| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed |
| RPHA-szám: | 1459 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Úrvacsora-ének |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Valaki, Krisztusnak vacsoráját veszed,
Nem kell ezt teneked csak szájaddal venned,
Mert lelki ez étel, és lelkünkkel vesszük.
Az köz vacsorától tudjuk választani,
Ne készítsed szádot, fogadot ezt enni,
Lélekvel, hívségvel kell mindennek enni.
Tudd meg azért, ember, mit vészsz e szent jegyben,
És miáltal veszed, gondolkodjál ebben,
És ami által veszed, végy értelmet ebben.
Veszed azért ebben bűnöd bocsánatját,
Istennek kegyelmét, Krisztus igazságát,
Az örök életet, istennek országát.
Ezeket hirdeti isten ez igékben,
De hogy bizonyossá legyünk mindezekben,
Ugyanezeket adja e szent jegyben.
De ezeket veszed az Jézus Krisztusért,
Az ő halálának érdemes voltáért,
És az ő vérének nagy használatjáért.
Nem veszed ezeket az te érdemedért,
Sem igazságodért, nagy méltóságodért,
De Jézus Krisztusnak vére hallásáért.
És az igaz hittel veszed mindezeket,
Ezzel fogod hozzád Krisztusnak érdemét,
És tieddé tészed az ő sok jó tétét.
Ne nézz azért, ember, csak az külső jegyre,
De emeld fel lelköd Krisztus érdemére,
Az ő halálára, megromlott testére.
Ez kilső szent jegynek vettetnek elõnkbe,
Hogy innen elmédet fölemeljed mennybe,
Hol az Jézus Krisztust meglátod hitedben.
Nem eszed itt száddal a Krisztus szent testét,
Mert az mennyországba fölvitetett innét,
De veszed testének és vérének jelét.
De az hittel veszed Krisztusnak érdemét,
És lelkünkvel vesszük Krisztus testét, vérét,
Nem az jelenvoltát, de annak érdemét.
Lásd meg azért, mit vészsz te itt e szent jegyben,
Ne élj csak szokásból, mint némelyek, ezzel,
Sem képmutatással nem használsz te ezzel.
De mint szent Pál tanít, megpróbáld magadot,
Jól meghányjad-vessed az te dolgaidot,
Hittel, jó élettel jelentsed magadot.
Mit szerzött a Krisztus, gondolkodjál erről,
Mi végre szerzötte, légy bizonyos erről,
El ne feledkezzél Krisztus haláláról.
Érts meg, hogy a Krisztus megváltott tégedet,
Nincsen ítéletig több áldozat ennél,
Csak az ő halála, mely kedves istennél.
Így próbáld meg magad, ha akarsz itt enni,
És az vacsorával magad vigasztalni,
Ha nem akarsz innen méltatlanol enni.
Mert valaki magát jól meg nem próbálja,
Vagyon-é jó hiti és kegyes szándéka,
Ítéletet veszen, ez bizonnyal tudja.
Távol legyen innen az hitetlen ember,
Ne jároljon ide képmutató ember,
Mert semmit nem tud az ítélni ezekről.
Dicsértessél, Atya, mindenható Isten,
És az te szent fiad veled egyetembe,
A Szentlélek isten, örökkön örökké.
Valaki, Krisztusnak vacsoráját veszed,
Nem kell ezt teneked csak szájaddal venned,
Mert lelki ez étel, és lelkünkkel vesszük.
Az köz vacsorától tudjuk választani,
Ne készítsed szádot, fogadot ezt enni,
Lélekvel, hívségvel kell mindennek enni.
Tudd meg azért, ember, mit vészsz e szent jegyben,
És miáltal veszed, gondolkodjál ebben,
És ami által veszed, végy értelmet ebben.
Veszed azért ebben bűnöd bocsánatját,
Istennek kegyelmét, Krisztus igazságát,
Az örök életet, istennek országát.
Ezeket hirdeti isten ez igékben,
De hogy bizonyossá legyünk mindezekben,
Ugyanezeket adja e szent jegyben.
De ezeket veszed az Jézus Krisztusért,
Az ő halálának érdemes voltáért,
És az ő vérének nagy használatjáért.
Nem veszed ezeket az te érdemedért,
Sem igazságodért, nagy méltóságodért,
De Jézus Krisztusnak vére hallásáért.
És az igaz hittel veszed mindezeket,
Ezzel fogod hozzád Krisztusnak érdemét,
És tieddé tészed az ő sok jó tétét.
Ne nézz azért, ember, csak az külső jegyre,
De emeld fel lelköd Krisztus érdemére,
Az ő halálára, megromlott testére.
Ez kilső szent jegynek vettetnek elõnkbe,
Hogy innen elmédet fölemeljed mennybe,
Hol az Jézus Krisztust meglátod hitedben.
Nem eszed itt száddal a Krisztus szent testét,
Mert az mennyországba fölvitetett innét,
De veszed testének és vérének jelét.
De az hittel veszed Krisztusnak érdemét,
És lelkünkvel vesszük Krisztus testét, vérét,
Nem az jelenvoltát, de annak érdemét.
Lásd meg azért, mit vészsz te itt e szent jegyben,
Ne élj csak szokásból, mint némelyek, ezzel,
Sem képmutatással nem használsz te ezzel.
De mint szent Pál tanít, megpróbáld magadot,
Jól meghányjad-vessed az te dolgaidot,
Hittel, jó élettel jelentsed magadot.
Mit szerzött a Krisztus, gondolkodjál erről,
Mi végre szerzötte, légy bizonyos erről,
El ne feledkezzél Krisztus haláláról.
Érts meg, hogy a Krisztus megváltott tégedet,
Nincsen ítéletig több áldozat ennél,
Csak az ő halála, mely kedves istennél.
Így próbáld meg magad, ha akarsz itt enni,
És az vacsorával magad vigasztalni,
Ha nem akarsz innen méltatlanol enni.
Mert valaki magát jól meg nem próbálja,
Vagyon-é jó hiti és kegyes szándéka,
Ítéletet veszen, ez bizonnyal tudja.
Távol legyen innen az hitetlen ember,
Ne jároljon ide képmutató ember,
Mert semmit nem tud az ítélni ezekről.
Dicsértessél, Atya, mindenható Isten,
És az te szent fiad veled egyetembe,
A Szentlélek isten, örökkön örökké.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.