| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | Változat: |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Hálaadásakkal énekeljünk
Az Atyaúristennek nagy szerelméről.
Ki mikor megtekénté bűnös voltunkat,
Az ő szeretõ szent fiát halálra adá.
Hogy az mi bűneinket elvennéje,
Szent vérével vétkünket megmosogatnája.
Ki bűnt nem tött vala földön éltében,
Az Úristen miérettünk bűnné tötte vala.
Hogy mi őáltala meg igazulnánk,
És isten igazságává őáltala lennénk.
Nem lőn itt ez földön oly áldozat,
Ki az istennek előtte oly kedves volt volna.
Mint az ő fiának egy áldozatja,
Mikor keresztfának oltárán érettünk áldozék.
Akkor nagy bűneinket, halálunkat
És pokolkéli ördögnek nagy hatalmasságát.
Magas keresztfára felfeszíté,
Melyben ő az Úristennek akaratját tövé.
Krisztus halál ellen feltámada,
Koporsóból dicsőségvel szent teste kijöve.
Miképpen szent Dávid megírta vala,
Hogy az felséges Úristen szent fiának lelkét
Pokol setétségében nem hagynája,
Sem ő drága szent testének rothadást engedné.
Régen, ótörvényben Jónás próféta,
Ez dicső feltámadásnak példája vala.
Mikor az cethaltól elnyeletteték,
Csodaképpen a szárazra ő kiadattaték.
Ábrahám pátriárkának áldozatja
Lőn az isten fiának nemes példázatja.
Egyetlen egy fiával mikor áldoznék,
Fegyverét az angyal kezében erősen megfogá.
És ő fia helyében kossal áldozék,
Ki akkor nem oka nélkül cselekedteték.
Mert ótörvénybelieknek áldozatjok,
Csak az Krisztus áldozatját példájol jegyzötték.
Hogy Krisztus áldozék, mind megszűnének
Mind az ótörvényben való nagy sok áldozatok.
Mert ő lõn az törvénnek végezete,
Minden őbenne hívõknek igazulására.
Egyszer való áldozatjával megszentelé
Mindazokot, kik örökké idvözülendők.
És akik ezt hiendik örök életet,
Miképpen megígérte, örökké megadja.
Azért egyszer áldozott bűneinkért,
Feltámadott, szent Pál mondja, idvösségünkért.
Hogy mi őreája nézvén õbenne hinnénk,
És mind felserkennénk gonosz bűneinkből.
És megerősíttetnénk az mi hitünkben,
Melyvel valljuk testünknek feltámadását.
Ő példájol előttünk feltámadott,
Háalálunknak idején reményöl adatott.
Illik azért minekünk hálákat adnunk
Az felséges Úristennek kegyelmességéről.
És az ő szent fiának, Krisztus Jézusnak
Szentséges haláláról és feltámadásáról.
Ki most mennyországban az Atyaistennél
Engesztelőnk, esedezõnk és mi szószólónk.
Kérjük azért mindnyan, bocsássa nekünk
Szentlélek úristennek bévéges malasztját.
Ki az mi lelkünket igazgassa
És az örök életnek útára tanítsa.
Atyaúristennek ő felsége
Dicsértessék mennyországban az ő dicsõsége.
És az fiának istensége
Hirdettessék szent halála és feltámadása.
Szentlélek úristenvel egyetembe
Velünk legyen ő országa örökkön örökké.
Hálaadásakkal énekeljünk
Az Atyaúristennek nagy szerelméről.
Ki mikor megtekénté bűnös voltunkat,
Az ő szeretõ szent fiát halálra adá.
Hogy az mi bűneinket elvennéje,
Szent vérével vétkünket megmosogatnája.
Ki bűnt nem tött vala földön éltében,
Az Úristen miérettünk bűnné tötte vala.
Hogy mi őáltala meg igazulnánk,
És isten igazságává őáltala lennénk.
Nem lőn itt ez földön oly áldozat,
Ki az istennek előtte oly kedves volt volna.
Mint az ő fiának egy áldozatja,
Mikor keresztfának oltárán érettünk áldozék.
Akkor nagy bűneinket, halálunkat
És pokolkéli ördögnek nagy hatalmasságát.
Magas keresztfára felfeszíté,
Melyben ő az Úristennek akaratját tövé.
Krisztus halál ellen feltámada,
Koporsóból dicsőségvel szent teste kijöve.
Miképpen szent Dávid megírta vala,
Hogy az felséges Úristen szent fiának lelkét
Pokol setétségében nem hagynája,
Sem ő drága szent testének rothadást engedné.
Régen, ótörvényben Jónás próféta,
Ez dicső feltámadásnak példája vala.
Mikor az cethaltól elnyeletteték,
Csodaképpen a szárazra ő kiadattaték.
Ábrahám pátriárkának áldozatja
Lőn az isten fiának nemes példázatja.
Egyetlen egy fiával mikor áldoznék,
Fegyverét az angyal kezében erősen megfogá.
És ő fia helyében kossal áldozék,
Ki akkor nem oka nélkül cselekedteték.
Mert ótörvénybelieknek áldozatjok,
Csak az Krisztus áldozatját példájol jegyzötték.
Hogy Krisztus áldozék, mind megszűnének
Mind az ótörvényben való nagy sok áldozatok.
Mert ő lõn az törvénnek végezete,
Minden őbenne hívõknek igazulására.
Egyszer való áldozatjával megszentelé
Mindazokot, kik örökké idvözülendők.
És akik ezt hiendik örök életet,
Miképpen megígérte, örökké megadja.
Azért egyszer áldozott bűneinkért,
Feltámadott, szent Pál mondja, idvösségünkért.
Hogy mi őreája nézvén õbenne hinnénk,
És mind felserkennénk gonosz bűneinkből.
És megerősíttetnénk az mi hitünkben,
Melyvel valljuk testünknek feltámadását.
Ő példájol előttünk feltámadott,
Háalálunknak idején reményöl adatott.
Illik azért minekünk hálákat adnunk
Az felséges Úristennek kegyelmességéről.
És az ő szent fiának, Krisztus Jézusnak
Szentséges haláláról és feltámadásáról.
Ki most mennyországban az Atyaistennél
Engesztelőnk, esedezõnk és mi szószólónk.
Kérjük azért mindnyan, bocsássa nekünk
Szentlélek úristennek bévéges malasztját.
Ki az mi lelkünket igazgassa
És az örök életnek útára tanítsa.
Atyaúristennek ő felsége
Dicsértessék mennyországban az ő dicsõsége.
És az fiának istensége
Hirdettessék szent halála és feltámadása.
Szentlélek úristenvel egyetembe
Velünk legyen ő országa örökkön örökké.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.