Tanulmányok és cikkek,
1923–1930
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
[45]
[A tudomány abban különbözik...]
Bevezetés,
amelyből megtudja a t. Olvasó,
hogy fogalma sincs a müvészetről.
I.
A tudomány abban különbözik a nem
tudományos állitásoktól, hogy értelmes, vagyis formás, tehát az igazságnak és a
tévedésnek nem puszta belátása, hanem egyben[1] a belátás nyujtása is. Igazságokat
mindenki belát, mégsem mindenki bölcselő, bizonyos esetekben mindenki megfigyel
valamilyen tárgyat, mégsem mindenki tudós. A belátás, vagy szemlélet, amelyet
valószinüleg a közérthetőség elkerülése végett intuitionak nevezgetünk, alakra
irányuló: fát szemlélek, mozog a gallyacskája – a fuvó szél meg a hajlékony
lombozat összetetten egységes tevékenységét látom. Vagy nem külső tárgyat
szemlélek, hanem csak ugy szemlélődöm, amint mondani szokás. Az értelem számára
azonban ekkor is valamit szemlélek, csakhogy ez a valami én magam vagyok,
pontosabban a szemlélt tárgy a magam egységes és fölfoghatatlan egésze. Nem a
lábam, nem is egy gondolatom, érzésem, nem egyik vagy másik mozzanatom, hanem a
legközvetlenebb lét, amely számomra megadatott. Érzékelés, tapasztalás,
észrevevés, sőt a gondolkodás is szemléleti tevékenység, hiszen vitatkozás
közben hirtelen közbevágunk, anélkül hogy mondanivalónkat eleve megfogalmaztuk
volna. Hévvel és meggyőződéssel torkoljuk le ellenfelünket és igen gyakran
utólag vesszük észre, hogy valóban milyen okosat mondtunk. Gondolkodásunk[2] ekkor édes testvére volt annak a
megismerésnek, amellyel a szélben ingó ágacska mozgását tapasztaltuk. A gally
lebbenésének meg a szél fuvásának összefüggését pillantottuk meg egyszeriben,
aminthogy vita közben is a különböző állitások egymással vagy mással való téves
összefüggését látjuk be tüstént[3] és forditjuk eszméink[4] javára azáltal, hogy
megállapitjuk. A megállapitás természetesen szavakkal történik, ami annyit
jelent, hogy a tévedés belátásának olyan alakot adtunk, hogy azt ellenfelünk is
szemlélheti. Tévedését ő is beláthatja, ha az egész vitatkozás alakjában ő maga
addig meg nem pillantotta volna. Egyszóval érvényességet és valóságot egyaránt
szemlélünk, feltéve, hogy a valóság meg az érvényesség formához kötött.
II.
A forma azonban már Aristoteles
szerint is tevékenység. Ha egy uszó formában van, az annyit jelent, hogy ennyi
és ennyi időn belül uszik annyi meg annyi métert. A tudományos értelem, amikor
fogalmaz, belátható és áttekinthető alakot
nyujt. Bergson azt mondja, hogy
az értelem az ember cselekvő müszere. No s valóban az, azt cselekszi, hogy
alakot teremt a belátás számára. Célja az igazság, érvényesség beláthatóvá tétele,
tehát saját maga, nem pedig az igazság, érvényesség. Ennek igy kell lennie,
mert hiszen azt az igazságot, amelyről értelmesen számot adunk, már előzőleg be
kellett lássuk, meg kellett ösmerjük, különben sejtelmünk se volna, hogy hol és
miképpen fogjunk az igazság kifejtéséhez, de még azt sem tudnók, hogy
egyáltalában miről beszéljünk. Holott ha valamit ki akarunk fejteni, ugy kell
beállitanunk az összefüggéseket, hogy az igazság mindenünnen kitessék. Mindez
pedig[5] föltételezi az igazolandó
igazság ismeretét.
III.
A müvészettel a tetszettan
(széptan, aisthétika) foglalkozott. Csak ugy mellesleg cselekedte ezt, amint
neve is mutatja, hiszen a tetszetősség minden[6] formában, csendes füzesekben,
szedőgépben, értekezésben és költeményben, azaz a valóságban, a tudományban és
a müvészetben egyaránt föllelhető. Szép lóról beszélünk éppugy, mint gyönyörü
számtani feladványról, ocsmány cselekedetről, – dehát[7] a müvészet se nem ló, se nem
számtani feladvány. Cselekedetnek mondhatjuk ugyan, azonban egészen más
értelemben, mint teszem a favágást vagy a sebészi mütétet, tehát ezt a
kifejezést használnunk nem tanácsos. A müvészet valóságát, tehát metafizikai
mivoltát is érintették a gondolkodók. Elmesélték[8] róla, hogy élet, hogy érzelem
kifejezése, hogy szemlélet meg[9] minden egyéb,[10] éppen csak oly fogalmakat adtak,
hogy rajtuk át az igazságot senki be nem látta, legkevésbé a müvészek, akik
nevetgéltek e bölcseken, mint[11] afféle szószátyárokon. Márpedig
a müvészek, akik benne élnek mesterségükben és igy közvetetlenül tisztában vannak[12] vele, lényeges okok nélkül nem
tagadták volna meg semmiféle müvészet elmélet igazságát, ha az valóban érvényes
igazság lett volna. Hiszen az ember természetében bennerejlik, hogy a helyesen
fogalmazott igazságot belássa. Kell tehát, hogy valami hiba esett légyen. Vagy[13] a müvészetre vonatkozó igazság
helytelen fogalmát kaptuk, vagy már e[14] tévedések állitásának alapja sem
az igazság belátása, hanem megintcsak tévedés volt. Akárhogy is álljon a dolog,
a müvészetről ezideig fogalmunk nincsen, legkevésbé pedig olyan fogalmunk,
amelynek igazságát mindenki, legalább nagyjából, belátná.
IV.
E felfogások mégis mind
megegyeznek abban, amit a müvészek sem tagadnak, hogy a müvészet lelki lét,
másként szellemi tevékenység. De ezek az ellentmondó
állitások egy lényeges hibában is
találkoznak, t.i. megfeledkeznek a legfontosabbról, arról, hogy a müvészet van.
Hol evvel, hol avval, de minduntalan[15] mással azonositgatják, holott minden
ami van, különösen van – lényege sajátos és egyszeri. És ahelyett hogy a
müvészi alkotás mühelyéből a lélektani szemét kisöpörtetett volna, hogy az
alkotás folyamatáról tiszta kép adassék,[16] szőrös ecsetekkel olyan idegen
lényegeket festettek a müvészetre (szépség stb), amelyek a nem müvészetben is
bennevalók. Igy a müvészetről csevegvén éppen az tünt el mint a pára, éppen azt
vitte el a cica, ami a müvészetet teszi. Ez volna pedig az ihlet.
Az első és legfontosabb kérdés
tehát, hogy mi fán terem az ihlet.
V.
Ihlet szóval a müalkotás mivoltát
kivánom jelölni, eltekintve a mü értékérvényétől. Ha nincs ihlet, ugy nincs
müvészet sem és akkor valóban csak az alak ragyogásáról, meg az eszme
tündökléséről beszélhetünk, mint amaz Aquinoi Tamás. Ebben az esetben azonban a
költészet sem egyéb, mint fogalmak szabatos, esetleg homályos adata. A
szemlélet ez ellen persze minden módon tiltakozik, hiszen a müvészetet minden
esetben megkülönbözteti a nem müvészettől.
Költő vagyok, mifene más –
mondhatnám. Fejtegetéseim sarkcsillaga igy a költészet, e körül fordul módjával
gondolatom. A müvészet többi öve is ennek[17] világánál helyezkedik el a
továbbiakban. A szükséges elemezések is könnyebben esnek költeményen, különösen
ami az[18] értelem meg[19] az ihlet viszonyát illeti. Hogy
példát emlitsek, igen fontos megtudni, miféle[20] vonatkozásban áll egymással a
szó meg a logizma[21] – ennek a kérdésnek a
megvilágitása fényt vethet a müvészet egészére. Mert bármennyire ismételgessék
is, hogy a festészet egyszerü szinösszetétel – a szin mégis értelmes kell
legyen, muszáj hogy kendőcskét, avagy hajnali látóhatárt, miegyebet jelentsen,
ami pedig már a fogalmisággal[22] való belsőbb összefüggést
gyanittatja.
Első
fejezet,
amely
szerencsére[23] igen rövid és mégis tudatja a t. Olvasóval,[24] hogy az ihletnek annyi köze az érzelemhez, mint az
érzelemnek[25] a kapáláshoz.[26]
6.[27]
AZ IHLET NEM ÉRZELEM.[28] Ezt az állitást igazolnom sem
kell, annyira nyilvánvaló. Állitható ugyan, hogy a müvészet érzelmeket kelt,
azonban van-e valami egyáltalában, ami nem kelt érzelmeket? Az érzelem ugy
kisér mindent, ami szellemünkben járkál, mintha bizony az árnyéka volna. Amikor
ezeket irom, vagy amikor nagyokat kortyolok a kutostor vödribül, okoskodom
hangosan, elrévedek, – éppugy[29] vannak érzelmeim és érzéseim,
mint amikor egy kis kutyát simogatok. És melyik számismerő nem bosszankodna
vagy mosolyodna el nagyapaképpen,[30] ha p.o. az egyenlet elméletét
amaz érzelmekből akarnám kihámozni, amelyek az egyenlet felállitását és megoldását
szükségképpen kisérik. Holott ugyanilyen balga[31] volnék, ha a költemény mivolta
után kutatódván, a költő meg az olvasó érzelmeit elemezném. De még az is
botorság[32] volna, ha az érzelmet[33] legalább is az ihlet forrásának
tenném[34] meg. Mert mint minden lelki
mozzanatomnak, habomnak csöppömnek[35] forrása teljes életem meg annak
a világgal való összefüggései, azonképpen az ihlet meg az érzelem teljes
életemből fakadó mozzanatok. Nem egymás forrásai, hanem közös forrásból
eredőek,[36] többi eseményemmel, cselekedetemmel,
élményemmel egyetemben, hiszen mindőjüket életem szüli. Eszem, fázom, bánkódom,
okoskodom és ihlem,[37] – ezek vagy mind egyforma, vagy
mind különböző tevékenységek. Ihlet és érzelem éppannyira mások,[38] mint éhség és ihlet, okoskodás
és fázás.
7.
AZ IHLET NEM ÉRZELEM KIFEJEZÉSE.
Legalább annyira különbözik tőle, mint a sirás meg az ásitás a szinpadi
sirástól, ásitástól. A sirás valóban érzelem kifejezése, de a szinpadi sirás a
szinpadi érzelemé. A szinpadi érzelem meg nem valóságos, azért szinpadi. Ha meg
nem valóságos, hát nem is érzelem. Ám összekotorhatnék olyasmit, hogy a sirás
közvetlen érzelmi kifejezés, a szinpadi sirás meg közvetett. No s jó. Ebben az
esetben ám, ha[39] valaki sir a szinpadon, nem azt
jelenti, hogy a szinésznek bánata van, mert hisz akkor közvetlen kifejezés
volna. Sőt, a szinésszel madarat lehetne fogatni, ha[40] jól adja a bánatosat. Hát nem
érzelem kifejezéséről forog ott a szó. Éppen megforditva, a bánat, az érzelem a
forma, azaz formai elem, amely valami másnak a kifejezése végett szerepel.
3.
AZ IHLET[41] MINDAMELLETT ÉRZELMES
Az ihlet mindamellett érzelmes kell legyen, különben nem volna emberi, márpedig
az. Hiszen a müvészetet ember csinálja. Az érzelmesség módja kérdéses: vajjon
anyaga-e, vagy alkalma? tárgya?[42] Vagy egyszerüen csak mint minden
élmény velejárója, ugy kiséri az ihleti élményt? Megfigyeltem, hogy amikor
szorongó lélekkel fogtam egy kitünő költemény olvastába, szorongásom
növekedett. Máskor meg ugyanaz a költemény felviditott, ismét máskor közömbösen
hagyott, noha akkor is be kellett látnom, hogy a vers jó és értékes. Az ihlet
érzelmessége tehát semmi[43] esetre sem lényeges, hanem csak
módozatos. Igy az erre vonatkozó kérdésnek is függőben kell maradnia mindaddig,
mignem az ihlet lényegesebb jegyeit[44] sikerült fölismernünk. Annyi
bizonyos, hogy az ihlet érzelmi hatása egyugyanazon lélekre nézve sem egységes:
másként hat reám a müvész anyaga és másként a müvész emberi magatartása. Teszem
azt Villon Ferenc irt egy balladát (Ballade de Villon et de la grosse Margot),
amelynek elemeit egy lotyónak meg egy kurafinak bordélyházi élményei adják.
Sokan elszörnyülködtek, hogy milyen[45] ocsmány a költemény tárgya.
Mások élvezték. Engem pedig közömbösen hagyott – leforditottam ugyan sikeresen,
de pusztán azért, mert kitünő költeménynek tartottam és tartom. Nos, a[46] költemény férfiszereplője maga
Villon, akinek emberi állásfoglalása benne ismét megbotránkoztatta[47] a közönség egy részét, mert ezt
a gyalázatos életet nemhogy megtagadná a végén, vagy a leiró müvész
hüvösségével szemlélné, még neki áll följebb és vállalja. Nem kétséges, hogy
ebben az esetben a[48] költemény hatása többszörös
lángtaraju botrány.[49]
8.
AZ IHLET NEM GYÖNYÖRKÖDTETÉS.
Dehát mi is az a gyönyörködés. Nagyfoku tetszés. Naplemente. Csakhogy vannak
müvek, melyek mint a tüzes kemence. Ha belékerül az[50] ember, megpörkölődik és sulyos füstként
csapódik alá a lelke. Meg aztán ugyanaz a költemény egyszer gyönyörködtet,
vidit, másszor csüggeszt, ugyhogy szorongok, ismét másszor közömbösen békében
hagy,[51] noha jó voltát akkor is belátom.
Bizonyos, hogy az ihlet hatása egyugyanazon lélekre nézve is többféle. Teszem
azt, másként hat a müvészi anyag és másként a müvész emberi magatartása.
Ocsmány dolgokról beszél kecsesen, elitélően. Ronda dolgokról szónokol
kecsesen, de vállalóan. Vagy: tárgya közömbös, ám a müvész emberi magatartása
sem kecsegtet lángtaraju botránnyal meg erkölcsi világrenddel – hajlékony mint
a szittyó és hüvös mint az őszi káka.
Hát tehet róla az a szerencsétlen
költő, hogy a versiben gyönyörködnek?
9.
AZ IHLET NEM JÁTÉK. Hasonló[52] jogon szintugy[53] állitható, hogy játék a
bölcselet, játék az élet. Hát muszáj élni? Muszáj gondolkodni? Nyilvánvaló,
hogy nekem nem és neked sem. De az életnek muszáj, de az elmének muszáj, mert
akkor nem volna az, ami. Nem szükséges, hogy én irjak verset – de ugy látszik,
kell, hogy vers irassék, különben meggörbülnének az adamant rudak.
Játék is többféle van. A fogócska[54] hasznos és kedves, a rummy
haszontalan és undok. Én legalább a sakkot jobban kedvelem. A játékban[55] éppugy szerepet játszik a megismerés,
mint minden[56] másban, amit emberek csinálnak.
A különbség[57] mindössze az, hogy a játék
szelleme gyakorlati, a tiszta értelem, a tiszta ihlet, a tiszta élet pedig nem.
Kell, hogy az ember mindig foglalkozzék valamivel, ezért játszik s akkor
játszik, ha a méltóságos világegyetem összefüggései megengedik.[58] Azonban a tiszteletreméltó
világegyetem összefüggései a tiszta értelem és a tiszta élet munkáját megkövetelik.[59] A tiszta élet egyik
tevékenysége, vagyis formája a tiszta értelem – vajjon mit véljünk az ihlet
felől? A játék épp azért ösztönös, mert valamit csak kell csinálni. De vajjon
állat-e Goethe?[60]
A közlés alapja:
Gépirat, 6 f., 348 x 215 mm.
Számozás: A 3. lap tetején
géppel: 3, jobb felső sarkában ceruzával: 4. Az 5. lap tetején géppel: 5, jobb felső
sarkában ceruzával: 6. A gépirat a 6. lap alján megszakad.
PIM Kézirattár, JA 22/2, Katalógus,
#1154, az 1. idegen kéz tételszámozásában: 17.
1. javítási szakasz: írógép; 2.
javítási szakasz: ceruza.
Aláíratlan.
Az 1. lap tetején az 1. idegen
kéz: I., bal szélén a 2. idegen kéz: I. f. 14. l. A 2. lap bal
alsó részén a 2. idegen kéz: II. fej. 18. l. A 3. lap tetején az 1.
idegen kéz: III., jobb felső sarkában: 4, bal szélén a 2. idegen kéz: IV.
fej. 26. l. A 4. lap bal szélén a 2. idegen kéz: IV. f. 1. 27. l. Az
5. lap tetején az 1. idegen kéz: V. A 6. lap tetején az 1. idegen kéz: VI.
Az írás valószínűleg három
részletből állt össze. Az I-től az V-ig terjedő részhez immár arab számokkal
csatlakozik az, amely a 6-tól a 10-ig tart. A költő feltehetően fogalmazás
közben döntött úgy, hogy áttér az arab számokra, de a korábbi részeket nem
javította át. „AZ IHLET MINDAMELLETT ÉRZELMES” című alfejezet valószínűleg
betoldás a tanulmány e második, arab számozású részébe. Lehetséges, hogy
indokolt lett volna az egész szöveget egységes és folyamatos arab számozással
ellátni.
Kiadva: JAÖM, III, #5l,
„2”.
[46] Költői egész adatos elemezése.
A müvészetre vonatkozó minden fölfogás
megegyezik abban, hogy a mü bontatlan, egész, valóságos egység. A számtalan
bölcseleti civódás nem is ekkörül kavarog, hanem amint az öreg szunyogok a
levél fonákjáról szállanak dünnyögő járatukra, ugy itt is a kérdés visszájáról
kerekedik vita, t.i. arról, hogy a müegész miféle elemeknek az összetétele?
Másszóval, érzelmek kifejezése-é a müvészet, avagy egyéb lelkieké?
Abban is megegyeznek a
fölfogások, hogy a mü a részek harmónikus összefüggése. Ennek azonban semmi
értelme nincsen. Mert hiszen a harmonikus itt semmi egyebet nem jelenthet,
minthogy egészbeli, vagyis ezzel az állitással mindössze azt mondottuk, hogy a
mü a részek egészbeli összefüggése. Minthogy azonban müvet ejtvén, egészet
mondottunk, egész pedig az, ami meghatározza a részeket, a rész maga meg nem
valóság, hanem értelmi elvonás, – nemhogy nem értjük meg a mü valóságát
ilyenformán, hanem egyenesen érthetetlenné tesszük.
Ugy az elemek mivoltáról, mint a
részek összefüggéséről való efféle beszédek alapja[61] abból az egyáltalában nem természetes
előitéletből kerekedik, amely az egészet föltétlenül összetételnek gondolja el,
mindenképpen hasonlóan ama lélektani fölfogásokhoz,[62] amelyek a lelket, azazhogy a
tudatot végeredményben érzetekből vagy benyomásokból származtatják. A jelek
összevétetnek azzal, amit jeleznek,[63] sőt, a gondolkodás formája
összecseréltetik azzal a tárgyi tartalommal, amelyet felölelnie kellene. Az
összetétel az értelem formája ugyan
A közlés alapja:
Gépirat, 1 f., 340 x 211 mm.
A szöveget a költő félbehagyta.
PIM Kézirattárban, JA 1087/46.
Aláíratlan.
[1] [Előbb:]1
a [végül: főszöveg]1
[2] [A forrásban:]
Gondolkosádunk
[3] [Előbb:]1
összefüggését pillantjuk meg tüstént [végül: főszöveg]2
[4] [Előbb:]1
javunkra azáltal, [végül: főszöveg]1
[5] [Előbb:]1
Mindezt [végül: főszöveg]1
[6] [Előbb:]1
tetszetősség (aisthétikon) minden [végül: főszöveg]2
[7] [Előbb:]1
márpedig [végül: főszöveg]2
[8] [Előbb:]1
gondolkodók, elmesélték [végül:]1 gondolkodók.. Elmesélték
[9] [Előbb:]1
stb, [végül: főszöveg]1
[10] [A forrásban:]
mindenegyéb,
[11] [Előbb:]1
nevetgéltek, mint [végül: főszöveg]2
[12] [Előbb:]1
tisztában is vannak [végül: főszöveg]2
[13] [Előbb:]1
legyen, vagy [végül: főszöveg]2
[14] [Előbb:]1
már az igazság alapja is tévedés volt, vagy már [végül: főszöveg]1
[15] [Előbb:]1
avval, minduntalan [végül: főszöveg]2
[16] [Előbb:]1
képet kapjunk, [végül: főszöveg]1
[17] [Előbb:]1
eszerint [végül: főszöveg]1
[18] [A forrásban:] ez
[19] [Előbb:]1
é [végül: főszöveg]1
[20] [Előbb:]1
fontos kérdés, hogy miféle [majd:]1 fontos megtudni,, hogy miféle
[végül:]2 fontos megtudni,, miféle
[21] [Előbb:]1
a szó meg a logizma [végül: főszöveg]2
[22] [A forrásban:]
fogalmiság gal
[23] [Előbb:]1
igen [végül: főszöveg]1
[24] [Előbb:]1
olvasóval, [végül: főszöveg]1
[25] [A forrásban:]
érzelmenek
[26] [Előbb:]1
l [végül: főszöveg]1
[27] [A számot talán
az 1. idegen kéz törölte.]
[28] [Előbb:]1
6. Az ihlet nem érzelem. [végül: főszöveg]1
[29] [Előbb:]1
elrévedek, és kis kutyát simogatok [végül: főszöveg]1
[30] [A forrásban:]
(nagyapaképpen,) [A szót talán az 1. idegen kéz tette zárójelbe.]
[31] [Előbb:]1
tökkelütött [végül: főszöveg]2
[32] [Előbb:]1
balgaság [végül: főszöveg]2
[33] [Előbb:]1
i [végül: főszöveg]1
[34] [A forrásban:] tennémm
[35] [Előbb:]1
mozzanatomnak, hullámnak csöppnek [végül: főszöveg]2
[36] [Előbb:]1
eredőek. [végül: főszöveg]1
[37] [Előbb:]1
és müvészkedem, [végül:]2 és, ihlem,
[38] [Előbb:]1
másik, [végül: főszöveg]1
[39] [Előbb:]1
ám ha [végül: főszöveg]2
[40] [Előbb:]1
a szinész igen boldog, ha [végül: főszöveg]1
[41] [Előbb:]1
szerepel. A MÜVÉSZET [végül: főszöveg]1
[42] [Előbb:]1
vagy tárgya? [végül: főszöveg]1
[43] [Előbb:]1
érzelmessége semmi [végül: főszöveg]1
[44] [Előbb:]1
mindaddig, amig az ihlet lényeges vonásait [végül: főszöveg]1
[45] [Előbb:]1
miképpen [végül: főszöveg]1
[46] [Előbb:]1
V [végül: főszöveg]1
[47] [Előbb:]1
nagy [végül: főszöveg]1
[48] [Előbb:]1
hatása [végül: főszöveg]1
[49] [Előbb:]1
botrány – egy taraj az első [majd:]1 botrány – egy taraj az erkölcsi
fölháborodásé, más taraj [végül:]2 botrány. –
[50] [A forrásban:] ez
[51] [Előbb:]1
közömbösen hagy, [végül: főszöveg]1
[52] [Előbb:]1
JÁTÉK. Mert amilyen jogon V [végül: főszöveg]1
[53] [Előbb:]1
jogón állitható az is, [végül:]1 jogón szintugy
[54] [A forrásban:]
fógócska
[55] [A forrásban:]
játékben
[56] [Előbb:]1
megismerés, minden [végül: főszöveg]1
[57] [A forrásban:]
különbségm
[58] [Előbb:]1
megengedik. [végül: főszöveg]2
[59] [Előbb:]1
megkövetelik. [végül: főszöveg]2
[60] [Előbb:]1
Goethe? 10. [végül: főszöveg]2
[61] [Előbb:] való beszéd
alapja
[62] [A forrásban:]
fölfogásohoz,
[63] [Előbb:] l