| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szent Dávid próféta éneklő könyvének huszonharmad részében |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 1309 |
| Szerző: | Sztárai Mihály A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Sztarai Mihal |
| Cím: | Ps 22= 23 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1574 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Écsi-énekeskönyv (S 159) p. 116. |
Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | RMKT 5. 80 RMKT 5. 80 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szent Dávid Próféta éneklő könyvének huszonharmad részében,
bízván az Istennek ő reá való nagy gondviselésében,
és hálákot adván mind egész életében,
igen dicsekedik mindenkor keresztények képében.
Tudom hogy pásztorom vezérem énnekem az én Uram Istenem,
kinek gondja vagyon testemre lelkemre, mert ő teremtött engem,
és ő juha vagyok ő hozzá hallgatok, mert ő megváltott engem,
azért benne bízom, tudom eles nélkül hogy én nem szűkölködöm.
Az ő mezejének szép zsíros füvein szépen legeltet engem,
Szent Ígéretinek édes beszédével mikor vigasztal engem,
Anyaszentegyházban és az ő aklában szépen megnyugott engem,
lopótól farkastól hamis tanítótól ott megoltalmaz engem.
Reggel hogy kiviszen én előttem megyen igaz tudományával,
minden napon kétszer megitat ő lelki italával,
lelki folyóvíznek és élő kútfőnek szép tiszta folyásával,
Evangéliumnak Anyaszentegyházában ő prédikálásával.
Azzal én lelkemet ugyan megújítja és újonnan megáldja,
mennyországnak utat és az igaz hütet nekem megmutatja,
az ő szent Fiában szomorú lelkemet egyedül biztatja,
méltatlanságomban az ő szent Nevéért irgalmasságát nyújtja.
Ily nagy reménységvel és bizodalomval azért te benned bízom,
én Uram Istenem testemet lelkemet én teneked ajánlom,
Ha szinte az halál völgye árnyékában az én fejemet látom,
mert te vagy én velem szabadulásomat azért te tőled várom.
Megvigasztal engem te pásztori vessződ és te pásztori botod,
az sok nyomorúság mellyel híveidet megsújtod sanyargatod,
mellyel te kezedhez oly nagy szépen őket megszoktatod tanítod,
hogy el ne vesszenek sőt legyenek mindörökké megtartod.
Ím nagy készülettel ellenségem előtt asztalt szerezsz énnekem,
az te Szent Fiadnak egy áldozatával táplálod az én lelkem,
megvigasztalsz engem megadod bőségvel én ételem italom,
én ellenségimnek nagy bosszúságára megtartod az én lelkem.
Halandó testemnek ő gyarlóságától megszabadítottál engemet,
ez világ sem árthat semmi álnoksággal bosszúsággal énnekem,
mert teáltalad fő ellenségemet az ördögöt meggyőztem,
az én életemet csak te benned bízván mikoron véghez viszem.
Az te jóvoltodból kegyelmességedből mind ezeket én várom,
Mert ezekre való nagy méltóságomot én bennem nem találom,
azért minden napon az én életemben csak te benned bízom,
és tudom bizonnyal hogy soha te benned nem csalatkozom.
Leszek mindörökre az én Istenemnek és uramnak házában,
az én Krisztusomnak pásztorsága alatt az anyaszentegyházban,
az ő juhainak igaz híveinek az ő társaságában,
kikkel egyetembe örökké vigadok az örök boldogságban.
Szent Dávid Próféta éneklő könyvének huszonharmad részében,
bízván az Istennek ő reá való nagy gondviselésében,
és hálákot adván mind egész életében,
igen dicsekedik mindenkor keresztények képében.
Tudom hogy pásztorom vezérem énnekem az én Uram Istenem,
kinek gondja vagyon testemre lelkemre, mert ő teremtött engem,
és ő juha vagyok ő hozzá hallgatok, mert ő megváltott engem,
azért benne bízom, tudom eles nélkül hogy én nem szűkölködöm.
Az ő mezejének szép zsíros füvein szépen legeltet engem,
Szent Ígéretinek édes beszédével mikor vigasztal engem,
Anyaszentegyházban és az ő aklában szépen megnyugott engem,
lopótól farkastól hamis tanítótól ott megoltalmaz engem.
Reggel hogy kiviszen én előttem megyen igaz tudományával,
minden napon kétszer megitat ő lelki italával,
lelki folyóvíznek és élő kútfőnek szép tiszta folyásával,
Evangéliumnak Anyaszentegyházában ő prédikálásával.
Azzal én lelkemet ugyan megújítja és újonnan megáldja,
mennyországnak utat és az igaz hütet nekem megmutatja,
az ő szent Fiában szomorú lelkemet egyedül biztatja,
méltatlanságomban az ő szent Nevéért irgalmasságát nyújtja.
Ily nagy reménységvel és bizodalomval azért te benned bízom,
én Uram Istenem testemet lelkemet én teneked ajánlom,
Ha szinte az halál völgye árnyékában az én fejemet látom,
mert te vagy én velem szabadulásomat azért te tőled várom.
Megvigasztal engem te pásztori vessződ és te pásztori botod,
az sok nyomorúság mellyel híveidet megsújtod sanyargatod,
mellyel te kezedhez oly nagy szépen őket megszoktatod tanítod,
hogy el ne vesszenek sőt legyenek mindörökké megtartod.
Ím nagy készülettel ellenségem előtt asztalt szerezsz énnekem,
az te Szent Fiadnak egy áldozatával táplálod az én lelkem,
megvigasztalsz engem megadod bőségvel én ételem italom,
én ellenségimnek nagy bosszúságára megtartod az én lelkem.
Halandó testemnek ő gyarlóságától megszabadítottál engemet,
ez világ sem árthat semmi álnoksággal bosszúsággal énnekem,
mert teáltalad fő ellenségemet az ördögöt meggyőztem,
az én életemet csak te benned bízván mikoron véghez viszem.
Az te jóvoltodból kegyelmességedből mind ezeket én várom,
Mert ezekre való nagy méltóságomot én bennem nem találom,
azért minden napon az én életemben csak te benned bízom,
és tudom bizonnyal hogy soha te benned nem csalatkozom.
Leszek mindörökre az én Istenemnek és uramnak házában,
az én Krisztusomnak pásztorsága alatt az anyaszentegyházban,
az ő juhainak igaz híveinek az ő társaságában,
kikkel egyetembe örökké vigadok az örök boldogságban.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.