Tanulmányok és cikkek, 1923–1930
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
Brichta Cézár versei
A formai szempontoktól eltekintve, minden szocialista
pretenzióval fellépő költővel kapcsolatban – éppen a szocializmus érdekében –
elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust mint
költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült
lelkivé váltania. Ez fontos szocialista szempontból, mert enélkül még a
munkásság osztályharca is válhat szocializmus ellenessé, és fontos
nem-szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri.
Mindezt
előre kellett bocsátanom, mert szocialista voltukkal hivalgó költőtársaim
munkáiban ezzel szemben csak a századvégi március 15-i hazafias ódák absztrakt
lelkesedését találom, sokszor a háború után konstruált, tehát még absztraktabb
formanyelvvel, néha pedig hangulatos szentimentalizmussal, de nem egyszerű és
komoly átfogó érzéssel, amely (tulajdonképpen a költészetben mindig) lelki
világrendet jelent.
Ennek a
követelménynek Brichta Cézár legtöbbször csak egyes soraival felel meg;
itt is: ahol azonban a kereszténységtől veszi kölcsön váltópénzét:
Ha
valakire[1] nem nézek úgy
mint az
Istenre a hivő,
akkor
hiába volt Krisztus hét sebe.
Brichta
tehetséges, illetve megvan az a belső diszpoziciója, amelynél a költő kezdődik,
formai szempontból azonban elég kívánnivalót hagy hátra.
Eltekintve
ama verseitől, melyekre ez írás eleje vonatkozik, mindenütt akadnak olyan
versrészletei, sőt egész versei is (pl. Holnapok hitével szívemben, Én
őseim...), amelyek komoly figyelmet érdemelnek. Fejlődése teljesen
kiszámíthatatlan: egy-egy szép kép, egy-egy képzavar; lélekbenyúlás és
közismert frázisok váltakoznak benne. Szerkezetileg, a fogalmi végigvezetést
leszámítva, szétfolyó. Azt hiszem, a kötött forma szigora jobban megfelelne
néki, bár kötött verset könyvében nem találtam. Legjobb darabjai közül való az
Összetorlódtak a távolságok és közelségek kezdetü prózája.
A
közlés alapja:
Nyomtatott
forrás:
–
Nyugat, XXI (1928) fasc. 12 (június 16), p. 900.
Aláírás:
József Attila.
Kiadva:
JAÖM, III, #4.
[1]
[Az idézet helyesen, Brichta Cézár, Egyszerű énekek, Budapest, 1927, p.
45 alapján:] Ha egy valakire