
Egy szép festett jó lovára felüle,
Egész Trója ő utána kiméne.

Egész Ázsia hada nézi vala,
Egy nagy elefánton Aiax ül vala,
Mindkét felől trombitát fútták vala,
Erős Hector Aiax ellen indula.

Egész ország népe csudálja vala,
Aiax az Hectorhoz úgy csapott vala,
Éles tőri ketté szakadott vala,
Erős Hector buzgánt raggadott vala.

Vitéz Hector igen megbúsult vala,
Aiax ellen erősen viu vala,
Aiax vitéz Hectorhoz vágott vala,
Hector lova farát levágta vala.

Erős Hectornak már lova nem vala,
Az elefánt hozzá igen kap vala,
Tollas buzgánt megperdítette vala,
Elefánthoz buzgánnyal csapott vala.

Elefánt homlokát úgy ütte vala,
Buzgánnak három tolla törett vala,
Agya veleibe el-bément vala,
Az elefánt ezzel mégszédült vala.

Erős Aiax elefántról leesék,
Az Hectorral többet nem viaskodék,
Hector előtt Aiax térdére esék,
Kin az Hector szűve ottan megesék.

Erős Aiax igen megfáradt vala,
Minden teste sebekkel rakva vala,
Mégis haragjában felugrott vala,
Új viadalt Hectorral kezdett vala.

Vitéz Hector ezen felgerjedt vala,
Az Aiaxnak karját ragadta vala,
Buzgányával földre leverte vala,
Nyakánál fogva őt vondozza vala,

Egész görög tábor reá néz vala,
Hector ez vitézt megölheti vala,
Aiax vitézt igen megszánta vala,
Kegyelmes hadnagynak kiáltják vala.

Erős Hector az Aiaxot ott hagyá,
Az Trójának szép hadát beindítá,
Achilles az Aiaxot fogattatá,
Az táborba mindjárást behozatá.

Sok jeles urak azután veszének,
Jó vitézek az harcon elesének,
Főhadnagyok Hector miá veszének,
Kiről az görögek így végezének:

Soha addig Trója meg nem vétetik,
Mégnem eggyik vitéz meggyőzettetik,
Hector vagy Achilles levágattatik,
Trója vagy az tábor osztán elbomlik.

Az császárok erről így végezének,
Hogy Trójába követeket küldjenek,
Trójaiak seregeket küldjenek,
Vitézek a mezőn megütközzenek.

Az hadnagyok Hectornak megizenék,
Hogy Achilles ö reá szándékoznék,
Egész Trója erről így végezének,
Hogy erős Hectorral mind kimennének.

Egész Trója Hector előtt sír vala,
Mert ily vitéz halálát szánja vala,
Hector nékiek ekképpen felelt vala:
„Urak, meghalljátok” – ekképpen szóla.

„Nyilván látom Trója nagy kárvallását,
Tollas görögeknek szörnyű haragját;
Nem szántam, láttátok, vérem hullását,
Néha görögeknek is kárvallását.

„Ha Achilles vitézzel szembe jutok,
Erőm szerént harcot véle indítok,
De az ütközeten ha én meghalok,
Antenor lészen tü bizodalmatok.”

Nagy szép szóval erős Hector ezt mondá,
Azonközbe görög had is indula,
Roppogással Trója felé tart vala,
Achilles vitéz igazgatja vala.

Fő-főurak mind felfegyverkezének,
Háromszázezerén felkészülének,
Az szép mezőn mind leseket vetének,
Fáradt népek hogy megsegíttetnének.

Az hadnagyok görög népet indíták,
Ez szép sereget ostromnak indíták,
Rettenetes zörgéssel kiindíták,
Külön az leseket helyekre oszták.

Onnat belől egy szép nép készen vala,
Amazoneseket rendelik vala,
Penthesilea nékik így szól vala:
„Vitézek legyetek' – kiáltja vala.

Rettenetes nagy haddal indulának,
Az főnyilasok mind előállának,
Két táborok hogy öszveroppanának,
Jeles urak földre levágatának.

Az görög hadnagyok csudálják vala,
Penthesilea úgy forgódik vala,
Hadnagyokra jó lován száguld vala,
Sokat bennek ez asszony elgyőz vala.

Diomedes jó vitéz ember vala,
Ez asszony tőle meg nem ijedt vala,
Éles tőrrel igen forgódik vala,
Penthesileát meg nem győzte vala.

Egész piros hajnálig víttak vala,
Sok jeles vitézek meghóltak vala,
Asszonyokba két negyven veszett vala,
Görög népbe háromezer hólt vala.

Szép fényes nap mikor el-feljött vala,
Az Achilles népét indítja vala,
Amazonok megfutamodtak vala,
Számtalan nép mert ellenek jött vala.

Rettenetes had ő köztök indula,
Amazonok igen hullanak vala,
Gyorsan közülök tízezer elhulla,
Kapu felé szegények futnak vala,

Amazonesek úgy fáradtak vala,
Kerék pajzst már fel nem bírják vala,
Az Achilles őket kergeti vala,
Szegényeket igen szaggatja vala.

Vitéz Hectornak hogy ezt megjelenték,
A szép népnek veszedelme történék,
Gyors paripájára gyorsan felugrék,
Egész Trója ostromnak indíttaték.

Vasas kapukat hamar megnyitának,
Trójaiak görögekre jutának,
Hector előtt ottan megfutamának,
Fáradt népek akkor megnyugovának.

Trójaiak százezeren valának,
Az görögek táborba futamának,
Rettenetesképen ők lehullának,
Amazonesekért levágatának.

Tizezeren asszonyokba veszének,
Görögekbe értek sokan veszének,
Százkilencezeren megöletének,
Derék erő császárhoz sietének.

Az császárok igen íjedtek vala,
Mert az erős Hector ott forog vala,
Mégis fegyvereket ragadák vala,
Szembe Trója hadával vínak vala.

Görög népet Hector megkeserülé,
Locrus sziget királyát megesmeré,
Priamus rokona eszébe vevé,
Trójába minden népét betéríté.

Azonközbe görögek izenének,
Követ által királynak könyörgének,
Egy hólnapi frigyet köztök tennének,
Szegény testeket hogy eltemettetnék.

Módjok szerint nagy sok fákat hordának,
Mindkétfelől nagy tüzeket rakának,
Minden holttestek bele hányatának,
Nagy sírással földbe takartatának.

Ó kegyetlen, goromba vakmerőség!
Ó természet ellen való dühösség!
Tetőled származik minden versenség,
Tetőled támad minden kegyetlenség!

Az görögek mikoron áldozának,
Nagy szép két fejér galambot látának,
Eleikbe nagy szépen leszállának,
Egy sólyomtól mind megbolygattatának.

Mind az kettőt a sólyom elragadá,
Nagy áitatoson mellyeszti vala,
Azonközbe egy sas eljutott vala,
Mind prédástól sólymot megötte vala.

Amazonesek ott mulatnak vala,
Mindenfelől ez dolgot látják vala,
Győzedelem jelének tartják vala,
Görögekre egy nyilat lőnek vala.

Kilenc ifjak eggyütt leültek vala,
Nyájassággal enni készülnek vala,
Kik mind egy atyától származtak vala,
Az egyiken az nyíl általment vala.

Nagyhirtelen asztaltól felugrálnak,
A frigy alatt mindjárt öszvekapának,
Az táborból többen-többen jutának,
Amazonesekre feltámadának.

Háromszázat közülök levágának,
Elevenen kilencet megnyuzának,
Maradéka Trójába szaladának,
Penthesileának panaszolkodnak.

Penthesilea igen búsult vala,
Noha ők a frigyet megszögték vala,
Nagy vakmerőn trombitát fútat vala,
Görögekre rend nélkül siet vala.

Az görögek ily álnokságot tőnek,
Három táborokat gyorsan szerzének,
Nagy sok helyen mind leseket vetének,
Derék erő eleikben ménének.

Számtalan sok görög megindult vala,
Amazonok rájok rohantak vala,
Az két tábor hogy öszvejutott vala,
Rettenetes kiáltás indult vala.

Amazonok népe rend nélkül vala,
Azmint lehet, mégis forgódik vala;
Éles tör kezekbe úgy fénlik vala,
Görögekkel sebesen viu vala.

Egész délig velek mind víttak vala,
Sok görögek földre vágattak vala;
Végre egész tábort megtolták vala,
Mind az két had igen fáradott vala.

Azonba egyfelől elörohana,
Száztizezer ember szép szerrel vala;
Hátul amazonokat vágják vala,
Számtalan sok megsebesedett vala.

Némelyek hátra is fordulnak vala,
De másfelől s még levágatnak vala;
Mindenfelől sok veszedelmek vala,
Számtalan sok már bennek meghólt vala.

Eggyik szárnyát a seregnek megbonták,
Trója felé szegények futamának;
Ellenségek lesből kirohanának,
Fáradt népnek eleikbe állának.

Az erős Achilles ott forog vala,
Fáradt népet erősen vágja vala,
Keze miá másfélszáz veszett vala,
Fegyveréről az vér lecsorog vala.

Erős hadat immáron kezdtek vala,
Szörnyen amazonok hullanak vala;
Azonközbe több ellenségek juta,
Chalcedonból új nép érkezett vala.

Szörnyűképpen ők harcolni kezdének,
Ezek miá számtalanon veszének;
Egyfelé szegények eleredének,
Harmad lesből eleikbe menének.

Rettenetes háborúság indula,
Csak huszonötezer bennek marada;
Xantus vizéig őket vágták vala,
Mind lovok s mind magok elbágyadt vala.

Sivás, rivás ő közöttök nagy vala,
Jeles lovak halva feküsznek vala,
Némelyek az mezőkön futnak vala,
Amazonok szörnyen vágatnak vala.

Az Achilles erősen viu vala,
Penthesileára nagy bosszús vala,
Az nép között elelegyedett vala,
Torkát dárdával általverte vala.

Penthesilea azért így járt vala,
Mindjárt lováról lehanyatlott vala,
Tollas Achilles fejét vötte vala,
Fáradt népének felmutatta vala,

Ezen szegények igen íjedének,
Csak kilencezeren rabbá esének,
Derék népek fattig megöletének,
Ily nagy romlások akkor történének.

Trójaiak ez dolgot hogy megérték,
Hogy ily szörnyű veszedelem történék:
Az frigy ellen ők is úgy végezének,
Piros hajnálkor hogy ők is kimennének.

Csendességbe azon éjjel lennének,
Reggel bátron vélek szembe mennének,
Hütök ellen urak cselekedének,
Azt nem tudják, hogy vérrel füzetnének.

Piros hajnál hogy elközelget vala,
Trójaiak igen készülnek vala;
Sarpedon jó lovát nyargalja vala,
Aeneas királyt mellé vötte vala.

Az szép hajnál immár reájok juta,
Az trombiták mindenütt zengnek vala,
Erős kapukat lebocsátták vala,
Szörnyű zörgéssel kiindultak vala.

Görögek is rendet állottak vala,
Kétszázezerén felkészültek vala,
Trójai haddal szembe víttak vala,
Kemény viadalt vélek kezdtek vala.

Az két szárnya mikor öszvejött vala,
Sok görögek földre lehullnak vala,
Címeres sisakok romolnak vala,
Egész öt óráiglan víttak vala.

Az görögek keményen vínak vala,
Seregenként megfutamodnak vala,
De végre az népet megtolták vala,
Rheteum hegy felé futamnak vala.

Futófélben sokat levágtak vala,
Trója hada meg szembe fordult vala;
Mygdonides népe mind meghólt vala,
Az Sarpedon elől forgódik vala.

Fő-főurak ezt elvégezték vala,
Sarpedonra megdühödtenek vala,
Ő felőle így szándékoznak vala,
Hogy megölnék, azt tanácslották vala.

Nagyhirtelen reájok üttek vala,
Az táborból több népet hoztak vala,
Trója népe megfutamodott vala,
Erős Achilles mert igen jő vala.

Kegyetlen zurzavar közöttök vala,
Sarpedon az nép előtt viu vala,
Seregéből kiszorították vala,
Szörnyüképpen közöttök csapdos vala.

Egész görög tábor környüle vala,
Csak egyedül köztök tántorog vala,
Seregéből szegények nézik vala,
De hozzája már nem férhetnek vala.

Erős Achilles fegyverét kirántá,
Vitéz Sarpedont legottan levágá,
Trója seregére népét indítá,
Dárdájába ő fejét felmutatá.

Trójaiakra hamar rohanának,
Szertelen sokat bennek levágának,
Aeneas királyra ők indulának,
Nagy sokat vitézibe levágának.

Diomedes jó vitéz ember vala,
Aeneas királlyal bajt kezdett vala,
Egész egy óráig véle vitt vala,
Trója népébe kevés maradt vala.

Mint az juhok elszéledtenek vala,
Hegyeken, völgyeken budosnak vala,
Az görögek nagy szörnyen vágják vala,
Aeneas is igen sebesült vala.

Atyák, anyák kőfalra felmenének,
Isteneknek nagy sírván esedeznek;
Édes magzatjok előttek fetrengnek,
Priamus királlyal elkeseredtek.

Hector az királyhoz belépett vala,
Mind atyjával öszve elbúsúlt vala,
Keservesen tábor felé néz vala,
Végre magát halálra vette vala.

Soha még nagyobb had nem történt vala,
Még egyszer is ily nagy harc nem lött vala,
Trójaiak így el nem fottak vala,
Minden nemzetek levágattak vala.

Priamus Hectort nem bocsátja vala,
Mert halálát erősen szánja vala;
Búsult Hector trombitát fútat vala,
Egész város piacra futott vala.

Szép dárdáját kezébe kapta vala,
Serény ifjakat mind kivitte vala,
Kapun állók kaput megnyittak vala,
Térdet, fejet Hectornak hajtnak vala.

Oroszlán módra Hector megyen vala,
Aranyas sisakját felvötte vala,
Nehéz tőri oldalán fénlik vala,
Rikoltással tábor felé tart vala.

Erős Hector mikor kijutott vala,
Aeneas királyt már meggyőzték vala,
Hegyes tőrrel őtet öldekli vala,
Diomedes kegyetlenkedik vala.

Egy magas hegy az tenger felé vala,
Trója népét mindaddig üzték vala,
Szegény fáradt nép elmaradoz vala,
Ottan görögek fejét veszik vala.

Immár az nap nagy sok nép veszett vala,
Hetvenhárom ezeren hóltak vala,
Az görögek kiket levágtak vala,
Nyereséggel mindnyájan jártak vala.

Trójaiak elszéledtenek vala;
Sereg előtt hogy Hectort látják vala:
Görögekre szembe fordultak vala,
Dárdájokkal őket öldeklik vala.

Erős Hector mihelt eljutott vala,
Egész sereg tőle megrémült vala,
Táboroktól nagy messze vínak vala,
Az tenger partjára futamtak vala.

Immár az nap el-alányugodt vala,
Mégis görög népeket űzik vala,
Mind fejenként megesküdtenek vala,
Nagy haraggal utánok mennek vala.

Tenger szélire mikor juttak vala,
Ellenséget megszorították vala,
Görögeket nagy szörnyen vágják vala,
Priamus Trójából el-kinéz vala,

Görögekkel szörnyűképpen vívának,
Az főhadnagyok földre vágatának,
Számtalan sok görögek elhullának,
Egész virradtig meg nem nyugovának.

Trója alatt sok harcok történének:
De soha több görögek nem veszének,
Mint akkoron széllel megöletének,
Népestől, hajóstól megtöretének.

Nagy veszedelmeket ők hogy megláták,
Hazájokba térni jobbnak gondolák,
De az fejedelmek őket lenyomák,
Illyenmódon hadat megtartóztaták.

Főkirályok akkor felkészülének,
Az Hectorról közöttök végezének,
Achillessel ellene készülének,
Az Trójába követeket küldének.

Várbeliek is mind öszvegyűlének,
Ez dologról közöttök végezének,
Erős fegyvereseket készítének,
Nagy zörgéssel kapuhoz eredének.

Oly nagy bátron az Hector megyen vala,
Ö halálát semminek véli vala,
Nagy erős fegyvere kezében vala,
Veszedelmet görög népnek hoz vala,

Egész Trója utána kiment vala,
Mert Hector halálát igen szánják vala,
Egyfelől az Ázsia hada vala,
Másfelől trójaiak nézik vala.

Az Achillest görögek elkészíték,
Egész talpig merő vasba öltözék,
Egy nagy dárda ő kezében adaték,
Végre az trombita megfualtaték.

Két vitézek hogy szembe juttak vala,
Erős Hector lovát izgatja vala,
Tollas Achillest úgy találja vala,
Com(b)jában az dárda általment vala.

Kegyetlen Achilles elájult vala,
Szabadon Hector levághatja vala,
De Achilles vitézt megszánta vala,
Népét Trójába indította vala.

Mert még régen ezen megesküdt vala,
Hogy ha Achilles vitézt megbírhatja,
Tábor előtt őtet meghaladhatja,
Elevenen népének visszaadja.

Nagyhirtelen lóról lefordult vala,
Szép szóval Achillest biztatja vala,
Karjával fogva felemelte vala,
Görögeknek ekképpen küldte vala.

Erős vérontást azelőtt tett vala,
Mikor Sarpedonért kijöttek vala,
Kétszázezer ember akkor hólt vala,
Azért Hector rajtok könyörül vala.

[part "ÖTÖDIK RÉSZE: HECTORNAK ÉS ACHLLESNEK SZÖRNYŰ HALÁLA."]

Hallottunk már szörnyű vérontásokat,
Görögekkel történt erős harcokat,
Amazonoknak szörnyű halálokat,
Kikért ő férjek nem szánák hóltokat.

Scythiába mikor hallották vala,
Hogy ő házastársok elveszett vala,
Nagy haraggal felindultanak vala,
Harmadfélszázezeren jőnek vala.

Erős készülettel ők jőnek vala,
Sűrő dárda, számszeregy köztök vala,
Kétélű szablyájok lándzsájok vala,
Jobbkéz felől éles szekerce vala.

Az had között számtalan nyilas vala,
Zászlójok és dobjok nagy sűrőn vala,
Rettenetes minden nemzetnek vala,
Kin görögek is megíjedtek vala.

Számtalan nép még táborokban vala,
Kin mindenek elcsudálkoznak vala,
De ezektől úgy megrémültek vala,
Mert kegyetlenségeket hallják vala.

Vitéz Mériont szólították vala,
Az nagy Európába izentek vala,
Főkirályok sok népet adtak vala,
Egész Afrikát is bejárta vala.

Oly nagy gyorsan népet készíti vala,
Iszonyú sokaság elindult vala,
Trója ellen nagy népet viszen vala,
Minden tartományokat rabol vala.

Az tengeren hogy általköltek vala,
Az két császár eleikbe ment vala,
Ömagok is elcsudálkoztak vala,
Mert szemekkel be nem léphetik vala.

Scythiaiak is eljuttak vala,
Trójaiak ezen örülnek vala,
Paeoneseknek neveztetnek vala,
A szép mezőn letelepödtek vala.

Egy hólnapig az nép megnyugodt vala,
Végezett nap már előjutott vala,
Trombiták, dobok megzendültek vala,
Egész tábor görögre indul vala.

Scythiaiak megindultak vala,
Mind fejenként felfegyverkeztek vala,
Sebességgel rájok rohantak vala,
Szörnyű harcot egymással kezdtek vala.

Az görögek számtalanon valának,
Négyszázezeren rájok rohanának,
Egész délig velek igen vívának,
Végre az görögek megfutamának.

Sebességgel utánok nyutozának,
Futó görögbe sokat levágának,
Egész az táborig mind vágatának,
Az görögek meg visszafordulának.

Az két tábor elegyeledett vala,
Szörnyű zörgés, roppogás köztök vala,
Nyugodt népek is megindultak vala,
Rettenetesen egymást vágják vala.

Számtalanon rájok rohantak vala,
Scythiaiakat megtolták vala,
Egész az kapuig mind vágták vala,
Esmét görögekre fordultak vala.

Negyvenezer bennek elveszett vala,
Mert egész napnyugadtig víttak vala,
Scythiaiak elfáradtak vala,
Segítségek sohonnat nem jő vala.

Trója népe igen megijedt vala,
Hogy veszedelmeket meglátta vala,
Scythiaiakat úgy szánják vala,
Priamusnak ezt hírré tötték vala.

Scythiaiakat úgy vágják vala,
Tizenhárom zászlót elnyertek vala,
Keservesen Trójára néznek vala,
Trója hada végre kiindult vala.

Erős Hectort sereg elétt hogy láták,
Fáradt népek meg szembe fordulának,
Trójai vitézek sivalkodának,
Nagy rettenetesen öszvecsapának.

Vitéz Hector dárdával viu vala,
Előtte az görög leomol vala,
Thoas királyt akkor elfogta vala,
Neoptolemus sebbe esett vala.

Mind sötét estvéig velek vívának,
Egynéhány ezret bennek levágának,
Az görögek táborba szaladának,
Trójaiak városba fordulának.

Görögek ismét megbizakodának,
Az scythiaiak megfutamának,
Az Sigeum hegyig mind vágatának,
Onnat görögek visszafordulának.

Scythiaiak vissza nem térének,
Hazájokba szegények elmenének,
Görögektől igen megveretének,
Az nagy viadalnak véget vetének.

Tíz egész esztendő már eljő vala,
Görögek víni nem akarnak vala,
Sok jeles vitézek meghóltak vala,
Hectornak halála közelget vala.

Az királynak egy kicsin fia vala,
Ifju Troilusnak azt híják vala,
Szép lovára egyszer el-felült vala,
Hector módjára ő is kiment vala.

Achilles is szépen megépült vala,
Nagy erős dárdáját felvötte vala,
Jó lovára akkor felfordult vala,
Trója kapuja körül száguld vala.

Egész Myrmidon népe véle vala,
Vitéz módra lovon száguldnak vala;
Az nagy szép tavasz elkezdetett vala,
Troilus is Trójából kijő vala.

Az kapun ki alig mehetett vala,
Az görögek ám megesmérték vala.
Az Achilles lovát nyargalja vala,
Szegény gyermeket általverte vala.

Erős dárdáját benne hatta vala,
Porba az ő vére lecsorog vala,
Lova féke mégis kezében vala,
Szegény ez világból el-kimúlt vala.

Trójaiak mihelt eszekbe vévék,
Az erős Hectornak ezt megjelenték,
Achillesre igen megboszonkodék,
Háládatlanságáról emlékezék.

Halljuk meg Hectornak szörnyü halálát,
Lássuk szerencsének forgandó vóltát,
Innet minden vitéz vehet szép példát,
Módjával igazgassa állapatját.

Hector az Trójának ótalma vala,
Emberek között győzhetetlen vala,
Hazájának nemes ótalma vala,
Vén atyjának ékes címere vala.

Búsultában magát meg nem bírhatá,
Édes öccsén elkeseredett vala,
Senki intésével nem gondolt vala,
Gorombául görögekre fut vala.

Vén Priamus erősen félti vala,
Mert annál több reménsége nem vala,
Minden gondolatja Hectorról vala,
Ily jelenség álmában történt vala.

Priamus álmában ezt látta vala,
Hát egy görög az koronát elkapta,
Szeme láttára ketté szakasztotta,
Az piacon tűzbe megolvasztotta.

Fiát Hectort álmában híja vala,
Király előtt szárnyán felrepült vala,
Az ég alatt nagy szépen repöz vala,
Ez álom királynak fejére szálla.

Álom miatt erősen retteg vala,
De semmiképpen véle nem gondola,
Atyja ellen lovára fordult vala,
Paizzsal, szablyával kiindult vala.

Az Achilles megfutamodott vala,
Mérges nyilait felragadta vala,
Tatár íját kezébe kapta vala,
Hector előtt ő elrejtezett vala.

Erős Hector igen megbúsult vala,
Szőrnyüképpen göröggel viu vala,
Görög nép előtte leomol vala,
Az Ulisses ellene indult vala.

Dárdájával Ulisses viu vala,
Éles tőrrel Hector leverte vala,
Hólt-elevenen őt elhatta vala,
Nestor vitézt földre levágta vala.

Achillesre oly igen búsul vala,
De Hector előtt elrejtezett vala,
Egész Trója göröggel viu vala,
Az császárok igen rettegnek vala.

Szőrnyüképpen ővelek vínak vala,
Myrmidonesek serege elhulla,
Maradéka tábor felé indula,
Hector az Achillest keresi vala.

Egy kis hajléknál elrejtezett vala,
Mérges nyilat íjába tötte vala,
Két nyilával Hectorhoz úgy lőtt vala,
Torkán az mérges nyíl általment vala.

Szegény Hectort az rút méreg elhatá,
Magát mindjárást halnia bocsátá,
Az erős Achilles szablyáját rántá,
Hector ellen nagyhirtelen indula.

Búsult Hector mégis fegyverét fogá,
Achilles sisakját véle úgy csapá,
Felső fele ketté szakadott vala,
Achilles fejébe behatott vala.

Achilles ezen igen íjedt vala,
Hector előtt megfutamodott vala,
Szegény Hectort méreg elhatta vala,
Ez világból vitéz így kimúlt vala.

Achilles ezt eszébe vette vala,
Testét lóról letaszította vala,
Szegény hólttestet általverte vala,
Kocsi után mindjárt kötette vala.

Egész az táborban megkiáltatá,
Az hólttestnek lábait megfúratá,
Kegyetlenül tétova hurcoltatá,
Az ebeknek mezőre kivonatá.

Ezen trójaiak keseredének,
Pénzen görögektől frigyet vévének,
Priamussal Achilleshöz ménének,
Hogy Hector testéért könyöregnének.

Nagy sok kincset Trójából hoztak vala,
Achilles előtt térdre estek vala,
Nagy rút szemmel rájok tekéntett vala,
Az királynak ekképpen felelt vala:

„Király, tavaly nem ezt műveled vala,
Én népemet arcúl vereted vala;
Siralmas nékem Patroclus halála
És sebeimnek keserves fájdalma.

„Im ezennel veled is azt mívelem,
Néped előtt szinte azt cselekedem,
Tollas buzgánnyal fejedet elrontom,
Egész táborodat földre vágatom.”

Fő-fönépek úgy könyörögnek vala,
Aiax vitéz végre felállott vala,
Mert Hectorról megemléközött vala,
Ki irgalmasságot véle tött vala:

„Hallgatója légy, uram, beszédeknek,
Add meg Hectort ő siralmas népének,
Szabadságot adj ily nemes vitéznek,
Gondold régi veszedelmét fejednek.

„Nyilván Hector senkit meg nem ölt volna,
Csak nékie békessége lött volna,
Mindenökhöz ő kegyelmes lött volna,
Senkit akaratjával nem bántott volna.”

Ezen beszéden Achilles keseredék,
Hector teste pénzen megadattaték,
Tisztességgel Trójába beviteték,
Siralmas ruhába felöltözteték.

Régieknek illyen szokások vala,
Hólttestet tűzben megégetik vala,
Porát korsócskába csinálják vala,
Emlékezetre azt megtartják vala.

Trójaiak Hectort meg nem égeték,
Drága balsamummal testét megkenék,
Egy kicsin bóltocskába helyhezteték,
Ezüst ágyba emlékezetre tevék.

Látni ötet mindennek szabad vala,
Atyák, anyák sírva bemennek vala,
Óhajtással őtet csókolják vala,
Az hólttesttől meg nem válhatnak vala.

Ábrázatja Hectornak magas vala,
Tiszta aranyból kiöttötték vala,
Termetében csontos és vastag vala,
Nagy szép fodor haja és kemény vala.

Nagy öreg kék szeme és fényes vala,
Tekénteti kegyelmességgel vala,
Szava járása pelypen esik vala,
Huszonkilenc esztendőbe jut vala.

Öltöző szerszáma előtte vala,
Ő dárdája tizenkét singni vala,
Tiszta aranyas ő pajzsa vala,
Három veres oroszlán rajta vala.

Életében drága erkölcsű vala,
Bosszúságot senkinek nem szólt vala,
Kicsintől fogva nagyig szánják vala,
Még az ellenség is ohajtja vala.

Az császárok igen örülnek vala,
Mert főellenségek már meghólt vala,
Achilles királlyal vigadnak vala,
De ám ez is Hectorért meghólt vala.

Priamus Parist szólította vala,
Azki az nagy Trójában még él vala,
Ki miatt a szörnyü had indult vala,
Atyja neki ekképpen szólott vala:

„Látod, fiam Paris, veszedelmünket,
Trójabelieknek nagy eseteket,
Atyádfiainak elveszéseket,
Görögeknek kegyetlenkedéseket.

„Ha Achilles köztök uralkodandik,
Egy ostromon népünk mind levágatik,
Egy hólnapig Trója vára elromlik,
Fundamentumából kitörettetik.

„Azért lásd meg, vedd eszedben ezeket,
Vesd halálra most az tennen fejedet,
Kösd fel mindjárt te éles fegyveredet,
Vitéz bátyádért ne szánjad testedet.

„Tudod, fiam, bátyád mint cselekedék,
Te érötted ő vére kiontaték,
Ez nagy veszedelem érted történék,
Ily nagy sok nép éretted levágaték.

„Azért mint ő nem kéméllette magát,
Te se szánjad karodnak fáradságát,
Vedd kezedbe te mérges nyilaidat,
Álld meg Achillesen az te bosszúdat.

„Im ezennel elég leszen ótalmad,
Nem leszen ebből semmi kárvallásod,
Életedre urak viselnek gondot,
Ezzel lészen csak kevés fáradságod.”

Egy szép sereget nagyhamar szerzének,
Jeles főurakat mellé vetőnek.
Trójaiak mindnyájan készülének,
Isteneknek erősen kőnyörgének.

Az görögek igen vigadnak vala,
Hector halálán úgy örülnek vala,
Város mellett egy kis kápolna vala,
Achilles áldozni oda indula.

Az táborból immár kilépett vala,
Kápolnába Paris is bement vala,
Status megett magát megvonta vala,
Achilles is elközelített vala.

Templomban hogy Parist meglátta vala,
Görög nyelven őtet megszidta vala,
Mérges nyíllal Paris hozzá lőtt vala,
Szűvében az nyílvas megállott vala.

Vitéz nem állhata, földre borula,
Paris látá, éles tőrét ragadá,
Fejét derekától hamar elvágá,
Vitéz bátyjáért bosszúját megállá.

Gyorsan ezt megmondá édes atyjának,
Hogy halálát megtorlotta bátyjának,
Görögek kápolnába indulának,
Mert hadnagy dolgába semmit nem tudnak.

Kápolnába mihelt bejöttek vala,
Achilles testét ott találták vala,
Császároknak megjelentötték vala,
Mind az egész tábor megbúsult vala.

Nagy sírással Achillest eltemetek,
Az egész tábortúl mind jajgattaték,
Minden fegyvere előhozattaték,
Az nagy tábor előtt letétetteték.

Ő pajzsa oly igen nehéz vala,
Hét ökör bőrrel borították vala,
Ég forgását rajta megírták vala,
Tollas buzgányát fel nem bírják vala.

Két hadnagyok előállottak vala,
Vitéz Aiax eggyiknek neve vala,
De második az bölcs Ulisses vala,
Kik ez fegyvert igen kévánják vala.

Jóllehet az Aiax jó vitéz vala,
Kinek mássa az táborba nem vala,
De mégis Ulissesnek adták vala,
Mert bölcseségével elnyerte vala.

Ezen Aiax oly igen búsult vala,
Mert az fegyver őneki nem bírt vala,
Egész tábor őtet mind nézi vala,
Fegyverével magát megölte vala.

Immár mind az két fél elúnta vala,
Semmi vége viadalnak nem vala,
Ország hadnagyait emelték vala,
Végostromhoz mindenik készül vala.

Azon éjjel az népet elkészíték,
Egész görög tábor mind felviteték,
Szép hajnálba az nép elindíttaték,
Neoptolemus lovára felugrék.

Trójaiak mind felfegyverkezének,
Sok nyilasok tornyokba felmenének,
Az görögek mind ostromnak jövének,
Várból rájok nagy sok nyilat lövének.

Halállal eggyik is nem gondol vala,
Nagy vakmerőn az törést hágják vala,
Egymást az kőfalról lehányják vala,
Rettenetes sivás közöttek vala.

Eggyik felől végre töltést hányának,
Mind fát, földet, követ öszvehordának,
Lajtorjákon bástyákba behágának,
Trójaiak benne levágatának.

Oly nagy erős viadal köztök vala,
Két egész hétig meg nem állott vala,
Végostromot tenni akarnak vala,
Azért halálokat nem szánják vala.

Rikoltással várba felrohanának,
Görögek bástyákból kivágatának,
Trójaiak közé kik akadtanak,
Koncról koncra legottan hányattattak.

Köztök az vér annyira áradt vala,
Hogy az embert megtántorítja vala,
Azmely árok hólttesttel rakva vala,
Sűrűn rájok az nyilat szórják vala.

Az hadnagyok nagy károkat megláták,
Népet az ostromról visszafordíták,
Az főkirályokat öszvehivaták,
Hadnagyságokat kezekbe ajánlák.

Hazájokat köztök sokan ohajták,
Kegyetlen királyok megtartóztatják,
Minden kegyelmességeket ajánlják,
De az fáradt népet meg nem tarthatják.

Minden bölcsek Trója hadát csudálták.
Görögek keserűségét siratták;
Krónikájokba mindenek beírták,
Vitézeknek halálát ohajtották.

Ha az földnek szeme, szája lett volna,
Fáradt nemzeteken könyörült volna,
Gyomrában némelyeket megmentett volna,
Elepedett népet táplálta volna.

Urak és királyok elkeserödtek,
Tiz egész esztendeig ott vesződtek,
Kegyetlen sebekkel immár eltöltek,
Keserű gond miá már előszültek.

Semmi reménségek senkinek nincsen,
Hogy édes hazájába elmehessen,
Régi ismerőjével beszélhessen,
Elpusztult földjére visszatérhessen.

Nám győzhetetlen volt Trója kőfala,
Vért kéván volt Priamus koronája,
Nám rettenetes vólt Hector haragja,
Forgó szélnél sebesebb forgódása.

Trójabeliek is elfáradtanak,
Fáradt népek nyugodalmat kévánnak,
Eleget szolgáltak ők hazájoknak,
Jó vitézek már mind levágattanak.

Nagy sokáig mind vesztegségbe lőnek,
Trójaiak is kimenni nem mérnek,
Fáradt görögek is elepedtenek,
Hazatérni nagysokan igyeköznek.

Sokat írnak Trója elromlásáról,
Ily két jeles hadnak eloszlásáról,
Nagysokan írnak bizonnyal Trójáról,
Lött volna romlása árúltatásból.

Erős Hector mikoron megholt volna,
Király magát két úrra bízta volna,
Ezek az Tróját elárulták volna,
Négyszázezer embert elvittek volna.

Historiájokba sokan beírták,
Görögeknek álnokságát csudálják,
Várbelieket miképpen megcsalták,
Hallgassuk meg veszedelmének okát.

Példa lehet Trója minden embernek,
Felettébb ne higgyen vak szerencsének,
Határt vetett Isten ő életének,
Ellene nem állhat végezésének.

Csudálatos vala Trója ereje,
Kit emberi erő meg nem vehete,
Számtalan sok nép alatta elvesze,
Jer, lássuk meg, mint történék veszése.

[part "HATODIK RÉSZE AZ HISTÓRIÁNAK."]

Siralmas vészesét Trója várának,
Sokan csudálják módját romlásának,
Gorombaságokat az nagy uraknak,
Illyen rendét írják pusztulásoknak;

Főcsászárok igen búsulnak vala,
Hogy Ázsia hada elromlott vala,
Vitézségek semmit nem használt vala,
Több-több veszedelmek érkezik vala.

Ravaszságot hirtelen gondolának,
Számtalan sok boronákat hordának,
Egy igen nagy falovat faragának,
Nyolc hólnapig mind ezen bajlódának.

Az négy lába mind kereken áll vala,
Ályajtókat rajta csináltak vala,
Ezer embert belé szerzettek vala,
Az eggyik császár is velek ott vala.

Nagy okosság Agamemnonba vala,
Egy kis szigetben elrejtezett vala,
Tenedos szigetnek ezt híják vala,
Trója várától csak egy mélyföld vala.

Császár mindenfelé elizent vala,
Micenébe levelet küldött vala,
Ujobb népet mellé hozatott vala,
Nyólcvannégyezeren érkeztek vala.

Illyen csalárdságot gondoltak vala,
Az nagy falovat ők ott hatták vala,
Trójaiak igen örülnek vala,
Mert elmentek, ők mind azt vélik vala.

Sőt az görögek közt egy ember vala,
Álnok Sinonnak hívattatik vala,
Görögek kezét hátrakötték vala,
Egy sáros tócskába ott hatták vala.

Csuda nagy vakmerőség benne vala,
Azért urak őtet ott hatták vala,
Illyen jelt görögeknek mondott vala,
Hogy az népet meg ne csalatkoztassa:

„Valahogy az várast ha megcsalhatom,
Ez nagy lovat velek bevonathatom,
Éjjel az ajtaját nékik megnyitom,
Titkon a sok népet mind kibocsátom.

„Sok számtalan embert levágattatok,
Az magas kapura én el-felhágok,
Egy égő üszöget néktek mutatok,
Mihelt látjátok, ottan induljatok.”

Hasonlatosképpen ez történt vala,
Trójaiak várból kijöttek vala,
Egész Trója örömre fordult vala,
Isteneknek hálákat adnak vala.

Urak az nagy lovat csudálják vala,
Csudálatosképpen formája vala,
Trója hadát rajta megírták vala,
Királyok személye mind rajta vala.

Nagy véres dárdákat találnak vala,
És némelyek ezen úgy sírnak vala,
Üres sisakokat felvesznek vala,
Törött pajzsokat találnak vala.

Igen keservesen mind sírnak vala,
Kiknek magzatjok ott elveszett vala;
Erős Hectort úgy emlegetik vala,
Ki sokszor az népet megmenti vala.

Achillessel itt ez helyen megvíva,
Itt erős Aiaxot meggyőzte vala;
Itt az Achillesnek sátora vala;
Itt Penthesileát levágták vala.

De itt a császárok sátora vala;
Imitt az két had öszveöklelt vala;
Itt szerecséneket levágták vala;
Imitt Patroclus levágatott vala.

Itt a Rhesus király tábora vala,
Kit az Diomedes mind elpusztíta;
Itt az mező vérrel beborult vala;
Itt scythiaiak meghóltak vala.

Némelyek közülök kijőnek vala,
Az lónak nagy vóltát csudálják vala;
Lovagok, gyalogok ellépték vala,
Kin görögek szörnyen rettegnek vala.

Urak és hadnagyok öszvegyűlének,
Hogy az várba vigyék, úgy végezének,
Ebben Laocoon papnak hírt tőnek,
Nem állhat ellene bolondult népnek.

„Söt bolondok vattok” – nagyon kiáltá,
„Trójaiak, nincs eszetek!” – azt mondá;
Erős dárdáját hirtelen ragadá,
Az ló oldalába dárdát elrontá.

„Jer gyújtsuk fel, lássuk, mi vége leszen,
Mert rajtunk bizony csalárdságot teszen,
Ezzel görög nép rajtunk erőt veszen,
Meglátjátok, veszedelmünkre leszen.”

Köznépek is mind azt kiáltják vala,
Hogy tengerbe vetnék, azt mondják vala,
De az urak megbolondultak vala,
Hogy bevigyék, azt parancsolják vala.

Apró gyermekek ott futosnak vala,
Az mezőkön széllel játszódnak vala,
Egy embert az nádasba leltek vala,
Az pásztorok onnat kivonták vala.

Kiáltással az gyermekek ragadák,
Kezét, lábát mindenfelől megkapák,
Az Trója várába el-behurcolák,
Priamus várába kötözve hozák.

Az Priamus őtet biztatja vala,
Szabadon bocsássák, meghatta vala;
Kiről nékik Sinon ezt mondta vala:
– Az nagy lóról őtet kérdezik vala –

„Bizonyára valamit néktek szólok,
Trójaiak, mindent igazat mondok,
De nincs görögeknek semmi hatalmak
És ezután lészen nyugodalmotok.

„Ez nagy lovat ők arra faragtaták,
Minerva tisztességére csinálák,
Hogy valakik ez nagy lovat meglátnák,
Trója viadalját ők előhoznák.

„De semmi csalárdság, bizony higgyétek,
Sohúl nincsen semmi veszedelmetek,
Ez lovat meglátják tü nemzetségtek,
Kik Trójába ezután neveködnek.”

Urak előtt ekképpen szóllott vala,
Egész Tróját ezzel megcsalta vala;
Urak erről így tanácskoztak vala,
Hogy bevinnék, azt parancsolják vala.

Az egész város környülvötte vala,
Sok kötölet az lóra kötték vala,
Lábaira láncot fojtották vala,
Énekszóval Trójába vonszák vala.

Az nagy erős kapun be nem fért vala,
Erről az urak így végeztek vala,
Kerítésben lerontottanak vala,
Azért az városba így vitték vala.

Még az templum mellé eljutott vala,
Egész Trója népe mind hallja vala,
Négyszer az fegyveres megzördült vala,
Fegyverek zengését meghallják vala.

Teljességgel elbolondultak vala,
Örömekbe semmit nem félnek vala;
Az nagy lovat városba vitték vala,
Egy templum mellé helyheztötték vala.

Az nagy urak igen vigadnak vala.
Fő-főurak elrészegültek vala,
A Sinonnak megkegyelmeztek vala,
Az városba szabadon járhat vala.

Borral és álommal eltöltek vala,
Senki ő kőzülök ébren nem vala,
Álnok Sinon lajtorját hozott vala,
Görögeket kiszállította vala.

Az hóldvilág nagy szépen feljött vala,
Agamemnon népei jőnek vala,
Város népe elnehezedett vala,
Semmit ez dologba nem tudnak vala.

Kapun állókra titkon találának,
Aluó helyekben levágatának,
Minden kapukat nékik kinyitának,
Fegyvereseket belé állatának.

Álnok Sinon kőfalon állott vala,
Egy üszöget el-felmutatott vala,
Az görögek elérkeztenek vala,
Az nagy városba mind bejöttek vala.

Az széles piacra jutottak vala.
Részegüknek fejeket szedték vala,
Számtalan embert már megöltek vala,
Urak ebben semmit nem tudnak vala.

Egész várost immár befogták vala,
Minden útcákat felgyutották vala,
Szegény népek úgy rivalkodnak vala,
Útcákról útcákra futosnak vala.

Trója hadnagya az Aeneas vala,
Azon éjjel ily álmot látott vala,
Meghólt Hector eleibe ment vala,
Keservesen ö előtte sír vala.

De néki nem ollyannak tetszik vala,
Mint az, ki régen hadakozik vala,
Ő népeit megszabadítja vala,
Aiaxot, Patroclust elgyőzte vala.

Nagy rút ábrázatúnak tetszik vala,
Ő szép haját az vér elfolta vala,
Szép orcája igen rút poros vala,
Szép szemeit az vér beötte vala.

Aeneas azt álmába látta vala,
Nagy szép szóval megszólította vala:
„Trója reménsége, hol késel vala,
Néped veszedelmét nem nézed vala?”

„Mert teljességgel elfáradtunk vala,
Szűvönk szakadva téged váronk vala,
Uram Hector, de te hól késel vala?
Nagy kévánva téged óhajtunk vala.

„És a te szép orcád nem illyen vala,
Az te tekénteted szép ékes vala,
Erős derekad győzhetetlen vala,
Uram, tőlünk hová távoztál vala?”

Semmi kérdésére nem felelt vala,
Csak ezeket nékie mondta vala;
Keservesen felfohászkodott vala,
És az magas égre tekintett vala:

„Jaj, jaj, fuss el, te Vénusnak szép fia,
Mert ám nyitva az Trójának kapuja;
Az ellenség a szegény népet vágja,
Sinon az fővárokat gyutogatja.”

Ezeket Aeneasnak mondta vala,
Az nagy segestyébe befutott vala,
Áldozó szerszámokat hozott vala,
Egy lángoló üszög kezében vala.

Mihelt ezeket néki mondta vala,
Ottan előle elenyiszett vala,
Mind az egész város szörnyen ég vala,
Szegény népek igen vágatnak vala.

Sok fővárak tőből kiégtek vala,
Jeles épületek romolnak vala,
Rettenetes nagy jajgatás ott vala,
Trójaiak szörnyen vágatnak vala.

Fővárokat erősen víák vala,
Jeles urak levágattanak vala,
Százharminchárom vár még éppen vala,
Király vára piros márvánkő vala.

Ez szép várat erősen víák vala,
Kis ajtókat fejszével vágják vala,
Várból őket nagy szörnyen lövik vala,
De több-több nép ő helyekbe jő vala.

Végre az Aeneas felserkent vala,
Az ablakon el-kitekintett vala,
Rettenetes jajgatást hallott vala,
Házhéjára gyorsan felfutott vala.

Éles tőrét hamar kezébe kapá,
Jó legényit várból aláindítá,
Gyermekestül Panthust előltalálá,
Aeneasnak keservesen azt mondá:

„Bizony eljött már utolsó üdeje,
Trója várának szörnyű veszedelme;
Nám igaz volt bölcseknek jövendülése,
Im mit mielt uraknak eszessége?

„Ez nagy lovat az városba behozák,
Gonosz Sinont az urak elbocsáták,
Az kapu környékét is elrontaták,
Álnok Sinont szabadon elbocsáták.

„Sinon ez éjjel lajtorát hozott vólt;
Az nagy lóba igen sok fegyveres volt,
Sinon ezeket mind kibocsátotta volt,
Az több népek csak lesbe állanak volt.”

Az hadnagynak Panthus ezt mondta vala,
Az tenger partja felé indul vala,
Kis gyermekét kezében viszi vala,
Az köznépek igen vágatnak vala.

Népeivel hadnagy elindult vala,
Főembereket elöltalált vala,
Fő-főurak nagy haddal jőnek vala,
Aeneas királynak örülnek vala.

Vitéz Migdonides az eggyik vala,
Második az Ripheus velek vala,
Hypanis és Dyinas közöttök vala,
Szép táborral elindultanak vala.

Az écaka tétova jártak vala,
Számtalan görögét levágták vala,
Hadnagyokkal szembe öklelnek vala,
Hóldvilágon széllel harcolnak vala.

Egy fő görög hadnagyot láttak vala,
Erős Androgeusnak híják vala,
Androgeus őket biztatja vala,
„Gyutsátok az várost!” kiáltja vala.

Trójaiakat nem esmeri vala,
Háromezer ember mellette vala,
Trójaiak rájok rohantak vala,
Androgeus népét levágták vala.

Trójai sisakot mind elhagyíták,
Görögek öltözetit felragadák,
Nagy roppant sereggel elindulának,
Görög ruhába sokat levágának.

Az királynak egy szép leánya vala,
Az templumban egyedül lakik vala,
Az görögek reá rohantak vala,
Hajával fogva őt vondozzák vala.

Az templumon nagy szép bástyák valának,
Nyilasokkal ezek rakva valának,
Ő álmokból hirtelen felugrának,
Görögekre nagy sok nyilat szórának.

Az Cassandrát mihelt meglátta vala,
Mygdonides ezen megbusult vala,
Mert jegybeli mátkája néki vala,
Halálra görögek ellen fut vala.

Trójaiak őtet úgy lőtték vala,
Mert görög vitéznek alitják vala,
Szörnyű halállal ottan megholt vala,
Ripheus is melléje esett vala.

Csak Aeneas bennek maradott vala,
Priamus vára felé indult vala,
Minden népe utána megyen vala,
Király várát görögek rontják vala.

Számtalan sok nép körülvötte vala,
Dárdások, nyilasok hullanak vala,
Mindkét felől nagysokan vesznek vala,
Rettenetes zajgás közöttök vala.

Az erős kapukat berontják vala,
Vaskosokkal gyorsan forgódnak vala,
Faltörőket görögek hoznak vala,
Számtalan nép melleitek elhull vala.

Sebességgel a tűz gerjedez vala,
Kivől, belől egyaránt égnek vala;
Trójaiak várból kijőnek vala,
Rettenetes vérontást kezdnek vala.

Dob, trombita nagyerősen zúg vala,
Mind lovag s mind gyalog szörnyen vész vala;
Urak és királyok meghalnak vala,
Jeles lovak az lángban égnek vala.

Várbeliek mikor kiütnek vala,
Sokszor az görög nép hátat ad vala,
Rettenetesképpen lehúlnak vala,
A sok hólttesteknek száma nem vala.

Az széles piacig vágatnak vala,
Sokan az nagy lóba felhágnak vala,
Szégyenekre ott elrejteznek vala,
Végre mind lovastól megégnek vala.

Várbeliek végre megtolyatának,
Nagy sok vérontással bevágatának,
Jeles főnépek akkor meghalának,
Csak kevesen várba beszaladának.

Rettenetesen harcolni kezdének,
Az kapu közt nagy vérontást tevének,
Végre az görögek erőt vévének,
Sokan a szép várba beférkezének.

Fö-főurak ezen rémültek vala,
Jó vitézek kétségbeestek vala,
Az külső kerítést megvötték vala,
Sok jó vitéz akkor elveszett vala.

Ez nagy romlást Paris meglátta vala,
Éles tőrét kezébe kapta vala,
Láncájával közöttök harcol vala,
Tollas görögeket hulatja vala.

Trója népét szépen biztatja vala,
Görög tábort szörnyen vágatja vala;
Várból ellenséget kivágták vala,
Számtalan sok akkor elveszett vala.

A Neoptolemus jó vitéz vala,
Erős Achillesnek ez fia vala,
Paris miá megsebesedett vala,
Ki közöttök ország hadnagya vala.

Végre egy jó vitéz érkezett vala,
Az Görögországban nagy híres vala,
Erős Philoctetesnek híák vala,
Hercules nyilait hordozza vala.

Szörnyűképpen nyíllal forgódik vala,
Trója népét erősen veszti vala,
Sok jó vitézt immár meggyőzte vala,
Az Parisnak mellyét találta vala.

Nagy erős méreggel megkenve vala,
Paris ezzel ottan elesett vala,
Méreg miatt eldagadozott vala,
Ezzel életének vége lött vala.

Nagy erős viadalt esmét tartának,
Várbeliek esmét megtolyatának,
Számtalanon bennek levágatának,
Priamus házáig mind vágatának.

Nyilasok, dárdások megindulának,
Tornyokból, bástyákból alászállának,
Rettenetes viadalt indítának,
Számtalan görögét földre vágának.

Ázsiai erő igen nagy vala,
Egy helyébe százan állanak vala,
Trója hadát azért megtólták vala,
Mind szegént, gazdagot levágták vala.

Az erős férfiak elfogytak vala,
Az nagy várban ritkán tetszenek vala,
Az ellenség ellenek vív vala,
Belső várat végre megvötték vala.

Minden népek elfáradtanak vala,
Sebes nyilak elfogyatkoztak vala;
Az vár tetejére felhágnak vala,
Márvánkövekkel népet vesztik vala.

Az szép palotákat úgy rontják vala,
Ezüst rudakat lebocsátnak vala,
Házfedeleket felfeszítnek vala,
Nagy erővel rájok taszítják vala.

Csákányokkal bóltokat vágják vala,
Az görög táborra taszítják vala;
De az várat ugyan megvötték vala,
Az főhadnagyok mind ellepték vala.

Ezen az Priamus úgy ijedt vala,
Gyermekestől az óltárhoz ment vala,
Isteneknek ott imádkozik vala,
Kicsin fia elötte futos vala.

Kegyetlen Neoptolomus eljuta,
Politesnek üstökét kapta vala,
Éles tőrrel hozzája kezdett vala,
Atyja előtt négy részre vágta vala.

Atyja ezen elkeseredett vala,
Öve megett egy kicsi hanzsár vala,
Gyermekeért hozzá hagyított vala,
Vén Priamus erősen szánja vala.

Vén ereje semmit nem tehet vala,
Az vitéz mellett csak megpendült vala,
Kegyetlen Neoptolomus indula,
Az vén embert üstökön kapta vala.

Fiának vérébe levonta vala,
Kegyelmet fejének igen kér vala,
Neoptolomus fejét vötte vala,
Ez világból ekképen kimúlt vala.

Trója vitézi mind ott vesztek vala,
De hólt görögöknek száma nem vala;
Számtalan sok prédát ott leltek vala;
A szép tornyok földre romlottak vala.

Aeneas király ezt hogy látta vala,
Vén Anchisest vállára vötte vala,
Kicsin fiát kezében viszi vala,
Szép Creusa őtet követi vala.

Egész a sokaság reá néz vala,
Az láng előtte kétfelé vált vala,
Mint egy szekérúton el-kiment vala,
Az Sicilia felé indult vala.

Trója várai szörnyen égnek vala,
Az trombiták mindenütt zengnek vala,
Jeles épületek romolnak vala,
Drága szerszámok tüzben égnek vala.

Fő-fövárok már leromlottak vala,
Az Helena halálát látja vala,
Főcsászárnak haragját nézi vala,
Azért róla ekképen gondolt vala:

Egy főember az király után vala,
Erős Deyphobusnak híák vala,
Szép Helena hozzája bement vala,
Fegyverét mellőle ellopta vala.

Vár folyosójára felfutott vala,
Egy égő szövétnek kezében vala,
Ellenséget akképen hía vala,
Mindjárt az szép várat, megvötték vala.

Az főcsászár hogy elérkezett vala,
Deyphobus várába felment vala,
Palota ajtaját betörték vala,
Deyphobust ágyába lelték vala.

Fegyver nélkül nép közé elegyedék,
Nagyhirtelen az vitéz sebben esék;
Ellenségtől ottan megfogattaték,
Rettenetes nagy kín rajta téteték.

Két kezei tőből kivágatának,
Két lábai békóba nyomatának;
Az nagy várból véle alászállának,
Szolgáival nagy harcot indítának.

Nagy kénjába őket átkozza vala,
Orrát ajakastól elvágták vala,
Ő szemeit ottan kitolták vala,
Ily eretnekséget mieltek vala

Trója vára tőből kiégett vala,
Jeles urak benne elvesztek vala,
Minden útcák elpusztultanak vala,
Város népét mind elrablották vala.

Szegény atyák, anyák úgy sírnak vala,
Erőtlen kezek hátrakötve vala,
Jó vitézek levágattanak vala,
Számtalan sok rabot elfogtak vala.

Mondhatatlan sok kincset leltek vala,
Az tengerre úgy indultanak vala,
Szép Helenát vélek elvitték vala,
Az tengeren sokat budostak vala.

Trójaiak azért így jártak vala,
Az lator Paris miá vesztek vala;
Egész ország környül elpusztult vala,
Az szép várnak csak híre maradt vala.

Menelaus nagy sok néppel jött vala,
Tízezer emberrel haza ment vala,
Számtalan sok hólttest ott égett vala,
Nyólc egész nap az láng meg nem szűnt vala.

Az Trójának szép útcái valának,
Kik negyedfélszáznak számláltatának,
Ez szép útcák fattig mind kiromlának,
Ö népei nagy rabságra jutának.

Senki Trójából el nem szalad vala,
Csak két vitéz nagy néppel eljött vala,
Az erős Antenor az egyik vala,
Ki Padua városát rakatta vala.

Második az Aeneas király vala,
Kitől az oloszok származtak vala,
Ezek Trójából kiszaladtak vala,
A több sokaság mind ott veszett vala.

E lőn azért a görögnek haragja,
Szép Trójának rettenetes romlása,
Egy hitván asszony miá pusztulása,
Kinek reánk csak az híre marada.

Másfélezer és az hatvankilencben,
Mikoron írnának ennyi üdőben,
Az Trójáról szóló emlékezetben,
Sok Krónikákból írák ezt versekben.