Valkai Kelemen, Csak tereád, Úristen, kell magunkat bíznunk (RPHA 0225)

Csak te reád úristen kell magonkot bíznonk,
Mert egyebött segedelmet sehol nem találonk,
Érdemönkben bizon mi semmit nem bízhatonk,
Mert az bűnnek ellene soha nem állhatonk.

Lám az szent Pál levelében ezt úgy bizonítja,
Hogy az halál az nagy bűnnek az ő jutalma,
Mi peniglen mindnyájan bűnvel vagyonk rakva,
Hát mi vagyonk mind fejenkénd az halálnak foglya.

Ezt hogy inkább hihessük szent Dávid azt mondja:
Bűnben vagyon mindeneknek fogantatása,
Senki nincsen bűn nélkül, — az írás azt tartja,
Moizes ez dolognak tanóbizonsága.

Megvakóla az ember az vétkezés után,
Nem tud vala járnia az istennek útán,
Nem tud vala bánkodni az bűnnek sokságán,
Hanem inkább jár vala ördög akaratján.

Előlhozá az úristen két kőtábláját,
Sina hegyén Mojzes által tíz parancsolatját,
Kiben nekönk parancsolá lehetetlen dolgát,
Ez így vagyon Jeronymost ha te megolvasnád.

Nekönk szóla az úristen parancsolatjában,
Ember szeresd istenedet teljes szívedvel,
Szeresd ember istenedet teljes életedvel,
Szeresd ember istenedet teljes ereidvel.

Sokan vannak ez világon, kik magokot hányják,
Hogy betöltik az istennek parancsolatját,
Nem gondolják az istennek hagyott akaratját,
Hogy kívánta az ő tőlök szívök tisztaságát.

Vgy írja Szent Máté is isten akaratját,
Hogy szeressed mint magadot az te atyádfiát,
Ellenséget se különben miként atyádfiát,
Gonosz szemvel ő reája soha te ne tekénts.

Az más ember feleségét csak meg se tekéntsed,
Olyan módon hogy te őtet az bűnre intsed,
Mert megtöröd az istennek parancsolatját,
Szinte úgyan mintha tennéd bűnnek állapatját.

Látod ember az törvénből isten akaratját,
Tekéntsed meg immár szívednek állását;
Ha megtartod ilyen módon ő parancsolatját,
Neked adja mennyországnak örök bódogságát.

Kicsoda oly közőlönk, hogy ki ezt tehesse,
Hogy az istent szíve szerént igazán szeresse,
Atyjafiát mint ő magát ezképen szeresse,
Ellenségét mint barátját jó szemmel nézhesse.

Az ki penig mindezeket be nem teljesejti,
Isten mondja Mojzes által — mindentek hiheti:
Ez ily ember önnön magát kárhozatba ejti,
Holta után pokol kínját ő magára veszi.

Im meghalljuk érdemönknek tulajdon jutalmát,
Hogy érdemljük törvén szerént lelkönk kárhozatját,
Mert nem hiszszük az istennek hagyott akaratját,
Halljuk meg már az istennek nagy irgalmasságát.

Fejenként mind az bűnért halált érdemlenénk,
De az isten könyörőle, hogy mind el ne vesznénk,
Fogadást tőn az törvénnek hogy állana értönk,
Adá nekenk Krisztus Jézust ki meghala értönk.

Oh mely igen mondhatatlan nagy volt az mi bűnönk,
Kiért ilyen nagy fizetést az isten tőn értőnk,
Oh mely nagy volt az istennek az ő nagy haragja,
De nagyobb volt az istennek szent irgalmassága.

Ez világon nem vala annya sok érdem,
Sem házasság, sem barátság, sem apálczaság,
Sem papság, sem bőjtölés, sem alamizsna,
Kiért isten ilyen nagy bűnt megbocsátott volna,

Csak szent fia érdeméjért mi velönk ezt tevé,
Hogy mi rólonk bűneinket ingyen elvevé,
Szent fiának vállára ő azt helhezteté,
Ő szent fia mi érettönk az törvént betölté.

Im hallád bűnös ember Krisztusnak jótétét,
Az törvénnek ő terhének minden betöltését,
Bűneidnek teljességvel elégtételét,
Vessed benne reménséged, hited erősségét.

Tied leszen — ha hiended — Krisztusnak jótéte,
Igazsága, szentelése, törvén betöltése,
Tied leszen úristennek kegyelmessége,
Tied leszen mennyországnak örök dicsősége.

Ne élj immár olyan módon ment annak előtte,
Ha az Krisztus bűneidet te rólad elvötte,
Hogy esméglen vétkezzél nem azért mívelte,
De hogy immár kiterjedjen hitednek gyümölcse.

Az hitnek gyümölcse az jó cselekedet,
J ó l kell tenned, hogy dicsérjed az te istenedet,
Kijelentsed embereknek azzal te hitedet,
És azokval jóra intezz minden embereket.

Tiszteltessék mindörökké dicső szent háromság,
Nevekedjék mi közöttönk az egy igazság,
Tanólhassuk honnat legyen lelkünknek orvosság,
Hogy ki miatt megadassék az örök bódogság.

Ez éneket szörzötték enni időben,
Ezör ötszáz negyvenötben, szívnek bánatjában,
Hogy embörök ne bízzanak az ő érdömökben,
Csak bízzanak erős hittel Krisztus érdömében.