Tatár Benedek, Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik (RPHA 0194)

Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik,
Hogy minden kazdagság atyátul hagyaték,
De az jó házastárs istentől adaték
És minden íletök nekik megáldaték.

Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága,
Kinek házánál nincs jámbor házastársa;
Nincsen nyúgodalma és nagy nyájassága,
Nincs baráti között semmi vígassága.

Nagy dícsíretet vall ki azt megnyerheti,
Jelesben istentől hitből ha kérendi,
Jámborok tanácsát hogyha követendi,
Idvösséges leszen nyilván ő íleti.

Ember, házastársot ha keressz magadnak,
Kérlek reá gondolj, alítson urának;
Ne örűlj házának se kazdagságának,
Mert ő végre téged állyét szamarának.

Dícsíretes leszen, ki hasonlót vészen,
Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen,
És véle jámborul egyességben íljen,
Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.

Ím jól látjuk mostan kedves az kazdagság.
Jelesben te nálad oh bolond ifjuság,
Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság,
Az aggot elveszed, hogy lehess uraság.

Csuda szép íletek egyes madaraknak
És vadon erdőben járó szép vadaknak,
Kiki mind hasonlót keres ő magának,
Publikán nem vészi baglyot ő társának.

Tudjátok úgy illik ifjú aggal öszve
Mint az íkes sólyom az bagoly físzkébe,
És íletek akkor leszen egyességben,
Mikor íl báránynyal farkas békességben.

Vigyétek esztökbe ifjak magatokat,
És úgy tanítsátok házas társotokat,
Gyakran üsse nékik sompálcza hátokat,
Hogy ők ne jargalják csak az piaczokat.

Sietnek öltözni, piaczra ha mennek,
Alá-fel ólálnak, ifjakat szemlélnek,
Szöm-hunyorgatással tűlök jegyet vesznek,
Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek.

Ti reátok ifjak én semmit nem szólok
Mert regulátokban tudjátok én vagyok,
Minden álnokságnak kútfeje ti vagytok,
Azon okoskodtok ahol mit kaphattok.

Ha reggel felkeltök íkessen öltöztök,
Szép öltözetekben igen dicsekedtek
Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek,
Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek.

Abbul igen fíltlek, hogy tí megcsalattok,
Mert nyájasságtokban tü hátra sem hagytok,
Ihagtok-vihagtok piaczra ha mentek,
Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.

Az kövér lúd ha felkél ő súgár szárnyára,
Ím az éh keselyő mely igen forogja,
És ha hamarsággal földre lerúghatja,
Fényes tollaitul ott űtet megfosztja.

Regulátok menyek, ti meghallgassátok, —
Uratoknak nevét úgy oltalmazzátok,
Hogy az éh keselyő ne szálljon reátok,
Gyakran kezetekben forogjon rokkátok.

Azt jól látjuk mostan, nincsen tisztességek
Az jámbor fírjeknek, nincsen böcsűletek,
Mert az uj menyeknek nincsen fejedelmek ;
Ingyen majdan Simon biró leszen bennek.

Rövid példa nekünk értelmemre legyen,
Az ének-szerzőnek bocsánatja legyen,
Mert jámbor személynek tisztességet teszen,
Kinek nehéz leszen, hiszem róla teszen.

Ez éneket szerzék az Mező Szegedön
Szent Mihály havának legelső hetiben,
Ezerötszáznegyven és egy esztendőben,
Az ki ezt szerzette, versben nevét tötte.