1 Végtelen2 irgalmú, ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes!
2 3 ki mindenestől jódat rám kebledből,6 mert lám7 mely veszedelmes,
3 Bűnöm miatt lelkem,8 ki588
titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes.68
4 Mosd el rólam immár, kit lelkem78
alig vár, mosd el bűnöm rútságát,
5 Együtt9 a rút hírrel, mint rút bűzt enyészd10 el fertelmem83 büdös szagát,
6 Ismerem 12 kiért nap engemet rettent, mutatván magát.
7 Csak neked vétkeztem, bűnt ellened13 tettem, ó, kegyelmes Úristen!
8 Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság15 rejtve előtted nincsen,
9 Mert a nagy kék égből, mint királyi87 székből látod, mit művel minden.
10 Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt, veszek! S jaj20 hová legyek?
11 Ha teljes éltemben22 23
bizony pokolra megyek,
12 Mert még létem előtt testem25 megfertőzött,26 ó, Istenem már m'eggyek?
16 Én rút háládatlan30 azért, foghatatlan Isten, hozzád kiáltok,
17 Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal, mert la: ki nagy kínt vallok,
18 Hogy undok vétkemből31 megtisztulván belől, legyek szebb, hogy sem vagyok.
19 Legyek fejérb hónál, s örömmondásoddal34 töltsd be az én fülemet,35
20 Vigasztald lelkemet36 küldvén örömedet, ne szárazd ki velőmet
21 Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal, mosd el inkább vétkemet.
22 Teremts ismét bennem, teremtő Istenem, tiszta szívet kegyesen,
23 Fújd belém ismegint, hogy nagy szívem41 szerint lelkem igazt szeressen,
24 Engem, romlott szegényt, rossz érdemem szerént haragod el ne vessen.45
25 Ne fossz meg Lelkedtől, sőt üdvösségemről47 mondj örömet már nekem,
26 Szentelő Lelkeddel hadd épüljön meg' fel,48 mint azelőtt, bús lelkem,
27 Hogy sok tévelyedtek Tehozzád térjenek, követvén bízvást49 engem.
28 A kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, néked,
29 Mert50 ha az kellene, örömest tisztelne bús fejem azzal Téged,
30 ,52 buzgó könyörgéssel beszélem azért Néked:53
31 Ime kioldoztam,54 s Te elődbe hoztam fene ette sebemet,
32 Kit csak Te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz, szánd keserves fejemet!
33 Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet.
34 Ha előbb nem hadtad, sőt hozzád fogadtad, tehát mostan se57 hadd el,
36 Jó voltodból szegént, jó szokásod szerént, Sion falát támaszd fel,
36 Hogy mint áldozatot, adjak úgy hálákot, ki Neked leginkább kell.