| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Vajha meggondolnók, hogy Isten mindent lát |
| RPHA-szám: | 1454 |
| Szerző: | Pesti Gábor A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Értelme |
| A szereztetés ideje: | 1536 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló tendenciát mutató, de nem szótagszámláló vers. Pesti Gábor által használt, speciális metrum (elkészült, egyelőre nem publikált gondolatmenetre alapuló osztály). |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a13(7,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers szövegvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 1 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > morális v. politikai (053) > humanista iskolai regiszter (061) > tanulság, fabula (091) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | Esopus fabulái . 72 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat:
|
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár |
Vajha meg gondolnók, hogy Isten mindent lát,
És végre meg kérdi, mi jót töttél, hol hát,
Nem mernénk olyan igen vétkezni tehát.
És végre meg kérdi, mi jót töttél, hol hát,
Nem mernénk olyan igen vétkezni tehát.