| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Boldog a férfiú, ki féli az Istent |
| RPHA-szám: | 0195 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 111=112 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változat:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Bódog az férfiú, ki féli az istent,
Az ő parancsolatjában gyönyörködik,
Mint az jámbor fiú enged az atyjának,
Nem különben ez is az nagy Úristennek.
Áldottak lesznek ez földön ő fiai,
Az isten bévejti az ő jószágokat,
Nem leszen őnekik valami szükségek,
Miképpen az isten nekik megígérte.
Dicséret, gazdagság leszen ő házában,
Minden jóval őtet szereti az isten,
Az ő életében leszen feddhetetlen,
Az ő igazsága örökké megmarad.
Fénlik ez ily ember ő jámborságában
A több népek között, mint az világosság,
Bátorságos minden cselekedetiben,
Irgalmas mindenhez és nagy békességes.
Könyörül ez ilyen minden nyomorulton,
Minden jószágából bévségvel osztogat,
Tudván, hogy az isten őt tötte sáfárrá,
Hogy gondját viselje a szűkölködőknek.
Minden beszédében vagyon nagy igazság,
Minden szólásában istennek igéje,
Mert ez neki minden nagy gyönyörűsége,
Senkit nem rágalmaz, és nem gyűlölködik.
Békességes leszen az ő istenében,
Nem retteg semmit az hitetlenek között,
Nem féli az ő nagy fenegetéseket,
Ótalma őneki az örök Úristen.
Örök emlékezetben leszen az istennél,
Ki az ő híveirõl el nem feledkezik,
Ígéreti szerént őnekik megfüzet,
Az ő jó voltából Krisztusnak általa.
Nem fél ez valami gonosz üzenettől,
Nem retteg semmit ez, mikor háborgatják,
Minden reménsége az egy bizony isten,
Ki őtet biztatja és megótalmazza.
Bátor az ő szíve istennek általa,
Hogy kisértetiben meg ne botránkozzék,
Dicsekedjék inkább az ő ellenségin,
Világon, ördögön, testen és az poklon.
Istennek malasztja fénlik az emberben,
Dicsértetik ez az igaz emberektől,
Megkoronáztatik az nagy Úristentől,
És bódog leszen istennek országában.
Bódog az férfiú, ki féli az istent,
Az ő parancsolatjában gyönyörködik,
Mint az jámbor fiú enged az atyjának,
Nem különben ez is az nagy Úristennek.
Áldottak lesznek ez földön ő fiai,
Az isten bévejti az ő jószágokat,
Nem leszen őnekik valami szükségek,
Miképpen az isten nekik megígérte.
Dicséret, gazdagság leszen ő házában,
Minden jóval őtet szereti az isten,
Az ő életében leszen feddhetetlen,
Az ő igazsága örökké megmarad.
Fénlik ez ily ember ő jámborságában
A több népek között, mint az világosság,
Bátorságos minden cselekedetiben,
Irgalmas mindenhez és nagy békességes.
Könyörül ez ilyen minden nyomorulton,
Minden jószágából bévségvel osztogat,
Tudván, hogy az isten őt tötte sáfárrá,
Hogy gondját viselje a szűkölködőknek.
Minden beszédében vagyon nagy igazság,
Minden szólásában istennek igéje,
Mert ez neki minden nagy gyönyörűsége,
Senkit nem rágalmaz, és nem gyűlölködik.
Békességes leszen az ő istenében,
Nem retteg semmit az hitetlenek között,
Nem féli az ő nagy fenegetéseket,
Ótalma őneki az örök Úristen.
Örök emlékezetben leszen az istennél,
Ki az ő híveirõl el nem feledkezik,
Ígéreti szerént őnekik megfüzet,
Az ő jó voltából Krisztusnak általa.
Nem fél ez valami gonosz üzenettől,
Nem retteg semmit ez, mikor háborgatják,
Minden reménsége az egy bizony isten,
Ki őtet biztatja és megótalmazza.
Bátor az ő szíve istennek általa,
Hogy kisértetiben meg ne botránkozzék,
Dicsekedjék inkább az ő ellenségin,
Világon, ördögön, testen és az poklon.
Istennek malasztja fénlik az emberben,
Dicsértetik ez az igaz emberektől,
Megkoronáztatik az nagy Úristentől,
És bódog leszen istennek országában.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.