| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Istenek akaratját senki nem tudhatja |
| RPHA-szám: | 0601 |
| Szerző: | Pesti Gábor A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Értelme |
| A szereztetés ideje: | 1536 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Metrum soronkénti bontásban: A 13 7 6%A 12 6 6%B 12 6 6%B 12 6 6%C 11 5 6%C 14 7 7%D 13 7 6%D 12 6 6%E 16 4 6 6%E 14 7 7%F 11 5 6%F 12 6 6%E 13 6 7%E 16 6 4 6. |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló tendenciát mutató, de nem szótagszámláló vers. Pesti Gábor által használt, speciális metrum (elkészült, egyelőre nem publikált gondolatmenetre alapuló osztály). |
| Versforma: | a, a Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers szövegvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > morális v. politikai (053) > humanista iskolai regiszter (061) > tanulság, fabula (091) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | Esopus fabulái . 130 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat:
|
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár |
Istenek akaratját senki nem tudhatja,
És mit ők akarnak, hátra nem hadhatja,
Azért mit ők adnak, egy aránt szeressük,
Hogy mit nem akarnánk, azt el ne veszessük,
Mert az anyának, törtínik gyakorta,
Hogy az fiának, kinek javát inkább akarta,
Az jó halál az olyant ő tőle el vötte,
És az más világra lelkét röpítette.
De nem tudom, miért az anyától illyen módon leszen,
Hogy ez illyen gyermekhez szerelmet nagyot teszen,
Talán ugyan csodaképpen meg érzi,
És lelki ösmeret őt arra vezérli,
Hogy az nagy szerelem egyszersmind ahhoz legyen,
És annak utána keservesen búcsút tőle vegyen.
És mit ők akarnak, hátra nem hadhatja,
Azért mit ők adnak, egy aránt szeressük,
Hogy mit nem akarnánk, azt el ne veszessük,
Mert az anyának, törtínik gyakorta,
Hogy az fiának, kinek javát inkább akarta,
Az jó halál az olyant ő tőle el vötte,
És az más világra lelkét röpítette.
De nem tudom, miért az anyától illyen módon leszen,
Hogy ez illyen gyermekhez szerelmet nagyot teszen,
Talán ugyan csodaképpen meg érzi,
És lelki ösmeret őt arra vezérli,
Hogy az nagy szerelem egyszersmind ahhoz legyen,
És annak utána keservesen búcsút tőle vegyen.