Zombori Antal, Sok históriát, tudom, hallottatok már sokszor (RPHA 1255)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

[part "Prima pars historiae // Sancti, prima refert populi pars tristia bella.// Quae gessit summit pro pietate Dei.// Tempore quo rex Antiochus ragnaret in omni// Urbe Solymorum, finitimisque locis.// Urbes depopulatus, idem rex impius omnes,// Ire simul populos, cogit in exilium.// Ingrediensque vrbem, sancta de pace vocatam,// Regalis voluit sedis habere loco.// Templum deinde Dei spoliat sacrataque vasa// Quae quondam fuerant, usibus apta piis.// Omnia devastans sacros ritusque prophanans,// Dogmata, pro vero dogmate falsa locat.// Magnifigum idoli deturpat crimine templum,// Nescius aetherei iussa timere Dei.// Caeduntur, sanctae cultores relligyonis// Dum premitur populus, mille novisque malis."]

Sok históriát tudom, hallottatok már sokszor,
Kiket szent írásból is értettek ti sokszor,
Sok bölcsek írásiból kik mondattak tinektek tanúságul nagy sokszor,
Kikböl ti magatoknak nagy szép tanúságokat vehettetek ti sokszor.

Próféták írásiban kiváliképpen kik vadnak,
Kik minekünk bizonnyal tanúságunkra vadnak,
Szent léleknek általa kik irattak, igazán írván előttünk vadnak,
Istennek prófétái örök emlékezetre kit minekünk hattanak.

Én is azért szóllanék most drága szép dolgokról,
Istennek szent könyvéből kivött szép tanúságról,
Minden keresztyéneknek ez világban, kik vadnak, lenne szép tanúságul,
Ha akarnák érteni, és reá hallgatnának, tanulhatnának arrol.

Csuda drága dolgokat hallotok nyilván ebből,
Kik itt most jelen vadtok ez szent gyülekezetben,
Hasonlót ti ezekhez talám nem értettetek sok bölcsek írásiból,
Kérlek azért, fejenként halgassatok ezekre, értsen mindentek ebből.

Tanúságunkra nekünk ezek írván meg vadnak,
Az szent könyben nagy szépen ezek be foglaltattak,
Az Machabeusoknak írásiban nagy szépen renddel meg írattattak,
Kik bizonnyal minekünk, ez világban kik vagyunk, tanúságul hagyattak.

Azért ez históriát hogy inkább meg érthessük,
És nagy szép rendit ennek hogy eszünkben vehessük,
Derék fő summáját is nyilvábban, hogy megértsük, kiről szólni akarunk,
Tanúságot azokból magunknak, hogy vehessünk, két részre mi elosszuk.

Bátor szívvel való nagy sok hadakozásokról,
Első részében szólunk erős harcolásokról,
Israel fiainak Isten törvénye mellett nagy sok viadaljokról,
Az egy élő Istennek drága szent neve mellett sok vérek hullásáról.

Ismeg mi énekünknek szólunk másik részében
Egy Eleazar paprol emlékezzünk nagy szépen,
És Solomona nevű tiszteletes asszonyról, neki hét magzatjáról,
Az egy igaz hit mellett ezeknek mind fejenként nagy szörnyű halálokról.

Legyen velünk minnyájan szent háromság egy Isten,
Christus által az Atyát kérjük, adja Szent lelket,
Mind ezeket, kiről most akarnánk mi szóllani, magyarázza minekünk,
Lelki szép értelemmel drága tanúságokat ezekből adjon nekünk.

Immáran így elkezdem szép rendit énekemnek,
Az első részéről már szóllok én beszédemnek,
Kérlek megis titeket fejenként, keresztyének, halgassatok már ide,
Az Machabeusoknak írásiból tinektek nyilván igazat szóllok.

Az nagy bölcs Alexander, Philep királnak fia,
Ki az Görögországnak vala első királya,
Az Macedoniának ű nagy szép várasinak ki vala fű hadnagya,
És ezeknek kívüle nagy sok szép országokon, kiken vala hatalma.

Cethimnak ű földéből mikoron ki jütt volna,
És az Darius császárt hogy ű megverte volna,
Mikor nékie minden jószágát ű magának ű elfoglalta volna,
Erős sok kű várait, nagy szép kulcsos várasit magának vötte volna.

Mind ezeknek utánna szerze nagy sok sereget,
És nagy sok országokra haddal bocsátta népét,
Nagy nyereséggel mikor Alexander látnája haza jűnie népét,
Mindenféle hadának és ű hű szolgáinak hallaná győzedelmét.

Alexandernek ezen akkor nagy öröme lőn,
Ezért ű szíve hamar felfúalkodásban lőn,
Lám nagy sok országokat erős kerítéseket hamar ű magának vőn,
Sok erős várasokat és sok tartományokat adó fizetővé tőn.

Gazdag, nagy nyereségnek hogy immáran örülne,
Nem sok üdők elmúlván betegségben esék le,
Kiből ű meg esméré, Hogy immáran nékie abbol halála lenne,
Gondolkodék agyában, országának oltalma már utánna ki lenne.

Nám akkor ű szolgáit Alexander hívatá,
Sok királyok fiait, kik szolgálták éltében,
Az országnak fő gondját még éltében az király ezeknek hadta vala,
Rend szerint lám mindenik királnak hagyásából országát bírják vala.

Igen hitetlen király Antiochus lám vala,
Ezek közzül akkoron ki választatott vala,
Az egész Görögország minden tartományival ennek kezében juta,
Számtalan sok gonoszság ennek ű idejében mindenütt támadt vala.

Fizet vala nagy bővön ű minden zsoldosinak,
Forgatja ű szívében országát Aegyptusnak,
Nagy sok tanácsok után gondolkodék magában, hogy tehetné magának,
Egy tanácsban végezé, hogy minden okvetetlen foglalná ű magának.

Indulatot azért tőn az király nagy erővel,
Aegyptus országára mene ű nagy sok néppel,
Az Ptolomeus király Aegyptus országanak akkor királya vala,
Antiochus népével az Ptolomeus király szemben nem állott vala.

Csuda, mennyi sok néppel az király elindula,
Számtalan sok lovakkal, szekerekkel indula,
Nagy sok elefántokkal, tevékkel, öszvérekkel mindenképpen indula,
Számtalan sok hajókkal és nagy sok naszádokkal vízen hadat indíta.

Ott lám az király előtt Ptolomeus elfuta,
Mert az Antiochusnak számtalan népet látá,
Ptolomeus királnak népe közzül akkoron nagy sokan elhullanak,
Aegyptusnak országát az Antiochus király hamar vövé magának.

De lássuk immáraglan Antiochusnak dolgát,
Israel fiaiual neki sok harcolását,
Aegyptus országának már megvétele után minden gonosz szándékát,
Az egy élő Istennek nagy drága szent népein neki tött sok szidalmát.

Oh, mely nagy dihösseggel ez után el indula,
Zsidó országnak nagy szép várasira szándéka,
Israel fiaira ű nagy kevélységében kegyetlenül indula,
Istennek szent népére, Jerusalem várasra nagy hadat ű indíta.

Mondam, első részében mi énekünknek szólunk,
Israel fiainak sok nyavalyáit mondjuk,
Istentelen királtul, gonosz Antiochustul kik nagy sokat szenvedtek,
Az egy élő Istennek drága szent neve mellett kiket mind szenvedtenek.

Jerusalam várasban a király mikor jutna,
Az Istennek nagy drága templomát megdúlatá,
Sok drága szerszámoktúl az Isten szép templomát Antiochus megfosztá,
Drága arany kupákat, nagy sok ezüst csészéket belőle kihozata.

Nagy sok drága szépséget templomból kihozata,
Szép aranyas oltárit király hamar megfosztá,
Nagy sok drága, aranyas, szép gyertya tartóit lám király mind kihozatá,
Az Úrnak asztalát is nagy drága ékességgel templomból kihozatá.

Oh, mely drága marhákat templomból ki hozata,
Minden ékességétül az szent házat megfoszta,
Szép arany koronákat Antiochus király lám akkoron kihozata,
Isten bosszúságára az drága szent templomot király így megpusztítá.

Drága szép partozatit templomnak le vonyatá,
Kiket az királ hamar lám mind öszve rontatá,
És ű nagy summa kincset ki ott az szent templomban lám mind rejtekben vala,
Az Isten templomának nagy szép épületire mely kincs tartatik vala.

Onnét lám mind ezeket az király elhozatá,
És minden ékességet, valamit ott talála,
Nagy sok drága szépséggel onnét ű el indulván méne haza földében,
Mind ezeket az király akkor meg cselekedé ű nagy dühösségében.

Már ezeknek utánna öltözék gyilkosságban,
Israel fiaira méne nagy kevélységben,
Az egész keresztyénség minden fő várasokban lőnek nagy jajgatásban,
Szerte szerint mindenütt az Istennek népei lőnek nagy óhajtásban.

Ifjak és nagy szép szüzek vadnak szomorúságban,
Egész Zsidó országban esének nagy bánatban,
Tiszteletes vénei és minden fejedelmi vadnak szomorúságban,
Mindenütt az országban sok jajszók hallatának drága szép várasokban.

Nagy sok ifjak akkoron, zsidóságnak fiai,
Israel leányinak nagy szép édes magzati,
Kik nagy gyönyörűségben házasságban éltenek, drága szép várasokban,
Gyenge nemes szüzei sok keserűség miatt vadnak meg hervadásban.

Oly nagy sírást akkoron Zsidó ország lám tarta,
Teljes egész mind az föld ezeken megindula,
Mindenféle nép ezen egész Zsidó országban lőnek nagy indulatban,
Mert látják, minden felől Antiochus királtul hogy vadnak nagy romlásban.

Fő emberét az király nagy sok néppel elküldvén,
Jerusalem városban két esztendők betelvén,
Nagy álnokul az királ követinek általa izene békességet,
Kiknek nagy hamarsággal Israelnek fiai adák az ű hiteket.

Ezen békesség alatt az királ megindula,
Jerusalem várasra haddal ismeg indula,
Nagy hirtelenséggel lám Jerusalem városát az királ fel dúlatá,
Számtalan nagy sok népet az Antiochus király városban levágata.

Rettenetesképpen ű az várost megdúlatá,
Minden drága szép jószag hamar prédára juta,
Nagy sok erős házakat városban lám az király földig mind lerontata,
Az várost meggyújtatá, szép erős kerítésit neki mind lerontatá.

De lám nagy sivás rivás ott az városban vala,
Nagy rettenetesképpen mert az várost meg rablá,
Számtalan sok rabokat királ ott az városban magának elfoglala,
Ifjakat, szép szüzeket, menyeket, gyermekeket mind magának hagyata.

Jerusalem városban az királ már hogy volna,
Dávid királnak várát környül kővel rakata,
Nagy sok erős tornyokat az Antiochus király hamar benne rakata,
Lakóul ott az királ azt az szép drága helyet ű magának valasztá.

Nagy hatalmasságában és nagy uraságában,
Az király már hogy volna nagy sok gazdagságában,
Sokféle gonoszságban, nagy sok hitetlenségben nevekedék nagyobban,
Nagy rettenetesképpen sok kegyetleneségekben keményedék nagyobban.

Antiochus ez után haraggal parancsola,
Szerte szerint levelet az országban bocsáta,
Hogy mindenféle népek, kik vadnak országában, parancsnak engednének,
Törvényeket, hiteket, mindent hatra hadnának, Jupiter Istent tisztelnék.

Nagy sokan lám akkoron az királhoz hajlanak,
Israelnek fiai sokan el hódolának,
Számtalan ű közzülök Isten bosszúságára bálvánnak szolgálának,
Nagy rettenetesképpen az szent törvént megvetvén Istentül szakadának.

De lám ismeg az király levelet elküldöze,
Jerusalem városban követet ű ereszte,
Az Juda várasinak minden tartományira levelét kiereszté,
Mindenütt lám az király nagy sok feníték alatt ezeket hirdetteté.

Országomban ez után áldozatot ki teszen,
És ki az szent templomban könyörgésre fel megyen,
Az szombatnak napját is és egyéb innepeket ellenünk megszentelne,
Moysesnek törvényét valaki megtartaná, halált minden szenvedne.

Számtalan nagy sok oltárt az király csináltata,
Tisztátalan állatot azokra hozni hagya,
Disznó húst áldozatra mindeneknek vennie erőssen parancsolá,
Az környülmetélkedést Israel fia közt Antiochus megtiltá.

Akkor mindjárt az király Isten szekrénye helyett
Hamar felemelteté Jupiternek ű képét,
Mindeneknek erőssen hagyja parancsolatban, hogy az tiszteltetnéjek,
Ki azt nem cselekedné, királnak hagyásából minden megölettetnek.

Az Isten szent törvényét az király nem böcsülé,
Istennek haragjátúl semmit ű nem rettege,
De nagy vakmerőképpen és nagy istentelenül mind ezekben elméne,
Istennek szent nevének, drága tiszteletinek törekedék ellene.

Meg ismeg hamarsággal levelét elküldözé,
Országában mind széllel szerte szerint izené,
Izenetit nékie, es ű parancsolatját ha ki nem böcsülnéje,
Nagy rettenetesképpen mind öreget és kicsint kimíletlen öletne.

Az Isten népe közzül nagy sokan elhajlanak,
Moysesnek törvényét hamar mind hátra hagyák,
Antiochus királytúl szereztetett bálvánnak űk hamar szolgálának,
Sokan azért akkoron Israelnek fiai Istentül szakadának.

Rívás és nagy sivás azok között lám vala,
Kik az szent törvén mellett megmaradtanak vala,
Mert mindenütt azokat az Antiochus király igen öleti vala,
És az örök tömlöcre tartja vala mind űket, kiket meg foghat vala.

Israelnek fiai mind bolygóban jutának,
Akkoron az bálvánnak kik lám nem szolgálának,
Várasoknak kívüle kietlen nagy pusztákban szegények búdosának,
Nagy szép drága helyeket Israelnek fiai sok helyen pusztán hagyának.

Antiochus akkoron az drága szent oltárra,
Istennek templomában ki szépen vala rakva,
Tisztátalan állatot, disznó húst áldozatra nagy sokat felhozata,
Szerte szerint mindenütt király így cselekedék Isten bosszúságára.

Israel fiaiban sokan meg öletének,
Az király beszédének kik ott nem engedének,
Sok asszonyállatok, kik ű gyermecskéjeket környül lám metéltették,
Királnak hagyásából nagy sok helyen szegények halált mind szenvedének.

Sokan akkor közzülök egy tanácsban végezék,
Fejenkent ezt magokban erőssen meg tekéllék,
Királnak beszédének, kicsintül mind nagyiglan, hogy űk ne engednének,
De az igaz hit mellett szörnyű halált minnyájan örömmel szenvednének.

Városban lám egy jámbor, Isten félő pap vala,
Jámbor, vén Matatiás ki nevezetben vala,
Az Isten templomában, Jerusálem városban ki híven szolgál vala,
Az egy élő Istennek drága szent törvényében tudós ember ez vala.

Puszta hegyen Modinnak egykor ű leült vala,
Az Antiochus előtt akkor búdosik vala,
Israelnek fiai akkor sokan ű vele együtt búdosnak vala,
Drága szép beszédekkel kiket ott Matatiás nagy szépen oktat vala.

Renddel öt szép fiai szépen neki valának,
Kik közzül az hárma lám nagy sokat szolgálának,
Az egy igaz hit mellett Israel fiaival sokat hadakozának,
Egész Zsidó országban Isten törvénye mellett nagy sok vért hullatának.

Ezekről mostanában szólunk mi énekünkben,
Antiochus királlyal mint harcoltak éltekben,
Az egy igaz hit mellett mennyi sok vért hullattak életeknek rendiben
Israelnek fiai, kiért nyilván Istennek löttenek nagy kedvében.

Matatiás mikoron az hegyen már hogy ülne,
Ott nagy keserves sírást akkoron így ű kezdé,
Uram, jaj, úgy mond, nekem, miért születettem én, hogy ezeket most látnám,
Az szent templom romlását, Jerusalem városnak szörnyű nagy pusztulását.

Ott ű vele egyemben Israelnek fiai,
Mind azokkal egyemben Matatiás fiai,
Ott nagy sok ideiglen az Istennek népei erőssen kesergének,
Matatiás, az jámbor, neki öt szép fiai gyászban mind öltözének.

Csudálatos sok sírást akkoron űk mind tőnek,
Mert nagy sok vén jámborok köztök megöletének,
Tiszteletes szép ifjak, Israelnek leányi nagy sokan szenvedének,
Nem kívánják immáron gonosz világban való élteket űk, szegények.

Antiochus ez dolgot mikoron meg hallaná,
Modin várasa fele hogy nagy sok nép ment volna,
Hamarsággal az király számtalan sok népeit oda küldötte vala,
Israelnek fiai Antiochus királnak sokan hódoltak vala.

Parancsolati akkor Antiochus királnak,
Az Matatiás papnál semmit lám nem fogának,
Őt édes fiaival semmiben ű nekie soha nem engedének,
Az Isten törvényének szép igaz vallásában holtig megmaradának.

Izenet az királtúl lőn lám Matatiásnak,
Hogy ű is már engedne az parancsolatoknak,
Miképpen azok közzül, várasiban kik vadnak, neki sokan engedtek,
Így ű nagy uraságban és nagy kedvében lenne Antiochus királnak.

Temérdeki sok kincset király akkor ígére,
Az vén Matatiás pap ha nékie engedne,
Aranyat és ezüst, nagy sok drága szép kincset király neki igíre,
Tisztátalan állatot Matatiás pap csak hogy áldozatra felvinne.

Az követ beszédére mondá ű nagy felszóval,
Szörnyű halált szenvedni kész vagyok fiaimmal,
Israelnek fiai ha mind elszakadnak is az Isten törvényétül,
Én és az én fiaim holtig el nem szakadunk Moyses törvényétül.

Nám akkoron egy zsidó áldozatot hamar tőn,
Disznó húst áldozatra zsidó mindjárton fel vőn,
Modinnak városában királnak hagyásából zsidó áldozatot tőn,
Az Matatiás papnak és az Isten népének ezzel ű nagy bosszút tőn.

Ez dolgot Matatias ott mikoron néznéje,
Isten szent törvényéhez vala néki szerelme,
Az zsidót Matatiás ugyan ott az oltáron nagy hamar által veré,
Királnak követét is, ki űtet készeríté, együtt űket megölé.

Ott minden oltárokat Modinban eltörete,
Onnet ű elindulván egy pusztában siete,
Nagy fel szóval kiáltja Matatiás mindennek, utánna siessenek,
Isten szent törvényéhez kiknek vagyon szerelmek, városból kimenjenek.

Antiochus királnak híre lőn mind ezekben,
Hogy az ű híveinek halálok lőn Modinban,
Matatiás pap után hamarsággal az király küldé az nagy pusztában,
Israelnek népeit Antiochus akarja öletni haragjában.

Rémülének mindnyájan Israelnek fiai,
Minden felől űt környül fogták ű ellenségi,
Az szombatnak szent napján akarnak lám ű velek szemtül szemben meg víni,
Készerítik ezzel is Isten törvénye mellől űket elszakasztani.

Csak hamar ű nékiek ezek megfelelének,
Az szombatnak ű napját hogy űk megszentelnéjek,
Az ű ellenségekkel az szombatnak szent napján hogy űk nem ütköznének,
Moysesnek általa Istentül ki adatott törvént űk meg nem szegnek.

Izraelnek fiai mindnyájan azt kiáltják,
Hogy űk inkább akarnak meghalnia, azt mondják,
Az szombatnak szent napjat Isten törvénye szerint hogy űk meg nem szentelnék,
Istentül ki adatott Moysesnek törvényét hogy űk meg nem böcsülnék.

Számtalan sok ellenség ű reájok rohana,
És nagy sokat ű bennek hamarsággal levága,
Öregek és szép ifjak asszoni állatokkal ezeren elhullanak,
Israelnek fiai az ű ellenségeknek hamar hátat adának.

Valának nagy sírásban és nagy sok óhajtásban,
Istennek szent népei keserű jajgatásban,
Mind ezeknek utánna Israelnek fiai végezék egy tanácsban,
Hogy ű ellenségekkel az egy igaz hit mellett legyenek meg vívásban.

Israelnek fiai mind öszve beszéllenek,
Ezekről űk mindnyájan köztök emlékezének,
Hogy az egy igaz hitért Isten tiszteletiért készek űk mind meghalni,
Nyomorult országokért készek lesznek örömmel véreket kiontani.

Viadalhoz készüle azért az Isten népe,
Az szombatnak ű napján ellenségre kiméne,
Matatias forgódik, Israelnek fiait bíztatja viadalban,
Istennek neve mellett az egy igaz hit mellett víjon minden bíztában.

Az szegén vén szent jámbor parancsol nagy erőssen,
Isten törvénye mellett minden ember hogy víjon,
Özvegyekért, árvákért nagy örömmel véreket kiontani ne szánják,
Kiért űk holtok után igaz szent koronával mind megkoronáztatnak.

Reájok azért menvén ellenséget megverék,
Minden ű erejekkel űket megszégyeníték,
Bálványozók oltárit Matatiás akkoron ott mind letöretteté,
Számtalan gyermekeket, kik laktak az határban, mind környül metélteté.

Halálanak ideje már hogy elközelgetne,
Akkoron ű fiait szólítá eleiben,
Az Isten törvényéből halálának idején szépen űket oktatá,
Nagy keserűségében ű édes fiainak illyenképpen ű szólla.

Mostan édes fiaim, értsétek, mit én mondok,
Isten szent törvényéből tinéktek mostan szóllok,
Az egy igaz Istennek ű szent törvénye mellett halált ti szenvedjetek,
Az régi szent atyáknak ű igaz vallásokban holtig megmaradjatok.

Sok szent mártíromokkal mind megkoronáztattok,
Az örök dicsőségben ti mindenkoron lesztek,
Nagy sok szent angyalokkal szép fényes menyországban mindenkor örvendeztek,
Az egy élő Istennek drága szent neve mellett csak ti itt szenvedjetek.

Ábrahám és az Izsák példa legyen tinektek,
Dávid és az szent Illyés legyenek példák nektek,
Dániel és mind az több, kiket lám az Úristen megpróbált nagy sokképpen,
Kik nyomorúságokban nagy engedelmességet mutattak mindenképpen.

Csendességgel ott űket nagy szépen lám oktatá,
Renddel ott mindenkinek tisztit szépen kiadá,
Az ű öregbik fia nékie Simon vala, tanácsosnak ezt hagyá,
Hogy ű atyafiait mindenütt ű igyekben tanácsával tartaná.

Róla oly igen kéri, hogy ne feledkeznének,
Tanításáról néki űk megemlékeznének,
Ezeket el végezvén fejenként mindeniket megáldá szép áldással,
És ezeknek utánna ez világból kimúlék Isteni szép áldással.

Az Matatiás után nagy hamar feltámada,
Az Judas Machabeus, Matatiásnak fia,
Atyja halála után Israel fiaival nagy erővel indula,
Az ű ellenségekre számtalan nagy sok néppel szépen készültek vala.

Ellenségekkel lám űk hamar szemben menének,
Gyorsan sok városokat nékiek megégeték,
Israel fiaitúl mindenféle ellenség erőssen vágattaték,
Israel népeinek ellenségek mindenütt igen megveretének.

Csuda nagy bátor szíve Israelnek lám vala,
Istennek lelke űket mert bátorítja vala,
Izraelnek országát és minden tartományát űk mind eljártak vala,
Kiket találnak vala az istenetelenségben, azokat ölik vala.

Apollonius nevű egy fő ember lám vala,
Az ki Samariából nagy erővel jütt vala,
Israel fiainak nagy győzedelmes hadát mikor hallotta volna,
Országából kijöve az Istennek népével hogy ű szemben meg vína.

Ez dolgot lám mikoron az Judas megértené,
Israel fiaival eleikben siete,
Apollonius hadát Judas hamar megveré Israel népeivel,
Gyorsan harcon elesék, ott az Apollonius nagy szégyenvallásával.

Számtalan sok népei ott megsebesülének,
És az több maradéki futásnak eredének,
Minden ű marhájokban Judas ott Israellel hamar zsákmánt hányata,
Az Apolloniusnak nagy szép fényes fegyverét Judas magának hagyá.

Azután mind ezeket mikoron hallanája,
Syrianak hadnagya, Saeron akkor ki vala,
Gondolkodék magában, indula nagy erővel Judea országára,
Israelnek népével hogy ű nagy hamarsággal erősképpen megvína.

Azomban hogy ez dolgot Judas meg értenéje,
Israel fő népeit mindjárton öszvegyűjté,
Az Szent Andras havának huszonötödik napján egy nagy áldozatot tőn,
Hogy az Isten nékiek az ű ellenségeken nagy diadalmat adjon.

Rólla azért gondola Judas ott Israellel,
Hamar ű eleikben mene nagy kevés néppel,
Israelnek fiai az Saeronnak seregét mikor meglátták volna,
Judasnak ott szólának Israelnek népei kevés magával volna.

Judas az sereg előtt forgódik nagy erőssen,
Israelnek ű népet biztatja nagy erőssen,
Drága nagy szép igékkel bátorit mindeneket Judas az ű hadában,
Az szent törvény mellett most, jó fiaim, mindnyájan haljunk meg viadalban.

Sokaságoktúl nekik mi most meg ne rettenjünk,
Az ű nagy erejektül semmit mi most ne féljünk,
Az egy igaz Istennek ű tisztessége mellett mindnyájan mi most víunk,
Azért nagy bátorsággal az mi ellenségünkkel szemben mi hamar menjünk.

Reánk az nagy Úristen néz most az magas mennyből,
És mi velönk leszen ma nagy kegyelmességéből,
Nagy könnyen ű felsége ez kicsinded seregnek nagyon diadalmat ad,
Kit minekünk az Isten, keresztyének, mindnyájan majd meglátjuk, hogy megad.

Ez hadnak megverése nem áll a sokaságból,
De mi nekünk adattatik erő erre az égből,
Az hatalmas Istentül, ki mi reánk mostan néz nagy kegyelmességéből,
Kinek drága nevének szent tiszteleti mellett víunk ma szerelmünkből.

Gazdag, nagy készülettel noha ezek most vadnak,
Űk nagy sokasággal és nagy erővel ha vadnak,
Ű nagy kevélségekből és vakmerőségekből jüttenek most mi reánk,
Űk hogy örökké való gyalázatot fejenként hozzanak mi fejünkre.

Isten törvénye mellett azért most mi mind víjunk,
Az mi segítségünkre csak ű nevét kiáltsuk,
Ezennel majd meglátjuk az mi ellenségünket szemünk előtt leveri,
Az ű kevélységekben és minden erejekben űket megszégyeníti.

Az ű beszédét Judas mikoron elvégezné,
Azonközben mindjárást rendet álla ű népe,
Israelnek népei mindnyájan lám az égben Istenhez kiáltanak,
És nagy mendörgőképpen az ű elleneségekre hirtelen rohanának.

Első harcon elesék Saeron az viadalban,
Neki minden népei jutának ott futóban,
Nyolcszázan ű közzülök az viadalnak helyén hirtelen elhullának,
Az kik megmaradának, az philisteusoknak földében szaladának.

Mind megbátorodának Israelnek fiai,
Mert lám megveretének minden ű ellenségi,
Mindenféle népeknek Israelnek népei nagy félelmekre lőnek,
Már nagy sok országokban illyen diadalmokért nagy jó hírt nevet vőnek.

Az Antiochus király mikoron ezt hallaná,
Nagy rettenetesképpen magában felindula,
Nagy sok szép tárházait hamarsággal az király renddel mind megnyittatá,
Kikből sok temérdeki számtalan nagy sok kéncset az király kihozata.

Igen nagy hamarsággal azértan készül vala,
Mindenütt nagy gazdagon zsoldot kiáltat vala,
Egy esztendeig való hadat királ mindenütt nagyon kiáltat vala,
Hogy nagy készületekben mindenütt már lennének, erőssen parancsolja.

Ezenközben mikoron király eszében venné,
Költségével addiglan hogy ű meg nem emelé,
Mert az fejedelmeknek, kik annak előtte lám vele voltak az hadban,
Ezekre nagy gazdagon minden kincset az király költötte udvarában.

Sokképpen Antiochus elméjét ott forgatja,
Akaratja neki ez, hogy menne Persiára,
Hogy nagy sok országokat szerte szerint megróna, lenne így nagy költsége
Israelnek fiain, hogy ű minden bosszúját sokképpen ki tölthetné.

Tartozást Antiochus semmit ebben lám nem tőn,
Persiára nagy hamar népével indulást tőn,
Egy emberét, Lysiast, ki vala nagy fő ember, király akkor ezt hagyá,
Hogy onnét, míg meg jűne, mindenekben ű lenne minden gondviselője.

Antiochus ű népét akkor kétfele osztá,
Egyik részét népének Lysiasnak hon hagyá,
Nagy sok elefántokat és sok erős lovakat akkoron neki hagya,
Lysiasnak az király mindenekről akkoron parancsolatot ada.

Tanúságot Lysias az királtúl szépen vőn,
Király parancsolatjának ű nagy engedelmes lőn,
Szép Antiochianak városából Lysias sok néppel kierede,
Euphrates folyó vizén számtalan nagy sok néppel Lysias által kele.

Izrael fiaira vagyon igyekezetek,
Az Lysiassal vadnak számtalan nagy sok népek,
Ott nagy fo embereket az Lysias előttök hadnagyul lám választá,
Ptolomeust, Nicanort és az erős Gorgiast, űket vezérül hagyá.

Számtalan nagy sok népet ezekkel ű elkülde,
Negyvenezer gyalogot ű melléjek készíte,
Hétezer lovagokat ű velek elbocsáta, kinccsel űket ereszté,
Judeanak városit királnak hagyásából hogy mindenütt égetnék.

De lám Judas ez dolgot mikoron megértené,
Israel fiaival nagy hamar ű beszéle,
Azonnal űk mindnyájan kicsintül fogva nagyig gyazban mind öltözének,
Ott nagy erős könyörgést Israelnek fiai tőnek az nagy Istennek.

Örök, igaz, szent Isten, mi kegyelmes Istenünk,
Mostani nagy igyünkben kérünk téged, légy velünk,
Te drága szent nevedért az te ellenségeddel mostan mindnyájan vívunk,
Kérünk azért most, Uram, az hitlen pogányokon adj diadalmat nékünk.

Mikoron Juda népe volna nagy könyörgésben,
Azonnal űk mindjárást állanak szépen rendben,
Serénkedik az Judas, nagy felszóval kiáltja Israel fiainak,
Erőssen minden víjon, Isten törvénye mellett meghalni ne szánjanak.

Immáran az ellenség lám elközelget vala,
Az erős nagy Gorgias előjáróban vala,
Lysias Gorgiassal hatezer válogatott vitézeket bocsáta,
Israel fiaival nagy rettenetésképpen hogy először ütközne.

Nekik sokaságokat Judas mikoron látná,
Erős öltözeteket pogányoknak hogy látá,
Háromezer magával Judas ű táborában kevés fegyverrel vala,
Számtalan az ellenség sok fegyverekkel készült, Judas ezeket látja.

Jó nagy szép beszédekkel vitézit ű biztatja,
Nagy kegyelmességével Istennek bátorítja,
Megemlékezzetek ti, mi régi atyáinkkal Isten mit cselekedett,
Nagy sok ellenség előtt kiket az mély tengeren békével áltat hozott.

Sőt, mostan mi mindnyájan az égben felkiáltsunk,
Mi atyáink Istene könyörül ma mi rajtunk,
És ma megemlékezik Ábrahámnak Istene drága szent törvényéről,
Mi szemeink láttára bosszút áll ellenségin neve gyalázatjáért.

Vala lám mind az két fél immároglan szép rendben,
Israelnek fiai bíznak csak egy Istenben,
Trombitákat fuvának nagy rettenetesképpen két fél öszve roppana,
Ott nagy erős viadalt Israelnek népei ellenséggel tartanak.

Ott lám nagy hamarsággal Gorgias megvereték,
Háromezer közzülök harcon hamar elesék,
Ezüstöt és aranyat, szép drága szerszámokat Juda népi nyerének,
Sok drága marhát nyervén Israelnek fiai az Úristent dicsírék.

Csak nagy hamar ez esék Lysiasnak fülében,
Hamarsággal azért lőn nagy félelem szivében,
Az hadnak megverése reménségének kivel néki hogy esett volna,
Osztán hogy királnak is az hadnak megverése igen ellene volna.

Lysias lám azértan erről tanácsot tarta,
Számtalan nagy sok népet ismég elő állatta,
Hatvanezer gyalogot Lysias lám akkoron hamarsággal választa,
Jeles, jó vitézeket ötezer lovagokat hamar ű válogata.

Ezek elindulának Judának országában,
Egy helre űk gyűlének mindnyájan lám táborban,
Judas nagy hamarsággal csak tízezer magával mene ott eleikben,
Isten törvénye mellett Israelnek fiai hogy megvíának szemben.

Mikor az pogánságot Judas meglátta volna,
Sokaságát azoknak igen csudálják vala,
Mennybeli nagy Istenhez kicsintül űk nagyiglan mindnyájan kiáltanak,
Hogy az sok pogánságon adjon nagy diadalmat Izrael fiainak.

Örök Úristen, ki vagy seregeknek nagy ura,
Israel fiainak ki vagy erős hadnagya,
Áldott vagy te, Úristen, Israel népeinek kegyes szabadítója,
Ki az kisded Dávidnak az nagy Góliát ellen vagy te nagy jó oltalma.

Nagy kevélységéből most ellenségünk jütt reánk,
Az magas menyországból azért tekints mi reánk,
Te kicsin seregednek adj, Uram, mostanában bátorságot szívében,
Kegyetlen pogányokkal nagy örömmel, hogy űk most víhassanak nevében.

Te népednek fegyvere rettentse meg most űket,
Kiért, Uram, te néped, dicsérünk mi tégedet,
Nagy sokféle nép, Uram, ki nem ismert azelőtt, dicsír ezért tégedet,
Ily hatalmasságodért magasztaljuk örökké Uram, te szent nevedet.

Israelnek fiai ez künyörgések után,
Mindnyájan űk egyszersmind az égben felkiáltván,
Mind az két fél ottan lám hamar öszvemenének, erőssen harcolának,
Ott nagy erős viadalt Israelnek fiai pogányokkal tartanak.

Számtalan sok pogánság viadalban elesék,
Csakhamar ötezeren bennek megöletének,
Az Israel népének bátorságát Lysias mikoron látta volna,
Hogy ű nagy bátorsággal mindhalálig ott velek szemben erőssen vína.

Sietséggel Lysias hátat ada Judasnak,
Minden ű népeivel hamar elfutamának,
Számtalan sok pogánság már vadnak ott űzőben, Izraeltül vágatnak,
Szép Antiochiában Lysias népeivel nem sokan szaladának.

Israelnek fiai az pogánt ott megverék,
Minden ellenségeken győzedelmesek lőnek,
Az egy igaz Istennek szent törvénye mellett űk mind halálig vívának,
Kiért az Úristentül az örök életben űk mind megkoronáztatnak.

Mikor Antiochusnak filében esett volna,
Lysias Israeltül hogy megveretett volna,
Rettenetes félelem és nagy szomorú bánat király szívében szálla,
Halálra betegedék, kis fiát, Antiochust az királyságban hagyja.

Matatiásnak fia, Judas lám így forgódék,
A szent törvén mellett ű ekképpen vitézkedék,
Neki több sok hadait most az mi énekünkben mi be nem foglalhatjuk,
Életének rendiben Israel fiaival mennyiszer vért hullattak.

Ő utánna isméglen ű két tisztes öccsei,
Eleazar, Jonatas, Matatiás fiai,
Kik teljes életekben Isten törvénye mellett nagy erőssen harcoltak,
Az egy igaz Istennek drága szent neve mellett végre kik meghalának.

Az üdő ha engedné, renddel ezekről szólnánk,
Mind ezeknek kívüle több hadáról Judasnak,
Halála után neki az ű két öcséinek nagy sok harcolásokról,
Izrael fiainak az hitlen pogányokon nagy sok diadalmokról.

Nem győzünk mi azokat most mind elő számlálni,
Machabeus írásit vedd elődben olvasni,
Megértheted nagy nyilván az Istennek kegyelmét Izrael fiaihoz,
Kiknek nagy szerelmek volt az egy igaz Istennek drága szent törvényéhez.

Tanúságunkra nekünk ezek írván megvadnak,
Szent léleknek általa szépen megirattattak,
Az egy igaz Istennek drága szent neve nálunk hogy lenne böcsületben,
Ez világban éltünkben mindnyájan hogy maradnánk isteni félelemben.

Oh mely nagy boldog ember, az ki ezt megböcsülli,
Kinél ű szent nevének vagyon nagy tiszteleti,
És az ki ezek mellett halált mer szenvednie életének rendiben,
Halálának utánna ez megkoronáztatik az örök dicsőségben.

Nagy Úristen, minekünk adj ily jó fejedelmet,
Te drága szent igédhez ki mutassa szerelmét,
Özvegyekért, árvákért, nyomorult országunkért ki vérét kihullassa,
Az egy igaz hit mellett Isten szent neve mellett ki halálát ne szánja.

Israelnek Istene, segítsed te ezeket,
Nagy sok ellenség ellen oltalmazzad te űket,
Az magos menyországból légy segítséggel nekik az ű viadaljokban,
Az hitlen pogányokon adj diadalmat nekik mindenkoron az hadban.

Vezérljed űket, Uram, te drága Szent lelkeddel,
Legy ű velek mindenütt, Uram, te nagy erőddel,
Viadalnak idején adj bátorságot, Uram, te népednek szívében,
Az te szent neved mellett te kicsinded sereged víhasson örömében.

Sírván az te árváid most hozzád folyamunk,
Alázatos lélekkel felségednek könyörgünk,
Mind ezeket minekünk nagy kegyelmességedből szent fiadért megadjad,
Ily jó fejedelmekkel te nyomorult népedet kérünk, Uram, megáldjad.

[part "FINIS PRIMAE PARTIS // SEQUITUR SECUNDA PARS HISTORIAE // Iam mala commemorat pars altera, plurima quae rex // Impius exagitat mente, et crudeliter infert, // Cultori populo divinae relligyonis. // Martyriique prior decoratur tunk Eleazar // Laude nimis, senex, quem mox interficit, ipse // Sceptriger Antiochus, cum sanctos cogeret omnes, // Porcinae vetito maculari camis ab esu. // Hinc septem fratres, ex una matre creati. // Forma conspicui, dilecti, relligyosi, // Servantes patriam syncere traditionem, // Inmundis vesci quoniam !ex sancta vetaret, // Omnino esse nefas tunk iure putabant, // Idcirco miseros rex torquens, sustullit omnes. // Hinc matrem Salomen, rapit ad tormenta necemque, // Post vatos miseram non tali tormine dignam. // Et reliqui ad mortem subiere pectore laeto, // Pro pietate Dei sperantes munere coeli // Olim ditari, cum sanctorum agmine toto. // Qualitor et nobis, post anxia tot mala vitae, // Quae patimur, tandem sperantur gaudia coeli, // lrae, magna dies, cum venerit omnibus, illa // Terribilis pravis, sanctis sed amabilis in qua // Omnibus attribuet iustus, sua praemia, Iudex."]

Szólljunk másik részéről immár mi énekünknek,
Rendit mi most nagy szépen értsük meg már ezeknek,
Drága dolgokat nyilván, keresztyének, mindnyájan értünk majd mi ezekből,
Kiket mi most meg értvén szép tanúságot, kérlek, fejenként vegyünk ebből.

2.Örök emlékezetre ezek írván meg vadnak,
Tanúságunkra nékünk az Szent írásban vadnak,
Ez világban kik vagyunk, életünknek rendiben Isten szerint mi élénk,
Halálunknak utánna az örök dicsőségben hogy ű vele élhetnénk.

Mostan immár én szóllok az Eleazar papról,
Az egy igaz hit mellett nagy szörnyű halálárál,
Azután ismég szóllok hét drága szép ifjaknak nagy szörnyű halálokról,
Solomona asszonnak, az ű édes anyjoknak keserű haláláról.

Bizon dolgot én szólok, lássuk azért fejenként,
Itt ez gyülekezetben kik vagyunk mind fejenként,
Mind ezekhez hasonlót Hogyha valaki hallott közzületek fejenként,
Kiket majd ím megértvén minden keresztyén arról gondolkodjék korosként.

Ödű nem sok elmúlék ez hadaknak utánna,
Ifjú királ egykoron székiben leült vala,
Lám minden várasokban Antiochus akkoron sok zsidót fogott vala,
Egy vén jámbor, kik között Isten félő szent ember Eleazar pap vala.

Rettenetességet lám az király cselekeszik,
Az ű szívében ez is már soha nem nyughatik,
Az Istennek népeit mindenütt öletteti király dihösségében,
Mindenütt lám szegének az Antiochus miá vadnak nagy félelemben.

Igen nagy jámbor ember Eleazar pap vala,
Az egy igaz Istennek híven ű szolgál vala,
Nagy drága szép beszédű, ékes, szép ábrázatú egyigyű természetű,
Tudós és nagy bölcs ember, drága nagy jó erkölcsű, kegyes szép tekintetű.

Csuda lám nagy álnokul Antiochus űt kéré,
Nagy sok igíretivel űt igen készeríté,
Az egy igaz Istennek ű szent törvénye ellen, hogy ű cselekednéjek,
Ha azt nem cselekedné, rettenetes halállal hamar megölettetnek.

Antiochus király ezt nékie mondja vala,
Hogy ű disznó húst ennék, űt erőlteti vala,
És az áldozatra is, hogy ű nagy hamarsággal ezféle húst felvinné,
Erőssen parancsolja Eleazar pap ebben, hogy egyebet ne tenne.

Nagy szép szóval is kéri az király Eleazart,
Te, szentséges, vén jámbor, tanácsunkat vedd el most,
Illyen drága szép személt, vénségnek szép orcáját az haláltúl ments meg most,
Egyél azért ezekből, és az áldozatra is mindjárt vígy fel ezekből.

Igen erőssen azért kéré ott Eleazart,
Mindezeknek utánna ígére nagy sok kéncset,
Eleazar, az jámbor, királnak beszédinek semmiben nem engede,
Sok beszédére néki az szegén vén szent jámbor ekképpen ott felele.

Te jól eszedben vegyed ezt, Antiochus király,
Az én beszédemen most kérlek téged, hogy meg állj,
Mert az bálvánnak, higgyed, semmiképpen soha mi nem akarunk szolgálni,
De az szent törvény mellett mindnyájan mi akarunk halálig megmaradni.

Hogy jól ezt te megértsed, nagy királi méltóság,
Ez földnek színin nincsen sohul oly hatalmasság,
Az egy igaz Istennek ű [szent] törvénye mellöl ki minket elfoghatna,
Nagy rettenetesképpen Isten bosszúságára, bálvánt velünk imádtatna.

Ingyen azértan, király, te azt meg se gondoljad,
Mert én igaz Istennek tisztelem ű mondását,
Kinek szent törvényéből mi szépen tanítattunk, tisztaságban hogy élnénk,
Az ű drága véréért mindenféle nyavalyát békességgel szenvednénk.

Semmiképpen azért most én neked nem engedek,
Isten szent törvényének nyilván inkább engedek,
Isten bosszúságára tisztátalan állattal nem akarok áldozni,
Kész vagyok mindenkoron ű szent törvénye szerint neki híven szolgálni.

Te kegyetlenül arra készerítesz engemet,
Kitűl lám az szent törvén erőssen tilt engemet,
Az egy igaz Istennek szent igazsága mellett maradok mindenképpen,
Kiben én igaz hitem, hogy tenéked engednék, nem adja semmiképpen.

Oltalmazzon engemet az én kegyes Istenem,
Hogy lelkemet én mostan ezzel megferteztetnem,
Azért te járj el benne, felséges nagy királság, valamint neked tetszik,
Én az én Istenemet soha meg nem tagadom féltemben te előtted.

Reám azért bár szálljon mostan te nagy haragod,
Két szemem világátúl ha meg fosztasz, ám lássad,
Éles borotváiddal minden én tagaimat ha meghasogattatod,
Isten törvénye mellöl hogy én most elszakadnék, semmiképpen nem látod.

Igen hamar te bátor rakattass itt nagy szenet,
Mindenféle kínokkal gondoljad ű nemeit,
Kérlek téged, ne kímild egyik oldalamat is sebes tűznek langyában,
Leszek nagy bátorságban, mellyet most látsz én bennem ennél is majd nagyobban.

Az egy igaz hit mellett szörnyű halált szenvedek,
Te neked most, kegyetlen, semmiben nem engedek,
De az szent törvény mellett, kit az Isten minekünk Moyses által adott,
Kész vagyok szenvednie, kit minékünk örökké megőriznie hagyott.

Magamat kárhozatra semmiképpen nem adom,
Az egy élő Istennek lelkemet tisztán tartom,
Neked azért, kegyetlen, mostan az én testemet szörnyű halálra adom,
Isten törvénye mellett én igaz hitem mellett készül vagyok most szenvednem.

Drágább annak mellette szenvednem most énnekem,
Az ki halálom helyett életet adhat nekem,
Kinek kezében vagyon mind halálom, életem és minden indulatom,
Ennek szent neve mellett nagy örömmel szenvedni készül most az én lelkem.

Ez rettenetes kínban állhatatos én leszek,
Tiszteletes neveknek nagy jó példa én leszek,
Ez nagy kínra én mostan az egy igaz hit mellett menni ha nagy kész leszek,
Nagy sok keresztyéneknek és sok mártíromoknak jó példa adó leszek.

Ez beszédek után lám az szegén Eleazart
Nagy hirtelenseggel űk ragadák ott mindjárást,
Nagy kegyetlen hóheri Antiochus királnak fogák szegént nagy sokan,
Nyomorult szegén jámbort mindenfelől hóhérek szidalmazzák nagy sokan.

Lám, az király hóhéri, kik űtet viszik vala,
Nagy kegyetlenséget űk hozzá mutatnak vala,
Ott szegén vén jámbornak az kegyetlen hóhérek ruháit leszaggatták,
Mezítelenül hagyván felakaszták, és űt ott igen megostorozák.

Ezenközben hóhérek űt igen kérik vala,
Kiknek Eleazar lám semmi helt nem ad vala,
Sokféle nagy kínokban nyomorult szegén jámbor nagy állhatatos vala,
Az ű testében való rettenetes kínokat álomnak alít vala.

Az kínban Eleazar az Istenhez kiálta,
Halálnak közepiből ekképpen ű szól vala,
Uram, Uram, nézz reám, bölcsességnek Istene, szent, igaz, élő Isten,
Rettenetes kínomban vigasztaljad lelkemet, vigasztaló szent Isten.

Szívemben most elhittem, én kegyelmes Istenem,
Hogy az örök életre beviszed az én lelkem,
Te nevedért azértan szenvedni mostanában, Uram, kész az én lelkem,
Nagy keserű fájdalmat ez világban testemnek semminek alít lelkem.

Azonban Eleazar homlokkal leborula,
Ábrahám Istenének nagyon könyörög vala,
Rettenetes kínokban Isten szent törvényében nagy állhatatos vala,
Kivel Eleazar pap minden keresztyéneknek drága szép példát ada.

Rettenetes szénnek lám gyötrődik ű langyában,
Kiből az egy Istenhez kiálta nagy bíztában,
Ez világnak vagy ura, az magas menyországból nézz reám szent szemeddel,
Sebes szénnek langyában bátorítsad lelkemet te drága szent lelkeddel.

Örömest most szenvedek, Uram, te szent nevedben,
Szegén lelkemet mostan ajánlom te kezedben,
Ez testi halálomból vígy be, Uram, engemet Ábrahám kebelében,
Holott, Uram, én lelkem több szent mártíromokkal lehessen nagy örömben.

Szava Eleazarnak nem hallék már ezután,
Mert hamar ű ki múlék ez világból ezután,
Eleazarnak lelke az Istentül viteték az magas menyországban,
Hol örökkön örökké lelke néki örvendez drága szép dicsőségben.

Az szegén vén szent jámbor akkoron így szenvede,
Az szent törvén mellett ű nagy örömmel meghala,
Az hitetlen embernek, Antiochus királnak semmiben nem engede,
Az egy igaz Istennek szent parancsolatjának nagy örömest engede.

Csak semminek lám vélé az ű testi halálát,
Isten törvénye mellett rettenetes nagy kínját,
Eleazar nem félé Antiochus királnak ű nagy hatalmasságát,
Semminek lám ű vele mindenekben nékie ű nagy kegyetlenségét.

Erős és állhatatos lőn akkor mind ezekben,
Ű meg nem tántorodék sebes tűznek langyában,
Mint egy erős bajvívó az ű ellenségével, halállal így megvíva,
Kit immáran meggyőzvén az halálnak ű rajta nincsen semmi hatalma.

Rettenetes több dolgát halljuk Antiochusnak,
Nagy sok kegyetlenségét értsük most az királnak,
Illy nagy kegyetlenséghez ha valahol írásban hasonlót mi olvastunk,
Ily rettenetességet ez világban éltünkben ha valaha hallottunk.

De kérlek most titeket, kik itt vattok fejenként,
Egy kevéssé szűnnétek sok zajgástúl fejenként,
Halljuk és értsük immár ezekből ez igékből, kik már most követköznek,
Kikről én most nagy szépen, ha reája hallgattok, majdan szólok tinéktek.

Ottan mindjárt ezután nem sok üdők elmúlván,
Szegén Eleazarnak az ű halála után,
Az Antiochus király szép Antiochiában vala nagy királságban,
Az zsidóknak országát nagy sok tartományival bírja nagy uraságban.

Tartományában vala Susandron nevű város,
Mely ott az tartománban vala kicsinded város,
Szép Solomona asszony hét édes magzatival ebben lakozik vala,
Kiket az Solomona Isten szent törvényében szépen felnevelt vala.

Ezek lám nagy szép ifjak az ű állapatjokban,
Nagy szép tekintetűek az ű ábrázatjokban,
Piros orcájok nékik és űk nagy szép fejérek, mint fejér hó magában,
drága jó erkölcsűek nagy csendességben élvén mindenkoron magokban.

Az Isten törvényében felneveltettek vala,
Moyses törvényére megtaníttatták vala,
Az Eleazar paptúl gyermekségektűl fogva szépen tanultak vala,
És az egy igaz hitben Solomona anyjoktul felneveltettek vala.

Csuda nagy bölcsességek ű nékiek lám vala,
Moyses törvényében mindenik tudós vala,
Kik az ű házok népet Isten [szent] törvényére szépen tanítják vala,
Solomona anyjokkal az egy igaz Istennek szépen szolgálnak vala.

Mikoron az szent törvént erőssen olvasnájak,
És az ű házok népét csendességben tanítnák,
Azomban lám az király nagy hamarsággal űket várasokból hívatá,
Solomona asszonnyal, az ű édes anyjokkal, eleiben hozatá.

Valának lám mindnyájan ezek mind egy tanácsban,
Királnak eleiben mennek egy akaratban,
Az ű édes anyjokkal, Solomona asszonnal vadnak egy gondolatban,
Egy tanácsban végezték, Isten törvénye mellett legyenek egy vallásban.

Lám ott az király előtt Solomona megálla,
Édes szép hét magzatit nagy szép renddel állatta,
Az király fejet hajtván álmélkodik magában ifjaknak szép termetin,
Csudája oly nagy vagyon Antiochus királnak ezeknek nagy szépségén.

Igen drága szép ifjak mert lám ezek valának,
Rózsánál, liliomnál fejérbek űk valának,
Ű drága szépségeknek ez világon lám soha senki mását nem látta,
Mint nagy szép angyaloknak, ifjaknak ű orcájok lám úgy tündöklik vala.

Ezeknek szépségeket király mikoron látná,
Antiochus lám űket igen kedvelte vala,
Ugyanottan az király Solomona asszonnak nagy örömét hogy látna,
Szép édes magzatival hogy ű nagy bátorsággal ű előtte állana.

Ezt látván Antiochus, nagy álnokul mindjárást
Ifjaknak alattomban szólla ottan mindjárást,
Ti drága nagy szép ifjak, kérlek, én tanácsomat vegyétek most én tűlem,
Az ti szíveiteket meg ne keményítsétek kérésemre énnekem.

Rettenetes haragom reátok hogy ne szálljon,
Sebes tűznek langyában hogy testetek ne egyen,
Nagy szörnyű haláloknak rettenetes sok kínját hogy ti ne láthassatok,
Iszonyú haláloknak külömb külömb kínjátul magatok óhassátok.

Én szívemben titeket most igen kedveltelek,
Mindeneknek felette titeket én szeretlek,
Országomban titeket mindeneknek felette nagy tisztességre veszlek,
Az én nagy szerelmemből minden nagy gazdagsággal titeket ékesítlek.

Mostan azért én kérlek, tiszteletes szép ifjak,
Beszédemet vegyétek mindnyájan ne nézzétek,
Moyses törvényének mindenképpen, fiaim, ellene ti mondjatok,
Juppiternek ezután, jó fiaim, mindnyájan hűséggel szolgáljatok.

Azért ti közzületek ki ezt nem cselekeszi,
Rettenetes halálra majdan ű magát ejti,
Sok külömb-külömb féle haláloknak nemeit gondolok halálara,
De tudom, közzületek nincsen egy is, fiaim, ki így halálra menne.

Csudaképpen az király ifjakat lám fogdosá,
Rettenetes halálnak nemét nekik számlálja,
Sok esküvéssel mondja, az keserű nagy kínban, hogy űket kínoztatja,
Sokféle halálokkal nagy sokképpen ifjakat Antiochus rettenti.

Hasonlót mind ezekhez ha ki hallott, már értsük,
Antiochus mit forgat elméjében, már lássuk,
Rettenetes kínoknak sok nemeit az király forgatja ű szíveben,
Mert látja az ifjaknál ű sok hazugságinak hogy semmi helye nincsen.

Az ifjakat azértan hogy inkább rettenthetné,
Moyses törvényétül hogy űket ijeszthetné,
Antiochus akkoron hóhéreknek nagy hamar erőssen parancsola,
Hogy minden eszközökkel hamar jelen legyenek, nekik erőssen hagyja.

Bátorsággal állanak tiszteletes, szép ifjak,
Király színe haragra változott, látják ifjak,
Azomban az hóhérek minden kénző szerszámmal hamar elő állanak,
Ifjak ezeket látván fohászkodván az mennyben nagy könyörgésben vadnak.

Éles sok fegyvereket az hóhérek hozának,
Nagy sok vas kerekeket és nyársot űk hozának,
Sebes szenet rakának, nagy sok rész fazekakat, serpenyőket hozának,
Ezeknek kívülette nagy sok kénzó szerszámot az hóhérek hozának.

Az halált azért ifjak hogy immáran néznéjek,
Az Antiochus király felszóval mondja nekik,
Ó, ti, drága, szép ifjak, mégis kérlek titeket, halgassatok engemet,
Szörnyű nagy haláloknak kínját távoztassátok fogadván beszédemet.

Ezt, fiaim, ha bűnnek alítjátok ti mostan,
Magatokat jó okkal megmenthetitek mostan,
Mert lám készerítésből ez dolog ti reátok esett bizonnyal mostan,
Nem ti kedvetek szerint ezt ti cselekeditek, engedhettek ti mostan.

Tiszteletes szép ifjak, szerelmemből én szólok,
Szörnyű sok haláloknak kínjátúl irtózzatok,
Én csudálkozom rajta, Moyses törvényéhez szívetek mint gerjedez,
Semmit lám nem hajtotok ti nagy keménségtekben én nagy szép beszédemhez.

De lám, semmit nem foga király sok hazugsága,
Neki sok igíreti, rettenetes haragja,
Ifjak lám mindezeket Isten ű vélek lévén akkor semminek vélék,
Moyses törvényében mind halálig szegények tekéletesek lőnek.

Erősségeket látjuk szép ifjaknak az hitben,
Kin csudálnunk kel nekünk ez világban éltünkben,
ltt azért minékünk is szép tanúságunk legyen, keresztyének, mindnyájan,
Kiről én majdan szólok, kérlek, azért fejenként hallgasson ide minden.

Sok beszéddel én itten nem akarok szóllani,
Rövideden akarok két dologról csak szólni,
Az lélekről isméglen, emberi okosságról akarok most szóllani,
Ezek ünnön magokban mindenkoron mint vadnak, akarom megmondani.

Ezt jól eszünkben vegyük, hogy ezek ellenkeznek,
Az lélek, az okosság, egymásnak nem engednek,
Az lélek az Istennek parancsolatja szerint akar mindenkor járni,
Az okosság peniglen az léleknek ellene mindenkor akar járni.

Próbát az nagy Úristen, lám gyakorta kikre ad,
Az lelek ű nékiek tanúságot ebben ad,
Hogy Istentül reájok bocsáttatott nagy próbát békességgel szenvedjék,
Ott az okosság penig nekik tanácsul [adja], hogy azt ne cselekedjék.

Tanúságunk azért most ez legyen itt minékünk,
Mikoron az Istentül mi is meg próbáltatunk,
Az okosságnak az ű tanácsával akkoron semmiképpen ne éljünk,
Tiszteletes ifjaknak nagy tekéletességek legyen szép példa nékünk.

Életünknél inkább mi az hitet meg böcsüljük,
Mindeneknél felettébb mi nagyobbnak itíljük,
Marhánknál és fejünknél, minden mi jószáginknál nagyobbnak azt böcsüljük,
Az mi házastársunknál, édes szép magzatinknál feljebben mi szeressük.

Mindenkoron azértan az próbának idején,
Az léleknek tanácsán járjunk mi is nagy szépen,
Az Istentül mi reánk bocsáttatott nagy próbát nagy örömmel szenvedjük,
Sok nyomorúságinkban mindenkoron nékie hálaadással legyünk.

Fiait az Úristen soha bizony nem hagyja,
Az szent könyben sok helyen ű maga nekünk mondja,
Sok nyomorúságtokból kiáltsatok én hozzám, titeket meghallgatlak,
Irgalmasságom szerint hamarsággal tikteket azokból szabadítlak.

Régi szent atyáinknak éljünk mi példájokkal,
Kiket lám az Úristen látott sok próbáival,
Sok nyomorúságokból kiáltottak Istenhez, űket mind meghallgatá,
Rettenetes világnak ű nagy dihösségében űket soha nem hadta.

Az szent könyben ezekről találsz te nagy sok példát,
Az Moises könyvének olvassad ű írását,
Israelnek népeit nagy mélységes tengerből Isten meg szabadítá,
Három zsidó ifjakat égő mész kemencében csudaképpen megtarta.

Tanúságunkra nekünk vadnak ezek megírván,
Az éh oroszlánok közt az Danielt megtartá,
Az szent Jónás prophetát nagy cet halnak gyomrából hatalmával kihozá,
Így, lám öröktül fogva nyomorodott népeit Isten soha nem hadta.

Rettenetes halálnak nemeit ifjak látják,
Istennek szent lelkével űk megbátorodtanak,
Nám minden ű dolgokban tiszteletes szép ifjak nagy bátorságban vadnak,
Antiochus királnak mindnyájan űk egy nyelvvel felszóval így szólának.

Jól ezt eszedben vegyed, mostan, te nagy kegyetlen,
Szegén ártatlanokat miért kergetsz, kegyetlen,
Az egy igaz Istennek ű szent törvénye mellett maradni mi akarunk,
Moyses írásira kire mi taníttattunk, ez mellett mi meghalunk.

Beszédünket elhiggyed, ó, te kegyetlen király,
Te nagy kegyetlenséged minket másban nem talál,
Megutálván az halált, nagy kegyetlenségedet semminek mi alítjuk,
Az Eleazar papnak, mi vén édes atyánknak példáját mi követjük.

76. Űtet nyilván mi ebben követnie akarjuk,
Ű igaz vallásában megmaradni akarunk,
Semmiképpen azért most ne véljed, te kegyetlen, hogy teneked engednénk,
Az mi szent atyáinknak igaz vallások mellett szenvedni hogy nem mernénk.

Sőt, te, ó, nagy kegyetlen, értsed, mit most mi mondunk,
Nagy vígan az halálra fejenként mi most megyünk,
Az egy élő Istennek drága törvénye mellett nagy örömmel szenvedünk,
Ez világból kimúlván mennyei szent hazánkban ismég örömmel megyünk.

Azért, kegyetlen király, jól eszedben most vegyed,
Erősképpen ezeket magadban te elhiggyed,
Mi ártatlan vérünknek ily nagy kegyetlenképpen való kiontásáért,
Az örök tűznek kínját, kegyetlen gyilkos, veszed ez rettenetes bűnért.

Bátorsággal az ifjak akkoron így szóllanak,
Haragos tekinteti ifjakra lőn királnak,
Szép ifjú Machabeust, ki az többit idővel fellyül múlatja vala,
Ottan hirtelenséggel nagy rettenetesképpen először megfogatá.

Ű búsultában király parancsol hóhéreknek,
Nagy rettenetesképpen hogy ű megkínoztatnék,
Erőssen hagyja nékik, hogy minden kimíletlen vele cselekedjenek,
Kegyetlenül hóhérek Machabeus ruháját szaggatni hamar kezdék.

Nagy ártatlan az szegén Machabeus lám vala,
Két lábainál fogva felakasztották vala,
Onnét ismég levévén nagy rettenetesképpen kerékre űt itílék,
Számtalan nagy sok kínzást szegén Machabeuson akkoron űk tövének.

Az királnak így szólla Machabeus az kínból,
Oh, te, kegyetlen király, érez most én beszédemből,
Ki az igaz Istennek ű szent törvénye ellen törekedel mindenben,
[Az] ű drága szent népét mindenütt lám kergeted te nagy dihössegedben.

Mi nem gonosz ember, lám, király, látod, én vagyok,
Miért kínoztatsz engem, ha én gyilkos nem vagyok,
De az igaz Istennek ű drága szent nevének tisztelője én vagyok,
Moyses törvényének az igaz szeretetnek hű őrzője én vagyok.

Az hóhéreknek szívek lágyula ez beszéden,
Machabeust akkoron kezdek kérni erőssen,
Antiochus királnak sok kínzásnak utánna hogy immáran engedne,
Machabeus ezeknek nagy hirtelenséggel lám ekképpen ott felele.

Csak heában való most [ti] sok könyörgésetek,
Nám sokféle kínzástok semmit nem fog én nálam,
Sebes szénnek langyában süssétek meg testemet, és egyétek meg űtet,
Örök tűznek kínjára tinéktek engedvén nem bocsátom lelkemet.

Hogy mind ezeket szegén Machabeus mondana,
Az király lám ezeken esméglen megindula,
Sebes szénnek langyával Machabeusnak testét hóhérek sütni kezdék,
Egyik felől odalát mind az csontig nékie hóhérek megégeték.

Azomban lám szegénnek odala meglikada,
Machabeus akkoron kit nem igen fájdala,
Győzedelmes az kínban Machabeus felszóval kiáltja mindeneknek,
Ez világon, ki vattok, tiszteletes, szép ifjak, példát rólam vegyetek.

Bízzatok mindenkoron az egy igaz Istenben,
Erőssek ti legyetek igaz hit vallásában,
Rettenetes világnak ű nagy dicsősségétül semmit ne rettegjetek,
Nagy örömmel mindenkor Isten szent neve mellett világban szenvedjetek.



Ez beszédek után már fogák ismég az ifjat,
Hamar űtet meg nyúzák, mint oktalan állatot,
Hóhérek kegyetlenül szegén Machabeusnak ki metszék az ű nyelvét,
Íme nagy vas fazékben nagy rettenetesképpen hóhérek űt meg fűzék.

Azért az első mártír Machabeus akkor lőn,
Az egy igaz Istenről ki akkoron vallást tőn,
Tisztátalan állatot, disznó húst áldozatra nem akara felvinni,
Moyses törvényének semmiképpen ellene nem akara ű járni.

Másik nagy szép ifjúnak Aber lám neve vala,
Ki az szent törvén mellett akkor szenvedett vala,
Antiochus ennek is először eleiben disznó húst lám hozata,
Hogy ű abból ennéjek és eképpen ű neki nem lenne most halála.

Állhatatosságát már Abernek is mi lássuk,
Az kegyetlen királnak ű is mit felel, lássuk,
Bátorsággal akkoron igaz Aber királnak kezde ott így szóllani,
Én az szent törvén mellett mostan nyilván kész leszek szörnyű halált szenvedni.

Taszíták ott az földre mindjárton szegén Abert,
Az ű fejin elkezdvén térdig megnyúzák űtet,
Nagy rettenetes vadat, párdus nevő állatot ű testére hozának,
Vérét szegén ifjúnak ez rettenetes vaddal hogy űk ki szivattatnák.

Rettenetes lám ez vad mindenkor ő magában,
Ki mindenkoron az vért éhen ő szomjúhozza,
Ez az oktalan nagy vad ő nagy kegyetlenségét akkoron hátra hagyá,
Vérben fetrengő ifjat ez nagy kegyetlen párdus semmiképpen nem bánta.

Erősségét ott Aber az kínban lám mutatja,
Mindenek hallottára felszóval ű azt mondja,
Oh mely gyönyörűséges mindeneknek az halál, kik Istenért szenvednek,
Ez világból ki múlván sok nyereséget vesznek, nagy dicsőségben lesznek.

Gyönyörűségem bizony nagy vagyon most az kínba,
Te kegyetlen, énnekem nem árthatsz te magadban,
Én könnyebben szenvedem ez halálnak nagy kínját, hogy nem, mint te azt néznéd,
Higgyed ezt, nagy bizonnyal vagyok én nagy örömben, hogy így kell most szenvednem.

Én most azért szenvedek Isten törvénye mellett,
Az egy igazság mellett, az egy igaz hit mellett,
Nagy örömmel én mostan mindeneket eltűrvén békességgel szenvedek,
Te nagy bosszúságodra megmaradok az hitben, és igaz martír leszek.

Nagy rettenetes kínban örökké te kínlódol,
Kiből soha örökké te ki nem menekedel,
Te, nagy kegyetlen király, az pokolnak fenekén mind örökké kínlódol,
Örök tűznek langyában, rettenetes nagy kínban örökké te gyötrődel.

Illyenképpen Aber is az hit mellett szenvede,
Szerelmes édes bátyját, Machabeust követé,
Isten törvénye mellett Machabeus és Aber jó kedvvel szenvedének,
Nagy sokféle halálnak rettenetes kínjában állhatatosok lőnek.

Tiszteletes szép ifjú harmadik Machir vala,
Isten törvénye mellett ez is szenvedett vala,
Az királnak hóhéri hirtelen megragadák, és igen kérik vala,
Nagy szörnyű halálokat ű édes bátyjainak hogy ű eltávoztatná.

Ifjú Machir ott ezen haraguvék meg igen,
Nagy haraggal mindjárton szóla nékiek igen,
Egy atyánk és egy anyánk, és egy mesterünk nekünk, volt egy igaz vallásunk,
Isten szent törvényében szerelmes bátyáimmal mindenkoron mi éltünk.

Semmiképpen azért most ti ezzel ne késsetek,
Drága üdőt hiában most ti ne múlassátok,
Egyébért nem jüttem most, hanem csak hamarsággal sietem az halálra,
Édes bátyáim után nagy örömmel sietek rettenetes nagy kínra.

Csak semminek vélem én mostan az testi halált,
Kivel az Úristen most engemet csak megpróbált,
Egy kevéssé testemen te neked, nagy kegyetlen, lészen kicsin hatalmad,
Én lelkemen peniglen, ki él véghetetlenül, nem lesz semmi hatalmad.

Ű magában az király ezen igen búsula,
Nagy rettenetesképpen két hóhérrel fogatá,
Szegén ifjú Machirnak ruháját ott erőssen hamar tépnie kezdek,
Az király hóhéreknek nagy haraggal parancsol, kimílést ne tegyenek.

Szegén Machirt hóhérek erőssen megkötözék,
Nagy rettenetesképpen kínoznia űt kezdék,
Az kegyetlen hóhérek kezét, lábát nékie erőssen ott megverék,
Azután ismég szegén az királnak előtte igen meg csigáztaték.

Tisztán Istennek lelkét ifjú tartja az kínban,
Bátorságot lelkének kér Istentül az kínban,
Azomban lám az király nógatja ű hóhérit erőssen, nagy haraggal,
Csigáztassék erőssen, kimílés ti nálatok ne légyen az kínzásban.

Oh, mely nagy dühösséggel ott szegén kínoztaték,
Minden erek ű benne már megszakadozának,
Nagy sok csigázás után fejét szegén Machirnak kegyetlenül megnyúzák,
Piros vére kifolyván kezét, lábát hóhérek neki mind ott elvágák.

De lám az szegén Machir hogy immáran ezt látná,
Halálának órája Hogy már nem messze volna,
Nagy szép könyörgéseket az egy igaz Istennek tűn ifjú ű szívéből,
Az királnak azután illyenképpen ű szólla rettenetes kínjából.

Isten törvénye mellett kegyetlen mi szenvedünk,
Ez mellett nyilván mostan nagy örömmel meghalunk,
Gonosz, kegyetlen, azért te nagy hamisságodért vettetel az pokolra,
Higgyed ezt, nagy bizonnyal, több sok kegyetlenekkel mégy örök kárhozatra.

Ez beszédek végezvén nyelvétül megfosztaték,
Nagy szörnyű haláloknak nemével kínoztaték,
Íme, nagy kegyetlenül az királnak hóhéri megfőzék serpenyűben,
Ekképpen szegén ez is ű édes bátyjaival szenvede mindenekben.

Negyedik ifjak közzül szép ifjú Judas vala,
Kit az király ezután elő hozatott vala,
Nagy igíretek által sok könyörgések által nagyon intetik vala,
Moyses törvényének és az egy igaz hitnek hogy ellene mondana.

Tekélletes lám Judas az ű igaz hitiben,
Az királnak nagy hamar megfelele nagy szépen,
Te, nagy kegyetlen király, az ti sebes szenetek minthogy én bátyáimat
Isten törvénye mellöl soha el nem vonhatta, én rólam is úgy értsed.

Ezenképpen, kegyetlen, semmiképpen engemet
Édes bátyáim mellöl soha el nem szakaszthatsz,
Én te neked, kegyetlen, azért most jövendölök hamar nagy veszedelmet,
És minden igazaknak hirdetek nagy bizonnyal véghetetlen örömet.

Semmiben bár te szíved, király, most meg ne szálljon,
Rettenetes haragod inkább bár meginduljon,
Én szerelmes bátyáim, előttem kik mentenek Istennek országában,
Ezeket majd meglátom, kiket hiszek bizonnyal, kik vannak nagy örömben.

Láss, az király mindezen erőssen megbúsula,
Hamarsággal ű nyelvét kimetni parancsola,
Antiochus királtúl semmit Judas lám nem fél, monda neki bíztában,
Ő, te kegyetlen király, semmit azzal énnekem nem árthatsz te az kínban.

Ezt mostan, gonosz király, azért eszedben vegyed,
Izraelnek Istene meghallgat minket hitben,
Szép tiszta szíből való igaz könyörgéseket meghallgat jó kedvében,
Szegén keresztyéneknek siralmas óhajtások hamar jutnak eleiben.

Gondja bizony nékie nagy vagyon híveire,
Figyelmetes azoknak az ű kiáltásokra,
Az ű könyergéseknek előtte immáratlan, szükségeket jól tudja,
Azért nagy szerelméből az ű kívánságokat ű nékiek megadja.

Én nyelvemet azért most mettesd ki, te kegyetlen,
Szívemnek gondolatját tűlem el nem veheted,
Ez nagy kínnal azértan mostan az én lelkemet szenteled, te kegyetlen,
Nagy jutalmat adsz nekem, nagy veszedelmet penig hozz magadnak, kegyetlen.

Mind ezeket hogy szólná, nyelvét hamar ki metszék,
Egy tőkéhez az Judást mindjárton megkötözék,
Nagy rettenetesképpen az tőkéhez lám űtet háttal azok kötözék,
Az királnak hóhéri ott lám nagy dühösséggel ű mellyét által verék.

Piros nagy szép orcája Judasnak meghervada,
Hamarsággal sok vére akkor néki kifolya,
Ott nagy kegyetlenséget az Antiochus király mégis hozzá mutata,
Kegyetlen hóhérekkel szegén ifjúnak testét kerekre lám hányatá.

Az szent törvén mellett így ez is szenvedett vala,
Az egy igaz hit mellett nagy örömmel meghala,
Az szent mártíromoknak igaz társaságában Judas ekképpen álla,
Ábrahám kebelében édes szép bátyjaihoz nagy kínokból vittettek.

Tiszteletes szép ifjú, ötödik Achas vala,
Ki nagy mártíromságot akor szenvedett vala,
Achas az kínzó helre nagy örömmel siete, királnak ott ezt mondá,
Én szép bátyáim után sietek nagy örömmel, halál ellenem nem áll.

Rettenetes halálra, te kegyetlen, én megyek,
Parancsolatod előtt nagy örömmel sietek,
Higgyed nyilván, kegyetlen, hogy semmit te nem kaphatsz mostanában én nálam,
Nagy tekélletességet drága szent törvén mellett ez kínban látsz én nálam.

Immár én bátyjaimnak véreket kiontottad,
Én velem azért mostan az számot öregbítsed,
Hogy te is jövendőre az pokolnak fenekén kínoztassál nagyobban,
Vég nékül mind örökké rettenetes nagy kínnak szörnyű gyötrelmét lássad.

Sietséggel te mostan nekem azért felelj meg,
Minemű bűnt ismertél, kegyetlen, mi bennünk meg,
Gonosz, kegyetlen király, miért nagy kegyetlenül kergetsz mostan bennünket,
Minemű gonoszságot töttünk mi te ellened, hogy így öletsz bennünket.

Tenéked, ó, kegyetlen, vagyon ebben nagy vétked,
Hogy az kegyetlenségben magad így meg tekélted,
Minekünk bizonságunk az igaz élő Isten, ki lakozik az mennyben,
Ez világon éltünkben ű szent törvénye szerint éltünk jámbor életben.

Reá azért úgy gondolj mostan, te nagy kegyetlen,
Mi az testi haláltúl nem félünk semmiképpen,
Mert ezeknek utána csudálatos nagy sok jót veszünk mi az Istentül,
Egyik oldalunkat is azért meg ne kíméljed rettenetes nagy kíntül.

Antiochus király, lám, ezen igen búsula,
Hóhéreknek erőssen haraggal parancsolja,
Minden kimílés nélkül hogy mindjárton az ifjú erőssen kínoztassék,
Hóhérek megkötözék, királnak hagyásából egy rossz fazékban veték.

De lám az ifjú Achas ott az királnak szólla,
Rettenetes kínjából akkor neki azt mondá,
Ó, te kegyetlen király, nem tudod-e te mostan, menni sok jót nékem adsz,
Engem mentül te inkább kegyetlenül kínoztatsz, Istennel leszek kedvesb.

Inkább meg nem köszenem, ha könyörülnél rajtam,
Nyilván én lelkem ezen inkábban kesergene,
Mert ez kicsin fájdalom drága nagy szép örömet tudom, szerez énnekem,
Kit most ha nem szenvednék, az örök dicsőséget nem vehetné én lelkem.

Tekélletesképpen ott ifjú ezeket mondá,
Ezeknek utánna ű Istenhez felkiálta,
Israel Istenének az ű nagy fájdalmában tűn nagy könyergéseket,
Isten törvénye mellett mindeneket eltűrvén mennyben ajánlá lelkét.

Ifjak közzül szép Areth hatodik immár vala,
Kit az király isméglen kínzó helre hozata,
Király nékie mondja, ez kettőbül válasszon, valamelyet akarná,
Az halálnak nagy kínját, avagy ű udvarában nagy tisztet ha kívánna.

Ott Areth hamarsággal szóla Antiochusnak,
Édes szép bátyjainak kegyetlen gyilkosának,
Noha szép bátyjaimnál te, kegyetlen király, én üdővel kisebb vagyok,
De azokkal én azért most az kín szenvedésben bizon egyaránt vagyok.

Nagy szép tisztességben mi együtt fel nevekedtünk,
Az Eleazar paptúl mind együtt mi tanultunk,
Az szent törvén mellett is szenvedni mindnyájan mi együtt mostan akarunk,
Fejenként mi ez mellöl ez világban míg élünk, soha el nem szakadunk.

Ezeket Antiochus mikoron hallanája,
Egy nagy öreg oszlopot hamar lám felásata,
Szegén ifjú Aretet hamar az király ahhoz erőssen kötezteté,
Ket lábaival űtet az király felhagyatá, fejét hagyá föld színre.

Mindjárást lám nagy szenet király hamar rakata,
Távol földen az szenet hóhérekkel rakata,
Hogy szegény ifjú Areth az halálnak kínjában inkább meggyötrődhetnek,
Rettenetes nagy szénnek ű sebbes langya miá hogy többet kínlódhatnék.

Nagy sok kegyetlenséget király ehhez gondola,
Hóhérekkel oldalát árral meg gyakdostatá,
Szörnyű halálnak kínját szegény nyomorult ifjú hogy inkább érezhetné,
Ezzel kegyetlenségét gonosz, átkozott király mutatá ez szegénhez.

Oly nagy felszóval Areth az nagy kínban kiáltja,
Ó, mely drága nagy szép had, ifjú azt mondja vala,
Hol az igaz jámborság hadakozik nagy bátran, mindenféle vétekkel,
Igaz tökéletesség és nagy állhatatosság hol győzelmes ezeken.

Nagy örömmel bizon én bátyjaim után megyek,
Kikkel én egy vér voltam, halálban is egy leszek,
Azért, kegyetlen király nagyobb halálnak kínját mégis gondolj én reám,
Mert te magad jól látod, hogy ezt, az kit gondoltál, immáran én meggyőztem.

Csak hiában azért, te, gonoszságnak kútfeje,
Kínoztatsz most engemet sebes szénnek langyában,
Hideg most az te szened és nincsen melegsége, hogy árthatna minékünk,
Kegyetlenséged ellen mi kegyelmes Istenünk segítséget ad nekünk.

Örvendez lelkünk mostan nekünk mi Istenünkben,
Mind halálig azért mi maradunk az törvénben,
Az egy élő Istennek drága tiszteletiben fejenként megmaradunk,
És az igaz hit mellett nagy örömmel mindnyájan mostanában szenvedünk.

Mindjárton Antiochus mind ezeknek utánna,
Kegyetlen hóhéreknek hamar ű parancsola,
Tüzes fogóval nyelvét szegény Aretnek hamar király ki vonyattatá,
Serpenyőben beveték, kegyetlenül meg fűzék, ekképpen lőn halála.

Ezeknek lám utánna csak egy ifjú marada,
Az szép ifjú Jacobnak ki hívattatik vala,
Szegén Jacob mindenik bátyjánál, kik szenvedték, üdővel kisebb vala,
Az tökélletességben hat édes bátyjánal küsebb azért nem vala.

De lám az király űtet akkor előhozatá,
Király felette igen Iacobot keserűlé,
Felfele űtet hívá az Antiochus király, akkor erőssen kéré,
Moyses törvényében tenne immár tagadást, halála hogy ne lenne.

Ezeknek példáival kérlek, fiam, hogy ne élj,
Kiknek mint esék dolgok, nagy sokat benne láttál,
Az nagy engedetlenség és szó fogadatlanság ű reájok ezt hozta,
Ódd magadat azért most szemlátomást, jó fiam, ne menj te az halálra.

Nagy uraságra, fiam, higgyed, téged emellek,
Minden kincsemben téged higgyed részessé teszlek,
Az én vitézim között, édes fiam, tégedet nagy emberré én teszlek,
Nagy udvaromban téged én fő népeim között tanácsosnak választlak.

Tökélletes az Jacob Istennek tervényében,
Erős kősziklaképpen állhatatos az hitben,
Antiochus azértan mikoron [azt] látnája, hogy semmit nem tehetne,
Hamarsággal ű anyját ott az kegyetlen király viteté eleiben.

Édes anyját Jacobnak hamar mellé állatá,
Kinek Antiochus ott akkoron ígyen szólla,
Ó, te drága anya, hon az te szép [miss "..."]raid, kik előtted valának,
Nagy szép édes magzatid, kik tenéked istápid vénségedben voltanak.

Szegén mindenik közzül egyik csak ez maradott,
Azért, ha te akarod, ez egyet megtarthatod,
Tanácsul adjad neki, beszédemet mostan ű fogadja mindenképpen,
Rettenetes halálnak nagy keserű kínjátul irtózzon mindenképpen.

Csuda nagy szép igékkel Jacobot anyja inté,
Zsidó nyelvén akkoron anyja nékie szóla,
Gonosz Antiochus azt hogy meg ne értenéje neki azért így szóla,
Eszében hogy ne venné, gonosz, kegyetlen király űtet úgy kéri vala.

Az keseredett anyja nékie így szól vala,
Jacob, én édes fiam, tekints az te anyádra,
Könyörülj most én rajtam, én édes szép gyermekem, tekints meg ma engemet,
Kilenc egész holnapig méhemben viseltelek, mint édes magzatomat.

Rólam, egyetlen egyem, te el ne feledkezzél,
Kit három esztendeig tartottalak emlémmel,
Én mind ez óráiglan, és az üdőtül fogván nagy gondodat viseltem,
Nagy sok nyomorúságot, én szerelmes magzatom, melleted én szenvedtem.

Nagy erőssen, én fiam, kérlek most téged erre,
Tekints, én édes fiam, az égre es az földre,
Az Istentül mindezek kétség nékül, jó fiam, higgyed, teremtettenek,
Ugyanazon Istentül mindezekben, kik vadnak, szép bölcsen teremtettek.

Ez kegyetlen pogántúl te most meg ne rettenjél,
Édes bátyjaid mellöl meglássad, te el ne állj,
De nagy örömmel, fiam, Isten törvénye mellett szenvedj mostan ez kínban,
Az örök boldogságban szerelmes bátyjaiddal lehess te is örömben.

Mikoron édes anyja ekképpen űt intené,
Zsidóul mindjárt anyját, hogy megoldozná, kéré,
Hogy már ű az királnak ez intésnek utánna nagy titkát megmondaná,
Mikoron azért látná szabadságát az Jacob, hamar futa az kínra.

Piros nagy szép orcája, mint lám szép fejér rózsa,
Serpenyőben nagy hamar ű befutamott vala,
űt azért az nagy kínban szegén ifjú Jacob lám az királnak felelé,
Isten törvénye mellett, az egy igaz hit mellett, hogy örömmel szenvedne.

Ó, te átkozott király, ki illy nagy kegyetlen vagy,
Ez országban kegyetlen tudod-e, ki által vagy,
Ily nagy sok uraságot az ki tenéked adott, te mostan azt kergeted,
Ű nyomorult szolgáit, gonosz, átkozott király, kegyetlenül kergeted.

Reád azért Istennek haragja követközik,
Tudod, király, rajtad is az halál uralkodik,
Mert valaki embert öl, tudod azt, hogy esméglen az is megölettetik,
Az egy élő Istennek parancsolatja szerint pokolra az vettetik.

Csak heában azértan kínoztatsz te most minket,
Rettenetes halállal nem ijesztesz meg minket,
Bizonyára mindazok, kik szenvedtek ekképpen, vöttenek nagy örömöt,
Csak egyedül peniglen mind ezekért ezután szenvedsz te most kínokat.

Jól eszedben vegyed, te nagy kegyetlen, azért most,
Reménséged ne legyen semmi én nálam mostan,
Én szép bátyjaim után nagy örömmel sietek, maradok igaz hitben,
Én mind halálig nyilván nagy állhatatos lészek Moyses törvényiben.

Nám az kegyetlen mikor ezeket hallanája,
Nagy rettenetesképpen űt igen kínoztatá,
Jacobnak édes anyja jelen vagyon fiával, űtet úgy vigasztalja,
Drága nagy szép beszéddel ott az keserves anya magzatját bátorítja.

Azonban szegén Jacob arcul ott leborula,
Mind orrából szájából bőségesen vér folya,
Az királnak hóhéri lelkét hogy immáraglan nem éreznének benne,
Mert nagy sok kínzás után gyenge nemes szép ifjú vala megbágyadásban.

Mégis, lám, Antiochus nagy kegyetlenségében,
Kezeit elvágatá ű nagy dühösségében,
Rettenetes nagy kínban megbágyadván az Jacob szemeit felemelé,
Az egy élő Istennek nagy keserű kínjában illyenképpen könyörge.

Örök, élő Úristen, seregeknek vezére,
Én édes bátyjaimnak ki vagy kegyelmes Urok,
Fogadj be most engemet, én kegyelmes Istenem, az ű társaságokban,
Hogy ű vélek egyemben együtt örvendezhessem az örök bodogságban.

Bátorítsad te űket, Uram, kik bíznak benned,
Szűnjék meg immáraglan most az te nagy haragod,
Kérlek, Uram, tégedet, ne hadd el te azokat, kik reménkednek benned,
Haláloknak idején légy segítséggel nékik, kik csak te benned bíznak.

Hogy ezeket mikoron ifjú Jacob mondaná,
Nagy állhatatosságát mindenben hogy látnája,
Az Antiochus király csudálkozik oly igen Jacobnak az ű dolgán,
Az egy igaz Istennek ű szent törvénye mellett nagy tökéletességén.

Oh, mely nagy sokképpen lám ez ifjak szenvedének,
Nagy állhatatosságban mind halálig űk lőnek,
Ez világon kik vadnak minden keresztyéneknek örök példát hagyának,
Az egy igaz Istennek drága szent országában ezért részesek lenek.

Csudálatos nagy drága kéncs ez legyen mi nálunk,
Ű drága szent nevének legyen szerelme nálunk,
Az egy igaz hit mellett, keresztyének, mindnyájan nagy örömmel szenvedjünk,
A szent mártíromokkal az örök dicsőségben ha bemenni akarunk.

Az kiket most számlálánk, ezeket mi kövessük,
Három zsidó fírfinak példáit mi kövessük,
Nagy Ábrahám atyánkat ki az élő Istennek beszédének engede,
Szerelmes magzatjának Istennek beszédére semmiben nem kedveze.

Buzgó szűböl lélekből azért mi is mindenkor
Az egy igaz hit mellett nagy örömest szenvedjünk,
Isten szent neve mellett soha, mi keresztyének, meg halnia ne szánjunk,
Mert bizonnyal elhiggyük, hogy minekünk isméglen lelkünket ű megadja.

Az szép örök életet minekünk ű megadja,
Megígért szép országát, nyilván higgyük, megadja,
Drága szent neve mellett ha itt ez világon mi nagy örömmel szenvedünk,
Szép fényes mennyországban véghetetlen örömben ű vele együtt leszünk.

No, ezeknek utánna lássuk már Solomonát,
Ez hét szép magzatoknak az ű édes anyjokat,
Ki az szent törvén mellett nagy örömmel akkoron az halálra készüle,
Az egy igaz hit mellett édes magzati után szörnyű halált szenvede.

Tiszteletes szép asszon az Solomona vala,
Istennek törvényében ez asszon tudós vala,
Drága nagy szép jószágok, minden szemérmetesség, jó erkölcs nála vala,
Istennek törvényében minden háza népét ű szépen tartotta vala.

Igen hamar ű mene királnak eleiben,
Ott nagy kegyetlenséget semminek lám ű vele,
Rettenetes halálnak nagy keserű fájdalmát semminek ű alitá,
Isten törvénye mellett az Solomona asszon magát halálra adá.

Ott ű nagy bátorsággal király előtt meg álla,
Kinek nagy bátorságát király igen csudálja,
Ott az kegyetlen király nagy álmélkodásában ekképpen néki szóla,
Én igen csudálkozom ily nagy keménségeden, te, keseredett anya.

Csudám ezen nagy vagyon bizonnyal most énnekem,
Hogy semmiben nem akarsz engednie énnekem,
Illyen nagy szép ifjakat, ő, te nagy kemény asszony, hogy nem tudsz kesergeni,
Sőt, ezeket kínozván, akkoron én láttalak tégedet örvendezni.

Hogy ezeket kínzottam, jelen voltál akkoron,
Te inkább örvendeztél nagy szörnyű halálokon,
Mindeniket sőt inkább az halálnak kínjában mindenképpen intetted,
Rettenetes halálra, hogy nagy vígan menjenek, űket bátorítottad.

Ó nagy tökéletesség ki vala az asszonban,
Ki lám semmi bánatot nem mutat király előtt,
Ű édes magzatinak Isten törvénye mellett nagy szörnyű halálokon,
Kegyetlen király előtt egy könyvet sem hullata ifjak kín vallásiban.

Róla itt minden anya gondolhat ű magában,
Az természet mindennek meg mutatja magában,
Nagy szép édes magzatin, hogy ha valamely anya nem tudna esedezni,
Nagy szörnyű halálokon szerelmes fiainak nem tudna kesergeni.

Ezt nyilván minekünk is természetünk megmondja,
Salomona asszon is az ű szívét mint tartja,
Noha ű külsőképpen az Antiochus előtt bátorságát mutatja,
De keserű, nagy bánat Solomona asszonnak szívet nyilván megfojtá.

Gyorsan azért ez király az asszont rágattatá,
Hamar az kínzó helre ottan űtet hozatá,
Gonosz, kegyetlen király fogait csikorgatja, parancsol hóhéreknek,
Hogy minden kíméletlen nagy rettenetesképpen Solomona ölessék.

Ezek után mindjárást az királnak hóhéri
Solomona asszonnak ruháját leszaggaták,
Két kezeit nékie erőssen megkötözék, és igen megcsúfolák,
Kegyetlenül megvervén két emlejét kimetszék, serpenyőben megfőzék.

Solomona ekképpen nagy szép hét fiaival,
Isten törvénye mellett szenvedének örömmel,
Ez világon, kik vadnak, minden keresztyéneknek ezzel példát adának,
Igaz martíromoknak nagy szörnyű halálokkal bátorságot adának.

Azért mi is fejenként, keresztyének, kik vagyunk,
Sok nyomorúságokban ez világban kik élünk,
Az egy igaz Istennek drága igéje mellöl soha el ne szakadjunk,
De annak mind halálig életünknek rendiben légyen szerelme nálunk.

Istennek szent nevének drága tiszteletiért,
Mindeneket nagy hamar hátra hagyunk az hitért,
Drágábbnak mi böcsüljük mindennemű marhánknál Istennek szent igéjét,
Életünknél inkábban szeressük mindenkoron drága szent tiszteletit.

Látjuk gonosz világnak utolsó idejében,
Az ördög feltámadott ű nagy dühösségében,
Sívó oroszlán módon nagy rettenetesképpen ordít ünnön magában,
Sokféle hálóival mindeneket akarna keríteni pokolban.

Nagy hamarsággal való veszedelmet ű látván,
Az egy igaz Istennek népeit háborgatván,
Hamis tudományával minden eretnekséggel látjuk nagy dihösségét,
Igaz keresztyéneken mindenképpen jól látjuk néki kegyetlenségét.

Azért mi felserkenjünk mindnyájan az álomból,
Az egy élő Istenhez kiáltsunk igaz hitből,
Sokféle bűneinket hagyjuk hátra immáran, éljünk az lélek szerint,
Lelki vigyázásokban legyünk foglalatosok parancsolatja szerint.

Az ördögnek már ennyi nagy sok csalárdságinak
Álljunk már mi ellene nagy sok álnokságinak,
Legyünk tekélletessek, fejenként megmaradjunk az hitnek vallásában,
Sok háborúságinkban megismert igazságtul soha el ne szakadjunk.

Vezérljen azért minket mindenkoron az lélek,
Ki mi okosságinknak járjon elöl szüntelen,
Istentül bocsáttatott próbákat mindenkoron békességgel szenvedjünk,
Mi nyomorúságinkban, Istennek nagy kegyelmét segítségünkre hívjuk.

Igen jól lám ezt látjuk, halál mindenütt vagyon,
Az híveknek Istennel örök életek vagyon,
Halál helyett minékünk mi kegyelmes Istenünk ad lám örök életet,
Minden kegyetleneknek az örök nagy pokolnak kínját örökké adja.

Sok kegyetlenség után betegedék az király,
Ű hozzá is immáran elközelget az halál,
Nagy rettenetesképpen az kegyetlen királnak halála lám lött vala,
Testét rút férgek rágák, és lőn nagy büdösségben királnak ű halála.

Sokképpen az Úristen mindenkor megbüntette,
Drága szent igéjének kergetőit megverte,
Ű drága szent népein bosszúság tételeket soha el nem szenvedte,
Minden mártíromoknak bosszút állott vérekért igaz Ábeltül fogván.

Tanulságot ezekből azért magunknak vegyünk,
Mindenkoron ezeknek példáival mi éljünk,
Ez világon éltünkben sok nyomorúságinkban ezekről gondolkodjunk,
Hogy ezekkel egyemben drága szép dicsőségben mindnyájan bemehessünk.

Látjuk, gonosz világban mely kevesen legyenek,
Isten szent igéjéhez kik mutatnak szerelmet,
Ű drága szent nevének igaz vallása mellett kik szenvedni mernének,
Az egy igaz hit mellett kicsin háborúságot kik felvenni mernének.

Higgyük ezt mi bizonnyal, nagy kincset azok vesznek,
Isten szent neve mellett kik gyakorta szenvednek,
Az szent mártíromoknak nagy drága életeket ha valakik követik,
Kétség nélkül mindezek az örök dicsőségnek részesi nyilván lesznek.

Már mi vitorláinkat mostan azért levonjuk,
Gyönyörűséges partra immáran mi kijutunk,
Én beszédemnek azért mostanában immáran véget akarok tenni,
Énekünknek rendiben, kiről én rövideden akartam most szóllani.

Ezeket most nem régen rendelék be énekben,
Machabeus írásából szedegették ki nyilván,
Hogy minden keresztyének, ez világon, kik vadnak, erre igyekeznének,
Igaz Istennek nevét ez világban éltekben tartanák űk nagy kincsnek.

Ezerötszázötvenben és az nyolcvankettőben,
Az Dunának mentében egy nyomorult kis helyben,
Egy ifjú nem régenten gondolkodék magában, rendelé be versekben,
Isteni szeretetre mindeneket akara szépen inteni ebben.

Ezeket elvégezvén szép, isteni áldásban,
Mivel Isten űt látta, vagyon hálaadásban,
Mindeneket nagyon kér, megtérjenek az bűnből, szolgáljanak Istennek,
Drága, szent igéjéhez legyen szerelmek nékik, hogy éljenek örökké.