| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 58 |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Jer dícsérjük ez mai napon az mi urunkat,
Bizony méltó dícséretünkre, nagy tisztességre,
Mert születék ez nap nékünk idvösségünkre.
Az Augustus római császár uralkodik vala,
Zsidóságot ki bírja vala és Galileát,
Parancsolá ez világot levélbe íratni.
Mennek vala mindenfelől ő városokba,
Eredet szerént, nemzetség szerént ő hazájokból,
Hogy íratnák őmagokat császár levelébe.
Ez hír hallván a szent József szűz Máriával
Elindúla Galileából, az Názáretből,
Dávid királynak városába az Betlehembe.
Immár az sok vendég néppel mind az szállások
Az városban bétöltek vala, azért szent József
El-bészálla jegyesével egy istállóba.
Tisztaságban mi urunkat az szűz Mária
Szűzen szűlé (őt) ez világra az istállóban,
Bépólálván helyhezteté őt az jászolban.
Szent Pál írja, bizony beszéd, melyet hinnünk kell,
Hogy (az) Krisztus jött ez világra ennek okáért,
Hogy ő minket bűnösöket idvözítene.
És ha irgalmasságából el nem jött volna,
Mi minnyájan elvesztünk volna, kárhoztunk volna,
Mert mind valánk úristennek nagy haragjában.
Az mi első atyánk Ádám mikor vétkezék,
Úristennek parancsolatját hogy ő megszegé —
Nagy haragban ő fiait és magát ejté.
Minden lelkek kik őtőle származnak vala,
Esnek vala isten átkába, örök halálba,
Fogantatván, születtetvén eredendő bűnben.
Senki jó cselekedetből, sem érdeméből
Mennyországba nem mehet vala és úristennek
Meg nem engesztelheti vala ő nagy haragját.
Izsaiás szent próféta örömet monda,
Hogy minekünk gyermek születnék, fiú adatnék,
Ki istennek nagy haragját megengesztelné.
Az angyal is pásztoroknak éjjel jelenvén,
Monda nekik : hirdetek nektek én nagy örömet,
Mert születék ez nap néktek idvözítőtök.
Nagy sereggel az angyalok égben éneklik,
Úristennek dicsőség mennyben és itt ez földön
Békeség és jó akarat az embereknek.
Az pásztorok mind felkelvén el-bémenének,
Betlehembe és megtalálák az szent Józsefet,
Szűz Máriával az gyermeket ott az jászolban.
Dicsőiték és dicsérék istent mindenben,
Melyeket ők hallottak vala és láttak vala,
Azért mi is dícséretet nékie mondjunk.
Mert az atya úristennek szerelmes fia
Emberré lőn, hogy ő általa mi is emberek,
Az istennek mindörökké fiai lennénk.
Vígasságnak és örömnek azért napja ez,
Kin örülnek az angyalok is; no azért mi is
Adjunk hálát ez gyermeknek mint mi urunknak.
Atya úristen ő fiát nem azért küldé,
Ez világot hogy megítélje és elveszesse,
De megtartsa, szabadítsa és idvözítse.
Bizonsággal ez világra azért születék
Hogy valakik őbenne bíznak teljes lélekkel,
Örök életet valhassanak, istent láthassák.
Ez gyermek lőn úristennél mi közbejárónk,
Kiről nekünk ő ez szót mondá : ez az én fiam,
Hidgy őbenne megbocsátom minden bűnödet.
Azért hidgyen minden ember Jézus Krisztusban,
Mert kik bíznak ő érdemében, születésében,
Nem kárhoznak, de bémennek az mennyországban.
O te áldott és szép gyermek úr Jézus Krisztus
Hálát adunk ez nap tenéked és kérünk téged,
Tekénts reánk magas mennyből mint fiaidra.
Adjad nékünk ajándékul szentlélek istent,
Hogy valhassunk téged örökké és dícsérhessünk ;
Holtunk után mennyországban téged láthassunk.
Dícsértessék szentháromság ez mai napon,
Atya, fiú és az szent lélek egy bizony isten,
Dícséretet mindörökké néki mondhassunk.
Bizony méltó dícséretünkre, nagy tisztességre,
Mert születék ez nap nékünk idvösségünkre.
Az Augustus római császár uralkodik vala,
Zsidóságot ki bírja vala és Galileát,
Parancsolá ez világot levélbe íratni.
Mennek vala mindenfelől ő városokba,
Eredet szerént, nemzetség szerént ő hazájokból,
Hogy íratnák őmagokat császár levelébe.
Ez hír hallván a szent József szűz Máriával
Elindúla Galileából, az Názáretből,
Dávid királynak városába az Betlehembe.
Immár az sok vendég néppel mind az szállások
Az városban bétöltek vala, azért szent József
El-bészálla jegyesével egy istállóba.
Tisztaságban mi urunkat az szűz Mária
Szűzen szűlé (őt) ez világra az istállóban,
Bépólálván helyhezteté őt az jászolban.
Szent Pál írja, bizony beszéd, melyet hinnünk kell,
Hogy (az) Krisztus jött ez világra ennek okáért,
Hogy ő minket bűnösöket idvözítene.
És ha irgalmasságából el nem jött volna,
Mi minnyájan elvesztünk volna, kárhoztunk volna,
Mert mind valánk úristennek nagy haragjában.
Az mi első atyánk Ádám mikor vétkezék,
Úristennek parancsolatját hogy ő megszegé —
Nagy haragban ő fiait és magát ejté.
Minden lelkek kik őtőle származnak vala,
Esnek vala isten átkába, örök halálba,
Fogantatván, születtetvén eredendő bűnben.
Senki jó cselekedetből, sem érdeméből
Mennyországba nem mehet vala és úristennek
Meg nem engesztelheti vala ő nagy haragját.
Izsaiás szent próféta örömet monda,
Hogy minekünk gyermek születnék, fiú adatnék,
Ki istennek nagy haragját megengesztelné.
Az angyal is pásztoroknak éjjel jelenvén,
Monda nekik : hirdetek nektek én nagy örömet,
Mert születék ez nap néktek idvözítőtök.
Nagy sereggel az angyalok égben éneklik,
Úristennek dicsőség mennyben és itt ez földön
Békeség és jó akarat az embereknek.
Az pásztorok mind felkelvén el-bémenének,
Betlehembe és megtalálák az szent Józsefet,
Szűz Máriával az gyermeket ott az jászolban.
Dicsőiték és dicsérék istent mindenben,
Melyeket ők hallottak vala és láttak vala,
Azért mi is dícséretet nékie mondjunk.
Mert az atya úristennek szerelmes fia
Emberré lőn, hogy ő általa mi is emberek,
Az istennek mindörökké fiai lennénk.
Vígasságnak és örömnek azért napja ez,
Kin örülnek az angyalok is; no azért mi is
Adjunk hálát ez gyermeknek mint mi urunknak.
Atya úristen ő fiát nem azért küldé,
Ez világot hogy megítélje és elveszesse,
De megtartsa, szabadítsa és idvözítse.
Bizonsággal ez világra azért születék
Hogy valakik őbenne bíznak teljes lélekkel,
Örök életet valhassanak, istent láthassák.
Ez gyermek lőn úristennél mi közbejárónk,
Kiről nekünk ő ez szót mondá : ez az én fiam,
Hidgy őbenne megbocsátom minden bűnödet.
Azért hidgyen minden ember Jézus Krisztusban,
Mert kik bíznak ő érdemében, születésében,
Nem kárhoznak, de bémennek az mennyországban.
O te áldott és szép gyermek úr Jézus Krisztus
Hálát adunk ez nap tenéked és kérünk téged,
Tekénts reánk magas mennyből mint fiaidra.
Adjad nékünk ajándékul szentlélek istent,
Hogy valhassunk téged örökké és dícsérhessünk ;
Holtunk után mennyországban téged láthassunk.
Dícsértessék szentháromság ez mai napon,
Atya, fiú és az szent lélek egy bizony isten,
Dícséretet mindörökké néki mondhassunk.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.