| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Hallgasd meg, keresztyén, ezt a históriát |
| RPHA-szám: | 0495 |
| Szerző: | Körmendi Fráter Gáspár A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Szegény Fráter Gáspár |
| Cím: | A pogány Antiochus királyról história |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 A kolofonban: Ezör esztendőben ötszáz és hatvanban |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Szombat városában |
| Pro domo: | A katolikus fráter Gáspár műve evangélikus szerző mellett, evangélikus nyomdában jelent meg, ezért RMNy 501-et evangélikus nyomtatványnak vettük. Erről ld. ItK-1972-481. |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Hatalmas urakról nektek emlékezem (RPHA 0525) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 23SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 43 versszak |
| Irodalmi minta: | 2Macch 9 |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Kritikai kiadás: | RMKT 7. 19 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: |
HISTÓRIA AZ POGÁN ANTIOCHUS KIRÁLYNAK KEGYETLENKÖDÉSSÉRŐL AZ ZSIDÓ ORSZÁGBAN; ÉS AZ ISTENNEK RAJTA LETT IGAZ ITÉLETIRŐL ÉS
BÜNTETÉSSÉRŐL.
SZENT ÍRÁSBÓL ÉNEKBE SZÖRZÖTTETETT
2. Machab: 9.
Az Cyrus históriájának nótájára mondatik.
Hallgasd meg keresztyén ezt az históriát,
Kiből megismered Istennek ostorát,
Az Antiochuson való nagy haragját,
Halála óráján ő bosszúállását.
Régi ó törvényben az Zsidóországban,
Lén Istennek népe nagy háborúságban.
Mezőn és városon nagy sok vérontásban,
Az pogán nép miatt nagy háborúságban.
Háborúság miatt megrettentek vala,
Isten törvényében megromlottak vala,
Ő szent templomában paráználkodtak vala,
Áldozatjok nékik fertelmes nagy vala.
Ez dolognak oka Antiochus vala,
Ki az pogánoknak fejedelme vala,
Az Zsidóországnak ellensége vala,
Isten templomának elrontója vala.
Gondolatja néki nyughatatlan vala,
Az zsidó népekre szándékozik vala,
Kiért az Istennél útálatos vala,
Udvara népének ezt beszélli vala:
«Elrontója lészek az Jeruzsálemnek,
Ellensége lészek benne való népnek,
Testöket hányatom az földi ebeknek.»
Hagyja, hogy mindnyájan ehhöz készüljenek.
Sokszor szándékozik az ember gonoszra,
Kiben benne éri Istennek haragja,
Azért lészen dolgában Istennek ostora,
Kiben lelke lészen kötteles halálra.
Mindenkor útálta az kegyetlent Isten,
Azért Antiochust megveré az Isten,
Mert béli fájdalmat vete rejá az Isten,
Azzal ő szándékát általállá Isten.
Vakmerő bűnösnek ily szokása vagyon,
Mentől nagyobb kénban az ő teste vagyon,
Az úristen ellen az ő lelke vagyon,
Minden gonoszsagra ő szándéka vagyon.
Antiochus király hertelen készűle,
Nagy betegségében szekérre felűle.
Kiből hamarsággal a földre ledűle,
Kiből betegsége néki örögbűle.
Az ő gyomra, béli sanyargani kezde,
Nagy sírást, kiáltást ő ágyában kezde,
Az sokaság között üvölteni kezde,
Mindenfelől szegény esedezni kezde.
Rettenetes dolog Istennek haragja,
Ki az bűnös embert sokáig elvárja,
De ő meg nem térvén ottan megútálja,
Az ő nagy haragját rajta megmutatja.
Sok nyomorúltaknak vala bántására,
Árvák özvegyeknek nyomorúságokra,
Isten népeinek teljes romlására,
Megveré az Isten ennyi kiáltásra.
Magát el-felveté ő zsüle-székiben,
Sívás nagy, ohajtás nagy vala szűvében,
Rettenetes férgek termének béliben,
Mindenfelől azok kénozzák testében.
Ki annak előtte nagy hatalmas vala,
Ő birodalmában nagy kegyetlen vala,
Az kegyes Istentől nagy szidalmat valla,
Ő könyörgésére jó választ nem halla.
Hidjétek meg urak, kik ez földön laktok,
Az szegény községön kegyetlenek vadtok,
Az úristen előtt el nem szaladhattok,
Minden dolgotokról számadók tü vadtok.
Szegény nyomorúltot kik meg nem hallgattok,
Tü es az Istentől megnem hallgattattok,
Szükségtök óráján tü el hagyattattok,
Miként Antiochus nagy szégyent vallotok.
Kik nyomorúltakat megkösergettetek,
Sok hamis inséggel megemésztettetek,
Az Antiochusról tü példát vegyetek,
Lélekben és testben hogy el ne vesszetek.
Örömest az Istent megengeszteli vala,
Ő kemény ostorát mikor érzi vala,
De az úristentül elhagyatott vala,
Az ő könyörgése útállatos vala.
Nagy betegség miatt fetrengeni kezde,
Számtalan sok féreg testét enni kezdé,
Az nagy Úristennek esedezni kezde,
Ilyen könyörgést nékie szólni kezde:
«Igaz kegyes Isten az te ítéletöd,
Szükség hogy engedjen minden itt tenéköd,
Hozzád hasonlatos ne legyen tenéköd,
Minden hajtson fejet ez földön tenéköd.
Tudom vétkeimet Istenöm előtted,
El nem rejtőzhetem sohová előtted,
Ez mai nap Isten fogadom előtted,
Megjobbejtom immár az én életömet.
Férgektül, nyívektül ments meg én testömet,
Térejts meg úristen az én életömet,
Tekénts meg az égből köserűségömet.
És tehozzád való én megtérésemet.
Vallást tészek Isten az én bűneimről,
Meg ne emléközzél az én vétkeimről,
Fogadást tenéköd tészek mindezekről,
Hogy megemlegetlek tégödet ezekről.
Az te templomodat én mind elrontattam,
Szentséges javaid prédára hányattam,
Az te népeidet mindenütt kergettem,
És az bálvány Istent véllök imádtattam.
Az templomot Isten én megépejtetem,
Minden gazdagságával megékössejtem,
Valamit elvettem, mind hátra adatom,
Csak légyen előttöd nyomos én életem.
Az te népeidet kit régen útáltam,
Minden népek közzűl már kiválasztatom,
Te nevödben Isten őket megáldatom,
Örök békességet véllök kiáltatom.
Én ki pogán voltam te ellened voltam,
Ne nézzed úristen régenten mi voltam,
Ez mai nap néköd magamat megadtam,
Környűlmetélködést tenéköd fogadtam.
Ha én életömet Isten megtérejted,
Nagy sok országokba búdosok éröttöd,
Minden fáradságot felvészek éröttöd,
Az te törvényödben járok te előttöd.
Mindenütt hirdetem az te hatalmadat,
Földi népek között te méltósságodat,
Az bűn ellen való kemény ostorodat,
Emberekhöz való irgalmasságodat!»
Nem lén Antiochus Istennek kedvében,
Meg nem hallgattaték ő könyörgésében,
Tudja vala Isten mi volna szűvében,
Nagy kegyetlen vala szegény ő éltében.
Nagy szörnyű halállal férgek megemészték,
Teste maradékját néki eltemeték,
Örök kárhozatra az ő lelkét veték,
Az ő nagy bűnei oly nagy tőrbe ejték.
Példáúl tü néktök rólla emléközöm,
Idvösségtök mellé énekbe szörzöttem,
Antiochus királt előtökbe vetem,
Istennek ostorát hogy rajta értöttem.
Oh mely bolondság az Isten ellen élnünk,
Ez hamis világban bátorsággal élnünk,
Minden gazdagságból nékünk ki kell mennünk,
Az igaz bírónak eleibe jutnunk.
Sokan békességben sírván könyörögnek,
Fogadást Istennek nagy erőssen tesznek,
Isten országáról ők nem emléköznek,
Mert meggyógyúltanak azon esedeznek.
Keresd meg az Istent addig míg éppen vagy,
Nem csak akkor mikor már halálodon vagy,
Penitencziára elég ember nem vagy,
Csak az úristennek akkor markában vagy.
Példa légyen néktök az ő kárhozatja,
Utolsó óráján való fogadása,
Az igaz Istentől meg nem hallgatása,
Mindörökké való ő nagy kénvallása.
Kely immár minékünk korosként vigyáznunk,
Gyakorlatossággal bűneinkről sírnunk,
Az kegyelmes Istent békességre hínunk,
Halálunk óráján ne hagyjon elvesznünk.
Az úristenhöz szüntelen raggaszkodjunk,
Ő szent igéjétül életünkben függjünk,
Akaratja szerint mindnyájan eljárjunk,
Ellenségünk ellen ő lészen oltalmunk.
Az atya úristen felmagasztaltassék,
Tőllünk bűnösektül ez nap tiszteltessék,
Az szent angyalokkal együtt dícsértessék,
Nékünk mennyországból minden jó adassék.
Az fiú úristen minket meghallgasson,
Idvösségnek útán minket igazgasson,
Ellenségünk ellen minket takargasson,
Az atyaistennel ő szömbe juttasson.
Szent lélek úristen vigasztalj meg minket,
Fogadjad tönmagad mi bűnös lelkünket,
Távoztasd el tőllünk az mi bűneinket,
Add meg mennyországban az mi örömünket.
Ez éneket szörzé Szombat várossában,
Szegény Fráter Gáspár egy gondolatjában,
Az halálról való egy gondolatjában,
Ezör esztendőben ötszáz és hatvanban.
SZENT ÍRÁSBÓL ÉNEKBE SZÖRZÖTTETETT
2. Machab: 9.
Az Cyrus históriájának nótájára mondatik.
Hallgasd meg keresztyén ezt az históriát,
Kiből megismered Istennek ostorát,
Az Antiochuson való nagy haragját,
Halála óráján ő bosszúállását.
Régi ó törvényben az Zsidóországban,
Lén Istennek népe nagy háborúságban.
Mezőn és városon nagy sok vérontásban,
Az pogán nép miatt nagy háborúságban.
Háborúság miatt megrettentek vala,
Isten törvényében megromlottak vala,
Ő szent templomában paráználkodtak vala,
Áldozatjok nékik fertelmes nagy vala.
Ez dolognak oka Antiochus vala,
Ki az pogánoknak fejedelme vala,
Az Zsidóországnak ellensége vala,
Isten templomának elrontója vala.
Gondolatja néki nyughatatlan vala,
Az zsidó népekre szándékozik vala,
Kiért az Istennél útálatos vala,
Udvara népének ezt beszélli vala:
«Elrontója lészek az Jeruzsálemnek,
Ellensége lészek benne való népnek,
Testöket hányatom az földi ebeknek.»
Hagyja, hogy mindnyájan ehhöz készüljenek.
Sokszor szándékozik az ember gonoszra,
Kiben benne éri Istennek haragja,
Azért lészen dolgában Istennek ostora,
Kiben lelke lészen kötteles halálra.
Mindenkor útálta az kegyetlent Isten,
Azért Antiochust megveré az Isten,
Mert béli fájdalmat vete rejá az Isten,
Azzal ő szándékát általállá Isten.
Vakmerő bűnösnek ily szokása vagyon,
Mentől nagyobb kénban az ő teste vagyon,
Az úristen ellen az ő lelke vagyon,
Minden gonoszsagra ő szándéka vagyon.
Antiochus király hertelen készűle,
Nagy betegségében szekérre felűle.
Kiből hamarsággal a földre ledűle,
Kiből betegsége néki örögbűle.
Az ő gyomra, béli sanyargani kezde,
Nagy sírást, kiáltást ő ágyában kezde,
Az sokaság között üvölteni kezde,
Mindenfelől szegény esedezni kezde.
Rettenetes dolog Istennek haragja,
Ki az bűnös embert sokáig elvárja,
De ő meg nem térvén ottan megútálja,
Az ő nagy haragját rajta megmutatja.
Sok nyomorúltaknak vala bántására,
Árvák özvegyeknek nyomorúságokra,
Isten népeinek teljes romlására,
Megveré az Isten ennyi kiáltásra.
Magát el-felveté ő zsüle-székiben,
Sívás nagy, ohajtás nagy vala szűvében,
Rettenetes férgek termének béliben,
Mindenfelől azok kénozzák testében.
Ki annak előtte nagy hatalmas vala,
Ő birodalmában nagy kegyetlen vala,
Az kegyes Istentől nagy szidalmat valla,
Ő könyörgésére jó választ nem halla.
Hidjétek meg urak, kik ez földön laktok,
Az szegény községön kegyetlenek vadtok,
Az úristen előtt el nem szaladhattok,
Minden dolgotokról számadók tü vadtok.
Szegény nyomorúltot kik meg nem hallgattok,
Tü es az Istentől megnem hallgattattok,
Szükségtök óráján tü el hagyattattok,
Miként Antiochus nagy szégyent vallotok.
Kik nyomorúltakat megkösergettetek,
Sok hamis inséggel megemésztettetek,
Az Antiochusról tü példát vegyetek,
Lélekben és testben hogy el ne vesszetek.
Örömest az Istent megengeszteli vala,
Ő kemény ostorát mikor érzi vala,
De az úristentül elhagyatott vala,
Az ő könyörgése útállatos vala.
Nagy betegség miatt fetrengeni kezde,
Számtalan sok féreg testét enni kezdé,
Az nagy Úristennek esedezni kezde,
Ilyen könyörgést nékie szólni kezde:
«Igaz kegyes Isten az te ítéletöd,
Szükség hogy engedjen minden itt tenéköd,
Hozzád hasonlatos ne legyen tenéköd,
Minden hajtson fejet ez földön tenéköd.
Tudom vétkeimet Istenöm előtted,
El nem rejtőzhetem sohová előtted,
Ez mai nap Isten fogadom előtted,
Megjobbejtom immár az én életömet.
Férgektül, nyívektül ments meg én testömet,
Térejts meg úristen az én életömet,
Tekénts meg az égből köserűségömet.
És tehozzád való én megtérésemet.
Vallást tészek Isten az én bűneimről,
Meg ne emléközzél az én vétkeimről,
Fogadást tenéköd tészek mindezekről,
Hogy megemlegetlek tégödet ezekről.
Az te templomodat én mind elrontattam,
Szentséges javaid prédára hányattam,
Az te népeidet mindenütt kergettem,
És az bálvány Istent véllök imádtattam.
Az templomot Isten én megépejtetem,
Minden gazdagságával megékössejtem,
Valamit elvettem, mind hátra adatom,
Csak légyen előttöd nyomos én életem.
Az te népeidet kit régen útáltam,
Minden népek közzűl már kiválasztatom,
Te nevödben Isten őket megáldatom,
Örök békességet véllök kiáltatom.
Én ki pogán voltam te ellened voltam,
Ne nézzed úristen régenten mi voltam,
Ez mai nap néköd magamat megadtam,
Környűlmetélködést tenéköd fogadtam.
Ha én életömet Isten megtérejted,
Nagy sok országokba búdosok éröttöd,
Minden fáradságot felvészek éröttöd,
Az te törvényödben járok te előttöd.
Mindenütt hirdetem az te hatalmadat,
Földi népek között te méltósságodat,
Az bűn ellen való kemény ostorodat,
Emberekhöz való irgalmasságodat!»
Nem lén Antiochus Istennek kedvében,
Meg nem hallgattaték ő könyörgésében,
Tudja vala Isten mi volna szűvében,
Nagy kegyetlen vala szegény ő éltében.
Nagy szörnyű halállal férgek megemészték,
Teste maradékját néki eltemeték,
Örök kárhozatra az ő lelkét veték,
Az ő nagy bűnei oly nagy tőrbe ejték.
Példáúl tü néktök rólla emléközöm,
Idvösségtök mellé énekbe szörzöttem,
Antiochus királt előtökbe vetem,
Istennek ostorát hogy rajta értöttem.
Oh mely bolondság az Isten ellen élnünk,
Ez hamis világban bátorsággal élnünk,
Minden gazdagságból nékünk ki kell mennünk,
Az igaz bírónak eleibe jutnunk.
Sokan békességben sírván könyörögnek,
Fogadást Istennek nagy erőssen tesznek,
Isten országáról ők nem emléköznek,
Mert meggyógyúltanak azon esedeznek.
Keresd meg az Istent addig míg éppen vagy,
Nem csak akkor mikor már halálodon vagy,
Penitencziára elég ember nem vagy,
Csak az úristennek akkor markában vagy.
Példa légyen néktök az ő kárhozatja,
Utolsó óráján való fogadása,
Az igaz Istentől meg nem hallgatása,
Mindörökké való ő nagy kénvallása.
Kely immár minékünk korosként vigyáznunk,
Gyakorlatossággal bűneinkről sírnunk,
Az kegyelmes Istent békességre hínunk,
Halálunk óráján ne hagyjon elvesznünk.
Az úristenhöz szüntelen raggaszkodjunk,
Ő szent igéjétül életünkben függjünk,
Akaratja szerint mindnyájan eljárjunk,
Ellenségünk ellen ő lészen oltalmunk.
Az atya úristen felmagasztaltassék,
Tőllünk bűnösektül ez nap tiszteltessék,
Az szent angyalokkal együtt dícsértessék,
Nékünk mennyországból minden jó adassék.
Az fiú úristen minket meghallgasson,
Idvösségnek útán minket igazgasson,
Ellenségünk ellen minket takargasson,
Az atyaistennel ő szömbe juttasson.
Szent lélek úristen vigasztalj meg minket,
Fogadjad tönmagad mi bűnös lelkünket,
Távoztasd el tőllünk az mi bűneinket,
Add meg mennyországban az mi örömünket.
Ez éneket szörzé Szombat várossában,
Szegény Fráter Gáspár egy gondolatjában,
Az halálról való egy gondolatjában,
Ezör esztendőben ötszáz és hatvanban.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.