Tanulmányok és cikkek,
1923–1930
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
«««
[48] Aszlányi Károly: Pénz a Láthatáron »»»
(Regény. Genius, Budapest, 4.80 P)
ROKONSZENVESEN együgyű ökölvívó-bajnok és minden beképzelt
hisztériája, ártatlan körmönfontsága ellenére ostobácska ujságíró nő szerelmi
regénye alakul ki a szereplők összeszűrt naplóiból. Kevés természetesség, amit
könnyed szellemesség feledtet; sok bonyodalom, amely kecses derüvel bontakozik.
Képzelt Amerika képzelt képviselőivel, – a regény tehát a szellem bájos játéka
volna, ha ez az Amerika nem volna mégis valóságos, t. i. az európaiak
álmodozásában. Igy azonban az írás minden mulatságos
mivoltával együtt szatirává válik, ami a regény egyes ütemeiből is kitetszik mindenütt, ahol Aszlányi maga is beleszól. Motivumai rejtve fejlődnek, utólag eszmélünk rá, hogy a tüzijáték közepette valóságos ágyú dörgött. Fordulatai így élesek, noha úgy elő vannak készitve, hogy az előzményeknek s a képzelt szereplők képzelt jellemének természetes fejleményei. Ugyanaz a mozzanat minden fejezetben más szint és magasságot kap, ami rendben van, hiszen különböző szereplők különböző viszonylatát jelzi, de egyben világot vet azokra a közös szamárságokra is, amelyek ezt a világot oly előszeretettel képzeltetik el a kisemberekkel. Stilusa mindennek a megfelelője. Hasonlatok nélkül is csillámlik, mondatai bogozásában ötletes, friss és leleményes. Rövid megjegyzései[1] maguk is apró szokások karrikaturái. Tréfái, szellemessége, elméssége sokban hasonlitanak Herczeg Ferenc szövéséhez, de Aszlányi közvetlenebb és liraibb. Aszlányi harmatba mártott tollal ír, igaz, hogy ez a harmat angolszász park pázsitjára hullott és egy kevés franciás parfőmmel illatozik. A regény utolsó negyede igen megrovandó, fölösleges, mese és cselekmény kerek befejezte után érthetetlen, hogy miféle szerepet játszana, ha tudna játszani. Mint minden, ami fölösleges, csúfit. Márványra csapott malter.
A
közlés alapja:
Nyomtatott forrás:
– Kritika, III (1930),
fasc. 21-22 (május 18-25), pp. 25-26.
Aláírás: József Attila.
Kiadva: JAÖM, III, #18.