Gyulai Márton, Nagy győzedelemről, nagy Győr vételéről, mostan én emlékezem (RPHA 1029)

1
Nagy győzedelemröl,
Nagy Győr vételéröl,
Mostan én emlékezem,
Jo Pálfi Miklósnak
Hires Svarczenburgnak
diadalmit jelentem,
Nagy serénségeket
És eszeségeket
szép peldákban éneklem.

2
Az Istennek ujját
Vezérlő pálcáját
Ezekben tapasztalom,
Hector vitézségét
Ulysses elméjét
nálok együtt találom,
Egyenlő szíveket
Keresztyénségeket
igazán magasztalom.

3
Ezeket nagy okért
Jó tisztességekért
egymáshoz hasonlítom,
Castort az Polluxtól
Zethést Calaistól
mert én el nem választom,
Híres Lámpásokat
Eggyes két urakat
Pannoniában látom.

4
Pogán is jól látja
Igen is csudállja
égő szövetnekeket,
Erőssen is féli
Távol is kerüli
Két menyütö köveket,
Kik akképpen ronták
És földre le onták
Az nagy Győrbelieket.

5
Zinan Bassa hadát
Nagy Győrrel tölt hasát
már átkozotnak mondgyák
Mert nagy fájdalmokra
S keserves károkra
nyelte volt el jól látyák,
Mind farkas az gyapjat
És eb nyelte hajat
vérrel azt ki okádgyák.

6
Minden hamisságnak
És gonosz prédának
méreg vagyon belibe,
Noha jónak tetzik
S méz gyanánt nyalatik
de jajt ád idejébe,
Igaz fonttal mérnek
noha kicsint késnek
mindennek kebelébe.

7
Tellyes históriák
Minekünk kiáltják
Istennek igazságát,
Minden pogánokon
És nagy országokon
lét csudálatosságát,
Embereket látja
És úgy csavargatja
mint keréknek forgását.

8
Nem szóllok Sándorról
És nagy Dariusról
miképpen forgattanak,
Sem gaszdag Croesusról
És híres Cyrusról
mi módon változtanak,
De mostaniakat
Győri Törököket
jer lássuk mint jártanak.

9
Myrtilus Pelopstól
És Hardek Zinantól
hamissan ámittaték,
De két Úrnak lelke
Mint Ulysses esze
szinten úgy okoskodék,
Polyphemus szeme
Törökök elméje
üszöggel vakíttaték.

10
Kevély bátorságnak
Gigas homlokának
paritya lőn rontása
Gaza kapujának
Jericho falának
nagy hamar lőn nyilása,
Madian népének
Trója seregének
véletlen le vágása.

11
Egy fa ló Trójára
Más Györ kapujára
Száguldnak nyereségre,
Római fő Császár
Ím repül mint madár
Pharnax álló seregére,
Camillus véletlen
Érkezik hirtelen
Brennusnak vitézire.

12
Samson is el juta
S magába újula
lőn bomlása oszlopnak,
Palota hanyatlék
S nyakok szakasztaték
az Philisteusoknak,
Itt Cleomedestől
Itatékos pörölytől
Kis gyermekek rontatnak.

13
Arany alma fénlik
De sárkány tündöklik
Hesperides kertibe,
Hercules kevánja
Fénleni hogy látja
jut sárkány eleibe,
Kapu ki nyittatik
Hamar baj kezdetik
lén vitéz nyereségbe.

14
Cacus el győzeték
És im meg öleték
kőszikla barlangjába,
Hét fejű kigyó is
Az ártalmas Aspis
vesze Lerna tavába,
Kik mardosásunkra
Szörnyű romlásunkra
valának ez országba.

15
Alectryon szeme
Homályos elméje
szunyad strasa állásba,
Mars igen csalatik
Ágyba találtatik
és vitetik fogságba,
Medusa kigyói
Gonosz őr állói
itt vesznek egy csapásba.

16
Holofernes lakik
És bátron aluszik
hatalmas táborába,
Boldisár Király is
Mint Amhat Basa is
jől be Szarlot várába,
De vitézek karja
Gedeon gyors kardja
forgódik nyak vágásba.

17
Okoson Sándornak
Szólla mint ifjúnak
Darius irásában,
Könyebben találni
Hogy nem oltalmazni
kő várat ez vilában,
Jó vitézek ellen
Akar mely rekeszben
senki nincs bátorságban.

18
Rettenetes sziklát
Arimazes várát
Sándor ifiai hágják,
Férfiak Sólymokká
Erős Sárkányokká
magokat változtatják,
Égő tüzet, vasat
Magos havasokat
vitézek meg haladják.

19
Chimaera ég tűzzel
De megyen nagy sebbel
Bellerophontes arra
Pegasust nyargallja
Győr kapuját rúgja
be száguld az piacra,
Erős baj vivással
Török le ontással
zászlóját teszi fokra.

20
Colchis szigetében
Sárkány őrizésben
arany gyapjú tartaték,
Nagy sok szerencséken
És veszedelmeken
Iason oda viteték,
Addig jára, forga
Míglen ahhoz juta
és tülle meg hozaték.

21
Gonosz sárkányoktól
Dühös pogányoktól
nagy Győr is őrizteték,
Iszonyú álgyúkkal
Sok éles szablákkal
kapu oltalmaztaték,
Ország erejével
Nagy tábori néppel
feléje sem mehetnek.

22
De nagy serénségtől
És eszes elmétől
hirtelen meg győzeték,
Csak kisded seregtől
Jeles vitezektől
Török földre ontaték,
Kinek igaz híre
Közinkben hogy ére
sokan el nem hihették.

23
Jónás meg adaték
S újonnan születék
az Cethalnak gyomrából,
Nagy Győr is újula
És ki szabadula
Acheronnak torkából,
Mint Paliciusok
Szép földi magzatok
jünnek Dellos továból.

24
Ezeket mindenben
Teljes életünkben
illik nekünk tisztelnünk,
Kik nem csak tanácssal
De vér izzadással
forgódnak mi előttünk,
Nem csak pénz adással
De test szakadással
fizetnek mi érettünk.


25. Ó mely nehéz az tőr
Jusson eszedbe Győr
ne felejts rabságodat,
Gyémántra fel írjad
Fiaidnak nyújtsad
Te szabadulásodat,
Ékes Trophaeummal
Szép hálaadással
illessed hadnagyidat.

26
Miként szép Dina
Jacobnak leánya
ragattaték Sichemtől,
Szintén te úgy járál
És el ragattatál
fene pogány vezértől,
Nem vala reménség
Hogy már keresztyénség
meg hozna ellenségtől.

27
De te két bátyáid
Igaz jó barátid
ím érted indulának,
Simeon és Levi
Ez két úr példái
várasra rohanának,
Nagy sok vér ontással
Pogány le vágással
ismét vissza hozának.

28
Török Császár hallá
Szakállát ránditá
ím csak el álmélkodék,
Az Pálfi Miklóstól
És jó Svarczenburgtól
magában el irtózték,
Vagy régi Magyarok
Vagy szárnyos Angyalok
kik, mond, ezt cselekedték.

29
Íly hatalmas dolgát
Kit világ csodálhat
nyelved el ne hallgasson,
Sőt szép ének azokkal
Hálaadásokkal
Torkod szóljon hangoson,
Mint ám régieknek
Az Úr híveinek
lőn, szabadulásokon.

30
Hallottad pokolban
De nem menyországban
feledő Lethes vizét,
Így gonosz elmébe
Látod feledésbe
Úrnak jó téteményét,
Mellyek csak rútitják
És homályosítják
nemzetünk nyereségét.

31
Theseus nyertesen
Nem jára eszesen
szegin atyját el veszté,
Fejér vitorláját
Nyereség zászlóját
fel vonni el felejté,
Aegeust ámitá
Gyásszal szomorítá
az tengerbe szökteté.

32
Te azért zászlódat
Szép diadalmadat
az égre fel emeljed,
Két fő Úrnak nevét
És nyertes címerét
arannyal megjegyezzed,
Te nagy örömödre
És tisztességedre
örökké azt viseljed.

33
Földre irattassék
Gyásszal borítassék
Hardek Herostratussal,
Rólok emlékezzél
És csak keseredjél
Szivednek fájdalmával,
De Palfi Miklósnak
És jo Svarczenburgnak
hírek éljen áldással.

34
Sőt nem csak magokat
De maradékjokat
és jó nemzetségeket,
Igazán tiszteljed
És hiven szeressed
meg említvén ezeket,
Azokat főképpen
Kik serdülnek szépen
hogy ha esméred űket.

35
Nemes szép Urfiak
Már tanulo ifjak
virágoznak most Bécsben
Attyok ábrázatját
Jó vidám szokását
viselik személyekben,
Mindenekhez szépen
Tisztességesképpen
folyamnak szeretetben.

36
Nagy jó reménségben
Vagyok én elmémben
tisztes Urfiak felől,
Attyok követői
Töröknek törői
lesznek természetekből,
Jó fának gyümölcsi
Szép illatú virági
nem távoznak tövektől.

1
Aegaeon már mozdul
Ellenünk majd indul
Cynocephalisokkal,
Mint Hesionára
És Andromedára
megyen vala nagy cethal,
De fel indulának
S oltalmul jutának
Hercules Perseussal.

2
No hát bizakodjunk
Mi Urunktol várjunk
vezérink jelen vadnak,
Józsué Calebbel,
Isten seregével,
mint régen indulának,
Szintén olyanokkal
Pálfi Svarczenburggal
mi előttünk forgódnak.

3
Christusnak hadnagyi
Typhonnak bajnaki
Ellenségre ha jutnak,
Az népet biztatván
ő magok harcolván
nekünk jó példát adnak,
Mint szép violákkal
És piros rózsákkal
vérrel úgy illatoznak.

4
Vitéz Ajax vére
Hogy folyamék földre
változék Hyacinthussá,
Nemes Pálffi vére
Értünk való sebe
lőn drága Balsamommá,
Keserves fájdalmi
Nagy sok búsulási
virágos pálma ággá.

5
Győzhetetlen gémánt
Kit az acél nem bánt
meleg vérrel rontatik,
Codrus halálával
Vére hullásával
ellensége veretik,
Vitézek vérével
Mint erős pöröllyel
szörnyen Török töretik.

6
Az holt Abel vére
Fel kiált az égre
Caint széllel kergeti
Ember maró kígyó
Töbször immár nem jó
föld magába nem veszi,
Így mi hóhérinkat
Gonosz pogánokat
az mi vérünk emészti.

7
Publicánnak vére
Meg sebhedett mellye
holt fiait éleszti,
Phoenix madár tüze
Testének égése
maga pislenit nemzi
Így vérünk hullása
Testünk áldozása
magzatinkat építi.

8
Kegyetlen Diana
Pogánok asszonya
Tauricai oltárát
Pannonia földén
Virágos mezején
újította szokását,
Ember áldozással
Piros vér folyással
tölti most kevánságát.

9
De majd meg szédíti
És ütet el veszti
az mi vérünk hullása,
Mint szörnyű dög halált
Hamar el taszigált
Cyanippus halála,
És Római vermet
Hirtelen el vesztet
Curtiusnak ugrása.

10
Crocodilus szája
Mikor vagyon tátva
szintén akkor csalatik
Ichneumon forgódik
Torkába be ugrik
kitől bele rágatik,
Pogánnak is torkát
Mint Cyrusnak száját
vitézek be tölthetik.

11
Sokáig Cretába
Szép Labyrintusba
az Minotaurus hízék,
Mint Császár mostanba
Constantinápolyba,
ember vérével lakik,
De lám Theseustól
Neki szánt ifjútól
helyébe megfojtaték.
​
12
Így leszen meg dolga
Vagyon-is már kára
hatalmas Pharaónak,
Az Tentyritáktól
Vitéz Magyaroktól
leszen veszte Sárkánnak,
Mind kisded Sándortól,
Számos vitézitől
romlása Dariusnak.

1
Immár ez ideig
Hírünk volna égig
ha nem futnánk szégyennel:
Szépen mulathatnánk
És játszódozhatnánk
török Császár fejével,
[...]nyitom Mennyel,
Földdel, Emberekkel,
Keresztes mezejével.

2
De nem Istenünkért
Sem jó tisztességért
mennek sokan táborba,
Sőt hamis praedáért
Csalárd kullogásért
vadnak az társaságban,
Azért Török előtt
Mint nyúl agár előtt
vadnak gyors szaladásba.

3
Az hegyek kiáltnak,
Szép mezők sikoltnak,
térj, hozza, ne fuss, mondják,
Ki ontatott vérek,
Le vágatott testek
Asszony szivét csodálják
Ó ti hamis tagok,
Nem vitézi fajok
nagy siralommal mondják.

4
Miért sziveteket,
Keresztyénségteket
halálink nem indítják,
Ki ontatott vérink,
Erős baj vivásink
miképpen nem gyulasztják.
Nám ha Elefántnak
Piros vért mutatnak
viadalhoz biztatják.

5
Ország pusztulását,
Rabok kínlódását
mire ti nem szánjátok,
Árváinkat rontják,
Nemzetinket hordják,
ti mint herék hon laktok,
Hatalmas Istentől,
Földi emberektől
ingyen sem általjátok.

6
Hívek ki múltanak,
Már boldogultanak,
ezt meg is nem tűrhetik,
Oltár alatt vadnak,
Minket oda várnak,
de lelkek nem nyughatik,
Bosszú állás legyen,
Pogánokra térjen
az Istent azok kérik.

7
Patroclus halála
Achillest Hectorra
Nagy haraggal téríté,
Haza indulását,
Agamemnon dolgát
vele el felejteté,
Társa hogy öleték
Addig nem nyughaték
míglen Hőst ott nem veszté.

[8]
Almikar ő fiát
Hogy állna bosszúját
meg esküte templomba,
Rómaiak ellen
Hogy lenne fegyverben
ha jutna ember korba,
Annibal ezt értvén
Fegyvert élesítvén
híven jára dolgába.

9
Ti penig fel tartott,
Ez országban hízott
vitéz nemből magzatok,
Miért Istenteknek
És nemzetségteknek
boszúját nem álljátok,
Az ifjú Dávidnak
És Macchabaeusnak
követői nem vadtok.

10
Sőt ti futástokkal
És kullogástokkal
magatokat csúfoljátok,
Az ti hiteteknek
És reménségteknek
fogyását mutatjátok,
Az hadat meg nyerni
De nem sebesülni
fejenként kévánnátok.

11
Protesilausnak
És több pogányoknak
példájok pirongatnak,
Kik az ellenségre
Tudván az fegyverre
nagy bátron futottanak
Az ő hazájokért
És tisztességekért
halálig harcoltanak.

12
Spártabeli ifjak,
Háromszáz férfiak
fottig hadakozának,
Magok halálokkal
Vérek hullásokkal
diadalmat hozának
Végre csak egyiktől
Az Othryadestől
ellenségek futának.

13
Mutiusnak dolgát
Kemény bátorságát
Porsena úgy csodálja;
Rómáért kész halni,
Tűzre vasra menni
ellenség nem állhatja
Egy embernek keze
Vitézi nagy esze
seregét ím meg tolja.

14
Íly nagy bátorsággal
Jüvő pogánsággal
hát mi is hadakozunk,
Ha jobb kezünk szakad
Bal kézbe tőr akad
avval is viaskodjunk,
Végtére fejenként
Jó Cynegirusként
fogunkkal is harapjunk.

[15]
Illik tisztességgel
Híres vitézséggel
minnyájan inkább halnunk,
Hogy nem gyalázattal,
Sok káromlásokkal
pogán előtt el futnunk,
Nagy sok siralommal
És pusztulásunkkal
vas iga alatt nyögnünk.

16
Az egész világba
Kaszdag tárházokba
vitézeknek nincs ára,
Kik mi Istenünkért
És jó hazájokért
bátron mennek halálra,
Az Jesus Christussal
És szent Martyrokkal
jutnak szép áldozatra.

17
No azért egy szívvel
Vitézek jó kedvvel
ellenségre induljunk,
Testi hízlalástól,
Sok duhna párnától
férfiak el búcsúzunk,
Pannonia földén,
Virágos mezején
majdan szép tábort járunk.

18
Már fel ébredjenek
S fejenkint legyenek
nemesek őr állókká,
Kik nagy henyélésbe
Dalila ölébe
váltak Sabaeusokká,
Az ütközötökön
Nagy szép sík mezőkön
rút sisakos nyúlokká

[19]
Jó Magyarországért
Az Jesus Christusért
mi Attyánkhoz megtérjünk
Keserves lélekkel,
Törödelmességgel
lábaihoz buruljunk
Alázatos szókkal
Könyhullatásokkal
mi bocsánatot kérjünk

20
Nem rövidült keze
Vagy régi ereje
hogy most sem segíthetne,
Sőt Győr vételében
Jelenté időnkben
csak hamar mi lehetne,
De vétkeink tartják
És tülünk fordítják
hogy késedelmet tenne.

21
Mi lelkünk nehezült
És ím meg hidegült
utálatos bűnöktől,
Magunk is oszlottunk
S egymástul szakadtunk
számtalan tévelygéstől
Országunk is oszlott
És igen meg romlott
az sok ellenségektől

​22
Azért ha kévánjuk
És Istentől várjuk
mi szabadulásunkat,
Először vétkektől
Sok tévelygésektől
tisztítsuk meg magunkat,
Lelki szeretettel
És jó eggyességgel
engeszteljük Urunkat.

​[23]
Me[...
…
…
…
…]
rajtunk ostorozása,
Majd meg emésztetünk
Ha nem leszen nekünk
életünk újjulása.

[24]
Istenhez meg térünk
És kegyelmet kérünk
meg szánja mi lelkünket,
Mert vesztünket bánja
És jónkat kevánja
csak várja térésünket,
Ostora el múlván,
Szomorúság után
meg adja örömünket.