Hallgasd meg, Úristen, mi beszédünket (RPHA 0499)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Hallgasd meg, Úristen, mi beszédünket,
Szent fiadért mi könyörgésönket,
Hogy csak te vezérljed az mi lelkünket,
Megjobbítsad az mi életünket,
Hogy vehessük az te szent igédet
És vallhassuk te istenségedet.

Siralmason most tehozzád kiáltonk,
Mindenkoron teneked könyörgönk,
Vedd el haragodat immár mirólonk,
Ne bírassék pogántól országonk,
Csendesedjék vérontás kezöttönk,
Távoztassék fertelmesség tőlönk.

Ha irgalmazál lelkünkben minekönk,
Ne hagyj testönkben is hogy elvesszönk;
Szent igédet adád most minekönk,
Nagy vaksogot kivövél közölönk,
Ezzel kedvedet mutatád nekünk,
Hogy nagy gondod volna itt mirólunk.

Emlékezzél azért szent egyházadról,
Szent fiadnak vére hullásáról,
Régi atyánknak ígéretedről,
Velek való kegyelmességedről,
Örökkévaló fogadásodról,
Szentegyházad megmaradásáról.

Ne nézzed, Úristen, mi gyarlóságinkat,
Vedd el rólunk most az pogánokat,
Fordítsad rejájok te haragodat,
Hogy ne rontsák te szent egyházadat,
Hogy láthassuk az te hatalmadat,
Örökkévaló irgalmasságodat.

Igaz vagy, Úristen, ígéretedben,
Mint ígérted az te szent igédben,
Hogy meghallgatsz minket mü kérésünkben,
És el nem hagysz az mü szükségünkben,
Csak mű higgyünk az te szent igédben,
És dicsérjünk az mi életünkben.

Azért felserkenjünk mü életünkben,
Ne csak kérjük istent szükségünkben,
De megjobboljunk az mü erkölcsüknben,
Akaratját hallgassuk éltünkben,
Hogy dicsérjük istent felségében,
Így hallgat meg minket szükségünkben.