Nagyfalvi György, Mikor Isten Ádámot kiűzeté (RPHA 0936)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Mikor Isten Ádámot kiűzeté
RPHA-szám: 0936
Szerző: Nagyfalvi György A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Nagyfalvi György deák szörzé énekben, Az Istennek bízik ígéretiben, Elvégezé eztet egy jó kedvében
Cím: Káin és Ábel históriája
A szereztetés ideje: 1557 A kolofonban: Kisasszony estin szörzék ezt versekben, Ezörötszázötvenhét esztendőben
A szereztetés helye: A kolofonban: Bánffyak Hunyadján, Kalotaszékben
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek van kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Nótajelzésként: Ím, hogy szinte vesznék, Úrhoz kiáltok (RPHA 0575)
Hogy halálos ágyából felkele
(RPHA 0548)
Dallam: A vers énekvers. RMDT1/749, RMDT1/755
Terjedelem: Terjedelem: 40 versszak
Irodalmi minta: Gen 4,1-16,25
Műfaj: [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: RMKT 6. 247 RMKT 6. 247
Szöveg Dallam A szöveg forrása:
CHAIN ÉS ÁBEL HISTORIÁJA.

Mikor Isten Ádámot kiűzeté
Paradicsom kertébül kirekeszté,
Éva felesége terhébe esék,
Első fia, Chain tűle szülétek.

Éva asszony igen igen vígada,
Az Istennek ezen nagy hálákat ada,
Embereknek mondá lenni váltsága,
Ki ő neki megígértetött vala.

Nevelkedni kezde Chain magába,
Szántóemberré lőn ifjúságába,
Azon közbe Ábel fia Évának
Születék világra Ádám atyánknak.

Ez Isten ígéjében nevelködék,
Paraszt Chain Ábelre bosszonkodék,
Szép ruhába hogy Ábel öltözteték,
Chain csak paraszt ruhában jártaték.

Végre juh-pásztorrá Ábel lött vala,
Az juhokbul igaz dézmát ád vala,
Chain is búzábul dézmát ád vala,
Veréb-megött kalangyát felfelé rak vala.

Az búzának konkolyosát, hitványát
Meggyújtá, mutatá ő áldozatját,
Földön széllel terülé füstét látá,
Áldozatja nem kedves, azt is látá.

Másik fia Ádámnak Ábel vala,
Az juhoknak jovait hozza vala,
Az Istennek azt megáldozza vala,
Kedves áldozatja Istennél vala.

Ennek füsti az égbe megyen vala,
Az Chainé földön elterűl vala,
Csalárd módra mert Chain dézmál vala,
Utálatos azért Istennél vala.

Meglátta azt paraszt Chain, haragvék,
Az Ábelre igen megbosszonkodék,
Miden [?] szive nagy haragra változék,
Ábel állapotjáért megharagvék.

Borzas fővel regvel el-kiindula,
Elvégezé, Ábelt hogy megrontaná.
Az mezőre Chain Ábelt kihivá,
Hogy ő öcscsét igen megbotolnája.

Chain egy nagy botot övébe vona,
Öcscsével búzája felé indula.
Kérdé Ábel: bot mire való volna?
Mondá Chain, néki hogy megmutatná.

Ime álnok Chain mit szól Ábelnek:
Sok verebek buzájára mentenek,
Verebeket bottal hajigálnája.
Chain álnokságát az Úr szólétá:

«Miért haragudtál Chain öcsédre?
Miért akarod őtet megölnie?
Ha gonoszul cselekedel ő véle,
Megbánod, — előtted leszen ő vére.

«Hatalmad lészen te néked ű rajta,
De jaj lészen, meghidjed, nyavalyája».
De az Úr szavával Chain nem gondola,
Annálinkább megharagvék reája.

Legottan felele Chain Ábelnek,
Mezőbe öcscsét hívá, elmenének,
Mondja, mindjárást hogy visszatérnének,
Megmutatá álnokságát szívének.

Igen jámbor ifjú az Ábel vala,
Chain ravaszságát nem tudja vala,
Nagy szép szóval Ábelt kihítta vala,
Az mezőre Chainnal indult vala.

Mikor az Chain földéhöz eljuta,
Borzas fővel akkoron Chain vala,
Édes öcscsét istökön kapta vala,
Chain Ábelt földre lerántá vala.

Sírván Ábel ő bátyját kéri vala,
Ne lenne hóhéra, néki szól vala;
Ám az álnok Chain megdühödt vala,
Bottal öcscsét ott agyonverte vala.

Igen hamar egy szántás barázdában
Temeté bé öcscsét azon órában,
Elrökkenteni őtet akarja vala,
Az Isten Chaint megszólította vala.

Nagy fölszóval Isten az magas mennybül
Megszólítá, hogy megholt volna Ábel:
«Chain, hol az te atyád fia?»
Monda Chain: «Nem volt gondom reája».

«Minem őrizője voltam őcsémnek,
Gondviselője sem voltam Ábelnek,
Semmi gondom nekem nem volt Ábelre,
Nem tudom, hol járt, hova lett éltében.»

Az Úr Isten magas mennybül szólala,
Gyilkos Chain szavára ígyen szóla:
«Az föld tátja torkát az mennyországra,
Öcsédet temetted az barázdába».

«Imé az te öcséd ártatlan vére
Sírván kiált heted égig előmbe,
Meghallgatom őtet könyörgésébe,
Te Chain, léssz azért számkivetésbe».

Kezdé Isten Chainot megátkozni,
Az ű gyilkosságáért számkivetni,
Örökkön való rettegésbe tenni,
Megijede Chain, kezde reszketni.

«Átkozott légy Chain, te életedben,
Átkozott légy az föld kerekségében,
Átkozott légy ez világon éltedben,
Átkozott légy mind jártodban-költödben.

«Te előtted az föld átkozott legyen,
Ábel ártatlan véréért ez legyen,
Gyilkosságodért jutalmad ez legyen,
Mindörökké tévelygő légy ez földön.

«Míveljed ez földet, de ne törömtsön,
És semmiféle gyümölcsöt ne adjon,
Jutalmad gyilkosságodért ez légyen.
Mindörökkön rettegő légy ez földön.»

«Búdosó légy, Chain, te életedben,
Tévelgő légy ez föld kerekségében,
Mert te ivál atyád fia vérében,
Te elvesztéd Ábelt földön éltében.»

Chain megíjede az Isten szaván,
Felel nagy fölszóval eztet mondván:
«Nám sokkal nagyobb az én bűnöm annál,
Hogynemmint én bocsánatját várhatnám.

«Az én álnokságomért immár lészek,
Isten te színed elől is elmégyek,
Nyomorult búdosó ember én lészek,
Elvettetött mert örökken én lészek.

«Tudom, bujdosván ki meglel engemet,
Az órában minden megöl engemet.»
Az Úr mondá: «Nem bánt senki tégedet,
Megbüntetném, ki megölne tégedet».

Elméne Chain Isten színe elől,
Fél mindentül, valakit talál elől,
Édom földére méne napkelet felől,
Azután nem méne hazája felé.

Soha Chain meg nem tére bűnéből,
Istent meg nem engesztelje bűnérül,
Elkárhozék, mert nem akara ebbül
El-kitérni nagy undok bűneibül.

Gyilkosok, ez lészen ti koronátok,
Nagy Istentül ti mind megátkoztattok,
Mert tönnön magatoknak mind ártotok,
Azért ördög rabjai mind löttetek.

Ádám megholt Ábelt igen siratá
Akkor neki mert csak két fia vala,
Annak is egyik ördögé lött vala,
Másik Isten országába ment vala.

Megholt fiárul Ádám feletközék
Mert más fia Évátul születteték,
Az Ábel helyében Sethnek hívattaték,
Mert Ábel az Chaintul megöleték.

Judással, Chainnal el ne veszszetek,
Gyilkosok, néktek szólok, meghalljátok,
Ha történet szerint ti bűnben estek,
Chain módjára ne cselekedjetek.

Mert ő nagyobbnak vélé az ő bűnét,
Hogynemmint Istennek kegyelmességét;
Ti azért ne kövessétek ű vétkét,
Hogy el ne veszszetek Chainnal együtt.

Ez éneket mostan szörzék versökben
Az szent Bibliábul szörzék énekben,
Bánfiak Hunyadján, Galota szekben,
Kisasszony estin szörzék ezt versekben.

Ezör ötszáz ötvenhét esztendőben
Nagyfalvi György deák szörzé énekben,
Az Istennek bízik ígéretiben,
Elvégezé eztet egy jó kedvében.