| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik |
| RPHA-szám: | 0194 |
| Szerző: | Tatár Benedek? A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Thaarare Benedictvs A kolofonban: Az ki ezt szerzette, versben nevét tötte |
| Cím: | Házasének |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1541 A kolofonban: Szent Mihály havának legelső hetiben, Ezerötszáznegyven és egy esztendőben |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Mező Szegeden |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. BENEDICTVS THAARARE |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Sok bölcsek írtanak a meglett dolgokról (RPHA 1243) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 23SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 18 versszak |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > alkalmi ének (024) > házasének (032) ] |
| Úzus: | Változat: |
| Felekezet: | 100% evangélikus (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 153 |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik,
Hogy minden kazdagság atyátul hagyaték,
De az jó házastárs istentől adaték
És minden íletök nekik megáldaték.
Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága,
Kinek házánál nincs jámbor házastársa;
Nincsen nyúgodalma és nagy nyájassága,
Nincs baráti között semmi vígassága.
Nagy dícsíretet vall ki azt megnyerheti,
Jelesben istentől hitből ha kérendi,
Jámborok tanácsát hogyha követendi,
Idvösséges leszen nyilván ő íleti.
Ember, házastársot ha keressz magadnak,
Kérlek reá gondolj, alítson urának;
Ne örűlj házának se kazdagságának,
Mert ő végre téged állyét szamarának.
Dícsíretes leszen, ki hasonlót vészen,
Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen,
És véle jámborul egyességben íljen,
Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.
Ím jól látjuk mostan kedves az kazdagság.
Jelesben te nálad oh bolond ifjuság,
Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság,
Az aggot elveszed, hogy lehess uraság.
Csuda szép íletek egyes madaraknak
És vadon erdőben járó szép vadaknak,
Kiki mind hasonlót keres ő magának,
Publikán nem vészi baglyot ő társának.
Tudjátok úgy illik ifjú aggal öszve
Mint az íkes sólyom az bagoly físzkébe,
És íletek akkor leszen egyességben,
Mikor íl báránynyal farkas békességben.
Vigyétek esztökbe ifjak magatokat,
És úgy tanítsátok házas társotokat,
Gyakran üsse nékik sompálcza hátokat,
Hogy ők ne jargalják csak az piaczokat.
Sietnek öltözni, piaczra ha mennek,
Alá-fel ólálnak, ifjakat szemlélnek,
Szöm-hunyorgatással tűlök jegyet vesznek,
Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek.
Ti reátok ifjak én semmit nem szólok
Mert regulátokban tudjátok én vagyok,
Minden álnokságnak kútfeje ti vagytok,
Azon okoskodtok ahol mit kaphattok.
Ha reggel felkeltök íkessen öltöztök,
Szép öltözetekben igen dicsekedtek
Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek,
Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek.
Abbul igen fíltlek, hogy tí megcsalattok,
Mert nyájasságtokban tü hátra sem hagytok,
Ihagtok-vihagtok piaczra ha mentek,
Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.
Az kövér lúd ha felkél ő súgár szárnyára,
Ím az éh keselyő mely igen forogja,
És ha hamarsággal földre lerúghatja,
Fényes tollaitul ott űtet megfosztja.
Regulátok menyek, ti meghallgassátok, —
Uratoknak nevét úgy oltalmazzátok,
Hogy az éh keselyő ne szálljon reátok,
Gyakran kezetekben forogjon rokkátok.
Azt jól látjuk mostan, nincsen tisztességek
Az jámbor fírjeknek, nincsen böcsűletek,
Mert az uj menyeknek nincsen fejedelmek ;
Ingyen majdan Simon biró leszen bennek.
Rövid példa nekünk értelmemre legyen,
Az ének-szerzőnek bocsánatja legyen,
Mert jámbor személynek tisztességet teszen,
Kinek nehéz leszen, hiszem róla teszen.
Ez éneket szerzék az Mező Szegedön
Szent Mihály havának legelső hetiben,
Ezerötszáznegyven és egy esztendőben,
Az ki ezt szerzette, versben nevét tötte.
Hogy minden kazdagság atyátul hagyaték,
De az jó házastárs istentől adaték
És minden íletök nekik megáldaték.
Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága,
Kinek házánál nincs jámbor házastársa;
Nincsen nyúgodalma és nagy nyájassága,
Nincs baráti között semmi vígassága.
Nagy dícsíretet vall ki azt megnyerheti,
Jelesben istentől hitből ha kérendi,
Jámborok tanácsát hogyha követendi,
Idvösséges leszen nyilván ő íleti.
Ember, házastársot ha keressz magadnak,
Kérlek reá gondolj, alítson urának;
Ne örűlj házának se kazdagságának,
Mert ő végre téged állyét szamarának.
Dícsíretes leszen, ki hasonlót vészen,
Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen,
És véle jámborul egyességben íljen,
Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.
Ím jól látjuk mostan kedves az kazdagság.
Jelesben te nálad oh bolond ifjuság,
Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság,
Az aggot elveszed, hogy lehess uraság.
Csuda szép íletek egyes madaraknak
És vadon erdőben járó szép vadaknak,
Kiki mind hasonlót keres ő magának,
Publikán nem vészi baglyot ő társának.
Tudjátok úgy illik ifjú aggal öszve
Mint az íkes sólyom az bagoly físzkébe,
És íletek akkor leszen egyességben,
Mikor íl báránynyal farkas békességben.
Vigyétek esztökbe ifjak magatokat,
És úgy tanítsátok házas társotokat,
Gyakran üsse nékik sompálcza hátokat,
Hogy ők ne jargalják csak az piaczokat.
Sietnek öltözni, piaczra ha mennek,
Alá-fel ólálnak, ifjakat szemlélnek,
Szöm-hunyorgatással tűlök jegyet vesznek,
Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek.
Ti reátok ifjak én semmit nem szólok
Mert regulátokban tudjátok én vagyok,
Minden álnokságnak kútfeje ti vagytok,
Azon okoskodtok ahol mit kaphattok.
Ha reggel felkeltök íkessen öltöztök,
Szép öltözetekben igen dicsekedtek
Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek,
Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek.
Abbul igen fíltlek, hogy tí megcsalattok,
Mert nyájasságtokban tü hátra sem hagytok,
Ihagtok-vihagtok piaczra ha mentek,
Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.
Az kövér lúd ha felkél ő súgár szárnyára,
Ím az éh keselyő mely igen forogja,
És ha hamarsággal földre lerúghatja,
Fényes tollaitul ott űtet megfosztja.
Regulátok menyek, ti meghallgassátok, —
Uratoknak nevét úgy oltalmazzátok,
Hogy az éh keselyő ne szálljon reátok,
Gyakran kezetekben forogjon rokkátok.
Azt jól látjuk mostan, nincsen tisztességek
Az jámbor fírjeknek, nincsen böcsűletek,
Mert az uj menyeknek nincsen fejedelmek ;
Ingyen majdan Simon biró leszen bennek.
Rövid példa nekünk értelmemre legyen,
Az ének-szerzőnek bocsánatja legyen,
Mert jámbor személynek tisztességet teszen,
Kinek nehéz leszen, hiszem róla teszen.
Ez éneket szerzék az Mező Szegedön
Szent Mihály havának legelső hetiben,
Ezerötszáznegyven és egy esztendőben,
Az ki ezt szerzette, versben nevét tötte.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.